Tolna Megyei Népújság, 1983. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-19 / 91. szám

1983. április 19. Szociálpolitikánk értékmérője A közösség igazságérzete Beszélgetés dr. Csehák Judittal, a SZOT titkárával Napjainkban a kisebb gaz­dasági mozgástérben, a bére­zés mai lehetőségei és feltéte­lei között, alaposan felérté­kelődött szociálpolitikánk je­lentősége. Jobban figyel rá a lakosság. Reáljövedelmünk minden száz forintjából a ko­rábbi huszonöt helyett ma már neayven forintot tesznek ki a társadalmi — pénzbeli és ter­mészetbeli - juttatások. A szakszervezetekre egyre nagyobb felelősség háruf, ami­kor osztoznak a társadalom széles rétegeit érintő döntések meghozatalában. Minderről, szociálpolitikánk időszerű kér­déseiről beszélgettünk dr. Cse­hák Judittal, a SZOT titkárával.- A szakszervezeti mozga­lom szerepét a döntésekben nem a beleszólási jog érvé­nyesítésének érzem, hanem ha­tékony és felelős részvételnek. A gazdaságosság, a szociál­politika, az elosztás kérdései­ben dönteni soha nem köny- nyű. E munkában napjainkban több érv, indok kell, nagyobb megfontoltság, felkészültség, érzékenység. A szakszervezetek álláspontja szerint legnagyobb — mással nem pótolható — ér­tékünk a teljes foglalkoztatott­ság és az áruellátás elért szín­vonala. Egy-egy tervidőszakon belül megvalósítandó követel­mények: az életkörülmények javítása, a lakossági fogyasz­tás szerény mértékű növelése, az országos reálbérszínt tartá­sa, a pénzbeli társadalmi jut­tatások reálértékének, megőr­zése, a természetbeli juttatá­sok színvonalának differenciált fejlesztése és a főbb társadal­mi rétegek életszínvonalának tartós megőrzése. Kétségtelen, hogy ma azoknak a köre, akik­nek osztani tudunk, szűkebb, és egy adott időszakban na­gyon indokolt- intézkedések is elmaradhatnak. Ezt el kell fo­gadtatni, megmagyarázni. És ha átmenetileg bizonyos réte­gek vállalják is a többletterhet, az ezzel kapcsolatos döntése­ket csak az ő egyetértésükkel szabad meghozni.- Melyek a szociálpolitika céljai, feladatai napjainkban?- A hagyományos cél, hogy bizonyos élethelyzetekben - betegség, idős kor, eltartottak nagy szórna ;- adódó hátrá­nyokat korrigáljon, illetve azo­kon segítsen, akik a társadal­mi munkamegosztásban nor­mális körülmények között nem tudnak részt venni. A megelő­ző, aktív szerep vállalása ugyancsak állandó célja a szociálpolitikának, de aktuáli­san napjainkban fogalmaztuk meg. Azért beszélünk erről, mert úgy látjuk, hogy újratermelőd­nek a hátrányos helyzetek, ezek nem mindig ugyanazok, halmozódhatnak, örökíthetők. A következő generációkról van szó. Itt az oktatásnak, a fiata­lok szocializációjának, a szak­munkásképzés minőségének, egyáltalán, a munkások kultu­rális színvonalának hallatlanul nagy a jelentősége. Az is fon­tos, hogy a jól képzett és he­lyesen oktatott, jó helyzetbe hozott ember megleli-e a he­lyét, ott, ahol dolgozik, nyi­tott, demokratikus-e a légkör, talál-e értelmes célokat, me­lyekért érdemes részt venni a közösség életében. Nem egy­szerűen anyagi kérdésről van szó. Itt az üzemi demokráciá­nak éppen akkora a jelentősé­ge, mint annak, hogy legyen jogsegélyszolgálat, hogy a pa­naszügyeit el tudja intézni, a munkásember ne kerüljön sem­miféle perbe-viszályba munkás­államával.- A szociálpolitika jelenlegi kettős gondja: sokféle jutta­tás, szolgáltatás, intézmény hiányzik, a meglévők viszont máris sok pénzbe kerülnek.- Igen. Az időskorúak ellá­tásában és a megváltozott munkaképességűek foglalkoz­tatásában hiányoznak az in­tézményeink. Itt nem szociális otthonokra gondolok, hanem a különböző nyugdíjasházakra, panziókra, napközi otthonokra, foglalkoztatókra, és nemcsak az ingyenesekre. Hiányzik a szociálpolitika területi irányítá­sának a szervezete vagy a rehabilitáció területi irányítá­sa. Pedig ezeknek az intézmé­nyeknek a kialakításához óriá­si társadalmi aktivitás kap­csolható. Való igaz, a szociálpolitika már most is sok pénzbe kerül. Nyilvánvaló, ha csak a köz­ponti eszközöket tekintjük, ak­kor az anyagi konzekvencia is nyomasztó. Én mégsem ezt tar­tom a fő gondnak, hanem a pazarlást és ikertestvérét, a feloldhatatlan feszültséget. A táppénz kilencmilliárdja pél­dául nem ad lehetőséget ar­ra, hogy az idős családtag ott­honi ápolása után is fizes­sünk. Pedig ekkora összegből erre — és másra — is telne, ha ' csak az menne táppénzes ál­lományba, aki valóban beteg. Az üdüléseknél is, ha egyszer ilyen kevés pénzünk van, job­ban kellene takarékoskodni és okosan preferálni, mindig azo­kat, akik leginkább rászorul­nak.- Akad olyan vélemény: nemcsak az a gond, hogy ál­talában pazarlunk, hanem az is, hogy a szociálpolitikára for­dítható eszközöket túl sok he­lyen, szétforgácsoltán használ­juk fel.- Ezzel szemben én azt val­lom, hogy még mindig sok a központi megkötés, a pénz­ügyi előírás, hogy a vállalat miiven összegeket mire hasz­nálhat. Nem központilag kel­lene eldönteni, hogy miiven szociális intézményekre költ­sön. Bízzuk rá: a saját pénz­eszközeiről, a terület feszültsé- aeit, ellátatlan fehér foltjait figyelembe véve maga hatá­rozzon, s a munkahelyi kollek­tíva vállalhassa és vállalja is fel a döntés felelősségét. Nem szabad viszont lemondani ar­ról. hogy a jó tapasztalatokat más is kamatoztassa, hogy koordinálhassunk, segítséget adjunk a vállalatok és a taná­csok vagy a vállalatok egymás közötti együttműködésében. Hoqy a felhasználatlan férő­helyek - üzemi rendelő, étkez­tetés, bölcsőde, óvoda - hasz­nosításáról egv nagyobb kö­zösség hasznára központilag gondo’skodjunk. A vállalat így bevételekre is szert tehet, ez hozzájárulhat azoknak a szol­gáltatásoknak és intézmények­nek a fenntartásához, melye­ket indokoltnak érez.- Az eszközök szűkösek és behatároltak. Tehát a vállala­tok is kénytelenek rangsorolni.- így van. A közvetlenül a hatékony termeléshez kapcsoló­dó elemek, juttatások - mun­kavédelem, egészségügy stb. - területén nem szabad takaré­koskodni. Az ilyen ráfordítások épüljenek be a termelési költ­ségbe, és fizessük meg az ár­ban. A vállalati szociálpolitiká­nak vannak közvetett formái, amelyek inkább a munkavál­lalóhoz, s nem annyira a ter­meléshez kapcsolódnak. Ilye­nek egyebek közt a lakásépí­tés, az üdülés, az üzemi étkez­tetés, a gyermekintézmények. Ezeket sem volna célszerű át­adni vagy visszafejleszteni, hi­szen sokszor a tanácsi vagy más intézményeknél lévő hiány- helyzet miatt vállalják fel a gyárkapun belül ezeket a jut­tatásokat. A vállalati szociál­politikának ez a része a bizal­mitestületek döntési hatásköré­be tartozik. Rajtuk múlik, hogy az előzetes elképzeléseket el- foaadják-e vagy más javasla­tokat tesznek, s ellenőrzik-e ezeknek a juttatási formáknak vagy intézményeknek a kihasz­nálását.- Visszatérően hallani: na­gyok az aránytalanságok az egyes vállalatok között, csak­úgy, mint a házon belüli el­osztásban.- Valóban, ahol korábban is eredményesen dolgoztak, vagy ahol központi támogatás­ból oldották meg az adott iparág rekonstrukcióját, eset­leg a vezetés szociálisan érzé­kenyebb volt, ott a szociálpoli­tika jobb helyzetben van. Ami­kor a vállalat gondoskodni akár dolgozóiról olyan terüle­ten is, amely nem tipikusan az ő feladata. Ezt nem neki kell felróni, hanem a területi szo­ciális ellátás intézményrend­szerét, hatáskörét kell úgy szé-* lesíteni, hogy a vállalatnál ér­telemszerűen és automatiku­san visszafejlődjék e tevékeny­ség. A belső elosztás? Sajnos a viszonylag helyes elveket is fellazíthatja az, ha nagyon ke­vés az elosztanivaló, ha hiány­zik a demokratikus nyilvános­ság, vagy a közösség nem tö­rődik a kérdéssel. A vállalati kollektíva döntse el, hogy ki­nek igazságos adni bármit is, és az értékmérő a közösség igazságérzete legyen.- Mi a szakszervezetek stra­tégiája a hátrányos helyzetűe­ket, tőként a pályakezdő fiata­lokat és a kisnyugdíjas, magá­nyos öregeket illetően?- Nem vagyunk igazán fel­készülve ezeknek a gondoknak a kezelésére és megoldására, noha ma már a korábbiaknál sokkal inkább szem előtt tart­juk az egyént, a kisebb közös­séget, egyik vagy másik réte­get, a megoldásra váró gond­jaikkal egyetemben. A SZOT, most az I. félévben, egy ifjú­sági anyag megvitatására ké­szül. Az előkészítő munka bi­zonyosan feltár majd egy sor szociális kérdést is, a szak­munkástanulók üdültetésétől egészen a fiatal értelmiségiek anyagi és egzisztenciális támo­gatásáig. A lakásépítés várha­tóan a fókuszba kerül majd. Ahhoz, hogy a fiataloknak, ha nem is országosan általánosan, de hatékony segítséget nyújt­hassunk, a tagdíjbefizetések­ből, pénzeszközeinkből is ál­dozni kell. Szó lehet pályáza­tok kiírásáról, tanulmányutak­ról. átmeneti segélyekről... Az elmúlt év valamivel köze­lebb hozott bennünket az öre­gek életkörülményeinek ponto­sabb megismeréséhez. Elméleti kutatóintézetünk is foglalko­zott az időskorúak helyzetével, és ajánlásunkra a különböző ágazati szakszervezetek ugyan­csak széles körben tanulmá­nyozták ezt. Nagyon sok észre­vételük általános társadalmi gondokat jelez. Megállapítha­tó. hogy kik azok, akik leg­inkább támogatásra szorulnak. A testületi anyaqokban javas­latokat tettek a SZOT-nak, pél­dául arra nézve, hogy hogyan lehet együttműködni a Haza­fias Népfronttal, mit lehetne tenni a jó egészségügyi ellá­tás érdekében, a vidéki szak­maközi bizottságok mit tehet­nek a nyugdíjasok aktivizálá­sáért.- A megyei és városi párt- bizottságok is foglalkoztak a területen élő idősek gondjával. Nagyon örvendetes, hogy az Egészségügyi Minisztérium új szociálpolitikai főosztálya egy sor, az időskorúakkal kapcso­latos programot fogalmazott meg.- Nekem az a tapasztala­tom, hogy igazán komoly társa­dalmi problémákkal szembesül­ve, a szakszervezeti mozgalom cselekedni, anyagi eszközeiből áldozni hajlandó és képes. Há­rom éve szociális otthonok cél­jaira adtunk át két üdülőt a Duna-kanyarban. Jelenleg is tárgyalunk egy újabb objek­tum átadásáról, a Pest me­gyeiekkel. Mostani ötéves ter­vünkben 150 millió forintot hagytunk' jóvá, a XIII. kerület­ben, egy időskorúakat ellátó otthon építésére. Nem egy ágazati szakszervezetünk tart fenn szociális otthont, s ilyen célra a tagdíjakról is tartalé­kol. örülünk minden humán, családsegítő szolgáltatásnak. Azt sem tartom kizártnak, hogy részt vegyünk ezek szervezésé­ben. Nyilvánvaló, hogy a szak- szervezeti taqot nemcsak mint munkavállalót kell megbecsül­nünk és szolgálnunk, hanem törekednünk kell arra, hogy családjával együtt, az idősek ellátásának a gondjában is osztozva vegyük számba. Ez a mi szolgálatunk tartalma. MÜNZ ANDRÁS Mivel telt a __________________________________ KÉPÚJSÁG 3 H ORGÁSZOK fentebb idézett ismerősöm bár­kit is ,,kényszerítsen'' bármire. Csak a szekszárdiak - ez egészséges időtöltés kedvelői közül a megyében ők vannak a legtöbben - több jó és kevésbé jó horgászvíz között is válogat­hattak a hét végén: Fadd-Dom- bori, szálkai víztározó, Sötét­völgy, élő Duna, hogy csak a legközelebbieket említsük. És most már javuló fogási eredmé­nyekről is beszámolhatnak. Valamennyi helyen a ponty volt a sláger, kiegészítve ká­rásszal és Domboriban a törpe­harcsával. De elsősorban nem azt kell nézni, hogy mennyi zsákmány került a szákba, majd a fazék­ba, tepsibe - bár ez sem kö­zömbös -, hanem mindenekelőtt a pihenés, a jó levegő adja a horgászás értékét. Volt már példa arra is, hogy négy és fél ezren voltak kíván­csiak, milyen teljesítményt nyújt az adott vasárnapon a Dózsa gárdája. Most szombaton tartották a mérkőzést - ezért-e, másért-e, - „csak” kétezren voltak kíván­csiak a játékra és még inkább az eredményre. Érdemes volt, mert végül győztes csapatot ün­nepelhettek a hazaiak. Ebből a részből se maradjon ki egy anekdota. Amikor még létezett az NB III., beszélgettem olyan tsz-nek az elnökével, amely egy ilyen harmadik vo­nalbeli csapatot tartott fenn. Kérdésemre, hogy érdemes-e, így válaszolt: — Nézze, ebben a faluban van egy mozi, meg van egy kocsma. Az emberek gaz­dagok, a téesz is az. Miért ne biztosítsunk minden második vasárnapra szórakozást a falu népének? Azt hiszem, igaza volt, hiszen egy-egy meccsen ott tolongott az egész falu, néhány öregasz- szony kivételével. LETENYEI GYÖRGY Fotó: Bakó Jenő, Mayer Mátyás kistermelő borait vizsgálja Tusa János Népbolt-asztalos családi házat épit Horgászpalánták Sötétvölgy­ben Nem tudom, más városokban mi a helyzet, de azt pár év óta tapasztalom, hogy Szekszárd szombatra és vasárnapra oly­annyira kiürül, hogy a közleke­dési lámpákat akár ki is lehet­ne kapcsolni. A helyi járatú autóbuszok zsúfoltak, az újságvásórlás az öregek dolga és napközben erősen megcsappan a vendég­lők forgalma. Hova tűntek az emberek? Ki erre, ki arra. Legtöbben - hogy a mostanság divatos kifejezé­sekkel éljek - a „birtokra”, vagy telekre. (Az előbbi elne­vezést azért tettem idézőjelbe, mert a két-háromszáz négy­szögölet ugyancsak túlzás bir­toknak titulálni.) Mások a ki­rándulást választják hétvégi el­foglaltságnak, megint mások a horgászást, és csak Szekszárdon vasárnaponként másfél-kétezer ember indul örülni, vagy bosz- szankodni a sportpálya felé, ha éppen itthon játszik a Dózsa. BIRTOKOSOK A megyében nem tudom, Szekszárdon és környékén - hozzávetőlegesen - igen, hogy mennyi kisbirtokos tölti hét vé­gén szabad idejét kisebb, vagy nagyobb szőlejében, kertjében. Csak a megyeszékhelyen és a közvetlen környékbeli községek­ben számuk meghaladja a hat­ezret. Mintegy ezer hektárnyi terület hasznosul kezük munká­ja nyomán és ez a terület a jövőben csak nőni fog. Hasznosságuk sem elhanya­golható, hiszen azon túl, hogy néhányon még áruval is meg­jelennek a piacon, mások meg nem jelennek meg fogyasztó­ként ugyanott, az aktív pihenés, a jövő hétre való erőgyűjtés ér­téke pénzben szinte ki sem fe­jezhető. Egy középkorú ismerősöm, aki pedig csak néhány éve „újgaz­da", mondta egyszer: Ha raj­tam múlna, minden nem mező- gazdasági foglalkozású embert, különösen a szellemi foglalko­zásúakat kényszeríteném arra, hogy kapálgasson csak szabad­napjain esetleg száz négyszög- öles kertjében. A „kényszeritéssel" ugyan nem értek egyet, a megjegyzés indokaival annál inkább. Dl OTTHONOK ÉPÜLNEK Az utóbbi időben föllendült a lakás-, illetve házépítési kedv. A városi tanács elnöke elmond­ta, hogy az elmúlt időszakban több mint száz telket értékesí­tettek házépítés céljára és kö­zel száz telken folyik is a csa­ládi házak építése. Az egyéni kezdeményezések fontosságát, hasznosságát fö­lösleges hangsúlyozni, azt se kell különösebben hangsúlyozni, hogy a családi ház, kis telken, kis kerttel mégis csak kertes családi ház . . . És itt nincs szükség, hogy Zsúfolt lelátó Gottvald Károly és Bencze István. IRÁNY A FUIBALIPALYA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents