Tolna Megyei Népújság, 1983. március (33. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-19 / 66. szám
1983. március 19. Képújság h Egry József centenáriuma nésben magasztosul". Szívéből jött, hogy: ,,A Balatont a szegény halászok avatták szentté". Senkit sem szeretett jobban a halászoknál, ifcikötőmun- ká'sofcnál, szőlőművelőknél, és semmi mást, minit a fényt, a vizet. Mikor az állaim aranyérmét vitték el hozzá, éppen horgászott s dühösen intette csendre a lelkes küldöttséget: „Pszt! Harap!” A megálmodott nagy halra gondolt, vagy éppen a nádast, az elszáIIó madarat, a fény íveit, függönyeit figyelte, a minden, percben más színű vizet, a levegő rezzenéseit. Mert eztt senki más úgy nem látta meg a festészetben, mint Egiry. Azt mondta ő el a festészet nyelvén, amit a természet- tudomány jól tud, hogy: a mi földünk élőlényeit a nap táplálja’, a nap sugarait viszont a földünket körülvevő levegőréteg szűri át fénnyé, alakítja világossá, sok ezernyi néven nevezhető színné. Amikor Egry a Balatonit festette: szivárványban és a’ levegő moccanásaiban az élet lényege foglalkoztatta, s ha kétkezi munkásokat festett, akkor o természettel viaskodó és barátkozó, „a mindenségben élő alkotó embert. Halála előtti utolsó bejegyzésével naplójában is a természettől búcsúzik: „Nem tudok igazán gyönyörködni a természet májusi szépségében sem. Minden fáraszt, minden fáj." A [Brüsszeli Világkiállításon aratott sikerét 1957-ben már nem érte meg, de az elsők között kápott Kossuth-díjat, még 1948-ban. A báróitok, műértők megbecsülték életében, igazi közönségsikere az emlékét is szorító csönd után mégiscsak tihanyi kiállítása volt, 1966-ban. Akkor már készülődött az emlékbizottság, hogy házát múzeummá alakítsák. Néhány lépésre a szobrától, túl az országúton tíz éve áll az Egry Múzeum. Sarkán terebélyes fügefa ontja termését évről évre, szinte jelképéül a napra, fényre tárulkozó természetnek. A kirándulók zaja ide nem hallatszik. A múzeum fehér falai áhítatra intenek s a képek szótlanul tanítanak meg látni a kimondhatatlant, azt, amit szóval megfogalmazni valóban kín és képtelenség. Egry a legnagyobb festők egyike. Szemlélete a sajátja, nem hasonlítható senkihez. KOCZOGH ÁKOS Partra lépünk a badacsonyi kilkötőlbeini, s a móló végén Egry József fogad. A maga módján magányosaira, bronz alakban, ahogy Marton László szoborba álmodta. Taten így is él majd bentiünk az idők végezetéig, mezítlábasam, féltűrt nadrággal, lábujjaival! görcsösen kapaszkodva a horgászpallóbai, hóna alatt kisszék, s ő mered előre, hunyorgó szemmel a nagy víz félé. Konokul kemény vonásé arcán megtörik a napfény, mint a. hegy bazaltján. De lehet, hogy úgy, ahogy Borsos Miklós emlékezetből vörös márványba faragott Eg.ry-poítréja. Fényképről néz rám asztalom mélllől, naponta most is, hogy születésének századik évére’ emlékeztetek, Olyan ez a fej, akár Egry képei: a1 vésővél ütött barázdák úigy metszik ót az emberi test formáit, s fogják végül is egybev minit a mi lyen- könyörtelenül belerajzolja a hegyet, a fáit, az emibe-rt, jószágot, a Balaton szivárvónyos vízébe, partjába, egébe. ,,A Balaton párás fényei átalakítják a reális formákat, tárgyaikat. A távlatok, -perspektívák szüntelenül változnak, alakúinak, és a fényeik magúk is képi formáit kapnak" — jegyezte fel. Első gyűjteményes kiállítását Medgyessy Ferenccel rendezte, 1928-lban. Máir előtte is jó barátságiban voltaik: amikor Egry József 1918-ban -nősülni akart, Medgiytessylt elhívta Badacsonyba, nézné meg: milyen a- menyasszony és a hozomány. Egry hozz ászo ko tt a viliág bo lyongáshoz, ai fővárosi szabad legény- élethez, de háborúban megromlott tüdejének -kellett a jó levegő, nyugalom. Megszerette a badacsonyi katorrakó rházban -nemcsak a- Baflbton világát („Én nem ai Bal-ato-nt, hanem annak világát festem” — írta.), de Pa-ülér Jufeikát is, aki válóban a jóban, és főleg a nehéz idők. ben- kitartott mellette, vagyonát rááldozta, Medgyessy a derűs, -kenelkded asszonyt rokonszenvesnek találta, a balatonpa-rti szőlőt, házat elégnek, s rábeszélte: „Maradj csak nyugodtan az üJilépeden, meghosszabbítod a-z életed .itt, a- Balaton mellett!" Csak azután árulta- el Eg-ry: félt, hagy lebeszéli a; házasságról. De a jó ba-rát kitalálta- kívánságát, s Eg-ry hű feleséget és -kitűnő ápolót kapott, így beszélte el n-ék-em Medgyessy Ferenc, én is így adom tovább.-Egry József a zalai Újlakon született 1883. március 15-én. Apja napszámossá lett, kevés földjéből kiforgatott parasztember volt, s együtt járták a földönfutók útját. „Homályosan emlékszem az akkori világunkra. Különböző vándorló saiink-ra (apám nyakába kapaszkodva), nagy havazásaikra — vizekre — idegen- faluikra- — templomokra- szentképek-re. Uradalmi béres la-kásokra, bivalyokra, vályog- vetőkre, füsitös odlúk-ra, büdös trágyadombokra. Orditozásokra, sírásokra, veszekedésekre. (Elhagyott mocská-nikra, kis fekete -kutyáinkra — -röká-nlkirai.) Ereszről lecsüngő jege sápokra, m-i-ket szopogattunk. Búcsúra, édes má-rora-, bábokra, húsvéti hímes tojásokra. Szarvasbogarakra-, madarakra." Milyen szemléletes, tiszta képek — s máskor és mindég! — annak a tollából, aki arról panaszkodott, hogy kín számára az írás. Kosarat hord filHérékért, -nép-ko-nyhára já-r, vizet árul a- lilgetbeni, s megcsinálja az ügy-etilének rajzóit Csoda-e, hogy mindég a szegények zászlaját hordozta? Szegények között élt Párizsban, Münchenben, Belgiumban, s a Bala-to-n-parti ház-ra is többször borult a sors árnyéka, mint vidította a jó napok melege. Talán- ezért sóvárgott Eg-ry úgy a fény után-, a szürke hétköznapokból a- természet ünnepébe. „A Balatonnak nincs hétköznapja” s „-terében minden figura valamilyen ünnepi megjeleBadacsony (1930) Önarckép tájjal (1941) Balatoni halászok (1923) Cseh Gábor festményei Az elmúlt években növekvő érdeklődéssel figyeltük Cseh Gábor fejlődését, művészi útját, s mostani, bonyhádi kiállítása újabb bizonyítéka annak, hogy mindenképp méltó figyelmünkre: újabb területeket hódít meg, művészete egyre teljesebbé válik, s ennek jelentőségét növeli az a tény is, hogy Cseh Gábor útja bizonyos mértékig eltér a szokásos művészDomboldal Téli szántás pályáktól. Nem szeretném misztifikálni a főiskolai képzés jelentőségét, a művészettörténetet a mű érdekli, s fittyet hány minden bizonyítványnak. S éppen Cseh Gábor példája bizonyítja, hogy a szigorúan vett képzést bőven pótolni tudja a salját tehetőségleinlcbe vetett hit, a szorgalom, ami egyformán jelenti a napi munkát és a természet megfigyelését. Mindebből az következik, hogy Cseh Gábor nem ösztönös művész, a szónak abban az értelmében semmmiképp, ahogy hajdan az őstehetségeket nevezték, s miként ma -is a naí- vokról gondolják. Cseh Gábor hosszú évek kitartó munkájával jutott el jelenlegi eredményeihez, s ezekből már pályájának következő állomásait is kirajzolhatjuk. Realista művész, aki mindig a valóságból indul ki, s ehhez tér vissza, de azt -is tudja, hogy a körülöttünk levő világot nem átmásolni kell, hanem újra teremteni, kiemelve belőle a jellemző színeket és formákat. Könnyen ráismerünk tájaira, de azt is érezzük, hogy nemcsak arról a tájról van szó, amit egyszer magunk is láttunk, hanem egy teljesebbről és igazabbról, amit a művész igazsága hitelesít. A pályakezdő Cseh Gábor képein a látvány határozott kontúrokkal jelent meg, mintegy bizonyítva, hogy semmit nem akar elveszíteni a valóságból, mindent birtokolni akar. , ■- ' íj i / i MŰVÉSZET P ____________________ am it a világ elébe tár. Az évek során ez az esetenként kissé érdes. realizmus oldottabb lett, líraibb, ugyanakkor a képek belső viága szilárdabb, a kompozíció biztosabb. Nem adja fel alapvető eszményeit, egy percre sem lesz hűtlen a valósághoz, de amit ábrázol, -időtlenebb, a táj egyre jobban a kép öntörvényű világába illeszkedik bele. Két téli tája különösen megragadott. Bizonyos posztimpresszioniSta ihletés nem idegen tőle, de fontosabb ennél a szerkezet hangsúlyozása, az egyes elemek véglegesen megtalált helye, a függőlegesek és vízszintesek meggyőző biztonsága. Minden művész pályáját azzal mérjük, hogy milyen utat tett meg, mit hagyott maga mögött. Cseh Gábor útja, s ezt bizonyítja bonyhádi kiállítása is, fölfelé ível, új eredmények tanúi lehetünk, miközben azt is látjuk, hogy évről évre gyarapodik ez a festői Yilág, s ez egyben azt is jelenti, hogy mind teljesebb lesz. Kísérje hát továbbra is megbecsülésünk és rokonérzésünk. CSÁNYI LÁSZLÓ Öreg néni Olvadás Elhangzott Cseh Gábor bonyhádi kiállításának megnyitóján Mözsi Szabó István tárlata - Győrben Közismert festmény, a Bivalyos fogadja a tárlatlátogatót a győri Kisgalériában. A festői hitvallásnak sem utolsó mű alkotója, Mözsi Szabó István vendégeskedik a ..vizek városában”. Huszonöt képe határozott arcélű művész munkásságából ad jó színvonalú válogatóst. Az első benyomás rögtön ro- konszenvet ébreszt. Néhány pillantással felmérhető, hogy a föld, a falu népe, sorsa iránt elkötelezett festővel van dolgunk. Elkalandozó tekintetének a Kárpátok szabnak határt. A vizek mente, a tonai dombok, az Alföld végtelensége, az erdélyi hegyek világa egyenrangú éltetője művészetének. Nagyon is eltérő felfogású mesterek indították útra, de erős akarattal sajátos ötvözetté gyúrta a hatásokat. Képei alaphangját a határozott, nem ritkán vonalakkal hangsúlyozott szerkezet adja meg. Témaválasztását is ez irányítja. Pór színnel, tőmon- datos egyszerűsággel adja elő mondanivalóiát. Nyugalom árad síkszerűségre törekvő képeiről, olykor a ráció mellett a hangulatnak is jut villanásnyi szerep. Meglepő festői eljárással dolgozik. Lényegében Rippl-Rónai „kukoricás" technikáját fejlesztette tovább. A sötét alapnak meghatározó jelentősége van a „kihagyásokkal" komolyan számot vető módszerben. A legmerészebbnek látszó ellentéteket is harmóniába kényszeríti az alapozó feketéje, barnája. A kis gyűjtemény egységes hangja nem jelent egysíkúságot. Felismerhető apró jelei a forma- és színkísérleteknek, a sík—tér probléma feszegetésé- nek. A Halászon a nézőpont mozgatása a feszültségforrás. A Régi bárkák című képen szinte fogható a kiszámított perspektívába kényszerített csend. Áll a levegő, rezzenéstelenül fénylik a víztükör. Három erdélyi képe láttán Nagy Istvánra kell gondolnunk, Szabó képei mégis önálló művek, mert más időhatárok között születtek, megváltozott életérzéseket fejeznek ki. Különösen a Cserge- ványolón érvényesül remekül az említett ecsetkezelés. Merészen kék havas tájban állnak a Bet- lehemesek, meg a télii utca lovas szánja, kucsmás alakjai. Külön érdemes szólni kicsi méretű, alig tenyérnyi olaj etűdjeiről. Végletekig leszűkített térben egy-egy szegényes motívum (pad, tanyaház, búzatábla) szorong. A hevesen lendülő ecsetvonások, látszólag hevenyészve felrakott színfoltok nyomdokán mégis olyan feszültség ébred, amely esetenként mélyebb hatást vált ki, mint a nagyon is átgondolt, kiérlelt nagy művek. Szűkebb szülőföldje változatos formában jelentkezik mun- daiiim), a templom köré búvá deződő harmóniája (Szomszédaim), a templom klóré búvá házcsoport (Falu I.), a dombok ölén simuló, sárga fényekkel embermeleget árasztó falucska (Betlehemesek) képe az élmény őszinteségéről árulkodik. Emberi sorsok ragadják festésre, amikor az ősök szellemét idézi, a Nyugdíjas vagy a Bóbiskoló alakját örökíti meg, a halász barázdált arcát „vési" a vászonra. De az átélés hitelesíti az alföldi napkeltét, tanyát, gé- meskútat pillanatképpé összefogó Reggel című festményét Is. Néhány, tolnai motívumokból szőtt szőnyeg egészíti ki az anyagot. Együttesük csak theg- erősíti észrevételünket: Mözsi Szabó István képei és szőnyegei egy forrásból táplálkoznak. Minden magyarázat nélkül bizonyítják, hogy elsőül is a tolnai tájból, a nép leikéből fakadnak. Jó volt velük találkozni, megismerkedni I SALAMON NÁNDOR
