Tolna Megyei Népújság, 1983. február (33. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-27 / 49. szám
AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIII. évfolyam, 49. szám. ARA: 1,40 Ft 1983. február 27., vasárnap Mai számunkból DN KÉRDEZ, Ml VÁLASZOLUNK (4. old.) SZERVEZETT REUMÁS-MOZGÁSSZERVI HÁLÓZAT MAGYARORSZÁGON (5. old.) A SIKEREK KÖTELEZNEK (6. old.) A TERMELÉS KILENCVENHÉT SZÁZALÉKÁT EXPORTÁLJÁK (3. old.) Korszerűbb bérpolitika Vannak, akik úgy tartják, hogy az új bérszabályozás elvének és gyakorlati előírásainak okos alkalmazásával minden eddiginél nagyobb lehetőség nyílik a magasabb, a jobb munkateljesítmények honorálására. Hozzáteszik még azt is, ha valaki nem hajlandó a jobb munkára, akkor legcélszerűbb, ha mihamarabb maga néz valami új munkahely után. A munkáltatóknak ugyanis aligha érdekük, hogy a kényelmeskedő embereket is pénzeljék. Mások ennél óvatosabbak, vagy inkább kifejezetten pesz- szimisták, mondván: a mai gazdasági körülmények közepette, a bérezésre felhasználható szűkös pénzek miatt továbbra sincs lehetőség a valóságos teljesítmények anyagi elismerésére. Sőt: szerintük ismét a létszámhígítás veszélyével fenyeget a bérszabályozás új módszere, ez pedig aligha kedvez a munkafegyelem szigorításának. A vállalatok ugyanis ismét alacsony bérű, de lényegében felesleges embereket vesznek majd fel, hogy a bérszínvonal növekedését visszafogják. Lehetne még folytatni az ellenkező előjelű véleményeket, j jelezvén, hogy korántsincs egyetértés az új bér- és kereset- szabályozás megítélésében. Ezért remélhető, hogy az ÁBMH I (Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal) elnöke által előírt — és a közelmúltban a hivatalos lapokban megjelent — irányelvek mégis hozzájárulnak az eddiginél ösztönzőbb, egyszersmind igazságosabb vállalati bérpolitika kialakításához. Nézzük mindjárt az imént említett létszámhígítás állítólagos veszélyét! Érdekes módon, az érdekelt vállalati vezetők sokkal gyorsabban észrevették ennek lehetőségét, mint a szabályozásnak azt a sajátosságát, hogy erőteljesen ösztönöz a létszám csökkentésére. Ugyanis az ily módon felszabaduló bértömeg meghatározott — és nem jelentéktelen - hányadát közvetlen, adómentes bérszínvonalemelésre lehet felhasználni. Az ÁBMH irányelve szerint ezért voltaképpen nem kifizetődő a létszám „hígítása”. Az irányelvek egész szelleméből következik hogy ésszerűbb és igazságosabb vállalati bérpolitika kialakítására kell mindenütt törekedni. Nem vitás: ennek meg kell teremteni az anyagi alapjait is. Az sem vitás, hogy az idé.n sem lesz erre több pénz — úgy „központilag" —, mint tavaly. Csak az a nagy kérdés, hogy például a múlt évi pénzt, meg a sok évvel ezelőtti pénzösszegeket mennyire ésszerűen és igazságosan használták fel a munkáltatók? Vajon nem kell-e felülvizsgálni — éppen a belső érdekeltségi rendszer hatékonysága érdekében — a belső kereseti aráÍ nyokat? Például a mozgóbérrészek megszokott felhasználási rendjét. A prémium, ugye, egyre inkább afféle fizetéskiegészítés. Vannak például intézmények, munkahelyek, ahol bevett gyakorlat, „szerzett jog" a „garantált prémium". Nincs semmi téljesítménytöbblet, nincs semmi külön elismerésre I méltó produkció, ám a garantált prémium kifizetődő, hisz' azért „garantált". Az ABMH-irányelvek határozottan állást- foglalnak amellett, hogy a prémium — magyarul: a jutalom — csakis a külön teljesítményekért, a valóban jutalommal honorálandó egyéni vagy csoportos teljesítményekért adható. S nem sok kis apró összegre szétporcióz- va, hanem szakítva az egyenlősdi gyakorlatával. A kis összegű jutalom — nem jutalom, ösztönző hatása gyakorlatilag érzékelhetetlen és értékelhetetlen. Mint ahogy annak a „bérfizetési" gyakorlatnak sincs ösztönző hatása, amikor év végén, a meglévő bértartalékokat minden különösebb'teljesítménykövetelmény nélkül osztják ki, csak azért, nehogy megmaradjon a pénz. Tagadhatatlan: van ennek némi szociálpolitikai színezete is. Csakhogy a bér - nem szociálpolitikai eszköz. A teljesítményért, a végzett munkáért jár. Következésképpen sokkal célszerűbb eljárás a bérmaradványokat részesedési alapként tartalékolni, vagy a részesedési alap terhére - az éves eredmények ismeretében, s megintcsak a teljesítmények arányában - év végi részesedésként kifizetni. Az ÁBMH sok jó tanácsot ad még a munkáltatóknak, a saját jól felfogott érdeküket szolgálva. A többi között aláhúzza: a vgmk-k (vállalati gazdasági munkaközösségek) nem a túlóra csökkentésének eszközei! Alapvetően hibás az a vállalatgazdálkodási felfogás, amely szerint a vgmk arra való, hogy - az egyébként csak túlórázással elérhető - teljesítménybővítést tegye lehetővé. Ezért is hangsúlyozzák az irányelvek: „A vállalati gazdasági munkaközösségben való tevékenységet csak azoknak célszerű lehetővé tenni, akik munkaköri kötelezettségeiket kifogástalanul teljesítik a törvényes munkaidő alatt”... Továbbá: e munka- * csoportokat... „a rendelkezésükre bocsátott eszközök használatáért megfelelő térítés fizetésére kell kötelezni, mert ez alapvetően befolyásolja az ott képződő személyes jövedelmeket”. Csak a mai bérezési gyakorlat néhány elemét tekintettük át az ÁBMH irányelvei kapcsán. De az eddig elmondottakból is egyértelműen kiderül, hogy még az idei, valóban korlátozott mértékű 3,5-3,8 százalékos bérfejlesztési lehetőség _ is módot nyújt a korábbinál ésszerűbb és ösztönzőbb válI lalati bérpolitika kialakítására, a munka szerinti elosztás követelményének következetesebb érvényesítésére. Vállalva az ezzel járó konfliktusokat, hiszen ez is a vállalatok jól felfogott érdeke. VÉRTES CSABA Gép- és Műszeripari Szövetkezet, Tolna A tagság összefogásával jó eredményeket értek el A tolnai Gép- és 'Műszeripa,- ri Szövetkezet tavalyi munkájá- ■va>l lehet bizonyítani, hogy 1982- ben a gazdálkodó egységeink nehéz évet zártak. A szövetkezet fennállása óta ennyi és ilyen nagyságú gond még az első években sem volt. Ennek ellenére a péntek délutáni közgyűlésen eredményes munkáról adhatott számot Biber László, a szövetkezet elnöke. A közgyűlés munkájában részt vett: K. Papp József, a megyei pártbizottság ellső titkára és Fodor Tibor, a KISZÖV elnöke. A múlt évben lapunk többször is foglalkozott a GÉM tevékenységével, mivel már a tervszámokból látszott; azokat csak kitűnően szervezett kollektíva tudja teljesíteni, ahol a dolgozók magukénak érzik a közösség gondjait. A legfeltűnőbb a .nem rubel elszámolású export nagyarányú növelése. A GÉM 1981-ben 1,4 millió forintot exportált, az 1982-es tervekben