Tolna Megyei Népújság, 1983. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-09 / 33. szám

1983. február 9. 1ÉPÜJSÁG3 Nemcsak a nőkről van szó A nők társadalmi szerepének megítélésében folyamatos változást segített elő iaz MSZMP Központi Bizottságának 1970-es határozata a nők politikai, gazdasági, szociális helyzetéről. A legszembetűnőbben változó folyamat a nők gondolkodásmódjában következett be: mind többen mondanak véleményt, foglalnak állást a társadalmi, a politikai, a közéleti 'kérdések­ben. fi nők mind jobban formálják egész tár­sadalmunkat. Nagy többségük ismeretesen megállja a helyét a munkában, becsületesen, példamutatóan dolgozik. Kezdeményezői és aktiv résztvevői a munkaversenyhek és a szo­cialista brigádmozgalomnak. A foglalkoztatottság kiteljesedésével párhu­zamosan jelentkező gond azonban a szak- képzettség hiánya. A fizikai foglalkozású nők 15,6 százaléka volt 1980-as adatok szerint szakmunkás, 52,3 százaléka betanított munkás. Mindez annak ellenére van így, hogy a mun­kahelyek nagy többségében évek óta konkrét intézkedéseket tettek a nők szakmai felkészült­ségének növelésére. Ezt mutatja az a tény, hogy középfokú szakmunkásképző iskolát, szakiskolát az aktiv kereső nők mindössze 8,3 százaléka végzett hazánkban. Kulcskérdésnek tekintjük a jelenlegi helyzet ismeretében a határozat további végrehajtá­sát, mert elengedhetetlen, hogy mindenütt még fokozottabban foglalkozzanak a nők szak­mai képzésével, továbbképzésével. Az elmúlt 13 évben javultak a munkakörülmények, a szociális létesítmények gyarapodása mind az ipari, mind a mezőgazdasági üzemekre egy­aránt jellemző. Az új beruházások, a rekonst­rukciók kedvezően befolyásolták a munka- feltételeket, s így a korábbinál könnyebbé és kulturáltabbá váltak általában a dolgozók - ezzel együtt természetesen a nők - munka- körülményei. Mégis ielentősek a problémák. Az iparban és a mezőgazdaságban egészségre ártalmas munkát a szakképzettség nélküliek végzik, ezért az ezeket) a helyeken dolgozó nők körülményei sokszor kritikusak. Az „egyenlő munkáért egyenlő bért" alap­elv gyakorlati ‘alkalmazását a Központi Bizott­ság határozata és a 1013-as kormányhatáro­zat is hangsúlyozta. A pártellenőrzés hatásá­ra az elmúlt évtizedben végrehajtott központi bérintézkedések javították a nők relativ bér­helyzetét azzal, hogy a nők bérei gyorsabban növekedtek az átlagosnál. A bérkülönbségek egy része továbbra is indokolt és tartósnak tekinthető addig, amíg valóban a férfiak ma­gasabb szakképzettségéből, az általában hosz- szabb gyakorlati idejükből, a nehezebb mun­kakörülményeikből adódik. Nem tűrhető vi­szont az a szemléletbeli konzervativizmus, amely a nőket sújtó hátrányos megkülönböz­tetést eredményezi. A fizikai munkásnők havi átlagbére országosan az iparban és a mező- gazdasági tsz-ekben a legmagasabb, de a férfiak átlagbérének csak 70,8, illetve 72,6 százaléka. örvendetes jelenség, hogy a nők körében bizonyos mértékig fokozódott a tanulás igé­nye. A lányok közül egyre többen jgimnázium­ban és szakközépiskolában tanulnak tovább. A szükségesnél kevesebben tanulnak azonban szakmát és ezen belül is még kevesebben va­lamilyen ipari iszakmát. Sok fiatal nő került a politikai mozgalomba az elmúlt években tanfolyamok és iskolák el­végzésével. összességükben magasabb lett a nők aránya a párt-, az állami és ia társadalmi szervezetek vezető testületéiben. Az ott eltöl- tött'idö és a tapasztalat többségüknél egy idő múlva minőségileg magasabb, új munkakört, beosztást eredményez. Ennek folytán a nők bevonása a vezetésbe általában javult külön­böző szinteken és szakmákban. Az előbbre- lépés elsősorban annak köszönhető, hogy a korábbi időszaknál tervszerűbbé és tudatosab- bá vált a káderek kiválasztásp, politikai és szakmai képzése. A nők funkcióba állítása azonban többnyire középszinten megrekedt. Elsősorban a párt- és iömegszervezeti vezetők körében nőtt a vezetőnők aránya. Nem kielé­gítő a fejlődés az állami, gazdasági vezetők­nél. A városi, járási és imás hatáskörű párt- bizottságok jó része nem elég következetes az arra alkalmas és felkészült nők vezetői kine­vezésénél. Sok helyen húzódoznak, hogy nő legyen tsz-elnök, üzemegység- vagy gyár­vezető, iskolaigazgató. A pártszervekre, alapszervezetekre továbbra is kiemelt feladatok hárulnak abban, hogy erősítsék a nőpolitikái munka pártirányitását, biztosítsák a végrehajtás rendszeres ellenőrzé­sét. A nők egyes rétegeit tekintve pedig gon­doskodjanak róla, hogy minden olyan döntés­nek, intézkedésnek részévé váljon a nőpoliti­ka, amely összefüggésben van élet- és munka- körülményeikkel. Helyesen teszik, ha segítik a nők nevelését és következetesebbek a funk­cióba állításukban. Azt igényli ez a cél, hogy tudatosan és tervszerűen koordinálják az ál­talános, politikai és szakmai képzésükkel ösz- szefüggő helyi feladatokat, és rendszeresen küldjék a közéleti tisztséget betöltő nőket po­litikai tanfolyamokra, iskolára. Ha sorsukat ezután is figyelemmel kisérik, akkor .gyorsab­ban beállíthatók a felkészültségüknek megfe­lelő munkakörbe. A tanácsi vezetésnek is 'nagy a szerepe eb­ben. Elősegíthetik a nők általános és szakmai műveltségének gyarapodását. Megfelelő intéz­kedéseket tehetnek annak érdekében, hogy a VI. ötéves terv éveiben — a gazdasági lehető­ségek figyelembevételével - tovább javuljon a kereskedelmi ellátás és a szolgáltatás szín­vonala. A tanácsok tovább fejleszthetik aktiv részvételüket a lakosság mozgósításában, a társadalmi munkaakciók hatékonyabb meg­szervezésében, miközben felfigyelnek a mun­kából 'kiemelkedően részt vállaló nőkre. Sokat segít az is, ha további erőfeszítéseket tesznek azért, hogy több általános iskolai tanulót he­lyezhessenek el napközi otthonokban. Számos községben az áfészekkel, a ivendéglátá válla­lattal, vagy egyéb üzemekkel és intézmények­kel együttműködve szélesithetők a gyermek- étkeztetés lehetőségei. A KISZ szervei, a szakszervezetek előtt is igen Lsok 'tennivaló áll a nők fokozott megbe­csülése, társadalmi szerepük növelése érdeké­ben. A KISZ-re hárul, hogy folytasson átgon­doltabb, céltudatosabb politikai nevelő munkát a lányok, a fiatalasszonyok körében, s vele együtt a pályaválasztás, a családi életre ne­velés kapjon nagyobb teret a KISZ propagan­damunkájában. A szakszervezetek testületéi, aktivistái viszont a pártszervezetekkel szorosan együttműködve segíthetik elő a szemléletválto­zás további fejlődését, a nők munkájának megbecsülését a munkahelyeken és a család­ban egyaránt. Ehhez párosulhat, hogy a nép­frontbizottságok fokozzák nevelő, mozgósító tevékenységüket a lakóterületen, a gyesen és a háztáji gazdaságokban lévő nők között. A Hazafias Népfront fórumrendszere egyébként is hozzájárulhat e társadalmi rétegek politi­kai, közéleti tájékoztatásához, felkészítéséhez. Különösen, ha az eddiginél is többet tesznek azért, hogy a közösség, a közélet napi kérdé­sei, a bel- és külpolitika eseményei eljussanak és tudatosuljanak a nők olyan csoportjai kö­rében is, amelyek objektív vagy szubjektív okokból nehezebben mozgósíthatók. Meggyőző tevékenységük hozzájárul a nők valóságos egyenjogúságának kiteljesedéséhez a család­ban és más közösségekben. A társadalmi felelősségvállalásban megkü­lönböztetett szerepük van a vállalatok, szövet­kezetek, intézmények vezetőinek abban, hogy az eddiginél is nagyobb körültekintéssel, gon­dossággal intézzék a nők munka- és szociális körülményeinek további javítását. A VI. ötéves tervben a fejlesztési és beruházási lehetősé­geken belül sokféleképpen intézkedhetnek a meglévő korszerűtlen munkahelyi körülmények megváltoztatására, vagy akár a megszünteté­sükre. Rajtuk múlik többféle lehetőség a nők ■szakképzettségének növelésére. így például mindazokon a helyeken, ahol a szelektiv gaz­dálkodás, a termékszerkezet korszerűsítése, a munkaerő-átcsoportostiás megköveteli, gon­doskodhatnak a dolgozók - külön figyelemmel a nők - szákmai felkészítéséről, szakmásitó tanfolyamok megszervezéséről. Fokozott sikerre számúhatnak, ha olyan erkölcsi és anyagi ér­dekeltséget alakítanak ki, amely arra ösztö­nöz, hogy a szakmai képzésben minél több nő vegyen részt. Ennek fontos feltétele, hogy megvalósuljon a differenciált és minőségi munkához kötött bérezés. Mindezeket a teendőket a szocialista nő­politika követeli meg, de valóra váltásuk nem­csak a nőket érinti, hanem az egész társa­dalom, minden állampolgár érdeke. ARATÓ ANDRÁS A diplomás pedagógusok helyzete A Sfati-sztSIkai Kiadó Vállalat go-n-do zásában most megjelent kiadvány átfogó képet oyiújt a diplomás pedagógusok életkor, szakma és lakhely szerinti meg- as,dósától. A felmérés szerint hazánkban a félisőfokú képzett­ségijeik szórnia 1970 óta több mint másfélszeresére elmélke­dett, megközelíti a félmilliót. Az átlagosnál is nagyobb mér­tékben nőtt azoknak a száma, alklilk pedagógiai végzettséget szereztek, számuk a 10 évvel ezelőtti 87 ezerről csaknem 150 ezerre emelkedett. Ma ez a ■legnépesebb diplomás féteg, s a felsőfokú végzettségűek kö­zött -arányúik a 20 százalékot is meghaladja. A diplomás peda­gógusok között már 1970-be.n is a nők voltak többségben, s az azóta elitéit idő atllaltt ará­nyuk még inkább növekedett. Ma a pedagógiai végzettrégű- ek több mént kétharmada, a pedagóguspályám dolgozók csaknem háromnegyede nő. A férfiak jelenléte az isikoiltaifoko- zaitolk 'rangsorának megfelelő­en változik: a középiskolai ta­nárok közt még viszonylag je­lentős, az alísótagoztaltoin viszont gyakorlatilag éllhlalnyagoltható az arányuk. A korösszetétel évek óta a fiatalok javára változik, a pedagógiái diplomások csaknem 60 százaléka az utol­só felmérés szerint 40 évésnél fiatallabb, s mintegy egylhörma- duk 30 év alatti. A pedagógusok lakhely sze­rinti megoszlása — az őket fog­lalkoztató intézményék területi elhelyezkedésének megfelelően — l ényeg esen kiegyenlítettebb, min-t a más diplomával rendel­kezőké. A főváirosiülk aránya a 30 százalékot sem éri el, s a vidékiek közül több mint 28 százalék községekben él. A kö­zép- és főként a felsőfokú ok­tatási intézmények vámosi kon- oentrádiója miatt a magasabb szinten képzett pedagógusok között lényegesen többen élnek városban, az általános iskolák­ban tanítók teirü.leti elhelyez­kedése viszont a megfelelő ko­rú gyermekék lakhely szerinti megoszlásához igazodik. A diplomás pedagógusok közül a legtöbben — 32 875-en - a fővárosban éltek a felmérés idején, a megyék közül pedig Borsod-Abaúj-Zemplénmek volt a legtöbb - 7992 - felsőfokú végzettségű pedagógusé. Ugyancsak a fővárosiban tanít a legtöbb 60 éven felüli peda­gógus, 7204, s a legkevesebb — 137 - nyugdíjas pedagógust iNógrád megyében foglalkoz­tatják. A tanács és a lakosság „zárszámadása” Tevelen Közös alkotás a jövőnek Őszre átadják az iskola kilencúj tantermét A teveliék falugyűlését hírül adó meghívóban az állt, hogy Kiss Miklós, a közös tanács el­nöke az alapellátás alakulásá­ról' ad számot este fél hét órai kezdettel a kuftúrházban. S úgy, ahogy azt szokták, rövid műsort adnak az általános is­kola nyolcadikosai. Mintegy nyo-maltékként, hogy még emlé­kezetesebb legyen a községfej- lesz-tő munka 1982. évi zárszám­adása. Szokás ez itt. Akármi­ről is essék szó, csaknem há­rom évtizede igencsak szívesen élnek az emberek az együttlét hétköznapi és ünnepi, komoly vagy vidám alkalmaival. Egyéb­ként ez az, ami olyan rokon­szenvessé teszi a település né­met, székely, felvidéki összeté­telű lakosságát, hogy még a sokfelé járó — munkája révén rengeteget tapasztaló — újság­író is örülne annak, ha teveli- nek nevezhetné magát. Tisztel­ni teli és szeretni lehet ennek a falunak ai lakóit elsősorban azért, mert nincs képességük se a tehétetlenkedésre, se a sült- galamfovárá szájtátiságra. A szorgalomnak, konok kitartás­nak, leleménynek és agyonver- hetetlen jókedélynék receptje szerint munkálkodva úgy tágít­ják az egyéni boldogulás kere­teit, hogy azonköziben 'igen fon­tos számukra a lakóhelyi élet­feltételek gazdagítása is. Innen van, hogy falugyűléseik megfe­lelnék az elnevezésnek, mert a falúnbk csaknem minden házá­ból el'jő vaMki — mint. most is — meghallgatni a közösség életét érintő soros beszámoló­kat. Ha pedig az elhangzottak alapján úgy tűnik, hogy ,,a ket­tő nem páros", illetve' a szó .nem egyezik a saját tapaszta­lással, akkor orvnak rendje és módja szerint föláll az ellen- vető elmondani, amit jobbító szándéka sugallatára fontosnők tart. Holnap, február 10-én b ter­melőszövetkezet zárszámadó közgyűlésre hivatalosok Teve!, Kisdorog, Bonyhádvarasd, gaz­dái. s csinálnak , ugyanolyan teltházat a „kultúrban”, mint amilyet a falugyűlés alkalmá­val csaknem ugyanazok a sze­mélyek csináltak január 31-én. Nem kétlem, hogy ha-nqula.á- ban. ugyanolyan eqyüttlét lesz a gazdálkodás elmúlt évének a számadása is, mlint amilyen a tanácsi munkáé volt. Ebben is, amabban i-s fontos ténvező a Dórt-, állami, társa­dalmi. gazdasági szervek össze­hangolt cselekvési ikészséqe, il­letve az együttműködés jól ki­alakult gyakorlata. IIIIIIIIIIIIIIIHHH A falugyűlés estéjén már hóit órakor alig mutattak valami életet az utcáik Tevelen, mégse fordult meq a fejemben, hoay majd „leszünk is, meg nem is". Sajnos, nem általános pedig a nagy érdeklődés a falugyűlések iránt. A ku'ltúrház előtt' érkezé­sünkkor már álldogáltak vagy harmincán.. Csupa munkából kimosakodott, majdnem ünnep- lős férfiember. A beszélgető csoportok egyikének tagjai Igen gyorsan feleltek meg arra az ugrató kérdésre, hogy ugyan miért csak férfidolog a község- politizálás?! „Dolgoznak a mi asszonyaink, lányaink, de jön­nek ők is, csak később!” Hát persze.,. Tudtuk mi ezt, de mert sehol a megyében nem veszik olyan könnyen a> „lapot”, ha tréfálkozni lehet, mint itt, jólesett kötekedni. A játéktó, mókázásra, szellemes odamon- dá-sra való készséget a több, mint 250 székely család hozta, ültette el, nevelte álta'ánossá 1945 után. Erre valamikor még Ambrus Lukács tanácselnök éb­resztett tó, aki évek óta úgy nyugdíjas, hogy „mindenben benne van", ami a község ál­lami, párt-, gazdasági, társa­dalmi, kulturális életében akár­mi csekélyke jelentőséggel bír. Itt most a népfront helyi szerve­zetének e'llnőkeként láttuk vi­szont. Szó szóra-, nemrégen operál­ták, de, köszöni, már egészen jól van, tavasszal mehet a gye­rekek szőlőjébe, Székszárdra, mert szépen begyógyult a két vágás.. . — Nem fájt? — Hát, ha az anyósomat operálják, nekem biztosain nem fájt volna annyi rai! Majd később, hogy „végre megoldódik a község sörellátá- so, mert -sörforrást találtaik egy közeli völgyiben, épül is már a vezeték a folyékony kenyér szá­maira, a tsz-ben meg mossák a tártályokafc, hogy legyen miben táróini a fölösleget". Ekkor már teljes a vendégek -köre. Eljött a falugyűlésre Tamás Istvánná, a megyei tanács elnökhelyettese, Ezer Mihály, a bonyhádi Városi Tanács eln-öke, Szentés Pál, a Ha-zafias Népfront városi szer­vezőiének titkára és kívülük so­kan -mások. S örült a szívem, mert a .nem helybéliek jelenlé­te azt bizonyította, hogy c jó közárzetű, lóké Ipatrio-ti zm u s, társadalmi összefogás dolgá­ban példás teveliek -meghívásá­nak nemcsak az újságírók nem tudnak ellenállni. IIIIIIIIIIIIIIIIHIII Volt izgalom? Hát persze, hogy volt, de nem olyan, ami a tanács számadásra felsora­kozott vezetőit, tagjait szoron­gásra kárhoztathatta ve ina. A tanács -közös tanácsiként évti­zed óta a- nyílt község-politika gyakorlatát folytatja. Nem dönt a lakosság feje fölött, a- lakos­ság véleményének kikérése, méltánylása- -nélkül. Eqysze-rübben fogalmazva-; mem-csok jó, egyúttal alkotó kapcsolat van a lakosság és a tanács között, ezért is növek­szik, növekedhet ennek a köze­pes nagyságú településnek a lakosságmeig-tattó képessége. S állt le a Tévéiről való elván­dorlás. E szempontból ez az esztendő — meg az elmúlt év — akár arany betűkkel kerülhet bele Tevéi történetébe, mert rö­videsen elkészül a, vízmű, ami egészséges ivóvizet ad. Hason­lóiképpen elkészül őszre az ál­talános iskola saját erőből el­kezdett, a- megyei tanács által támogatott 9 tantermes bővíté­se. Ez utóbbival egyébként be­fejeződik a gyermekintézménye« „centrumának" kialakítású a falu legszebb helyén. Ami gond van, az azért van, mer-t a jó­nak, elfogadhatónak még job­bá tétele általános igény egy­felől, s ezzel megegyező a szán­dék is. Anélkül azonban, hogy a közös tanács „csak Tevelben” gondolkodna. A társközségek se panaszkodhatnak, ha azt teszik vizsgálat tárgyává, hogy állam­igazgatási, -népképviseleti, ön- kormányzati funkcióját miként tölti be a közös tanács. IIIIIIIIIIIIIIIIHIII Hosszú szócsata tárgya volt különben a boltok szombati nyitva tartásának rendje; a- kri­minális kenyérellátás; az orvo­si rendelő szennyvízrendszeré­nek szű-k kapacitása.; a szemét- elszállítás, új szeméttelep léte­sítése kapcsán, a környezetvé­delem; a- vízműépítéssel kap­csolatos gondok között az is, hogy sokan, akik a vízműtársu­lás -tagjaiként aláírással vállal­ták az érdekeltségi hozzájárulás fizetését, nem fizetnek! „A kivi­telező pedig számlázza- az el­végzett munkát". Sorra, mind izgalmas kérdés, és egy se ma­radt a „levegőben", azaz a megoldás lehetőségét ígérő vá­lasz nélkül. Főművük, az iskola, amiről azt mondják: „Gyorsan tető alá kaptuk, hogy lehessen benne belül- dolgozni a téli hó­napokban". Dolgoznak is ben­ne gőzerővel, mert ez a közös alíkotá's, -nemcsak a- jelennek, már a jövőnek is szól. S erről az alkotásról beszélve „leple- ződtek le” leginkább a teveli­ek, akiknek helyén van az eszük. De nemcsak okos, hanem szívemberek is ők, mert nem restellik az érzelmeiket meg- m-utalbnli. ■ IIHHIIIHIIIHHH Fél kilenc után, amikor vé­get ért a falugyűlés, s mentünk az udvarról nyíló klubszobába a kabátjainkért, váltani S-s még pár elvtársi, baráti szólt búcsú­zás előtt, a, bonyhádi tanács elnöke lépett mellém. — Mit ír erről az estéről? Lehet érdekeset írni egy falu­gyűlésről? Döntsék el az olvasók, hogy lehetett-e. Azt azért elárulom, hogy bőven szereztem később megírnivalókat is, a mindin­kább egyetlen nagy családra hasonlító Teve-len ... LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: CZAKÓ SÁNDOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents