Tolna Megyei Népújság, 1983. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-08 / 32. szám

A NÉPÚJSÁG 1983. február 8. Moziban A kis darázs Kis darázs a zárdában Vivienné VJllamont első regé­nye, A kis darázs egész rövid idő alatt vitógsikert ért el, így híre is halmar élj ütött hozzánk. Az Európa Könyvikiiadó dicsére­tes gyorsasággal megjelentette magyarul is, Így a film nézői élőbb olvashatták könyv alak­ban, még mielőtt a filmvásznon is viszontláthatták ennék a vér- lŐTÍtóain komisz sorsú kislánynak az életét.' A regény ai kritikusok szerint igazából önéletrajz, az Írónő mondja el saját, különös, há­nyattatott gyermeksorsát. Ajari könnyedség, nyelvi lelemény, humor jellemzi a regény nyelve­zetét, így a1 tragikus sors mö­gül is kiértik az egészséges, tiszta, gyermeki életöröm. Nem volt könnyű dolga a számunkra ismerősen csengő nevű rendező, Jóska Pillissy dol­ga, aki filmre írta., majd ren­dezte a kis darázs történetét. Feltételezés, hogy saját sorsát írta meg az írónő, viszont tény, hogy saját kislánya alakítja a filmben Vivíane-t, a címszerep­lőt Nem volt könnyű dolga a rendezőnek, hisz ismert, sikeres regényt filmre vinni a legnehe­zebb feladatok közé tartozik. Aki olvasta a könyvet, abban óhatatlanul kialakult vailamifé- le kép, képzelete filmszalágjón megjelenik a történet, amit most a mozi valóságával ha­sonlít össze. És, ha nem elkép­zelései, elvárásai szerint ala­kul a. mozivásznon o történet, könnyen kész az ítélet; „nem jó az adaptáció, gyengébb a film, mint az eredeti regé/ry." Tulajdonképpen azt hiszem, nincs szükség most efféle ösz- szehasonlításra'. Kis darázs tör­ténete így is — önálló filmként is — megállja a helyét. Akik látták, sokáig nem felejtik a meghatóan naiv kislányt — Emilie Montagnet alakítását — és bizonyárai olyanok is voltak, akik megkönnyezték a filmet. Más kérdés az, högy o fűm soha sem tudja', nem is fogja visszaadni az eredeti regény szépségét, így akit igazán érde­kel, oz a mozi után, könyv alak­ban is megismerkedik Viviené Viillaimonlt regényével. t. Á múzeum évkönyve Rádió Amerikai kisváros - közelről Azit hiszem, Kulcsár Istvánt inem kéll bemutatni egyetlen rádióhallgatónak sem. Rendsze­res tudósításait a világ sok tá­járól, az amerikai ikorrtinens életéről, nagyon sokain baillllhiat- tuk. így valószínű, hogy neve is odaűlitetett több hallgatót a rádió mellé vasárnap délután. iMert úti jegyzetének címe — la­kossága 4660 fő — talán ke­vésbé volt vonzó, érdeklődést- keltő. iKuilosáir István egy amerikai kisvárosba', egy járási székhely­re kalauzolt el Ibenmünfcst. Egy városba., amely semmiben sem különbözik a többi, - térképen sem található — kisvárostól. A városika — Wlimdom — lakói, szinte semmit sem tudnak az Európáiból érkezett tudósító ha­zájáról. ;Nöiiv kérdésekkel bom­bázzák a vasfüggönyön túli or­szág lakóinak életéről, viszont készségesen, korrektül viselked­nék a riporterrel szemben. Kul­csár István ijóvoiltábál imíi iis be­tekinthetünk a vrimdomiolk éle­tébe. 'Megismerhetjük a farme­rek szövetkezeti gabonatároló­jának igazgatóját, akiinék tá­rolói ugyan félig vannak, de asztalán Ikiisklépernyős tévén a chicagói gabonatőzsde percre pontos árfolyama látható és aki intézkedései helyességét, a szö­vetkezet Hétét, is napra-, sőt perorékiész tájékozottságának köszönheti. Az talán csak a szű'kébb szakmaija iránt fákozottan ér­deklődő újságírónak volt érde­kes - mégis jól érzékelteti a munkaviszonyaikat —, hogy a helyi rádióadónál, amély napi tizennyolc órábaln sugároz mű­sort, a riporterek, a műszakiak és a takarítónők összesen tízen vannak. Mellettük további há­rom ember mélllékfogfallkozá's- bam dolgozik a rádiónál. Ugyanez a helyi lap eseté­ben még kevesebb alkalmazot­tat jelent. Igaz, hogy a huszon­nyolc oldalas újság terjedel­mének közel félét a reklámok teszik ki, de ugyanezt a meg­terhelést másutt is tapasztal­hatta a riporter. 'Útijegyzet egy amerikai kis­városról — volt az alcíme a rá­dióműsornak, ami kifejezte, hogy mire számíthat a leendő rácffóhaiílgató. iHogy mégis több, jelentősebb, szélesebb, színesebb tájékoztatás lett a félórás műsorból, az Kulcsár István tehetségét, rátermettsé­gét dicséri. Tj­A megyei múzeum munka­társai tudományos tevékenysé­gük eredményeinek egy részét hosszú idő óta évkönyveién pub­likálják. Az ilyen jellegű kiad­ványok sor- és évszámmaf van­nak ellátva, de ez a jelzés a legritkább esetben' azonos a tényleges megjelenés időpont­jával. Ami ugyan a publikációk értékéből miit se von le, de azért elég tanulságosan szem­lélteti nem éppen rózsás nyom­dai viszonyainkat. „A szekszárdi Béri Balogh Adóm Múzeum Év­könyve 1979—1980." című ki­advány kettős kötet, a X—XI-es. A kötet anyagát még az előző igazgató, dr. Szilágyi Miklós zártai le 1980. október 1-én. A kézirat nyomdába' érkezett 1981. ápri'lisóban, a 490 oldalas, sok illusztrációval gazdagított kötet megjelent — az Impresszum szériát — 1982. decemberében, az olvasók kézihez kapták 1983. januárjában. A kötet 13 tanulmányt tartal­maz és dr. Szilágyi Miklós je­lentését az 1979—1980. évi mú­zeumi munkáról. A tanulmányok szerzői legnagyobb részt ai mú­zeum munkatársai. A „tanul­mány" szó hangsúlyozandó, hisz nem a nagyközönségnek szánt 'lektűrről, hanem a szak­emberek elé tárt új megállapí­tásokról van szó. A nem ha­zánkfia szakembert az egyes írások túlnyomórészt német vagy onqol fordítósdi segítenek el­igazodni. A Wosinsky által megkezdett munkát folytató Gaál István a Katona 'Lajos már 1090-ben így határozta meg a különböző tudományágak összefüggését, kölcsönös egymásrautaltságát: „az Ismeret tárgyalnak egymás­sal valló sókszarás öszefüggésé- inéll fogva ... mindegyük tudo­mányág annyiíra összefonódik a többiekkel, hogy höl ez szorul amannak, hol meg amaz ennek a segítségére: 'bármelyik juthat a többivel szemben középponti helyzetbe, vagy lehet egy má­siknak, mint középpontinak, a küllője." l(A népköltés a nép- llétektun tárgykörében.) A századforduló magyar gondolkodástörténetében - ál­lapítja meg a könyv előszavá­ban 'Németh G. Béla — előke­lő 'hely illeti meg Katona La­jost. Jelentősét ailkatott az iro­lengyeli kultúra dél-dunántúli elterjedtségéről ad számot Visy Zsolt az új pannoniéi katonai diplomákról, Gaál Attila a dombóvár-békafói temetőről ér­tekezik^ A régészet témakörébe tartozik még egy bótaszéki ró­mai sírkő 'ismertetése (Mócsy András—Gaál Attila), az antro­pológiát ériinti Éry Kinga beszá­molója Dombóvár környéki tö­rök csontmaradványokról. Na- cso Mihály mintegy ezekhez csatlakozva fejteget különböző restaurálási problémákat. A néprajzot G. Vámos Mária1 kép­viseli a sárközi női viselet ala­kulásával kapcsolatos adalékai­val, Szilágyi Miklós az „ősi"- nek mondott ártéri gazdálkodás elméletéhez hozzáf űzőitekkel. Kultúrtörténeti vonatkozásának mondható V. Kápolnás Mária munkája az 1949—1956. közti egyéni parasztgazdálkodássdl kapcsolatban ét Sz. Bányai Irén ismertetése az ozorai iparosok XVIII. századi vagyonleltárairól. Szőkébb szakmánk, az újságírás Szilágyi Miklós révén került a kötetbe, aki ai lapelődjeinknél 1897—1910. között megjelent és régészeti leletmentésekkel kap­csolatos híradásokat dolgozta fel. Szinte említeni se kell, hogy mindennek túlnyomó többsége egyúttal' Wosinsky páratlan munkabírására is újabb fényt vet. Végül van egy ornitológiái tanulmány, felettébb praktikus vonatkozó sókkal. Szörényi Lász­ló a megyében lőtt vetési var­jaik gyomortartalmát vizsgálta. —s. —n. daiomtörténet-írá'sban is, de fő­ként néprajz-, nyelv- és törté- mettudamáinyti tanülmányaSért tisztelhetjük. A tudományosság mellért is közérthetőek, élveze­tesek a kötetbe fölvett írások. Az egyes ciklusok: 1. A nép­mesékről, 2. Fo'lklór-kalendá'ri- um, 3. Legenda, példa, láto­más. Jó két hónappal vagyunk túl az „Eladó leányok napján" (november 30.), mégis ebből idézek, mért a kiemelt sorok intelme máig ható, s higgyük, „még unokáink Is" hallani fog­ják : „Képzelhetünk ugyan ma­gunknak öly időket, amelyek­nek emberisége a ma még (az­az: az 1900-as évek elején) vi­lágszerte elterjedt és cselekvő Könyv Folklór-kalendárium Hangverseny az Augusz-házban Az Augusz-hází hangveresny- sorozat második koncertjén — amire még nem volt példa — kicsinek bizonyult a Liszt Ferenc Zeneiskola nagyterme. Már pót­székek sem fértek a helyiségbe, amikor az egyébként rendkívül felkészülten és színvonalasan konferáló Kocsis Antalnak félbe kellett szakítania mondanivaló, jót, mert még mindig érkeztek újabb érdeklődők. örvendetes, hogy ezek a csa. ládias hangulatú zenés vasár­nap délutánok egyre népsze­rűbbek, terebélyesedő művelő­dési igényt elégítenek ki. Elkép­zelhető, hogy a későbbiek so­rán a remélhetőleg ez évben élkészülő Művészetek Házának tágasabb lehetőségei jelentik majd a megoldást. Főszerepet ezúttal is a kama. ramuzsika kapott. Csak üdvö­zölni lehet a műsor összeállítói­nak azon törekvését, hogy mind mélyebben ismertessék és ked- veltessék meg ezt a zenei mű­fajt. Az Igazán nagyok, rrtint Bach, Beethoven, Händel, Csaj. kovszkij stb. mögött számos ..kismester" alkotott csodálato­sat, ma alig ismertet vagy ne­tán elfeledettet. Úgy tűnik, a zeneiskola tanárai küldetést vállaltak (nagyszerű misszió) ezek felkutatásában, szépségük felvillantásában. Közülük való □marosa is, akinek G-dúr ver. senyművét Dobai Tamás, Körtés József (mindketten fuvolán) és Dobai Tamásné (zongorán) ját. szólták. A háromtételes (I. al­legro, II. largo, 111. rondo) darab igényes előadását hallgatva a kellemes dallamvezetésben az olasz operairodalomra emlékez­tető részleteket véltünk felfedez, ni. A vokális muzsikát Kovács Jó­zsef képviselte (zongorán kísért Lányi Péter). Ezúttal Mozart operaáriákat (Don Juan: Szere, nád. Leporelló áriája, Regisz- terária) énekelt, melyeket nem minden részletükben sike­rült megoldania. A délután egyik üde színfolt, ja, örömteli meglepetése volt a fiatal és tehetséges Kiss Júlia zongorajátéka. Műsorát a Ko- dály-év jegyében állította ösz- sze. A hét zongoradarabból (Op. 11.) a Székely keserves, az Esik a városban, a Sírfelirat, a Székely-nóta csendült fel. A törékeny muzsikus határozott, energikus előadásmódja, átlé- nyegülése élmény volt. Michael Haydn, Joseph Haydn testvére, kinek munkás­ságát a nagy fivér fénye (lám, milyen az emberi sors?!...) tél­iesen elhomályosította, háttérbe szorította, pedig viszonylag ter­mékeny szerző volt. Tőle válasz­tották a „Qulntett"-öt, Csécsy Istvánné (hegedű), M. Pálma Ilona (brácsa), Falussy Mária (klarinét), Strigencz Zsuzsa (fa. gott) és Müller János (kürt). Az előadók közül hadd szóljunk külön Csécsy Istvánnéról. aki új tanára a zeneiskolának és ezút­tal lépett fel először Augusz- házi koncerten. Tiszta intonáció, val, elegáns vonóvezetéssel, pontos indításokkal, jó stílusér. zékkel, biztosan vitte a prímet és nagyban hozzájárult a meg­érdemelt sikerhez. LEMLE ZOLTÁN erejű 'babona bilincseiből már teljesen felszabadult; de olyat, amelynek hangulataiba időről időre a babonáik egy-egy hal­vány emléke ne szőne némi el­lenállhatatlan sóvárgást a messze múlt és a rejtett jövő ismeretlen tájai felé — olyat már csalk azért sem tudunk és akarunk magunknak képzelni, mert 'szerfölött sajnálnák sze­gény későkari utódainkat, ha ilyen, minden költői ábránd nélkül való végtelenül sivár vi­lágosságban keltenie éfniök." Ma, amlikoir a boSzoikányége- tésnéi nagyobb veszélyek lesel­kednek az egész emberiségre, nagyobb hajlandóságot muta- tunk-imutatnánk „Orbán süve­gét”, a jókedv, a víg élet „sö­tét babonájának" jelképét a fejűinkre rakni, minthogy «Hő- gítóbombálk „tiszta realizmusát” rettegjük. DEVECSERI ZOLTÁN TV-NAPLÓ Nagy Lajos emléke A századik évforduló nyomán feléje fordult ia figyelem, Apostagon, szülőfalujában szobrot kapott, de ugyanakkor fo­kozottan érezzük azt is, hogy mennyire nincs jelen irodal­munkban. 1954-ben halt meg, október 28-án, s temetésén a gyászbeszédek nem fukarkodtak a jelzőkkel, js az is elhang­zott, ha jól emlékszem, darvas József mondta, hogy az iro­dalomnak adósságai vannak Nagy Lajossal •szemben, mert életében nem becsülték meg úgy, ahogy megérdemelte volna. A dogmatikus irodalompolitika egyenesen kirekesztette íaz iro­dalomból, s jóvátetételre bőven lett volna alkalom a halála óta eltelt közel harminc év alatt. „Halálig árva és tiszta valál" - irta róla Nagy László, de a századik évforduló is újra csak a le nem törlesztett |adósságra figyelmeztetett. A tv sem tett ki magáért. Felújították laz 1919 május című novella tv-változatát, ami valóban egyik remeklése, de novellák tucat­jai kínálják a megfilmesítést, regényei közül is bízvást lehet­ne válogatni. Nagy Laios a XX. századi magyar Irodalom egyik legerőtel­jesebb realistája, műveiből pontosan tekonstruálni lehet a szá­zad első leiének életét, erkölcseit, az égész jmagyar társadal­mat, finnyás és félműveli arisztokratáival együtt, mert Nagy Lajos ezeknek az életét is közelről ismerte, 'még abból az idő­ből, amikor házitanítóskodott. S milyen fölényes biztonsággal ábrázolta! Bölcs humora is megcsillan ilyenkor (Agyveleőnek nehéz feje van), mert "nemcsak komor színei vannak. ' Az 1919 május, ami a tv-változatban az Új vendég érkezett címet kapta, igazi remekmű. Babits erről a novelláról irta, „miliőrajza és figurái egyformán meggyőzőek, tökéletes mér­séklettel, realitással és elevenséggel, gazdag ^megfigyelésekből fölépítve", is a film, amit Kazimir Károly (készített, méltó a )no- vellához. Örömmel néztük [meg iújra, miként örömmel hallgat­tuk azoknak szavát is, akik barátként emlékeztek rá vissza, legérzékletesebben Juhász Ferenc, Karinthy Ferenc, ördögh Szilveszter, s tudós alapossággal Király István, aztán Gdda Gábor, Sötér István, dr. Szín etár Ernő, Tamás Aladár. Szavaik nyomán valóban közelebb kerültünk Nagy Lajoshoz, mindez azonban kevés volt, írói jelentősége, a századik évforduló ün­nepi alkalma többet érdemek volna. Persze fcrz is igaz, hogy Inkább olvasni kellene, ez a legmél­tóbb ünneplés. Arra a kérdésre Is nehéz válaszolni, hogy ez a nagy író hogyan maradhatott ki állandó olvasmányaink közül. Móricz, Tersánszky vagy Tamási Áron a statisztikákkal igazolt megcsappant olvasási kedv ellenére is jelen van \az olvasói tu­datban, valamilyen emléke mindenkinek fűződik hozzájuk. Nagy Lajos műveihez nem, pedig értékben mindenképp mei- léttük a helye. Ma egyik kulcsszavunk az „érvényesülés". Erről beszélt a Stúdió '83 egyik rendező vendége is legutóbb, hosszan ecse­telve, hogy vidékről „fel" kellett mennie Pestre, mert érvé­nyesülni csak ott lehet. Mi tagadás, csüggedten hallgattuk, éppen ma, amikor a vidéki szellemi élet (a színházakat is bele­értve) egyre erőteljesebb. Közben pedig Nagy Lajosra kellett gondolnunk, aki Pesten élte le az életét, s [mégsem tudott „ér­vényesülni", pedig a szőkébb szakma kezdettől tudta róla, hogy jó író, ennél több is, remekíró. De az olvasók ma is hűt­lenek hozzá, ki tudja Imiért? Pedig most már igazán itt lehne az ideje, hogy „érvényesüljön", mert értékeink tiszteletével ma­gunkat becsüljük meg. S ehhez !nincs is szükség egy századik évfordulóra. CSANYI LASZÓ Örökül hagyni... A televízió Családi kör adásai az elmúlt egy esztendőben alaposan kielemezték a szülői magatartásformákat, a nevelési módszereket, s a gyermeket nevélő felnőtteket különböző reak­ciók alapján kategorizálták - hideg, meleg, korlátozó, enge­dékeny. ,(Természetesen az első két jellemzőhöz kapcsolódik a második kettő.) A Családi kör legutóbbi adását A szülői örökség címmel lát­hattuk csütörtökön este, az előző tizenegy adás összefoglalá­saként. Azt mutatta be a műsor, hogy azok a szülők, akik gyermekükre nem tudnak vagyont, metán diplomát „hagyni", egy dolgot, a nevelői stílusukat, azaz önmagukat örökül hagy­ják utódaikra. Példákkal mutatták ibe, hogy a más-más típusú szülők nevelési stílusát miként élesztik újjá Felnőve gyermekeik, még akkor Js, ha azzal gyermek-, illetve serdülőkorukban egyál­talán nem értettek egyet. Vagyis a műsor lozf tárta elénk, hogy miként neveljük — akár tudatosan, akár nem — szülővé gyer­mekeinket. Mivel a szóban forgó műsor nézettségi indexe magas, nyil­ván ráébreszt sokakat - ez esetben — nevelési stílusuk hiá­nyosságaim, példáival, pszichológiai tanácsaival esetenként el­gondolkoztat, sőt tfelülvizsgáltat magával a szülővel saját pél­datárában összegyűlt esetek közül néhányat, s ennek követ­keztében van rá esély, hogy a következőkben másként reagál gyermeke cselekedeteire, s enyhít a kemény retorzión, avagy az érzelmi terroron, s erre nagyobb az esély. Hiszen a műsor indíttatására az országban sok helyütt alakultak Családi kör­klubok, ahol pedagógusok, pszichológusok irányításával ismé­telhetik át a szülők a műsor kínálta „leckét", sőt tanácsokat is kaphatnak a problémák megoldására, elemezhetik gyerme­keik lelki tulajdonságait, vagy életkorukkal járó legfontosabb sajátosságaikat. Csendes napok Bodrogközi csendes napok címmel volt látható egy huszon­öt perces kisfilm vasárnap délelőtt a tv-ben. Mint a címből is következtetni lehetett, hazánk egy kis csücskéről, a Bodrog­közről, a nyáron is csendes, a turistáktól „megkímélt" vidékről szólt. Úgy vélem, bágy sokaknak okozott örömet e tájról hal­lani és látni valamit, hiszen a két folyó — a Tisza és a Bodrog - ölelte terület sokaknak teljesen 'ismeretlen. Létezését nem fémjelzik nagy városok nevei, nagy történelmi sorsfordulók, hanem a csendes munkás hétköznapok, a csöppet sem viharos múlt, viszont annál több régi emlék. Lírai szépségű kisiilmet készített a televízió stábja — szer­kesztő: Bálint Ágnes, rendező: Beregszászi Mária — hazánk északkeleti csücskében. Hangulatosan mutatták be a nézők­nek a teknővájást, a halfogást, a gyékényfonást. Szívesen idő­zött a kamera az ember által „befolyásolatlan" tájon, a gaz­dag madárvilág egyik-másik egyedén. Bizonyos, hogy a sokak számára eddig ismeretlen táj e film megnézése után hlvogatóvá válik, s a nyár beköszöntővel egyre többen keresik majd fel az eddig csendes vidéket. Előre is elnézést kell kérni a bodrogközi hallgatag nyugalomtól, mert valószínű, hogy a turisták hamarosan megbolygatják csendjét. -hm-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents