Tolna Megyei Népújság, 1983. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-05 / 54. szám

Mai számunkból AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LÁPJA XXXIII. évfolyam, 54. szám. ARA: 1,80 Ft 1983. március 5., szombat illést tartitt a SZOT elneksége A Szakszervezeteik Országos Tanácsának elnöksége pénte­ken ülést tartott, amelyen az újiltá'sii tevékenységire vonatko­zó jogszabályok továibbferjesz­tésévé! foglalkozott. Tudóiméiul vette azokat a pénzügyi-gazda­sági intézkedéseiket, amelyek az újítások és találmányok ki­dolgozásának és hasznosításá­nak javítására eddig történtek. Szükségesnek tartja azok to­vábbi fejlesztését. Egyetért az újításokra vonatkozó miniszter­tanácsi rendélet módosításá­nak tervezésével, az abbO.n foglalt változtatások egybees­nek az újiilbók és feltalálók V. országos tanácskozásán el­hangzott javaísilato'klkbl. Az újí­tó és feltaláló tevékenység fej­lesztésére, a vállalati új ító sí szabályzótok korszerűsítésére irányelvek kiadását is szüksé­gesnek tartja. Szekszárdi jogásznap '83 Dr. Horváth István belügyminiszter előadása a jogásznapon Tegnap rendezték meg az immáron hogyományos jogász­napot Székiszáirdon. Szervezői Voltak . a jogászszövetség me­gyei szervezete, a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága, a TIT megyei szervezete, a nép­front megyei bizottsága és a Közalkalmazottak Szakszerveze­tének megyéi bizottsága. Délelőtt 10 áriakor, az óme­gyeháza dísztermében, dr. Mol­nár István, a Szekszárdi Me­gyei Bíróság elnöke üdvözölte a megjelenteket és a vendé­geket, köztük dr. Horváth Ist­vánt, az MSZMP Központi Bi­zottságának tagiját, a Magyar Népköztársaság belügyminisz­terét, K. Papp Józsefet, a me­gyei pártbizottság első titkárát, Császár Józsefet, Tolna megye Tanácsának elnökét és a társ­szervek vezetőit. (Folytatás a 2. oldalon.) MUNKÁSOK ÍRJÁK (8. old.) HÉTRŐL HÉTRE, hírről hírre (3. old.) MUNKA MELLETTI TANULÁS (4. old.) AZ OBOL (4. old.) KI IÁ iFELELŐS A VILÁGNÉZETI NEVELÉSÉRT? (5. old.) ÉSZAKI-TENGERI ÚT (8. old.) LIBUSE LÁNYAI - KALAPBAN (9. old.) HÉT VÉGI BESZÉLGETÉS KISS ÍSÁNDORNÉ SZEKSZÁRDI ANYAKONYVVEZETŐVEL (6. old.) MÚLTUNKBÓL (6. old.) HÁNY SZÁZALÉK A SZÁZ iSZAZALÉK? (7. old.) EGY ÖSSZETARTÓ LAKÓKÖZÖSSÉG (7. old.) TÁVOLI VAROSOK - KÖZELI BARÁTOK (8. old.) SZERVÁTIUSZ JENŐ KIÁLLÍTÁSÁN (11. old.) MIKROSZKÓP ARANYBÓL (12. old.) , LÁBBAL TIPORT ÉRTÉKEK (12. old.) HAMIGAIÉS ZDENKÖ (13. old.) HOLNAPTÓL FOLYTATÓDIK A PONTVADÁSZAT (14. old.) AZALTAJ KERTJEIBEN (9. old.) SZÓLOK a főnöknek (10. old.) A MAGYAR IMÚLT MOSOLYA (10. old.) Elfekvő milliárdok A legutóbbi adat még 1981-es, mert egyelőre csak az ismert: abban az esztendőben újabb 30 milliárd forinttal nőtt a vállalatok, a szövetkezetek raktáraiban tárolt alap­anyagok, alkatrészek, félkész- és késztermékek - vagy ahogy a közgazdászok mondják: a készletek - értéke. Nem vigasztalhat bennünket, hogy az 1982-re vonatkozó becs­lések valamelyes javulást ígérnek. Ugyanis még ez sem változtat azon a tényen, hogy immár 566 milliárd forint értéket tárolunk az ország raktáraiban. Hogy mennyi ez az 566 milliárd, összehasonlításul nem árt tudni, hogy 1981- ben „mindössze" 613,5 milliárd forint volt az ország nem­zeti jövedelme . . . Nem kell közgazdaságtudományi egyetemet végezni an­nak a megértéséhez: ahhoz, hogy a gyárak, szövetkezetek folyamatosan termelni tudjanak, valóban sokféle anyagot kell tartaniok a raktáraikban. Azt is könnyű felfogni, hogy­ha nő a termelés, akkor több készletre van szükség. Nem a puszta növekedéssel, hanem a mértékével van baj. Amíg ugyanis a legtöbb fejlett tőkés ország az évi nemzeti jö­vedelmének csak 1,5—2 százalékát „teszi félre” ilyen-olyan