Tolna Megyei Népújság, 1983. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-22 / 68. szám

A "nEPÜJSÄG 1983. március 22. Moziban Kaszkadőrök . A forgatás háttérszereplői - szünetben ré. 'Mór a témaiyálasizltas iis iná­gyon sok nézőt *«anz a moziter- mtekbe, és oikli megnézi a fSÍ- met, nem osolllódlilk:, mert az bő­velkedik fótivá nyos, veszélyes nag yje lenetek ben, em beri bra­vúrokban és természetesen 0' si- klerffiilímeik sok má's egyéb 'kellé - k'ét iís felVomiultoitja. A Kaszkadőrök életét1, mun- kájót szinte dokumemtumfilim- ■ szerűen bemutató alkotós azért több egy síima dökumentumf Hím­nél. Témájiai, etselekménye1 a színvönalllosaiblb krímiik közé emeli,, cs)ak lift a 'nyomozást nem a rendőrség, hanem a ‘baleset következtében meghalt kaszka­dőr Ibátyjd viégzli, aki 'maga is a „iszialklma" íegjobbjtai közé- tairltbzilk. Hogy milyen enedmény- nytel folyik la nyomozás, arról most ne besz'é !jünk, hlilsz sokan «annak, akik még nem látták a filllmet. IMbrk 1. Lester füllimljében a sziakmaii tudáson, az apráléko- sOn kidolgozott veszélyes jele­neteken vain a Ihaingsúlly; a né­zőt — most kivételesen — be­avatják olbba, aimiiirőll másíkor nem is tudhat, ‘láthatják hogyan készítenek elő egy-tegy 'bravú­ros, veszélyes jelenetét. És bár a kO'szIkOidőrök 'm'uinkáján vlain a 'hangsúly, a fiillm bemutatja a ■mutatvány mögötti emberit. A 'kaszkadőrök egymásra utalt, egymásért felelősséget vállaló kiiis csoportjának hitetik özrtapi életéit, szermélyes kbipcisolatoi­kat. A motelekben1, bárakfooin, vagy éppen a forgatás helyszí­nén felvett jellenetek jót ellen - ■pontozzák á fesz® részeket. A jó szereőlógóindáből is kiemel­kedik a Glten WíllsOnt, a Iháilott ikaSzkadlőr bátyját alakító Ró­bert Förster játéka. Neki kö­szönhető, hogy néha a hihetet­lent ils ellhlilsszülk. Kaszkadőrt diá­kit, a veszélyes jelenetekben őt ;is kaszkadőr Ihelyettes'Mheitte1, de a fill'm kéSziiltőli ezt is olyan bravúrosain oldották mleg, hogy semmit sem ve­szünk észre a asblláislbóll. Eb­ben pedig nagy szerepé volt az operatőrnek, Bruce iLogonnOk, akihtek a munkájáról csak sziu- peHIaitívusZoWbOin lehet beszél­ni. IKaimerájánalk köszönhietően a néző ott vám a tízemeletes ház tetején és szinte vonzza a mélység, pontosan átérezheti magában a kaszkadőrök lelki kiírtját, almiig ‘legyőzik félelmüket és esetlég szbmorúdm állapít­hatja meg magáiban, hogy ő ■sóikkal gyáivább, soha nem en­ne képes azokat a félOda tokát megoldom». TAMÁSI JÁNOS Rádió Kazinczy-díjas aktmodell Az ötödik sebesség egyike a legváltozatosabb ifjúsági műso­roknak. Témagazdagságával alig néhány más egyórás műsor vetekedhet csak. A szerkesztők igyekeznék ís az alcímben' — Ifjúsági — politika — kultúra — jelzett területeken felmutatni mindazt, ami az adósok közti egy hétben történt, valamint azokat a témákat, melyeket a soros műsorvezető riporterek ép­pen- közérdeklődésre számot tartónak gondolnak. így került — szerencsére nem desszert­nek — az elmúlt pénteki adás­ba egy aillgi ötperces interjú egy fodrásznővel, aki pénzkereső munkája mellett aktfotómodell, mellesleg tulajdonosa a Kazin- czy-diljnalk is. A rádiióriporter szerencsére nemcsak az aktmodelJt kérdez­te a mindmáig eléggé pálya- széli bekiabálásokkal illetett másodállásáról, hanem az em­bert Nem készített „felizgató" riportot, nem volt kíváncsi tit­kokra sémi, csak egy olyan sa­játos személyiségre, aki — sa­ját bevallása szerint — konzer­vatív gondolkodású és mégis ruhátlanul fényképezted' magát. Az ellentmondás megfejtésére vette rá a riporter céltudatos és nem íntilmpistóskodó kérdé­séivel ai hölgyet. Ez pedig — ha jól' vettem ki szavaiból — a szépség látványa és az a lehe­tőség, hogy ily mádon is meri kívülről szemlélni magát egy ember. — szűcs — Ősbemutató Czakó Gábor: Karcsi A tükreink és az álmáink nem' hazudnak. ‘Hogy miikor vesszük elő egyiket, «agy má­sikat — önmagunk és környe­zetűink változó Sálit szemlélve — csőik rajtunk imiúllik. 'Ilyenkor az­tán — életünk ellentmondásait ■megértve — néha dfeirűlben ol­dódunk, inéh|a 'pedig a visz- szásságok látványa imlairó igúlny- Ibdin keseredik bennünk. így «an ez CzOkó 'Gábor: 'Karcsi című iilsIkoldikomédliájálbOin IS, amelynek ősbemlutatőjla az el­múlt hét péntekén «olt a kecs­keméti Kelemen ‘Láskló IKomara'- sz'íiniházlban. A JózSef Attila -díjas 'Czbkó Gáibor — megyénk szülötte - ne«ét elbeszélései, regényei tették ismertté. Színpadi alko­tásai 'közüli a 'Disznó játékot 1977-lben DuinOú|jvóno sbon, a Gangot a 'budapesti TlhólliO Színházban '1978-lbtan mutatták be. Tisztelettel figyeljük 'Czakó Gábor sorra 'megjelenő köny­véit. örömmel vesszük tudomá­sul és sliteresébb ‘megnyilvá­nulásoknak érezzük Viszont szín­műveit. A színpad törvényei — idő, térsűrítésre 'kényszerítik monidlaindóíját, ez azon'bah nem jelént l korlátot Czalkó Gábor éleSlátásámak, hasonlóan. met­sző nyelvének és lírái talentu­ménak. Sőt, áMíthatijulk, 'hogy — a lézárt térbe és 0 két órába töményítétt filozófiai, erkölcsi, esztétikai kérdések, a- nagyra­vágyó sröli, praktikákról, a tiszta emlbéri érzésekről, vonzásokról — így érthetőbbé, élvezhetőbbé tesziilk 'számnulkrö' a niéha tert- heteílensteggtel vádolt 'írói nyel­vét. IKi Is tulajdoniképpen Karcsi ? Egy 'harmincéves ftotaíemiber, aki élete tükrébe vlísszbltekiirttve feilMillllblnltjö kisdobos, úttörő, gimnOzüstia. és egyetemi éveinek ünnepi percéit, sablonjait. A miilndlilg lelkes, dériek, okos, szorgalmas fiúiból segítőkész jogász lész. Az ‘indulóktól har­sogó, dísZmeneteklkél és foga- dallo letételekkel teli tükröződé­sekben látszik,, hogy Karcsi éle­tében mülndten a meghatározott rendiben, szabályosan történt. A szülőik, pedagógusok, imrunka- 'helyíi vezetők, kollégák — meg a közönség is — azonlbbn érzik, hogy Kbncsii intem evillágra valló. A jelenségekről alkotott fogal­mai — 'barátság, szerelem, Igaz­ság, szabadság, imunlka — a va­lóság megismeréséből fakadóan egyedülállóak. .így Karcsi is egyedül marad. 'Elméiét és 'gyakorlat? Eszmék és valóság? Kinek tanult Kar­csi? Az életnek, vagy az isko­lának? Főllkészítenek-e az is­kolák egyáltalán a munkával teli Hétköznapokra? Ilyen ki­mondatlan kérdésekre válfaszol jeleneték sOráva'l Czakó Gábor. Pontoséin felleli, mert a közönség néhO derüli, néha keserűen hall­gat. 'Mert a színpadán látható „tülkörlben" — 0 szellemes dísz- lét Ketrényi ‘József munkája — önmagát IS 'láthatja. Az őszinte emberiségiite, tisztaságra törek­vő, erlköldstelenségtől 'mentes, IkHisztluSii kbnblan Itevő fiúnak a csalódásai — és o mű — végén egyetlen vágya marad, gyer- mteklké lénnli! A kétrészes dOrabbOn ‘kitűnő 'kairalktereket sorakoztatott Cza­kó ‘Gálbbr. A színészek Váloga­tósra, a1 mű színpadra’ állítósd egyaránt. elnyerte a közönség tetszését. A kecskeméti ‘bemu­tató utón örömmel látnánk a doindbot Tolná miegyében is. DECSI KISS JÁNOS Színházi esték Mindig aranyból van a korona? A történelem szépséges Stuart Máriájával hóhér végzett, 7587-ben, de pőrének aktái máig sem zárultak 'le. Mögötte szörnyű bűnök gomolyognak, viszont az is igaz, hogy 19 évi fogság után, koholt vádak alapján végeztette ki Erzsébet; a felfedett vagy csak feltételezett összeesküvésben nem volt ré­sze. Ezen az egyen kívül viszont nagyon sok ,mindenben, f a férjgyilkosságot a történelem éppúgy igazolta, mint botrányos életének egyéb részleteit. Schiller egyik legszebb idrámájában idézte fel a skót király­nő alakját, őt igazolva Vili. jHenrik és Boleyn Anna lányával, Erzsébettel szemben, aki megalapozta Anglia világhatalmát, egyébként pedig Shakespeare királynője volt. Az erdélyi Kocsis Istvánt alig érdeklik a történelmi tények, A korona aranyból van című drámájában Stuart Mária alakja is jelképes: egy szituáció drámájáról van szó, amelynek fő­szereplője maga a hatalom. Máriának ölébe hullik Skócia, de számára az uralkodás a kiválasztott játéka, mert tudja, hogy az uralkodónak mindig igaza van, botrányai, igazságos vagy igazságtalan cselekedetei fölött senkinek nincs joga ítéletet mondani. Isteni kiválasztottsága biztos tudatában él, s föl sem merül benne erkölcs vagy bűn, jóság vagy gonoszság gondolata, ő a választott, vagy akár maga az isten. Lélektani dráma Kocsis Istváné, akit a konkrét történelem helyett a hatalom állapota érdekel, s Stuart Mária sorsa leg­följebb azt példázza, hogy a történelem 'mégsem lehet játék­szer, az emberi sorsokat nem lehet végképp kiszolgáltatni az önkénynek. Jó dráma? Nem dráma a szó hagyományos értelmében, mert ebben a mostani és feltehetően végső változatában is egyetlen szereplőre épül. A dráma: 'a királynő monológja, amit néhány közbeszólás sZakít meg csupán, története sincs, mert ez a kétfelvonásnyi állapotrajz a királynő lemondásával be is fejeződik, azzal, hogy letette a koronát, megtört a varázs, a szerzőt a történelem menete tovább nem érdekli. Nem dráma, viszont egy jó dráma légkörét tudja megterem­teni, S ez igazi értéke, ezt hangsúlyozza ki a Szegedi Nemzeti Színház minden részletében kidolgozott, hatásos előadása is. Az érdem a kitűnő Pap Éváé, aki ennek a hatalmi játéknak minden részletét helyenként \megborzongatóan tudja ábrázol­ni. Sándor János rendezése az eredeti és nagyon meggyőző színpadképpel mindenben őt segíti, mellette a többiek, még a legjobbak is, (Szirmai Péter, Király Levente) csak asszisztál­hatnak. CSANYI LÁSZLÓ IX. országos szóvetkezeti dalostalálkozó (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Negyedik alkalommal csen­dült fél g közös ének sok száz dalos ajkán az telmúlt 'hét vé­gén Tamásiban, a kilencedik országos 'szövetkezeti dalosta- lálllkozó területi bemutatóján. A korábbi évék gyakorlatától elté­rően, három szövetkezeti ágazat orszá'gos tanácsai együttesen hirdették meg a találkozót. így az idén a rendezvénybe be­kap csalódtak. a termelőszövet­kezeték álltai! fenntartott kóru­sok is. A kétévenként megrendezett területi és országos, bemutatók jelentős eseményei a szövetke­zeti almatőr énekkari mozga­tómnak. A fellépő kórusok itt számot adhatnak felkészültsé­gükről, az adott időszakban el­ért fejlódésűfleről, ugyanakikor a a találkozó tapasztalatcserére, a barátság erősítésére és a iká- rusművészét értékelnék népsze­rűsítésére is allkalllmat ad. Az elmúlt szombat délelőtti megnyitón' dr. Kálmán Gyulai, a Fogyasztási Szövetkezetek Tolna megyéi Szövetségének elnöke meleg barátsággal, régi isme­rősiként köszönthette a vendége­ket, hiszen a 8 megyéből érke­zett 19 kórus közüli jó néhány már másod-, iiétve harmadíz­ben vett részt a tamási területi bemutatón. A hangulatot fokoz­ta Kodály—'Berzsenyi Magya­rokhoz című művének összkari előadódó Királyné Békeffy Ste­fánia vezényletével, ünnepélyes pillanat völt, amikor az együt­tesek zászlóit szalaggal látták el. Ezt követően o két nap alatt négy mliin/ősítő hangversenyen és négy gálaműsoron szólt az ének. Györiik és Hőgyész zenét szerető közönsége is ízelítőt kaphatott a találkozó hangula­tából, szombaton' este pedig gálaműsoron láthatták vendé­gül az ország különböző me­gyéiből érkezett együtteseket. Vasárnap délelőtt ü. házigaz­dák nevében Klein István, a Kop-Ka ÁFÉSZ elnöke köszön­tötte az újonnan étkező együt­teseket. Mindkét napon szakmai tol­ná csíkozáson értékéit a1 zsűri; Poszti Miklós, Nógrádi László és Tímíká Gábor 'karnagyok. Se­gítő 'szándékú elemzésükkel a kórusok szakmai fejlődésének további lehetőségéit hangsú­lyozták. A mergvénket képviselő kórusok köziül' >i, 'tóvári Ka­pos és a tamé» (..■ ''ura Hu­mana arany minv. i. = szereit. A területi bemutatón K. ,! n szerepelt együttestek meghívást kapnak Szolnokra, a június 18— 19-étn megrendezésre kerülő or. szágos találkozóra. PÉK JANOSNÉ TV-NAPLÓ Japánul A Budapesti Filharmóniai Társaság zenekara 12 japán vá­rosban szerepelt, s az útra elkísérte a tv héttagú forgató­csoportja is. Tudjuk, kultúránk, elsősorban a magyar zene nagy hírnek örvend, s az sem véletlen, hogy Japánban is működik Kodály-intézet. Hozzánk is szívesen jönnek külfödiek, Kobajasi Kenicsiro pedig, miután megnyerte a televízió kar­mesterversenyét, Magyarországról indult el a világhírnév felé. Hogyan fogadták hát a magyar zeneművészeket innen ki­lencezer kilométerre, érdemes volt-e megtenni a hosszú utat a forgatócsoportnak, s mit hoztak haza, emlékül és okulásul? S még egy kérdés: érdemes volt-e pénteken késő éjszaka fenn­maradnunk, hogy végigkísérjük a filmharmonikusok útját? Az utóbbira nehéz válaszolni, aki korán fekvő, nem sokat veszített. A Turné 1983 hét készítője ugyanis nem tudta eldön­teni, hogy miről és ynilyen filmet csináljon. Elhiszem, hogy csábította őket Japán változatos élete, ugyanakkor a feladat is előttük volt, mert végül is azért keltek útra, hogy elkísérjék a Filharmóniai Társaság zenekarát. Az eredmény így nem le­hetett más, mint ami lett: felvillanó képek, erről is, arról is, a kilencezer kilométeres útnak azonban nem volt érzékelhető értelme. Nyüzsgő élet egy japán város utcáján, totyogó gye­rekek a parkban, szállodai folyosók, utazás a repülőgépen, majd másodpercekre megjelenik Kórodi András, Kiss Gyula, Kobajasi Kenicsiro és a vendég Starker János. Ebből a filmből természetesen nem azt akartuk megtudni, hogy milyen Japán élete, az üzletek árubősége is elhanyagol­ható, a táj mellékes, ellenben jó lett volna tapasztalnunk, hogy milyen volt a ynagyar zene és a magyar művészek fogad­tatása, sikere, hatása. Egy Imellékmondatban elhangzott, hogy a körút során Kórodi Andrásnak egy rövid mesterkurzusra is jutott ideje, de az egész filmet ilyen mellékmondatok jelle­mezték, s folyton azt éreztük, mert mást nem is érezhettünk, hogy a forgatócsoport tagjai elmulasztották igazi feladatukat, mert amit magukkal hoztak, legföljebb annyit árult el, hogy a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekara Japánban vendég­szerepeit. cs. Kinek van erre energiája? Csütörtökön este felsült a Forgó-morgó. Elmondta a Hatvan­hat című műsor előtt a szokásos felháborodását jelző szöveget, aztán széttárta a kezét és megkérdezte: kinek van erre ener­giája? Természetesen dr. Kapolyi László, az Ipari Minisztérium államtitkára — a Hatvanhat Vendége — rögtön leintette forgó­morgót. Már régen túl vagyunk és túl is kell lennünk a kérdés- feltevésen. Nem lehet forgó-morgó-szerűen széttárni a kezün­ket. Ma már a rákérdezésen van a sor. f4it tettünk az energia­helyzet javítására? És mit teszünk, hogy ne legyen „energia­helyzet"? Ezt