már 5,5 millió forint szerepelt, ezt az összeget a KI- SZÖV javaslatára még egymillió forinttal emelték. Az év végére a „zárszámadáson” pedig A jól szervezett kollektíva a megemelt tervet is teljesítette 8,2 millió forintos teljesítésről adhattak számot. Ügy teljesítették ezt, hogy menet közben többször felborult a programozott termelés, anyaghiánnyal küszködve dolgoztak, úgy, hogy termelési egységeik az első félévben 60 millió forint értékű, árut állítottak elő, decemberben pedig 25 millió forintot. Ez is Biber László beszámol az elmúlt évi mu:. jról érzékelteti, hogy nagyon szükség volt a második félévben a túilmunkára, a szombat-vasárnapi műszakokra!, és a nagyobb teljesítményekre. Meg kellett szervezni a; bedolgozói rendszert és kiteljesíteni a kooperációt. A közgyűlésen is felvetődött, hogy ez vajon mennyire egészséges, vajon szolgálta-e a szövetkezet javát? Biber László így ösSzegezete véleményét: „Nem szabad a kínálkozó lehetőséget- elszalasztani." A GÉM termékeire ,1982-ben nagy igény volt, ilyen igény van az 1983-as évben is, teljesíteni kell, mert ettől függ a szövetkezet jövője. A beszámoló foglalkozott a szövetkezet partnereivel is. A belföldi termelés gerincét a Magyar Optikai Művek részére szerelt vezérlőkártya jelentette. Az árutermelés 154 millió forintos árbevételéből 44 millió forintot a MOM képvisel. Régi és jó partnerük a. Híradástechnikai Szövetkezet Számukra 30,9 millió forint értékű munkát végeztek. A szövetkezet rubel elszámolású exportja másfél- szeresére emelkedett. Az; előbbiekből kitűnik, hogy a nehézségek, ellenére jól gazdálkodott a. GÉM, 27,5 millió forintos nyereséget értek el, ez négymillióval. több, mint az 1981-es eredmény. Szóltak az 1983-as tervekről is. A számokból kitűnik, hogy az idén. sem 'lesz könnyű föladatuk. Az alaptevékenységük árbevételét 33 millió forinttal kívánják emelni. A nem rubel elszámolású exportot 10 millió forintbon határozták meg, a rubel elszámolásút pedlig 33,5 millió forintban. Tovább növelik a MOM részére gyártott mennyiséget, nekik 78,5 millió forintért készítenek vezérlőkártyákat. Mindezekből kitűnik, hogy ismételten nagyobb nyereséget szeretnének elkönyvelni az év végén Tolnán, 33 millió forintot. H. J.—G. K. Szekszárd-paksi Vízitársulat A fejlődés alapja a tartalékok feltárása Bevonultak az újoncok A hát végén tartotta meg évzáró -termelési tanácskozását a Szék szó,rd—paksi Viritáirsulat, szekszárdi székházában. Az intéző bizottság. beszámoJóljá't'Uh- iri-n Vendéi társulati elnök ismertette, majd Nagy János, az ellenőrző bizottság elnöke az évii munkáiról1 készített jelentést .ismertette. Végül Pataki László ,igazgató beszélt a gazdálkodó srólj A vízitáirsulat 19r82-ire meghatározott tervét jelentősen túlteljesítette. A kedvező körülmények, a taggazda.ságok jélientős tőkéje és a kivitelezői apparátus 'hozzáértése nyomán a termelési érték tízmillió forinttal haladta meg a tervezett szintet. A taggiazdiaságok részére végezték el a 143 millió forint értékű munka 87 százlafékált. A kivitelezés szervezése sö!k gonddal járt, hiszen a termelési értékeit 275 munkahelyről hozták össze, tehát ennyi számlázott helyein végeztek földmunkát, csatornák tisztítását, kariban- tartását, illetve alvállalkozóként nagy beruházások mélyépítésiét.1 A termelés évről évre dinamikusán fejlődik. Ezt bizonyítja, hogy tavfály is és ebben az ötéves terviben minden évben túlteljesítették a tervet, a nyereség összege nőtt, s lehetőség nyílott a műszáki fejlesztésre. A munkaszervezésbe, a kivitelezés ütemezésébe bevonták a taggázdlasógokát is. Ennek nyomán a tejgazdaságoknál nem volt ai vízügyi munkák miatt tér-. ImeléS'klieslés. A tenmélés eredményességének alapja az is, hogy feltárták a tartalékolklat, vizsgálták, melyik munkóhe-ly.re honnan fuvarozzák olcsóbban az anyagot, a gépek kihasználásánál ugyaincsák széles körű tartdlék- feltáiró munkát végezitek. A termelés így hatékonyabbá vált, javult a gépek kihasználása. A gondos javító-Ikarbanltartó munkák miatt nőtt a gépek él-et- tfairtaimaJ A társulat nyereségét az igazgató tanács javaslatára felosztották a zárszámadó közgyűlésen. Elfogadták az 1983. évi tervet is, amelynek megvalósításához rendelkezésre áll a munkagép, téhát technika! felszerelés és emberi erő. Ildién a bruttó termelési érték összegét 140 miillSó forintba n állapították meg. Elkészítették a munkaügyi és a szociális tervet. A társulat tervét a taggazdasá- gok véleménye alapján állították össze. Az előző Héten a leszerelt katonák nóta zásától volt hangos a város, a laktanyák viszont nem sokáig maradtak üresen. A hét végén bevonultak helyükre az újoncok. 'Két napon- keresztül telt ház volt Szekszórdon, ai megyei művelődési központban: a megye minden részéből érkeztek a bevonulok, szülők, testvérek, feleségek kíséretében, Reggel hét órára szólt a behívó — ezt dz időpontot mindenki be is tartotta. A -megyei hadkiegészítési és területvédelmi parancsnok- sági szaktisztjei ismételten, ellenőrizték: ai névjegyzéket, az adatokban, bekövetkezett változásokat ellenőrizték. Ennek az adategyeztetésnek az adott jelentőséget, hogy úgymond, az utolsó lehetőség volt a -korrigálásra!: ha- a -fiatal -időközben meqinősült, vagy a- családban gyerek született, a- jogszabályoknak megfelelően közelebbi alakulathoz vonultatták be. Az újoncok orvosi vizsgálaton is átestek: az egészségi állapot is befolyásolhatta, hogy valaki milyen alakulathoz kapjon beosztást. (Ezután következett az alakulatok képviselőivel az adategyeztetés, hiszen a' hadseregben számtalan beosztásba kelletlek meg felélő 'képzettségű fiatalok. Ml utóm m inden tisztázódott, következett az ünnepélyes búcsúztató. Csajbók Kálmán, a Hazafis Népfront megyei titkára bocsátotta a másfél éves szolgálat embert próbáló, nehéz, de szép útjára a bevonuló- kat, a szülők, a. megye párt-, állami, társadalmi szerveinek nevében,. Az átvevő alakulatok egyik tisztje a hadsereg nevében vette át az újoncokat, kívánt nekik sok katonasikert. Az ünnepség befejezése után búcsú a hozzátartozóktól, ösz- szeálltak ai kisebb-nagyobb csoportok — alakzatoknak csak jóindulattal1 nevezhető —, autóbuszokra, tehergépkocsikra szálltak és elindultak az ország különböző helységeibe, a- néphadsereg különböző alakulataihoz. A megyei hadkiegészítési és területvédelmi parancsnokság parancsnoka1, Szénás! László ezredes 'elismeréssel összegezte a bevonulás tapasztalatait. Dicsérte ai fiatalok komoly fegyelmezettségét, magatartását, ahogyan megkezdték katonai szolgálatuk teljesítését.