készletek formájában, mi az évi munkánk értékének, hasz­nának vagy 4 százalékát fordítjuk erre a célra. S minthogy ez már sok éve így megy, ma már ott tartunk, hogy több százmilliárd forinttal magasabb a készletértékünk, mint amennyi az „olajozott" készletgazdálkodás esetén indokolt volna. Igazán nem nehéz belátni, mennyi előnye származ­na abból az országnak, ha az a sok százmilliárd forint gyor­san felhasználható volna. A közgazdászok azt is kimutatták, hogy a gyárak, szövet­kezetek raktárába betett alkatrész, félkésztermék stb. (ne­vezzük egyszerűen anyagnak), nálunk átlagosan 68 napot tölt ott mozdulatlanul, míg sok tőkés ország nagyvállalatá­nál csupán 6-8 napot, mert utána már felhasználják. Bár oz igencsak eltérő viszonyok miatt kissé hamis - s számunk­ra túlzottan előnytelen - a 68 meg a 6-8 nap szembeállí­tása, de mégiscsak figyelmeztet. Már azért is, mert a 68 napos átlagban az is „belefér”, hogy egyik-másik termék esetleg évekig porosodik a raktár valamelyik sötét sarkában. A magyarázat persze egyszerűnek látszik: gazdaságunkra még sok tekintetben a hiánygazdálkodás a jellemző, annak minden következményével. Más szavakkal azért tárolnak annyi anyagot a vállalatok, meg a szövetkezetek, mert ki­szolgáltatottnak érzik magukat. Nem biztosak abban, hogy a gyártáshoz nélkülözhetetlen alkatrészhez stb-hez hozzá­jutnak. Ezért inkább felhalmoznak, még akkor is, ha jól tud­ják, hogy a hasonló profilú gyár is ugyanígy tesz. így kelet­keznek a párhuzamos készletek, így növekednek az elfekvő milliárdok. Mindez azért is bosszantó, mert nálunk egész sor úgyne­vezett TEK-vállalatot (termelőeszköz kereskedelmi vállalat) szerveztek arra a célra, hogy anyaggal lássák el a gyára­kat. A legtöbb ilyen TEK-vállalatnak még a nevében is ben­ne van, hogy miért volna felelős: Géptek, Vegytek, Agro- tek stb. Csakhogy — ez a furcsa! - az ipar készleteinek alig több mint egytizede található a TEK-vállalatoknál, a többi viszont a gyáraknál. Nyilvánvaló, hogy változtatni kellene a TEK-vállalatok mai érdekeltségi rendszerén, megoldást kellene találni a raktározási gondjaikra is, hiszen csak ez­után — valóban csak ezek után - lehetne igazán elvárni tőlük, hogy garantálják: időben leszállítják a kért meny- nyiséget és minőséget. Minthogy ez egymagában aligha ígérkezik elegendőnek, további lépésekre is szükség lesz. Köztük talán a készlet­finanszírozáshoz kapcsolódó hitelezési intézkedések szigo­rítása ígérkezik a leghatósosabbnak. Az tudniillik, hogy az idén felülvizsgálják a vállalatok készletgazdálkodását, s a különösen „hörcsög természetűek" a forgóalapjuk részleges elvonásával „fizethetnek”. A legtöbbet persze mégsem az ilyen kényszerintézkedé­sektől várjuk, hanem a vállalatok önkritikájától, javuló mun­kájától. Már jó néhány olyan gyárunk van — Bonyhádi Ci­pőgyár, Tiszavasvári Alkaloida, Egri Finomszerelvénygyár stb., - amelyek el tudják érni: a készletük kisebb mérték­ben nő, mint az évi termelésük. Ez nem kevés — ez mások számára is példamutató! Végtére is: 1—2 százalékos gaz­dasági növekedéssel számolunk 1983-ban. Ha — az emlí­tett gyárakhoz hasonlóan — csak annyit sikerülne elérni, hogy a késztetek értéke sem emelkedjék nagyobb mérték­ben ennél, akkor nem növelnénk az elfekvő milliárdokat. Vagyis azoknak a javaknak a mennyiségét, amelyeket a raktárak mélyére dugunk, ahelyett, hogy arra használnánk őket, amire valók. Az anyagi boldogulásunkra. JENEY A. SÁNDOR Hulladékból valuta A TEMAFORG tolnanémedi üzemében évente 2900 tonna fonal- és szabászati hulladékból állítanak elő hasznos anyagot. Az üzem munkájáról szól képriportunk az ötödik oldalon.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents