Tolna Megyei Népújság, 1983. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-12 / 60. szám

10 KÉPÚJSÁG 1983. március 12. Carlo Manzoni: A vasaló Veneranda úr kihívta a vil­lanyszerelőt, és megnézette ve­le a vasalóját. A villanyszerelő forgatta a vasalót, a vállát vonogatta, az­tán megkérdezte:- Mi van vele?- Villanyvasaló - lelelte ta­lányoson Veneranda úr.- Azt látom, hogy villanyva­saló. De mi van vele? Elrom­lott?- Nem, amikor bekapcsolom, teljesen kifogástalanul műkö­dik. Ha nem kapcsolom be, nem működik. Mellesleg soha nem kapcsolom be.- És miért nem? — kérdezte ámuldozva a villanyszerelő.- Eszénél van? Hogyan kap­csolhatnám be, ha a kezében tartja? Aztán meg, tegyük fel, bekapcsolom: akkor mit csiná­lunk vele?- Hogy hogy mit? Vasalni fog. Ugyan mi másra való a vasaló? '- Ne oktasson engem - mondta dölylösen Veneranda úr. - Tudom, mire való a va­saló. Az a kérdés, hogy mit fo­gunk vasalni? Hozott talán ma­gával valami vasalnivalót?- Én? Nem, de... - A vil­lanyszerelő hebegni kezdett, majd elhallgatott.- Akkor meg minek kapcsol­juk be a vasalót, ha se nekem, se önnek nincs semmi vasalni- valónk?- Azért, hogy meggyőződjünk róla, hogy kifogástalan állapot­ban van — felelte méltóságtel­jesen a magához tért villany- szerelő.- A vasaló abszolút hibátlan- vágott közbe élesen Vene­randa.- Akkor ne kapcsolja be! — üvöltötte a villanyszerelő.- Tökéletesen értem, hogy nincs miért bekapcsolni I - emelte föl a hangját a maga részéről Veneranda úr is. - Már húsz perce magyarázom, hogy nem kell bekapcsolni I És még ön merészeli felemelni a hang­ját!- Bocsásson meg - mondta a villanyszerelő vészjósló nyu­galommal. — Meg tudná ne­kem mondani, hogy tulajdon­képpen miért hívott ki?- ön villanyszerelő, nemde? — kérdezte udvariasan Vene­randa.- Igen, az vagyok.- Ez a vasaló villanyvasaló?- Villanyvasaló.- Hát ha ez villanyvasaló, akkor az ön véleménye szerint kit kellett volna kihívnom? A szobafestőt? Vagy a masszőrt?- Ne-e-em - rázkódott meg a villanyszerelő.- Idehallgasson - vonta meg a vállát Veneranda úr —, úgy tűnik nekem, hogy ön kissé szó­rakozott... Jobb lesz, ha máskor jön el. A vasaló nincs elromol­va, tudok várni. És az ajtóhoz kísérte a vil­lanyszerelőt. Búcsúzáskor a mester esküvel fogadta, hogy másnap újra el­jön. ZAHEMSZKY LÁSZLÓ fordítása Helyi könyvkiadás — vidéki műhelyek ::::::p:f-;::::::IL:::::::::vv - —’.\v-;V;V;\v£Vv'AV:V\VvVV;:V.^V:Y^ Jelen és jövő AZ elmúlt év novemfae­-------------------------- renek utolso napijaiban Pécsett egy szokot­ton, s egyben nagyon tanul­ságos könyyfkiá HStáSt rendez­tek, A hely« könyvkiadás ne­gyedszázada Magyarországon oímímel. (A kiállításihoz kétna­pos szakmai tanácskozás is csatlakozott.' A helyi könyvkiadás kiefeje- zésen el kell gondolkodnunk, hisz tulajdoniképpen minden könyv — a szó tágatofo értelmé­ben — helyi, vtalamely helyen, városiban nyomtatták, bocsá­tották ki. Az írásmű keletkezé­sének helye oligihO érdékes, hisz remekmű léppúgy születhet Alsósztregován,, Horpácson vagy a ‘Krisztina körúton. A nyomda telephelye meg egye­nesen háttérbe szorul,, s csak ha valami egészen különleges tipográfiai 'remekmű születik, 'lapozunk haltra: Iáim, a Kner Nyomda... Aliig van azonban oly ország a világiban, ahol a főváros szerepe annyira meg­határozó, mint nálunk, s még kevesebb, ahol a .kulturális élet intézményei, műhelyei szinte kizárólag a fővárosban székel­nek. A helyi kifejezés nyilván a „vidékit" kívánja takairnii, de mólunk e szónak van valami pejoratív ize és csengése. Né- .mi provinciálist érzünk 'benne, valami kívülieké dtet, a főtűz­helytől távolesőt. A vidéki jel­zőt, sajnos, a legkülönbözőbb értelemben, lekicsinylőén hasz­náljuk. A Ikönyvkiadóls jó százötven éve vált Budapest-centirikussá, holott 0 kezdetek másképp ala­kultak: Nagyszombat, Kolozs­vár, Debrecen, Pozsony, Kassa, Pécs, de mondhatnák Sárvár- Újsziget, Monyorókerék vagy Vizsoly nevét is, hogy a két vi- lághálború közti időből Gyoma és 'Békéscsaba nevét ne is em­lítsük. A főváros természetesen azért fő város, hogy az ország­iás ügyei ott intéződjenek, de nem feltétlenül ésszerű, hogy szellemi értéktermelői — egyé­nek és intézmények - csak ott éljenek és működjenek. Kultu­rális életünk szinte minden te­rületén a decentralizálódás ment végbe (vidéki egyetemek, főiskolák alapítása, új és állan­dó színházi társulatok),, csupán a könyvkiadás intézmény­rendszerében nem következtek be változások. Ma minden hi­vatásos állami,, tömeglszerveze- ti, egyházi stto. könyvkiadó Bu­dapesten működik. Két adat közlése ennék kapcsán minden­képpen szükséges: 1981-ben Magyarországon összesen 7910 könyv jelent meg 94 millió pél­dányban, ebből az úgynevezett nem hivatástas könyvkiadók 3711-t jelentettek meg 10,5 mil­lió példányban. A címek szá­mát tekintve tehát az ország könyiwálaisztélkáaak közel felét azok az intézmények, szerveze­tek produkálják, melyek - egyéb tevékenységük mellett — nem f»hivatásként foglalkoz­nak könyvkiadással. A helyi könyvkiadás fő -------------— mecénásai a ta­nácsuk, a múzeumok, a könyv­tárak, a levéltárák. Érékben az init ézmé nyékben á ltal óiban rendszeres kutatómunka folyik, publikálásuk azonban koránt­sem ilyen folyamatos, jórészt az anyagi lehetőségek miatt. A he­lyi könyvkiadás teljesítményei­re ez idáig alig figyeltünk fel, méltatásuk szinte teljesen hi­ányzik országos napi- és heti­lapjainkból, folyóiratainkból. Kiesnek a nemzet szellemi vér­keringéséből, hiúiba produkál­nak szellemi izgalmaikat, ame­lyéket másutt hiába keresnénk. A kibocsátott művek száma jelentős, egy kisebb hivatásos könyvkiadó évii .termése, pél­dányszámúik azan'bán rendkívül alacsony, mely résében a köz- igazgatási határok közé zárt­ság eredménye. A pécsi ta- nádskozá'son főleg a terjesztés nehézségei kerültek előtérbe, annál is inkább, mivel e nehéz­ségek visszahatással vannak a gazdaságosságira Is. A pécsi Ikönyvk iái Irtás volt az elsői mely summázva és sokrétűségében mutatta be - a nemzeti könyv­kiadás e szeleténék pótolha­tatlan értékeit. S ha helyét nem is jelölhette ki egyértelműen a közművelődés egészében, dzt azonban mindenképpen repre­zentálta, hogy többszörös fi­gyelmet érdemel az eddiginél, s fejlesztése mindenképpen In­dokolt. Ennek igazolására szám­talan példát 'hozhatnánk fel: Orosháza története; Pesty Fri­gyes és Bél Mátyás kéziratos anyagainak közlése; Bálint Sán­dor: A szöged# nemzet; Magyar történelmii fogalomgyűjtemény; Novak: Fejfá'k a Duna—Tisza közén; Verseghy Ferenc latinul írt nyelvészeti munkái magyar fordításban; Sebestyén Adóm ■művei és gyűjtései a bukovinai székelyekről; Bakonyi népda­lok; Gutheil: Az Ánpád-lkori Veszprém; Zala megye földraj­zi nevei; Tóth: Göcsej népi épí­tészete; Vásártörténet — hidi vásár síb. De sorolhatnánk a .népmese- gyűjteményeket; az 'irodalmi emlékhelyek lexikonéit, a föld­rajzi -nevek 'különféle gyűjte­ményeit, a hírlap- és folyóirat- .repertóniumtakat, a bibliográ­fiákat, a nyomdászat-története­ket Vagy neves személyiségek biográfiáit, a topográfiai, a műemléki feldolgozásokat is. Mindezek messze túlmutatnak nemcsak egy megye vagy egy tájegység határain, éltető for­rásai egy-egy tudományág fo­lyammá növekedésiének, ló né­hány megye könyvkiadása azonban nem mondható éppen tervszerűnek vagy kellően át­gondoltnak (sok a jubileumi, hirtelenében összeállított kiad­vány). Helyet követel magának a--------------- helyi 'könyvkiadás t az ország louÉurálils életiében. Teveken ységük pó to Ihatatla n, hisz a budapesti hivatásos, vagy ha úgy tetszik „or­szágos" könyvkiadók .felada­tukat kapacitás hiányában nem tudnák átvenni. A fej­lődés, a fejlesztés lehetősé­gei — a funkció nálii's prob­lémáik megoldása (a terjesz­tés, a nagyobb nyilvános­ság biztosítása stb.) mellett — természetesen a helyi-vidéki könyvkiadók létesítésének gon­dolata is felmerül. A megoldás változatai: önálló kiadó, vala­mely budaipesti könyvkiadó 'leányvállalata vagy közös vál­lalkozás például egy helyi nyomdával. 'önálló kiadón olydm kiadó értendő, mely állalmi irányítá­sú, miinisztén'iium'i alapítású és felügyéletű, röviden mint bár­mely más jelenleg is működő budapesti hivatásos könyvkiadó. A leányvállalatként működő 'ki­adó létesítésére voltak márki­4 sédetek (Jelenkor—Magvető stb.), de nem váltak be. A har­madik megoldás a kí'adói- nyomdai közös vállalkozás — a megoldásnak csupán egy el­ágazása lehet. Jelenleg két ön­álló vidéki könyvkiadó létesí­téséről folynak előkészítő mun­káltatok: Debrecenben és Pé­csett. A választást, 'illetve a kezdeményezést nyilván befo­lyásolta az is, hagy mindkét vá­rosban jól fészereit nyomda működük. A fő szempont azon­ban a szellemi erők megléte, s a Ihellyli, elsősorban a tanácsi kezdeményezés intenzitása és az anyagi, technikai hozzájáru- lás. önálló könyvkiadók 'létesíté­séről van tehát szó, nem azzal a kizárólagos céllal, hogy a helyi, a regionális érdekeket szolgálja, az ott keletkezett szellemi értékeket tegye közzé, hanem hagy többek között le­győzze azt a beidegződést, amely jó kétszáz éve honos kul­turális életünkben. Az elkövet­kezendő 1—2 esztendőben léte­sítendő debreceni és pécsj könyvikiadók országosak lenné­nek, olyOn értelemben, miként a Szépirodalmi, Magvető vagy éppen a Műszaki Könyvkiadó. Nem speciális igények kielégí­tését szolgáló, speciális pro­filú kiadok lesznek az elképze­lések szerint, hanem általáno­sak. Az általános profil termé­szetesen nem zárja íki a helyi értékek viliágra jöttét; ez azan- 'ban aircuiaitá nők csak egyik vo­nása kell, hogy legyen, hisz olyan hatalmas vállalkozások­ba is belékezd'het, miiét a hely­nevek lexilkonána'k sorozata, tájegységének monografikus néprajzi feldolgozása, a leíró földrajz számtalan hiányzó ösz- szefogloló műveiről nem is be­szélve. Sok ötlet, terv merült fel-----------------------már eddig is, a melyekről hírt adni még ko­rái lenne; bizonyosnak látszik azonban, hogy a középpontban valószínűleg nem a szépiroda­lom lesz. Örorbmel üdvözöljük a debreceni és a pécsi könyv­kiadó létesítésének konkrét és keresztülvihető tervét, s, vár­ijuk mielőbbi megvalósításukat. ZÖLD FERENC Veronika Bertoli: Telefon­beszélgetés — Halló, tessék . . . Igen, ez az építőraktár.. . Hogy hogy talál ránk? . . . Pofonegyszerű . . . Ket­tes autóbusszal egészen a hídig Ijön. . Aztán leszáll és jobb­ra fordul... Mit mond? Ez nem ■érdekes? . . . Hát mire kiváncsi? ... Na de ki hOMott ilyet? Hogy v,an-e nálunk kerités? . . . Persze hogy van . . . Igen, jó magas. Az az igazság, hogy pontosan nem tudom megmondani, de van vagy másfél méter. . . Mit kérdezett? Tüskés drót? Ne vic­celjen! Hol van az már? . . . Rég .megette a rozsda, a földön he­ver... Halló, mit ‘kérdezett? . .. Hogy van-e nálunk cement? Persze hogy van. Ma hozták ... iHol van? ... Mi hol van? ... A cementet kérdi?... Közvetlenül 0 kerítés mellett, egy nagy fó- iliával van lefaikarva .. . Elnézést, de milyen őrt kérdez? . . » Hogy van-e nálunk éjjeliőr? ... Hát ipersze, hagy van, de egy kicsit idős a bácsii ... Nem, hallani jól hall, csak járni nem tud ren­desen, mert reumás szegény ... Mi köze van ennek az esős idő­höz? ... Azt kérdi, milyen ha- tó'ssai van a nlagyOpótO? Milyen ’ nagyapóra? .. . Szóval az éjjeli­őrre? Esős időben ki sem dug­ja az orrát a bódéjából. Ne há- iragUdjon, nem értem, amit kér­dez, recseg a készülék ... Mi­csoda? Kutya? ... Már miért ne volna, de szerintem öregebb, mint az éjjeliőr... Hogy ugat? Minek ugasson? ., . Örüli, há le­vegőt kap eleget, nemhogy még ugalsson is ... Még senkiit sem harapott meg ... Békés jószág a miénk... Az emberek? 'Mi­féle emberek? .. . Munka után 'nincs itt egy teremtett félek se ... Pláne, ha rassz az idő, és mondjuk, zulhog az eső ... Mi vagyok én? Egy tündér? Nevetnem kell... Ne fűzzön!... Pláne telefonon ne . .. Hogy hány éves vagyok? ... De bele­lendült uraságod!. .. Hogy kép­zeli, hogy telefonon egy isme­retlen pacáknak majd mindent .elárultak mtagam ró'l ? ... Miinek néz engem?... Halló, azt kér­dem, miinek néz engem?!?... ' IHaflá!!! — Letette ... Na végre ... Jó ég, hogy egyesek milyen mar­haságokét Kérdezgetnek az em­bertől ... Még jó, hogy nem árulltam el semmit... Megáll 0z eszem!!! (Fordította: Kiss György Mihály) Hazai tájakon Csokonai Debrecenje Debrecen Csokonai Vitéz Mi­hály városa. Itt született, itt ta­núit, i.c kezdett el verselni a magyar irodalom legsokolda- Júbo költőegyénisége, nogy az­után harminckét éves korára, 'legtöbbször gyalogosan, végig­űzetvén az országon — rest, Sárospatak, Pozsony, Komárom, a Somogy megyei Csurgón töl­tött hosszabb-TÖvidebb tartóz­kodásai után 1805. januárjának egyik hideg, havas napján itt hunyja le örökre a szemét. A hálás utókor színházat jelöl a nevével, pirogránit mellszobra díszíti a1 középiskola auláját, közadakozásból a Hatvani ut­cában magasodik hét méter magas, hetvenöt mázsa súlyú vasgúla síremléke; a Kálvin té­ren — kissé elmozdítva eredeti helyéről — Izsó Miklós által bronzba, álmodott alakija néz el a kollégium fölött. Izsó Borsod megyéből vitetett hat szekér agyagot, és egy bérelt udva­ron rakta fel az öntömintát alig több mint fél év alatt. A hagyomány úgy őrzi, hogy a művész cigányokkal taposta.tta meg — zeneszó mellett — négy napon át az agyagot. Azt is feljegyezték, hogy a tartóáll­vány rúdjai a nagy súly alatt megereszkedtek, Izsó aláugrott, hagy felfogja'. A Debrecen című monográ­fiában ezt ojvashatjúk a szo­borról : ,,A' Csokonai-szobor nemcsak Debrecen, hanem ha­zánk ' egyik legszebb köztéri szobra'. Az eredeti mintától, mely légies, sovány, fiatal Cso­konait ábrázol, eltér kissé: a szobor teltebb idomokat kapott és kortalanabb arcot örökít még ... A költő báljában lant­tal, zsinárdísres magyar ruhá­ban, dús redőzetű köpenyben áll. Elszánt tekintettel néz át a kollégium felett, amelyről ki csa­patosa után mindig elfordítot­ta a fejét, ha arra- járt... A szobor, mivé! hiteles képünk a költőnkről nem maradt fenn, mára hitéles Csokonai-alakká vált.” A fiatal, a sanyarú sorsú köl­tőfejedelem haláláról csak any- nyit jegyezitek be az anyakönyv­be, hogy szárazbetegségben eltemettetett, ingyen, Nekroló­got Kazinczy írt róla, megjósol­va halhatatlanságát... o. ]. Csokonai Vitéz Mihály bronzszobra — Izsó Miklós alkotása SZARKA JÓZSEF: Olyan könnyűn Egykori arcunkat ma előhívtam, és kihantoltam a párnánk alatt nyugvó öleléseket, és néztem hosszan, mint illata vibrálását a szegfű, és tenyerembe vettem, hogy érezzem az emlék mocorgását, tekintetünk gyűrűiben a remegést. Gyermek voltam megint, betöltött a nap, egyetlen pörgettyűperccel nekivágtam a másnapok ismeretlenének, kúsztam záporok zsinegein, fel. a földrészekkel díszített léggömb után, ki legszebb és legforróbb lehelletem elragadta, olyan könnyűn, szinte már én is szállni akartam, szinte már én is. DEVECSERI ZOLTÁN: Nézd el nekem a márciust, mert nem akartam ledobni hajamról a sárgarigóíészket, aludni, aludni, melledre bújva, biztonságosan, éggé színezve a halott piaiont, nem gondolván márciusi hóra, patyolat-csapdára: összeront minden zöldet, szárnyasat, s csak homlokunkról (szánkon nem) gyöngyöznek a tavasz­szavak: ,havas kékbe röppen a madár', vendégünk egy korazöld faág — Nézd nekem el a márciust ..., hogy megígértem gyerekhaját!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents