Tolna Megyei Népújság, 1983. március (33. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-11 / 59. szám
1983. március 11. Ezerforintos „Látod, fiam, miről ir oz újság? Júniusban megjelenik az ezerforintos... Emlékszel, 1946-ban a százforintos volt a legnagyobb pénz. Hát itt tartunk...'’ Szinte hallottuk, egyik-másik férfiolvasónk így szólt a feleségéhez, amikor az MTI-közleményt olvasta az ezer- forintosról, illetve az új váltópénzekről. S el kell ismerni az igazát abban, hogy 37 éve, még 46-ban valóban a száz- forintos volt a legnagyobb címletű bankjegy. Csak hát mégsem olyan egyszerű az ügy. Mármint ami az ezer- forintos bankjegy kinyomtatásának szükségességét illeti. Először is azért nem egyszerű, mert 1950 óta — változatlan áron számolva — több mint ötszörösére nőtt az ország nemzeti jövedelme. (Csak mellesleg jegyezzük meg, hogy az 1946-os nemzeti jövedelmet még viszonyítási alapnak sem használják, oly alacsony volt, a háborús pusztítások nyomai még az ország akkori elmaradottsága következtében.) Nos, ha ötszörösére nőtt a nemzeti jövedelem, az nem kevesebbet jelent, minthogy — ismét aláhúzzuk: változatlan áron számolva — ötször annyi értékű ilyenolyan termék előállítására képes az ország, mint 37 éve. S minthogy e termékek csak akkor válhatnak felhasználható áruvá, ha a fogyasztókhoz is eljutnak, a Magyar Nemzeti Banknak is több pénzt - jóval több pénzt - kell kibocsá- tania, mint annak idején. Az MTI közleményéből világosan kitetszik, hogy alig volna célszerű, ha még manapság is, amikor már a legtöbb ország rég rátért a nagyobb címletű bankjegyek használatára, a százforintos volna a legnagyobb fizetési eszköz a postán. Nem egyszerű az ügy egyébként azért sem, mert 1946- ban a lakosság több mint fele még paraszti gazdálkodást folytatott, s a sót, a gyufát, a petróleumot meg néhány iparcikket kivéve alig-alig járt el a boltba. Voltak még olyan vidékek is, ahol a maguk szőtte vászonból szabták az ágyneműt is. Az akkori, s a mai szemmel nézve, szinte félfeudális állapotokhoz képest felmérhetetlen változást jelent az a tény, hogy a jelzett 37 esztendőben mintegy nyolc-tízszeresére nőtt Magyarországon a bérből és a fizetésből élők száma, akik napjainkban már nemcsak sóért meg gyufáért mennek be az üzletbe. 5 bár a legtöbben keveselljük a fizetésünket, azt ugye azért mindenki elismeri, hogy a havi jövedelmünk reálértéke összehasonlíthatatlanul magasabb az 1946 augusztusi szintnél, amikor - az ötven évnél idősebbek emlékezhetnek rá - még arra is alig-alig volt elég a havi fixünk, hogy megéljünk belőle. Ha pedig 1946-hoz képest többszörösére nőtt a fizetések vásárlóértéke, s 170 milliárd forint takarékbetétet tartunk az OTP-ben, megint nem nehéz belátni, mennyivel fokozódott már emiatt a forgalomba kerülő bankjegyek iránti igény is... Nem egyszerű a dolog azért sem, mert - ezt sem szabad elhallgatni - 1946 óta persze az árak is emelkedtek, méghozzá nem is keveset. Bár ennek okairól aligha tudunk közgazdasági fejtegetésekbe bocsátkozni, annyit azért már minden újságolvasó ember tud, hogy 1973-at, a nagy olajárrobbanást követően valóságos árrobbanás ment végbe a világgazdaságban, olyan mértékű, amelyhez foghatót keveset jegyeztek fel a világtörténelemben. Egyetlen ország sem tudja „becsukni" a kapuit az ilyen nemzetközi hatások előtt, különösen az olyan nyitott gazdaságú ország nem, mint a miénk. Már azért sem, mert - erre mindenki emlékezhet a televízió „Energia” című műsorából — mire egy malac „eljut" odáig, hogy szépen feltálalt, ínycsiklandozó pecsenye legyen belőle, körülbelül annyi olajat kell felhasználni a felneveléséhez (beleértve a szántás-vetés energiaszükségletét is), mint a malac saját súlya... Végül nem egyszerű az ügy azért sem, mert - akár kellemes, akár nem — egyensúlyban kell tartani a sokat emlegetett árualapot meg a fizetőképes keresletet. Ez pedig - pontosabban: ez is - időnként bizonyos árrendezésekre kényszeríti a kormányt. Bármilyen népszerűtlen dolog is az áremelés (egyébként már 1951-ben is volt ilyesmi, akkor emelték először a zsír, liszt, cukor stb. árát), még mindig jobb a korlátozott mértékű áremelés, mint az a helyzet, amikor van pénzünk, csak éppen üres a bolt. Azok, akik az 1946-os időket, a jó forint megszületését emlegetik, még emlékezhetnek arra, milyen cudar időszak volt előtte: volt pénzünk, de alig kaptunk valamit érte. Ha már az 1946-os időket, a-jó forint születésének évét emlegetjük, ideírhatjuk: a nemzetközi pénzvilág ma is a jó valuták között tartja számon a mi pénzünket. A frankfurti, zürichi, bécsi tőzsdéken ma is jegyzik a forintot, ezzel is jelezve: a vezető valutákhoz képest az árfolyam garantált. Ezen a megítélésen mit sem fog módosítani az a tény, hogy júniustól kezdve, az egyik oldalon Bartók Béla portréjával, a másik oldalon pedig Medgyessy Ferenc Anya című szobrának rajzával — nekünk is lesz ezres címletű bankjegyünk. „Csak” annyi változik, hogy kevesebbet kell fá- radozniok azoknak, akik például a postai befizetéseknél a pénzolvasással bajlódnak. Meg annyi, hogy tulajdonképpen megtakarítással jár a kékeszöld színű ezerforintos bankó használata. MAGYAR LÁSZLÓ Volán-kísérlet Az üzemanyag-fogyasztást rn é rő-el lenörz-ő d iag noszitilküi műszer alkbllrrtazáisóinak egyéves tapasztalatait összegezték a Volán '2. számú Vállalatnál Salgótarjániban. A tíz auit-óbusz- ba, teherautóiba, valamint rakodógépbe beépített nyugatnémet Hőssel gyártmányú készülék a kísérleti járműveken átlagosan tíz százalék üze-mamyag- megtakarítást eredményezett. A műszer miérté az üzemórát - benne a menet- és állásidőt —, b menetidő során kimultatlhatö átlagos és legnagyobb sebességet. Külön regisztrálta, ha a megengedett sebességnél gyorsabban haladt járművével a gékoosivezető. A műszerfalba épített készülékről leolvasható b menetidő alatti teljes üzemanyag-fogyasztás, de közli a pillanatnyi fogyasztást is. A felsorolt adatokat öt évig tárolja; működésiébe beavatkozni csak egy megbatározott kódjelzéssel lehet. Ha a gépkocsivezető kikapcsolja az áramkörből, ezt is, sőt ennek időtartamát 5$ -regisztrálja. A műszer jól vizsgázott a rakodógépeken is, amelyek üzemanyag-fogyasztása eddig úgyszólván ellenőrizhetetlen volt. A szakemberek kiszámították, hogy egy-egy műszer ára — a megtakarított üzemanyag árából — négy hónap alatt megtérül. A Nógrád megyei Autóközlekedési Vállalat tervezi, hogy az idén negyven járműibe építi be a sokat tudó, hasznos készüléket. KÉPÚJSÁG 3 Erdőben dolgozni és élni IV. Kincsünk az erdő, a ia és a vadállomány Tolón mondani se kell, hogy az erdőgazdálkodás és a faipar, Valamint a vadgazdálkodás mennyire jelentős hazánknak, nem kis mértékben a -népgazdaság szempontjait figyelembe véve. Az erdőnek megnőtt a szerepe a nyersanyag- és energiaszolgáltatásban, az emberi környezet megóvásában, javításában és a megnövekedett szabad idő kulturáltabb eltöltésében is. Érthető, hogy magas színtű megyei szervek is mi-nd többet foglalkoznak -az erdő-, fa- és vad-gazdálkodás soll. Tolna megye erdőterülete a fel-szabadulás után alig érte el az összes terület kilenc százalékát, az országos 12 százalékkal szemben. A céltudatos erdőtelepítési és -felújítási tevékenység eredményeként megyénkben az erdőterület megkétszereződött az eműlt 15 évben, tervidőszakonként, átlagosan ötezer hektárral gyarapodott. Megyénk erdőterülete tavaly 64 ezer hektár volt, ma már tehát a megye „erdősültsége" 18 százalékos, az országossal nagyjából azonos. Ez, adottságainkat figyelembe Véve, jónak mondható. A VI. ötéves, terv ágazati feladataiból adódóan megyénkben több mint tíz százalékkal kell növelni a fakitermelést, ezen belüli legnagyobb mértékben az álfa-mi gazdaságoknak, őket követően a te rme lősz övét kezeteknek, majd az erdő- és vadgazdaságoknak. A pótlás és tervszerű erdőtelepítés -keretében 1948 héktár telepítést és 1518 hektár erdőfelújítást kell végrehajtani. Az erdősítésre és felújításra váró területek cementéi látó só fajtaválasztékban is biztosított. A megyei erdészeti tevékenység úgy minősíthető, hogy oz országosan kialakított ágazati célkitűzésekkel összhangban végzik üzemeink e tevékenységet. A két állami erdő- és vadgazdaság országosan is kiemelkedő színvonalon, oz állami gazdaságok és o termelőszövetkezetek már erősen differenciáltan, a mezőgazda-sógi termelés szín.vonöIánáI alacsonyabb szinten. A jövőben biztosítani kell, hogy a vágásra erett erdők terv ■szerint kitermelésre ‘kerüljenek, ezen belül ,az íparüfa-lkihoz-atal emelkedjék. A telepítések során olyan fajtaösszetételt kell kialakítani - természetesen a termőhelyi iA megyei élőflakélsrlet, valamivel több, mint nyaj-dmilliió köbméter, ebből 72 százalékkal a mezőgazdasági termelőszövetkezetek, hét százalékkal pedig az álfa-mi gazdaságok részesednek. A megye erdőterületének felét gyorsan növő fafajták — akác, nyár, fenyő - alkotják. Ez annak istéredménye, hogy a ce 11 u ló zn yáí -te lepi t é si p rog r a mát sikeresen hajtották végre a gazdaságok, másrészt a sajátos termőhelyi viszonyok miatt előnyösebb volt őz igénytelenebb föfa-jtákat telepíteni. Az ezredfordulóra el kell érni a megye húszszázalékos erdősültségét. A kitermelés és feldolgozás -során csökkenteni kell a veszteségeket. A felmérések szerint ugyanis — és ez igencsak elgondolkoztató — a hozam nyolc-tíz százaléka o kitermelés helyén marad. Az energiaárak átrendeződése — vagy fogalmazzunk pontosan: emelkedése — mindenképpen indokolja a hasznosítható -hulladékok begyűjtését és értékesítésének megszervezését. Az erdőgtazdákodásnak is kötelessége az emberi környezet javítása. A parkerdők fenntartására, kezelésére, a környezet kulturáltabbá tételére az eddiginél is riagyobb gondot kell fordítani a jövőben. ös most térjünk át a vadgazdálkodásra, amely ugyancsak -fontos, akár a környezet-megóvást, akár a gázdasógi szempontokat vesszük figyelembe. A hatvanas évek vég-én országosain négy állami erdő- és vadgazdaság jött létre, amelyek erdészeti tevékenységük mellett ■intenzív vadgazdálkodást folytatnak. Közülük a Gyuiaji Állami Erdő- és V-adigázdü-ság a mi -megyé-nikiben működik, míg a Bács-Ki-skun megyei székhelyű gemenoi gazdaság érdekeltségű területe Tolna megye egy rész-éré terjed ki. A területükön élő dóm- és gímszb-rvas, vtalümint egyéb védett madár- és vadállományú értékes természeti kincseink közé tartozik. A megye — rezervátumon kívüli — vadászati célokra alkalmas területe 266 ezer hektár, amelyen 35 vadásztársaság mű ködiik 1176 taggül. Az évente terítékbe kerülő vadak mennyisége, a nagyvadak tiöfeairu nősége bizonyítja, hogy a vadállomány szabályozása szakszerű, az intenzív vad-, föld- és ta-k-a rmá nyg.a rdá-lk-odós bi zto sítjá a vadállomány harmoni kus együttélését az erdővel és az egyéb termőterületekkel. Nem titok az sem, hogy o vadállományban - nem idesza míitvo o vadgazdaságok területeit - az utóbbi időben bizonyos csökkenés következett be. Éppen ezért a megye vadgaz dóftodósü terve alapján o nagyvadak köziül a szarvasá-llo- má-ny szinten tartósára,, az őzek (számának tízszázalékos növelésére kell törekedni, ugyanakkor a mezei nyálak számat meg kell kétszerezni, a fácán • állományt pedig megháromszorozni; Mindezek érdekében — o többi között - fokozott dúiva-d- -irtásrá lesz szűk síé g a jövőben. A megyei vadásztársaságok — egy-kiét kivételtől eltekintve — eredményes gazdálkodást folytatnak. A bér kilövésekből és vadértékesltésböl származó bevételek fedezik kiadásaikat. Bevételük tavaly mór 17 millió forintra emelkedett az 1976-os. alig több mint hatmiíHiió forinttal szemben. A gazdálkodás eredménye évente egy—két és fél millió forint között változott. A vadásztársaságok szervezettsége, belső fegyelme jbviul't. Egyre több energiát fordítanak távlati céljaik elérésére, a korszerű vadgazdálkodás feltételeinek megteremtésére. L. Gy. Az állami erdő- és vadgazdaságok egyre növekvő vállalati eredménnyel gazdálkodnak, megteremtik a bővített újratermelés forrásait, fejlesztik elsődleges fafeldolgozó tevékenységüket. Ugyanez már kevésbé mondható el az állami gazdaságokra és a termelőszövetkezetekre. Bár a jövőt illetően ez utóbbiaknál biztató, hogy szakember-ellátottságuk most már megfelelő. Ha kevés az élelem, etetni kell a vadakat Jól érzik magukat a vadmalacok A megye erdőterületének 59 százaléka a gyuiaji és a ge- menci erdő- és vadgazdaságok; tizenegy százaléka az állami gazdaságok, harminc százaléka a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tulajdonában, illétve 'kezelésében van. adottságoknak megfelelőe-n —, hogy az értékesebb, iparilag i;s Ij-ól 'hasznosítható erdőik aránya emelkedjék. Téli farakodás Szálkán
