Tolna Megyei Népújság, 1983. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-21 / 93. szám

1983. április 21. Képújság 3 Négyezer új lakás épült az első negyedévben Gyárak és gyáregységek 2. Falusi „iparkodás” A minisztériumi és a tanácsi vállalatok, valamint az építő­ipari szövetkezetek — az ÉVM előzetes adatai szerint — négy­ezernégy új lakást adtak át az év első negyedében. 232-vel többet, mint a múlt év azonos időszakában. A növekvő fel­újítási feladatokat ellátó taná­csi vállalatok ezúttal kevesebb új lakást építettek, ám a csök­kenést bőven pótolta, hogy az ÉVM-vállalatok dolgozói az egy évvel ezelőttinél csaknem háromszázzal többet, összesen 3600, a szövetkezetek pedig a 87 többlettel együtt 265 új la­kás építését fejezték be. A fővárosban a 43. számú és a Budapesti Lakásépítő Válla­lat dolgozói együttvéve 681 új otthont adtak át. Budapest idei lakásépítési programjának tel­jesítését ezúttal is tíz megyei ÉVM-vállalat dolgozói segítik, együttvéve az idén 3200 lakás átadását vállalták, ám a mun­kálatok nemrégiben kezdődtek, és így a befejezés az év köze­pén és második felében várha­tó. A vidéki településeken, vá­rosokban az egy évvel ezelőtti­nél jóval több új otthon építé­sét fejezte be az év első három hónapjában a Dél-magyaror- szági Magas- és Mélyépítő Vál­lalat, a Győr, a Hajdú, és a Veszprém megyei ÉVM-vállallft. Fontos követelmény ugyanis, hogy a lakásátadások ütemes­ségének javításával az első félév végéig az éves lakásépí­tési feladatnak országosan 40- 45 százaléka, Budapesten pedig — a viszonylag késői kezdések miatt - legalább harminc szá­zaléka megvalósuljon. A job­ban szervezett, egyenletesebb építési munka egyúttal alap­vető feltétele a minőség javí­tásának, az utólagos javítások csökkentésének, megelőzésé­nek. Ezt a körültekintő munkát szorgalmazzák most a főváros­ban és vidéken is újabb intéz­kedésekkel és a kifogástalan munka iránti érdekeltség növe­lésével. A népgazdasági terv azzal számolt, hogy a beruházások mérséklődésével az idei építés- szerelési feladatok két-három százalékkal csökkennek. Az el­Szerdán déluitán tartotta so­ron következő ülését a szek­szárdi Városi Tanács Végrehaj­tó Bizottsága. Az ülésen a költ­ségvetési revíziók tapasztalatai­ról tárgyaltak Schmidt András pénzügyi osztályvezető előter­jesztése alapján, majd Füredi Ferenc műszaki osztályvezető adott tájékoztatást az osztály építésrendészeti tevékenységé­ről. A KISZ Központi Bizottsága a műszaki, tudományos, techni­kai diákkörök számára orszá­gos pályázatot hirdet az 1983- 84-es tanévre, együttműködve az Állami Ifjúsági Bizottsággal, a Művelődési, az Ipari, a Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériummal, a Műszaki és Természettudományi Egyesüle­tek Szövetségével, a Tudomá­nyos Ismeretterjesztő Társulat­tal és a Magyar Honvédelmi Szövetséggel. A pályázat cél­ja, hogy a műszaki, technikai és természettudományos témákkal foglalkozó diákkörök számára rendszeres cselekvési, bemutat­kozási lehetőséget teremtsen a hagyományokkal rendelkező di­ákköri formák fejlesztésére, az egyéni érdeklődés, a képessé­gek és a tehetség kibontakoz­tatására, új közösségi munka­formák megteremtésére ösztö­nözzön. Napjaink tudományos-tech­nikai fejlődése azt igényli, hogy már az iskolák is — az ott meg­szerezhető tudáson túl — job­ban kihasználják a rendelkezé­sükre álló ismeretforrásokat, szorosabb kapcsolatot tartsa­nak az ipari és mezőgazdasá­gi üzemekkel, s egyben részt vegyenek a kutatóintézetek, tu­dományos egyesületek, egyete­mek és főiskolák munkájában, ső negyedévben elvégzett épí­tési munka azonban mindössze egy százalékkal kevesebb az egy évvel ezelőttinél. Ennél me­redekebben, 4,3 százalékkal apadt viszont a kivitelező épí­tőiparban foglalkoztatottak száma, ezért a vállalatoknál és szövetkezeteknél maradt építő­munkások átlagosan 3,6 szá­zalékkal termelékenyebben dol­goztak ennyivel több munkát végeztek el, mint múlt év első negyedévében. Az építőanyag-ipar a számí­tottnál nagyobb kereslethez, el­sősorban a lakossági igények­hez igazodva — bár a foglal­koztatottak száma két százalék­kal csökkent — 3,8 százalékkal növelte termelését. Néhány porcelángyár, az üvegipari üzemek és a redőny- gyá.r kivételével valamennyi építőanyag-ipari ÉVM-vállalat az egy évvel ezelőttinél több terméket állított elő. Egyebek között 29 millióval több téglát készítettek, s csupán ez a több­let majdnem ezer családi ház­hoz elegendő. Kavicsból 132 ezer köbméterrel, cementből 46 ezer tonnával, mészből mint­egy 5 ezer tonnával nagyobb kínálattal álltak az építők ren­delkezésére az első negyedév­ben, mint múlt év azonos idő­szakában. Égetett tetőcserépből több üzemben a rekonstrukci­ós munkálatok miatt csökkent a termelés, ám azbesztcement tetőfedő lemezből, vagyis a közismert palából több mint 50, azbesztcement hullámlemezből pedig 20 százalékkal gyarapí­tották a kínálatot. Padlóburko­ló kerámialaoból 18 százalék­kal bővítették a termelést, s ezen belül a mázzal bevont, keresett termékekét 65 száza­lékkal. Az ablak- és ajtónyílá­sokat áthidaló vasbeton geren­da termelése 45 százalékkal növekedett, feszített vasbeton födémgerendából 9, födém­pallóból és panelból pedig 13 százalékkor többet szállítottak az éDÍtőknek. mint egy évvel ezelőtt. Az építési munkák dan­dárja azonban most kezdődik, s így további erőfeszítésekre van szükség az élénkülő keres­let kielégítéséhez. (MTI) Ezt követően a legközelebbi tanácsülés előkészítéséről ta­nácskoztak a vb-tagok majd bejelentések következtek. A végrehajtó bizottság utcanév­éi nevezésről» »is határozatot ho­zott. E szerint az eddigi dr. Hiír- ling Ádám utca a jövőben dr. Szentgáli Gyula utca lesz, s Szekszárd első polgármesteré­ről a későbbiekben egy másik utcát neveznek majd el. gondolva a jól képzett, gyakor­lati ismeretekkel is rendelkező utánpótlás biztosítására. A pályázatot meghirdető szervek — amelyek képviselői­ből pályázati tanács alakul - ezért tartják szükségesnek, hogy az ilyen témákkal foglalkozó diákkörök tevékenységét az ed­diginél összehangoltabban se­gítsék, újfajta tartalmi és szer­vezeti kereteket alakítsanak ki. A pályázatot az 1983/84-es tanévtől kezdve évente hirdeti meg a tanács. A feladatok: olyan diákköri találkozók, szem­lék megrendezése, amelyek le­hetőséget nyújtanak a képzés­re, a tapasztalatcserére, kiállí­tásokra és vetélkedőkre, mind­ezek komplex értékelésére; to­vábbá tematikai ajánlások, módszertani útmutatók, közpon­ti szakmai rendezvények, a munkát segítő szervezett ta­nácsadás megszervezése. Az első pályázatot a számí­tástechnika, a gépjárműtechni­ka — ezen belül is az energia­racionalizálás, a környezetvé­delem —, a rádió- és híradás- technika, valamint a modelle­zés, elsősorban a taneszköz-, szemléltetőeszköz-készítés szak­területein hirdetik meg. A rész­letekről az érdeklődők az isko­lákban kaphatnak felvilágosí­tást ősztől. Exportnövelő beruházás Az export növelését szolgáló beruházás fejeződött be a Ta­tabányai Szénbányáknál; álla­mi hitelből bővítették, korsze­rűsítették a vállalat külföldi piacokon is jól értékesíthető berendezéseket, bányagépeket készítő központi műhelyét. A 270 millió forint hosszú lejá­ratú hitei felhasználásával két új üzemcsarnokot építettek, de az összeg nagyobbik részéből korszerű munkaeszközöket, ter­melékeny és nagy pontosságú gépeket vásároltak. Ilyen mó­don 200 millió forint értékkel növelték a központi műhely éves kapacitását. Ezzel megte­remtették a feltételét annak, hogy a csaknem 2000 dolgozót foglalkoztató üzem az eddigi­nél1 nagyobb részt vállaljon a vállalat exportjából. Már gyárt­ják többek között az Ausztriá­ban júliusban átadásra kerülő Hald ex - r en d sze r ű m ed d őf é ld o I - gozó üzem vasszerkezeti ele­meit. Hasonló feladat vár a központi műhely kollektívájára a csehszlovák ostravai szén­bányák meddőhányóinak érté­kesítésére készülő meddőfel­dolgozó kialakításánál is. Dán céggel együttműködve tej- és sajtgyárak részére készítenek különleges minőségű acélból 'készülékeket. Az önálló export-import jog­gal rendelkező Tatabányai Szénbányák a következő évek­ben az eddiginél háromszor többet, évi 8—10 millió dollár értékű berendezés exportálását tervezi nyugati országokba. E növekedés feltételeit teremtet­ték meg a központi műhely bővítésével. 1 Gépkocsiemelő a Graboplastból 240 ezer gépkocsiemelőt ren­déit az NSZK-beli Sápi cég hároméves szállításra a Grabo­plast Győri Pamutszövő és Mű- bő'rgyárból. Az emelő a győri gyár saját konstrukciója, grabo- plan műbőrből előállított hen­geres testből és egy négy méter hosszú műbőr csőből áll. Mind­kettő egészen kicsire összehajt­ható, így a gépkocsiban kis he. lyen elfér. Használata is »rend­kívül egyszerű: a cső egyik végét rákapcsolják a ' műbőr testre, a másik végét a gépko­csi kipufogó csövére erősítik, A laposra gyűrt graboplan testet az autó egyik oldala alá he­lyezi «tulajdonosa, majd elindít­ja a gépkocsi motorját. A test 20—30 másodperc alatt meg­telik kiipufógázzal a műanyag henger felfújódik, a kocsit fel­emeli a földről, s ezek után már kényelmesen lehet cserélni a tönkrement gumit. Felmérés A Központi Statisztikai Hiva­tal megkezdte a fontosabb népgazdasági ágakhoz tarto­zó vállalatok gép- és beren­dez é S'á‘11 o má n y á n ak f elm é rés é t műszaki színvonal és életkor szempontjából. E hónap vé­géig a mezőgazdasági és er- d őg a zd ál kod ósii vá Hala tok, szövetkezetek gépparkjainak adatait, értékét mérik fel. A gépállomány összetételé­nek pontos ismerete segítheti a termelési szerkezet átalakí­A hazai konzervipar, amely évente több mint egymillió ton­na nyersanyagot dolgoz fel és termékeit közel 70 országba exportálja, csomagolóeszköz­gyártási gondokkal küzd. Az iparág versenyképességét nagy­mértékben rontja, hogy itthon a fém csomagolóeszközöket drágábban gyártják, mint kül­földön. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság közelmúlt­ban elkészült tanulmánya meg. állapítja, a költségek elsősor­ban szervezési intézkedésekkel és kisebb fejlesztésekkel — je­lentősebb beruházások .nélkül — lényegesen csökkenthetők. Magyarországon a konzerv­dobozok, a konzervüvegek záró- élemeiit nem külön iparág — Az alábbi kimutatás még nem a Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatóságán készült, hanem saját összeállítású, így nem teszek rá esküt, hogy 100 százalékosan pontos. Több mindenesetre lehet, kevesebb semmi esetre sem. A különböző ipari üzemek telephelyeiről van szó a tamási