Tolna Megyei Népújság, 1983. február (33. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-05 / 30. szám
983. február 5. kezelik a Rettegés Atyját Veszélyben a szfinx? A titokzatos mosolyé szfinx éppúgy összeforrt az egyiptomi fővárossal, miiinit ahogy az Eifíel-torony Párizzsal, vagy a Colosseum Rómáival. A gize'hi plirtaMIsak tövében levő, több mint négyezer esztendős, a felkelő nap irányába néző alkotás a Kalifába özönlő turisták egyik fő célpontja, kedvelit látványossága. Érthető hát az aggodalom, aimii a közelmúltban a szobor állapotának fokozatos romlását kísérte. Számos szalkértő - s még több szenzációra éhes hírlapíró - kongatta meg a vészharangot: veszélyben a szfinx, puszrtiulás fenyegieiti a „Rettegés Altyiját!" (így nevezték él az oraib hódítók a hatalmas, 57 miéter hosszú, 20 méter magas kolosszust.) Jókora beomlláis keletkezett 1981 végién a szfinx bal hátsó lábán - 120 tégla omlott le a Védőborításbál, - most pedig a szobor mószlkőtonyagáinaik poiriliaidáisa gyorsult fel. A régészeti intézet szakértői csoportjának megállapítása szerint a sivatagii szlál, az éles homokszemcsék kaptató hatása mellett a talajvíz kezdte ki igazán az óriási fekvő arasziíáinallOikat, amelynek emberi a«rca a feltevéseik szerint Khephren fámáét ábrázolja. A homok egyébként állandó élnyeléssel is fenyegeti; útdíjára 1925—26-ban tisztították meg a kornyéket. A rombolásba „besegítettek” persze az emberek is az évszázadok sorain: az orr me'gromgáfáisa például a szoborral ágyúval lövető mairmpluk uralkodók számfáljáma írható, a hiányzó szOtólfait pedig az angolaik vitték el a British Múzeumba. (Nemrég az egyiptomi kulturális miniszter szólait fel a töredék visszaszerzéséért.) A szfinx orvosiásóról a tudósok heves vitáit folytattak. Elhangzottjaik szélsőséges véleményeik is, például, hogy temessék isimét vissza teljesen a konzerváló homóklba, Vagy hogy borítsák be hotalllmais üvegburával. MáSOk befecskendezéssel alkomnak erő- sítönii a kőanyagot, aimeriilklaii régészek pedig vákuumos eljárást javasoltak. Ezzel állítólag el léhetne távolítaml a szfinx szMdta- talapzatából a sót, amely a talaj- vagy esővízzel felszívó rog a szoíbor testébe, majd az éli párolgás során kikristályosodik annak felületén. Megoldást hozhatna az is, ha vízszívó tégláik helyett a nedvességgel szemben ellenálló kávékkal borítanák a Rettegés Atyját. A kezelés első lépéseiként a szobor nyalkáira kent különleges iszapréteg gél szeretnék felis zívatnli a mészkövet pusztító ásványi sókat. A módszer remélhetőleg sikeres lesz, hiszen a szfinx nemcsak Egyiptom, hanem az egész emberiség egyiilk féltett kúl- túirlkiimose. (szegő) A szfinx homlokán töredékben maradt Ureusz-kígyó a királyi hatalom egyik jelképe volt. A piramisok tövében fekvő oroszlántestű, emberfejű szobor- óriás (Fotó: Elekes Éva - IKS) Mi rejtőzik még a régi padlásokon ? Új értékek az Országos Széchényi Könyvtárban ALIG múlt száznyolcvan éve, hogy Széchényi Ferenc felajánlana „sok év leforgása alatt, nagy figyelemmel, gonddal és nevezetes költséggel" gyűjtött könyv- és éremtárát „drága hazájának". Adományával megvetette az alapját a Magyar Nemzeti Könyvtárnak és a Magyar Nemzeti Múzeumnak. Könyvgyűjteménye 13 ezer 724 értékes kiadványból, nyomtatványból állt. Ma az Országos Széchényi Könyvtár állománya csaknem 6 millió darab, ebből könyv és folyóirat körülbelül 2 millió, 500 ezernyi a kézirat, plakát és más nyomtatvány. Egy, az USÁ-ban napjainkban megjelent könyvtártudományi lexikon szerint az Országos Széchényi Könyvtár a világ hasonló gyűjteményeinek a sorában a hatodik, hetedik helyet foglalja el. Bár Széchényi példája napjainkra sem halványult el, s adományozás útján becses ét- rékek kerülnek a könyvtárba, az mégis elsősorban az úgynevezett köteles példányok, valamint az állami vásárlások révén gyarapodik. Nem lebecsülendő a csere sem. Sőt olyany- nyira nem, hogy éppen ily módén jutott 1982-ben a könyvtár — a magyar nemzet! — birtokába az Ömagyar Mária-siral- mat, a legrégibb fennmaradt magyar nyelvű verset tartalmazó Leuvení Kódex. Ami a köteles példányok gyűjtését illeti — ez is Széchényi nevéhez fűződik. Javaslatára a Helytartó Tanács már 1804-ben határozatot hozott, amelyben kötelezett minden nyomdát, kiadó műhelyt, hogy az általa megjelentetett könyvből, nyomtatványból juttasson az „Országos Könyvtárnak”. Hasonló rendelkezés azóta Is érvényben van, ám hogy mennyire tartották be, és mennyire tartják be napjainkban is, azon el íehet tűnődni'. Bizonyos, hogy az utóbbi időben — mint Dr. Wix Györgyné, a gyarapítási osztály vezetője mondja — évente körülbelül 24—25 ezer hivatalos és úgynevezett használati nyomtatvány érkezik a könyvtár címére, s ez nem kevés. Szinte megszámlálhatatlan a brosúra, a prospektus; évente 3 és fél—4 ezer az újság, a folyóirat, a különféle időszaki kiadvány, s 7 ezer címet tartalmaz a könyvek jegyzéke. Ez utóbbin belül körülbelül ezerre tehető a legkülönbözőbb intézmények, vállalatok évkönyve, „acta periodicája”, az üzem- és téesz-történelem. S mégis gyanítható, olykor tetten érhető, hogy vannak nyomdák, amelyek nem tudnak, vagy nem akarnak tudni a kötelező érvényű jogszabályról, így aztán gyakran olyan kiadványok hiányoznak a könyvtár gyűjteményéből, amelyek az utókor érdeklődésére is joggal számot tarthatnának. Mit tehetnek a szakemberek? Ha alkalom adódik megveszik, antikváriumokban, aukciókon, magánszemélyektől, itthon és külföldön. Bár a vásárlásoknál természetesen a figyelmet elsősorban a magyar kultúra évszázados ritkaságaira, múltunk vitathatatlan értékeire irányítják. A legutóbbi novemberi könyv- aukcióról hozták például haza az Országos Széchényi Könyvtár szakemberei 26 ezer forintért, bizonyos Sabelíicus 1518- ban Strassburgban kiadott könyvét, amelynek különös értékét számunkra az adja, hogy Szenczi Molnár Albert tulajdona volt; őrzi kézírását, feljegyzéseit. Az egyik pesti antikváriumban léitek rá egy XVI. században kiadott könyvritkaságra, amelyet Heiltai Gáspár, majd fia forgatott. A tavaszi, londoni könyvaukoióról származik Temesvári Pelbárt 1506-ban megjelent prédikációs könyve; ehhez sajátos módon, olcsóbban jutottak hozzá — körülbelül 13 ezer forintnak megfelelő fontért —, mintha itthon vették volna, gyűjtőtől. Ugyancsak a könyvtár londoni megbízottjának köszönhető, hogy ma, itthon a kutatók rendelkezésére áll az 1600-as évek elején Nagyszombatban kiadott, Lipót császárt ünneplő anagramma-gyűjtemény, amely a ritkaságok között is ritkaságnak számít. S a 150 fontért még három ráadás is a könyvtár cserelapját gazdagítja. Más jellegű kuriózumot magánszemélytől, egy tévéantenna- szerelőtől vett az OSZK: egy múlt században élt vidéki színházigazgató súgókönyvgyűjteményét. De ha csak ez lenne! Nem kevésbé érdekes az egykori direktor levelezése, jó tanácsai például színésznő lányához, mit tegyen, hogyan viselkedjék... Vásárol tehát az Országos Széchényi Könyvtár; gazdasági gcndjaiink ellenére sem kényszerül arra, hogy valóban értékes kiadvány megvételéről 'lemondjon. Ennek köszönhető, hogy nemzeti közgyűjteményünkben megtalálható például az összes Petőfi és Arany első kiadás, József Attila egyik könyvének első kiadását is aukciíán vásárolták meg, így lett teljes a sorozat. Adybóf is csak egy Hiányzik, a nyolclapos Szerelem című füzetecske; számon tartják, magángyűjitőnél Van. Vásárol, s még inkább vásárolna a könyvtár. Tudják a szakemberek: elsősorban a falusi padlásokon még nagyon sok érték rejtezik, s aggódnak: pótolhatatlan kincs szemétbe ne menjen. Az OSZK régi szakácsikönyv, mesekönyv, énekes- és 'imakönyv-gyűjtemé- nye például meglehetősen gyér, és ponyvából', kalendáriumból!, egykori vidéki újságaikból sincs annyi, hogy — helygondjaik ellenére — ne férne él tízany- nyi. Kétségtelen, nem minden, páratlan ritkaság, almi régi. Mégis, örömmel és tisztelettel fogadnak mindenkit, aki azért tér be a Széchényi Könyvtárba, hogy akár eladásra, akár adományként fe tóján Hja' gonddal óvott könyveit. Hosszú évek tapasztalata, Hogy gyakran igazgyöngyre lelnek. ILYEN igazgyöngyként tartják számon egy nyugdíjas budapesti tanárnő adományait, az olasz frontról származó I. világ- háborús tábori újságokat éls röplapokat. Nádas Sándornak, ^PÜJSÁG 11 o Pesti Futár egykori főszerkesztőjének a> leánya végrende- letileg hagyta' a könyvtárra a családi könyvgyűjteményt. A szépirodalmi művek között a Kritikák a Pesti Futárról két kötetét is, például Karinthy Frigyes levelével, Vértes Marcell rajzával és pár soros szövegével. Jász Dezső özvegye Berlinből juttatott el Budapestre ötven XVI—XVII. században kiadott könyvet, filozófiai, orvosi, tudománytörténeti munkákat. Az Országos Széchényi Könyvtár jelképes aranykönyvében szerepel egy üzemi könyvtáros és özvegyének a neve is, bár az ő adományukban, saját 7 ezer kötetes gyűjteményükben ritkaság nem tállá llhotó. Az OSZK-ban mégis örültek a Hagyatéknak, mert így jó néhány agyonálVa. sott könyvet cserélhették ki jobb állapotúira. Nemzeti gyűjteményünk feladatának tekinti, hogy minél gazdagabb tárháza legyen a külföldön élő magyar alkotók munkáinak, a magyar nyelvű, vagy magyar vonatkozású kiadványoknak is. A szocialista országokban megjelenő könyvek, újságok, folyóiratok államközi kulturális egyezmények révén jutnak el a könyvtárba. A világ más tájairól pedig — az USÁ-ból például, vagy Kanadából, Angliából, Izraelből, Ausztráliából, Brazíliából — rendre étkezik, szerződé sekkel garantáltan, az itthon kíváncsian várt k ön yvikü Itíeméa y. Az OSZK — egyedül a könyvtárak közül — rendelhet közvetlenül is külföldről kiadványokat. No és — a szülőföldtől messzire került magyaroknak gyakran eszükbe jut a távoli haza. Szerzők, fordítók, könyvtárosok, kereskedőik, magánszemélyek küldenek haza egy-egy, olykor több könyvet, gazdagítva az alapítója nevét viselő közgyűjteményt, amely külföldön és itthon is — több mint egy, a könyvtárak közül. DEREGÁN GÁBOR „Távol a családtól — közel a pohárhoz...” Művelődés a munkásszállásokon A közművelődési törvény végrehajtási utasítása kimondja, hogy az ezernél több dolgozót foglalkoztató üzemekben önálló közművelődési szakembert keli foglalkoztatni. Azonban az a tapasztalat, hogy az üzemek - a takarékosságra hivatkozva - ennek nem tesznek eleget. Egybevágnak ezzel annak a vizsgáltatnak a talnulságaii, melyet nemrég iibem a pécsi Városi Tanács művelődési osztálya folytatott a munlkáislszállláisoikom. Bár egyetlen város tapasztalatait összegezték, ám az Magyarország együk legnagyobb városa, s a tanulságok minden Ibizaninytail kiterjeszthetők, meg- iszívílléllhetők. Valló igaz, hagy a munkásművélődésnek nem az egyetlen formája, kerete az, ami m u nlkássá g u n!k m űvél tséglén ék jobbításaiért a mumikásszáiHáso- kon történik, üzemeinkben számos hdlyen hoz eredményeket a szocialista brlgádmozgaííam, ennek kulturális vállalásait a legkülönbözőbb közm űvelődé si mozgalmaik segítik; sok helyütt gondoznák értéllmes, hasznos tevékenységeket az üzemi művelődési bizottságok. Mégis úgy tűnik — mutatnak rá az említett vizsgáltat tagjai is -, hogy a miumkáisszáliásolkcin lakók művelődése, hasznos szabadidős Szokásainak érdékében az utóbibi időiben kevesebbet tetszünk, mint kellene. Pedig a munkásszállásaikon lakók többet érdemelnek. Hátrányos helyzetűek a legkülönfélébb okokból. Sok köztük az elvált, a magányos, a családi gondokkal küzdő ember, vannak köztük cigányszármiazásúfak és volt nevelőotthoniak. Hátrányos helyzetet teremt számúkra már az is, hogy hetente száz kilométereiket utaznak haza és vissza. Zömükben értelmes, jobbra törekvő emberek, most élűik a munkássá, vá ros Fáik óvá válá s korántsem problémáimén - tes folyamatát. Géljük: megkapaszkodni, letelepedni, új életeit kezdeni. És ez nem megy simáin. Jelzi a nehézségeket a munkásszálló - solkon elég nagy mértékű fluktuáció, meg az az állapot, amit a szállások vezetői, gondnokai ezzel a szólással jellemeznék: „Távoli a családtól - közel a pohárhoz .. Kiálltaikul egy sajátos munkósszáililáSi életmód, mélyet elsősoriban a haza járás és a többnyire hárommű szakos muinlkia periódusai határoznak meg, kisebb mértékben pedig az, miilyen művelődési lehetőségeket kínál néki környezete szállón belül és kívül. MILYENEKET ÉS MIKET? 'Előadó sokait, találkozóikat, klubesteket, tehát többnyire csoportos alkalmi alkat, amelyek n emcsaik m u nlká sszállllósoko n, másutt sem eléggé sikeresek. Egy-egy üzemi - nem munkás- szálllási! — klub viszonylag jól működük, több-kevesebb sikerrel szervezik a különböző át- és továbbképző tanfolyamokait, de a munkásszálláson, szabad időben, délután s esténként zajló (művelődésnek élVétve akad megfelelő koncepciója, gyakorlatai. Ami von: külterjes, tömegeket igénylő-mozgató miunka. De nincs „réteginrvunlka”, azaz nüp- csenek egyéni célú, hasznú szóig áltállá sóik, az egyéni problémák megoldáisátan segítő beszélgetések a társkeresésről, a jogról, a lélektaniról, a szexualitásról stb. Vagyis a művelődés alig segíti a szocializációt, a társadalomba való beilleszkedést. Pedig van pénz a munkás- szállá si közművelődésre: sehol, imég kivételképp sem említettek Hlyem goinidot! Több helyütt jelezték Viszont: nem tudnak hol megfelelő otthonos környezetben összejönni, beszélgetni, nincs tér sportra, testedzésre. Olyan vadonatúj munkásszálló is akad, ah 61 megépítették ugyan a megfelelő művelődési helyiségeket, de más célra veszik igénybe. Az igazi gonddk személyi és szemléleti természetűek. Vonnak a munkásszállásokon folyó közművelődésért felelős aktivisták, megbízottak, de felelősségük csaknem mindenütt névleges, korlátozott. A kisebb, százszázötven fős szállóikban egyáltalán nem alkalmaznak fizetett művelődési felelősit, s még a nagyobbakban is csak olyat, akiinek e munka feladatainak töredéke. Ebből egyenesen következük a szemléleti hiba, a rossz gyakorlat. Ha ugyanis nincs megfelelően fizetett szakember, akikor szakértelem, ügyszeretet és számon kérés sincsen a mun- kásszáClási közművelődés pedig megreked olyan fokon, amit a szállón kívüli népművelés már tú'llhtailtadó'lt. 'Bár a teljesség idénye nélkül 'ismertettem a vizsgáltait tanulságait, a feladatok általánosabb érvénnyel Is megifoga Imaz- Ihaitók. A legfontosabb: üzemenként, váilliplltatanlként valamennyi érdekéit - és mindenekelőtt a munkásszállások lakóinak — együttműködésével felü l - vizsgáin! a szállások művelődé- sénék helyzetét, s érvényt szerezni a közművelődési törvény szeileménék. Többet tenni (a kisebb üzemékben is legalább tiszteletdíjas szakembert alkalmazni) lehet - kevesebbet nem. Mert arról i:s többször, hangsúlyosam esik szó mostanában, Hogy 'semmilyen gazdaságii helyzetben sincs kibúvó, fölmentés a közművelődési törvény és a többi érvényes művelődéspolitikai határozat végrehajtása alól. VARGA JÁNOS