vizsgálta a Hatvanhat. A téma legjobb ismerője termé­szetesen dr. Kapolyi László. Őszintén és felelősségteljesen beszélt. Vissza kell kanyarodnunk egy kora délutáni műsorra. A hír­adó munkatársai készítettek húszperces összefoglalót az atom­erőmű-építkezésről. Berkics János szerkesztő és Dánfalvi Dezső operatőr munkája a húszperces film. Természetesen b televízió beharangozónak szánta a Hatvanhat elé ezt a műsort. Ezért sajnálhatjuk, hogy feláldozták a híradósok munkáját a na­gyobb és fontosabbnak látszó műsor érdekében. Berkics Já­noséit évek óta járnak Paksra, s rengeteg 'olyan dokumentum­értékű felvételük van, amely hiányzott ebből a húszperces összeállításból. Sajnálhatjuk, hogy nem lett hosszabb ez az összeállítás. Hiszen a televíziónál Berkicsék dokumentálták legjobban az építkezés történetét. Olyan műsorok szűntek meg közben, mint a Visszaszámlálás, de ők továbbra is találtak - a híradós műfajban - látnivalót Pakson. t De, mégis a fő attrakció, [a Hatvanhat volt a fontosabb. Természetesen ott is szóba került Paks, az atomerőmű. Dr. Ka­polyi László bizonyítani tudta a Hatvanhatnak - nekünk -, hogy a szén és az atomerőmű energiája elég és nem szüksé­ges a drága és nagyobb értéket képviselő olajból előállítani villamos, vagy akár fűtési energiát. A „fehéráruról" beszélt. Ez nem sokat mond a laikusnak: de megmagyarázva meg­értjük: az olajból a vegyipar számára kell biztosítani az alap­anyagot. Csak ez még nem megfelelő módon történik, erre válaszolhatnánk a Forgó-morgóval: kinek van erre energiája? Csak nehogy mi is széttárjuk a kezünket! H. J. Miért nem hívták Evanst? Ritka csemegére invitálta a tv-műsor az elmúlt héten a krimikedvelőket. Ugyanis a televízió eddig nem kényeztette el Agatha Christie-művek bemutatásával a nézőket, most azon­ban - négy estén át - Láthattuk a halhatatlan bűnügyi regény- írónő egyik krimijének folytatásos filmváltozatát, Miért nem hívták Evanst? címmel. Felesleges lenne ezúttal részleteznünk Agatha Christie regé­nyeinek erényeit, e műve cselekményét sem szükséges fel­idéznünk. Talán nem is a legsikeresebbek közé tartozik, de megvan benne mindaz, ami a műfaj kedvelőit vonzza: rejté­lyek, bűncselekmények, váratlan fordulatok, s mindez jelleg­zetes angol környezetben. A rejtélyekre ezúttal nem az írónő híres detektivalakja, Poirot világít rá, s a gyilkosokat nem is a művekben vissza-visszatérő hős, Miss Marple leplezi le, hanem megteszi ezt helyettük egy kedves fiatal lány és a happy endben elengedhetetlen szerepet játszó fiatalember, valamint a „vérfagyasztó" történetbe vidám színeket becsem­pészni hivatott, dadogó segítőjük. A filmet láthatólag az e szakmában és e műfajban igencsak jártas, hivatásos alkotók készítették, s a dramaturgia és a zenei aláfestés egyaránt jól kifejezte a cselekmény r komoly szemmel nézve - hátborzongató lényegét. Kár, hogy a szink­ronról nem mondható el minden tekintetben ugyanez, mivel olyan szavakat, kifejezéseket adott egy konzervatív lady szá­jába, amelyeket a nemes angol hölgynek ismernie sem illene. A fordítás készítői talán azzal is igyekeztek - feleslegesen - oldani a komolyan nem vehető feszültséget, hogy a mai fia­talok szóhasználatával beszéltették a grófleányt, no meg ifjú társait. A szokásos televíziós bűnügyi filmsorozatok közé üde szín­foltként ékelődött a klasszikus szerző a műve, még akkor is, ha netán jobb lett volna a 40-50 perces részeket négy he­lyett két alkalommal, összevonva bemutatni, különös tekin­tettel a krimit nem kedvelő tv-nézőkre.-k -n

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents