Tolna Megyei Népújság, 1983. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-26 / 72. szám

© Képújság 1983. március 26. SbhShtw mv? ± ZJQ gö»& ^jf °Tfc t; @ ffll m **» jSSK j|» ß Í^X W^«wf ^sSS^s^S íös fflKSowS^wK^ *+* L-őrinczy Gyula építésztervezővel tervezők tényleg tudnak tervezni. Mennyivel nagyobb szükség lenne az általánosító lekicsiny­lés helyett szívből jövő dicsére­tekre, amik pedig széles körű összefogás eredményei lehet­nek. Enélkül nem megy. S ugyanez az összefogás vonat­kozik a városfejlesztési bizott­ságra is, amelynek természeté­ből adódóan városvédő funkciót is el kell látnia, össz-ténykedé- sében pedig szélesebb körű adat- és információgyűjtésre kell törekednie döntései megho­zatala előtt. Í — Mivel tölti maradék sza­badidejét? — Van ilyen? Ha van is, na­gyon kevés. Eddigi életem szin­te mindvégig állandó rohanás volt, pedig ennek veszélyei is vannak. De amikor 1958-ban Szekszárdra költöztem, magunk­nak kellett megoldanunk a la­kásgondunkat, hiszen akkor évente 12 lakást adtak át a vá­rosban... S én úgy voltam vele, hogy szinte bármiről is volt szó, az elérhetőnél nagyobb célt tűztem ki magam elé, s így — ha nem is sikerülhetett a túlzott terv elérése — de az eleve töb- letenergia-ráfordítás nem hoz­hatott közepesnél rosszabb eredményt. A rohanás iramát azonban most már ideje csök­kenteni, elsősorban a család ér­dekében. Persze, lényegében a családot szolgálták magánter­vezéseim is, de merőben más formában. Ez utóbbit igyekszem korlátozni a családi együttlét javára. I - Nem mond le hangsze­réről, a bőgőről a kevesebb kötöttség érdekében? — Nem tehetem. Egyébként más esetleg kártyázni jár, én hetente 1-2 alkalommal zenél­ni. A 60-as évek elején alakítot­tuk meg a Triót, ami időközön­ként kibővül kvartetté, s ez adja a magját a Szekszárdi Big- band-nek, amiben úgy érzem, továbbra is ott a helyem. | - Vállalati céljai?- A más-más mentalitású, kreatív emberek, egyéni tehetsé­gek beépítése a nagyobb kö­zösségbe, a jobb együttgondol­kodás megteremtése, természe­tesen az egyéniség megtartása mellett. Egyébként vállalatunk­ról hadd mondjam el: ez a kol­lektíva is végez társadalmi mun­kákat, s nemcsak a városban, hanem a megye más részében is. így készült el például a re- gölyi tornacsarnok terve. Érdek­ből? Nem. Csak azért, hogy le­gyen ilyen létesítményük is a gyerekeknek. Nem statisztika­javításért, nem nyilvános dicsé­retért, hanem köszönömért, kéz­fogásért. I- Mint tanácstag, milyen véleménnyel van a város köztisztaságáról?- Rossz. Sajnos, szinte képte­lenek vagyunk előbbre jutni e téren. A mentalitáson kellene változtatni. S jobban át kellene plántálni a városba azt a falu­si szokást is, hogy ott kérés nél­kül mennek segíteni egymás­nak a szomszédok, s hogy ér­deklődnek egymás iránt. És egyáltalán: ott köszönnek egymásnak az emberek. Nagyon fontos a munka, de nemcsak dolgoznunk kell. Az embernek nemcsak keze van meg esze, hanem érzelme is. Több időt kellene szakítanunk az egy­mással való őszinte beszélgeté­sekre, s ha így lenne, sok min­den jobban, könnyebben sike­rülne. I- Köszönöm a beszélge­tést. VITASZEK ZOLTÁN Fotó: C. K. kívül komolyan és mindenki szá­mára hasznot hozóan kell „ját­szani”. S jó hangulatban játszva lehet igazán alkotni is. I- Az építésztervezőnek ki- kapcsolódás a zenélés? — A zene oldja a munkahelyi feszültségeket, de mindkettőnek lényege: színes fantázia szüksé­ges hozzá, természetesen az adott keretek között. A jazz is és a tervezői munka is impro­vizáción alapszik. A jazznél a ritmus az adott alapvágány, s adva van az alapdallam, a té­ma is, de a kivitelezés mikéntje igen sokszínű tud lenni, hason­ló a tervezés eredményéhez. Igaz, szürke is lehet ez, de nem szabad annak lennie, s akkor a siker érzése csodálatos. Ha va­lami szépet, jót tud az ember produkálni, akkor újra feltöltő­dik alkotói energiával. I- Az építészetben és a ze­nében is fontos a harmónia... — S nemcsak, és nem elsősor­ban ott. Mert az említetteket csakis harmonikus családi hát­tér segítségével lehet létrehozni. I - Hazaviszi gondjait?- Az emberi agyat a munka­idő végén nem lehet kikapcsol­ni... Megvallom, a pillanatnyi esetleges kudarcot, sikertelensé­get otthon megérzi a családom, de ennek ellenkezője, a siker­rel járó öröm hazavitele pedig fokozottan igaz. I- Nyilvánvalóan akadnak tanácstagi gondjai is.- Kisebbek is, nagyobbak is. A korábbi években egyszer elő­fordult: az egyik utca lakói víz­vezetéket kértek, s vállalták, hogy társadalmi munkában ki­ássák az árkot. Ám amikor együtt volt a pénz a tanácsnál, s a tervezést elvégeztem társa­dalmi munkában, nemigen akartak tudni az árokásásról... Szóval nem ritkán csak tartani akarják a tenyerüket az embe­rek, de adni már nem adnak, vagy csak keveset. A tanácstagi beszámolókon pedig az igények eléggé leszűkültek a közvetlen környezetre, a magánérdekre. Most azonban úgy érzem, mint­ha valami megváltozott volna. A legutóbbi tanácstagi beszá­molómon egyetlen olyan hozzá­szólás sem volt, ami ne lett vol­na közérdekű. Mindegyik köz­üggyel volt kapcsolatban, s eb­ből kedvező szemléletváltozásra következtetek. Igen fontos is ez, mert hatalmas beruházás, a sportcsarnok építésének meg­kezdése előtt áll a város.- Az új létrehozása min­dig szép, hálás feladat, de a meglévő értékeket óvni is kell. Nem lenne szükség Szekszárdon a városfejlesz­tési bizottság mellett pgy városvédőre is?- Éppen elég bizottság léte­zik jelenleg is. Arra kell töre­kednünk, hogy ezeknek több haszna, értelme legyen. A tehet­séges emberek jó előre meg­fontolt, kapkodásmentes együtt­működésére van szükség. S köl­csönös bizalomra. Mert elég gyakran tapasztalok jószándék nélküli bírálatokat is. Hát, kri­tizálni, azt mindenki tud, s ké­telkedni is. Az egészséges tár­sadalmi együttélés pedig nem képzelhető el úgy, hogy általá­nosságokban lebecsüljük egy­mást, s ezáltal saját magunkat is. Lassan nem hisszük el, hogy a pedagógusok jól nevelik gyer­mekeinket, s azt sem, hogy az építők jól is építenek, és hogy a I- Az említett alkotói gyöt­rődésnek milyen fázisai van­nak?- ö‘ r. — Röviden is sokáig tart vala­mennyit felsorolni, de azért megpróbálom. A megbízás utá­ni első elképzeléseket ceruzás vázlatterven rögzítjük, s ezt „há­zon belül” el kell fogadtatnia az irányító munkacsoportnak, a teom-ne-k, amely építészeti, sta­tikai, hő- és vízellátási, elektro­mos technológiai, klimatikus, mélyépítési szempontok alapján hozza döntéseit. Elő-előfordui, hogy már a létesítmény koncep-" cióját elutasítják. Ha mégsem így történik, akkor szélesebb kö­rű tervbírálat következik a meg­bízó tanács, a beruházási válla­lat, a különféle hatóságok, tár­sadalmi szervek, intézmények szakembereinek részvételével. Természetesen, ha iskoláról van szó, itt a helyük a pedagógu­soknak, mert nélkülük nehéz jól tervezni, s hasonló módon: or­vosok nélkül nem készülhet el egy kórház terve. — Általában nem engedek a 48-ból, s csak akkor tudom el­fogadni az ellenérveket, ha megalapozottak és a lehető leg­jobb szándékkal hangzanak el.- Mostanában gyakran beszédtéma a tervezők együttműködése a képző­művészekkel, iparművészek­kel. Mi a véleménye erről? — A sok beszédnek sajnos ke­vés eredményét látom. Az emlí­tett kapcsolat, sajnos, igencsak esetleges, holott nem lenne sza­bad például egy új létesítmény­ben elhelyezni egy attól telje­sen függetlenül készült, attól idegen művészeti alkotást. Jó lenne szoros kapcsolatot, na­gyobb összhangot teremteni, akár az új létesítmények belső tereire, akár a külső megjele­nésre, a környezetbe való be­illeszkedésre gondolunk. A gyönki általános iskola tervezé­sekor például tudatosan alakí­tottunk ki egy secco elhelyezé­sére szánt falfelületet. I- Ily módon kialakul az immár vállalati koncepció? — Igen, a szakági tervezőkből álló team kibővül a vállalat fő­mérnökeivel, műszaki osztályve­zetőivel, irodavezetőivel, s szük­ség esetén külső konzultánssal is, és a további finomítások után elkezdődhet a kiviteli ter­vezés; számtalan részletrajzzal, egyeztetési fázisokkal, mint pél­dául annak eldöntése a kivite­lezővel, hogy milyen legven a burkolás vagy a tetőszigetelés. Mindezt újabb zsűrizés követi, a gajdaságossági szempontok alapián. Ezt követően „házon belüli” felülvizsgálatra, főmér­nöki konzultációra kerül sor, majd ismét úiabb szakaszban a KÖJÁL, a DÉDÁSZ és más in­tézmények, hatóságok szakem­berei döntenek szakterületeik­kel kapcsolatos kérdésekben. A hatósági tervtanács — ez újabb fórum — után kezdjük meg a I- Munkájának egyik elis- ■ mérésé az Állami Ifjúsági Bizottságtól kapott nívód//. — Igen, ezt abban az évben vettem át, amikor a harmadik gyermekem született, s az elis­merést annak tulajdonítom, hogy számos gyermekintézményt terveztem, így a szekszárdi és a tamási úttörőházat is, s a szek­szárdi tanítóképző főiskoláért a városi tanács építészeti nivódíj- jal jutalmazott. Sőt, megkaptam a Munka Érdemrend ezüst foko­zatát is. I- Elismert embernek tart­ja magát? S milyen az élet- szemlélete? — Nekem a legtöbbször egy elismerő szó, mondat elegendő, csak őszinte legyen. Életszemlé­letem pedig optimista. Az élet tulajdonképpen egy nagy-nagy, felelősségteljes játék, amit rend­költségvetés szöveges leírását, az utolsó szögig... A team vas­kos dokumentációin átrágják magukat a kalkulátorok, elké­szülnek a szakági költségtervek is, s elkezdődhet az organizáci­ós helyszíni bejárás a terület­előkészítettség megvizsgálása érdekében, s azért, hogy meg­határozzuk a főbb anyagszállí­tási lehetőségeket, helyeket, az anyagtárolást a munkahelyen, az elekromos ellátást, az ideig­lenes létesítmények leendő he­lyét, az építés gépesítésének le­hetőségeit. I- S ezzel véget ér a ter­vezői munka? Elkezdődhet a kivitelezés? — Még nem. A kész rajzokat, az elképzeléseket előbb átvizs­gálja a kivitelező. Ez 3—5 hóna­pig tart el, utána megteszi ész­revételeit, s megint összeül a kivitelező, beruházó és a terve­ző. Űk tesznek pontot egy hosz- szú folyamat végére, ekkor köt szerződést a beruházó a kivite­lezővel, s elkezdődhet az épít­kezés, amit azonban a tervező­nek is folyamatosan figyelem­mel kell kísérnie, hiszen mindig adódhat, hogy nem stimmel va­lami. A műszaki átadáson szin­tén jelen vagyunk, s akkor is ha garanciális időben valamilyen hiba derül ki. Ez lehet tervezői is, kivitelezői is.- Szó, ami sző, tényleg hosszú az út a megálmodás kezdetétől a megvalósulásig, s valószínűleg sok konfliktus adódik eközben. Miként vi­seli el ezeket? I- ön építésztervező, ta­nácstag, a szekszárdi város- fejlesztési bizottság elnöke, és zenész is. Melyik énjével beszélgethetek először? — A felsoroltak mindegyike nagyon szorosan összefügg, el­választhatatlan egymástól, har­monikusan kiegészíti egymást, de mégiscsak az ember főfog­lalkozása, hivatása a meghatá­rozó. I- Munkahelyén, a Tolna megyei Tanácsi Tervező Vál­lalatnál milyen beosztásban dolgozik? — Az építészszakosztály zetője vagyok.- Beszéltem egy olyan fi­atallal, aki szerint építészter­vezőnek lenni roppant jó le­het, mert ihletett pillanatai­ban csodálatos épületeket álmodik meg, ezek aztán fel­épülnek, és így ő saját meg­valósult álomvilágában él. így van ez? — Én inkább ekként fogal­maznék: a tervezés - amely so­hasem rugaszkodott el a való­ságtól — minden szakmában ön­ként és szívesen vállalt alkotói gyötrődés. Az eredmény viszont valóban bőségesen kárpótol mindezért. Álmodozásról per­sze, szó sem lehet, a megálmo­dásnak'pedig olya-n határai van­nak, mint például a társadalmi igény, vagy az anyagi lehetősé­gek. A cél: jól, gyorsan, gazda­ságosan szépet, esztétikusát, praktikusat létrehozni. Múltunkból (Egy ^héttel ezelőtt arról ir­tunk, hogy 1845-ben a me­gyében a helytartótanács kez­deményezésére napirendre tűz­ték a takarékmagtárak létesí­tését azzal a céllal, hogy szű­kös időkben az itt tárolt ga­bonakészletekkel hárítsák el az éhínséget.) Vizer János kidolgozta a magtárak fel töltésiének tervét is. Ezek szerint m-indeni négyzet- mérföld-nyi területről (13.3 hold) évente 20 pozson-yyi mérő ro­zsot, 20 pozsonyi mérő árpát és 20 pozsonyi mérő krumplit kell a földesuraknak három eszten­dőn át a1 takairékimagtárakba beszolgáltatni — ajándékozás címen. A tervezet szerint a me­gye minden községében lévő úrbéri birtokok is kötelesek leminértek nagyságukhoz mérten segíteni a* központi tartalék ki­alakítását. A KÖZNÉP TULAJDONA A tervezet kimondja : „A meg­alapított tak. magtár egyedül a megyében lakozó nép szüksé­geinek évenkénti födözésére; — általános ínség idején szinte csak aninalk a népnek segedel­mére s éhségszülte kínjainak enyhítésére lévén- szentellve, kimondatik, hogy ezen magtár sem katonaság, sem más egyéb arariáiis szükségletek pótlásé, ra fordítandó nem lészén, ha­nem azon pillanattól, a midőn feláHíttatik, a polgári osztály­hoz tartozó megyei lakosok, különösen' a köznép tulajdoná­vá fog válni.” Vizer János 1845-ben készí­tette a- tervezetet, s tekintettel arra, hogy abban az esztendő­ben meglehetősen szűkös volt a: termés, azt kezdeményezte, hogy a raktárak feltöltése 1846- ban vegye kezdetét. A FIÓKMAGTÁRAK A tervezet nemcsak a közpon­ti magtárral foglalkozik, tovább lát ennéi, és kezdeményezi, hogy községenként jöjjenek lét­re fiókmagtárak is. Számos okot sorol fel indoklásul a szer­ző. Ezek közül említsünk meg néhányat: „Minden gazda ember hely­beli lak-társai javáért, egy mind. nyája — s mindnyája egynek szó-mára örömestebb adakozik a helybéli magtárba-, mintsem egy központi megyei vagy járás- belibe, gondolván,, hogy szük­ség idején nem fogja a kenye­ret má-s helybéli lakos el-őlle elragadni. Minden egyén szívesebben beadja a reávetett élelmi se­gedelmet tulajdon lakhelyén ha még azt az 5., 6. helységbe kéntelen-ítetnék vinni, — $ annyival inkább a- kölcsönzött eleséget is szívesebben- és iköny. nyebben visszaadja saját hely­ségében, mintha azt 5., 6. mér- földtiyi-ne kellene vinnie.” „Kisebb mennyiségű eleséget maigiukba foglaló tak. magtá­rak nem veszélyeztetnek annyi­ra- a kezeltek vigyázatlansága vagy hűtlensége miatt; — sem a tűzi veszélyek ol-ly csapásnak nem hatnak reájok, — sem pe­dig a romlandóságnak annyira kitéve -nincsenek, -mint a- több ezerekre menő mennyiségű tá­rak.” JAVASLAT AZ OLCSÓ MEGOLDÁSRA A tervezet szerzője arra is gondolt, hogy egy központi ta­karék-magtár legyen az akár a megyeszékhelyen, vagy a járás központjában-, hallatlanul drá­ga, ugyanakkor a községekben bőségesen található pince a begyűjtött krumpli részére, s adottak az „élete-s kamarák" a házaknáil, ahol a szemes ter­mény volna táraiható. Ez a tá­rolás nem tenne szükségessé újabb hivatali szervezet meg­alakítását, az ellenőrzés és a kölcsönzés: -lebonyolítása szinte teljesen társadalmi munkával megoldható le-n-ne. MAGAS A KAMAT A tartalékokat igénybe vevők a következő évben kötelesek a kikölcsönzött gabonát visszaad­ni, éspedig 1 pozsonyi mérő gabona utáni egy í-cce mennyi­séget kamat gyanánt fizetni (1 pozsonyi mérő -nyolc icce — te­hát a nyolc icce ellenében a következő évben kilencet kell visszafizetni.) A begyűjtött gabonának csak a felét szabad évenként kölcsö­nözni, mindig az év első hónap­jaiban. Miikor osztható ki a készletek másik fele? Erre a tervezet így válaszol: „Csak váratlan, rendkívüli szűk időkben, midőn sokszor a rendetlen tél viszontagságai miatt az őszi vetések ki-fagynak vagy ki-pá lian-ak, midőn a mos­toha tavaszi időjárás, durva hi- *deg szelek, aszaló nagy száraz­ság, mindent elhervasztó forrá- hévsé-g, vagy más illyes bor­zasztó csapások miatt a gabo­nák semmivé lesznek, iIly álta­lános ínség idején fog csak a ta-k. magtárban fenntartott má­sik fele is kiosztatni. De illy rendkívüli esetben a tak. mag­tárak egészen! kiürítése csak a Tekintetes Megye e.ngedelmé- vel történhet meg.” Ha egymást követő esztendő­ben rossz lenne a- termés, és amiatt a kölcsönt nem tudnák visszafizetni a rászorultak, ak­kor haladékot kaphatnak, de — értelemszerűen — a kamat a következő évben az előzőnek már a kétszerese lesz. A burgo- • nyakészfeteket -minden évben teljes egészében ki kell adni, azt két esztendőn keresztül tá­rolni nem érdémes. Ha költsön nem veszik a1 burgonyát, kész­pénzért el kell adni — a pénz a. -központi tartalék részét képez­né és azon később gabonát le­hetne vásárolni a magtár ré­szére. CSAK A LEGSZILÁRDABB JELLEMŰ LEHET A MAGTÁROS Az elképzelés szerint megye- szerte hatalmas készletek gyűl­nének össze. Ezt természetesen kezelni kell. Ki kezelje? Min­denképpen választott ember, akiben megbíznak. A tervezet erről így rendelkezik: .„A takdinékltár kezelésére meglkívánltialtó számadó egyén „A takarékmagtár kezelésére mindén helységben az urasa g Ibefelyásávtall az egész község által a leglsiillá rdbbb jellemű lakosok köziül, részrehajlllatilb- írvull!, szótöbbség által váláisztas- isék meg, figyeillemben tartván, hogy azon mlegvállalsztaindó ke­zelő olll'y férfiú legyen, Ikliinek hű­ségében, s tiísztalkezűlségiében a-z egész helyslé-g nlagyö-bb ré- -szie teljés biziodtalmát helyezi. -Váldlszta-ssék pádig az erre ter­mett egyén évenkiint november 1. napiján,, amidőn az előtte volt kezelő számadása alatti min­den élelmi terményeket:, az egész községiből ugyanekkor Iközalkatattall megválasztandó 12. ellenőrködő személy jelen­létéiben, öz újonnan választott kezelőnek azo-nnál átmérni kö­teles 1-észen, s hb- a megtörtént átmérés utón fogyatkozás mu- tafkozinék, a hiány a volt keze­lőn a járáSbeli főiszoIga bírák általi1, kiket amúgy is mindegyi­ket tulajdonos járásában fő­felügyelőt illetni Ifogjá, rövid úton megveendő s ai kártokoz-ó vagyonából megtérítendő lé- iszen. Az éfellhiiiszerek átlmiérése akkor iis szükséges lee-nd prá- Ibaltétef s meggyőződés okáért, Iho-bár meghagyaltinék is az évet töltött kezelő előbbi szolgálat­ijában.” Vizer János, mintegy össze­foglal óuT, felhívja a, nemes vár­megye figyelmét orrá, hogy Tol­ná vármegyében már voltak ko­rábban takarék-magtáraik-, még­ha- nem ils így nevezték őket, ide ezek rövidcfob-hosszbibb ide­ig ta-rtó működés utón meg­szűntek. Márpedig a szükség nem tudni milklo-r következik be, ezéirt a vármegye éviről évre, 4 önök időkön- át, térjen vissza a gaíbonialkészülető k vizsgáltató rá. * Szépen Idildálgoztatt te-nv ke­rült tehát a tekintetes megyei korok és -rendek asztalára, de a Itökaréklmtalgtóralklból1 se-mim-i sem Illett - legalábbis nem úgy vtallö- éúlltak meg, mint azlt a tervezet szerzői elképzelték. -Épültek magtáraik az uradalmakban a gabonáik tó-ro-lásáird, 0 múlt szá­zaid második félében, hogy szű­kösebb időben a-zok (felhasznál­hatók légyének — die ne-m a se­gítség igényiével, htainem a mia- gtalsialbb áraik -réményélben. iA magyar törlténéle-mban volt liidő, amikor ezeklet a galbo-na- tátolkla-t a llalkos-ság erőszakkal vette birtokba. Ez 19(18 no vem- Iberié-től 1919. február végiéig tartó negyedéviben volt. Az e-lső Világháború Végén, aimiiikb-r a lllalko-sisá-gnak nem volt miit en- imie, a frontról hazatért katonák iségiíitlségíével megrabtaintó a magtáraikat, -s az ott talált ga­bonát szétosztották a helybeli lölko-sok között. Volt, a-hol ezért térítést fizettek, s váltak he­lyek, ahol ilyenre -ném 'klerü-lít Sor. K. BALOG JÁNOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents