Tolna Megyei Népújság, 1983. március (33. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-15 / 62. szám
1983. március 15. Moziban Kártyán nyert halál Tévénapló w Állatok olimpiája Remek angol ismeretterjesztő filmet mutatott be szerdán este 8 órától a televízió: az Állatok olimpiája cimű egyórás alkotás a legkülönbözőbb állatok szinte hihetetlen teljesítményeit láttatta, miközben a kommentátor szellemes kisérő szöveggel igyekezett — több-kevesebb sikerrel — vidámabbá, könnyedebbé tenni a látnivalók nyújtotta élményeket. A film keretét lényegében az emberek - élsportolók — teljesítményének összehasonlítása adta a madarakéval, emlősökével, hüllőkével, s mint kiderült: futásban, úszásban és az egyéb sportágak sokaságában bizony az állatoké lenne a képzeletbeli pálma, nem feledkezve meg arról sem, hogy hasonló filmet viszont az állatok nem képesek készíteni rólunk ... Az összehasonlitás tehát csupán egyfajta, bár olykor a jóizlés határát súroló érdekessége volt az angol produkciónak, amelyben dicséretes operatőri munkának lehettünk tanúi, s eközben, ha lehet, még egy kicsit jobban megszerettük és meg is ismertük a természetet. Az Állatok olimpiája értékéből keveset von le a már említett kisérő szöveg egy- egy furcsán „szellemes" megállapítása, például az, hogy - mivel a keselyű igen magasra tud repülni - talán ez lehetne napjaink Prométheusza . . . Az állatok létért való küzdelme eredményeként az évezredek során létrejött különlegesen nagy „rekordok” bemutatása kellemes szórakozást, hasznos ismereteket nyújtott felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt. Jó lenne, ha egy esetleges ismétléskor - éppen a kisgyerekekre való tekintettel - az Állatok olimpiáját nem az esti főműsorban, hanem egy korábbi időpontban tűznék újból műsorra.-szék Nosztalgia? Divat mostanában a nosztalgiázás, ezért is gondolhattuk, hogy Harangozó Teri Mindenkinek van egy álma című vasárnap esti tévéműsorát valamiféle nosztalgiaestnek szánták. Persze, az most mindegy, hogy milyen cél vezérelte a műsor készítőit, kizárólag az eredmény a fontos. Az eredmény pedig az, amit a néző a képernyőn látott. Mielőtt arról ejtenénk szót, előre kell bocsájtanom, fogalmam sincs róla, hogy Harangozó Teri műsorait illetően milyenek az igények, legfeljebb két dolgot említek meg: először azt, hogy ismerősökkel meglehetősen hevesen vitatkoztunk arról, hogy mennyire tarthat közérdeklődésre számot a jó néhány esztendővel ezelőtt sokat szerepelt táncdalénekesnő, aki azt követően több éven át „hallgatott", s mintha most újra rátaláltak volna. A másik említésre méltó dolog pedig az (ellenpélda!), hogy másfél évvel ezelőtt Bonyhádon igen nagy és megérdemelt sikert aratott Harangozó, noha a nézőtéren nem csupán nosztalgiára vágyók, hanem „tinik" is ültek. A vasárnap esti műsor — amit nagyon helyesen tiz óra utánra tettek - bizonyította, hogy az énekesnő hangja a régi, kedvesen adta elő kissé beporosodott számait, majd mindegyiket más-más öltözékben. Ehhez lehet kapcsolni, hogy érthetetlen módon hétköznapi, semmit nem adó díszlettel futott a műsor. S ha már csak ennyire futotta, már- már dísztelenül használhatták volna Harangozó színpompás, csillogó-villogó öltözékeit, kis fényjáték segítségével. Szinte alig merek szólni a tánckarról, a szimpla koreográfiáról, az öncélúnak is alig nevezhető jellegtelen — és véletlenül sem egyszerre történt - lépegetésekről, a táncosok mimikájáról, amit volt szerencsénk időnként premier plánban is látni. Azt sem tudom eldönteni, hogy a számokat mi célból váltogatták oly sebesen, azaz két-három sornyi szöveg után máris a következőt hallhattuk. Persze, az sem világos, hogy a cimadó dalból miért kapott húsz percen belül repetát a néző. Egy dolgot viszont őszinte szívvel sajnálok - s gondolom Harangozó Teri is - azt, hogy miért nem hallhattunk tőle egyetlen virágéneket sem.- hm — Rádió Holtbiztos meglepetés — Papa! Hlaidd lőjelek le! ígérem,, csak egyszer próbáltam meg — mondta az eminens szemüveges kiilslfiú, az utókornak emlékeztetőül meghagyott bár- Ikiaállaitlkentlben. így végződött az Ugo Tog- nüzzii rendezte Az 'éjiszOkal utazóik című olltaisz-ispatnyol film. A zárókép abszurditásaiból kitűnhet,1 hogy nem hagyományos értelemben vett játékfilmet láttunk, hanem egy tudoimányos- JaotaszC'kiiJS filmet. De millyent? Alléi ismétli Diino Buziatti Haj- tówadászlait öregekre című novelláját, Vagy látta a televízióban a belőle 'készített filmet, öz IkSnnyeo összevetheti e két történetet. Miég aiklkor is, ha a kiváló író. Buzatti novellája nem tartozik szorosom a sei-fi műfajába. Az éjszalkái utazóik című film szerint az emberiség az ezredfordulóra a célszerűség, a rideg tárgyiüsiság és az érzelem- nélküliség olylain fokára jut el, ahol már rfiatis 'szüksége az idősebb koroszlbállyra. (A fűimből nem derüli kii, hogy miért. És küllőmben az sem, hogy mílyein is egyáltalláln az a világ, amelyben a történet szereplői élnek.) Negyvenkilenc év az a határ, amely után megölik az embereket. Ha nem várnánk Fisaher Anniét a hónap második felében, fenntartás nélkül 'keltene kijelentenünk, hogy a február 28-4 koncert az évad csúcspontja volt. S jóllehet, néhány hiányosságról is meg keltene emlékeznünk a két monumentális műalkotás megszólaltatása 'kapcsán:, a mérleg serpenyője mindenképpen a szépék: és jók irányába billen: a pódiumon szereplő kétszáz művész sokáig emlékezetes estét szerzett. Mozart 469-es szám alatt jelzett Davidde penitente oratóriuma több hang verseny látogatót — de még zenei szakembert is! — késztethetett szemöldök- felvonó sra, ólyannyira ismeretlen. Még közeli-távolabbi hanglemezfelvételéről sem tudunk. Annyi ismeretes, hogy az 1783-ban komponált nagyszerű mise-torzónak, a c-mollbcn írottnak 'használja fel tételéit, megtoldja másokkal, sebtében, de a Mozart-i zsenialitás műgondjával — jótékony célú előadásra... Szövegírójában a híres librettis- tát, de Pontét sejtik, aki a Figaro. ..-t, Don Juan-t, Cosi fan '(Ugyancsak miiért? A társa- döifmiilag 'hasznos ismeretük, érzéseik, tudásúk felesleges talán?) A még emberi mádon érezni, gondolkodni és szeretni tudó „aggastyánokat” luxiuslkénye- le remei ellátott falvtaWba utalják, ahol vakádióznák. {[Morbid módon 'kifordított való mii ez olyanról, ami egykor megtörtént az emberiség történetében.) A falvakban az öregek a tel- jes szexualitásba menekülnek gok homályba vesznek. Dávid király alakjáról mindenesetre tudjuk (v. ö. még: Góliát, Dávid-zsoltárok), hogy szemet vetett hűséges hadvezérének a feleségére, Betsabé-re,' s ezért Uriást az első vonalba', a harc sűrűjébe küldte. A telki- ismeretfuirdalás azonban „felütötte fejét" a hatalom birtokosának szívében — ebből is sejthetjük, hogy nem volt rossz ember. Mozart zenéje mindenesetre szorongatóan bensőséges. A gyötrődő, bűnbánó, bizakodó Ember megjelenítése a tíz szám során — mesteri kézre voll. 'Két grandiózus oratórium egy műsorba állításai — fárasztó. Nemcsak előadónak, hallgatónak Is; nemcsak Székiszárdon, bárhol másutt. Hogy mégis milyen nagy érdeklődés előzte meg a hangversenyt, mutatja az évek óta soha ilyen telt ház. Ha volt hasonló, a János-passióra gondolhatunk. Most is minden bizonnyal Bach: Magmificaf-ja volt a fő vonzerő. Kivételes tudású, szám szerint is nagy együttesek a megyeszékhely pódiumán; kivételes, egyefélelmükben, és várják, amiig a kártyán megnyerik saját ibalálu- klat. '(Klháran ladik1 jót megtestesítő luxusljadht viszi őket az örök- létbe.) A főszereplőit Ursot (Ugo ToginiazzS) pedig a bevezetőben említett bárka -álllüitkertben só - ját unokája gyilkolja meg. (A bárkáé Hátikért Noé bárkájának ellentettje.) SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS páratlan műalkotás előttünk, élőfoeni.. . 'Lorenzo dé Medici mintegy két évszázaddal korábban kapta nagyszerűségéért az ,,il Magni- fico” jelzőt; Bach Magmificat-ja „látleletre" egyházi dicsőítés, tulajdonképpen az is, csakhogy lényegesen több. A Quia res- pexit tétel szólószopránja bóir Mária alázatosságáról beszél, valójában' a nápolyi opera' modorában,, ráadásul „szerelmes oboától" (oboa d' amore) kísérten, . . . Azt sejtjük, hogy a élűnek ezek a rejtett belső feszültségei adják egyik fő varázsát, de megszólaltatásának igazi nehézségeit és buktatóit is. IKórody András nem kis erőfeszítéssel fogta össze a hatalmas aooaráitust. A Budapesti. Kórus felkészítése Margittay Sándor kezemunlkiáiját dicséri — egyszersmind az orgonaszólamot is ő játszotta. Csembalistaként Ke- recsényi Lászlót hallottuk, s kiváló énekeseket, akik már régi ismerőseink: 'Barlay Zsuzsa, Decsi Ágnes, Kalmár Magda, Fülöp Attila és Tréfás György. DOBAI TAMÁS Pódium Vidám koldusok Ady Endre: Adjon Istien mindenkinek című, jókívánságokkal 'bővelkedő megzenésített versével 'köszönték él közönségüktől a színészek a Vidám koldusok című pódSium- jáltékíbOm. ilsmlét diVilk, vagy éppen tetőfokán van a vándorszínész- étet? Nem újlkéletű dolog, hiszen a középkor mlagyor lénekmond’ói — igriieei — is szorosan a királyi udvarihoz tartoztak. Sokkal régébbie'k viszont Goíflila, Britannia nemzeti dalnokainak írásos emlékei. Walesiben, írországiban és Skódiálban évszázadokon át jelentős szerepük volt a ibárdoknák. A walesi bórdok költészetéről már a XIII. századi kódexekben íalálihlatólk feljegyzésiek. A bárdok énekéiket lantszerű hangszeren, orottán, később hárfán adták elő. Verseik ritmusai, rímei imfndiig aUk'Plmlazkodtbk a zenei kísérethez. Tlalám ezzé! magyarázlhlató, hogy közvetlen utódaik versei — példáiul Robert Burásé — is magukban hordoznak valamiféle zeneiséget. Kívánják a ddllamotés gbbőfl fakadón, könnyen ze- mélsíítih'etők.' 'Miindezlekiről azért esik szó, mert a szekszárdi Babits Mihály Megyei Művelődési Központ Ady-lbértlptlének legutóbbi előadásához Borns: A Vidám koldusok Című költeménye kölcsönzött Címét. Róbert •Burns viszont, mlint ismeretes, a skót báirdo'k nyomdokéin járt. A XVI'I'I. százádli skót irodalom légiiSmentébb alakja volt ő. Költészetét az életrajzi 'ibleteftSég jellemzi. A versbe szökkent események', 'személyes élmények általános Ijéllentőségűekké nőttek. A buddipeSti Tiháiliia Színház négy fialta! művésze — ZsuirZs Kati, Benlkiő Péter, Mli- kó István és Wallfa Ervin — drra vállalkozott, hogy Burns verseinek dlallllbmot adjon, zeniét szerezzen az összecsengő sarokra. A Vidám 'koldusok című műsor a mégy fiatal közös válogatása. 'Mondhatni szerencsés válogatása. •Miből is válogattak? Burns világából. A pataszitli sorban élő - maga is gazdálkodó, majd tömkremenő — költő'né- pi szemléletében m'egmutatkozik a családi idilli, a féktelen mulatozás, a népi hiedelmek hátborzongatóan humoros feldolgozása. Az előadott ve rsek -dalok eg ym ásutónísá - gábain — fc'S erőszakkal —egy életutat is nyomon követhettünk, amint a kacérkodó, cSú- ifolódá 'leányból, légónylből éjimen yeCsIke, zsémbes a'sz- szony, deresedő férfi vált. Elsősorban olyan versek kerülték a műsorba; amiéi vekre a „dsBbész" Cupido és Bacchus nyomta rá bélyegét. De helyet kaptak olyan k ő ltomé - nyék is, mlint a Haj-lhajdbinám, vagy a John Anderson, hogy -csupán a legismertebbeket említsük. Az előadás utolsó negyedórájában felhangzó magyar népköltészeti csokor 'kevés rokonságot mutatott IBunns vérséivél', de az élő- adósmód feledtetni tudta. 'Ha sikeres válogatásról beszéltünk, akkor az előadást is hasonló jélzővél illétbetiük. A népszerű fiatal színészék zenéi tehetségűikről is bizonyságot tették. Igazságtalanság volna a személyes 'kiemelés, hiszen jókedvű közös munkáról, játékról vált -szó. Ebből az életigenlő derűből a -kisszámú közönségnek is bőséggé! jutott. DECSI KISS JÁNOS Azt hiszem, nte.m 'kél! Szecska Tlaimáís és stábja felmérésére támaszkodni ahhoz, hogy bábám 'kijelenthessük: a szombat délelőtt 'legha llgtatottabb műsora volt Török Tamás és Borenich Péter dokumentum- műsora, amli ártól sZólt, hogyan folytatódott télen a Nyári Totó Kupa! jélenllegii és volt sportolókat, a vesztegetőket és természetesen a rendőrség, a 'Spbrtfoga- dási és LottóigOzgbtóság kép- vl'Sellőilt szólaltatták meg a műsor készítői. Jó volt ez a műsor, mert a hb liga-tők élé tárta a valós tényékét. Hangsúlyozandó : a valós tényékét, mert a nyilvánosságira került tofóbot- .ránynól rengeteg válás 'és ál- bír teljeng az emberek 'körében. TilsztteSséges, becsületes sportolókra vetül árnyék és a „sálros" labdarúgókról is sokszor túlzó, a valóságot sokszo-- [ra-san éltúllzó hírek 'keringenek. No persze, nem zörög a héroszt... — mondják és mint az MLSZ eddlitj nyilvánosságra' hozott közleményeiből, és az elmúlt szombati dokumentumműsorból is kiderült, nem ók nélkül zörgött, már évék óta az a bizonyos batalszt. A tényék végleges tisztázása, persze, -nem rátíliáslféiaidat, a rendőrség dolga, épp úgy, mint az enyhébben Vétők elleni szankciók meghozása a sportvezetőké. A műsor legfőbb érdeme az volt, hogy a tényeken túl az embert, a szabállyltafonlkodó, a pénzért a „Ife'llkét" eladó embert mutatta be. Sajnálatos „érdemiünk”, hogy Tolna megyeiekről is sokszor volt szó a műsorban. A sportszerető, a sportért rajongó szekszárdi Molnöir Tiborról, alki „szerelmiében" odóiig ment, hogy átlOgemlbeír számláira szinte elképzélihete'tlén inlagyság- rendű pénzéket megmozgatva igyekezett a 'játék tisztaságát 'meglhamiisítainiia. Tegyük hozzá: Öi,kertel. Mert 'miiint mondotta: „Ma MagyíairarSzágon ezen a ■területen pénzért minden lehetséges". Viszont ha ez- igaz, akikor véleményeim szerint fél kellene szántani a focipályákot, mert veteményeslkertként még hasznot is hoznának. iDe természetesén ez épp úgy nem igaz, mint az a Sokféle magyarázat, almit a vesztegetők összehordtak, 'kisebbítve saját szerepüket ébben a csúnya ügyben.1 Törők Tamás és Bo-renidh Péter bizonyára sok száz 'méter miagnásZaltagot felhasználva türelmesen hblg'atta óráikig az érintettekét. Hogy ebből sikerült tömör egyórás műsort készíteni, abban hagy szerepe volt 'Lóráad Lajos dirOimOturgmak is. Olyan egy órát, almlnék minden perce érdekes, minden mondata léköti a hallgató fi- gyélimét! és ami az igaz'ságot mondja el egy olyan ügyről, amilt sokan szeretnének elbagatellizálni, a nyilvánosság elől eltitkolni. Színházi esték Moliére kérdőjelekkel A Tartuffe 1664-ben a francia királyi udvarban került először színre, de még öt év múlva is az uralkodó engedélyére volt szüksége Mo- liére-nek, hogy előadhassa a darabot, amit egyébként Hardouin de Péréfix párizsi érsek egyházi átokkal sújtott, még olvasását is megtiltva. Azóta viszont a Tartuffe vígan éli a remekművek örök életét, minden korhoz egyformán van szava, s ez az újraértelmezés jogát is jelenti. A Pécsi Nemzeti Színház előadásában Nógrádi Róbert rendező él is ezzel a joggal, egészen új, a hagyományostól sokban eltérő Tar- tuffe-öt állítva színpadra, de milyen áron? — kérdezhetnénk. Nem hiszem, hogy ez csak felfogás kérdése lenne, mert minden értelmezés jó és üdvös, ha egyes elemek hangsúlyozásával próbálja korszerűbbé tenni az örök szituációt. Moliére hősei egyébként is borotvaélen járnak: a Mi- santrope Alceste-je, a Képzelt beteg Argonja, de még a Fösvény hőse sem egyértelműen vígjátéki figura, s Orgon mániákus hiszékenységében is van valami szánnivaló. Közismert tények ezek, nem kell újra felfedezni. A pécsi Tartuffe kérdőjeleit is máshova kell tennünk. Már maga a helyszín is zavarba hoz. A tologatható, egyébként nagyon szerény díszletekkel még csak kibékülnénk, de mit keres az első felvonás színpadán egy targonca? Bulgakov a bizonyság rá, hogy Moliére-rel kapcsolatban mindent szabad, csak az a kérdés, hogy előre viszi-e a cselekményt, motíválja-e a jellemeket. A második felvonás nagy meglepetése, hogy mosókonyhában játszódik. Moliére ugyan nem jelöl meg helyszíneket, csak annyit mond, Orgon házában vagyunk, de miért itt közli az apa házassági tervét lányával, ő pedig a jómódú polgár házában csak itt találkozhat imadójával? Dorine-t sem értjük. Moliére-nél „Mariane komornája”, ami semmiképp sem jelenthet lompos cselédet, ellenkezőleg, Mariane bizalmasa, erre utalnak apja szavai is: „Melletted ez a lány, hidd el, kész nyavalya. Akivel egy fedél alatt meglenni vétek.” Mindezek helyenként esetlegessé teszik Moliére nagyon is konkrét mondanivalóját, ugyanis nála mindig arról van szó, hogy ilyen a fösvény, a pöffeszkedő polgár, a hitvány csaló és a buta rászedett: nem jelképekkel, hanem jellemekkel dolgozik. A pécsi Orgon (Újlaki László) inkább csak jelkép, élethűbb Andresz Katalin Elmirája, s bár Győry Emil esetenként valóban meggyőző, sőt kivételes pillanatai is vannak, az egész alakításban nem érezzük azt a démonikus erőt, ami Moliére figurájában valóban megtalálható. Legotthonosabban Vári Éva mdzog ebben a világban, igazi Dorine - méltó utóda Olty Magdának. Jegyezzük még fel, hogy Faludy László nyúlfarknyi szerepében is nyíltszíni tapsot kapott, viszont az is az igazsághoz tartozik — sajnos nemcsak Pécsen -, hogy néhány fiatalnak a szövegmondásán sürgősen javítania kell. CSÁNYI LÁSZLÓ Ornella Vanoni a film női főszereplője Hangverseny A Budapesti Filharmóniai Társaság és a Budapesti Kórus Szekszárdon tutte-t is szövegezte, más dől- di, megi'Simételbie'tetleiTségében- Tamási -
