Tolna Megyei Népújság, 1983. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-12 / 60. szám

1983. március 12.

IníÉPÜJSÁG 7

Közvetlen kapcsolatok - aktív tanácstestület

Most nézzék meg Simontornyát!

Háttérben a régi, elöl az épülő iskola

A főcímbe foglalt fölszólítás Tankó Lajostól, a nagyközségi közös tanács költségvetési üzemének kulcsemberétől származik. Tankó Lajos kőműves szakmunkás ezelőtt tíz évvel telepedett le Simontornyán, de ami a lokálpatriotizmusát illeti, állja a versenyt a törzsökös si- montornyaiakkal. Az a magyarázata ennek, hogy kenyérkereső munkája és az azon túl vállalt feladatok révén életének utóbbi tíz esztendeje beleépült a döntően iparban foglalkoztatott lakosságú település fejlődésébe. Szóval, nagyon itt él, minden érdekli, mindenről tud, ami alkalmas arra, hogy javítsa az • itt lakók közérzetét. Ebből következően álmából fölverve is kapósból sorolja mi az, amin változtatni kellene. Hogy ne szaporítsam fölöslegesen a szót, olyan fiatalember j ez a Tankó Lajos, amilyenből | lényegesen több kellene már napjainkban, mint amennyi van. Tudniillik nemcsak haszon- élvezője, alakítója is akar lenni mindannak, ami lakóhelyén a tanács és az azzal együttműködő társadalmi, gazdasági szervek együttműködésével a településfejlesztés érdekében történik.

Közte és másik beszélgető- partnerem között igen sok a hasonlóság, kezdve azon, hogy mindketten fiatalok. Folytatva azzal, hogy szeretik a nyílt beszédet és nem ismernek olyan kényes témát, ami miatt beléjük fúlhat a szó Böröczki István — a Simovill művezetője a legutóbbi tanácsválasztáskor lett tanácstag és a végrehajtó bizottság tagja. Az iránta tanúsított bizalom így kettős terhelésű. Képviselnie kell a 39 tagot számláló nagyközségi közös tanácsban a Széchenyi utcaiakat és meg kellett tanulnia vb-tagként a nagyközség egészét látni, az összegészben gondolkodni. Könnyű a dolga a körzetében? Könnyű lenne, ha könnyen venné. Simontornyá- nak ebben az utcájában bőrgyáriak, simovillosok, vasutasok, iparból nyugdíjba vonultak lakiák, akik „Pistát nem azért választották be a tanácsba, hogy felruházzák egy címmel". Elvárják, hogy az acélosan képviselje őket, továbbítsa a javaslataikat, kéréseiket. S meg is „hozza” a választ. Konkrétan még abban az esetben is, ha átmenetileg feszültség támad a nyílt beszédből.

— ígéretekkel ma már nem lehet kábítani bz embereket, becsületesebb a problémákról őszintén beszélni — szögezik le mindketten, hozzáfűzve a mondandójukhoz, hogy ami a tanácsi munka kapcsán leginkább érdekli a lakosságot, a fejlesztési tervek közismertek. Az is tudott, mire mennyi pénz van.

— Hiszen ha lenne egy kis társadalmi összefogással létesített pénzverdéjük - vetem közbe, hogy el ne szomorodjunk az 1983-ban fejlesztésre fordítható pénzösszeg csekély volta miatt.

— Tessék elhinni, az se tudna annyi pjénz „előállítani” amennyire mindenki rámondaná, hogy elég.

Hát persze, hogy nincs any- nyi pénz! Ma, Simontornyára mégse ismerne rá az, aki 10— 15 évvel ezelőtt látta utoljára. Nagyjából nyolc esztendeje kezdődött ennek a megyei végeken elhelyezkedő településTartkó Lajos, akit képviselnek

nek az a fejlődése, amelyre százszázalékosan ráillik a jelzőként az, hogy dinamikus.

Az is igaz, hogy alapozásként a nagyközségi közös tanács födele alatt kellett rendet teremteni, olyan tanácsot és ennek olyan vezetőket választani, akik az elődük munkájából értékesíteni képesek a jót.

