Tolna Megyei Népújság, 1983. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-01 / 50. szám

1983. március 1. Munkásőr-emléksztba Dembóvárott A dombóvári munkásörökben már évekkel ezelőtt felvetődött az Ötlet: a városi pártbizottság épületének korábban csak lom. tárként szolgáló pincéjét hasz­nosabb célokra kellene felhasz­nálni. A pártbizottság első tit­kára, Gyuricza István támogat­ta a munkásőrök javaslatát, ők pedig sok-sok szabad idő fel­áldozásával elkezdték a pince célszerű átalakítását. Először egy pincerészt klubszobának rendeztek be, amely helyet adott egy-egy szakasz kiképzé­sének is. Utána újabb ötlet született: a másik pincerészt rendezzék be a testület történetét meg­örökítő emlékszobának. G. Kiss Mihály szakaszparancsnok, nyugdíjas mozdonyvezető kezd­te meg a gyűjtőmunkát, azalatt más munkásőrök a berendezést készítették. A munkába több munkásőr-feleség is bekapcso­lódott, azonfelül segítettek a város üzemei, valamint a Dal- mandi Állami Gazdaság is. Az emlékszoba ünnepélyes megnyitóját szombaton délután tartották. A létrehozásában közreműködő, az alapító mun­kásőrölj mellett ott voltak a bá­zisüzemek vezetői, képviselői is. Gyuricza István, a városi párt- bizottság első titkára mondott rövid megnyitót. Felidézte az ellenforradalom eseményeit, a munkásőrség megalakulásának körülményeit. A dombóvári ala. pító munkásőrök közül többen már 1956 novemberében fegy­veresen vettek részt a rend helyreálllításában és szolgál­nak még ma is a testületben. — Az emlékszoba bemutat­ja a testület negyedszázados történetét, történelmi tanulság­gal szolgálva a mostani, fiatal, és a később felnövekvő nem. zedékek számára egyaránt, a hazafias nevelés jó eszköze lesz a dombóvári, a városkörnyéki úttörők, KISZ-fiatalok számára — mondotta megnyitójában a városi pártbizottság első titká­ra, majd emléklapot adott át a közreműködő üzemek vezetői­nek, a munkásőröknek, mun- kásőr-feleségeknek. A vendégek ezután megte­kintették az emlékszobát. A klubszerűén berendezett na­gyobb helyiség falaira az ala­pító munkásőrök portréit he­lyezték el, rövid életrajzzal ki­egészítve. Az asztalokra kirak­ták a Munkásőr újság 1957 óta megjelent, évenként bekötött példányait. A belső, kisebb helyiségben kaptak helyet az alapítást kö­vető időszakokban rendszeresí­tett fegyverek: géppuska, a itá- nyéros golyószóró, a dobtáras géppisztoly, a 'karabély, a táv. csöves mesterlövész puska, a TT-piszítoly. Az egyik falon ka­pott helyet a névadó, Udvari Vince egykori portréja, az em­lékét idéző fényképek, írásos anyagok. A tárlókban régi iga­zolványok, oklevelek, kitünteté. sék. Nagyon sok fénykép mu­tatja be a dombóvári munkás­őrök elmúlt huszonöt évét, gya­korlatokat, lövészeteket, a de­rűs pillanatokat. G. Kiss Mihály elmondotta: a gyűjtőmunkát tovább folytatják. A /helyiség egyik része állandó dokumentumok kiállítása ma-' rád, a másik részen pedig cse­rélik időszakonként az anyagot, lehetőségeit adva a munka foly­tatásának az utódok számára. Miről irt régebben a Munkás őr? Eszmecsere a géppuska mellett Üzemanyag-takarékosság a vállalatoknál Ajánlásokat dolgozott ki a Közlekedés- és Postaügyi Mi. nisztérium a közületi gépkocsi­kat használó vállalatok, intéz­mények, szövetkezetek részére az üzemanyag-fogyasztás csök­kentésére. Fontos feladat, hogy 1983-ban 5 százalékkal mérsék­lődjék a közületi gépjárművek üzemanyag-fogyasztása, ami azonban nem mehet a terme­lés, az ellátás és szolgáltatá­sok rovására. A kívánt ered­ményt mindenekelőtt a szállítá­sok jobb szervezésével, a kor. szerű fuvarozási technológiák és módszerek bevezetésével kell elérni. Az érintett vállalatoknak, szö­vetkezeteknek, állami költség- vetési szerveknek, egyesületek, nek saját hatáskörükben kell megoldásokat találniuk az üzemanyag megtakarítására, mégpedig oly módon, hogy alapvetően a járművek fajlagos fogyasztása csökkenjen, vagyis ugyanakkora fuvarfeladathoz kevesebb üzemanyagot hasz­náljanak fel a gépkocsik. En­nek elősegítésére a KPM aján­lásai széleskörűen feltárják az üzemanyag-takarékosság külön, böző módozatait. Elsősorban a szervezési, műszaki és vezetés­technikai intézkedésekben rejlő tartalékokra hívják fel a figyel­met. A szervezési feladatok kö­zött az üres kilométerek csök­kentésére, a kétirányú terhelés megszervezésére, a gondosabb útirányválasztásra, a megfelelő teherbírású gépkocsik kiválasz­tására, egyszóval a körültekin­tőbb fuvarszervezésre kell az eddigieknél nagyobb gondot fordítaniuk a vállalatoknak. Emellett rendszeresebbé kell tenniük a műszeres diganoszti- kai viszgálatokat, a fogyasztást ellenőrző méréseket, s fokozott figyelemmel kísérniük a gépko. esik műszaki állapotát. Ahol mód van rá, kisebb átalakítá­sokkal, a motor módosításával szükséges elősegíteni a fo­gyasztás mérséklését. A tapasz­talatok szerint a gépkocsiveze. tők felkészültsége, vezetési stí­lusa is nagyban befolyásolja az üzemanyag-fogyasztás mér­tékét: a rossz vezetési stílus akár 15—20 százalékos többlet, fogyasztást is eredményezhet. Éppen ezért a minisztérium ja­vaslatában szorgalmazza, hogy a gépkocsivezetők közül mind többen sajátítsák el a takaré­kos gépjárművezetés módszere­it. Új gabonatárolók épülnek Az idén megközelítően nyolc­van helyen építenek új raktára­kat mezőgazdasági üzemek, az év végéig a tavalyinál mintegy 300—350 ezer tonnával több kukorica és búza elhelyezésére teremtik meg a korszerű felté­teleket. Az építések egy része az úgynevezett célcsoportos beru­házási keretből valósul meg. Ezekhez a beruházásokhoz az állam támogatást ad, amit pá­lyázattal nyerhetnek el az üze­mek. Az ösztönzésre azért van szükség, mert a tárolótér-bőví­tés hovatovább halaszthatatlan feladat. A gabonaprogram ke­retében évről évre örvendete­sen növekszik a termés meny- nyisége, ám ennek ütemét a tárolók építése nem tudta kö­vetni. Ily módon a termés egy része az aratás után korszerűt­len tárolókba kerül. Az is elő­fordul, hogy a tárolási gondok miatt a külkereskedők kevésbé tudják követni a piaci ármozgá­sokat, s kedvezőtlen időpont­ban kénytelenek eladni egy- egy tétel gabonát. A tárolóknál mutatkozó le­maradás pótlására a VI. ötéves tervidőszakban hárommilliórd forint támogatást ad az állam újabb létesítmények építésére. ^PÜJSÄG 3 246 hallgató: A tanítóképző főiskola hatodik éve „A KAPOSVÁRI TANÍTÓKÉP­ZŐ FŐISKOLA SZEKSZÁRDI KI. HELYEZETT TAGOZATA" — ilyesmit leírni persze lehet, hi­szen pontosan megfelel a jogi helyzetnek és a tényeknek, ki­mondani azonban nyelvbicsak- lítás nélkül bajos, ezenkívül pe­dig unalmas is. Maradjunk te. hát a mindennapok során amúgy is használt „a főiskola”, vagy az „a tanítóképző” titu­lusnál. Az ,,a" névelőből min­denki érzékeli az összetéveszt- hetetlenséget, ami márcsak azért se nehéz, mert széles Tol­na megyében nincs másik fel­sőfokú oktatási intézmény. Va­lamikor valaki talán majd időt és figyelmet szentel a megye főiskolai vágyai — és azok valóra válásának megírására. Bizonnyal érdekes történelmi dolgozat lesz, amire mi most természetesen nem vállalkozha­tunk. A mi főiskolánk (de jó len­ne, ha úton-űtfélen így emle­getnék megyeszerte!) hatodik tanévébe lépett. A minapában hírt adtunk arról, hogy az ed­digi eredmények, a leküzdött és még létező problémák meg­szüntetésének megismerésére főiskolai kollégiumi értekezletet tartottak Szekszárdon. Beszá­molónk ezen alapszik, kiszűrve természetesen a csak belső-, de nem szélesebb körű érdeklő­désre számot tartható részlete­ket. Az 1977/78-as tanévben a főiskolára 106-an iratkoztak. Az összlétszám tanévenként később így alakult: 192, 267, 259, 241 és a mostani 1982/83-as tan­évben 246. Oktatástechnikai gyakorlat Vizsga előtt TANÍTOK LETTEK öt év alatt 228-an végeztek a»főskolán. Ennek fele — vagy több, mint fele — fizikai mun­kások gyermeke, ami örvende­tes, majdnem 90 százalékban nők, ami viszont kevésbé az, és a pálya ismert elnőiesedésének bizonyítéka. A főiskola fennál­lásának második, harmadik és negyedik tanévében 20—35 százalékos volt a társadalmi ösztöndíjasok aránya. Ez újab­ban hanyatlott. Csökkenő ten­denciát mutat a megyebelieké is ami az idei tanévben már nem éri el a hallgatóság há­romnegyedét. A kezdeti nagy érdeklődés mérséklődött, a mostani tan­évre 1,6-szoros volt a túljelent­kezés. Természetesen egyálta­lán nem közömbös, hogy ki mi­lyen előképzettséggel indul el egy olyan pályán, melyen ké­sőbb majd fiatalok alapismere­teit lesz hivatva megalapozni. Messze a főiskola felvételi rend­szerén túlmutató probléma, mellyel, sajnos, egyáltalán nemcsak Szekszárdon lehetta- lálkozni, hogy „A felvételi vizs­gák tanúsága szerint a jelöltek általában gyenge felkészültsé­get mutattak magyar nyelvtan­ból, a kortárs irodalomból, tör­ténelemből pedig a legújabb kor ismeretanyaga volt héza­gos... Aktuális politikai ismere­teik nagyon mozaikszerűek... a pedagógushivatásról is csak keveseknek volt elfogadható el­képzelése." Az egyes évek és évfolyamok átlageredményei viszont a főis­kola egyértelmű jó hatását bi­zonyítják, fokozatosan javulnak. Míg az első államvizsgázók át­laga alig érte el a 3.40-es szin­tet, tavaly jóval a 4-es fölé emelkedett. 1980-ban a végzettek 86,1, majd 71,0, végül tavaly 50,7 százaléka helyezkedett el a megyében, ami egyúttal a jö­vő fejlesztés-változtatás szüksé­gességére is felhívja a figyel­met. TUDOMÁNYOS MUNKA A pedagógusképzést 1 főisko­lai tanár, 4 docens, 18 adjunk­tus és 10 tanársegéd, összesen 33 személy szolgálja. Amit egy „rendes" főiskolán tanszéknek neveznek, az itt — a kaposvári alárendeltségből következően — „tanszéki csoport". A marxizmus—leninizmus, a ne­veléstudomány-, a magyar nyelv és irodalom-, a termé­szettudományok, a testnevelés-, a művészeti nevelés- és a köz- művelődési ismerétek oktatásá­ra működnek ilyenek. Az oktatók jelentős szakiro­dalmi tevékenységet és tudo­mányos munkát fejtenek ki. Előbbiek bibliográfiája öt év alatt összesen 191 különböző tárgykörű dolgozat címét tar­talmazza, amihez két oktató esetében egyetemi doktori té­zisek, a különböző tudományos felolvasó üléseken való részvé­telek sora csatlakozik. Szinte minden tanévre jut egy-egy be­vezetett oktatástechnikai újítás. Gazdag az oktatók művészeti tevékenysége is, hiszen a főis­kolán olyan ismert művészek tanítanak, mint Lányi Péter és Farkas Pál. A tudományos munkába a leendő tanítók is bekapcsolód­nak. Jelenleg a hallgatóság mintegy 12 százaléka végez ku­tatómunkát 11 oktató szakmai irányításával. Mindennek — oktatásnak, tu­dományos munkának és első­sorban természetesen magának a tanulásnak — megfelelő tár­gyi feltételeket kell biztosítani. KfVUL-BELUL A főiskola épületét mindenki ismeri, aki a megyeszékhelyt is. Eredetileg nem ennek szánták, aminek tagadhatatlanul van­nak hátrányai. Főleg a tanter­mek dolgában, mert a jelen­legiek kicsinyek és így a gya­korló oktatásra — a leendő ta­nítók hospitálására — kevés a hely. A legnagyobb gondot, egyelőre és még sejthetőleg jó­idéig, az önálló gyakorlóiskola hiánya okozza. Ez a legfőbb akadálya a főiskolai szaktan­termi rendszer továbbfejeszté- sének, a kutatómunkához szük­séges laboratóriumok és okta­tástechnikai kiszolgáló egysé­gek kialakításának, illetve fej­lesztésének. Ugyanígy hiányzik a kollégium is. A szép küllemű épület a kö­zelmúltban tanuszodával bő­vült. Felszereltsége általában korszerű, a hagyományos esz­közökön kívül olyan egyéni és kollektív oktatógépeik is van­nak, melyek az oktatók tervei alapján készültek. A könyvtár gazdag, majdnem 36 ezer kö­tetes, ami egy ilyen fiatal in­tézménynél nem csekélység. A főiskola aulájában rend­szeresek a képzőművészeti ki­állítások, noha azt túlzás len­ne állítani, hogy ezekre a vá­ros lakossága különösebben odafigyelne. Ez hangversenyek­re már sokkal inkább vonatko­zik. Természetes, hogy a fő cél a megfelelő oktatási feltételek megteremtése és jól képzett szakemberek kibocsátása. Emel­lett azonban az is, hogy a me- g é legmagasabb rangú okta­tási intézménye egyre alapo­sabban bekapcsolódjon a város szellemi és közéletébe is.-s. -n.

Next

/
Thumbnails
Contents