Tolna Megyei Népújság, 1983. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-24 / 96. szám

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIII. évfolyam, 96. szám. ARA: 1,40 Ft 1983. április 24., vasárnap. Mai számunkból ezt hozta a hét A KÜLPOLITIKÁBAN (2. old.) MEGIDÉZTÜK A SZÉPSÉGET (3. old.) POLITIKAI FORDULAT TOLNA MEGYÉBEN 1948-BAN (3. old.) KONGÓ ÉS PENGŐ (4. old.) A WEMBLEY BEN SZERETNE BIZONYÍTANI (6. old.) Nemcsak magánügy Nemrég a veszélyeztetett helyzetben lévő gyermekekről és fiatalokról tárgyalt a KISZ Központi Bizottsága. A tes­tület megvitatta azokat a javasatokat, állásfoglalásokat, amelyek a következő esztendőkben is meghatározzák a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség tennivalóit. Az iskolák és a gyámhatóságok országosan több mint 100 ezer veszélyeztetett helyzetben élő gyermeket és’fia­talt tartanak nyilván. Ez a 18 éven aluli népesség 3,7 szá­zaléka. Felületes, és elhamarkodott véleményt alkotna1 az, aki úgy gondolja, hogy ez a szám elenyésző, nem érdemel kiemelt figyelmet. A szakemberek szerint az említett fel­mérés alapján nem tükröződik a valós helyzet, ugyanis az ebbe a kategóriába sorolható fiatalok ennél többen van­nak. Ma 50 ezer fiatal részesül a gondozás különböző for­máiban. Barminoháromezren nevelőotthonokban élnek,má­sok a védő-, óvó-, segélyező formák valamelyikét veszik igénybe. Tehát korántsem ,mindenki, aki erre rászorul, aki­nek erre szüksége lenne. Az eddigieknél még többet kell tenni a veszélyeztetett gyerekek és fiatalok helyzetének ja­vításáért. A jövőben is nélkülözhetetlen az állam segítsége, de egyre nagyobb szükség van a társadalmi erők össze­fogására is. Veszélyeztetettnek számít az a gyermek vagy fiatal, aki­nek tartását, gondozását, nevelését, oktatását, illetve testi, értelmi és érzelmi fejlődését valamilyen ok miatt károsan — tartósan és egyoldalúan - befolyásolják vagy akadályoz­zák. A veszélyeztetettséget kiválthatják környezeti okok, a nevelés, a gondozás, a felügyelet hiánya. Lehetnek anyagi- szociális okai is. A család, a környezet felelőtlen, olykor erkölcstelen, vagy társadalomellenes magatartása, vala­mint a munkakerülő, esetenként bűnöző életmódja meg­határozza a gyerek, a fiatal sorsát, életpályájának kezdeti szakaszát. Mindezek gyakran fejlődési rendellenességet, testi és értélmi fogyatékosságot váltanak ki. Elsősorban a megfelelő családi környezetet kell ..teremteni ahhoz, hogy a fiatalokat érintő hátrányok ne halmozódjanak, a veszé­lyeztetett helyzet megszűnjön, vagy legalább csökkenjen. A különböző szociálpolitikai és családpolitikai döntések­nek elsősorban pzt a célt kell szolgálniuk, hogy javuljanak a gyermeknevelés feltételei. Sürgető az egyeséges család­gondozási rendszer mielőbbi kialakítása, amelynek segít­ségével javul a humán szolgáltatások színvonala. Ha a család- és szociálpolitikában javulást érünk el, akkor egy­ben a veszélyeztetettség családon belüli átörökítését is mérsékeljük. Sokat tehetnek a pedagógusok, az egészség- ügyi és gyámhatósági szakemberek, és maga az ifjúsági szövetség is. Az Iskolai és munkahelyi KISZ-szervezet ékből- a helyi viszonyoktól és sajátosságoktól függően,- az eddigieknél többet vár a társadalom. A pedagógus KISZ-szervezetek is sokat tehetnek. Ugyanis azzal nem oldódik meg semmi, ha az iskolák a kelleténél hamarabb hárítják el magukról a felelősséget, egy-egy „problémás” tanulót gyermek- és ifjúságvédelmi in­tézmények valamelyikébe irányítva, többet árthatnak, mint használnak. Egy-egy ilyen döntést nem indokolhat az sem, hogy néhány évig még az iskolák jelentős része túl­terhelt, hogy kevesebb idő jut egy-egy tanulóra. A családi és iskolai nevelés fejlődése, az együttműkö­dés javítása nem oldja meg egyszerre a problémákat, a következő esztendőkben is szükség lesz egyes fiatalok ér­dekében állami gondozásra. Gyámhatósági szakemberek a megmondhatói, hogy munkájuk egyre nehezebb, hiszen évente ötezer állami gondozás megszüntetését rendelik el, de ezzel1 együtt ugyanennyi — egyes években még több — állami gondozásba vételről intézkednek. Állami intézmé­nyeink nem pótolhatják, csak helyettesíthetik az egészsé­ges családi környezetet. Az országban közel 120 nevelő- otthon működik. A jelentős anyagi támogatás ellenére is sok otthon ál­lapota leromlott, kevés a szociális és szabadidős-helyiség, a hálótermek túlzsúfoltak, nem egyszer 15-25 ágyasok. Ez esetenként meghatározza a nevelés színvonalát is, mert a körülmények nem teszik lehetővé a széles korhatárú kis­csoportos, koedukált és differenciált pedagógiai munkát. A nevelési intézményekben a pedagógusok, vitathatatlanul nehezebb körülmények között dolgoznak, mint más pálya­társaik. így jogosan várják, hogy megkülönböztetett erköl­csi és anyagi elismerésben is részesüljenek. A KISZ is szorgalmazza a fiatal szakemberek képzését, anyagi és erkölcsi ösztönzéssel hozzájárul nevelőotthoni pedagógusok megbecsüléséhez, kiveszi részét a nevelési intézmények rekonstrukciós munkáiból. Nem a gyerekek tehetnek arról, hogy rászorulnak a kö­zösség segítségére. A felelősség ilgaz, hogy elsősorban a szülőké, de ha alkalmatlanok gyermekeik nevelésére, ak­kor a közösség felelősségére kell és lehet építeni. Töb­bek között a KISZ-szervezetekre a lakóterületeken, az is­kolákban, a munkahelyeken. A gyermeknevelés nemcsak magánügy... A. S. Gyorsan haladnak tovább a nagyjából már megtisztított serté­sek. Itt a fej-előperzselés folyik. Jobbról a második Németh István. Kommunista műszak a húsipari vállalatnál hányon nem. A KISZ-es irodis­ták alkalmilag verbuválódott brigádja csontozta és csoma­golta a sertésfejeket - a külön­ben is itt dolgozó Sárréti Ist­ván szakmunkás irányításával — Németh István művezető, alap­szervi párttitkár beállt a sorba: a fej-elöperzselők közé. Lehocz- ki Jánosné párttag - aki Tolná, ról jött be - a megszokott mun­kahelyén, a belsőségfeldolgo­zóban a mérleget kezelte. Egy órakor fejeződött be a kommunista műszak, sikerült tel­jesíteni az előirányzatot. J. J.-G. K. Szombaton már hajnali ötkor megélénkült a forgalom a Szek­szárdi Húsipari Vállalat bejá­ratánál. A szúró és előkészítő csoport dolgozói jöttek, majd negyedhatkor-félhatkor egyre többen. Hatra már félezer — fehér köpenyes, védősapkás munkás, műszaki vezető, irodis­ta sürgött-forgott az üzemben. Félhatkor indultak a szúrással, hatkor már mindenütt dolgoz­tak. Kommunista műszakot szer­veztek erre a napra, az idei el­sőt. Az előkészületeket három héttel ezelőtt kezdték meg, egy­részt azzal a céllal, hogy a vál­lalat kollektívája is hozzá tud­jon járulni - a kommunista mű­szakot elért munkabérével - a város fejlesztéséhez. Mozgósítot­ták tagjaikat a pártszervezetek, a szocialista brigádok, sokan je­lentkeztek önként a pártonkí- vüliek és a szocialista brigádon kívüliek közül is. A két műszak ezer dolgozójának a fele vállal­ta, hogy ezt a szombat délelőt­töt nem a szokásos, szabad szombati elfoglaltságával tölti el, hanem bejön a rendkívüli műszakra. A vállalat vezetősége gondos­kodott az alapanyagról is erre a napra. 1300 sertés és 125 marha levágását és feldolgo­zását készítették elő. Legtöbben a megszokott mun­kahelyükön dolgoztak, de jó né­Ebben az üzemrészben dolgoznak a legtöbben, csontozzák a sonkát f ____________________ M ÁV Építési Főnökség, Dombóvár alatt kilencedszer kiváló cím Gyuris József (balról) átadja a kitüntető oklevelet Geresdi Ist­ván igazgatónak Kiváló szövetkezetek A mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter a Termelőszö­vetkezetek Országos Tanácsával együttesen az 1982. évi gazdál­kodási versenyben kimagasló eredményeket elért mezőgazda- sági termelőszövetkezeteknek, szakszövetkezeteknek a Kiváló szövetkezet kitüntetést adomá­nyozta. Kiváló szövetkezet cí­met kapott: Tolna megyében a felsőnánai Kossuth, az iregszemcsei Egyet­értés, a kaposszekcsői Kossuth, a kisvejkei Szabadság, a naki Dózsa, a paksi Duna menti Egyesült, a regölyi Kaposvölgye Eqyesült és a szekszárdi Arany­fürt Tsz. Isidoro Ramirez Magyarországon A Szakszervezetek Országos Tanácsának meghívására ápri­lis 17-23. között Magyarorszá­gon tartózkodott Isidoro Ga- marra Ramirez, a Perui Dolgo­zók Általános Szövetségének (CGTP) elnöke. A perui szak- szervezeti vezető megbeszélé­seket folytatott a SZOT vezetői­vel a két szakszervezeti központ közötti kapcsolatokról és a nem­zetközi .-zakszervezeti mozgalom időszerű kérdéseiről. Látogatást tett a SZOT központi iskoláján, a szakszervezetek elméleti ku­tató intézetében, továbbá meg­ismerkedett Komárom megye ipari és mezőgazdasági tevé­kenységével. Isidoro Gamarra Ramirez szombaton elutazott Magyaror­szágról. Tizenegy év A MÁV dombóvári építési fő­nöksége szinte az egész Dunán­túl vasúthálózatát javítja, kar­bantartja építi át a kiszolgáló épületeket korszerűre. Tavaly is sikeres munkát végeztek, s az ezerfős kollektíva teljesítette a kiváló szintet minden területen, ezért megkapták a MÁV vezér- igazgatója és a Vasutasok Szak- szervezetének elnöksége által adományozott Kiváló Főnökség címet. A munkát ünneplők — a fő­nökség kiváló dolgozói, legjobb brigádjainak tagjai, vezető mű­szaki szakemberek — előtt Ge­resdi István igazgató ismertette a végzett munkát, majd Gyuris József, a MÁV vezérigazgatóság VI. osztályának osztályvezetője adta át a kitüntető címet do­kumentáló oklevelet. Az ünnep­ségen jelen voltak: Gyuricza István, a városi pártbizottság el­ső titkára, a szakszervezet kép­viselői, valamint az építési fő­nökséggel együttműködő hon­védségi egység képviselői is. Kettős ünnep A simontornyai vasútállomás a MÁV Pécsi Igazgatóságának középállomásai közötti verseny­ben tavaly jó eredményt ért el, s az élenjáró szolgálati hely cí­met kaptak a pénteki ünnepsé­gen. A korszerűsített pályaudva­ron most már könnyebb a dol­gozók munkája, eredményesen együttműködnek a fuvarozta­Simontornyán tokkal, s jól kiszolgálják a he­lyi és a környékbeli ipari és me­zőgazdasági üzemeket. Potyondi József állomásfőnök ezúttal búcsúzott kollégáitól, akikkel huszonöt éven át együtt dolgozott, ennyi időt töltött el a simontornyai állomás főnöki posztján. Ez a kis közepes vasút­állomás eddig tizenkétszer volt élüzem, illetőleg utóbb élenjáró főnökség. Potyondi József tehát szép eredményeket, jó munkás­kollektívát hagy maga után. A most már volt állomásfőnök 1941. júniusában kezdte a vas­úton a szolgálatot és 1955-től volt állomásfőnök. Márfai Ottó a dombóvári üzemfőnökség ál­lomásfőnöke köszöntötte nyug­állományba vonulása alkalmá­ból Potyondi Józsefet. 1 Lehoczki Jánosné a mérleg­nél

Next

/
Thumbnails
Contents