Tolna Megyei Népújság, 1983. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-26 / 48. szám

©NÉPÚJSÁG

1983, február 26.

äöSksSS® w» Js! EsSfk * & ZJk * £ $Srb8& Beb»»01 jffiggt

j|® ^ T^X «iXr™

a&hgtttfäro Sjjj ftflS *v*

Dobainé

Kugler Zsuzsanna

zongoratanárral

Í

— Nincs a lakásban zongora? Csodálkozom.

— 'Korábban volt. De ideköltözvén a panelba, eladtuk. Nem tehetnénk meg a lakókkal, hogy itthon gyakoroljunk. Még két emelettel lejjebb is hallanák.- Azért gyakorol?

— Hogyne, természetesen. A zeneiskoláiban. Ugyanis délelőtt általában nem tanítok. Rendszeresen délre, egy órára kell bemennem. Ha ágy alakul az itthoni teendőm, akkor korábban indulok, hogy gyakorolhassak. Ha hangversenyem, vagy más jellegű fellépésem közeleg, akkor esténként is bent maradok egy-egy órányit. Persze, a család miatt azt mindig fájó szívvél teszem.... ugyanis egyébként is rendszeresen fél hatig, hatig vagyok bent, addig tartanak az óráim. Zongora és szolfézs — vegyesen.

I- Nem is hiányzik otthon a hangszer?

— Igen is, meg nem is. Hiányzik, mert [mondjuk szakkönyvet olvasva jó lenne lejátszani az adott zenei illusztrációt, ami a dolgok jobb megértéséhez nagyon fontos. Meg azért is 'hiányzik a zongora, ment vannak olyan hangulatók, amikor az ember azt zenével tudná oldani. Mert számomra a zenélés valamiféle megnyugvást is 'jelent. Még akkor iis — látszólag most ellentmondásba kerülök önmagámmal —, ha az feszültséggel, katarzissal jár. S hogy miért nem hiányzik? Mert túl sokat úgysem tudnék otthon gyakorolni. 'A lakás, a három gyerek, az olvasás mellett alig- al'ig jutna rá időm. Vagy ha szakítanék rá, az más rovására menne...'

| - Mekkorák a gyerekek?

— A legidősebb Tamás. Ő tizenhárom esztendős, őt követi 'a tizenkét éves Attila, majd Zsuzsi, aki hét és féli éves.

I- Ők is tanulnak valamilyen hangszeren?

— Igen. Mindhárman vonósán. Tamás csellózik, Attila és Zsuzsi [hegedül.- Férje is zenetanár, sőt művész tanárok mindketten. Az lenne a furcsa, ha a gyerekek nem foglalkoznának zenével. Persze, előfordul, hogy a zenéhez értő szülők gyermekeinek az érdeklődési köre egészen más jellegű, sőt, egyáltalán nincs kedvük muzsikálni... Gondolom, hogy ebből már „veszi" is a kérdést.

— 'Igen. De hozzáteszem, hogy a gyerekeket életük első pillanatától kezdve Ürányítalni kell. Aki piciny korában [közel kerül a zenéhez, az élete természetes, sőt szükséges részénék érzi a következőkben, vagyis mindig. (Persze, ez nem zárja ki azt, hogy két zenetanárnak ne [léhetne műszaki érdeklődésű utóda. Azt viszont hiszem, sőt tudom, hogy a zene hallgatása életelemmé válik.) Természetesen mi is 'irányítottuk gyermekeinket, s őrölünk, hogy van adottságuk a 'hangszeres muzsikáláshoz... Hogy e téren miivé válnak, azt nem tudom. Azt viszont igen', hogy zenét tanulni jó! iMagyoa 'jó. És szükséges. Neubaus 'professzor valahogy úgy fogalmaz, hogy a zenetanuló* és a zenei alap- ismeretek elsajátítása általános művelődési kérdés, s hogy a zenetanulós ugyanúgy elengedhetetlen minden művelt ember számára, mint a nyelvek, a matematika, történelem, természettudományaik stb. tanulása. Még azoknak is kellene zenét tamulmiiuk, akiknek minős hallásuk - persze, ilyenek ma mó.r kevesen vannak, mert az emberek túlnyomórészt rendelkeznek „zenei" képességekkel.- A zenei nevelés lényegében leegyszerűsíthető két fontos dologra: arra, hogy jelentős szerepet játszik az esztétikai ízlés formálásában, azaz biztosítja az esztétikai élményt; de ugyanakkor kiválogatja a nagy tehetségeket.

— Persze. Vegyük példának

a zongorát, amely egyrészt a legá Ital á nosa bb h angszernek

tekinthető, amelyen a világon milliók és milliók játszanak. Viszont a zongora ugyanakkor a [legnehezebb, legegyóni'bb hangszer — de csak a nagy művészek keze alatt, akik viszont meglehetősen kevesen vannak a zongorázni tudók számával szemben... Mert a zongoraművész hangokkal fedi fel a zene értelmét, költői tartalmát. Természetes, hogy a tehetséges gyerekekre nagyon odafigyelünk, igyekszünk őket különböző versenyekre elvinni, s a továbbtanulásukat Irányítani. A kérdés első részére pedig Kodály Zoltán szavaival válaszolok legszívesebben: „Az iskolai és az iskolán kívüli nevelés egyik legfontosabb feladata a folyamatos és egyre mélyülő hatású esztétikai élmény biztosítása." Az elmélyültebb élményekre való igény a gyermekek gondolkodásmódjában, viselkedésében 'is megfigyelhető, de a tanulásban elért eredmény is „rávilágít az éneklés felemelő hatására.”- A zenét tanuló gyerekek, miként a más plussz elfoglaltságot „vállalók", nem érzik néha, hogy áldozatot hoznak valamiért, hogy - a zenénél maradva - a gyakorlás miatt le kell monda- niok a játékról, más egyébről?- Néha érzik. Pontosan azért kell nekünk, tanároknak minden órán valamilyen olyan élményt adnunk 'a gyereknek, hogy szívesen , a tehervisel és érzése nélkül készüljön a következő órára. Ki kell alakulnia a tanítványokban az empátiának,' a ráérzőkészségnek. Vagyis érezzék meg a zene szépségét, mégpedig úgy, hogy az hosszú távon se szűnjön meg bennük, azaz érzelmileg azonosuljanak vele. És fontos az is, hogy aki zenét tanul, hangszeren játszik, szinte rendszeressen essen át egy kis 'katarzison... Erre Is nekünk kell 'rávezetnünk a gyereket. S hogy milyen mélység van egy nyolc- tíz-'tizenkét éves gyermekben, amit 'pedig k'i kell hoznunk belőlük. S hbgy ez mennyire sikerül, az csak rajtunk, pedagógusokon múlik, azon, ihogy mennyire vagyunk képesek „re- zonáltaitni” őket. Hát ezért nem mindegy, hogy ki kerül a pályára.

I

— S hogy az említett „re- zonáltatás" mennyire sikerült, azt hogyan és mikor lehet mérni, látni, érezni?

— Ezek hosszú átfutási 'idejű dolgok. Én nem is a tanítványaimon, hanem az ő gyerekeiken tudom mérni az eredményt. Egyébként sok-sok tanítványom amolyan kiis csodabogár. Mindegyikben van valamilyen „kisördög”. S ennek felfedezéséhez,1 megtalálásához mindig úgy érzem, hoqy sókkal több időre volna szükségünk. Többet kellene foglalkozni a gyerekekkel a heti kétszer félóránál. 'No, de tudom, hogy erre nincs lehetőség — már ami a gyermekék és a pedagógusok 'idejét illeti. Érzem, sőt tudom, hogy a gyerekekkel való elmélyült 'foglalkozáshoz több pszichológiai' ismeret kell:- Ezért olvas sok pszichológiai könyvet, tanulmányt. Sőt, észrevettem, amikor egyik könyvet forgatta, hogy ceruzával halványan aláhúzott benne fontosnak ítélt dolgokat.

— Valóban, a praktikus pszichológiai írások sok érdekes, izgalmas dolgot adnak az emberéknek. De szívesen olvasók filozófiai jellegű műveket is. S hogy miért jelölök meg magamnak bizonyos sorokat, bekezdéseket? Mert egy-egy gondolat „környezetére" is kiváncsi vágyók, s mindig reménykedem, hogy valamikor jut 'időm annak felkutatására, kibúvárkodására.

| —És jut?

■ — Mindig azon igyekezem. De folyton úgy érzem, hogy állandó restanciában vagyok, igazi, elmélyült olvasásra leginkább éjszaka jut időm. Akkor bolyongok az aláhúzott gondolatok környékén. Egyébként gondolhatja, hogy a három gyerekkel voltam már jó •néhány napot táppénzen. De olyankor az ember természetesen csak őket ápolja, csak velük 'foglalkozik. Viszont magáimmal mindössze csak kétszer voltam „betegszabadságon". Az első nap mindig tip- ródássa! telt el. Egyik könyvet le, másikat föl. Azt sem tudtam, hogy melyik olvasásához fogják? Hogy a magam számára „előírt” pótlások sorát mivel is kezdjem? Úgy érzem, hogy ez a hiányok ellen való küzdelem mázsás teherként néhezed'ik az emberre. Ilyen- ikor még azzal is foglalatoskodom, habár ezt rendszerint a tanítás előtti egy-'két órában szo'ktom tenni, hogy tanítványaimnak keresek anyagot...

I- Miért van szükség erre az odaadó keresgélésre? A megtanítandó anyagot nem a tanrend írja elő?

— Előírja a tanulás menetét. Viszont a gyerékék nagyon különböznék egymástól. Egyik a virtuozitás felé halj Ilik, vagyis keze nagyon jó mozgású, a másik inkább elmélyülő típus. Szóval az alkatuknak legjobban 'megfelelő darabokat válogatom össze. És még van valami. Vannak a tanulóidőnek ‘bizonyos krízisei. Amikor a gyerek úgy érz'i, hogy egyremásra halmozódik benne a sikertelenség. i(Ez persze, természetes velejárója a hangszeren való tanulásnak.) Ilyenkor keresek nékik egy jó kis etűdöt, vagy egy Schu'bert-darabot, amitől képes újraéledni a gyerek, s a sikerélmény megint fellendíti a tanulásban. Jó, h'o a szülők is 'számólnak a bizonyos időnként megjelenő „kudarc-tünettel", és segítenék csemetéjüknek ezt leküzdeni:

I

— Általában hány éves korukig tanulnak zongorázni a gyerekek?

— A zene isik ólába 12—'13 évig 'is 'jáirihatnalk. De a gyakorlat azt mutatja, hagy az általános iskola nyolcadik osztályát elvégezvén, abbahagyják a ze- inetonulást. Öröm, ihogy azért vannak taniltwá'nyaiim között is kivételek. Jár hozzám most is egy leány, akii Pécsett végzi a gimnáziumot és iBótaszéken lakik. Amikor utazik haza a szomszédos megyéből, akkor itt Szekszárdion megszakítja az útját, s jön zangoraárára. Nagyon tehetséges... öröm foglalkozni vele.- Úgy tudom, férjével mindketten Pécsett jártak a zeneművészeti szakközépiskolába, és ugyanott végeztek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanárképző tagozatán. Hogyan kerültek Szekszárdra?

— Amikor összeházasodtunk, olyan 'helyet kerestünk, ahol .mindkettőnk kaphatott állást, így mentünk Bajára, ahol hét esztendőt töltöttünk. Tamás, a férjem akkoriban néhányszor részt vett itt, a szekszárdi zenetanárok hangversenyén. Akkor kezdtünk ismerkedni Tolna megye székhelyével, s az akkori zeneiskolai igazgató, iHusék Rudi bácsi 'hívott is bennünket ide. Amikor lehetőség adódott — igaz, közben öt év telt el —, bevallom, nem sokat tanakodtunk... Szekszárdon 1978 óta élünk.

I

— Mi tette könnyűvé a döntést. Hiszen három gyerekkel költözködni, új környezetbe illeszkedni nem lehet könnyű.

— Ezt mi jól tudtuk. Viszont a gyerekek még nem voltak 'akkorák, hogy a környezet megváltozása különösebb nyomot hagyott volna bennük. így tehát saját szempontjaink - melyek megvalósulva a gyerekek számára is előnyt jelenthettek - vezéreltek benn ükét. Téhát szakmai szempontból úgy tűnt, hogy Szekszárd jóval többet kínál., Sőt — szerencsénkre és örömünkre — többet „követel” 'Baljánál. Maga a zongoratan- szak akkora volt itt, mint az egész bajai iskola. Aztán több régi kedves diákkapcsolat is vonzott ide mindkettőnket. Az sem vált utolsó szempont, hogy Opásamékhoz, akik Köblényben élnek, közelebb kerüljünk.

I- És löbérletböl albérletbe költöztek...

— Nem volt 'könnyű még akkor isem, ha .mindössze fél évet la'kít'Uinik csaik albérletben. Ugyanis ennyi idő után, pontosan Zsuzsanna napkor 'kaptuk 'kezünkbe a lakáskulcsot. Gyönyörű „névnapi" ajándék volt.

I- Tehát a remény segítette át a családot a nehéz lél esztendőn.

— Részben. Másrészt pedig az, hogy a nehéz fiatal évek megtanítottak orra, hogy jórészt csak egymásra, egymás 'megértésére, jószándékára, segíteni akarására támaszkodhatunk;- Egyébként csodálatos dolog az emberekben való hite.

— Füst Milán Hálbi Szadija az első nagy könyvélményem. Abból tanultam meg, hogy minden emberben vannak jó tulajdonságok, amiért lehet és kell is őt tisztelni. Nem csak a negatív sajátosságokat kell figyelni, felfedezni... Nagy életbölcsesség ez.- És ugyancsak valamiféle bölcsességgel rendelkezik az a kislány, aki egy alkalommal, amikor eljátszotta tanítványainak Ravel: Lúdanyó meséit, kijőve a folyosóra azt mondta: „Gyönyörűen zongorázott a Zsuzsa néni. Es ő maga is gyönyörű volt... Mert olyan volt, mint a zenéje."

— Azt hiszem, annál nagyobb elismerést még soha nem kaptam;- Én pedig sok hasonlót

I kívánok önnek, amelynek részesei lehetnek a tanítványok és a zenét szerető és értő felnőttek.

V. HORVÁTH MÁRIA

Múltunkból

Hosszú évtizedekre visszamenőleg is csak ritkán találunk olyan történeti műveket, amelyek orra adnak választ, hogy egy-egy területnek melyek a vonzáskörzetei: merre vándorol a lakosság; hol vásárol; miért éppen azok a községek, városok a közigazgatás központjai, ahol ma vannak O' járási, megyei híve tolok; hogyan alakultaik az egészségügyi, oktatási, vallási központok, ipari bázisok.

Ismereteink szerint mind ez ideig Tolna megye különböző vonzáskörzeteiről nem készült átfogó történelmi mű. Már ezért is figyelmet érdemel dr. Hajdú Zoltán „Tolnia megye központi szerepkörű településeinek vonzáskörzet-rendszere az 1920-as években" című tanulmánya. A szerző gazdaa levéltári forrásra, megjelent földrajzi, helytörténeti tanú I má'nyo k ra, mono g rá f iákra

támaszkodva írta meg tanulmányát.

Dr. Hajdú Zoltán mindenekelőtt orra a kérdésre válaszol, hogy mi a vonzáskörzet? Idézzük: „... a központi jellegű te.- lepülések körül kialakuló vonzáskörzet totális gazdasági-társadalmi jelenség, vagyis egy területen élő lakosság gazdasági, társadalmi, politikai stb. mozgásának összege. A vonzáskörzet összetett hierarchikus területi rendszer, amely különböző jellegű jelenségek 'kölcsönhatása során jön létre. Kialakulásában igen fontos szerepet játszik a politikai kapcsolatok jellege, gyakorisága, minősége. A központi jeltegű település vonzáskörzete az a terület, amelynek határai között-biztosítható a körzetben élő munkaerő nagy részének újratermeléséhez szükséges feltételek rendszere. A vonzáskörzet tehát egy adott területen élő lakosság „élettere”.

A szerző arra ai következtetésre jut, hogy Tolna, megye településhálózata eltér ai többi déldunántúli megyétől. A települések átlagos lél'ekszáima itt a legmagasabb, a mezővárosok átlagos népsűrűsége Itt a legnagyobb, és különösen' kiemelkedően nagy itt a mezővárosi népesség aránya az összlakossághoz viszonyítva^ Tolna megye virágzó mezővárosi hálózattal rendelkezett a feudalizmus végén, a kapitalizmus kezdetén. Ezt követően azonban törés következett be: több mezővárosra' a stagnálás lett a jellemző, néhánynál pedig — így többek között a megyeszékhely esetében is — visszaesés következett be. A szomszédos megyék sorra „elhúztak" Tolna mellett, vagy legalábbis felzárkóztak hozzá. Az ipari forradalom úgy zajlott le, hogy Tolna megyében' alig ókozott változást. Miért nem tudott a településhálózat fejlődésében az élen maradni; miért veszítette el egykor igen kedvező pozícióját a megye; miért nem alakult ki a modem városhálózatú megye? Ezekre a szerző így válaszol:

„Ebben szerepet játszottak a természeti tényezők (a megye nem rendelkezik a XIX. század végi, a XX. század eleji ipar- fejlődés egyik legfontosabb mozgatójával, nagy mennyiségű, olcsón kitermelhető ásványkincsekkel) és társadalmi-gazdasági és részben politikai tényezők, pl. a modern, nagy kapacitású közelekedési hálózat fejlettsége, és bizonyos gazdasági-politikai megfontolások."

Ez utóbbira1 példaként említi a megyeszékhely egykori vezetőinek iparellenességét és a szőlőtulajdonosok jelentős részének húzódozásót a városi fejlődéstől. Mindkettőnek alapvető kiindulópontja vo-lt: az olcsó

mezőgazdasági munkaerő elvesztésétől való félelem.

Rámutat arra, hogy a megye nemzetiségi összetétele miatt a településhálózat központi szerepkörű települései vonzáskörzetének kialakulásakor O' nemzetiségi kapcsolatokat nem lehet figyelmen' kívül hagyni. Különösen a símontornyai és a: völgység! járásban kell ezzel a tényezővel számolni. A német nemzetiségű lakosság összefüggő tömböt alkotott a megye középső részében^ de kisebb-oa- gyobb szám bon .mirvdemütt megtalálhatók voltok. Nemzetiségi vonatkozásban Bonyhád nemcsak a: völgységi járás vonzás- központja: volt, betöltötte ezt a szerepet Baranya keleti térségeiben. is. A németség gazdasági-kulturális központja volt. S noha Bátaszék, Várdomb, Alsó ná na a központi (szekszárdi) járás déli részéhez tartozott köz i gaz g at ási lag, nemzet i ségii

tekintetben, a- völgységi járáshoz

— Bonyhádhoz — tartozott.

A települések nagyságrendi tagozódását elemezve rámutat dr. Hajdú Zoltán arra, hogy jogilag a megye csak egy várossal rendelkező terület volt, de tele- pülésföldrajzi értelemben városi szerepkört töltött be Paks, Du- na'földvór, Bonyhád, Dombóvár, Bátaszék, Tamási, Tolnia, is. A megye középső részén Gyön-k és Hőgyész is számos jelentős városi szerepkört töltött be. Ezek a községek képesek voltak az ellátó-irányító szerepet ellátni. (Tudjuk, az elmúlt években. várossá lett az említett települések közül Dombóvár, Paks és Bonyhád is.)

Tolna megye olyan terület, ahol megtalálható a. magyar településhálózat minden, jellegzetes településtípusa. Vannak aprófalvak, szinte tömböt alkotnak a völgységi (bonyhádi) járásban; míg a tamási, a simon- tornyai és a központi járásban o 'középfalvas település a jellemző; a dunaföldvá'ri járásban viszont már a nagyfalvas település. Dombóvárt, Bonyhádot leszámítva, a megye nagy települései a Duna mentén alakultak ki. A megye történetében is ezek a települések játszották általában a meghatározó szerepet. Tolna megye rendelkezett úgynevezett „eszmei községekkel" is, amelyék úgyszólván kizárólag külterületi lakott helyekből álltak (Újdombóvár, Majsamiklósvár). Az eszmei községek valójában nem községek voltak, hanem a hatalmas földbirtokokon lévő pusztákat egy

— vagy néhány — földbirtokos egyéni érdéke fűzött egységes szervezetbe. Ezek nem töltöttek be elláto-irányító-fogyasztó szerepkört, valóságos községi magjuk csak a legritkább esetben volt, s települési területük tér- képészetileg is nehezen ábrázolható.

Érdekes, hogy a megyében a járások — a dunaföldvá'ri járás kivételével — monocentriku- salk, azaz a járási székhely a járás egyetlen jelentős igazgatási központja. Ettől eltér a du- naföldvári járás. Ott két valóságos központ alakult ki, s mert „egyik sem bírt a másikkal", ezért a járási hatáskörű intézmények egy részét megkettőzték és közöttük felosztották a járást. Az északi térségben Dunaföld- vár, a déli részben Paks jelentette a központot. Dunaföldvár vonzáskörzetébe tartozott Bölcs- ke, Madocsa, Németkér és részben Kistápé. A járás többi községe Pa'kshoz tartozott. Indokolt lenne alkalomadtán megvizsgálni Gyönk és Hőgyész szerepét <is. A közeli két község rivalizálása könnyem fellelhető lenne az egykori iratokban.

A vonzáskörzet nem zárt, terület, már csak azért sem, mert a központ különböző intézményei eltérő területű és nagyságú szívóhatást fejtenek ki, de az adott terület lakossága' egy részének mozgása is eltérő. A vonzásközpontok nem egyszer s mindenkorra adottak. Változhatnak és változnak, A szerző kimutatta tanulmányában, hogy akár egyetlen, intézmény létrehozása vagy megszüntetése gyökeres változást hozhat. Példaként említi az egészségügy területét. Szekszárd egészség- ügyi funkciójának kialakulása és fejlődése szorosan, összefügg megyeszékhellyé válásával. 1780 előtt a vármegyei tisztifőorvos

— a megyei egészségügy legfőbb szakközege — Kölesden székelt. Amikor a XIX. század elején Szekszárdon kórház épült, ez az intézmény vette át a. központi feladatokat, az egész megye egészségügyi szervezetévé lett. Ez ai 'központi szerepkör mindaddig megmaradt, amíg a megyében újabb kórházak nem jöttek létre.

Dr. Hajdú Zoltán tanulmányában vizsgálat alá vonja a kereskedelmet és az ipari szöl- aáiltatást is. A Tanulmányok Tolna megye történetéből c. sorozat 10. kötetében megjelenő mű érdekes darabja a megye helytörtémetírásá nak.

K. BALOG JÁNOS