Úgy mondják Simontornyán a lakóhelyükről felelősséggel nyilatkozók, hogy régebben főleg fejlesztési kérdésekben a távolságtartás volt a jellemző tanácsvezetés és lakosság kapcsolatára. Most? Most a közvetlenség. S ami ugyancsak fontos: a 39 fős testületben mindössze 1—2 olyan tanácstag akad,, akinek nem sikerült eddig kiszakadnia a kényelmes, de tonácstagság esetén nem- kívánatos paszivitásból.

A végrehajtó bizottság az elmúlt év őszén summázta a tanácsnak, mint testületnek a munkatapasztalatait. Elégedetten, de nem önélégülten. A minősítés nem volt rossz. Két tanácstaggal kellett leülni beszélgetni. Mára már kiderült, hogy érdemes volt. S nem kell tartani attól, hogy a jövő héten kezdődő tanácstaqi beszámolókon keresgélniük kell majd a hangot.

Míg mi Szabó Sándor tanácselnök dolgozószobájának tárgyalóasztala mellett adjuk- vesszük a szót Simontornya tanácsáról, a fejlődésért sokat vállaló simontornyaiakról, a tanácsteremben ünnepség folyik. A nagyközség párt-, állami, társadalmi vezetői köszöntik nőnap címén a tanácsi intézmények közel száz nődolgozóját. Az aláfestő „zenét" kőműveskalapácsok szolgáltatják. De ezt az ünnepeltek nem vehetik rossz néven, mert új vizesblokkot alakítanak ki a költségvetési üzem szakemberei. Amint ez a munka kész lesz, hozzálátnak a tanácsháza udvarán a régi bőrgyári trafóház átalakításához, amibe az MHSZ oktatbázisa „költözik", amint befejeződik az átalakítási munka.

— És az iskola? Mi van a 8 tantermes iskola bővítésével?

A válasz:- Elkészültek az alapozási munkák, a bőrgyári építőrészleg hozzálátott már a fogadószint építéséhez.

Jóval később közénk telepedik Szabó Sándor tanácselnök, s akkor ismét szóba kerül az

Böröczki István, aki képvisel

iskolaépítés ügye, mint a VI. ötéves terv egyik kiemelten fontos községfejlesztési feladata.- Ha elkészülünk ezzel, Si- montornyának az ezredfordulóig nem lesznek iskolagondjai.- S elég lesz az a 10 millió forint, amit erre terveztek?

Most először akad el beszélgetőpartnereim szava, az én hibámból is, mert elárulom nekik, hogy a szomszédos Cecén közel 30 milliós költséggel épül egy 8 tantermes iskola megyei beruházásból. Tudom, mert megnéztem.- Hát... hát azért 1984 augusztusára az építők elkészülnek az iskolabővítéssel Simontornyán is.

És a pénzszűke? Kínálkozik arra is megoldás. Nem, dehogy egy községi pénzverő felállítása. Ez év elején a lakossághoz fordult a helyi tanács, hogy kí- ki lehetőségeihez mérten segítse^ társadalmi munkáján kívül is az iskolaépítést anyagilag. Eddig közel 40 ezer forint jött össze az iskolaépítési alapra. Van aki 50 forintot fizetett be, van aki 1500 forintot. Akadtak olyanok, akik 1984-ig havi száz forint befizetését vállalták.

„Fontos nekünk az iskola” — így egy nyugdíjas, akinek az unokái nem itt élnek, járnak iskolába.

Hogy mennyi pénz jön ösz- sze? Nincs bátorságom a tip- peléshez, noha bizonyos vagyok abban, hogy nagyot nem tévedhetnék. Az, amit ma Simontornya lakóhelyként lakóinak ad, az összefogás erejét hirdeti.

Mire képes ez az összefogás? Az V. ötéves terv időszaka alatt 46 millió 119 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek el. A most folyó tervidőszak első két évében — 81-82-ben — a kitűzött fejlesztési célok érdekében több mint 33 és fél millió volt a vállalt társadalmi munkájuk értéke.

Hogy van még rosszabb járda, sáros út? Van. Néha lehetne jobb a kereskedelmi ellátás. De az is tény, hogy kevés településünk dicsekedhet a fejlődés annyi szemmel látható eredményével, mint az 5300 lakosú Simontornya!

LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: Kapfinger András

Tömegkommunikáció megyénkben

Maga a kommunikáció tájékoztatást, (hír)közlést jelent, illetve információk közlését vagy cseréjét, valamilyen erre szolgáló eszköz vagy jelrendszer útján. A 'tömegkommunikáció pedig nagy tömegek tájékoztatása sökak számára hozzáférhető eszközök (újságok, rádió, televízió) útján. A tömegkommunikációs eszközök „születésük" pillanatától fontos szereppel bírtak és „terjeszkedésük", azaz számuk örömteli emelkedése hasznos, hiszen majd mindenkihez eljuttatják a fontos információkat... De mindezzel kapcsolatban idézzük Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi

Bizottság titkára szavait, azokat, amé./eKet a januar 11 —

12-i országos agitaciós, propaganda- és muvelődéspolitiKai tanácskozáson mondott:

— Rendkívül nagy jelentőségű ma o. televízió, a sajtó és a rádió tevékenysége. Ezek azok, a műhelyek, amelyek a legha- tékonyaooan tudják alakítani és befolyásolni — jó vagy rossz irányban — ai társadalom ideológiai-politikai arculatát, műveltségi szerkezetét, az emberek értékvilágát, erkölcsét és ízlését. Szerepük a társadalmi-politikai-,deoJógia'i élet mai kihí-vásai közepette tovább nő. Felébreszthetik a>z igényességet, a kezdeményezőkészséget, és az aktivitást, edzhe.tik az ellenálló- képességet, növelhetik a tetterőt. De kifejthetnek ellenkező hatást is: fokozhatják a távlat- vesztést, a cinizmust, elidege- níthetik az emberektől az újat, a kulturáll-i-s értéket.

*

Érdemes megfigyelni — és szigorú számokkal is alátámasztani —, hogy napjainkban milyen mértékben nő az emberek igénye és érdéklődése o tö- megkomimmiikációs eszközök iránt. Greif Antallal,, a Népbolt Vállalat igazgatójával arról beszélgettünk, hogy az elmúlt tíz esztendőben megyénkben csak az áiltalulk fenntartott üzletekben hány rádió-, illetve televízió -készüléket vá sá róttak.

— Vizsgáljuk az elmúlt tíz esztendőt, ami — és egy kimutatást tesz elém — a tévé- és rádióvá'sáriás majdnem egyenletes emélkedését tanúsítja. Legfeljebb az 1976—77. év „ugrik" magasan ki a sorból. De kezdjük az 1973-mal, amikar — hordozható és asztali — rádióból 3365-öt adtunk el, tévéből pedig, ezerháromszázat. Ezzel szemben- tavaly 3570 rádió talált gazdára, míg tv-készülékből 1415. Itt megjegyzem, hogy az utóbbi adatban már szép számmal — 452 — vannak színes készülékek is, ami az igények növekedését bizonyítja.

Ezután pedig következzenek azok a „beszédes" adatok, amelyeket dr. Soós Lőrinc, a Statisztikai Hivatal tájékoztaltá- si osztályvezetője bocsátott rendelkezés ümk re, helyesebben válogatott össze — alátámasztandó az utóbbi esztendőkben a tömegkommunikációs eszközök alapos felfutását, ezenkívül a-z emberek érdeklődését, információéhségét.

— Az országban jelenleg 29 napilap, és 1981-ben, ezerhétféle sajtótermék jelent meg. A sajtótermékek száma tíz esztendővel korábban 859 volt. A következő adatok is az országra vonatkoznak: 1970-ben 1 milliárd 101 millió számú sajtótermék jelent meg, míg 1981-ben 1-milliárd 437 -millióra1 emelkedett ez a szóim — mondja Soás Lőrinc, majd egy ugyancsak beszédes adatra- bukkanva így folytatja:

— A napilapok ezer lakosra jutó átlagos példány-száma 1981-ben 271 volt, ami azt jelenti, hogy csaknem minden családra jut eqy-egy napilap.

— Melyek azok a lapok, amelyeknek kiemelkedően- magas a példányszámúk, illetve -melyek száma- emelkedett jelentősen, és melyék iránt csökkent az érdeklődés?

— A legjelentősebb pél-dá-ny- számúa-k a politikai és közgazdasági témákkal foglalkozó, a sport és a játékka-I kapcsolatos, az általános témájú, a humoros laook, valamint az üzemi újságok. Gyors ütemben emelkedett a példányszámú a-z orvos-tudománnyal és egészségüggyel, a mezőgazdasággal, a- sporttal és játékkal foglalkozó lapoknak, valamint a-z irodalmi folyóiratoknak. Az utóbbiak példányszáma 11 é-v állott hatszorosára emelkedett. (Persze, ebbe bele- ta-rtqzi'k az is, hogy közben több lapot -indítottak.) Viszont felére csökkent a művészeti lapok száma és jelentősen esett a nyelvészettel és a- nyelvtudománnyal foglalkozó újságok iránti érdeklődés.

— iKérem, hogy mo-s-t beszéljünk Tolna, -mégyéről.

— Míg -hetvenben 40 756 tvelőfizető volt a- megyében, 1982--ben több mi-n-t 69 ezer. Amennyiben a háztartások számában gondolkodunk, kiderül, hogy nyolcvan százalékukban tv-kész-ülék. (Egyébként van. lakás, ahol több tv is van.) Megyénkben összesen- 23 millió 22 eze-r az éven-te megvásárolt sajtótermékek száma-. Ebből 16 millió 460 ezer a napilap.

— Érdemes összehasonlítani a megyei adatokat az o-rszá. gos-sall a tekintetben is, hogy az összes sajtótermék közül hány százalék a- napilap és men-n-yi az egyéb.

— Az utóbbi két évben az erre vonatkozó országos adat 61,8 százalék, Tolna megyében pedig 70,6 százalék.

Hajnali hírlaposztás Decsen

— Vagyis, ha értékeljük ezeket a szamokat, akkor megállapítható, hogy megyénk sa-jltó- igénye a napilapok felé „hajlik”, s arányosan alacsony az irodalmi, művészeti és más egyéb sajtótermékek iránti igény.

Érdekes -adat még az, hogy megyénkben — egy esztendőben — egy lakosra 104 sajtótermék jut. Bonyhádon ez az adat 113, Dombóváron 125, Pa-k-so-n 102, Szekszárdon pedig 139. (Természetesen ezekben az adatokban az intézmények, üzemek által előfizetett, -termé- kék is benne vonnak.)

*-Mivel mégyénik egyetlen napilapja a Tolna megyei Népújság, ezért előfizetők véleményét kérdeztük, hogy lapunk mit jelent számukra. Többen úgy vélekednek, hogy informatív, -kellően tájékoztatja őket a megyében történtekről: Néhány rovatot kifejezetten kedvelnek: Hét végi beszélgetés-, ön kérdez .. a szerdai és a csütörtöki 5-ös oldalon megjelenő összeállítások, sportoldalaik. Volt, a'ki azt mondta, hogy a megye túlsó csücskében élő hozzátartozóival is „összéköt-i" a- lap, azaz szívesen- olvasnak a rokonok településeiről, ha már maguk csa-k ritkán juthatnak el- hozzájuk. Pontosan ezért sajnálják, hogy befejeződött az áltql-uk sikeresnek vélt Magazin-sorozatuk. Persze, nemcsak a dicséret hangján szóltak a- megkérdezettek a Népújságról. Volt, a ki azt mondta, hogy néha szűkszavúan, bánunk egyes témákkal, vagy -későn közöljük az egy-egy eseményről szóló tudósításunkat.

Anrat, hogy ki mennyi időt fordít újságolvasásra és olvasásra- általában, egyértelműen a sajtó oldalára billent a- mérleg. Rohanó világunkban ez -nem -csoda,, csak kár. Hiszen úgy tűnik, hogy a tömegkommunikációs eszközök háttérbe szorították a szórakozás Légi formáit; aká-r a- könyvolvasást, akár az együtt dalolást.

V. HORVATH MARIA

„Erdő” a háztetőn