Tolna Megyei Népújság, 1983. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-05 / 30. szám

A^PÜJSÄG 1983. február 5. Műterem az asztalon Szebbé kell tenni Valamikor - nem is olyan régen - megyénk képzőművésze­tét az amatőrmozgalom, néhány „elszármazott” és legföljebb három „hivatásos” művész munkássága jelentette. Megváltoz­tak a körülmények. Ma már tiz fölött van a „hivatásosok” (akik tagjai a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának) száma és egyre többen kötődnek új kapcsolatok, alkotó mun­kájuk révén megyénkbe. Általuk alakul, formálódik művészeti életünk arculata. Ezúttal olyan műhelybe látogattunk, ahol a művész a megyében élő amatőrök útját járva, ma Alap-tagként dolgozik.- 'Nem .változtam meg azzal, hogy Alap-tag vágyóik. Semmi­lyen szempontból. Nem hiszek a papírban. Nem Alap-fogság kérdése, ki hogy dolgozik - szögezi le Schubert Péter gra­fikus, pontosabbon, alkalma­zott grafikus. Azoknak, akik a műterem fo­galmán egy tágas, jó fekvésű és világításé, a művészi alkotó munka folytatására alkalmas helyiséget értenék, bizonyára nagy csalódást jelentene a szekszárdi Csokonai u. 7. szám alatti lakóház 3. emel éti, két­szer három méteres szobáoská- íja, Sdhubert Péter és tegyük hozzá neiénék műhelye, „mű­terme”. Az egyik sarokban a férj rajzol, a másikban a fele­ség szakmunkástanulóik dolgo­zatait javítja. Schubert Péter a Tolna me­gyei Tanács képzőmű­vészeti ösztöndíját az elmúlt évben kapta meg. Ennek egyik feltétele, hogy idén kiállításon kell bemutatnia alkotásait. Ezért kerestük fél műbélvében, hoav megtudjuk, mire készül és mit láthatunk majd. tovább. Vegyipari technikus, ■ maljd később üzemmérnök lett. így került Székszá rd rüi lévén péosi származású. Az ötlet nél­küli mérnök szíve szerint mindig grafikával foglalkozott volna. A Szekszárdi Nyodában 1971-ben nyílt lehetőség fészekrakásra. Innét már egyenesnek tűnik az út. A tíz évivel ezelőtti grafikust a természet apró szépségei vonzzák, amelyék mellett el­mennek az emberek. Egy lepke, egy virág, egy eldobott kötél- darab megrajzolt képe. Nagyí­tó alá veszi környezetét és gon- dolditílag dolgozza fel a világot. Napjai már a betűk között foly­nak egymásba. A betűk orga­nizmusa, fej főd ősük logikái és esztétiikoii megismerése megha­tározó élményt jelentett Schu­bert Péternek. Grafikai lapjain. a hétköznapokat — Lehet, hogy sokan megle­pődnek, mert képek helyett prospektusaikat, könyvéket, bo- rosüvegéket állítok ki, amelyek borítóját, illetve címkéit én ter­veztem. Az emberek ezekkel naponta találkoznak,.csak nem gondolnak a rajzolóijukra, ter­vezőjükre. Ismerkedjünk hát! Schubert Péter karácsonyain a fenyőfa alatt játék helyett váltom Hlyen rajzeszköz volt. Min­dig szeretett rajzolni. A pécsi művészeti gimnázium elvégzése után, valamilyen bizonylatán ér­zésből műszaki pólyán tanult — Melyik közülük az első? — Ez! - nyúl határozottan a sokak által ismert, a 30 éves Székszárdot bemutató könyvért. Az elsőszülőttnek kijáró sze­retettel simítja meq a borítót. iEz szüli a kérdést, hogy mit je­lent Sdhubert Páternek Szek- szárd?- Egyrészt a munka lehető­ségét, azét a munkáét, amit nagyon szerelék, <ami nem is munka nekem, mert a szórako­zás örömét is hozza. Másrészt a vidéki város hátrányát, hogy öt­ször olyan jól, precízen kell dolgoznom, mint egy pesti gra­kák ezek, amit egy ember ma­gának nehezen teremthet elő. A pécsi grafikái műhelyben en­nék megtanulására is lehetősé­gem volt. Innét Tolna megyé­ből ketten jártunk le Takács Béla barátommal. A bonyhádi zamáncgyár rengeteg l’iitográf követ adott a pécsi műhelynek, ezek elvileg akár Szekszárdra is kerülhettek volna. Stúdiós ko­runkban terveztünk is egy pé­csihez hasonló tolnait, de vala­hol megbukott. Azt hiszem, anyagiakon ... - mondja Schu­bert Péter.- Az alkotás lehetősége mel­lett miire tanította még a pécsi műhely?- Arra, hogy csak jó és ren­des szerszámokkal llehet tisztes­ségesen dolgozni. Én bizonyos dolgokban rendetlen vagyok, de egy jól felszerelt, precíz műhe­lyem von itt a lakásban, a,mire vigyáztok is - válaszol és fió­kokból dobozolt, tízezreket érő rajzeszközök kerülnek élő, cá­folásául az asztaflltop csatatéri Ihamguiatántok. A szűk szóba polcain egy sor könyv, mély éknek borítóját Schubert Péter tervezte. A Kos­suth, a Gondolát, és más ki­adók megbízásából készültek ezek.1- A borító adja el a könyvet sok esetben. Ezért nagyon fon­tos az első benyomás, amit a megjelenés idéz elő. Olyan le­gyen, hogy érdeklődést keltsen fel okikor is, ha a cím esetleg egy száraz témát takar. Több leqyen, mint egy illusztráció. — húz ki néhány megjelent köny­vet a sorból. is uralkodóvá lesz a betű. Az írás Szépsége és olvashatósá­ga, a szöveg felületen való el­helyezésének mindennapi fel­adatai az alkalmazott grafika felé sodorják. — Egy műhely termeli ki a grafikusait A grafikához, a rézkarchoz, a litográfiához, a metszetekhez, a nyomatokhoz felszerelés, technológia kell, fémmel, savakkal! végzett mun­Műteremsarok ........"" “ ............................ I K önyvkollekció ______________,__:__I fi kusnak, mert küllőében ki jön­ne le Széksrárdra grafikát ren­delni ? 1 Számítógéppel ellátott fény­szedőgépen dolgozik a Szek­szárdi Nyomdában. Nehezen tud ráta röviden .beszélni. Müindhen- iben végzett tanfolyamon is­merték meg kollégájával, Vadász Józseffel az alapokat. Németül tanult, hogy prospek­tusokból fordítani tudjon és kö­zelebb kerüljön a géphez, ami egyes munkák esetiében egy­heti kézi szedőm unkát négy óra alatt elvégez. Az elméleti ismeretéit a gyakorlatban pró­bálja. a gyakorlatihoz meg ide­gen szavakat keres a szótárak­ban, hogy megfejtse a közeljö­vő technikai lehetőségeit hor­dozó fényszedő titkát. Álma, hogy mindent meg tudjon csi­nálni, amit a számítógépes fényszedő biztosít. Sajnos, ipari ■üzemiben erre kevés lehetőség adatok, A gép iránt érzett von­zalom gátat vet minden csá­bító ajánlatotok, amit imás me­gyék nyomdáitól Schubert Pé­ter kapott, kap és biztosan fog is kapni. — Szenvedéllyel megyek a munkahelyemre dolgozni és 'szenvedéllyel folytatom itthon a munkámat - lapoz a napokra beosztott, megrendelt munkákat gyűjtő naplóba. — A Közgazdasági Kiadónak is oslináltok egy sorozatot, azok a kis féhér könyvék ott fönt - mutat a legíélső pólcra. - Idő­szerű közgazdasági kérdések - ez a pontos cím. A másik a Kossuth Könyvikiadónál lévő so­rozat. Most egy Kho- meioi könyvet csinálok, Khome- fini Iránija a címe, meg tatest kaptam egy előzetes ismerte­tést, a Sas és a Sárkány a cí­me, az amerikai—kínai kapcso­latokról1 fog szólni. Aztán cím­kéket tervezek a Hasszúhegyi Állalmi Gazdaságnak, a vaskúti- ntok, a Bodácsonyí Szőlő- és Bortermelési Rendszernek cím­kesorozatot, a Tóima megyei Tejipari Vállltoltobnök egy számí­tógépre tervezett diarajz-soro­zatot és a többi - teszi fiókba a határidőnaplót. Mindig más, mindig új, adott témához alkalmazkodik a gra­fikus. Munkája segítői a lexikonok, külföldi grafikai szaklapok. Több műszakban dólgozik a »munka­helyién. Lakásából nehezen mozdul ki. Inkább ő fogód ba­rátokat beszélgetésre, de ő maga ritkáin megy. Mozi, szín­ház, hangverseny a munkák miatt elmarad. Ez azonban nem jelent teljes elzárkózást. Lemezekét hallgat, ha teheti. No és társadalmi funkciót is vállal. A Hazafias Népfront városi bizottságának itatja, de tagjai sorába válasz­totta a járási népi ellenőrzési bizottság is. Érdekli minden, ami a környezetében történik. — Az igazi nagy művészek csi­nálják az emberiség történeté­ben az ünnepéket - vallja Schubert Péter -, de valakinek meg kell próbálni a hétközna­pokat is szebbé tenni. A vil- íanyvoisalót, o borosüvegcímkét, 'vagy a könyvborítót, a haszná­lati tárgyainkat, mindent, ami körülöttiünk van, széppé kell varázsolni. Ebbe próbálok kicsit én is besegíteni. DECSI KISS JÁNOS Bálint Gyula György: Boriska az Ég utcát keresi Az Ég utcát kereste. Falujá­ban azt mondták neki a szom­szédok, hogy az állomáson ahol leszáll, a vonattól nem kell so­kait gyalogolni, s talál majd egy taxit, azzal eljut oda. De intem volt taxii. Ment az örvénylő tö­meg után, és felült az ütött-ko­pott sárga víilataósrá, menet közben az Ég utcáról érdeklő­dött, de azt mondták néki, az nagyon új lehet, és valahol a város szélién keresse. Legjobb, ha átszáll az X vonalra, az megy a lakótelepék felé. Aztán egy idős, sókdioptriás szemüveget viselő férfi azt tanácsolta, hogy a Feketefőid városrészbe men­jen, ő úgy tudja, hogy a 69/Y- os busz végállomásánál lesz az bz utca', az újság nemrég írta, ott adtak ót újabban lakásókát, a téhertaxiik mind orra járnak mostanában ... Persze ne olyan utcát keressen ott, mint egy községben, vagy a régi váro­sokban. Ott össze-vissza kanya­rog ... Az már a jövő szá­zad .. . vagy ki tudja? Boriska szépen megköszönte a jó taná­csot, az öreg még beszélt vol­na, d'e jött a kék busz, amelyen szédült, hányinger kerülgette, ímert folyton kianyárgott, hirte­len fékezett, és a kosarai miatt szidták az asszonyok. Egyre job­ban félt alttól, hogy végképp eltéved, és nem fog visszata­lálni az áWöimás-ra, a rokonok se keresik, nem várhatnak rá, mert nem írta meg, hogy jön. A végállomáson se ismerték az Ég utcát. Elindult a tízemeletes pontházak irányába, többen úgy vélték, és ő hitt nekik, hogy az ott lévő téren túl bizonyára megtalálja. A teret elérve, érez­te, hogy nehezednek és fájnak a lábai. Talált egy padot, leült és kibontotta együk kosarát, megevett két piros almát. A játszótér felől két kislány jött, észrevették, és az egyik odafu­tott hozzá. „Némi, adjál almát!” Talán kérek? - mondta neki, de a gyerék csak azt mondta: „ad­jál, adjál!” És ő szétosztotta a kosár tartalmát. Egy pöttömnyi koromfekete hajú kisfiú, akinek nem jutott már alma, a mási­kat kezdte bontogatni. Ezt nem! — csattant föl a hangja, és in­dult tovább. Merre is? Ügy érezte, hogy veszedelmes be- tonérdőiben jár. Építési terület Szélén haladt él, béhemót gé­péket csodált meg, de a dobo­gásuk nem tetszett neki. Vala­mikor, 'gyermekkorában járt utoljára a városi rokonoknál, akkor egészen más volt ez a sűrített világ. Sokkal barátsá­gosabb, rá mosolyogtak az is­meretlen emlberek is, az utca­sarkon kút. Asszonyok állják körül. Kezükben kék, fehér, pi­ros kannák. Ftelygadáll a víz, a bestéd, az idő. Ezek az ut­cáik sehol. Szétverték, semmivé tették mindet. Elképzelni se tudta mór pontosan az otthon­arcú Szilva utcát, pedig álmá­ban járt ott nem is olyan régen. Tiszta fehérben volt. Az akác éppen virágzott, telte volt a le­vegő 'hódító illatával. Különös álom. Nem járt senki azoin az utcán. Nem ugatnak a legva­dabb kutyáik se. Mennyire hiá­nyoznának itt, ebben a ktelic- kókra osztott betonvUágban a kutyák, tyúkok, .meg a dörgö­lődző cicák. Ezen töri hbladtá- ban a fejét, és fassten egy má­sik terecskén találja magát, kö­rös-körül hunyorgó ablokszemű házóriások, s az egyik pad mel­lől bozontos kutya ugrik felé, ugatja, de a póráz jó rövid. Tudja, Hogy nem szabad fél­nie az állattól, megérez az min­dent. Ű sose ütötte a kutyát, mert az olyan, mint a gyerek. Nagyon hálás, hta szeretik. S ezt biztosan megérzi. Azt is, hogy­ha gyűlölik. A kutya szemét szókba figyelni, abban benne csillog az értelem. Beszélgetni szokott velük. Megértik. El se tudja képzelni, hogy van olyan ember, aki elzavar a háztól egy hű őrzőt. Odahaza azt is be­szélték, ő nem hitte el, amikor lebontották a városi családi házakat, s a lakók magas ház­ba költöztek, akkor sókan szél­nek eresztették a szegény ház­őrzőket. Borzasztó lelhetett. Az éhes kivert kutya nagyon ma­gányos. Kóborol, eszik, amit tud és aztán elvadul. Újból próbál­kozik: a kutyás kislánytól sze­retné megtudni, merre is az Ég utca. Rázza szőke fejét a gyer­mek, és nézi a két kosarat. Az egyik üres, mii lehetett benne? A kislány alig mólt héteszten- dős, sose járt falun. Félénken megkérdezi, a néni honnan jött? Kislányom, nagyon messziről, az én falumból és eltévedtem. De szerencsétlen is vagyok! Segít­sél nékem, hogy eltaláljak a buszállomáshoz. Már sötétedik, és nekem meg kellene találni az Ég utcát. Jöjjön el hozzánk, némi! - mondja a kislány. Ne­kem nincsen nagyanyám. Boris- Ika a kutyát nézi, az csóváljta a farkát. Érti minden szavát, na­gyon okos állat. A kislány meg­fogja a jobb kezét, és elindul­nak hármasban. Ellenkezni sze­relne, de mintha varázslat béní­taná. Gondolatai szárnyaszegett galambok: nem tehetem, nem! Az Ég utcában, nekem ott len­ne a helyem, a családi kör­ben ... Péter sógor csodálkoz­va nézne rám, nagy úr lett be­lőle a kötélgyárban, talán még szégyellne is a buta, kevés be­szédű vidéki rokonit? Húgára sem emlékszik pontosain. Eta kicsi koráiban is válogtotós és szeszélyes volt, amikor foltozott szoknyát ókort anyánk ráakad- írni, sikoltozott, elkéík'ült és földre vetette magát. .. Apám, sze­gény, nagyon szerette .. . Nem verte meg. Mi ezért nem sze­rettük, mert kivételezett vele .. . Bélőlte titkárnő lett valamelyik Hivataliban . . . Egyszer, nagyon régien azt írta haza néhány mondatos levélben: „Nincs semmi értelme a firkálgatásnak, nagyon messzire gurul tűnik mi a családi fészektől... Nincs té­mánk! Jó kenyeret sütnek itt is, kukoricán nevelt tyúkot meg hoz a takarítónő, mivel tanyá­juk van ..Ezt írta. Bezzeg ré­gen milyen örömmel fogadták az ötkilós fehér kenyeret és a két pár tyúkot. Majd leszakadt a keze, de hozta ... Nem kö­szönték meg, leültették, s ő le­róva a testvéri adót még aznap az éjjeli személlyel mindig visz- szautazott, mert a szóbökonyhás lakásban nem Volt fölösleges fekvőhély. Húga gépíránő, só­gora szerelő vélt akkor. Sová­nyak, szegényék, falusi rokonok osOmagjalima szorulók. Kár ne­kem erre emlékezni! Nem kel­lett volna elindulnom, de nem htolllgattam senkire, mer.t nem hittem el, hogy ennyire kifor­dult önmagáiból ez a város ... Ég utca? Egy szűk ajtajú eme­letes ház előtt megálltaik. Itt la­kunk ml, mondta a kutyás kis­lány. Zöld utca 7/b. Lifttel me­gyünk, a kilencedikre. Kihúzta kezét a gyerekéből, és nem si­került féléimét fekete kendőjé-. vél eltakarni. Tessék jönni, Bo­gár se fél - szólt rá a gyerek, mert nem alkart bélépni. Meg­érkeztek. Anyuka nyitott ajtót, s rögtön azt kérdezte: kit tet­szik keresni ? Az Ég utcát. .. Azt nem tudom ... A kislány kézenfogta a zava­rával bajlódó idős asszonyt, és bevezette a szűk előszobába. 'Ekkor határozottan édesanyja élé állt: Ő lesz a nagyanyám! Nekem is kél!! Jó - mondta anyuka - pihenjen egy kicsit a néni, mi is a neve? Boriska! Majd megpróbálunk segíteni. Férjem a várösházán dolgozik, ő mlajd kiigazodik a házdzsun- gélben ... Meglkínálhatóm va­lamivel? Ném, aranyos, hogy nem dobott ki, de nagyon el­tévedtem. Fáztam is már, a lá­baim se jók és ... Ha ez a kis­lány nem szán meg ... Nagyon jó gyerék!... Az persze, gyerek ő is, mint a többi - mondta anyuka, és visszakérdezett: a néninek van gyereke, unokája? Nincs, öreglány, család cseléd­je lettem ... Egyedül marad­tam. A faluban nincs már ro­kon, csalk itt a városiban, de ők se szívesen látnak, érzem és tu­dom, mégis eljöttem. Nem írtam nekik, nem tudnák semmit, al- hatnak nyugodtan ... Megjött apuka, de ő se tudott az Ég utcáról semmit. Kikapcsolták a tévét, éltaúlt már tíz óra. Egy könyviben keresgélt, aztán tele­fonált ... Tamócstalbnok voltak. Nem lehet az, hogy Ék vagy Kék utcát keres? Boriska a fejét rázta, és sírrti kezdett, akár a gyerék. „Nincs Ég?" Becsapták szegényt, gondolta Ifélnőttes ko- 'mólysággtol a kislány, akit elke­rült az álom. Vigasztalta Boris- kát, és anyját kérlelte: velem alszik, ugye? Vélem!... Hogy gondolod kislányom? - aggá­lyoskodott anyuka. A kislány átölelte aipjá lábait: engedd meg apuci, hogy ő legyen a nagyanyám! Legyen! Boriska sókkálg nem tudott aludni a két nagy fotelből és egy székiből tökölt ágyban. Vé­güli jóval éjfél után, amikor az utöai ,zaij teljesen elült, legyűr­te az összesűrűsödöltt fáradtság. Ragyogóan tiszta kék eget lá­tott, felhőtlent, s azt motyogta: de távoli az ég ... S elaludt...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents