Tolna Megyei Népújság, 1983. április (33. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-26 / 97. szám
^NÉPÚJSÁG 1983. április 26. Moziban A hét merész kaszkadőr Az egyik álkaszkadőr vízbe ugrása Ha valaki megnézi a mellékelt képet, akkor nincs kétsége a címbeli merész jelző iránt, hisz tény, hogy merészség, szakmai hozzáértés és bravúr kell ahhoz, hogy valaki egy helikopterről a tengerbe ugorjék. Bár az is tény, hogy nem a kaszkadőröket játszó színészek alakítása az ugrás, hanem kaszkadőreiké, azért ezt még értékelhetjük — mármint a látványt - A hét merész kaszkadőr című filmben. Egyébként túl sok okunk nincs a lelkesedésre. A nézőt a Hét mesterlövészre önkéntelenül emlékeztető cím rögtön a párhuzamot is vonzza. De míg, az előbbi tisztességes westernfilm, amúgy jó iparosember módjára elkészítve, addig A hét merész kaszkadőr fércmű. A történethez sem kellett különösebb írói fantázia. Az elrabolt színésznőről, akit forgatásbeli társa a kaszkadőr megpróbál kiszabadítani, nem nehéz kalandos (?) történetet írni. A kaland után a kérdőjel azért került, mert ebben a filmben minden túl egyértelmű. Még a gyakorlatlan mozinéző is tudja mindig, hogy a következő percekben mi fog történni a filmvásznon. Meglepetést és gondot számára legfeljebb az okoz, hogy ezért a virágkorán mór jól túl lévő színésznőért, minek ez a nagy herce-hurca. Mert a filmírók szerint világsztár, csillag színésznő bájai a forgatás idejére már. alaposan megkoptak és a kiszabadítására akcióba lépő hölgyek és urak bármelyikéért bizonyára többen vállalkoznának eme kalandos akcióra. mint a filmcsillagot alakító Elke Sommer-ért. Bár ez utóbbi kebleit is megmutatja a film egyik részében, de a hatáskeltéshez - jelen esetben - még ez is kevés volt. Mint ahogy — moziba csábító címe ellenére - a film folyamatos megtekintéséhez is. Jelen sorok írója hivatalból volt kénytelen végignézni a filmet, amit magánemberként nem biztos, hogy megtett volna. És végezetül a cím, a történet csábít egy másik párhuzamra is. Nemrég vetítették a megye mozijaiban a Kaszkadőrök című filmet. De míg az jó értelemben vett profimunka, szakmailag semmi kívánnivalót nem hagyó alkotás, kalandfilm volt, addig A hét merész kaszkadőr csak gyenge utánzata a műfaj klasszikusainak. Ez utóbbinak még izgalmas cselekménye sem volt. Mert a kaszkadőrbravúr, a kiszabadítás sikerében senki sem kételkedett, és aki addig nem hagyta el a mozi nézőterét, az láthatott verekedést, szép nőket, robbantást és víz alatti felvételeket és örülhetett — ha ugyan érdekelte — a bátor kaszkadőrök sikerének is. Csak éppen ez egy filmhez elég kevés volt. Mindenesetre dicséret illeti a magyar forgalmazókat, akik az eredeti hét fantasztikus címet szelídítve — hisz semmi fantasztikus nem történt, csupán emberi teljesítmények tanúi lehetünk —, a jóval eladhatóbb, moziba csábítóbb A hét merész kaszkadőr címre változtatták. Ez a cím a hasznot, a gazdaságos forgalmazást garantálta. TAMÁSI JÁNOS Rádió A pedagógus Kedveltek a rövid riportok. Az öt-, tízperces, vagy negyedórás adások — ha jók — azonnal lekötnek, az éter hullámhosszán át, ismeretlenül is közelállónak érezzük magunkhoz a főszereplőt. Ez csak részint a riporter érdeme, azé az emberé a nagyobb érdem, akinek életpályáját bemutatja a rádió. Az elmúlt hétről két ilyen rövid riport is elhangzott. Pénteken déltájban Rapcsányi László Aki tudja, az miért nem mondja? című negyedórás riportja megkoponáltságánál fogva érdemes kiemelésre. Szombaton pedig a csak néhány kérdésre épített pedagógusportré sikerült remekül. Pedagógus sokfajta van. Panaszkodó pedagóaus legalább annyi. E sorok írója valahogy jobban szereti a nem panasz- kodókat, mert az ő pályájukat ismerve érzi, hogy akik imádják hivatásukat, azok sohasem törhetők be, vagy törhetők meg. A hét embere című sorozat tízperces riportja az általam tisztelt „tábor" egyik harcosát mutatta be. Hogy szépek, fel- emelőek voltak az újságíróból tanárrá lett hölgy szavai? Minden ember boldog, akinek megadatik, hogy hivatásának élhet. A riport apropója volt, hogy a budapesti élelmiszeripari szakmunkásképzőben tanító pedagógus egyik tanítványa eljutott a Kazinczy-versenyre. Az adás pillanatában még ismeretlen volt az eredmény. Ezt úgy értem, hogy a versenyen még nem dőlt élt, hogy ki viszi el a tanulók közül a pálmát. De a tényleges eredmény, az életre szólói jóval korábbtól számítódik. A tanulónál mindenképpen a pedagógus pályakezdésétől. Nekünk rádióhallgatóknak pedig egy jó kisriport fölötti örömtől.- szíj Hangverseny Polgár Marianne Bonyhádon Haydn zongoraszonátáiból hangversenyt összeállítani — kényes és igényes vállalkozás. Ráadásul nem is mindig hálás dolog. Hogy Polgár Marianne bonyhádi hangversenye során a szép és jó élmények váltak meghatározóvá, annak - előadót és közönséget illetően — sok minden részese. Műsorának első felében a B-dúr és F-dúr szonátát hallottuk. Már ekkor megbizonyosodhattunk az előadó míves billentéskultúrájáról, ami klasszikus művek megszólaltatásának elengedhetetlen föltétele. Elképzelésnek és megvalósításnak olyan színgazdagságát tapasztaltuk, amely már az első néhány taktus után meggyőzte a hallgatóságot: a négy Haydn-szonáta akkor sem válna Polgár Marianne kezei alatt érdektelenné, ha nem oldaná a sort más művekből összeállított kis csokor. Ez Bartók öt Mikrokozmosz-át jelenti: Csónakázás, Dob- bantós tánc, Falusi tréfa, Nagy másod hangközök, Szinkópák. Haydn-t és Bartókot egymás mellett látni „első ránézésre" kicsit meghökkentő, ám a tolmácsolás hitelessége, felfogás-gazdagsága egységet tudott teremteni különbözőségeik közt. így csupán a klasszicitást (értékállóságot) éreztük, és azt az egyszerű örömet, hogy kivételesen szép bonyhádi hangversenynek lehettünk tanúi. Zenetanárok V. országos zongoraversenye Vasárnap kora délután véget ért a zenetanárok országos zongoraversenye, amely bőven hozott izgalmakat. Szek- szárd Liszthez fűződő hagyományai ismeretesek. Ennek jegyében szól a versenykiírás egyik obiigát pontja: egy Lisztmű megszólaltatása a fordulók során. Az országos versenyen nem egy, hanem számtalan kiváló Liszt-tolmácsolást hallottunk. A gálaestet dr. Kemény Erzsébet (Szeged) Kodály: Székely keservesének előadása nyitotta. E.darabbal Kemény a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége legszebb Kodály- előadásért kitűzött különdiját szerezte meg. Negyedik díjat á zsűri nem adott ki. Harmadik helyezést ketten kaptak: Pusztai Annamária és Balázs Ferenc, a Budapesti XX. kerületi Állami Zeneiskola, illetve a Nagybátonyi Állami Zeneiskola tanárai. Pusztaitól az ünnepi hangverseny során Debussy: Tánc-át hallottuk; mélyen átélt volt Balázs Fu- nerailles-interpretációja. A zsűri Kenedi Tibornak (Nagyatád) Ítélte a második díjat, egyúttal a Liszt: E-dúr legenda• tolmácsolásáért elnyerte a Liszt-társaság különdiját is. A zárókoncerten ugyanezt a művet játszotta, őszinte szándékokkal. Az első helyezett dr. Kígyóssyné Komoróczi Zsuzsa győzelmének egyértelmű elismerését jelentette a zsűri ítélete, a hallgatóság vastapsa. Idézzük fel a miskolci művésztanár teljes programját, mert mindegyik darab előadása kimagasló volt. Liszt: Velence és Nápoly, Beethoven: 32 variáció, Debussy: A boldog sziget. DÓBAI TAMÁS Kossuth könyvek Pörtoer: A viking kaland A Kossuth Kiadó Szivárvány sorozatában újabb érdekes könyv jelent meg a vikingek életéről Rudolf Pörtner tollából. Magyarra Pálvölgyi Endre fordította. Kik is voltak valójában a vikingek? Nevükhöz kétféle előítélet is kapcsolódik. Lehet őket szeretni vagy gyűlölni, de nyomaik még ma sem tűntek el a történelemből. A keresztény szerzetesek elátkozták, szörnyeknek és ragadozó farkasoknak nevezték őket fennmaradt írá- 'Siailkba'n. Az ősskandináv néptörzsek 800 körül majdnem elpusztították az európai feudalizmust. Három évszázadig zavarták az európai fejlődést. Századokig tartott a vikingek rossz híre Európában, mígnem egy napon divattá Jett az ellenkező előjelű emlegetésük. A fasizmus „tőzsgyökeres germán népnek” tüntette fel őket. A szerző mindkét vélekedés mögött megpróbálja megkeresni a valóságot, a józan életű viking parasztokat, akik sivár földjük szűkös termékeiből éltek, mégis ők alkották meg az antik mitológia után a legfantasztikusabb hiedelemvilágot. Megpróbálja bemutatni a kézműveseket, akik a csodálatos hajókat építették. Az ötvösök és fafaragók műhelyeiben olyan művészek dolgoztak, hogy skandináv formatervezők ma is őket utánozzák. Mindenből volt bennük valami, a parasztból, a felfedezőből és a gyarmatosítóból. A törzsek sorsáról történetéről épp úgy szól a könyv, mint a vikingek mindennapjgiról, megkísérli a rendelkezésre álló adatok, kutatások alapján felvázolni a gazdasági és politikai viszonyaikat is. A Babits Mihály vers- és prózamondóverseny megyei eredményei A Babits Mihály országos vers- és prózamondóverseny megyei döntőjét április 22-én rendezték meg Szekszárdon, a megyei művelődési központban; az előselejtezők 20 legjobbja lépett fel. Mivel az összes megyei döntőn ugyanaz a zsűri értékeli a versenyzők produkcióit, így csak az utolsó ilyen esemény után, május 15-ét követően dől el, hogy pontszámaik alapján kik jutottak be az országos döntőbe. Megyénkből erre Szokolay Zoltánnak, a tanítóképző főiskola szekszárdi tanársegédjének van a legjobb esélye, ugyanis 86 pontot szerzett, ami az eddigi hat megyei döntőt figyelembe véve országosan a legmagasabb pontszám. A szekszárdi rendezvény legjobbjai sorában Szokolai Zoltánt Fenyvesi Ágnes, a megyeszékhely rendelőintézeti asszisztense követi 74 ponttal, majd 71-71 ponttal következik Orbán György, a BHG szekszárdi gyáregységének közművelődési előadója és Varga Józsefné szekszárdi kozmetikus. Rádai Józsefné, a Patyolat szekszárdi dolgozója 67 pontot szerzett. A megyei döntő első öt helyezettjét oklevéllel és hanglemezzel jutalmazták.Örökségünk A nemzet állta körül Illyés Gyula sírját, s nemcsak jelképesen, a tv-hiraijó jóvoltából mindenki búcsút vehetett a század nagy szellemétől, Ady, Babits művének méltó folytatójától. Utolsó kötetének egyik versében így sóhajtott, immár romló látással: „vakoskodván érzek elég erőt, legyek a legmesszebb látó magyar..." Valóban messze látott, mert ha a magyarságról szólt, egész Európában gondolkozott, a magyar irodalom folytonosságát pedig a Petőfivel és Arannyal beteljesedő népi ösztönzés jelentette számára. Az egész ország Gyula bácsija volt, akik meghittebb viszonyban lehettek vele, Gyula bátyámnak szólították, s valóban az volt, családtag, különösen itt Tolnában, amelynek szép tájait a jótékony műsorváltoztatás jóvoltából ismét bejárhattuk vele. Mi a titka? — kérdeztük újra meg újra, mert ennek a terjedelemre is tekintélyes életműnek minden sorát a felelősségtudat járja át, amit a beszélgetés során, szerényen, úgy fogalmazott meg: azt akarta mindig, hogy a művészet erejével segitse élni az embereket, s legalább egy kicsi jót, ha többet nem lehet, hát egy kicsit, tegyen értünk. Mi a titka? Talán korai elbeszélő költeményében, a Három öregben irta le először, Czabuk Pálra, anyja nagybátyjára emlékezve, aki kiöregedve a pusztai munkából „maga mellé hívta porban futkosó öccsét" s írni tanította. „Állj mögém, Czabuk Pál, te diktáld a hangos szókat" — irta 1931-ben. Rácegres, Sárszentlőrinc, Simontornya, Ozora majd a cecei kitérő után Dombóvár, Bonyhád az ifjú Illyés állomása, s ezek a fiatalkori emlékek támadnak föl a későbbi remekművekben, a Puszták népében, a Magyarok, az Ebéd a kastélyban lapjain, miközben versek sora szól a szülőföldről, hogy öregedve, a Szekszárd felé soraiban egymás mellett lássa anyját és Babitsot. Remekművekről van szó, s ezt az is igazolja, hogy az idegen olvasó, aki a puszta hamis romantikájából ismert meg bennünket, a magas irodalomnak kijáró tisztelettel vette kezébe a keserű látleletet, a Puszták népét, s tőle tanulta meg Petőfi világirodalmi jelentőségét. Illyéssel egész irodalmunk beléphetett a világhrodalomba, amely Arany, de még Babits előtt is bezárta kapuit. Költőnek vallotta magát, egyik nyilatkozatában azt mondta, fiatalon csak azért írt prózát, hogy anyagilag függetlenné válva, szabadon írhasson verseket. Valóban költő volt, elsősorban költő, de ugyanakkor a magyar próza megújitója is, aki az értelmet és a világosságot szolgálta. Non omnis moriar, nem halok meg egészen, dalolta már Horatius, s a gondolat azóta újra meg újra visszatért. Illyést a szolgálat halhatatlansága éltette, s a hűségé, amire még gyerekként az öreg béres, Czabuk Pál tanította. CSÁNYI LÁSZLÓ Harc a végtagok megmentéséért A dotterezés - mely feltalálójáról, az amerikai Charles Dotterről kapta a nevét - lényegében olyan módszert jelent, melynek alkalmazása révén az érszűkületek, érelzáródások meglehetősen gyakori következményétől, az amputá- ciótól ment meg végtagokat. Magyarországon egyetlen művelője van az eljárásnak, dr. Horváth László, pécsi radiológus. Mint a televízióban egy hete bemutatott riportfilmből kiderült, tíz éve ment meg végtagokat - asszisztenciáját leszámítva — egy szál egymagában. A pécsi tévéstúdió munkatársai drámai erejű riportfilmet készítettek az orvosról, Egy módszer embere (Egy ember módszere) címmel, amelyben dr. Horváth László közérthetően magyarázta el a dotterezés lényegét; e módszernél nincs vágás, mindössze - az artéria megfúrása után egy katétert helyeznek a beteg érbe, ahol ez az úgynevezett ballon kitágítja az érfalat - újból utat engedve a keringő vérnek. Hazánkban az érszűkület a betegségek között vezető helyre került. Az elmúlt esztendőben több, mint háromezer lábat amputáltak az országban. Viszont a pécsi radiológiai klinikán évente mindössze negyven betegen segítenek dotterezéssel (a módszer alkalmazásával már nem egy üszkösödő lábat is megmentettek), noha gépi fölszerelésük, kapacitásuk legalább háromszor ennyire lenne elegendő. S mégis nálunk nagy az ellenállás és az érdektelenség a módszerrel szemben. Az említett klinikán francia, olasz, spanyol orvosokat képeztek ki a tiz esztendeje bizonyító módszerre. - Hazai szakembert még egyetlen egyet sem. Horváth László eljár tudományos konferenciákra. Saját költségén. Hogy miként teremti meg erre az anyagi fedezetet? Fejlesztette elektronikai tudását, s erősítőket készít eladásra, CB-telefonokat javít, antennákat gyárt és szerel fel. Értünk... — hm — Kollégisták Az RTV-újság előzetese a KISZ Kísérleti Filmstúdió Kollégium című filmjéről - mint utóbb kiderült - nagymértékben félrevezette a tévénézőket, ugyanis a produkcióról, amelynek egy budapesti középiskolás fiúkollégium volt a színtere, Így fogalmazott: „Két barát kapcsolatában ábrázolja a ,benti' viszonyokat, a fiúk szerepét a világban, lehetőségeiket, gondolataikat. Szól a barátságról, a felnőtté válásról, s próbál tisztábban láttatni egy korosztályt". Nos, mi ebben a félrevezető? A két barát kapcsolatában ábrázolt „benti" viszonyok negativ irányú eltorzítása óhatatlanul a téves általánosítás: csapdájába igyekszik kényszeríteni a nézőket, s ugyanez vonatkozik a fiúk szerepére a világban, lehetőségeikre, gondolataikra, amelyeket reális ábrázolás helyett fekete szemüvegen - kamerán - keresztül vizsgál. Ily módon tehát egyáltalán nem láttat tisztábban egy korosztályt, hanem szinte kizárólag olyan tényeket, cselekedeteket, élethelyzeteket mutat be, amik a kollégisták egy töredékére jellemzők. Mert mit is láttunk- hallottunk a szerencsére csak 35 percben? Sematikusan ábrázolt, depressziós életszemléleteket, részegséggel és verekedéssel záruló „félévi piászati kongresszust", nevelői okfejtést a kollégiumi közös munka kapcsán arról, hogy az ilyen jellegű „kényszermunka" nagyszerűen fejleszti az önuralmat ... V. Z.
