Tolna Megyei Népújság, 1983. március (33. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-31 / 76. szám
1983. március 31. NÉPÚJSÁG 5 Tavaszi fesztivál ’83 dezték meg a budapesti tavaszi fesztivált, amelynek több mint ezer rendezvénye 129 helyszínen zajlott. Oldalösszeállításunkban ízelítőt adunk a fesztiváli hangulatról, elsősorban a Tolna megyeiek szereplésére, sikereire emlékezve. Húshagyati és Lakodalmas Madocsai kocsma Sárközi kerekkalács a Greshamben A Győri Balett nagy sikert aratott Haydn: Évszakok cimü kompoziciójával. A Sportcsarnokban megtartott főpróbát, majd a két előadást tízezren nézték meg. A leheletfinom kendő Erdélyből származik Évszakok „Így tadd rá...” A kocsmák nem Is olyan «légen o falusi fiatalok kedvelt sztóitakozáhelyei voltak. Ma kicsit pejoratív érteleimben használjuk ezt a kifejezést és fgy 'nem dérül 'ki, hogy o 'kocsmai 'szórakozás nem jelentett egyet a mértéktelen alkoholfogyasztással. A jó nevű 'kocsmákban ugyanis leányok, a legényekkel muzsikaszó mellett égyütt vigadóitok, táncoltak, ékelődtek. A fiatalabb 'korosztály pedig az ajtón, az ablakon keresztül leste el egy-egy ügyesebb mozgású táncos leány vagy legény mozdulatait. Ma .már a hagyományok bölcsőjének tekinthetjük ezeket a vendéglátó egységeket. Most a Ibudd pesti fesztiválra ül yen kocsmai 'jelenetet« sűrített tizenöt percbe a madocsai népi együttes, amelyben isiikérült visszaadniuk ia szlép emlékű kocsmák hangulatát. A népi ruhák csillogása mindig is vonzza a szemet. Csak úgy, mint a látvány mögötti ímunk'a. A 'madocsai együttesnél minden fellépés allíkd Imával ezekhez még párosul az a kel- lem, amit az apró emberek, a legifjabb táncosok, a gyerekek színpadra lépése 'jelent. Szép Júlia és Kiss Sándor csárdása Hogy életkorhoz van-e kötve a táncolás, nótázás, erre ad választ a váraljatok Csárdás, öregesen címet viselő produkciója'. Amint a hatvankét évés Kiss Sándbr és partnere Szép Júl'ia a csárdás ütemére 'igazítja ímás utakhoz szokott ílábaiit, táncukban ősi,, ösztönös mozdulatok fesztnek uralkodóvá. Ki'ss Sándor már a „gypngyösbokré- táról" elnevezett .hagyományőrző mozgalomnak is aktiv résztvevője volt. Az együttes 'próbái 'héti 'két ‘alkatom mai mindig l'a- káhó zá nőik szomszédsága bon Vonnak. A muzsikaszó azonban nem hagyta nyugodni a már nyugdijás bányászt. — Megkívántaim megint a táncot, amikor megláttam, hogy in állam öregebb emberek is táncolnak a színpadán. — Indul a 'színpadi feljáróhoz Kiiss Sándor. Három nap a fővárosban Pillanatnyilag ‘négyen álldogálunk o folyosón. 'Dávid Andrásáé, 'Szűcs Jánosné, Sebestyén Peren cné és én. Ügy fel árja' van még a kezdésig... Megtudom az asszonyoktól, hogy húsz táncos és négy zenész érkezett a fesztiválra Izményből; hogy a Húshagyód .és a Lako- dailmals dímű táncokat — jeleneiteket, 'kompozíciókat — adják majd elő; hogy minden szerdán és pénteken próbálnák. ZaVar a dolog, de mit tegyek, mig beszélgetünk', csak erőnek erejével tudok az asszonyok szemébe nézn'i, aztán tekintetem újból a vászonból készült friss ingek nyakán és lu'jjám levő «nértainios mimtakiirtcslekire téved, s a 'finom mívű munkán gyönyörködve a régi, ing'szegő asszonyokra gondolák. — Az ingeket mind én szegtem — rnandja Sebestyén Fe- rencné, de ő lis szabta és varrta azokat. ,A mellényeket, a fliiSterfűzérekkel díszített lés 'ugyancsak munkaigényes darabok pedig Szűcs Jánosné kézügyességét dicsérik... Aztán e valóban csodaszép darabokról', a gallértalan ingekről, a ráncolt anyag szabadon maradt kis részének hurököltéssel való „behányásával" keletkezett üde fodorról beszélgetünk, amikor tizennégy esztendős fiatalember szegődik társaságunkba: Csiszár Lajos. Már öt esztendeje táncol, s teszi ezt boldogan. Még boldogabb akikor lenne: ha felvennék Székszárdra, a Rózsa Ferenc szakközépiskolába, elektroműszerész 'szakira.... De nézzük csak', most már mi történik a színpadon, ahol az ízmányi együttes a húshagyatit mutatja be: A farsang Ide je alatt a lányok bimbás bokrétát csináltak, hogy a bálon kitűzzék azt a választott legény kalapjára. Ha a fiú azt elfogadja, akkor a következő hét Végén el is ment .házit űzné zabé... Csárdás, öregesen Lendületben Vásárváros délután Néhány sorban képtelenség összképet adni a fesztiválról, értékelni pedig összességében lehetetlen is. Ezért pillanatképet, avagy hangu'latképet nyújtunk át az olvasóknak — a teljesség igénye nélkül. Előre kell bocsátani, hogy a vásárváros atmoszférája egészen más volt, mint amire számítottunk. Hogy ez a szervezés hiányosságaival, vagy más egyéb objektív okokkal magyarázható, nem tudni. De tény, hogy igen lehangoló tapasztalatokkal tértünk haza a fővárosból pénteken este ... Kezdjük a kora délutánnál. A pénztárak előtt nincs sor- banállás, pillanatok alatt be lehet jutni a BNV területére - a lézengők közé. Ugyanis úgy tűnik, mintha csak csellengők járnák a vásárváros pavilonjait, no és a gyerekek, akik az iskolából egyenesen ide jöttek, szatyornyi, balomoyi, zsáknyi reklámanyag gyűjtése céljából. (Hogy otthon szüleik a MÉH-be küldjék őket szerzeményükkel.) Tolna és Baranya megye hagyományőrző együtteseinek gálaestje pénteken 5 órakar kezdődött a D-pavilon végében felállított színpadon, amely meglehetősen kicsi volt, a világítás sem volt tökéletes, nem szólva az erősítők zavaros működéséről, vagyis, hogy a közönség majd megsüke- tült a hangerőtől, a színpadon táncolok pedig csak itt-ott csíphettek el némi hangfoszfányt. A közönség? Bizony kevesen voltak. Persze, „jó” is, mert az állandóan változó — de számban oly csekély — közönség is a zsúfoltság hatását keltette. Elmúlt negyed hét, amikor a Tolna megyeiek átadták a színpadot a baranyaiaknak. Szomszéd megyénk együttesei alig kezdték meg műsorukat, máris megszólaltak a hangszórók, s egyre sürgetőbb hangon „terelték” a nézőket: „Kérjük elhagyni a vásár területét.” Ugyanis a záróra' 7- kor köszöntött be. Ez, mondhatni, még semmi. Már fél 7- kor becsuktak a büfék, enni- és innivalót már nem lehetett vásárolni. Pedig milyen jólesett volna egy üdítő a kiszáradt torkú és fáradt táncosoknak ... Igaz, a Balatonboglári Állami Gazdaság borozójának szemfüles vezetője meggondolta a zárást, inkább szendvicseket készített, s újból a pultra pakolt jó néhány üveg üdítőt és bort... Részlat a lakodalmasból A Tolna—Baranya megye hagyományőrző együtteseinek gálaműsora ugyan délután 5 órakor kezdődött, a Bogyiszlóiak imár fél ,12-ikor megérkeztek Budapestre, :o kőbányai vó sálköz- pontba. Megnézték a kiállításokat, látták dlValbemutáltát, majd hozzáfogtak a korántsem egyszerű öltözködésnek. A menyasszony négy 'ropogós alsószoknyát ölt fel, majd következik b díszes szoknya. A sóitokban Hajdú Józseféé egy másik asszony fFizurajaMat bíbelődik: ikontyot Csinál1. Ugyanezt a iművetetet ímegismetlli a többi'efcen, viszont Zsigmand Sándor- né egyedüli tűzi fejére a kötő alá vallót. — Viszont fejet azt imég soha nem kötöttem be. - néz rám, imaíjd Hajduné felé igyekszik,' hogy ő íredőzze művészi rendbe a .kendőt, s tegye :a feliére. — Mindén héten egy alkalommal ipröbálunk — mondja Streer Tamásné. — Szereplés előtt viszont „írepetázunk" belőle. — Jaj, azok o próbák... - párául .maga köriül egy fitatafasz- szony, hogy ezzel 'is igazítson o karjával e'1 nem érhető rokolyán. — Olyanok egytől egyig, imínt b családi éste’k.- így igaz - szál közbe Hajdú József, imílre egy felcs'aittá- nó asszonyhang így rep fikázik : — Te csak hallgass! Mi Van a József nappöl ? — Meglesz, hát tudod... — fgy a válasz. Mivel az óra mindjárt ötöt mutat, több helye 'nincs a vitának, ilndiull a csapot — 23 táncos és hét zenész — a D pavilonba. A folyosón hozzájuk csatlakozik Lénárd 'Benjámin tanácselnök, 'akii a'nról iis Ibilries, hogy g bogyiszlói táncosokat mindenhova elkíséri. ÜSPfS»'~*' A fesztivál ideije alatt a .főváros több éttermében tájegységi napokat rendeztek. Lényegében az ország különböző tér ü letéine k ételspecSa I itá sóit 'készítették el, s kínálták o vendégeknek, Megyénket a Greshörrlben a 'szekszárdi Gemenc képviselte, azaz március 23-án Tolna megyei ételnevek kerülitek az «ismert kóMéház étlapjára, illetve ételek az ínyencek tányérjába. Oemikovits Le óné, a Gres'ham üzletvezető-helyettese szívesen beszél a Tolna megyei inaiprólll, amelynek slágere a Sárközi sás kerekké lőcs volt, de szívesen fagyasztották a vendegek a Gemenc receptjei állapján készült és étkészletében feltálalt más különlegességeket is, a fácán- levest, o párolt vaddisznót szekszárdi vörös borral, a .sárközi szarva seombot vadáisa n. — Mi már szeptemberiben elkezdtük a szervezést a fesztiválra — mondja Oemikovits Leóné Premierrel A Szekszárdi Néptá ncegyüitites évek óta1 megalapozott, kiegyensúlyozott, cél- ,tudatos munkát Végez. A budapesti fesztiválra az öitven tagú — általános és részben középiskolás diákokból á'lllö - utánpátláscsoport új, közönség előtt még be nem mutatott táncaall, a .„csárdással1" szerepéit a már ismert kdiriíkázó és a szőlőtaposó mellett. Az együttes vezetői Steiner Józseféé és Szabód! Mihály a- dte úgy tűnik az idegenforgalom nem úgy reagált erre, mint ahogy vártuk. 'Egyébként más érdekes rendezvényünk is volt. Közéjük sorolom a Skála matinét, amely 20-án, azaz vasárnap délelőtt 10-kor íktezdő- döitt a kávéházban a Kaláka együttes közreműiköd'ésével'. Utána ostailadi ebéd 'következett, a gyerekek 'külön a számukra készített étlapnál', illetve ételek közül választhattak. 'Délután a MAHART vízibuszával ihajákázn! vittük a gyerekeket. Egyébként az áraikról annyit, hogy nem voltaik túl 'borsosak. Illusztris vendégek Is vacsoráztak ö' kedvelt kávé'hárbam: Cziffro György és a ho-lland ntagyk'öVet.' Az oldal anyagát V. Horváth Mária, Decsi Kiss János, Kapfinger András készítette. a fesztiválra préiimernek kijáró izgalommal készült a fesztiváli bemutatkozásra. Az aimptőr inéptán.cegyűrte- sekben folyó művészi-pedagógiai munká eredményességét a nagyobb nyilvánosság mindig a bemutató alapján Ítéli ímeg. Nem közömbös 'tehát aiz együttesek szempontjából, hogy milyen benyomást vált ki egy-egy produkciójuk a közönség köriéiben.
