Tolna Megyei Népújság, 1983. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-24 / 96. szám

1983. április 24. ^PÜJSÄG 3 Éljen és erősödjék szeretett hazánk, a Magyar Népköztársaság! Az időpont; I9S7 Megidéztük a szépséget Ketten - huszonhat óv múltón A most következő írás címeit olvasva kétszáznegyvennégy im­már nagyszülővé előlépett apa és nagyapa rögtön tudja, hogy miről lesz szó. Ha nekik sikerül villanásnyi időre visszacsalogat­ni a huszonhat évvel ezelőtti életünk egyik apró kis epizód­ját, akkor eredményes munkát végeztünk ... SZTÁRFOTÓK MASNIVAL ÉS CUMISÜVEGGEL 1957. április 17-én a Tolna megyei Népújságban mai szem­mel kissé szokatlan pályázati hirdetmény jelent meg. A lap megyei gyermekszépségversenyt hirdetett. Akik emlékeznek erre, tudják, hogy napok alatt milyen nép­szerűvé vált ez a pályázat. A megye minden részéből érkeztek a szerkesztőségbe masnis, cu­misüveges, bohócsapkás, macis, mosolygós, sírás, büszke és ön­feledt játékukban meglepett gyermekek fotói. A pályázat három hónapjá­nak időtartama alatt kétszáz­hetvennégy gyermek mosolygott az oldalakról az akkor még cseppet sem derűs életű olva­sókra. Tízezer (!) szavazattal választották meg a megye szé­peit; a tricikli, a diavetítő, a ház, a szekér, a bababútor, a hintaló, az alvóbaba, a tűzoltó­autó, a hinta és a homokozó boldog tulajdonosát. Riportom két szereplője csak egyszerű résztvevője volt a pá­lyázatnak . . . Nem a győztesek­ről írok. Mert hiszem, hogy a vesztesek is, ha évek múltán is, de győztesek valahol. A FÉRFI NEM LEHET A SZÉP- Ráismer? — kérdezem Dá- vodiné Bus Juditot, a szekszár­di Tambov lakótelepen lévő Jáz­min fantázianevű divatüzleté­ben. önnön gyermekkori képét meglátva azonnal elkéri. Aprómasnis, nagyszemű kis­leány mosolyog a fotóról. A kép - azonkívül, hogy felnőtt - szereplője nem változott hátrá­nyára az eltelt huszonhat év alatt.- Én sokáig nem is tudtam erről a pályázatról - mondja nevetve. — Ügy tíz-tizenkét év­vel ezelőtt nagymamám ládájá­ban kutattam, és megtaláltam az újságkivágást. Akkor mondták szüleim, hogy volt egy ilyen pá­lyázat, és elküldték a képemet. De az is lehet, hogy a mama nevezett be... Már senki sem tudja biztosan.- Engem bz hozott ide, hogy megtudjam, mi történt önnel ez alatt az idő alatt. . .- Az elmúlt huszonhat év alatt a szakmaszerzés, a férjhezme- netel és a gyermekem megszü­letése volt a legfontosabb ese­ménye az életemnek. Jól sikerült a házasságom. Az átlagnál sok- kal-sokkal jobban. ,- Úgy tudom, otthagyta a szakmáját.- Kozmetikus vagyok erede­tileg. Gyermekem miatt hagytam fel vele, meg a fizetés miatt is. A szakma telített lett, és örökös gond volt a gyermek elhelyezé­se a két műszak miatt. Férjem 1979-ben került át az Állami Biz­tosítóhoz üzletkötőnek. Állandó­an járta a megyét. Abban az évben kaptunk lakást. Sok ne­hézség összejött.- Divatüzlete előtt is volt egy állása. A szekszárdi'Skála illat­szerrészlegén dolgozott. Gondol­juk ezt végig: kozmetikus, szépí­tőszer-eladó és divatüzlet. Mind­egyik foglalkozás elválasztha­tatlan kapcsolatban van a szép­pel ...- Mert szeretem. A szép ru­hát, az ápolt nőt. Mindenben a szépet. Tudat alatt talán ez is irányít.- Mit jelent önnek a szép­ség?- Nem azt, amit a szó szoros értelmében jelent. Valaki ak­kor is lehet szép, ha nem a leg­újabb divat szerint öltözik.- Már megbocsásson — sza­Dávodiné Bus Judit egykor ... és ma Mátrai Károly több mint ne­gyedszázada ... és most kitöm meg a mondatot —, de ön most a saját zsebe ellen be­szél. — 'Csak látszatra. Ha valaki bejön az üzletembe és felvesz egy legújabb divat szerint ké­szült ruhát és én látom, hogy nem áll neki jól, akkor sohase mondom, hogy jó. Nem csap­hatom be. Nem akarom vásár­lóimat elveszíteni.- Ha ismét meghirdetné a Népújság egy ilyen pályázatot, benevezné gyermekét? Tagadóan megrázza a fejét:- Nem. Más időket élünk. Azt hiszem, a mai emberek már nem a gyermekekről, hanem a szülőkről mondanának véle­ményt.- Milyent?- Rosszallót. A kisvárosunk­ban még nagyon él az a szem­lélet, hogy „na, mit mondanak az emberek". Különben is, egy férfi sohase lehet szép. A férfi elsősorban kedves lehet és in­telligens. Dávodiné Bus Judit gyermeke ötéves és Csanád névre hall­gat . .. FOGLALKOZTAK VELE ... Úgy érzem magam, mint az az amerikai postás, aki több év­tized múltán kézbesített ki egy levelet. Mátrai Károly tolnai születésű, nős, egygyermekes családapa esetében ugyanis én voltam a „postás". Mindaddig, amíg nem ismerte meg látoga­tásom célját, semmit nem tu­dott arról, hogy résztvevője volt a gyermekszépségversenynek. Az izmos felépítésű, szőke hajú fia­talember mosolyog:- Nálunk ez elfelejtődött. Szüleim nem mondták, hogy volt ilyen valaha. Biztosan azért, mert nem volt eredményes. Higgye el, örülök. Ugyanakkor nagyon jó érzés nézni ezt a gyerekkori képemet. Mátrai Károly a TÁÉV-nél dol­gozik. Milyen állomások előzték meg, amíg munkahelyének — a gépkocsivezetés mellett - füg­gesztőeszköz-felügyelője lett?- Ugye, mindaz lényeges az ember életében, amit elért. Hát az érettségiig jutottam el! Saj­nos, nem vettek fel a főiskolára. Gépjármű-villamossági műsze­rész lettem. Két évig a szekszár­di 11-es Volán tolnai kirendelt­ségén szereltem a kocsikat, az­tán bevonultam. Leszerelésem után ismét a gond. Lehet, hogy most azt mondják majd a kol­legáim, hogy hajtok a pénzre, de nagyon keveset akartak ad­ni a régi munkahelyemen. Bá­tyám itt a TÁÉV-nél darus, ő adta nekem az ötletet. Jó a há­zasságunk, megértő anyóssal, apóssal. Magánéletemben nincs gond. Talán a család az én si­kerem. Jelentős dolgokat nem csináltam, de akaratlanul talán sokat segíhettem néhány ember­nek.- Van egy gyermekük, házuk, autójuk. Fiatalok.- Nem panaszkodom. Szeret­nénk most összeszedni magun­kat. Kezdünk beérni a révbe. A mindennapi szégséqeknek kell mostantól fogva jönniök. Lám, újra itt van a jelző. Tő­le is megérdezem, amit Dávo­diné Bus Judittól.- Nekem a fotózás a má­niám. Minden jelentős családi eseményt megörökítek. Bizony én beküldeném a fiam képét! Felsorolom az 57-es pályázat dijait.- Most se kellene más - vág­ja rá Mátrai Károly. — A játék a szép. Mert tudja, furcsa érzés, ahogy elnézem saját képemet... Lehet, hogy ha az én fiam is így nézhetné egyszer saját ké­pét, akkor arra gondolhatna, amire most én. Hogy a szeretet szemüvegével a leg-legszebb- nek látták a szülei, * Azt hiszem, főleg az utolsó mondat miatt volt értelme meg­hirdetni annak idején a gyer­mekszépségversenyt ... SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS Fotó: Gottvald Károly. Politikai fordulat Tolna megyében 1948-ban Az egyesült munkáspárt 1948. május elsején nyilvános­ságra hozott programnyilatko­zat-tervezete mór a szocialista társadalom építésének legfon­tosabb soron következő felada­tait körvonalazta: ....a Ma­gy ar Dolgozók Pártja a ma­gyar népi demokráciát sajá­tos, viszonylag békés átmenet­nek tekinti a szocializmusba." A szocialista forradalom még­sem vált teljesen konfrontáció­mentessé. Ennek oka - mint később látni fogjuk - egyrészt az MDP politikájának eltorzu­lásában, az osztályharc élező­désének dogmatikus felnagyí­tásában, másrészt az ország elmaradott társadalmi, gazda­sági viszonyaiban rejlik. A tár­sadalmi folyamatok felgyorsí­tását tervező MDP először olyan feladatok végrehajtására kényszerült, amelyeket más or­szágokban a polgári forradal­mak már régen elvégeztek. Ilyen idült társadalmi kérdés volt az egyházi iskolák államo­sítása. Az államosítás kérdése csak júniusban került az or­szággyűlés elé, de. a kormány döntése alapján az elképzelést előzetes országos vitára bocsá­tották. 1948 májusában a köz­ségek nemzeti bizottságai, a képviselőtesületek, a tömeg­szervezetek és -mozgalmak mindenütt állást foglaltak az is­kolák államosítása mellett vagy ellene. Az iskolák államosításának terve Tolna megyében felka­varta a közhangulatot. A pa­ritásos alapon működő közsé­gi nemzeti bizottságokban vég­ső soron a politikai pártok üt­köztek meg. Rövidesen kide­rült, hogy a megyében még azokban a kérdésekben is vi­ta folyik, amelyekben a pártok országos vezetése már meg­egyezett. „Gyulajon a Kisgazdapárt tagjai titkos szavazást kértek, amelynek természeles következ­ménye lett, hogy az iskolaszék tagjaival együtt ellene szava­zott az államosításnak a je­lenlévők többsége” — olvas­hatjuk az MDP járási titkárá­nak jelentésében. A Nemzeti Parasztpárt Tolna megyében a politikai és gaz­dasági kérdések eldöntésében általában a kommunisták leg­megbízhatóbb szövetségese volt. Az Iskolák államosítását azonban sok 'helyen ők is el­utasították. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy tömegeit a vallásos székelység adta. ve­zetőik között pedig számos pap és vallásos beállítottságú tanító is volt. Veres Péter sze­mélyes kőrútjára volt szükség a megyében ahhoz, hogy a parasztpárt vallásos tömegeit lecsendesítse, a hangadó egy­házi reakciót elszigetelje. A csatározásból nem maradt ki a Demokrata Néppárt sem. Az 1948. május 26-ra Tamási­ba összehívott járási tanító­gyűlésen hangadóvá az a mintegy 10 fő Barankovics- párti tanító vált, akik titkos szavazást kértek és végül ki­vonultak a teremből. Azt a javaslatot, hogy „Kérjük és követeljük az egyházi iskolák államosítását", végül is a ta­nítóság nem szavazta meg. Olyan határozatot fogadtak el, amely az egyházi Iskolák álla­mosítását az állam és egyhá­zak megegyezésének függvé­nyévé tette. Pedig az egyházi iskolák államosításának kulcs­embereivé a falusi tanítók vál­tak. Állásfoglalásuknak meg­határozó súlya volt a szülői közvélemény formálásában, az átállás zökkenőmentes végre­hajtásában. Az egyházi isko­lákban tanító pedagógusok pártállása és az egyházzal szembeni elkötelezettsége az állásfoglalásukban is tükröző­dött. A simontornyai járásban megkérdezett 74 tanítóból mindössze 27 szavazott az ál­lamosítás mellett, 25 ellene, 22 pedig úgy nyilatkozott, hogy neki mindegy. Előfordult, hogy a plébános biztatására az MDP által összehívott szülői ér­tekezlettel egy időben „ellen­értekezletet" hívtak össze, amelyről az államosítást ellen­ző táviratot küldtek a minisz­tériumnak. Az egyházi iskolák­ban tanító pedagógusok állás- fog fájását jelentősen befolyá­solta a katolikus papság me­rev, elutasító magatartása. Az államosítást támogató tanító­kat kiközösítéssel, felmondás­sal fenyegették meg. Különö­sen a katolikus egyház zárdái­ban tanító pedagógusok, apá­cák helyzete vált bizonytalan­ná, mert Mindszenty körlevél­ben tiltotta meg az állami in­tézményekbe történő átlépésü­ket. Enyhített valamit a peda­gógusok félelmén a kultusz- miniszternek a Köznevelés má­jusi számában megjelent cik­ke, amelyben garantálta mun­kaviszonyuk megtartását. A ta­nítók ellentmondásos magatar­tásából azonban az látszott, hogy továbbra is szorongás­ban, bizonytalanságban éltek. Mindszenty hercegprímás uszí­tó körleveleit a papok a temp­lomokban felolvasták. A pap­ságra nehezedő lelki terror el­lenére mégis akadtak olyanok, akik nem olvasták fel a her­cegprímás fenyegetéseit, 'lojá­lisak maradtak a népi demok­ráciához. Az iskolák államosí­tását megszavazó országgyűlés után a megye katolikus temp­lomainak zömében meghúzták a harangokat és gyászmiséket tartottak. A protestáns papok, hívők és tanítók az iskolák ál­lamosítását általában mérték­tartódban ítélték meg. Számos evangélikus és református pap a közvélemény-kutató megbe­széléseken az államosítás mel­lett emelt szót. A tapasztalatok azt mutatják, hogy azokban a községékben, ahol a pártok kö­zött nem alakultak ki éles el­lentétek, ott az iskolák álla­mosítását is egyetértésben sza­vazták meg. A decsi községi nemzeti bizottság határozatá­ban ezt olvashatjuk: „Decs községi NB az összes egyházi iskolák sürgős államosítása mellett fogtól állást. Tudatá­ban van annak, hogy ez ismét a demokrácia megerősítését jelenti. Tudatában van annak, hogy ez nem fogja érinteni a magyar nép vallásos érzelmét. Demokráciában csak szabad tanítók tudnak szabad magyar állampolgárokat tanítani és nevelni. A decsi NB-ben he­lyet foglaló Függetlenségi Kis­gazdapárt, Nemzeti Paraszt­párt, Magyar Dolgozók Pártja, továbbá a szabad szakszer­vezetek képviselői és Decs köz­ség dolgozói nevében követeli az iskolák államosítását. Erről szóló határozatát megküldi az illetékes hatóságoknak.” A megye iskolái - függetle- lenül attól, hogy korábban egyházi vagy állami kezelés­ben voltak — 1948 nyarán el­hanyagolt, szegényes képet mutattak. Az állam jelentős támogatására az adott hely­zetben számítani alig lehetett, ezért a demokratikus pártok a megye közvéleményéhez és a szülőkhöz fordultak segítségért. Községenként létrehozták az „iskolai újjáépítő bizottságot", amelyben az iparosok, a tö­megszervezetek, a szülők, az üzemek védnökséget vállaltak az iskolák határidős tatarozá­sáért. A megye néhány munka­helyi, lakóhelyi kollektívája az akkor kiépített védnökségből napjainkig tartó hagyományt teremtett. 1948 szeptemberében a me­gye államosított iskoláiban za­vartalanul elkezdődhetett a ta­nítás. A tömegesen lábra kapó rémhírek sem tudták a beha­tást és tanévnyitást megzavar­ni. Az újjávarázsolt iskolák át­adása a tanévnyitókat minde­nütt népünnepély jellegűvé tet­te. Csak olyan részkérdések zavarták az első tanítási na­pokat, hogy hogyan köszönje­nek a gyermekek, mi legyen az osztálytermek falán 'lógó keresztekkel. Az államosítás tényét las­san tudomásul vette a megye körvéleménye. A vallásos em­berek közérzetét azonban to­vábbra is zavarta Mindszenty merev, elutasító, a magyar kor­mánnyal szemben álló maga­tartása. Amikor 1948 decem­berében Mlndszentyt letartóz­tatták, ez ismét felborzolta a kedélyeket. A megye néhány községében szabotázsakciók, gyújtogatások jelezték, hogy a katolikus egyház milyen mély gyökerekkel rendelkezik. (Folytatjuk) A nagydorogiak társadalmi munkában segítik a falu tanítónőjét a háza felépítésében

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents