Tolna Megyei Népújság, 1983. április (33. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-16 / 89. szám
1983. április 16. / Képújság 5 Kirajzás előtt Kiből mi legyen? AZT KÉREM, hogy emlékezzenek, mielőtt elkezdenénk közösen gondolkodni. Mire emlékezzünk? Most éppen arra, hogy már kisgyermekkorban kialakul az érdeklődés bizonyos pályák iránt. Ez az érdeklődés azonban az életkor növekedésével többször is módosul. A módosulás különösen a pályaválasztást megelőző időszakban, a hetedik, nyolcadik osztályos gyerekeknél szembeötlő. Hónapról hónapra más foglalkozások mellett törnek lándzsát. Aszerint, hogy a lehetséges pályák megismerése alapján mit tartanak legvonzóbbnak. A döntés valóban igen nehéz, mert a fiatalokat befolyásolja a szülők, nevelők, ismerősök véleménye. Nem különben saját élményeik, vágyaik. De beszélhetnénk éppen arról is, hogy- a készségeket és lehetőségeket gyakran rendkívül nehéz szinkronba hozni. Mi sem természetesebb hát, mint az, hogy 13-14 éves korára nem minden gyerek jut el a pályaválasztási érettségnek arra a fokára, hogy helyesen tudjon dönteni, teljes biztonsággal rátalálni a neki legmegfelelőbb szakmára. MIT ÉRTEK pályaválasztási érettségen? Az önismeretnek, értelmi, érzelmi fejlettségnek azt a fokát, melynek tulajdonában a fiatal föl tudja mérni saját képességeit, s össze tudja ezt egyeztetni a lehetőségekkel, a választott szakma következményeivel. Ha felületesen történik a választás, csalódással kell számolni. Fontos tehát tisztában lenni a választott pálya sajátosságaival. Nem könnyű, bár a pályaválasztás gondjain az iskola, a pályaválasztási tanácsadás igyekszik szervezetten könnyíteni. AHHOZ, HOGY a pszichológus megfelelő tanácsot udjon adni, és a helyes döntés irányába befolyásolja a fiatalt, ismernie kell személyiségét, jellemző tulajdonságait, indítékait. Mindenekelőtt tekintetbe vennie alkati adottságait, még egészségi állapotát is. Mint ahogyan senkinek nem jutna eszébe komolyan arra bíztatni egy túl alacsony fiút, hogy kosárlabda-játékos legyen, éppúgy nem szabad gyenge fizikumú pályaválasztónak nehéz fizikai megterhelést jelentő szakmát ajánlani. A fáradékony alkalmatlan arra, hogy egész napos álló munkát végezzen. A szédülékeny arra, hogy magasban dolgozzék, vagy járművet vezessen, toronydarut kezeljen. NEM MINDEN SZÜLŐ veszi komolyan a szakember alkati tulajdonságok ismeretében megtett javaslatát. Rosszul teszi. Kivált, ha ez megegyezik a gyereket, sajnos, sokszor a szülőnél alaposabban ismerő pedagógus véleményével is. Engedjenek itt egy személyes kitérőt. Jó szüleim, akik annak idején fölöttébb kétségbe estek az újságírás iránt megnyilvánuló ifjonti, ám annál hevesebb vonzalmamtól, minden tekintélyüket latba vetve igyekeztek rávenni, hogy adminisztrátorként foglaljak el egy íróasztalt. Nem ismertek eléggé? Nem sejtették „egy zsák bolha” mivoltom alapján, hogy odamad- zagolni se lehetne tartós sikerrel egy íróasztalhoz? Jaj, dehogynem! De mozgási készségeim jól fizető letörését remélték a hólistennek meghiúsult pályára irányítástól. Megmenekülésemet máig áldott emlékű osztályfőnökömnek köszönhetem, aki meggyőzte édesapá- mékat sűrített családlátogatásain, hogy alighanem én lennék a Tiszatáj legpocsékabb hivatalnoka. Azonkívül halálosan boldogtalan. Mindebből persze nem következik az, hogy boldogságom újságíróként egetverő. Ez a pálya sem olyan, mint amilyennek álmodozásra hajlamos ifjúkorában az ember kívülről, csak „mint vendég" el* képzeli. Ez úgy mesterség, hogy egyúttal életforma is. BOCSÁSSÁK MEG nekem a közbevetést, mely nem öncélú. Azt hangsúlyozandó tettem meg, hogy igen fontos valami a mozgásos készségek színvonalának lemérése is. A tanácsadó szakembernek föl kell mérnie továbbá a pályaválasztó tanulékonyságát, emlékezőtehetségét, logikus gondolkodásra való képességeit is. A fiatalok körében népszerű technikai pályák többsége összpontosított, tartós figyelmet, biztos és gyors reflexeket követel. A repülőgép irányításánál például alapkövetelmény a térelképzelés, ami különleges értelmi működést igényel. Más szakmáknál kiemelkedő szerepe van a számolási készségnek, nyelvérzéknek, az átlagosnál naqvobb terjedelmű memóriának. „Rendkívül fontos aztán annak a megítélése, hogy képességeit ki, milyen körülmények között tudja leghatékonyabban kibontakoztatni. ■ Sok olyan embert ismerek, akiket az egyszerű munkafolyamatok untatnak, s ebből adódóan szórakozottak, teljesítményük is csekély. Ugyanakkor valósággal megtáltosodnak, ha kamatoztathatják gyors észjárásukat, ötletességüket valamely összetett feladat teljesítése közben. BONYOLULT DOLOG pályát választani, irányítani? Nagyon, mert még a pályaválasztó vérmérsékleti adottságai sem mellékesek. Aki olyan szakmát választ, amely gyakorlásában folyamatos a munkavégzés, annak állhatatosnak, kitartónak, türelmesnek kell lennie. A pontos, műgondot igénylő munka nem tűri a kapkodó, sodrából könnyen kibillenő embert. Eszményekben bővelkedő szakma javasolt a harcias jellemű, küzdőszellemet se nélkülözőknek, olyan szakma, mely kezdeményezőkészségüket is megköveteli. S ITT MÉG MINDIG nem állhatunk meg. A motiváció is vizsgálat tárgya kell, hogy legyen. Nem mindegy, hogy ki, miért érdeklődik egy-egy foglalkozás iránt. Van aki azért kíván orvosi pályára lépni, mert az orvos a társadalom életében rangos helyet foglal el. Akad, akit a jól jövedelmezőség motivál. A művészi, irodalmi, úgynevezett kötetlenebb pályákra egyesek azért kívánkoznak, hogy felfusson gyorsan ismertségük, népszerűségük csillaga. Pedig egyetlen pálya se diadalmenet a boldogsághoz, boldoguláshoz vezető úton. Még annak is száz, meg száz' akadály állja útját, aki jól választ, s nem kényszerül pálya- módosításra. A látványos siker ritka és akármilyen elrongyolt közhely: meglepetésekkel is bőven szolgálhat az élet. Nem is minden esetben csak azért, mert az „ezt szeretném" és az „ezt tudom" szinkronja hiányzik. KÉT ÉS FÉL HÓNAP van még hátra és kirajzanak általános' és középiskoláinkból a fiatalok. De jó lenne teljes szívvel bízni abban, hogy valahányon jó irányban indulnak el és néhány év múlva a sorainkba állva, munkájukkal igazolják mostani választásuk helyességét. Tulajdonképpen a mindenkori pályaválasztókkal kapcsolatban is abban bízunk, hogy a tanintézetekből évente kirajzók mind jól választanak...- óa Tolna megyének természetesen több „kapuja" is van, a szokásos átvitt értelemben használva e kifejezést. Du- nalöldvár azonban szembeszökően <az, és történelmének hajnala óta az. A fontos átkelőhelyen lévő település valamikor a halászatnak és a révnek köszönhette jómódját, az alföldi és Tiszántúlról jött tőzsérek a ynarhák tízezreit hajtották erre. A század harmincas évei óta a hid jóvoltából ez a fontosság csak gyarapodott, ugyanakkor pedig más jelleget öltött. Lapunkban nem is túl régen közöltünk konkrét számadatokat arról, hogy Dunaföldvár milyen komoly idegenforgalmat bonyolít le, és e forgalomból milyen tetemes részt jelentenek a küföldiek. A szép nagyközség egész sorával büszkélkedhet az olyan látnivalóknak, melyek érdemessé teszik itt a megállást. Nemcsak rövidebb, hanem hosz- szabb időre is. Képeink ezekből villantanak fel néhányat, hangulatkeltőül és ízelítőül. II. Lipót pecsétes adomány' levele jDunaföldvárnak KAPFINGER ANDRÁS képriportja Új „őrség” a régi várban A faluközpont és díszkútja régóta várja az átépítés -befejeztél. A várbörtön múzeuma, falán A valamikori Török-torony kiállítási központ is régi büntetőeszközökkel és részben vérrel festett betyárfreskókkal országos ritkaság. A várkapitányi lak helyén most a megye legszebb étterme ja a vendégeket e vár. | ___I M egbecsülik >a régi épületeket
