Tolna Megyei Népújság, 1983. február (33. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-05 / 30. szám
io Képújság „Habozás nélkül, a tények ismerete nélkül a szegény ember mellé állni I” (Nagy Lajos) „fdebdlilgasstatok, az anyátok úristenét!" - önéletrajzi regénye, A lázadó ember szerint ■a fiatal 'Nagy Fajos a legszívesebben így kezdte volna minden írását. Ezt a fogcsiikor- galtó Indulatait zabolázta írói tehetsége szuggesztív művészi foir,máivá, ez feszül a tények vádbeszédéként megszólaló prózája kopár, kímétetlleo, ügyészi tárgyilagosságában. Az indulatot egyszerre és egymást támogiaitva váltotta ki, és táplálta egyéni élefsarsa, a szá- zadfordül ó f eud á Ikdip'it a ISista viszonyainak a maga sorsa tük- irében különös élességgel felismert embertelensége, és az a körülmény, hogy ez a társadalom nem igényelte íélisimeré- selit, nem alkiair szembenézni valódi képévél, és nemcsak az liga z só g ta Ion 'berendezkedés haszonélvezői; de kárvallottjai sem! 'Nagy Lajos gyermek- és ifjú - kora a szégyennél és megalláz- toitásisal, felnőttkora jórészt a 'nyomorral való küzdelem jegyéiben telt el. A Iháziúrfi álltai teherbe éjtett pesti csélédlány.törvénytelen fiának szüSslflk, tanva- sji béres nagyszülőknél nevelkedik, majd az úri világiba való bejutás reményiében, mlélkül'öző anyja aránytalan erőfeszítései óráin pesti gimnáziumba és jogi egyetemire jár; az utóbbira már csak límime!-óimmal, imént mór a középiskola utolsó éveiben írneg- iséjfi, almit ikésőlbib ta paszta Iota két, hogy kiemelkedő képességéi isielm képesek átsegíteni származása, neveltetése, társadalmi helyzete, ainVagli körülményei gátjaim és gátlósain a napos oldalra — vagy ha iméqlis, hát legfeljebb szblgiáinak; ügyvédi vizsgát nem is fesz téháit, s a szolgaság néhány változatának röfi lazado ember Száz éve született Nagy Lajos Nagy Lajos portréja vid ideig elviselt kipróbálása után (főúri magántitkár, főúri csemete tanítója, hivatali napi- díjas) a szabadúszó író életformáját, a nélkülözés „szabadságát" választja. A gyermek és kamasz, aki világát nem adptt. társadalomként, hanem barátságit alom egyénék halmazaként észleli, ezékikél az egyénekkel akarja felvenni a harcot: birkózik, tornászuk, megszállottan erősíti a testét, s irmodén vélt vagy valóságos sérelemre azonnal pofonnal válaszol; felnővén, felismerve sorsa tipikus voltát, társad almi meghatározottságát, egyre hevesebb gyűlölet ébred benne az elnyomók iránit. Ezekből az érzésekből1 születnek első írói próbálkozásai. 'Egyébként nem készült írónak, a társadalom alsó rétegeinek életét, vagy egyáltalán nem vagy felüliről i(.hal komikusán, hal részvéttel) látó korabeli irodalom, amelyben nem ismerhetett saját problémáira, nem keltett benne tiszteletet. Az írás, mint cselekvés'lehetőségét elő- ször.az orosz irodalom, elsősorban Gorkij müvei mutatták meg neki, amelyek belülről ábrázól- ták az elnyomottak világát, s az ő javukra történő megváltó z'ta- tásáinalk szükségességét sugallták. Irodalmi értelemben vett, magát az Írást célnak tekintő „írónak” soha nem tanította imáét, hanem megfigyelőnek, ítél- ezőnék, aki csupán azzal, hogy pontosan, következetesen leírja azt, ami vain, a változtatási propagálja. Major Henrik karikatúrája Nagy Lajosról iMáir legelső megjelent írásai e program 'jegyében születtek. Saját élményeiből, közelről ismert közvetlen környezetéből meríti témáit. A Népszavában megjelent özvegy asszonyok című, híres pályakezdő novellája például kiét éhező falusi öregasszony — a minta különben nagyanyja' és dédaoyjla - éhezéssel 'eltöltött egy délutánjának brutálisan tárgyilagos leírása. Számos novellájában a közvetlen ül vagy 'közvetve áruvá vált nőt, szerelmet megfizetni inem tudók érzelmi, szexuális nyomorát, a Szegények és gazdagok életvitele közti éles kontrasztot, a meg alá zás és megaláztatás, az uralkodás és szolgaság számos formáját ábrázolta. Nem csoda, hogy nem vált népszerűvé. Látleletei kelil'e-- metlenék, bántóak voltak, zavarták a polgár önmaga erkölcsösségéről, igazságosságáról, emberséges voltáról kialakított képét, de zavarták a' kisemmizettek „aki becsületesen dolgozik, előbb-Utóbb boldogul” 'tartalmú birkalhiitét is. Érthető, hogy a kor polgári lapjai - köztük a Nyugat is - bár elismerték tehetségét, gyakran adták vissza „túl kemény” írásait, 'inkább „valami szépet" kérve tőle, mert ,,a társadalom arcába köpni nem művészet”, s érthető az is, hogy legrendszeresebb fóruma a Népszava, a szervezett munkásság lapja lett. A század első évtizedétől a negyvenes évek végéig ívelő pályája .nem más, mint az árnyoldaláról megismert magyar világban szerzett élményeinek, tapasztalatainak novelláik, 'karcolatok százaiba^, regényeikben valló újra- és újrafogalmazása, egyre hatékonyabb, egyre szélesebb érvényű, egyre 'céltudatosabb újnaimcinidása, A személyes sors elleni ösztönös láza- dástól, sorstársai 'iránti ösztönös rakonszenvétöl e fejlődés során jut el a társadalom tudatos, marxista szemléletéig, .forradalmi, szocialista megváltoztatásának programjáig, s az erre hivatott erővel, a munikás- 'mozgalommai, az Illegális Ikom- imuníista párttal való Ikaposola- Itig. Ennek az útnak természetes állomása, hogy 1919-ben a Tanácsköztársaság írói Választmányának tagja, hogy a bukás után karcolatok tömegében leplezi le az ellenforradalmi rendszert (méltán népszerűek közülük példáiul a Képtelen természetrajz darabjai), hogy a 'Farkas és 'bárány című novellájóban kiemelkedő művészi érövéi és emberi bátorsággal ítéli el a febérterroT gyilkos tobzódását. írói ‘pályájának kétségtelen csúcsa az 1934-ben írt Ki»kunhalom című irpdallmí szociográ- fia, a műfaj egyik hazai remekműve. Ebben Kiiiskunhalam (valójában gyermekkorának szintéire, Apostag) egy napjának, a falun éjszaka átrobogó gróftól a csendőrök által váltatott béresig terjedő társadalmi kereszt- metszetének leírása' során mlmt- eqy összegzi mindazt, almiit a társadalomról tud. A fi Imikéimé- ra nyugodt öbiekitiVitásáva'l pásztázza Végig Kiskünlhalam- •nak az áltállá 'ismert magyar társadalmait jelképező viliágát, s a képek nyomán az olvasó nem fogalmazhatott meg más ítéletet: ez a világ tarthatatlan. S az Is felsejlett benne, mi válthatja meg — ha visszaemlékezett, müven gyanakvóan faggatta a bcldoaulást keresni .inidiutó vándor munkást a csendőr, tudja-e merre van Oroszország, tudja-e, milyen világ van ott. MENYHÉRT JENŐ 1983. február 5. DEVECSERI ZOLTÁN: Vers (modell) („Vétkező” férfiúknak ajánlva) Bor nélkül írni bordalt, mikor a lélek furdalt, s érted nem jött az álom, holott szavaim állom Okét napja s tizenöt perce .. .) fekve hanyatt és ülve, már-már szívdobbanatian, hűlve, egyszál gatyában ülve, — ábrándosam és megéhülve! Révész Napsugár rajza farkasok az erdőszélten csörtettek. Szomjúság gyötörte őket, káromkodtok, valamiféle zs'iváiny népséget szidtak, almikor az egyik megpillantotta a fürge patakot. Odarobantak a patakhoz, fölébe hajoltak, es elkezdtek mohón inni. K'i ibádagedénnyél, ki meg csak a tenyerével meoitgette a Díszfa Vizet. Egyszer csak felüti fejét az egyik farkas, a szeme kidülled, az arroiimpája karikásra tágül, mint amikor a farkas bárányszagoí érez, mert észrevette, hogy nem messzire tőlük valami jámbor birka iszik a patakból. Az észlelő figyelmeztette közeli társait, s mydmibaln jelentést tett Patkósnak is. Mindnyájan föllegyeniesedtdk, a: blrlka felé irányították tekintetüket, az '■arcuk fölragyogoitt. Az egyik farkas ellkiáltotta magáit: — Héj! Mint a nyíl süvítése, zúgott el a hangja a birka füle mellett. A 'nyavalyás birka megiremegett. Értette a szót, de nem mozdült, úgy tett, ml'nnthla nem ihalláitta 'volmai, vagy mintha nem veniné magáira. iNem lis vólt méhéz mozdulat Ionul maradnia, mert a hirtelen ijedségtől 'egy percre megdermedt. — 'Héj! — 'süviteitt újra az éles hang. — iHélj, te ijómadór. A birka most gépies engedelmességgel, ahogy életében * megszokta, felegyenesedett, és a farkasok félé nézett. — 'Hozd csak közelebb az irhád! — Zu imiir! A birka nemigen akart mozdulni, bizony, Ijöbb lenne szépen belefordutaid a patak vizébe, és többé föl sem buknia'. A szíve magyön nehéz volt. Most Farkas szólt féléje megint, finoman, szinte 'barát- sággall :■ — 'No, jöjjön csak lid'e! A birka inrrost mór éllnidullit. Valaimí enyhe remény ömlött el mellében, íbiszen csaknem jóindulatú vólt a hívó szó. Elindult és 'Itassam ment a farkasok félé. A farkasók szeme szikrázott, és nyelték a- nyálukat: Farkas, ahogy a biirlka élébe érkezett, és illedelmesen, klallapleVéve megállít, mosolyogva kérdezte: — Miiént zavarja ön a vizet, almikor írni iszunk? A birka- bajról feledkezve, csaknem bábáin féléit: — Én zavartam a vizet? INem is zavarhattam, hisz önök állnak fölül, én pedig 'ailül. — Ah, igen! Suiperiitar stabat lupus. Nagyon hélyes. És iFairlkas elineveitte magát. Nevetését rekedt, röhögő kórus kísérte. — INo de ön tavaly rágalmazott Ibenaünket! A birka szaporám védekezett: — Ó, dehogy ... Isten 'ments! Hogy is rágalmaztam volna önöket, hisz önök tavaly még nem is léteztek. 'Farkas újirla nevetett, csengő,- 'irgalmatlan nevetéssel: — 'Helyes. Tavaly még csakugyan valahol a fenében voltunk. De 'hát... üsse kő, ha nem tavaly rágalmaztál, akikor az Idén! Az i'dé-één! iHa pedig te nem, akkor az apád. Vagy az anyád vagy a testvéred, vagy akármelyik pereputtyád. Te vagy ti, a cinkostársaid, mindegy I Farkas arca már sápadt volt, szeme villogott, csengő, szabályos hangija már eltorzult. A birka, aki sok történetet hallott a farkasokról, szeretett volna most íölsikoltoni, és térdre rogyva, zokogva és jajveszékelVe könyörögni. De tehetetlen volt. Csak állt, és haíligtatoít. A fórkosok közelebb Nagy Lajos: Farkas és bárány 'húzódtok hozzá, egészen körülvették, némelyik felhördült vágyaiabik astarcsapásaii alatt, izmaik meg-megránd ultak, egyik a fogait csattogtatta; valamennyinek szálján és orrán zöld fényű, kéngőzös lehelet lobbant ki. A birka deirimedtén hallgatott. Az egyik farkas irálbődült: — Talán beragadt a szád? Majd mindjárt kinyitjuk! „Maljd 'mindjárt kinyitjuk I” — kopogtatta1 a birka agyát, s a könnyei megeredték, és sűrűm potyogtok. Sírástól meg- ímegiszakítva imékegte: — Nincs liis nékem ap-á-ám, Á-ánva gyermek vagyok. Az lanyá-áim ré-égen meghűlt. Egy testvérem vált, az elésett a háábarú-ban. — Elesett? — liismiétélte valaki Vérfagyasztó gúnnyal. — Szóval: te nem zavartad a Mizet, néked nincs apád, anyád sincsen, testvéred 'Sincsen, neked semmid sincsen, te ■semmit inem csináltál, te ollyiain vagy, mlint a ma született bárány. — Igenis, kezét csókolom — mekegte a birka föltámadó 'reménységgel. — IHipn. Nincs. Te nem, és néked nincs. Te tagadsz. Tehát ... én Ihazudök 11 A birka megdöbbent. Ekkor az egyik farkas iszonyú csapással sújtott az arcába. A birka bal szeme rögtön kifordult. A farkas felüvöifött a gyönyörtől. — Hát ugye, hazudik a nagyságos úr? Az anyád 'keserves ... — iHazudik, vagy nem hazudik? 'Rettentő csapás; a birka kifordult szeme szétpattant. A farkasaik kórusban üvöltették. — iNeim hazudik - lihegte' a birka. — 'Nem hazudik? Hiszen akikor igazat mond I — üvöltött egy másik farkas, és hévvel ütött a birka fejére. A birka kopornyacsoatja megrepedt. — igazait mond. — Akkor Ihat te hazudsz! ütés. Reped a koponya. — Hazudsz, vagy nem hazudsz? ütés. Szakad a bőr, törik a csont. — Én hazudok. — Ú-úgy? Hazudsz, kutya? iBazüdnii mersz? Vágás. Csüngött a vér. — 'Hát 'hazudtál, griffmadár? Ugye, hogy van apád is: Szúrás. — Van apáim is. — Ugye, két apád is van? Rúgás. — Jaj, két apáim van. Törés. — Ugye, bá ram apád is van ? Égetés. — Jaj, három apám van. ütés. — Ugye, annyi apád von, ahányat akarunk? Reszelés. — Jaljija'j, száz apáim van! ütés. — Ugye, gyilkoltál? — Igen, gyilkoltam. Rúgás. — Ügye, iraböltál? Sók, sok ütés, törés. — Igen, raboltam. Szúrás. — No, ugye, íhogy rágalmaztál 'bennünket? Égetés. — Ilgen. Törés. — 'No, ugye, hogy zavartad a vizet, amikor ittunk? Zuhogó öltések. — Zavartam. tés, vágás, szúrás, égetés. A birka mór mozdulatlanul fekszik, gyöngén pihen. A farkasok kórusban üvöltenék. Farkas áll, és komor. Cigarettáira gyújt, a keze fehér, a körmei ragyognak. LábszÓTVédője tündökliik a napfényben. A fafkaisók körüllóllllják és türelmetlen várakozásukban vonítanák. Imit nékik. A farkasok élvitték a birkát az erdőbe. A szél zúgott, zúgatta, nyögette a fáikat, és tábálta erős ágaik sóik, sok terhiét.
