Tolna Megyei Népújság, 1983. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-19 / 91. szám

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Mai számunkbóJ XXXIII. évfolyam, 91. szám. ARA: 1,40 Ft 1983. április 19., kedd. A VARSÓI GETTÓ HŐSEI (2. old.) SZOCIÁLPOLITIKÁNK ÉRTÉKMÉRŐJE (3. old.) MENSÁROS LÁSZLÓ ÉS A FÉLKARÚ SZAZAD (4. old.) A NAGYMANYOK 5-0-RA NYERTE A RANGADÓT (6. old.) MIVEL TELT A HÉTVÉGE? (3. old.) Vezetők és beosztottak A munkaerő is ember? A kérdés egy áruházi dolgozó pa­nasza nyomán jutott eszembe. Az illető elmondta: az áru­ház egyébként tapasztalt, szakmailag kiváló vezetője a leg­kisebb mulasztás esetén is durván, gorombán beszél be­osztottjaival. A munkán kívül az égvilágon semmi más nem érdekli, de jó szava azokhoz sincs, akik lelkiismeretesen, vagy akár a legjobban dolgoznak. S ha ,ezt szemére vetik, azonnal kész a válasszal: „A dicséret is, a figyelmesség is kinek-kinek benne van a borítékjában. Azért, mert valaki eleget tesz a kötelességének, miért járna köszönet?" Egyelőre maradjunk a kötelességnél. Való igaz: elké­pesztő káosz, rendetlenség származna abból, ha a fizetés, a munkaviszony önmagában nem kötelezne tisztességes, sőt tudásunk, képességünk szerint végzett munkára. Ha mondjuk egy esztergályos, vagy akár középiskolai tanár, a jó munka feltételeként - a mindennapi dicséretadagot - a vezetők szívélyes mosolyát is kiköthetné magának. Ennek a kötelességnek a hangsúlyozása annál is inkább fontos, mert különösen a munkaerőgondokkal küszködő vál­lalatoknál sokan és gyakran valóban megfeledkeznek róla. Jellemző eset: az egyik Takásjavító szövetkezet művezetője az általános munkaerőhelyzetre hivatkozva hunyt szemet a lazaságok, a fegyelmezetlenségek felett, s próbálta „meg­magyarázni" a csöpögő vízcsapokat, a hepehupás parket­tát a repedező vakolatot. „Ha lelkiismeretes munkát köve­telnék - mondta -, továbbadnának tőlem az emberek”. Vizsgálat derítette kifogy sok tervező szinte kizárólag a havi rendszerességgel kapott célprémiumért dolgozott, ter­mészetesen munkaidőben; újítási pénzt követelt — és kapott - olyan munkáért, amelyeknek az elvégzése kötelessége volt. Nyilvánvaló, hogy aki belép egy munkahelyre, aki felveszi a fizetését, annak a jogai mellett számolnia kell a köteles­ségeivel, a munkával szükségképpen együtt járó fegyelem­mel is. S mint a jogok, a kötelességek sem lehetnek függ­vényei a főnök, avagy a beosztott személyes természetének, hangulatának. Ez azonban csak a kérdés egyik oldala ... A vezetők, az irányítók és a beosztottak viszonya attól vált igazán bonyolulttá, ágas-bogassá, hogy szocialista társa­dalmat építünk, ennek mielőbbi megvalósításán fárado­zunk, vállalva a vele járó összes konzekvenciát. Azokat is, amelyek a vezetők és a beosztottak viszonyára vonatkoznak. Nemcsak más, de lényegesen egyszerűbb is a helyzet a kapitalizmusban. Hogy ez nem mindig és nem mindenki számára nyilvánvaló? Ez is érthető. A tőkés országok álla­ma a monopóliumok, a kis és nagy részvényesek, a hiva­talnokok, a milliós példányszámú újságok, a tulajdonosok szolgálatában álló hatalmas hivatali apparátusok, a pén­zért elkötelezett, vagy jóhiszemű, de félrevezetett értelmisé­giek, tudósok, művészek, próbálják leplezni, humánusnak álcázott bölcselkedéssel elhomályosítani az osztályellenté­teket. A kizsákmányolok és a kizsákmányoltak valóságos viszonyát. A helyzet ennek ellenére sem változik; az egyik oldalon áll a tőkés tulajdon és tulajdonos, a másikon azok, akiket kizsákmányolnak, akik ennek a tulajdonnak a szolgá­latában állnak — akár kényszerűségből, akár lelkesen, őszintén, vagy bármilyen módon. Ott, alapvetően ez hatá­rozza meg a vezető és a beosztott viszonyát, még akkor is, ha bizonyos szinteken a vezető szintén a kizsákmányoltak sorába tartozik. A munkaerő fogalma itt egyértelmű: vala­ki, illetve valakik eladják • munkaerejüket, valakinek vagy valakiknek. Túlzott leegyszerűsítés? Inkább a lényeg kiemelése a vi­szonyok szövevényéből. De kanyarodjunk vissza az eredeti témánkhoz. Nálunk el­sősorban a tulajdon- és osztályviszonyok megváltoztatásá­val kapott új tartalmat a vezetők és a beosztottak viszo­nya, s vált egyszersmind bonyolulttá. Mert itt is szükségsze­rű az alá- és fölérendeltség: a szocialista állam sem mond­hat le a szervezettségről, a feladatok teljesítésének számon­kéréséről, sőt esetenként a büntetésről sem. A hatalom gya­korlásában mindenütt szükség van a munkát, a közéleti te­vékenységet, a társadalmi együttélést szabályozó mecha­nizmusokra. Mégis: aki csak ezt látja, aki csak ezt az oldalt veszi tekintetbe, az akarva-akaratlanul a mi társadalmunk lényegét és egyben a szervezett munka legfontosabb cél­ját téveszti szem elől. Nevezetesen például azt, hogy a dol­gozók - beosztásuktól, munkakörüktől függetlenül — az ál­lami, a szövetkezeti tulajdon birtokosai. S ilyen minőségük­ben: valamennyiünk joga, sőt sok tekintetben kötelessége is a beleszólás, az állampolgári és egyéb jogok gyakorlása, a szocialista tulajdon védelme, gyarapítása, a munkahelyi és társadalmi viszonyok formálása. S ebben az összefüggésben már távolról sem tekinthető személyes ügynek a vezetők világnézete, politikai-erkölcsi magatartása, vagy akár figyelmessége, érzékenysége a dol­gozók mindennapi akár személyes gondjai iránt. S az ilyen vezetői megnyilvánulás éppen úgy nem nélkülözhető, mint például a szakmai hozzáértés, a feladatok ellenőrzésének következetessége és szigora. Ilyen összefüggésben lehet szerepe — és kell is, hogy legyen! — a jó szónak, a figyel­mességnek, a dicséretnek. Alaposan téved tehát az a veze­tő, aki mindezt alábecsülve, csupán borítékügynek tekinti az erkölcsi-emberi elismerést. Mert az egyéni, sőt a vállalati-közösségi gondok is job­ban elviselhetők ott, ahol a vezetők tájékoztatják, mi több, beavatják a dolgozókat: ahol a beosztottnak nemcsak a munkaerejére, de az eszére, a szívére is számítanak. Ahol a munkaerőn nem statisztikai fogalmat, hanem gon­dolkodó, az országért, az üzemért felelős embert értenek. FÖLDESI JÓZSEF Kilencvenmilliós beruházás Bátaszéken Megkétszerezik a falazéblekkgyártást A Bátaszéki Cserép- és Vóz- kerámiagyárnak kedvelt és ke­resett terméke a Poroton falazó­blokk. öreges és porózus szer­kezete következtében könnyebb a hagyományos téglánál és hő­szigetelő képessége annak többszöröse. A gyárnál az év elején 90 millió forintos beru­házás indult a Poroton-gyártás korszerűsítésére, a minőség ja­vítására és a nehéz fizikai mun­kák gépesítésére. Lényegében megszűnik a kézi munka a fa- lazóblokkgyártásnál, emellett a termelés megduplázódik. Az egyik prést kicserélték na­gyobb teljesítményűre, a vágási A kemencekocsit rakó gép már üzemel Az „utolsó simításokat” végzik a szerelők a kemencekocsi-üritő és egységrakományképző berendezésen hosszak pontosítása érdekében többhúros vágószerkezetet épí­tettek be. Míg korábban a ke­mencekocsik megrakása kézzel történt, most a már felszerelt és üzemelő berendezés végzi ezt a munkát. Hasonlóképp, a kemen­cekocsi égetés utáni ürítése és egységrakományok képzése is géppel történik a jövőben. így a falazóblokkhoz egész „útja" során kézzel nem kell nyúlni, az első kéz a kőművesé, vagy se­gítőjéé lesz, akik az egységra­kományban szállított és védő­fóliával burkolt falazóblokkot beépítik. Andropov a mezőgazdaságról A szovjet mezőgazdaság fej­lesztéséről, az élelmiszerprog­ram megvalósításáról tartottak tanácskozást hétfőn az SZKP Központi Bizottságában a szö­vetséges köztársaságok kommu­nista pártjai központi bizottsá­gai, a területi és határterületi pártbizottságok első titkárainak részvételével. Az értekezleten felszólalt Jurij Andropov, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára is. Jurij Andropov részletesen szólt a szovjet mezőgazdaság fejlődéséről, az előtte álló fel­adatokról. Emlékeztetett az SZKP XXVI. kongresszusán a mezőgazdaság fejlesztése érde­kében hozott határozatokra, a központi bizottság múlt év má­jusi, az élelmiszerprogramot jó­váhagyó ülésére, aláhúzva, hogy a fontos, nagy horderejű döntések önmagukban még nem hoznak eredményt, azokat szer­vezetten, az erőforrásokat moz­gósítva végre is kell hajtani. A korábbiaknál jóval nagyobb követelményekkel kell szembe­nézniük nemcsak a központi irányítószerveknek, hanem a köztársasági, a határterületi és a területi pártbizottságoknak is. Sok köztársaságban, terüle­ten és határterületen nem hasz­nálják ki teljes mértékben azo­kat a helyi lehetőségeket, ame­lyek lehetővé tennék a lakos­ság élelmiszer-ellátásának ja­vítását. Ez elsősorban a lakos­ság háztáji kisegítő gazdasá­gaiban rejlő lehetőségekre vo­natkozik. Elfogadhatatlan az az állapot, hogy sok falun élő csa­lád semmiféle állatot sem tart. Az élelmiszer-ellátásban komoly támaszt jelenthetnek az ipari üzemek kisegítő gazdaságai is, amelyeknek azonban sok helyen nem szentelnek kellő figyelmet - állapította meg Jurij Andro­pov. Az SZKP KB főtitkára beszéde végén a politikai bizottság ne­vében meggyőződését fejezte ki, hogy a Szovjetunió minisztériu­mai és országos főhatóságai, a helyi párt- és állami szervek a mezőgazdaság előtt álló felada­tok sikeres megoldása érdeké­ben javítani fogják szervezői és politikai munkájukat. Az SZKP KB felhívása Az SZKP KB felhívta a világ népeit, hogy adjanak határozott választ az imperializmus, a mi- litarizmus és a revansizmus ag­resszív próbálkozásaira. A közlemény, amelyet május elsejére, a munkásosztály nem­zetközi ünnepére adtak ki, sík- raszáll a háborús fenyegetés el­len, a fegyverkezési hajsza A felhívásban a SZKP Köz- A felhívásban az SZKP Köz­ponti Bizottsága felszólítja a világ népeit, hogy fokozzák az atomkatasztrófa megakadályo­zására irányuló erőfeszítéseiket, s állhatatosan követeljék az atomfegyverek, a neutronfegy­ver és a vegyi fegyverek betil­tását. Marjai József Párizsban Vasárnap este a francia fő­városba érkezett Marjai József miniszterelnök-helyettes, hogy küldöttség élén részt vegyen a Párizsban, Lille-ben és Stras- bourgban rendezendő magyar gazdasági és műszaki napok eseményein. Az Orly repülőte­rén Philippe Bossiere, Cheys- son külügyminiszter személyes képviselője és dr. Bényi József magyar nagykövet üdvözölte1 Marjai Józsefet és a küldöttség tagjait. Ülést tart a Varsói Szerződés katonai tanácsa A Román Szocialista Köztár­saság fővárosában, Bukarest­ben tartja soron következő ülé­sét a Varsói Szerződés Tagálla­mai Egyesített Fegyveres Erői­nek Katonai Tanácsa. Az ápri­lis utolsó harmadában sorra kerülő ülésen a Varsói Szerző­dés Tagállamai Politikai Ta­nácskozó Testületének és Hon­védelmi Miniszteri Bizottságá­nak 1983. évi prágai ülésein hózott határozatok szellemében megvizsgálták az egyesített fegyveres erők mindennapi te­vékenységének néhány kérdé­sét. (MTI) Ma folytatódik a madridi tanácskozás Bruno Kreisky osztrák kancel­lár hétfőn a finn, a svéd, a jugo­szláv, a ciprusi, valamint a San Marinó-i kormányfőkkel közösen felhívást intézett a helsinki ok­mányt aláíró országok állam- és kormányfőihez a madridi érte­kezlet mielőbbi sikeres befeje­zése érdekében. A találkozó le­zárásának elodázása azzal a veszéllyel járna, hogy a mini­málisra apadna mindaz a po­zitívum, amely az 1975-ös, Hel­sinkiben kezdődött tárgyalás- sorozatot jellemezte, hangoz­tatja a hétfőn nyilvánosságra hozott felhívás. A kezdeményezést aláíró európai kormányfők a további­akban rámutatnak arra, hogy a finn fővárosban nyolc évvel ezelőtt aláírt dokumentumot összes, eddig tapasztalt hiá­nyosságai ellenére is az aláíró államok közötti kapcsolatok jö­vőbeni alapjának kellene te­kinteni. A madridi tárgyalások három éve alatt nem sikerült megteremteni azt az egységet, amely a jelentős enyhülési fo­lyamat továbviteléhez és fejlesz­téséhez szükséges lenne. A kö­zös felhívás aláírói ezt látva at­tól tartanak, hogy a madridi ta­lálkozó további elhúzódása már nem az eredeti célokat szolgál­ná. A Bécsben is közzétett nyilat­kozat megfogalmazói hangot adtak szilárd meggyőződésük­nek, mely szerint politikai elha­tározás nélkül nem menthető meg a madridi találkozó, egy­szersmind az európai enyhüjési folyamat. Kudarc esetén nem­csak az enyhülési politika, ha­nem az egész kontinens szem­pontjából is kiszámíthatatlan folyamatokkal kellene számolni- fejeződik be a hat európai semleges és el nem kötelezett ország kormányfőinek közös fel­hívása. Helmut Kohl nyugatnémet kancellár és Ronald Reagan amerikai elnök múlt heti, wa­shingtoni tárgyalásukon megál­lapodtak, hogy az európai biz­tonsággal és együttműködéssel foglalkozó madridi konferencia ma kezdődő záró ülésszakán a tanácskozás mihamarabbi befe­jezésére törekszenek a semleges és tömbön kívüli államok komp­romisszumos javaslata alapján- jelentette bonni kormánykö­rökre hivatkozva a General- Anzeiger hétfői száma. Amennyiben a mindig jól tá­jékozott lap értesülése helytál­lónak bizonyulna,- akkor ez azt jelentené, hogy az amerikai kormány - a rakétatelepítés kér­désében tanúsított előzékeny nyugatnémet magatartás viszon­zásaként - kész mérsékelni a madridi konferencia befejezését régóta gátló, az emberi jogok kérdését csupán ürügyül fel­használó kampányát. A NATO szerint van mód ar­ra, hogy április végéig zárónyi­latkozattal befejezzék Madrid­ban az európai biztonsági ta­lálkozót, de a szervezet most is úgy foglalt állást, mintha a ta­lálkozó sikere a szocialista or­szágokon múlna. A madridi ta­nácskozás ma folytatódik. A NATO-tagországok a múlt héten egyeztették álláspontjukat, és Max Kampelman amerikai kül­döttségvezető úgy nyilatkozott, hogy „minden a Szovjetuniótól függ". A helsinki záróokmány, meg­valósítását értékelő madridi nyi­latkozat, amelyről harmadik éve tárgyalnak a 35 ország képvi­selői, megállapodást tartalmaz­na bizalomerősítő és leszerelési intézkedéseket megtárgyaló európai értekezlet összehívásá­ra. A zárónyilatkozat alapja a semleges és el nem kötelezett országok márciusban előterjesz­tett, immár harmadik kompro­misszumos tervezete lehet. Ez április 27-ig javasolja lezárni a találkozót, 1986-ra Bécsbe hív­ná össze a következő hasonló tanácskozást, és idén novem­berre Stockholmba a bizalom- erősítő konferenciát. A NATO-országok elfogadha­tónak találják a semlegesek legutóbbi tervezetét, bár az csak néhányat tartalmaz a nyugatiak által korábban szorgalmazott módosító indítványokból.

Next

/
Thumbnails
Contents