járásban. Itt és a későbbiekben is hangsúlyozan­dó túlnyomó többségüknek a központja nem itt van, hanem valahol távol, nem egyszer a fővárosban. A „gyáregységet" hajlamosak vagyunk „gyárnak" titulálni, ami kétségtelenül könnyebben kimondható ugyan, de nem pontos és nem is ugyanaz. Tehát: zárójelbe téve a telephelyek számát; a követ­kezőket sikerült számba ven­nem : Sütőipari V. (6), Ruhaipari Szövetkezet (4), Tamási Vegyes­ipari Szövetkezet (4), Gabona­forgalmi (4), BONY (3), Simon- tornyai Bőr- és Szőrmeipari V. (3), Szikra Ruházati Szövetke­zet, Simovill, Simontornyai Bőr­gyár, Tolna megyei Tejipari V. (2-2), Mezőgép, Elegancia Szöv., Egyesült Fonó, Mosonma­gyaróvári Kötöttárugyár, Kapos­vári Háziipari Szövetkezet, Dél­dunántúli Gázszolgáltató V., Április 4. Ruhaipari Szöv., Ken­derfonó, Baranya megyei Tég­laipari Egyesülés, Kesztyűgyár, Orion, Gelka, Páva, Húsipari V., Phylaxia (1—1). Ez összesen 25 községben 48 ipari munkalehe­tőséget jelent, amihez azonban még hozzá kell tenni a Tamási A. G.-t és 11 termelőszövetkeze­tet is. Ezek után némi hiteles sta­tisztika következik, ami felet­tébb alkalmas a finom megkü­lönböztetésekre. Az eayik adat­sor az iparban foglalkoztatott aktív keresőkre „és eltartottja­ikra" vonatkozik. Ezek száma a tamási járásban 1970-ben 8101 személyre rúgott, mely létszám azonban tíz év leforgása alatt 10 877-re emelkedett. (Az épí­tőipart most figyelmen kívül hagyjuk!) Ha csak a tényleges „keresőkre” gondolunk, akkor mint más hasonló fejlettségű országokban —, hanem a kon­zervipar állítja elő. Évente több mint 400 millió doboz és 300 millió üvegfedő készül hazai és részben külföldi alapanyag­ból. A gyártáshoz több tízmil­lió dollár értékben használnak fel ónozott lemezt, forrasztóórvt, fakkpkat és festékeket. A gyár­tás meglehetősen széttagolt — a 15 konzervgyárból 9-ben ké­szítenek konzervdobozokat —, a hazai és importanyagokat pazarlóan használják fel. Egyes konzervgyárak azonos termé­kekhez eltérő méretű ónbevo- natú és lakkozásé acéllemeze­ket rendelnek, Illetve alkalmaz­nak. Egy-egy vállalaton bélül az 1970. évi 5266-os létszám­mal 1980-ban 5516 áll, ami ugyan csak 104,7 százaléka a korábbinak, de ha ezen belül a nők arányát is figyelembe vesz- szük, akkor a változás — pon­tosabban a fejlődés — szembe- szökőbb. Az ember persze nem száza­lékok szerint éli a maga életét. Azt azonban még a távol lakó­nak is könnyű megértenie, hogy az ozorai családoknak aligha közömbös, ha a nem túlságo­san nagy községben a női mun­kahelyek száma tíz év leforgása alatt 38-ról, 68-ra; a csak nevé­ben „nagy” Nagyszékelyben 0- ról 34-re, Szakályban 35-ről 66- ra, a járási székhelyen pedig éppenséggel 318-ról 877-re emelkedik. A helyben élők lélekszámá- hoz viszonyítva a megye, de leg­jobb tudomásom szerint az- or­szág, egyedülállóan iparoso­dott települése Simontornya. Itt az iparban foglalkoztatottak száma a legutolsó statisztika szerint 2517 volt, mely létszám­nak több mint a fele jutott az immár ipartörténeti hagyomá­nyokkal is rendelkező bőrgyár­ra. A hivatalos meghatározás sze­rint „az ipar a gazdaságnak a természeti kincsek, nyersanya­gok kitermelésére és üzemszerű feldolgozására, illetve különféle szolgáltatások nyújtására kiter­jedő önálló ágazata”. Valamikor úgy tanultuk az iskolában, hogy az ipar „létrejött", mondjuk a Ruhr-vidéken, a Donyec-meden- cében, netán Bakuban, vagy Batumiban. Az „ipartelepítés” az én nemzedékem életének második felében közkeletűvé vált kifejezés. Aligha tévedek azzal a feltételezésemmel, hogy harminc-harmincöt évvel ezelőtt a nagyszékelyiek aligha tudták elképzelni, hogy asszonyaik egy részének az üzemszerű ruha­gyártás ad majd kenyeret, hogy az Egyesült Fonó gyönki, netán egy rádiógyár Tamásiban törté­nő (már régóta cseppet sem „vendég”) szerepléséről ne is beszéljünk. Az ilyesfajta tervsze­ugyanazon terméknél sem kö­vetkezetes az anyagfelhaszná­lás. Például azonos típusú au­tomatánál és ugyanolyan mé­retű dobozok gyártásánál is esetenként eltérő összetételű forrasztóónt alkalmaznak. Mindez lényegesen megnöveli a beszerzési és a készletezési költségeket. Gond az is, hogy a vállalóitok esetenként éltérő mérettel, más-más űrtartalom, mai készítenek azonos konzer- veket, emiatt az egyik gyárban készülő fedő nem alkalmas a másik üzem dobozainak zárá­sára. A széttagoltság miatt1 az automata palástgyártó beren­dezések, lakkozó és litografáló gépek kihasználása alig halad­ta ipartelepítés az állami poli­tika része volt, mely már régóta meghozta gyümölcsét, noha kez­deteikor ebben sokan kételked­tek. Feltehetően sokszor azok a nagy múltú fővárosi vállalatok is, ahonnan nézve valóban külö­nösnek tűnhetett „kócerájok- ban" ipart űzni, sőt ipari mun­kásokat' nevelni. Nagyobb üze­mek létrehozására értelemsze­rűen ott került sor, ahol a helyi tanácsok megfelelő közművesí­tett területet tudtak rendelke­zésre bocsátani, vagy eredeti­leg más célra szánt nagyobb épületegyütteseket: - mint pél­dául egy volt gépállomás. Ki­sebb helyeken azonban teljesen megfelelt a célnak egy felha­gyott iskola, netán olyan vala­mikori nagyvendéglő is, melynek jól épített „szólójában" nem ki­sebb ember, mint Petőfi Sándor próbálkozott a színi pályával (Ozora). Az egyik ilyen, napjainkban már jól működő, ipari üzem ve­zetője mondotta, hogy idejöve­telekor kollégái így vigasztal­ták: — Mit kezdesz majd olyan munkásokkal, akik a bicikli vá­zára kötözött kapával érkeznek a reggeli műszakba és alig vár­ják, hogy loholhassanak a sző­lőbe kapálni? Keringtek bosszantó anekdo­ták a munkát váratlanul félbe­hagyó asszonyokról, akik éppen csak annyi időre akartak haza- ugrani, míg megetetik a jószá­got. Furcsa szokásunk az előbb­relépő megítélésekor nem az igyekezetére, hanem arra össz­pontosítani, ami esetleg még visszahúzza. Persze más mérce is akad. Cserép Imre mondotta, a tamási járási pártbizottság első titkára: — Amikor húsz esztendeje az Orion gyáregysége ide települt, az első időkben valóban csak a legprimitívebb részfeladatokat lehetett elvégeztetni. Ma export­ra is termelnek . . . Helyzetkép következik az Orionból. (Folytatjuk) ORDAS IVÁN Fotó: Kapfinger András f f ja meg az 50 százalékot. A be­rendezések karbantartása, a szerszám- és alkatrész-után­pótlás is a szükségesnél na­gyobb költséggel »jár, ráadásul a minőség sem kielégítő. Az OMFB-tanulmány készítői megállapítják: zömében szer­vezési és műszaki-fejlesztési in­tézkedésekkel több mint 100 millió forinttal csökkenteni le­het a csomagolóanyag-gyártás költségeit. Például lehetőség van arra, hogy a konzervdobo­zok gyártásához nagyobb táb­laméretű lemezekeit használja­nak fel, így termelékenyebbé válhat a feldolgozás, és csök­kenthetik az egységnyi bér. és energiaköltségeket. Ülést tartott a szekszárdi Városi Tanács V. B. Tudományos, technikai országos pályázat tá sót. A bejárók számát Tamásiban az ipar is növeli Új, anyagtakarékos csomagolástechnika

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents