Tolna Megyei Népújság, 1983. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-05 / 30. szám

lA^PÜJSÁG

*

1983. február 5.

T ermészetjárás

Barangolás Máré-vá rátái Pécsváradig

Itt vált ketté a csoport. A térképet Bencze Attila és Chlebo- vics Miklós tanulmányozza

A betyártanya előtt

Sportműsor

SZOMBAT

Kosárlabda: A Dombóvári

VMSE felkészülési tornát rendez négy csapat részvételével. Kezdés 9 ára.

Kézilabda: Szekszárdon a

Zrínyi utcai tornacsarnokiban 14 árától a megyei kézilabda- szövetség téli teiremk:upa-mér- kőzéssorozata. A .tanítóképző főiskola tonnatermében 13 órakor kezdődik a női csapatok részére a Volán-kupa.

Asztalitenisz: Dombóváron a DVMSE tornatermében 9 órától egyéni a'sztaíiitenisz-bajnok- ság.

Teke: A Dombóvári Spartacus NB l-es csapatü Budapesten az Építőik ellen veszi fel- a küzdelmet 10.30-tőí.

Focifarsang: Tamásiban, a

gimnázium tornatermében 8 órától úttörő fccifairsang.

HDN-kupa: A Szekszárdi Dózsa MB ll-es ilabdarúgó-csapa- ta az ugyancsak NB ll-es Bajához látogat. Kezdés 11 óra.

VASÁRNAP

Kosárlabda: Folytatódik Dombóváron a DVMSE felkészülési tonnája!. Kezdés 9 óra-.

Teke NB III: TAÉV-Szalkcs 9 ára.

Labdarúgás: HDN-Joupo. A Dombóvári VM’SE Sellye együttesét fogadja' 14 órakor.

Teremfoci: Szekszárdon, a

Zrínyi utcai tarn a csarnokban a TÁÉV kispályás teremfocija. Kezdés 9.30 óda.

Gólzápor Linzben

A linzi sportcsarnokban rendhagyó mérkőzésre került sor, 2500 néző előtt az osztrák Linemayr bíráskodása mellett Magyarország és Ausztria válogatott labdarúgói mérték össze tudásukat — teremben. Mészöly Kálmán csapata alaposan kivágta a rezet, 25 perc elteltével már 5:0-ra vezetett, amikor lefékezett, és lehetőséget adott a hazaiaknak a szépítésre:

Magyarország—Ausztria 5:2 (3:0).

Góllövők: Burcsa (5., 25. p.), Szentes (10. p.), Kerekes (13. p.), Han- nich (21. p.), III. Gasselich (29. p.), Haider (40. p.).

összeállítások: Magyarország: Ka- tzirz — Kerekes, Pásztor, Moldván, Hannich, Póczik, Burcsa, Szentes, Pölös'kei, Nyilasi.

Ausztria:- Lindenberger (Fuchsbich- ler) — W. Nagl, Mirnegg, Gasselich, Baumeister, Fürst, Pichler, K. Nagl, Wartinger, Haider, Jurtin.

A megszokott kép a bonyhádi lautóbusz-pályaudva-ron: utasok jömnek-meninek, néhányon behúzódnak a váróterembe. Aztán egy népesebb csoport érkezik, nem meihéz kibail á Imi: természetjárók. Hátizsákkal vagy oldalzsáklkOiI, bottól felszerelve, lábukon bakancs, vagy kényelmes cipő. Vagy húszam gyűlnék össze és a menetrendszerinti autóbuszjáraton nem találni 'ülőhelyet, megtöltik a turisták.

Qhlebovics Miklóstól, -a BMSC természetjáró-szakoszltáJy vezetőjétől érdéklőditünk, vele váltottunk néhány szót - még indulás előtt. Elmondta, hogy egy népes csoiport Bencze Attila tanár vezetésével már előző nap kiment Magyaregregyrei és a szekszárdi úttörőhöz vándortáborában töltötték az éjsz'aikát.

Jóval megelőztük az autóbusszal érkezőket, hiaimlair rátaláltunk az úttörőhöz táborara. A csoport tagjainak egy része a konyháiban szorgoskodott, reggelijét .fogyaisztotta az akkor készült 'teáival. A málsiik része a szobákat tette rendbe, ágyazott, rakodott. A hosszú épület előtti folyosót a bonyhádi 504-es szakmunkásképző intézet első osztályos tanulója, Szabó Tímea söpörte nagy szorgalommal, olyan igyekezettel, mintha ezen múlna a túra sikere. A csoport vezetőjét, Bencze Attilát is munka k'öZben találtuk. Miután elkészítette az útravalót, a tábor előtt 'beszélgettünk:

— Harmincán érkeztünk tegnap délután. Többségiünk szakmunkástanuló, féle fiú, fele lány. Egy korábbi útünkről készült di difiimet vetítettünk üz este, jól szórakoztunk, korán lefeküdtünk, kipihenve vágunk a mai, közel 20 klm-es útnak.

— A szia kimunkástanulók közül afcaídmbk olyanók, alkíik miután kikerülték az iiskalából, visszatérő túrázóik?

— Igen. Ma is itt vannak például fiáimon, ők három éven á.t rendszeresen jártak velünk, 'míg tanullak voltaik. Egy éve már szakmum kásák: Varsányi

Miklós, Daradics József és Tu- róczi Zoltán. Rajtuk kívül minden nyílt túránkon ött van Varga Ferenc — mutat a közelben álló fiatalemberre, akivel a beszélgetést folytattuk.

— Budapestem tanultaim, ott ismerkedtem meg a természetjárással. Miután hazatértem, a BMSC-lhez igazoltam, bronzjelvényes minősítésem van. Évente 25-30 kisebb-nagyöbb túrán veszék részit.

— Megjött az autóbusz - kiállított fel az egyik fiatal.

— Honnan tudja, hisz nem látni le az a utóbusz-megállóig?

— Nem 'kell azt látni, tudom: itt az ideje.

Igaza volt, mert néhány perc múlva feltűnt a csoport, 'köztük a mindenki Zoli bácsijával, dr. Kovács Zoltánnal, aki nemcsak a teniszsportban végez lelkes, önzetlen munkát, hanem amikor csak arra lehetőség nyílik, a túráikon is részt vesz. Néhányon az „utánpótlást” is magukkal hozták, 6-8 éves gyerekekkel érkeztek. A két cső port tagijai néhány szót váltottak és

már együtt indultak, hogy néhány kilométeren át együtt tegyék meg az utat.

— Irány Máré-váira — hangzott a felszólítás és máris elindultak a meredek úton fölfelé az újjáépített, siép kilátást ígérő várihoz.

— A kocsívall menjen a kö- vesútőn és az első kőhídná'l várjon ránk, ott érünk le a hegytetőről - mondta Ghlebo- vies Miilklós.

Vagy másfél kilométer után megtalál ltok a kőhidat — nem völt néhéz ráakadni. Türelemmel vártunk, élveztük a csendet, a táj szépségeit. Vagy harminc perc elteltével kisebb csoportokban érkeztek Márié-várá*, tói. Többségük megállt az . út melletti Iharos-kútrnál, hogy kulacsát megtöltse o forrás vizével, vagy éppen igyon. A kő- hidnál rövid tanácskozás következett, előkerült a térikép és azok, akik reggel a gyerekekkel étkeztek, egy rövidobb utat választottak. A zöld kereszttel, valamint a piros X-szel jelzett úton ChleboVioséik elindultak a 14-15 km-es távon, a végcél Mázaszászvár.

Március végének beillő kellemes időben hamar lekerültek a kabátok és egyre nehezebbek lettek a hátizsákok. Ezen is segítettünk, minidjáirlt köny- nyebben emelgették lábaikat... A felesleges kabátok, táskák bekerülitek az autóba. Menet közben kisebb csoportok alakultak ki, általában hárma sóival, négyesével mentek, de akadtak, akik - fiú és lány - együtt haladtak. Kriizsám Erika, a srakmunkásképző másodikos tarn diója - aki a cipőgyárban tanulja a szakmai tudnivalókat —, büszkén mondta, nem először van túrán, tavaly m'ég Tatán is ott volt azon az emlékezetes nagy eseményen.

Bencze Attila magyarázott:

— Nemsokára elérünk egy elágazáshoz, ott találjuk a pusz- tabá.nytaii erdészházait és közvetlen mellette van egy kedves kis épület, a betyáríanyö.

A gyerekek egy része körbejárta az épületet, előkerültek a fényképezőgépek, de már akadt néhány, aki le is ült. Mind ősze néhány perc volt a pihenő, aztán átmentek a be- tyártainya el'é, hogy azt is megnézzék, megörökítsék fényképezőgépükkel.

— Indulás, mert még nagy út óül előttünk — hangzott a felszólítás és elindult a társaság, öt-hotszáz méter után jobbra feltűnt a Hánmashegy, majd szemben a Zengő.

— Látjátok gyerékek azt a hegyet — mutatott a Zengőre —, teljesen megkerüljük, és úgy ereszkedünk le Pécsváiriadira — mondta Bencze Attila.

— Még messzf van? - így egy diák, miire a válasz: - Még van mit megtenni, talán a fele útján vagyunk.

'Újabb félóra és ráakadtunk orra az útra, mély Szentlászló- ra vezet. Néhány éve jártuk ezt az utat, most nem szerepéit a

programban. A Mecsék egyik legszebb, egyiben legeldugottabb községe. Nincs köveisútja, mindössze néhány házból áll ma máir a település.

'Lelassult a tempó, már nem voltaik olyan fürgék a lábaik, érezték, hogy 14—15 km-t hagytak a hátok mögött. Jó néhányon szomjúságról panaszkodtak, na meg a jobbnál jobb ételeket emlegették. Két óra után néhány perccel a dombtetőiről már lehetett látni Fécs- vánad első házait. Két nagymá- ínyoki fiú — Garrszler Gábor és Hermész Gábor, mindketten szerszámkészítő tanulók - meggyorsították lépteiket, hogy elsőnek érhessenek Pécsváradon a vendéglőbe, x hogy olthassák számijukat Mire mi odaérkeztünk, a literes kőlásüveg már üres volt. A vendéglősnek elég volt nyitogaitni a sok üveget, szinte mindenki egyszerre kérte az üdítőt.

Az idő sürgette a társaságot. Bencze Attila kiadta a „parancsot": Indulás, mert lekössük a buszt és akkor várhatunk jócskán, míg jön a következő.- Bizony menjünk, mert alig várom, hogy a fürdőkádba ülhessek — szólt közbe Daradics József.

'És megindult a csoport a pécswánadi vár mellett, maguk mögött hagyva a szép tájat, a kellemes napot.- Ny Máré-vára alatt

Tíz nap Jesenikben

Sítáborban a paksi kajakosok

Matura-emlékverseny

Még az elmúlt évben együttműködési megállapodás született a csehszlovákiai duikoványi atomerőmű-építkezés KISZ-bi- zottsága és a Paksi Atomerőmű Sporegyesülét között Annáik lényege oz volt, hogy a duková- nyiak Csehszlovákiában télen sítá'borozást biztosítanak az ASE 30 sportolója részére, a paksiak pedig egy víziitúrai megszervezésévé! viszonozzák majd a nyáron az északi szomszédok vendégtlátálsát'.

A papírra vetett megállapodás élső része megvalósult. A 30 tagú paksi sportolóküldött- ség buszba szállhatott, hogy Csehszlovákiában tíznapos sí- táborozással készüljenek oz idei év feladataira, Felejthetetlen élményekkel gazdagodott az ASE küldöttsége, erről tanúskodott Szabó Tamás egyesületi elnökhelyettes útinaplójai Is. Hogy mit jegyzett fel a turnusvezető, elnökhelyettes? Erről számolunk be röviden.

Egy napot vett igénybe oz utazás, ómig Paksról a Nyugat- Beszkidekíben lévő Jesenlilkbe, későbbi szálláshelyükre érkeztek a paksiak. Másnap kiadós gimnasztika és állóképesség - fejlesztő gyakorlatok vezették be a programot. A fáradtság ellenére is felvidultak az orcok, mert mindenki megkapta' sífelszerelését. Ezzel együtt elkezdődött az oktatás a1 turistaszálló előtti enyhe lejtőn. A 'következő három napban máir 20 km-es távolságira is e'l'merészkedtek, ahol megfelélő hóviszonyoik voltak. Frissítőként közbeiktattak egy uszodai látogatást is. A sűrű program ellenére sem feledkeztek meg orról, hogy általános és közép iskolás korú sportolók, így csomagjaik mélyén ott lapultak a,tankönyvek is . . . Jól tudták: o felkészülés, a, sí- tá'borozás miatt nem lehet elmaradni az otthoniaktól tanulásban.

iEgy hét gyakorlás után máir komoly isífeladatot kaptak a táborozok. A turistaszálló közelében lévő, sífelvonó melletti le- siklópólyá't kellett használhatóvá tenni — alkalmi hómunkásként —, hogy délutáni o felvonót is Igénybe véve megmutathassák síelés! tudásukat. A napló szerint ezt a1 feladatot estére már mindenkinek sikerült megoldania. A siker „földobta" ai kajakos fiúkat, és még nagyobb feladatra. vállalkoztak. Raimozvára mentek, ahol már mintegy két kilométert lehetett silklánli, és ülőfelvonó szállította őket a starthelyre. Itt a terep természetes buktatóin kívül az időjárás viszontagságaival is meg kellett küzdeni. A pálya alján eső esett, aztán ahogy fokozatoson felfelé haladtaik, úgy zor- du'lit az időjárás. Ezen a napon még egy program várt a résztvevőikre: a szaunázás, amiről alighanem sokáig beszélnek még itthoni társaiknak . ..

Gyorsan teltek a naipok, fájó szívvel állapították meg, hogy elérkezett táborozásuk utolsó napja, Isimét a leslilklópályát vették birtokukba, a défutón "pedigJobbára már a csomagolással telt el. A táborzáró estén hangulatos, kulturális programot is szerveztek. Aztán másnap reggel hazaiindultok Paksra. Az ASE kajalk-kenusai egyöntetűen váltjaik: élményekben gazdag, szép vollt ez a táborozás.

Iskolai sport

A dombóvári városi sportiskola rendezte meg Tolna és Somogy megye testnevelés-tagozatos iskoláinak úttörő-olimpiai tornaversenyét. A jól szervezett, gördülékeny és élénk érdeklődés mellett lezajlott versenyen az alábbi eredmények születtek. (A csapatokban 10-10 leány és fiú vált.)

II. korcsoport (3-4. oszt.): 1. Dombóvár, Gárdonyi 255,8, 2. Szekszárd, Zrínyi 247,5, 3. Szek- szárd, Babits 247,5.

III. korcsoport (5-6. oszt.): 1. Dombóvár, Gárdonyi 254,8, 2. Kaposvár, Vénusz J. 234,4, 3. Szekszárd, Zrínyi 233,7.

IV. korcsoport (7-8. oszt.): 1.

Szekszárd, Zrínyi 244,65, 2.

Dombóvár, Gárdonyi 242,25, 3. Kaposvár, Berzsenyi 235,15.

Úszásban ugyanezen a napon: 1. Dombóvár, Gárdonyi, 2. Szekszárd, Zrínyi, 3. Szekszárd, Babits.

*

Atlétikasportágban ez év ápriliséiban e két megye iskoláinak részvételével kerül sor szintén Dombóvárait az úttörő- olimpia versenyére a DVSI rendezésében.

Immár hetedik éve, hogy a legjobb hazai kötöttfogású birkózók a Körcsarnokban randevúznak, és mérik fel tudásukat az idény nagy nemzetközi feladatai előtt a Matura Mihály emlékére rendezett emlékversenyeken. Az idei, a 7. Matura- memorial ígérkezik a legrangosabbnak, hiszen kilenc külföldi nemzet legénysége érkezik a magyar fővárosba.

Az idei viad'al fő érdekességét az adja, hogy az első válogatót jelenti az áprilisi budapesti Európa-bajnokságra, továbbá hosszú évek keserű kudarcai után végre a 68 kg-bán illenék itthon tartani az elsőséget. Ez az a súlycsoport, ahol Matura Mihály versenyzett, és családja a mindenkori legjobban végzett sportoló számára adja át az értékes, birkózópárt ábrázoló herendi porcelánszob- rot. Korántsem mindegy azonban, hogy ez a; „legjobb helyezés" melyik hely. Utoljára 1979-ben fordult elő az, hogy a legkiválóbban szerepelt magyar 68 kg-os (Gaál Károly) egyben megnyerte a súlycsoport csatáit is. 1980-iban és tavaly a jugoszláviai Csaba László végzett az élen, 1981-ben pedig a bolgár Gencsev. így a legjobb magyarok lecsúsztak a dobogó legfelső fokáról. Tavalyi 2. helyével a veterán egri birkózó, Lakatos András érdemelte ki a Matúra-trófeát.

Szombaton 9 órakor kezdődnek a selejtezők, délután 15 órától folytatják az ágcsatákat, majd — számítva a nagy mezőnyökre — vasárnap 9 órától még mindig selejtező küzdelmeket rendeznek. A döntőkre, helyosztókra 14.00 órától kerül sor.

Az 1977 óta tartó Matura- em'lékversenyek során a Szondi SE világ- és Európa-'bajnoka Rácz Lajos (52 kg) páratlan bravúrról beszélhet: fél tucat alkalommal nyerte meg súlycsoportja csatáit, és most a hetedikre készüli. Ezzel ő az emlékversenyek kétségkívül 1-es számú birkózója.

A tavalyi memóriái győztesei: Orcev (bolgár, 48 kg), Rácz (52 kg), Fil'ipov (román, 57 kg), Tóth István (62 kg), Csaba (jugoszláv, 68 kg), Safiomöki (finn, 74 kg), Boncsev (bolgár, 82 kg), Növényi (90 kg), Gáspár (100 kg), Rovnyai (nehézsúly).