Tolna Megyei Népújság, 1983. március (33. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-10 / 58. szám
1983. március 10. NÉPÚJSÁG 3 CNG automata megmunkáló gép A sikeres próbaüzemet követően — megkezdte munkáját a Forgácsoló Szerszámgyár békéscsabai gyárában az FM—38 típusú CNC megmunkáló gép, amelyet az NSZK-ban készítettek, a mikroprocesszoros vezérlőegységet pedig Japán szállította. Kezeléséhez mindössze egyetlen jól képzett szakember szükséges. A tartozékokkal együtt mintegy 6 millió forintba került, a vásárlásra fordított összeg számítások szerint 2-3 éven belül megtérül. Versenyképesség és formatervezés Nemegyszer megtörténik a tőkés piacokra exportált magyar ipari termékekkel, hogy árban meg minőségben is versenyképesek a hasonló rendeltetésű nyugati készítményekkel, ám a külsejük, a formájuk nem olyan tetszetős. A vevők értékítélete számunkra fájdalmas: a mutatósabb külföldi terméket veszik meg, legalábbis érte fizetnek többet. Miközben Japán, az NSZK meg az USA vezető ipari körei már évtizedekkel ezelőtt termékfejlesztési stratégiájuk részévé tették a formatervezést, Margaret Thatcher brit miniszterelnökasszony pedig egyenesen úgy nyilatkozott, hogy ...„az ipari forma- tervezés a versenyképesség növelésének egyik legfontosabb, ha nem kulcsfontosságú eszköze lehet”, nálunk az extenzív ipar- fejlesztés időszakában nem kapott kellő hangsúlyt az a tény, hogy az áruknak nemcsak minőségük, hanem formájuk is van. Pedig a kettő szorosan összefügg, hiszen az utóbbi nem azonos a termékekre utólag róaggatott, önálló életet élő, sokszor szükségtelen és ízléstelen díszítésekkel. A jó forma a termék funkciójával összehangolt, céltudatosan alakított, az áru lényegét kifejező, a használatot is elősegítő esztétikus külső megjelenéssel egyenlő. E tétel elvi igazságát ugyan már nálunk is sokan belátják, de csak a fokozódó exportérdekeltség, magyarán a gazdasági kényszer felismerése ébresztheti rá a vállalatokat arra, hogy itt cselekvésre van szükség. Ezt a folyamatot persze központi intézkedésekkel is gyorsítani lehet és kell is, ezért alakult meg például még hat évvel ezelőtt a Magyar Kereskedelmi Kamara Ipari Formatervezési Tájékoztatási Központja, idegen kifejezéssel a Design Center. A központi intézkedések egy másik jele a formatervezési nívódíj pályázat is, amelyet az utóbbi néhány év óta rendszeresen meghirdetnek, nagy érdeklődést keltve a vállalatok körében. Bár ez az érdeklődés már biztató, sok gond jelzi, hogy inkább csak a kezdetnél tartunk még. Sok vállalatunknál tisztázatlan például a formatervezők személyi besorolása, döntési hatásköre, s — ami még nagyobb megütközést kelt — elkülönítik egymástól a műszaki fejlesztést meg a formatervezést. Viszonylag kevés pénz jut még a konkrét termékektől független alapkutatásokra, ezért jó néhányon — a „követő fejlesztés” jelszavával — a már piacon lévő külföldi termékek egyszerű másolására, adaptációjára rendezkedtek be. Az ilyen szemlélet és gyakorlat persze lényegében a lemaradást konzerválja. Mások még mindig fölösleges bonyodalmat látnak a forma- tervező szakemberek alkalmazásában, s inkább a műszaki képzettségű munkatársakat bízzák meg e teendőkkel. Vannak, akiket a formatervezés „többletköltségei” is elriasztanak, pedig ez általában nem több az egy termékre jutó összes fejlesztési kiadások néhány ezrelékénél. Annak a felismeréséig pedig még kevesebben jutottak el, hogy a színvonalas formatervezés nemcsak növelheti, hanem esetenként még mérsékelheti is a gyártási költségeket. hiszen a tetszetősebb külső, a könnyedebb megjelenési forma mögött gyakran ésszerűbb anyag- és energiagazdálkodás is rejlik. Az ilyen szemlélet meg gyakorlat közepette biztató, hogy jó néhány üzemünk már valóban megértette: jó formatervezés nélkül nincs igazi versenyképesség. Erről tanúskodik például a Bonyhádi Zománcgyár Pannon elnevezésű új edénycsaládja. (Talán ezért kapható ritkán a hazai boltokban?) Vagy a debreceni Biogal Gyórgyszergyár Helia—D arckrémkészítményeinek kiemelkedően szép csomagolása, vagy pedig a sokat reklámozott pécsi Hunor Kesztyű- és Bőrruházati Vállalat legtöbb terméke. Hasonlóképp dicsérhetjük a Hódiköt pulóvereit, vagy a Békéscsabai Kötöttáru- gyár rugalmas plüssből készülő szabadidő-ruháit és köntöseit is — valóban a teljesség igénye nélkül. De annak a kiemelésével, hogy ezek valóban versenyképes áruk a tőkés piacokon, magyar szakemberek munkái, s jelentős szellemi érték rejlik ezekben a termékekben. Ez a szellemi érték persze a többletnyereségben realizálódik a vállalatok számára, mutatva és jelezve: megéri törődni a formával. ACSAY JUDIT Kisvállalkozások a formaöntödében öt Wswól'taicozást alakítottak az aijktai Wmlföldgyár és alumí- oiulmlkohó formaöntödéjében OzZal a céltól, hogy a hét végi folyamatos termeléssel javítsák a gyár exportesélyeit. A formö- öötödében a gépek és a berendezések kihasználtsága a megrendelés hiányaiban hatvanhétben százalékos. A kisméretű öntvényeket előállító gépek szinte megállás nélkül dolgoznak, a nagyobb darabokat gyártók azonban álilnlalk, így az ajkai gyár kénytelten a kis gépek munkaidőn túli üzemeltetésével pótolni az utóbbiak kiesését. Az eddigi tapasztalatok szerint igen eredményesen. A tapasztja látok szerint a világpiacon a magosabb szinten megmunkált alumínium öntvények jóval kelendőbbek. Éppen ezért az öinötde melllett úgynevezett késrülékező csoportot alakítottak ki, amelynek tagjai kifejlesztik és elkészítik azokat a célgépeket, amelyekkel a különböző öntvények megmunkál - Ihatok. Kukoricavetőmag exportra A Magyarországon előállított Iku'korioa-vetőimag tangót szerzett a világpiacon, egyre több országiban vásárolják. Ebben nem kevés érdemük vön a hazai tudományos kutatóiknak: az áltenuk kinemesített hibridék a röVídnyOrú, hűvösebb églhOjla- tú országokban- is biztonságosan tenméllhetők, jól alkalmazkodnak az ottani talaj- és éghajlati viszonyokhoz. A hódmezővásárhelyi tangazdaság hib- ridüzemébői hat országba — CséhsrlováWiába, Frönáiaor- száglbai, Lengyelországiba, az NDK-lba, az NSZK-Utó és a Szovjetunióba — szállítják a vetőmagot tavaszira. A legtöbb szaporítóanyagot a Német Demokratikus Köztársaság gazdaságai rendelték meg. Olyan fajtát, amit a Szegedi Gabonatermesztési Kutatóintézet és az NIDK-beli bem- burgi növénynemesítő intézet kutatói közösen nemesítettek ki; jelenleg a baráti országokban ez a legjobban termő silókukorica. Erdőben dolgozni és élni III. Csendes, nyugodt élet Tulajdonképpen térképet kellene ide mellékelni a területiről félő azonban, hogy egy újságold alt megtöltene, kistebb méretűre készítve pedig nem tudnánk méltóképpen bemutatni az erdőt, amelynek „gazdáid" Solti limre erdőmérnölk. Négyezer-ötszáz hektárról van szó! * iNem ideges emberek az erdészék. Tudják, hogy a kerítés melyik részén járnak falhordók — na, úgy is mondhatnánk, hogy lopók — arwodász nem nyugta- lánlítjb éjszakai álllmuktat, kóbor- kutyák ritkán zavarják az erdő nyugalmát, s úgy-ahagy a kirándulták is kezdik megszokni, hogy az erdő melyik részében üthetnék tábort, hol süthetnek szalonnát — kijelölt helyek vannak erre. iDe az erdőiben családok, emberek is éllnek. A hét erdész közüli öt a kerületében, vagy OnnOlk szélén él, családjával. Ahol a bogyiszlói rév volt a Sión, ott állott valamikor egy öreg, jó, hús, bont adó csárda. Horgászok, erdei emberek tanyaija volt ez, ide jártak légyottra feleségeik, férjeik elől a szerelmesek. De megszűnt a rév, kiivontatták a partra, elvitték valahova ’Grébec környékére, s itt a csárdából lakást alakítottak át. Volt itt ugyan egy kastély, vataimilkor ötven éve is elmúlt, FónOgy-lkastélynak hívták, de már osalk az alapjai vannak, ímeg azok a szálfenyők, amelyek túléltek legalább száz év erdei történelmet, ánvizet, vadkárt, láttak mulató uiralsógokat, fát lopó bogyiszlói embereket, orwütíó- szokát kísérő csend őröket. Ezek a fák sok mindenről beszélhetnének. De nyugodt a kies hely, elkerített, az erdészháztól, amelyben Kotíhenc János és családja él. A csárdát átalakították. IMásfel szobás családi ház került ki belőle, ebben Sziládliék laknak. Kiét fiatal erdész otthona ez tehát, karnyújtásnyira a Sió, három kilométerre Bo- gyisziáJ IKathencné palacsintát süt. IMeleg, sZép otthona van. A tisztaság érthető — a rend sze- retete pedig ugyancsak az erdőben élő emlberek alaptulajdonságai közé tartozik. Új bútorok, televízió, padlószönyeg, Világos nbgy ablakok, vízcsap a konyhában, gáztűzhely — de a cseriéplkáiybálkat fával fűtik. Egy piciny szoba, ablaka az udvarra néz, ez az erdész irodája. Könyvek a munkásokról, je- lentésKömbak, és a sarokban elzárt helyen a puska. Telefon nincs. A gyerekeiket az apjuk hordja imlinden reggel a Ttalblaattal a Ibogyiszlái iskoláiba, este a két csöppség gyalog jön háza. A bevásárlást is úgy igazítják, ahogy az út- és időjórasvi$zo- ínyok azt engedik. Amikor még egy gyereket kellett öiiben- nytakban vinni az iskoláiba, még csalk-osbk volt valahogy. Most 0 Trabant az úr, az erdei utakon. Kétszáz 'forint (!) utazási átalányt kap egy erdész egy hónapban. Ebben foglaltatik az utazási költség, amely fedeZi a heti egyszeri szekszárdi hivatalos utat is ... Volt egy jó 'kút. Vize együtt jár a Sióval'. Csináltak egy fúrt kutat. Hidroforral működik. Hb jó a hidrofor. 1975-ben vezették be a villanyt. Addig aggregátor adta az áramot. A szomszédiban SzSládiék toknak, a már említett volt kocsmáiban. Áiíalüiktettáik, praktikus kis ház. 'Jó otthon a gyes-en lévő asszonynak - Kothencné nincs állásiban — és a két asz- szony gyakori szomszédoló. Az embereik, a gyerekek a hírvivőik, az asszonyoknak sóik a munkája. SzSládiné is baromfival foglalkozik. A két ház közötti tér télesttefe sárga Hampsihliire baromfival- Tenyészainyög. A szekszárdi ki sállíattenyésztőknek termelik á tojást. Szomszédasszony mit főz? A konyhákból átadó illat megmondja. Ha a kutyák erősen fogtak, akkor kinéznek az ablakon, s máris teszíik föl a kávét — vendég jön. A vendég Szilö- dliékná-l is vendég. Megtörlik alatta a széket, a legjobb helyre ültetik, aprósüteménnyel kínálják, s várják a beszélgetést. Szeretnek jókat hallgatni, a messziről jött ember mindig hoz valami jó hint. Itt a rádió, a tévé a közvetítő. Az emberek egész nap az erdőt járják. A gyerekek négy óta körül érnek hazö, a Sziládiiné a kicsivel — gyerekkel - van elfoglalva. Vendégek is gyakran jönnek. A tavasz hozza meg őket. 'Most téten nem tudnak behajtani a szekszárdi, a „túli1* emberek, a barátok - járhatatlan az út. Csak a Trabant, a Világ legjobb terepjárója — mondják az erdészek —, no meg Szilád« ladikja is ide sorolható — az összekötő kapocs. De amikor az erdő 'kibontja tavaszi szépségét, s dblos madaraktól Hangos az ártér, amikor a szarvasok bőgése idáig hallik, tíznél ils több autó áll az erdészházak körül... — Ha úgy adódik, hét végén . elmegyünk a városba. De jobb Sitt. Mi itt szeretünk élni, és dolgozni - mondják az asszonyok. PÁLKOVÁCSJENŐ -GOTTVALD KAROLY Solti Imre egy szépen tisztított, telepítésre váró erdőrész előtt „Hát, akkor kávézzunk!” A brigádélet színtere a Sió-toroknál
