Tolna Megyei Népújság, 1983. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-20 / 92. szám

1983. április 20.

tfÉPÜJSÁG 3

lfizgazdalkodas

Interjú Kovács Antal államtitkárral, az Országos Vízügyi Hivatal elnökével

A felszabadulás óta eltelt évtizedek a magyar falvak képén, életvitelén, életszínvonalán, kulturáltságának fokán is meghozták a maguk sokféle és néhány vonatkozásban látványosan előnyös változásait. De a még megoldandók, a még elvégzendők között mind többször emlegetve van- jelen az egészséges ivóvíz biztosításának feladata. Vízgazdálkodásunk e fontos területének fejlesztéséről, gondjairól kérdeztük Kovács Antal államtitkárt, az Országos Vízügyi Hivatal elnökét.

Gyárak és gyáregységek I.

Falusi „ipar kodás"

„Falusi” házak a tamási „Rózsadombon”- Hogy minden háztartáshoz eljusson falun is az egészséges ivóvíz, ez a lakáskultúra egyik fontos igénye és feltétele. De ugyanígy a szennyvizek elvezetése, elhelyezése, illetve szükség esetén tisztítása. Sőt, a kulturált környezetnek fokmérője a csapadékvizek rendezett elvezetése, a belterületi vízrendezés is. Mindezek az úgynevezett vízgazdálkodási struktúráinak az elemei, éppen úgy, mint a ..külső" vízügyi feltételrendszer, tehát a többi közt az ármentesítés, a térségi vízkészletek kérdése, a települések környezetében lévő élővizek rendezettsége stb.

I- Mégis, adatszerűén megfogalmazva, hogyan állnak falvaink a vízgazdálkodás kulturáltságát tekintve?

— A számok valóban sokat elmondanak. Ma a falusi lakosság 63 százalékához jut el a vezetékes víz, 3022 községünkből 1414 rendelkezik közüzemi vízellátással, közüzemi csatornázása viszont mlndösz- sze 170-nek van. E településeken a vízellátás a terület 80— 90 százalékára, a csatornázás már csak elsősorban a településközpontokra terjed ki.

I

— Az országos ivóvízmennyiségből mennyi jut a falvaknak?- Pontosabb, ha országos ivóvíztermelésről beszélünk. Nos, ebből a községek 20 százalékkal részesednek, lakossági fogyasztásuk az összesnek 21 százaléka. 770 000 falusi portán belül van a víz, ebből 520 000-iben pedig benn a lakásban is. Az egy lakásra jutó vízhasználat országosan és évente 169 köbméter, a községekben 117 köbméter. A közmű vagy közmű jelleggel üzemelő vízvezeték-hálózat 58 százaléka, 21 000 kilométer van a községekben. Egyébként a falusi vízellátás magas költségeit mutatja, hogy a községekben kétszer annvi közüzemi vezeték kell egy lakás ellátásához, mint amennyire országos átlagban van szükség.

I- Ezeknek az arányoknak felel meq p falusi csatornázás állapota is?- Nem, a csatornázást illetően az adatok jóval kedvezőtlenebbek. Elég talán, ha annyit említek meg jellemzésül, hogy az ország 7746 kilométernyi közcsatornájából mindössze 485 kilométer található a községekben, tehát a teljes hossznak mindössze 6 százaléka. Az ország „csatornázott" lakásainak mindössze 4 százaléka van falun, ösz- szességében megállapítható, hogy amíg falvaink vízművesí- sítése általában összhangban van a népgazdaság fejlettségének színvonalával, a csatornázás tekintetében ettől jóval elmaradnak.

I- A vízellátó művek műszaki teljesítőképessége elegendő a lakosság igényeinek kielégítésére?

— Elég, sőt például a tározókapacitás a városi ellátást meg is haladja. Nem elégítik ki viszont — és ez nem is lehetett cél — a nagy tömegű háztáji termelés szükségleteit. Ez a tény sok helyütt, főleg tavasszal vagy kora nyáron, amikor a háztáji primőröket öntözik - vízhiányhoz vezethet.- Visszakanyarodván még az ivóvízellátás kérdésköréhez, hadd kérdezzem meg, hogyan állunk a falusi kutak mennyiségével, s a belőlük nyert viz minőségével?- A vezetékes vízzel el nem látott helyeken az ásott, vagy

fúrt kutak dominálnak, mintegy 600 000 darab van belőlük az országban. Ebből körülbelül 40-50 000 darab szivaty- tyúval, • vezetékkel lakáson belüli vízhasználatra is lehetőséget ad. 650 olyan községben, ahoi nincs vezetékes vízellátás, van viszont tanácsi közkút, amely jól szolgálja az ellátást. Sajnos, a talajvizek romló minősége miatt mintegy 700 településen közegészségügyileg kifogásolható a kutak vizének minősége. Ahol ez olyan mértékű, hogy a csecsemők, kismamák egészségét veszélyezteti - jelenleg 340 községben -, ott szállítják az ivóvizet a lakosságnak. Sajnos, ez a kedvezőtlen folyamat érinti a közüzemi vízműveket is, 50—70 vízmű vize már kifogásolható (bár még iható), és mintegy további 100-nál számítunk arra, hogy 8—15 éven belül annyira elszennyeződik, hogy helyette új víznyerőhelyet kell majd kialakítani.- Úgy tűnik, hogy az utóbbi években nem fordítottunk elegendő figyelmet a csapadékvíz okozta károkra, amelyek pedig az ország számos települését fenyegetik.- A belvízelöntés az ország települései belterületének egy- harmadát veszélyeztetik, tehát mintegy 640 000 hektárnyi területet. És valóban, nem az őt megillető súllyal foglalkoztunk e problémával. A vízrendezési művek hiánya (a fejlesztésnek a szükségesnél lassúbb üteme), a rendszeres karbantartás elmulasztása, a települések mély fekvésű részeinek beépítése, a szennyvíz-elszikkasztás miatt megemelkedő talajvízszintek — mindez együtt vezetett a mai helyzethez, amikorra számottevően megnőtt a belterületi vízkárok gyakorisága.- Valószínűleg még sokáig folytathatnánk problémáink sorolását. Mert az a szám is sokat mond, hogy például tna a településeken 27 500 kilométer hosszúságban található nyílt árok és 6700 kilométernyi a vízfolyás, illetve a jelentősebb belvizcsatorna. De áttérve inkább a megoldás kérdéseire, elsőként azt tudakolj nánk: rendelkezünk-e egyáltalán valamelyes koncepcióval ta feladatokat illetően?- Igen, rendelkezésünkre áll az a koncepció, amely meghatározza a fejlesztés különféle módjait. Csak hát ennek a költségigénye az ezredfordulóig mintegy 16 milliárd forint. Nyilvánvaló, hogy míg egyfelől ennek az összegnek az előteremtése meghaladja a népgazdaság teherbíró képességét, másfelől a tennivalók nagyon is sürgetőek.

| — Mi lehet a megoldás?- A társadalmi erők bevonása. A lakosság anyagi erejének jobb koncentrálása, a társadalmi ös'zefogás fokozottabb igénybevétele, örömmel mondom el itt, bár eléggé közismert tény, hogy például a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkársága felismerte ennek a feladatnak a szükségességét és sajátos eszközeivel támogatja a végrehajtást; a kisebb vízelvezető árkok, illetve más, nem gépesíthető karbantartások elvégzése társadalmi munkában vagy a nagyobb méretű, fizikai munkát igénylő feladatokhoz KlSZ-építőtáborok létesítésének kezdeményezése.

Í

— A falvakban a lakosságot érintő vízgazdálkodási közfeladatokat a tanácsok végzik. Az ő felismerésük,

szervezőkészségük, anyagi teherbíró képességük meghatározó egy-egy falu életében. De képesek lehetnek-e feladatuk tökéletes ellátására?- A tanácsok valóban sokrétű, nehéz feladatokat látnak el nagy szervező munkával, anyagi ráfordítással, de éppen az imént szóba került társadalompolitikai szempont Is indokolja, hogy a vízgazdálkodásnak ne csak hatósági, állaim- és közigazgatási oldaláról beszéljünk.

I- A vizitársulásokra gondol?

— Igen, a köznyelvben vízitársulásnak nevezik a vízgazdálkodási társulatokat. A mór 25 éves múltra visszatekintő mozgalom célja a helyi jelentőségű, közcélú forma, megfelelően szabályozott eszköz és lehetőség, hogy kisebb térségekben közösen végezzék el az érdekeltek számára fontos vízügyi munkákat.

I- Mi a különbség a vízgazdálkodási társulat és a víziközmű-társulatok között?- A vízitársulatok gerincét a mezőgazdasági üzemek alkotják. Feladatuk sokoldalú és helyi jelentőségű. Ma 68 vízitársulat működik az országban, ezzel az ország mezőgazdasági területének 93 százalékát „fedik le”, 11 000 dolgozójukkal évi 2,5 milliárd forint értékű termelő-szolgálta tó tevékenységet végeznek.

| - Melyek ezek?- Részt vesznek például üzemek közötti, közcélú víz- rendezési, vízhasznosítási, műszaki talajvédelmi létesítmények fejlesztésében, fenntartásában és üzemeltetésében. Speciális kapacitásaikkal a tagüzemek részére meliorizá- ciós, üzemi vízrendezési -munkát is végeznek. Ma már az ország településein a belterületi vízrendezési munkáknak mintegy 60—65 százalékát végzik el.- A víziközmű-társulatok előtt nem ilyen feladatok állnak?

— Ezek a társulatok a községeken belül végzik a vízellátást, a csatornázást. 1958 óta 1100 vízi'közmű-társulat alakult, aminek eredményeként a víz- és csatornaművel rendelkező községek csaknem 80 százalékában a helyi erők mozgósításával készültek el ezek a1 művek. Huszonöt év alatt 12,3 milliárd forintot ruháztak be vízműre, 3.7 milliárd forintot csatornaműre, s ezeknök az összegeknek a felét lényegében a helyi lakosság vállalta. Van tehát tapasztalat és eredmény, amelynek alapján a^ jövőben még több tartalék feltárását látjuk indokoltnak a társadalom mozgósításában.

I

— Nyílnak-e ehhez a mozgósításhoz újabb lehetőségek?- Igen, a lakosság terheinek csökkentésére például kedvezményes hitel vehető igénybe. Jelenleg vízműépítésnél 10 év lejáratra, csatornaműnél 15 évre, mindössze 3 százalékos kamatteherrel. Arra törekszünk, hogy azokon a helyeden, ahol a helyi körülmények miatt túlságosan drága az építés, ott további kedvezményre legyen lehetőség.

— Végül is milyen gyarapodást várhat témánk vonatkozásába i a magyar falu a jelenlegi, a VI. ötéves tervtől?- Folytatjuk és bővítjük a jól bevált formákat. A VI. ötéves tervben mintegy 350 községben létesül új vízmű és 40— 50 csatornamű. Röviden még felsorolom programunk súlypontjait: azok a községek, ahol kifogásolható minőségű a víz, továbbá a Balaton vízparti területei és általában azok a területek, ahol magas a talajvízszint. Egyébként még az idén meg akarjuk teremteni a jogszabályi lehetőségét annak, hogy belterületi vízrendezésre is lehessen társulatot alakítani - mondta befejezésül Kovács Antal államtitkár.

CSERHALMI IMRE

A mi mesterségünk gyakorlása közben (is) sűrűn előfordul, hogy az ember kitűz maga elé egy feladatot, aztán elkezdi fürkészni a megoldás lehetséges módozatait. Lehetőleg minél többet mérlegre tesz, hisz mi mást igyekezzen tisztességesen elvégezni, mint azt, amivel kapcsolatban egy személyben ő a megbízó és megbízott. Aztán a módozatok, lehetőségek szaporodnak és a vizsgálódót mihamarább az a veszély fenyegeti, mint a fuldoklót, vagyis hogy összecsapnak feje felett a hullámok. így jártam én is, amikor konok fejembe vettem, hogy országszerte „klasszikusan” mezőgazdasági jellegűnek ismert megyénk iparosodásával próbálok foglalkozni. Méghozzá figyelmen kívül hagyva a városokat, így például épp az iparosodás jóvoltából nemrég várossá vált Paksot is, és megmaradva a hozzám összehasonlíthatatlanul közelebb álló településeknél, a falvaknál.

Kiderült, hogyha csakugyan komolyan fel akarom dolgozni ezt a témakört, akkor annyiféle szempontot kellene figyelembe vennem, annyi mindennek utánajárnom és oly sokféle forrásból merítenem, amennyi egy testes tanulmánykötet megírásához lenne elégséges. El lehetne kezdeni a megye iparosodásának igencsak szűköcske múltjával. Folytatni kellene a termelőszövetkezetek szervezésének kezdeti stádiumával, ami az ipari munkáslétszám növekedését eredményezte városon, de egészen más hatása volt falvaink életére. Foglalkozni kellene a dolgok természete szerint soha meg nem szűnő ingázással, a kétlakisággal, majd a vidéki ipartelepítés koncepciójával, fejlődésével és eredményeivel. Aki már mindebben elmerült, annak lehetetlen taglalat- lanul hagynia a jövedelmi viszonyok változását, mindennek az életszínvonalra és az igényekre gyakorolt hatását. Ezek után el se kerülhetné mindazt,

A hazai külkereskedelmi vállalatok a múlt esztendőben több százmillió dolláros forgalmat bonyolítottak le kisebb tételek szállításával. Ez elsősorban azért előnyös, mert az ilyen export gazdaságossága az átlagosnál kedvezőbb, és közvetve segíti a nagy tételű export bővítését is. Ugyanakkor tény, hogy a kisebb mennyiségek kivitelének előkészítésé, szervezése és bonyolítása az átlagosnál munkaigényesebb. A múlt esztendőben a külkereskedelmi vállalatok például az egyenként hatmillió forintnál kisebb értékű üzletkötésekkel együttesen mintegy 800- féle aprócikket exportáltak, amelyet több mint hétszáz hazai termelő állított elő.

Több külkereskedelmi vállalatnál alakult olyan részleg, amely elsősorban az aprócikkek termeltetésének szervezésével és bonyolításával foglalkozik. A TANNIMPEX új vállalkoamit mór jó ideje közhelyszerűen „tudati változásoknak" nevezünk és aminek a meglétéről mindenki tud, de aminek a mélységeibe nem emlékszem, hogy valaki is búvárúszó módjára lemerészkedett volna. Az előbbiek jó képességű tanulmányírót igényelnének, az utóbbi gondolatkör ihletett regényírót. Aki azonban ezeken töpreng, az „csak” újságíró, ami az előbbieknél nem kevesebb ugyan, de nem is ugyanaz.

Nem akarván sokat markolni és keveset fogni, szűkíteni kellett tehát az igényeimet. így az olvasó cikksorozatomnak ebben a részében további általánosságokkal kénytelen találkozni. A másodikban egyetlen járással kapcsolatos konkrét adatokra bukkanhat, végül a befejezőben egy gyáregység vezetőjének jóvoltából próbálok érzékeltetni valamit az egészből. Korántsem bízva abban, hogy a cseppben benne lesz a tenger, ugyanis az szerintem semmilyen cseppben nincsen benne. A tamási járást választottam, méretei és jellegzetességei miatt. Ezen belül pedig az Orion itteni gyáregységét. Előbbit a saját elhatározásomból, utóbbit Cserép Imre, a járási pártbizottság első titkárának ta- nácsá ra.

Azt előre kell bocsátani, hogy sok minden megfoghatatlan. Bármilyen segítőkész is volt, szokás szerint a Központi Statisztikai Hivatal Tolna megyei Igazgatósága, amikor adatokért oda fordultam, egész sereg területe van az életnek, ami adatszerűén nem rögzíthető. Tessék egy nagyobb utat tenni a tamási járásban és a házak külső képéről megmondani, hogy ki lakik bennük. Egyik-másik modern utcai résszel megfejelt régi parasztház még árulkodik arról, hogy a benne élők mezőgazdasággal i s foglalkoznak, de a bármelyik kertvárosban helyet kapható villaszerű vagy villaszezási osztálya például a belföldi kapacitások feltárása mellett a kis cikkek kiviteléhez a piacot is kutatja. Az Intercooperation szakmai tanácsadással segíti a hazai kisvállalkozókat, hogy gazdaságosan exportálható termékeik eljuthassanak a külpiacokra. Az Interag kezdeményezéséi re tizennyolc termelőszövetkezet részvételével Intercoop-iroda alakult, amely szintén új exportcikkek gyártásának szervezésével foglalkozik. A Konsumex által alapított öt árucsere-forgalmi társaságban 232 tagvállalat vesz részt. Elsősorban a határmenti szabad termelői kapacitásokat hasznosítják, növelve a szomszédos országokba irányuló exportot.

A külkereskedelmi vállalatok fejlesztési alap átadásával is támogatják a termelők export- fejlesztési elképzelésének megvalósítását. A Hungarotex 11 szövetkezetnek harmincnégymilrűnek szánt családi házak zöme már nem árulkodik semmiről. Arról sem, hogy felépítésükben milyen szerepet játszott az ipari kereset, a háztáji, a közös gazdaság, vagy a tanácsi tisztviselő fizetése, továbbá az OTP- kölcsön. Lehet, hogy a háztáji egy összegben, lökésszerűen érkező nagyobb jövedelme jelentősebben, de az végképp kideríthetetlen, hogy a család m i n- dennapi életét a gyárból havonta kétszer befutó összeg miként befolyásolja.

Amíg ennek a cikksorozatnak az adatait gyűjtöttem, lényegesen többekkel beszélgettem, mint ahány személynek a gondolatait, szavait itt visszaadni sikerülhetne. Egy, a sok vélemény közül;

— A-gazdaember sokkal intelligensebb munkát végez, mint aki valamelyik műhelyben a gép mögött áll. Végtére is az időjárásra ügyelve kell mérlegelnie az esedékes teendők legcélszerűbb időpontját, a jószág állapotától függően az ott esedékeseket. Sokrétűen és sohasem egyformán . . .

Már-már hajlamos lettem volna hinni az illetőnek, hiszen szavainak kétségtelenül volt igaz- ságmagva. Aztán elvetődtem az Orion gyáregységébe, melynek vezetője, Varga László bekalauzolt egy terembe, három, üveg- szekrényben lévő és a laikus számára leginkább egy távközlési műhold vezérlő berendezésére emlékeztető gépcsoda mellé. Együttes értékük 40 millió forint, rövidesen elkezdődik próbaüzemük.

Betanított munkások keze alatt. ..

(Mellékesen szólva, gondolt már az Olvasó arra, hogy „ipar” és „iparkodás” szavaink atyafi- ságban vannak egymással?)

(Folytatjuk)

ORDAS IVÁN Fotó: Kapfinger András.

lió forintot, a Technoimpex egy kisvállalatnak kilencmillió forintot, a Metrimpex öt vállalatnak, illetve szövetkezetnek huszonegy- millió forintot adott át a kis tételű exportálható cikkek gyártásának fejlesztésére.

A Külkereskedelmi Minisztérium a párhuzamos exportjog kiterjesztésével is támogatja a kivitel bővítését. Jelenleg a szak-külkereskedelmi vállalatok többsége foglalkozhat olyan kis mennyiségűnek számító termékek külföldi értékesítésével is, amelyek közvetlenül nem tartoznak a profiljukba. A gépipari szak-külkereskedelmi vállalatok például bármilyen gépipari terméket értékesíthetnek külföldön. A többi ágazatban a minisztérium a múlt esztendőben mintegy 200 párhuzamos exportjogot adott ki, és ezt a gyakorlatot az idén is tovább folytatja.

Bővülő export - kis tételekből