Tolna Megyei Népújság, 1983. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-23 / 95. szám

14. rvíÉPÜJSÁG 1983. április 23. Kerékpár, Csepel Kupa Halász L. diadala az összetettben A vidéki bemutatkozások után a fővárosban adtak egymásnak randevút a legjobb hazai por­felhőlovagok a Csepel Kupa háromnapos viadalon. Mivel a 164 induló között Csehszlová­kia, az NDK, az NSZK, valamint Ausztria kerekesei is ott voltak, így nagyszabású .nemzetközi viadalnak lehetett szemtanúja a közönség. Sőt! A négyszeres vi­lágbajnok Detlef Macha (NDK), valamint számos más, a nem­zetközi mezőnyben jegyzett brin- gás kiválóság jelenléte rangos viadallá avatta a háromnapos, kemény erőpróbát jelentő küz­delemsorozatot. Természetesen ott voltak a Szekszárdi Szövetke­zeti Spartacus legjobb verseny­zői is. Mindjárt az első napon fel­hívták magukra a figyelmet, ugyanis Sajó Péter győzött a második szakaszon, a nyolckö­rös, 80 km-es távú, házak kö­zötti versenyen. Mögötte pedig a szekszárdiak másik üdvöskéje. Halász László ért célba. Szer­dán az előző napi tömegbukás miatt már kissé megfogyatkozott a mezőny. A harmadik szakasz 134 km-es országúti küzdelmé­ben Halász László végig beéke­lődve haladt a külföldiek alkot­ta élbolyban, sőt a csepeli sta­dion előtti utcában még vezette a sort, de a véghajrában le­maradt - hatodikként ért célba. Ezzel együtt is az összetettben átvette a vezetést a három sza­kasz alapján, csapata pedig az ötödik helyről várta az össze­tettben a befejező szakaszt. A 12. Csepel Kupa befejező napján, az utolsó szakaszon a leghosszabb távnak, a 175 km­A Szekszárdi Spartacus negyedik helyezett csapatából hárman. Balról az első a két szakaszgyőzelmet szerzett Sajó Péter, mel­lette a Csepel Kupa összetett egyéni versenyének győztese, Halász László. Derekasan küzdött Halász Zoltán is. Hexasakk Rudolf és Buzási utazik Sportműsor SZOMBAT: Kosárlabda: A Szekszárdi Dó­zsa női csapata Budapesten a Közgazdasági Egyetem együt­tese ellen játszik a Felszabadu­lási Kupában 15 órakor. Az NB ll-ben: Fűzfő—Bonyhádi MSC 11.30, Fűzfő-Atomerőmű SE 19, Dombóvári VMSE-Soproni MAFC 16 órakor. Kézilabda: Az NB ll-ben: Cse­pel Autó—Szekszárdi Spartacus 11, Tolnai VL-Szegedi Tanár­képző (Mözsön) 16 órakor. Me­gyei bajnokság: Dombóvári Kesztyű-Sárszentlőrinc 16 és 17 (Rácz J. és Rácz L.). Természetjárás: Ozorán ren­dezik 9.30-tól a „Tolnai tarisz- nyások 1983. évi környezetisme­reti vetélkedőjét". Gyülekezés: az ozorai művelődési házban. Atlétika: Tamásiban 10 órától járási serdülő „A" összetett egyéni bajnokság. Tömegsport: A szekszárdi vá­rosi KISZ-bizottság sportmunka­bizottsága gyalogtúrát indít Sö­tétvölgybe. Indulás 9-kor a vá­rosi KISZ-bizottság (Béla tér) elől. nek vágott neki a nemzetközi mezőny. A szekszárdiak erre a napra is tartogattak kellemes meglepetést. A ragyogó hajrá­járól híres Sajó Péter diadal­maskodott egy seregnyi külföldi bringást maga mögé utasítva. A versenyzők kíváncsian várták: a három nap összesítése alap­ján ki viszi el a pálmát. Ez vé­gül is a szekszárdi Halász Lász­lónak sikerült, de a többiek is derekasan helytálltak valameny- nyi versenyszámban e rangos mezőnyben. Nem véletlen, hogy a csapatversenyben is az elő­kelő negyedik helyen végeztek. A Csepel Kupa végeredménye: 1. Halász László (Szekszárdi Szöv. Spartacus) 9:34:45, 2. Köhler (TSC Berlin) 9:35:04, 3. Macha (Turbine Erfurt) 9:35:13; ... 7. Sajó (Szekszárdi Szöv. Spartacus) 9:39:15. Csapatban: 1. TSC Berlin, 2. Inter Bratislava, 3. Spartak Dub- nica, 4. Szekszárdi Szövetkezeti Spartacus. Április 22-én Varsóba uta­zott a magyar hexasakk-válo- gatott Gelencsér Mihálynak, a Magyar Társadalmi Hexasakk Szövetség elnökének vezetésé­vel. Válogatottunk tíz táblán méri össze tudását Lengyel- ország válogatottjával. A ma­gyar csapatnak ez az első nyil­vános nemzetközi szereplése, a lengyelek viszont már több ver­senyen szerepeltek, s többek között legyőzték Anglia leg­jobbjait is. Látogatás A Nemzetközi Torna Szövet­ség (FIG) két elöljárója, az elnöki tisztet betöltő szovjet jurij Tyiíov és a főtitkári teen­dőket ellátó svájci Max Ban- 'gertner az elmúlt napokban Pekiingben járt. A nemzetközi szövetség vezetői látogatást tettek a kínai főváros torna- csarnokában, ahol 1986-iban Világ-kupát rendeznek. Elisme­A Kaposvárott megrendezett Tóth La jos-ú szóemlék ver se­nyén a Dombóvári Spartacus, a Dombóvári Sportiskola' és a Kaposvári Rákóczi csapatai in­dultak. A dombóváriak ered­ményei: Lányok: 50 m béka hát: 1. Bélavári, 2. Panta, 3. Kiiss (mindhárom Dombóvári Sportiskola). 100 m delfin mell: 1. Makkos, ...3. Schüszler (mindkettő Dombóvári Sport­iskola). 100 m úttörő gyors: .. .2. Horváth (D. Spartacus). A magyar válogatottban he­lyet kapott Rudolf László, a legeredményesebb magyar hexasakikozó és Buzási József, a legjobb ifjúsági játékos is. Mindketten a Bátaszéki SZVSE sportolói. A házigazda lengyel válogatottat az Eurápa-bajnok Mackowiak vezeti, s így meg­ismétlődik az 1980. évi londo­ni találkozó Rudolf László és MadkovViak között. A magyar csapat éltáblásának tehát le­hetősége nyílik visszavágni az EB-n elszenvedett vereségért. Pekingben réssel nyilatkoztak a létesít­ményről, a kínai gyártmányú tornaszerekről, s kijelentették, hogy a kínai tornaszövetség minden feltételt megteremtett a nagy verseny lebonyolításához. Tyitov és Bangertner megtekin­tette a Kínai Népköztársaság- Franciaország-Svájc hármas viadalt is. 100 m gyermek hát: 1. Janek, 2. Horváth (mindkettő D. Spar­tacus). 100 m úttörő mell: 1. Orbán, 2. Horváth (mindkettő D. Spartacus). Fiúk: 100 m del­fin hát: 1. Kovács (D. Sport­iskola). 100 m úttörő mell: .. .2. Mintái (D. Sportiskola). 100 gyermek hát: 1. Bugyi, 2. Simon (mindkettő D. Sparta­cus). 50 m béka gyors: ...2. Spráger, 3. Imreh (mindkettő D. Sportiskola). 4x50 m vegyes- váltó: 1. Dombóvár „A” (Im­reh, Makkos, Horváth, Simon), .. .3. Dombóvár „B” (Mintái, Schüszler, Kovács, Bugyi). Úszás „Harmadik” félidő Aparhanton Labdarúgás: Országos serdülő- és ifibaj­nokság: Kisdorog-Siófok 12 és 13 óra. Megyei bajnokság: Dombó­vári Vasas—Iregszemcse 17 (Stumpf). Körzeti bajnokság: Attala­Hőgyész 16.30 (Varga). VASARNAP: Atlétika: Szekszárdon 10 órá­tól serdülő „B” csapatbajnok­ság II. fordulója. Kézilabda: Megyei bajnokság, nők: Szedres-Szekszárd II. 9 (Merkl, dr. Török), Zomba-Ta- mási 9 és 10 (Kincses I., Kin­cses II.), Tolna II—Dalmand 10 (Bazsonyi, Krómer). Férfiak: Szedres—Honvéd Nógrádi SE 10 (Merkl, dr. Török), Sárszentlő- rinc—Fadd 10 és 11 (Kerekes, Török). Sakk: Megyei csapatbajnok­ság - rájátszás: TÁÉV SK-Szed- res, Dombóvári VMSE-Atomerő- mű SE, Tamási—Bátaszék. Tájfutás: A Paksi SE tájfutói a Tatabánya melletti Környén állnak rajthoz a Semmelweis nemzetközi emlékversenyen. Labdarúgás: NB II.: Salgótarjáni TC-Szek- szárdi Dózsa 17 óra. Területi bajnokság: Paksi SE -Pécsi BTC, Dombóvári VMSE- Nagyatád, Mohács-KisdorogT MEDOSZ, Enying-Bonyhádi MSC. Kezdési idő: 17 óra. Megyei bajnokság: Kocsola- B. Pannónia (László), Bátaszék —Tevel (Ritzel), Tamási-Simon- tornya (Unyatinszky), Nagydo- rog-Nagymányok (Lugasi), TAÉV SK—Aparhant (Dörnyei), Tengelic-Ozora (Szegi), Duna- földvár-Fadd (Niki). Kezdési idő: 17 óra. Körzeti bajnokság: Nak-Kis- vejke (kaposvári hármas), Dal- mand-Závod (Sándor), Döbrö- köz-Szakcs (Varga), Kurd-Ka- posszekcső (Csonka). Kezdés: 16.30 óra. Szedres—Báta (Hagy- mási), Tolna-Cikó (Dravecz T.), Alsótengelic-lzmény (Patrik), Alsónána—Bonyhádvarasd (Ét­iig), Kakasd-Zomba (Taba), Öcsény-Kéty (Tóth), Sióagárd- Bogyiszló (Balázs M.). Kezdési idő: 16 óra. Gyönk—Paks II. (Csepregi), Kajdacs-Bölcske (Deák), Gerjen—Dunaszent- györgy (Makai), Madocsa-Pálfa (Bakó), Németkér-Tolnanémedi (Takács). Kezdés: 17 óra. Napfényben fürdik az Apar- hainti Tsz SE sporttelepe. El­sétálunk az öltöző, majd az öregnek titulált pálya mellett. Ezen edzenek a focisták. A gyepszőnyegből sárga piíy- pangfürtök kandikálnak az ég fölé. De a közvetlen szomszéd, az 1979. július 29-én átadott, zömmel társadalmi munkában épített, kétmilliós értékű pálya a gazda gondoskodásáról árul­kodik. Kerítés övezi a harsogó fűtakarót, új a sátortetős pénz­tárépület. A modern, műanyag lemezzel fedett kíspado’kaf meg alighanem több NB il-es klub is megirigyelhetné. A közel négyéves emléket idézzük. A pólyaavatót, amikor a patinás FTC legénysége, Nyi­lasi vezérletével játszott itt az aparhanti gárdával. Közel négyezer szurkoló ünnepelt ak­kor az 1200 lakosú községben. De szép is volt! — jegyzik meg az egyesület elnökségi tagjai. Arcuk elkomorul, gondolataik már a mánál időznek. Egészen pontosan a legutóbbi, a Ten- géliic elleni 90 percet követő „harmadik félidőnél''. Hogy valójában mi történt? A főszereplők nyilatkozatai alapján kíséreljük meg vissza- pergetni a hármas sípszót kö­vető botrányos percek film­kockáit. KERESD A JÁTÉKVEZETŐT Hogyan emlékszik a történ­tekre, s mit írt jelentésébe Farkas Antal paksi játékveze­tő? — Elöljáróban szeretném le­szögezni: már korábban is bí­ráskodtam Aparhanton, de so­ha semmi problémám nem volt. Ezúttal... Az első félidő 30. percében a már előzőleg sárga lappal figyelmeztetett Juhász Ferenc aparhanti já­tékost kiállítottam. Mondtam neki, hogy „Sporttárs, legkö­zelebbi sportszerűtlenkedése esetén már pirosat kap". Ő a következőt válaszolta: „Men­jen maga a ... anyja ..." Ek­kor mutattam fel neki a piros lapot. A kiállítás Után három­szor kellett szólnom Juhásznak, hogy hagyja el a pályát. Lefelé menet a játékos... (Elnézést az olvasótól, de a bíród jelen­tésben leírt obszcén mondatok nem tűrik a nyomdafestéket).- A pálya széléről pedig piszkos cigánynak nevezett. A kiállítás után a közönség is mocskos, piszkos cigány be­kiabálásokkal szidalmazott. Az egyik aparhanti, játékos ütkö­zés közben a földre esett. Ek­kor beszaladt a pályára az egyik néző, ő iis lecigányozott. Mondtam neki: hagyja el a pályát és kértem a rendezőket, de sajnos eay sem jött hoz­zám, igaz, közben a néző is elhagyta a játékteret. Csak ké­sőbb tudtom meg, hogy az il­lető a helyi tsz elnöke volt. A közönség a mérkőzés végéig szidalmazott. Amikor véget ért a találkozó, lefelé jövet a pá­lyáról az egyik szurkoló elkap­ta a nyakamat és azlt mondta: te piszkos cigány, most meg- fojtlalk. Aztán beértünk a pá­lya szélén levő víkendháznak megfelelő kijáratba. Abban a pillanatban valaki hasiba vá­gott. Az ütés után én az ille­tőt meglöktem, nehogy még- egyszer megüssön. Kiérve a pá­lyáról az egyik partjelzőtől el­vettem a zászlót és mondtam a nézőknek, aki hozzám jön — leütöm. Csak így tudtam meg­védeni magamat, mert a ren­dezők sehol sem voltaik. — Kérem a labdarúgó-szövet­séget, hogy iárjon el az apar­hanti vezetőkkel és nézőkkel szemben, hogy a jövőben ha­sonló eset ne fordulhasson elő. Nem tehetek róla, hogy ci­gány vagyok... Amikor a játékvezetővel sze­mélyesen is beszéltünk, meg­erősítette a jelentésébe leírta­kat, azt új tényezővel nem kí­vánta kiegészíteni. AZ ÉREM MÁSIK OLDALA Jusficia mérlege kétserpe- nyős. Nézzük hát, ml kerül a másikba, hallgassuk meg az a'parhanti egyesület vezetőit. Elsőként Kovács Péter tanács­elnökhöz kopogtunk be, aki a sportkör egyik elnökhelyettese is.- Egyesületünk 1948-ban a lokult, la b da rúgácsa pat unk 1975 óta megszakítás nélkül szerepel a megyei bajnokság­ban. Sportvezetőként is nyu­godt lelkiismerettel mondha­tom: községünkben korábban soha semmi botrány nem for­dult elő. Nem olyan heves vér­mérsékletű emberek lakják Apafhantot, akik bármilyen rendezvényen tettlegességre ra­gadtatnák magukat. Amiit Far­kas játékvezető április 17-én művelt, az egy kicsit sok volt... Már az első 45 percben is az volt a meggyőződésem, hogy a bíró egyoldalúan, ellenünk ve­zeti a mecsset. A tengeliciek kenménykedését nem torolta meg, nálunk viszont a legki­sebb szabálytalanságot is sár­ga lapokkal honorálta. A 30. percben edzőnk, Réder János a kispadról beszólt Juhász Fe­renc játékosunknak: .Feri, a játékkal foglalkozzál és ne reklamálj!” Ezt követően a já­tékvezető piros lapot mutatott fel Juhásznak. Mindezt a kö­zönség még tudomásul vette. A botrány, megítélésem sze­rint abból adódott, hogy a második félidő 9. percében a tengielici kapus, Bálint klrohant László elé, s bár a labda már táljutott a pályán, Bálint Sohummacherre emlékeztető módon letaglózta az apró ter­metű csatárunkat. Miután Far­kas egyszerűen továbbot in­tett, a nézőtéren elszabadulta pokol. Ekkor futott a pólyára Réder edző és Kerekes Ferenc, hogy ápolódban részesítsék a földön fekvő játékost. A ké­sőbbiek során fordított ítéletek sora borzolta tovább az ide­geket. — Elérkezett a mérkőzés vé­ge... — Igen. Läufer Imre egyesü­leti elnökkel és Dávid József szakosztályvezetővel hármas­ban a pálya közepére siettünk. Tartottunk a tettlegességtŐI, ezért Farkas megvédésére tö­rekedtünk. Szóltam a bírónak: legyen türelemmel, ne a fő­bejáraton hagyja el a pályát, mert ott gyülekeztek a nézők. Ö azonban elindult. Ahogy a főbejárathoz ért, ott az egyik néző elkapta o bíró nyakát, de az illető fia megakadályoz­ta a további tettlegességiben. Már bent ‘jártak a bírák fii összekötő folyosón, amikor egy­értelműen láttam, hogy Farkas játékvezető arcul ütötte Cso- both Sebestyén nézőt. A zászlót kicsavarta partjelzője kezéből, s azzal hadonászva haladt az öltöző irányába. Közvetlenül az öltözőajtó előtt szembe jött ve­le a kiállított Juhász, aki a következőket mondta: — Bíró sportárs, bocsánatot kérek a korábbi reklamálásért. A bíró válasza így hangzott: „Menj innen te szemét, mert leütlek!" A községi tanácstól a Búza­virág termelőszövetkezet irodá­jába vezetett utunk. Kerekes Ferenc elnök — az egyesület elnökségi tagja — már várta érkezésünket. így aztán azon melegében a dolgök közepébe vágtunk.- Miért futott be a pályára? - kérdeztük az elnököt. — Valóban befutottam a második félidő 10. percében, amikor balszélsőnket, László Ferencet a tengelioi kapus a szó igazi értelmében legázol­ta. Nem egyedül, hanem Ré­der edzővel siettünk a sérült játékosunkhoz, hogy mielőbb elsősegélyben részesítsük. Ná­lunk nincs orvos a pályán egy- egy mérkőzésen, s miután a katonaságnál felcserkedtem, így értek valamelyest a sérül­tek ápolásához. A bíró közölte velem: hagyjam el a pályát, mert semmi nem történt. Erre azt mondtam neki, hogy fel­jelentem Inkorrekt játékvezeté­sért. Amivel ezt követően meg­sértett, hát az nem tűri a nyomdafestéket. Igaz, az sem, amit én válaszoltam vissza'. Ez­után a pályát önként elhagy­tam, az utcáról néztem a meccset. Végezetül hadd je­gyezzem meg: három évtizedes sportolói, sportvezető tevékeny­ségem alatt ilyen rosszindulatú játékvezetéssel még sohasem találkoztam. Palkó Lászlót, a mérkőzés főrendezőjét a sporttelepen ta­láltuk. Az ő véleményére is kí­váncsiak voltunk.- Amikor a bíró lefújta a meccset, ón már elindultam az öltözőbe, lévén, hogy szertáros vagyok. A kijáratnál történte­ket így aztán nem láthattam. Azt viszont igen, hogy Kovács Péter, Dávid József és Läufer Imre közrefogták a játékveze­tőt, s mindent elkövettek an­nak érdekében, hogy bántódá- sa ne essék. „SZIDTAM MINT A BOKROT - DE NEM ÜTÖTTEM" Aparhaht, Petőfi utoa 92. Takáros ház, pirosra festett vaskerítéssel. A hátsó udvar- boa mérges csaholá'sba kezd a kutya, de a gazdi nyugalom­ra inti. Csoboth Sebestyén, rokkantsági nyugdíjas így em­lékszik a vasárnapi futball­meccs harmadik félidejére. — Fiamnál voltam vendég­ségben, a pályával szemben lévő házban lakik. Én a ház elől néztem a játékot, rendkí­vül rosszul bíráskodott az a Farkas. Amikor befejeződött a meccs, én is szidtam mint a bokrot. A pénztárnál a közelé­be értem, s a következő pilla­natban. az arcomba ütött. Hát­raléptem, így csak a1 fülemet találta el, a kalap leröpült a fejemről. Mérges lettem, de az öcsém és a tsz elnöke nyugtat­gatott: ne csináljunk semmit, nehogy eltiltsák a- pályát. Ak­kor én hazajöttem. Szóval, szidtam — de nem ütöttem. Elbúcsúztunk Aparhantról. A szálak „gambolyításában" ki­váncsiak voltunk Varga István dombóvári partjelző és Csor­dás Sárdor játékvezetői ellenőr véleményére is. Hallgassuk hát őket. Varga István: — Vélemé­nyem szerint akkor robbant a bomba, amikor egy 11-est Far­kas nem ítélt meg a hazaiak javára. Hozzáteszem, hogy a vezető bíró helyesen járt el, tényleg nem volt 11-es. Ez végigkísérte kollégám működé­sét, meg a közönség elégedet­lenségét is. Egyértelműen lát­tam, hogy a meccs végén, ami­kor a pénztárépülethez értünk, egy idősebb bácsi gyomron ütötte Farkas Antalt, aki - jó reflexei lévén — azonnal visz- sza is adta az ütést. Sajná­lom, hogy eddig fajultak a dolgok. Csordás Sándor: — Mint azt ellenőri jelentésemben is leír­tam, ezen a találkozón nem voltam megelégedve a játék­vezető működésével. Kifogásol­tam, hogy 30 méteres távol­ságról ítélkezett, rendre lema­radt az akciókról. Juhász kiál­lítása viszont teljes mértékben jogos volt. Akadt meg egy eset, amikor szándékos durva­ságért egy másik aparhanti játékosnak is kijárt volna a piros, helyette a tengelid lab­darúgó részesült sárgalapos figyelmeztetésben. A mérkőzés végén karszalagos rendezőt nem láttam a pályán. A bíró­nak így önmagát kellett meg­védenie a feldühödött nézők­kel szemben. Egy kék melegí­tés férfi torkon ragadta Far­kast, a nézők összetömörültek, így én ütést egyik fél részéről sem láttam. Azt viszont igen, hogy a játékvezető kicsavarta a zászlót egyik partjelzője ke­zéből, s azzal védekezett az öltözőig vezető százméteres szakaszon. Lepergett a film, a vége fel­irat következne. Azt viszont majd a fegyelmi bizottság ír­ja a jövő héten. Jorge Amado írja egyik könyvében: „Az igazság egy kút fenekén van, ott anyaszült meztelenül leledzik. Mindany- nyiunk kötelessége, hogy fel­kutassuk az igazságot, bármi- lyen köntösbe bújt is, Hogy l»e- szálljunk a kút sötétségébe, míg rá nem találunk isteni fényére.” , _ , FEKETE LÁSZLÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents