Tolna Megyei Népújság, 1983. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-08 / 56. szám

u Képújság 1983. március 8. Moziban A pártfogolt Páran, a sokaságból lA 'fiatalkorúak börtönében kameráink látószögébe kaphatni egy ifiút, akii 11 éwel azelőtt kisgyermekként eredeti zamatú szaivaikkial máir „nyilatkozott" nekünk kocsimában időző ap­járól ... iAz Ilyesmit hívják, — akármilyen csúnya a iszá —, zic­cernek. Amli ritkán adódik és omlit nem szabad kihagyni.’ Ifj. Sdhlíffer Pál nem íis hagyja ki, de imár annak a csábításnak ■nem enged,, 'hogy bizonyítási anyagot szolgáltasson a látszat­jelenségek alapján Ítélkezők­nek. Követni kezdli Kiitfca Jánost, a fekete vonat utcán kódorgó kisdiáját, akiiből, íme, a börtön­ből szabadulva pártfogolt lett. Megismerkedünk falubeli bará­taival, idétlen, szánalmas szó­rakozásaikkal. Találkozunk az apával, aki miaga jelentette fel a fiát, hogy ímegálllítsa a rossz úton. iAz ő életét módosítandó is fordult a népgazdaság ke­reke.: időköziben otthona köze­lében is talált .munkát. Kipótol­va keresetét a rohamosan gya­rapodó család után (járó pót­lékkal, már nem kényszerül a fekete vonatna. IDe gyerekeinek a 'mindig visszafogadó, mene­dék látszatát nyújtó otthonon kívül csak üres .nevelési közhe­lyeket tud adni, — követhető mintát nem. A ifiiú, .mint mese­beli társai, elindul szerencsét próbálni. Budaipest, .remények, munkásszállás, gépkocsivezetői, tanfolyam, mint a vágyaik csú­csa, aztán fegyelmi tárgyalás, magányosság, Edda-ko nce rt. És újra a szülői ház, újabb ku­darcokkal a háta mögött. A ka­darra k oka pedig belül Van, a génjeiben, a ki nem fejlődhe­tett készségeikben és képessé­gekben. És kívül Is vannak okok, a cSalád.i környezetben, az iskolában, a társadalomiban. Ez utóbbi,, illetve a nevében In­tézkedő állama, maga módján, törvényekkel igyekszik segíteni. Kifka János mellé iis pártfogót rendel. Csakhogy ezt a párt­fogást másként szeretné a párt­fogolt, másként rendeli a tör­vény. A kettő között pedig ott győzködik a hivatásos pártfogó, aki belső tisztességléből faka­dóan egy harmadik tényezőt próbál érvényesíteni: az em­berséget. Életiízű, nagy mester­ségbéli tudással és rutinnal ké­szült film A pártfogolt. ‘Egyes szituációkat nyilvánvalóan mes­terségesen hoznak létre az ai­kotók, mégis, egészében is, do- Iku mentumhitélesSégű jelentés­nek hat. Csakhogy ezzel fel is álltíjd saját korlátáit. Kitlka János 'így, ahogyan e film elénk állítja, nem .több, ■mint egy eleme a statisztikai átlagot megtestesítő sokaság­nak. Semmiképpen sem ő ,,'a” mali fiatal, akit csak a játék­film eszközeivel lelhetne egy, vagy néhány figurába sűrítve megjeleníteni. Ezzel még adós filmművészetünk. Nem kell megijedni, nem ezt ,„a” mai fiatalt láttuk a filmbe Illesztett, nem képzelt riportban, 30 000 példányban részegen heverni, vagy „csáipolva" üvölfeni a több 'pecséttel jóváhagyott, szinteti­kus pótdemagóg dalokat. Még Kitlka János sem talált közöttük az annyira áhított társakra és csendesen fél.rébúzódott. Külön - 'ben, Radnóti sóikkal sötétebb fellegek alatt írta elődjeikről: ,,... megvan bennük is, csak szendereg az emlberséglhez méltó értelem. Mondjátok hát, hogy nein reménytelen." (Majális) CSONTOS KÁROLY Színházi esték Rádió Kasimir és Karoline Ödön von Horváth népszerűsége távolról sincs arányban je­lentőségével, pedig a két háború közötti Európa polgárságá­nak, elsősorban kispolgárságának olyan pontos kórképét raj­zolta meg, mint nagyon kevesen. Erről szól magyarul is olvas­ható kitűnő regénye, Az örök kispolgár, s ez a gondolat tér vissza drámáiban, amelyek körülbelül két évtizede igyekeznek hiveket hódítani a magyar származású, de németül író Hor- váthnak. Maga a tipus érdekli, a mindig aggálytalanul beilleszkedő kispolgár, s a 30-as években, a fasizmus előestéjén szinte pró- fétikus erővel mutatta meg a németség útját. Társadalomrajza éles, esetenként kíméletlen, de ugyanakkor több is, mint egy állapot rajza: Ödön von Horváth felismeri a fasizmusban rejlő veszélyt, s „Volksstück"-jei, népi darabjai mindig továbbmu­tatnak önmaguknál, mert a groteszk idill mélyén felvillantják a vigasztalan jövőt is. Ha valaki megírná darabjai folytatását, Ödön von Horváth hősei a hitleri államgépezet öntelt és kö­vetkezésképp mindenre képes hivatalnokaiként, „SS-legényei- ként" térnének vissza. Darabjai fölé szívesen irt jelmondatot, afféle összefoglalót, mint a Mesél a bécsi erdőben: „Semmi sem kelti bennünk any- nyira a végtelenség érzetét, mint a butaság." Keserű igazság, ami a Kasimir és Karoline esetében a darabra utaló szelíd irónia lesz: „S örökkön él a szerelem." A Kasimir és Karoline látszólag valóban erről szól: Mün­chenben, az októberi sörmulatság kavargásában szerelmesek útjai találkoznak és válnak szét, s természetesen azok is örök szerelemről ábrándoznak, akik a következő pillanatban már új társ oldalán indulnak az örök szerelem felé. A kaposvári szinház eléggé nem dicsérhető azért, hogy itt­hon elsőnek vállalkozott a darab bemutatására, s a vállalko­zásból olyan előadás lett, amit az évad magyar bemutatói kö­zött előkelő hely illet meg. A színpadkép kicsit szürke, felesle­gesen falanszterszerű, de más kifogást nem is tehetünk: Ascher Tamás teljesen megérti és ábrázolni tudja Ödön von Horváth világát. Pedig titka sincs, mert egyszerűen ragaszkodik az iró szándékához, ami ebben a bonyolult világban technikailag sem lehetett mindig könnyű. Mert az októberi mulatság forga­tagában gorillaleány éppúgy szerepel, mint bulldogfejű fér­fiú, sőt egy liliputi is, a magasban Zeppelin száll s itt van az erőmérő, a régi vurstli szenzációja is, amire egy bunkóval kel­lett rácsapni; kifogástalanul működik. Ascher Tamás hűségesen szolgálja a darabot mindenben: amikor a szerzői utasítás sze­rint Schubert katonaindulója, a Jánosbogárka vagy a Radetz- ky-marsch szólal meg, biztosak lehetünk benne, hogy azt hall­juk, s midőn a szövegben ez áll: „A liliputi a függöny előtt jobbról balra áthalad a színpadon, kezében egy tábla, és a táblán felirat: Szünet" - ez is pontosan így történik, egy va­lódi liliputival. A szereplőket nehéz rangsorolni, Csákányi Eszter, Pogány Ju­dit, Koltai Róbert, Jordán Tamás, Dánfly Sándor, Spindler Béla, Lukáts Andor játéka egyformán a mai magyar színjátszás leg­jobb színvonalát jelenti, de ebben az esetben legalább ilyen fontos a közös munka, melyben mindenki pontosan tudja he­lyét és feladatát, s azt is, hogy ezt miként lehet legjobban megoldani. Hököm Színpad íme az első színházi magánvállalkozás, ami az idősebbekben Alapi Nándor hajdani együttesét idézi lel: az Országos Kama­raszínház 1924-től kezdve járta az országot s a kis létszámú együttes művészi kvalitásai jogán méltó versenytársa tudott lenni a nagyobb apparátussal dolgozó, kedvezőbb anyagi hely­zetben levő színházaknak is. A Hököm Színpad létszáma egye­lőre a régen volt Kamaraszínházét sem éri el, még csak két­személyes színháznak is csak bizonyos fenntartással nevezhető, ugyanis szekszárdi bemutatkozásuk inkább Harsányi Gábor estje volt, miután Hubay Miklós egyfelvonásosában társa né­ma szereplő. Terveiket nem ismerjük, ettől függetlenül a bemutatkozás teljes sikert hozott, mutatva azt, hogy Harsányi Gábor egyma­ga is képes teljes színházat csinálni. A darabválasztás akkor is szerencsés, ha a kényszer is se­gítette, mert úgyszólván kellék nélkül jeleníthető nem Hubay Miklós és Karinthy Ferenc darabja. Ki él túl, kit - tulajdonképpen ezt keresi mindkét darab, Hubay Miklósé valószinűtlenül kiélezett helyzetben, Karinthy Ferencé elevenebb közegben, mindkét esetben frissen, telve elmésséggel, merész gondolattársításokkal, s bő lehetőséget adva Harsányi Gábornak, hogy megmutassa, mit tud. CSÁNYI LÁSZLÓ A főtitkár Néhány évvel ezelőtt válasz­tásokkor körbejárva a megyéi, feltűnt, hogy a színnémet-lakta községekben is milyen kevesen vallották magukat németajkú­nak. Az emberek jelentős ré­sze eltitkolta, nem vállalta nemzetiségi voltát. Ez akkor ju­tott újra eszembe, amikor pén­tek este a Kossuth rádió mű­során hallgattam a Hambuch Gézát, a Magyarországi Néme­tek Demokratikus Szövetségé­nek főtitkárát bemutató műsort. A főtitkár megyénk szülötte, Mucsiban ismerkedett meg a német és magyar nyelvvel — mindkettővel anyanyelvi szin­ten, a szülői házban, öröm volt hallgatni hitvallását, elkö­telezett nyilatkozatát a nemze­tiségi politika, a nemzetiségi tudat ápolásának fontossága mellett. Szó volt a műsorban arról is, hogy a nemzetiségi ér­telmiségiek felelőssége, felada­ta nagy e téren, de — sajnos — csak nagyon vékony réteg a nemzetiségi értelmiség, mert a felsőfokon továbbtanuló nem­zetiségi fiatalok közül csak a pedagógusok kerülnek vissza falujukba, a műszaki és más pályákon tanulók elvesznek az ügy számára. Örvendetes, hogy az utóbbi időben egyre többen tanulják a német nyelvet, hogy — és erre szintén megyénkből ho­zott fel jó példát a főtitkár — egyre több helyen alakulnak nemzetiségi klubok (Bonyhád), vagy nemzetiségi kultúrcsopor- tok (Szekszárd) és az óvodák­ban is sikeresen folyik a né­met nyelvoktatás. Hambuch Gézát Kerner Lő­rinc, a pécsi rádió munkatársa mutatta be a rádióhallgatók­nak. Szerencsés találkozás volt ez, hisz a kérdésekből, az in­terjúból kiderült, hogy a kérde­ző is avatott ismerője, elköte­lezett harcosa a német nem­zetiségi politika ügyének, a ri­porter és a riportalany is ugyanazt az ügyet szolgálja, a nemzetiségi politikát szeretné mind biztosabb alapokra he­lyezve, még hatékonyabbá ten­ni.- Tamási ­Kossuth könyvek Az MSZMP szövetségi politikája Vancza János írt könyvet a párt szövetségi politikájáról, bevezetőjében megfogalmazva a szövetség marxista fogalmát: „az osztályoknak, rétegeknek, pillanatnyi időleges vagy ál­landó, tartós érdekközösségen alapuló együttműködése a kö­zös célok érdekében. Jellegét tekintve ez mindig politikai szövetség I" Már a kommunista párt kiált­ványában is megfogalmazó­dott: „Egyszóval a kommunis­ták mindenütt támogatnak a fennálló társadalmi és politi­kai állapotokkal szembeforduló minden forradalmi mozgal­mat... A kommunisták végül mindenütt az egész demokra­tikus pártjainak szövetkezésén és egyetértésén munkálkod­nak.” Később a történelmi ese­ményekkel, változásokkal szink­ronban a klasszikusok tovább­fejlesztették a szövetségi poli­tika elméletét. A parasztsággal való szövetség gondolata az idős Engelsnél bukkant fel elő­ször, majd Lenin fekteti le a politika elméleti alapjait. A mára, és így az MSZMP- re vonatkozó szövetségi politi­ka lényegét a szerző így fog­lalja össze: „osztálypolitika mindenekelőtt az osztályok szö­vetségének a politikája, nem más, mint a munkásosztálynak a társadalom más osztályaival, rétegeivel kialakított ideiglenes, vagy tartós együttműködése, amely a pillanatnyi, vagy tar­tós érdekek alapján jön létre a munkásosztálynak, illetve for­radalmi pártjának vezetésével. Célja a szocialista forradalom megvívása és a szocialista tár­sadalom felépítése.” Persze az elmélet nem min­dig érvényesült egyként a gya­korlatban, így a mi pártunk gyakorlatában sem. A könyv végigköveti a szövetségi poli­tika alakulását, torzulását az ellenforradalomig, majd meg­újulását. Elemzi a szerző a tár­sadalmi érdek fogalmát, a szövetség objektív és szubjektív politikai feltéte­leit, az egyes osztályok és ré­tegek külön érdekeit, az érdek intézményesült formáit. Hossza­san szól a szövetségi politika legfontosabb intézményéről, a népfrontról és annak politiká­járól. Részletes társadalmi elemzést kapunk a kötetben a szövetségi politika mai kérdé­seiről és az ezekre adott vála­szokról. TV-NAPLÖ Szandokán és a kerékpárklub A zöld szemű maláji tigris természetesen semmilyen kapcso­latban nincs a pestlőrinci Havanna lakótelepen létrehozott la­kótelepi kerékpárklubbal. Arról se tudok, hogy részt vett volna azon az egynapos, vagy kéthetes országjáró túrán, amelyen a a klub tagjai igen. Sem hetven forintért, sem kalózhajón. Csupán a szerkesztők célzatossága tette egy műsorba e két témát. Szandokánt fényképről, az immáron magyarul is éne­kelhető Neoton-sláger kíséretében. Az öntevékeny alapon szer­vezett kerékpárklub céljait és terveit azonban élőben láthat- tuk-hallhattuk a televízió, szombaton késő délután sugárzott szabadidő-magazinjában, a Homokórában. En csak az utób­bira szavaztam volna, tudniillik a Szandokánt — remélem, sok honfitársammal együtt - már pokolian unom. A Homokóra szerkesztői még nem, és ez baj. Amelyik tévé­néző társam ekként érez, az a sláger első taktusa után bizony isten, kikapcsolta a készülékét. En sajnos nem tehettem meg, két kiskorú gyermekem terrorja miatt. A Homokóra is, mint felnőtt szabadidő-magazin társa, a Va­sárnap délután, többnyire könnyed-komoly szombat, vasárnap délutáni szórakozást és mazsolázást kínál. A mostani Homokóra tartalmából sem hiányzott a témagaz­dagság: a kötés, lonallestés, a rock, és két riportfilm. Az utób­biakat témájuknál fogva nem vitte el a szél, mert mindkettő emberek összefogásáról tudósított. Az egyikben az abaújszán- tói sinpályaépitésröl tudhattunk meg hasznos dolgokat, a má­sikban pedig egy lakótelepi kerékpárklubról. Lakótelepünk van. Kerékpárok is vannak a megyében és sportszerető kezdeményezőkért sem kell Pestlőrincre menni. Tes­sék egy bérházi közös tárolót klubbá avanzsálni, tagságot to­borozni hozzá, és már lehet is menni országjáró túrára.- szíj ­Merre tovább, belváros? Aktuális, érdekes, közérdeklődésre számot tartó tévés fórum­műsort láthattunk szerdán este a televízió 2-es csatornáján a pécsi körzet stúdió produkciójában. A Merre tovább, belvá­ros? című műsor a pécsi belváros felújításáról szólt, de a be­mutatottakat, elhangzottakat általánosithatóvá tette az, hogy máshol is hasonló gondokkal küszködnek. Az olykor „kényes" lakossági kérdésekre a város vezetőin kívül országos szervek képviselői is nyíltan, a lehető legjobb megoldás keresésének igényével válaszoltak, s szerepelt a műsorban az immár közis­mert városvédő, Ráday Mihály is, hasznos ötleteket, tanácso­kat adva, ugyanakkor felhívó a figyelmet néhány visszásságra. A műsor készítőinek egyik erénye volt, hogy az elhangzotta­kat maketteken, fényképeken láttatták, így például a boltívek alatt otrombán vezető gázcsöveket... S bizonyára nemcsak a pécsieknek szólt az az elhangzott tanács, hogy nem elég vá- rosszépitő egyesületet létrehozni, hanem hangsúlyt kell helyez­ni a városvédő funkcióra is. Az egyes épületek elképesztő színeire és más hibákra való rámutatás mellett természetesen örvendetes tényekről is érte­sülhettünk. Ilyen volt többek között az, miszerint a belváros forgalmát északi kerülőúttal igyekeznek majd csökkenteni, s hogy jobban be kellene vonni a városszépítésbe a jelenleg Pé­csen élő hatvannégy képző- és iparművészt. Sok okos ötlet, nemcsak Pécsen hasznosítható javaslat hang­zott el a fórumműsorban, amely a nyílt várospolitika jegyében készült, miközben maga is ennek minél szélesebb körű érvé­nyesülését szorgalmazta a képernyő adta lehetőségek jó fel- használásával.- szék Uugusz-hazí hangverseny Einsteinről, a világhírű fizi­kusról 'bizonyára kevesen tud­ják, hogy Kitűnő h'egedüs volt és kedvenc időtöltéséi iköz'é tartozott 'a kaimaramiursikállás. Ö imondta Schubert együk mű­vével 'kapcsolatban — természe­tesen dícsénőleg —, hogy íjobb lehet előadni, imünt hallgatni. IAz Augiu'sz-hózli koncertsorozat harmadik hangversenyén Ein­stein említett .megjegyzésének első .résziével feltétlen egyetér­tettünk, hiszen miindégyik köz- írem üködön látszott, hogy örömmel (muzsikál, de szívesen hallgattuk is O megszólaló da­rabokat. Mendelssohn Esz-dúr szoná­táját Falussy 'Mária .(klarinét) lés Thiész László (zongora) ját­szották .felidézve a 'bensőséges .házlmiuzsliikölás hangulatát. Cliaidáisiulkat a imíves megfor­málás, a hangszereik értő ke­zelése jellemezte. 'Carl Pils-fői viszonylag keve­set tudunk. Nevét a zenei le­xikon sem említi. A bécsi zeoe- ölradémia tanára volt. 1935- Iben írta klasszikus formátumú háromtételes 'Szonátáját. A ké­ső ifómdntika stíkisjégyeit hor­dozó dzsesszes elemeket iis tar­talmazó imű akkor keletkezett, amikor a ima használatos trom­bita elismert iszólóhaog szénié vált. E darab II. tételét Pecze István '(trombita) és Thész Lász­ló '(zongora) 'mutatták be négy 'muzikalitással, helyenként bra­vúrral.1 Kovács József Kodály: Adóim, hol Vagy, Fáj a szivem és Nau- szilkaa című dalait énekelte. E dalokra figyelve Szabolcsi Ben­ce szavaival: „'Feltárúlt előttünk a kodályi zene güzdbg kincses- háza, messzi tájiaknak, messzi korszakoknak az a forró meg­elevenítő költészete, mely a régi ■magyar kultúra szellemét be­teljesíti, felmagasztalja, s dia­dalmas folytatásként tárja elénk a jövőt.” Zongorán Lányi Péter kísért. Ez éviben ünnepeljük Johannes Brahms születésének 150. év­fordulóját. A romantikus ze­neszerzőik mindinkább érzékel­hető specializálódásával szerű­iben Brahms univerzális, szinte minden műfajiban otthonos. Ezt iga zollja lEsz-dúlr liintermezzója és a Paganini Vadádiok 1. is, 'mélyéket zongorán Huisek Re­zsőtől hallgathattunk nemes íz­léssel. LEMLE ZOLTÁN

Next

/
Thumbnails
Contents