Tolna Megyei Népújság, 1983. március (33. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-18 / 65. szám

a Képújság 1983. március 18. Munka és művelődés Tesztlapok fölött — Három, négy évvel ezelőtt nem így nyilatkoztunk volna - nevetnek ösisze beszélgető partnereim. Nem volt könnyű. Ami most látszik, az hosszú és nehéz munká eredménye. Eh­hez minden lehetőséget meg keltett ragadnunk. BIZOTTSÁG SZÜLETIK — Olyan muinkóslkollektívát akartunk biztosítani, olyan mun­kahelyi légkörit, ahol az embe­rek a váiHIallaltnál megtalálják a számítóstaiiíktat és perspektívát is látnak. A bejáré, de a szlekiszár- dii dolgozóinknak is olyan prog­ramot keltett kiiltlalláInunk, amire a munkaidő után is szívesen, önként maradinak, no meg ami a hasznukra is vain. — Ehhez kellett megteremte­ni a munká sművelődíés lehető­ségeit. — Blképzeléseimket, az 1976— 77-lben született rendteiletek csak aláhúzták, erősítették. így könnyítették a munkánkat. — Miiint minden úij kezdemé­nyezést, a művelődési bizottsá­gunk megalakulását is egy sor kérdőjellé! fogadták. Miiért van rá szükség? Miit fog csinálni? Mii a szerepe? Félteik, hogy a KüSZ-töl', meg a szakszervezet­től léslaijátíílják a feladatokat. — Elsődlegesem ezeknek a szervezetieknek a nevel hang­zottak el a bizottság mega! a - kiulláislalkor, hiszen nekik volt er­re pénzűik. Toválbbá a különbö­ző „öJapok" művelődési célok­ra szánt forintjait egy 'kalapba, de legalább közös lapra akar­tuk helyezni a közös felhaszná­lás érdekében. — Ilyen összehangoló, koor­dinatív tevékenység lett vtégül iis a művelődési bizottságunk munkája. A BBG négyes számú szek­szárdi gyárában egymásnak adja a szavaikat és gondolato­kat Tamás 'István, a személyzeti és szódra IpoltiilkiaS osztály veze­tője, MártanlfalVii István okta­tási és Orribán György közmű­velődési előbdó. Velük beszél­getünk a gyár munkásművelő- dé'SÍ helyzetéről. Értekeztet után jólesik egy kis séta az első igazi tavaszt ígérő nlaipon. Az óvöda előtti patkó ló betonján apró gyere­kek zsongnak. Az óvoda is a gyárihoz tartozik. A felügyelő óvónők, míg velünk beszélget­nek, tekintetükkel a gyerekeket Is figyelemmel kísérik. — Azt mindenképpen meg kell említeni, hogy angol nyelv­A közművelődési előadó-------------------------------------J t anfolyam is van — mondja a fiatal óvónő és közben föl se­gít egy apró emberkét a beton­ról. — Igen, nyelvtanfolyamot iis in­dítottunk — folytatja Mártonfaf- vi István oktatási előadó. Igény alakján szerveztük ezt is. A három férfi ma már ter­mészetesként sz!ál minden ered­ményről. A mindennapi munka mellett a művelődési programok is béíköznaipljalik részévé vál­tak. Az irodaházban, a közimű­velődési előadó asztalán terje­delmes kartonokon a szociális blokk ütemterve. — Jó dolog, hogy erre is sor került már — mutat a kartonok­ra Qribán Gyöngy. Ütemeznünk kell a helyiségek programjait, mert most már előfordul, hogy többen is ugyanabban az idő­pontban igényelnék azokat. — Hogy tényekkel is igazoljuk a kultúrált környezetért és ma- glaltlaintásért tett lépéseinket, el­sőként az étkezés területén vál­toztattunk szemmel látható má­don. A konyha korszerű felsze­relést kapott, tetszetős, forma- tervezett edényeket és étkészle­teket — kalauzol az étterem fe­lé Tamás István. SZOCIÁLIS BLOKK iBüfé a bejáratnál, szemben az étterem, ahol 250—300 sze­mély étkezése biztosítható egy­szerre. Az eméleten a könyvtár­szoba, mellette az oktatási és végül a folyosót lezáró tágas klubhelyiség. A könyvtárban a szépirodal­mi kötetek száma meghaladja a kétezret, a műszaki állomány is megközelíti. A polcok előtt háznltag készített térelválasztó, hogy a könyvekhez „illetéktele­nek” ne férjenek. A tér másik felén viszont kényelmes fotelek­ben nyugodt olvasási lehetősé­get biztosítanak. Az ugyanitt elhelyezett biliárd- és rexjáték- asztaílo'k zsúfoltság hangulatát keltik, de ez csak átmeneti ál­lapot, mert javításra vámnak. Ide hozták át a színes televíziót is, ami — talán érthető módon is - ez idáig kevés nézőt vonzott munkaiidő utánra. Az üresen álló hírlapálllváiny a közműve­lődési előadónak határoz meg új féládlatoikat. Az oktató síi szobában a rög­zített, háttámláikon aszitüillápos széksorok miniden kényelmi igényt kielégítenek. A vetítővá­szon, meg az islkolatáblák jel­zik a helyiség funkcióját. — Most itt csend van, de teg­nap három programunk is egy­becsúszott. A nőnapi köszöntő, az ifjúságii klülb vetélkedője, meg a szomszédban, az okta­tási szoibóbain az angol nyelv- tanfolyam — így Mártarafalvr István, és közben helyet is fog­lalunk az Orion hifi-torany mel­letti asztalinál. — Minidig yitatotí, hogy a szociálpolitikai célokra szánt forintokat miire használjuk.- A kmálllíitásalink kezdetiben itt voltak, de kiderült, hogy ez ilyen szempontból1 kieső hely. Ezért az éttereimben rendezzük most már. Ott naponta valá- mennyíen megfordulnak és a kiállítási anyagira vetett pillan­tás maradásra is 'készteti az emlbereket. FILMKLUB, díszítőművészeti kor Az alkotó ifjúság pályázati kiállítások alapul szolgáltak és szülték az igényt, hogy díszítő- szakkör is induljon. Az első ,rhoibbilkiálilítás"-ra meghívott zsűri ugyanis könyörtelenül és egy szóval fogalmazta meg a véleményét: „giicas". Viszont meghatározta a helyes irányt is. Ez érződött a következő ki­állításon. Most pedig a szak­köri tevékenységi formát igény­lik a dolgozók. Segítséget a megyei művélödésli központ szakembereitől kapnak. Az Ismeretterjesztő előadás- sorozatok váltak népszerűvé. A TIT aljánilójiegyziéke alapján vá­logatnak témákat. Az anyáik is­kolája előadásait nyolcvan asz- szony, kismama hallgatta végig. S-ok dolgozó foglalkozik sző­lőtermesztéssel. Ilyen jellegű előadásra a művelődési bizott­ság nem gondolt ugytan a prog­ramok összeállításaikor, de ter­mészetesen a kezdeményezés­nek mindig zöld utat biztosíta­nak. ilgy van ez a most induló vál­lalati filmklub esetében is. Eh­hez segítséget a moziüzemi vállalat ad. Tamás István, MártonfaM István és Orbán György a köz- művelődési bizottság három képviselőije „csupán”. Szemé­lyük azon'bain gaitandia:, hogy a gyár koltektSváíimak művelődést célzó igényei - saját elképze­lő sei'kketl, felkészülte é g ükkel, vagy éppen fiaitalos lelkesedé­sükkel fűszerezve - meg i's va­llásul já-naík. Évekbe telt, míg ezek a le­hetőségek, személyi és tárgyi feltételiek kialakultak. Ma már csak élni kell velük. DECSI KISS JÁNOS Kirakati őrjárat * ' ’ ' A kirakat: — magamutogatás. A -maga mutogatás mögött, akarva-akaratlan ott rejlik némi 'hivalkodás. Hivalkodni, vagy esztétikusabban fogalmazva: - megmutatni az értékeinket, csak ókkor lehet, ha van mit. A háború után volt egy időszak, amikor a hentesüzletekben jó­szerivel csak zsírt lehetett kap­ni, meg főzőkolbászt és a pol­cokon kizárólag olajos üvegek sorakoztak. Ugyanakkor azzal vigasztaltuk magunkat, hogy nem esszük meg ma a'zt a tyú­kot, mely majdan arany tojást tojik a számunkra: — és ebben tagadhatatlanul volt némi igaz­ság. A kirakatokban viszont édeskevés kirakni, vagyis mu­togatni vaió. A helyzet napjainkra oly­annyira megváltozott, hogy a fiatalabbakra a fentebb mon­dottak amolyan „rég volt, talán igaz se volt” példabeszédként hathatnak. Az már régóta a legtermészetesebb, hogy a ki­rakatok tele vannak és igazán nem életszínvonalunk gyászje­lentése, hogy immár tucatnyi esztendeje időnként nem azzal foglalkozunk, hogy mivel, ha­nem a hogyan kérdésre igyekszünk feleletet adni. Már elöljáróban szögezzük le, hogy a fejlődés a megyeszék­helyen óriási és örvendetes. Mindennek fontosságát alig­ha kell külön hangsúlyozni. A kereskedő nem lehet meg vá­sárló nélkül, de a vásárlónak sem közömbös, ha ügyesen, íz­lésesen hívják fel a figyelmét a kapható árucikkekre. A vá­sárló hangulata pedig kell, hogy érdekelje a kereskedőt, vagy ha nem, akkor annál rosz- szabb: - mindannyiuknak. Alapelvként fogadjuk el azt, hogy 1. o kirakatnak -igaz­nak kell lennie, vagyis csak olyan árukra, -szolgáltatásokra hívhatja fel a figyelmet, ame­lyek odabenn valóban elérhe­tők; 2. a kevés több a soknál, a zsúfoltság talán csak gyü­mölcsök esetében megengedett; 3. az a jó kirakat, amelyik megállítja a járókelőt és leg­alább 1-2 -másodpercre gon­dolkodásra készteti. Ha ezt a gondolkodást belépés követi, akkor az már fél s-i-ker. Ennek jegyében induljunk el a 160 lakásos ház sarkától a Kölcsey lakótelep szegélyén és gondolkodjunk hango-san. A munkaruhákat és egyenru­hákat árusító üzletben raktár­hiánnyal küzdhetnek, emellett pedig aligha számolhatnak egyéni vásárlókkal. Erre utal a kirakat „hátterét” képező kar­ton láda-fal, az utcára szolgá­ló résznek pedig majdnem tel­jes elhanyagoltsága. A Bizomá­nyi Áruház régiség (és álrégi­ség) boltja kissé pe-rzsavásár jellegűen ugyan, de jól hívja fel a figyelmet a gazdag áru- választékra. A kirakat egyéb­ként „betekintő” jellegű, a-z üvegen át az egész üzletbelső megfigyelhető. A Volán nem adhat mást, mi lényege, de azt legalább adja is. A Skála Áruháznak a befe­dett patak, vagyis az autópar­koló felé szolgáló kirakatai ki­fogástalanok. A piacon lévő Kertészeti ABC-ben kapható áruk bemutatása különösen szerencsés. A rendezés az áfész ilyen brigádjának érdeme. Tag­jai a Széchenyi utcai fronton is csiliogtath-atná k képesség-e-i két. Ez az oldal ottjá ttunkkor össze- ha so n-l i tha ta ti a n ul gyeng é bb, poros és unalmas. A szilveszter­től farsangig hangulathű pa-pír- girlandolkat és a hólepte fe- -nyőfaimitációkat sejth-etőleg mihamarább más meteorológiai viszonyokra utaló díszítéssel cserélik majd fel. A Széchenyi utcából jó pél­daként említhető a Népművé­szeti bolt, az Óra-ékszer. Ezek ellentétje a 20. sz. házban lé­vő élelmiszer üzlet, mely a ré­gi szatácsbolták emlékét idézi, a Szabó Szövetkezét és a mű­szaki bolt. Míg a vasbölt lé­nyegre törő, szerény kiállítású áruajánlata elfogadható. A TOLNATOURIST ablakai sivá­rak, éppúgy gazdagíthatok le­hetnének a megye idegenfor­galmi létesítményeit bemutató képekkel, mint népművészeti tárgyakkal. A megyeszékhely egyik leg­forgalmasabb .pontja az Augusz-ház árkádjai alatti rész, hosszú éveken át egyúttal ki­rakati szégyenfolt volt. Ez az Auguszta ajándéküzlet meg­nyitása óta szögesen megválto­zott. Most itt van a város egyik legízlésesebb kirakatsoma. Ugyanakkor nem lehet elragad­tatással nyilatkozni az átellen- ben lévő Otthon Áruházról, a Bizományinak pedig csak a mű­szaki cikkeket bemutató abla­káról igen, ahol természetesen a ropogós bankókba kerülő Hi­fitornyok, számítógépek és elektronikus sakk már eleve vonzóerőt jelentenek. Az S-mo- dell iránti érdeklődést a por­tól is biztosítja, ami ritkaság, Van miért megállni az árkádok alatt A Domus áttekinthető, tágas kirakata éppúgy miint a városban a por­tálokra szentelt figyelem. Ez alóli legújabban kivétel a hal­bolt és természetesen a Do­mus Áruház. Utóbbival tulajdonképpen a megyeszékhelynek egy új és vonzó üzleti negyedébe jutot­tunk. (Könyvesbolt, virágüzlet). A Domus kirakataiban hozzá­vetőlegesen tucatnyi szobabú­tor áll, azzal az érezhető eltö­kéltséggel, hogy legalább nagy­jából érzékeltessék a lehetséges otthoni elrendezés egyik formá­ját. A sajátos ívelt féltető rész­ben a bútorokat védi a nap­fénytől, részben a nézelődők szemét, akik még így is legjob­ban esti kivilágításban élvezhe­tik az üzletet. A kirakatrendezés ideig kollektív munka volt, leg­újabban azonban már lakbe­rendezőt is foglalkoztatnak — ezt nem ártana kiírni — aki nemcsak a kirakat rendezésével törődik majd, hanem a vásár­lóknak otthonukban is rendel­kezésére áll. Ha lenne Szek- szardon kirakatrendezési ver­seny (tulajdonképpen miért nincs?!), úgy a Domus éppúgy dobogós helyezésre számíthat­na, mint távolabb a Képcsar­nok Szinyei Merse terme. A nagy vonalakban felsorol­tak mellett a járókelő úton-út- félen találkozik kisebb pavilo­nokkal, boltocskákkal. Ezek kö­zül a Tambov lakótelep sarkán álló említhető elismerőleg. A Babits-szobor tőszomszédságá­ban lévő könyvesbódé már aligha1, mely elsősorban hang­hatásokkal hívja fel magára a figyelmet és jó időben nem mindig a legvonzóbb hallgató­ság gyülekező helye. Városunk egyetlen igazi hazára a Béla téren lelhető, a városi tanács előtt. Elképzelhetetlenül szűk helyen rendkívül gazdag és a túíisták számára különösen fon­tos áruválasztékkal. Ez az a hely, ahol a „kirakat” állandó­an változó anyagának szó sze­rint utcára szorulását meg le­het bocsátani és érteni is. Körjáratunk során a Korzó Áruházát azért nem említettük, mert ez nem kirakataival, ha­nem a teljes üzletre való rálá­tás biztosításával vonzza a vá­sárlót. Eredményesen. ORDAS IVÁN Fotó: GOTTVALD KÁROLY A borkultúrát a szőlőkultúra színvonalára kell emelni 'Pór évvel ezelőtt d r. Kozma Páll Kossuth-díjás akadémikus egy megyei borversenyen arról beszélt az újságíróknak is, de a nagyközönségnek is., hogy Tolna megyében az alá pvető 'baj a következő: míg a szőlőter­mesztési kultúra egészen ma­gas színvonalú, a borászalti kulibúra igen sok kívánni valót hagy maga utón. A jelen volt szakemberek a megállapításból, no meg a borverseny tapasztalataiból le­vonták a tanulságokat és meg­próbáltak tenni egyet, s mást. Éppenséggel nem is sikertele­nül. Erről beszélgettünk a minap, cminálk kapósán, hogy megye- szerte megikezdődtak a borver­senyek — no még nem az igazi­ak - Tóth Tihaimérnal, a me­gyei tanács fökertészével. — Igen, megkezdődtek — mondta a főkertész —, sőt Im­máron nemcsak a községiek, városiak, a kertbarátköröké, hanem olyan munkahelyi kol- fektivá'ké .is, amelyek tagijai so­raiban több 'igényes bortermelő vain. — Már elintézést a közbeveté­sért, borversenynek nevezni egy üzemi borkóstolót, nem túlzás? — Legtöbbször igen. De ezt úgy igyekszünk szervezni, hogy mindenütt légyen jelen szak­ember, alki tényleges értéke­lést tud adni a bemutatott és felkínált borokról, továbbá ar­ról is, hogy a felvonultatott bo­rokon hogyan lehet javítani, vagy a jövőben miire kell vi­gyázni. — Tehát, akkor valamiféle előzsürizés is ez egyben. — így Is lehet mondani. Ha szakember van jelen, akkor ő elmondja véleményét a felvo­nultatott borokról. így aztán a városi, járási borversenyekre már tiszta borok kerülhetnek majd. Nem titok, azt 'kívánjuk, hogy a fogyasztok asztalára is egészséges, jó borok kerülje­nek. — Jó bort inni jó dolog. — Pontosan erről van szó. Én még abban is hiszek, hogy jó, tiszta, egészséges, szép borok forgalmazásával az alkoholiz­mus elten is lehet küzdeni. — Egyetértünk, de térjünk vissza az effajta borversenyek­re. — Még arra is vigyázunk, hogy a'jelenlévő szakember vé­leménye titkos legyen, nehogy bárkit is sértsen, a megszámo­zott minta1 alapiján úgyis tudja majd mindenki, hogy saját bo­ráról van szó. Most függesszük fel egy idő­re a kérdés-felelet megoldást. A kistermelés ma már nem csu­pán saját, házi szükségletet elégít ki, hanem piacra i's el­helyez nem is kis mennyiséget. No már most egyáltalán nem mindegy, hogy az átvételre föl­kínált, vo'gy a fogyasztásra for­galomba hozott borok megfelel­nek-e a nemzetközi szőlő- és bohhliivatal kívánalmainak. Ezért is szükséges, hogy csak úgyne­vezett előZsürizett borok kerül­jenek a rangos, valódi borver­senyeikre. Ilyenék a városi és járási versenyeik, mindenek előtt a székszáfdii történelmi borVidlékli, és főleg a megyei verseny. — Akkor általijuk el, miikor lesz ez a két Igazán rangos borver­seny? — A történelmi borvidék! bor­versenyt április 15-én rendez­zük meg, a megyeit május 13- án. — A borokról beszélgetve, hadd kérdezzek valamit! Mos­tanság divatba jött a Zweigelt, mi a véleménye róla? — Elég ellentmondó véleke­désekkel találkozunk. Sokan magasztalják, mások lenézik, mert d'iireíktterm őrnek tartják. Ez az utóbbi állító s nem felel meg a valóságnak, mert a Zweigelt diinekttermő „vért” nem tartal­maz. Koraii, bőtenmő. Valahol a minőséget adó vörös borok al­só hatáfán helyezkedik el. Megifetelő arányiban helye van a szőlőskémtekbea. Túlterhelés­re nagyon érzékeny. Nem ön­álló fajta, Calbennet-vel, Mer lát­va!, Oportóival házasítható. Megköszönve a tájékoztatást, végezetül adjunk hangot aninak a reményünknek, hogy a két legrangosabb versenyen csupa szép borral találkozunk majd, s elvétve sem akad — mint amimé, sajnos, volt már példa — oda nem való minta. LETENYEI GYÖRGY

Next

/
Thumbnails
Contents