Tolna Megyei Népújság, 1983. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-03 / 28. szám

1983. február 3. Képújság 5 RnioaV7Ócol/ Az em^er az élete során sokféle bejegyzés- j Z C5CK« se| találkozik — az emlékkönyvitől a mun­kakönyviig. A bejegyzések között vannak örömet okozók és figyelmez- tetőek is. Az első bejegyzések - iskolás korunkban - az ellenőrző­könyvbe kerülnek, amelyek súlya jelentős. S ha pedagógus, szülő és gyermek számára egyaránt sokat jelentenek, akkor elérik céljukat. Oldalösszeállításunkban azt vizsgáljuk, hogy vajon ki hogyan, helye­sen vagy helytelenül reagál-e az élet adta első bejegyzésekre. HÁRMAN A HARMADIK OSZTÁLYBÓL Az általános 'iskola igazgatói irodaijában ültünk Is beszélget­ni Tamással, Lacival és János­sal. Nekik ebben az esztendő­ben van először ellenőrzölkony- vük, az elmúlt két tanévben tá­jékoztató füzetük volt. Hogy mi a különbség a kettő között? H alig,a ssu k ők et: — A felsősöknek Is ellenőrző­jük va:n. Én alig vártam, hogy megkapjam. — Az ellenőrző beírásaival már ellenőrzik a gyereket. — 'Maigiaba rtásiból kaptam egy egyest. Mert rendetlenséget csi­náltunk az osztályban. — Mit szálltak otthon? — Megszidtak. És vasárnapig nem nézhettem a tévét. — Én meg kitörtem egy ab­lakot. Egy hétig én sem néz­hettem a tévét. És nem enged­tek kimenni az utcára játszani. — És a barátaid sem mehet­tek hozzád? — Azt n'em tudom. _ ? — Soha nem volt még nálunk egyik sem. — És ha kérnéd a szüléidét, beengednék a pajtásaidat? — Azt nem tudom. — A második osztály második félévében osztályoztak már. Ak­kor kaptam néhány rossz jegyet. Nem kaptam ki érte, de tévét én sem nézhettem. Hanem min­den délután gyakoroltuk anyu­kámmal a matekot és. az anya­nyelvit. — És ez szerinted cüntetés? — Hát... ÉS HÁRMAN A HATODIK OSZTÁLYBÓL — Óra alatti beszélgetés mi­att osztályfőnöki figyelmeztetést kaptam. Ezt .beírták az ellenőr­zőbe... Nagyon féltem az ottho­ni veréstől - mondja Attila.- És kikaptál?- Ki... De nem akkor. És nem is elsősorban a beírás miatt. Hanem azért, mert nem mutat­tam meg. Hanem néhány nap múlva vették észre.- Egyébként téged nem bán­tott a beírás?- Bántott... de mindenki be­szélget óra alatt. Akikor is töb­ben kaptunk figyelmeztetést. Vi­szont néhány nap múlva osz­tályfőnaki dicséretet kaptam.- Gondolod, hogy ezzel „ki­javítottad" a figyelmeztetőt?- Kicsit. És ezért sikerült anyukáimnak aput rábeszélnie, hogy a vasárnap délutáni filmet -nézhessem a tévében.- Amikor nem titkoljuk el a beírást, sóikkal megértőbbek otthon. Legalábbis nem kapunk ki - szól közbe Edit. - Nekem mindig azt mondják otthon, ha őszinte vagyok, sokkal előrébb jutóik mindenben, mintha titko­lóznék. Megértik a rosszabb je­gyeket is, hiszen „egy gyerek­nek is lehet .rosszabb Papja”.- Engem nem szoktok meg­venni - mondja Andrea - mert én egyedül vagyok. Nincs test­vérem.- Csak azért?- Nem tudom. De nem hi­szem... Szóval én úgy szoktam csinálni, ha valami baj van, akkor hazafelé megint átgon­dolom, hogy hogyan történt az egész.- És igyekszel szépíteni a dolgokat?- Nem. Magamon gondolko­dom. Különben együk tanárunk szokta mindig mondani, hogy „A hazug embert előbb utál- érik..."-Andrea szavaira társai is fel­élénk ülnék, s egy régi, meg al­sós történetet mesélnek el. Van ■egy osztálytársuk, akire az ‘jel­lemző, hogy minden közösségi megmozdulásra jelentkezik, de sehova nem megy el. Úgy érzik, hogy cserbenhagyja, becsapja őket.' De az is 'lebet - erre mostanában jöttek csők rá —, hogy a fiút a szülők nem en­gedik foci-meccsre, őrsi kirándu­lásra... Ezért még negyedükben egyszer többen rátámadtak és megverték. Ezt követték a be­írások. Otthon pedig a hosszas beszélgetések.. EGY HETEDIKES FIÚ — ilyen beszélgetésekre -sor kerül-e otthon minden ok nél­kül i:s? — Ezt azért 'kérdem Gá­bortól, mert az előző történet érintettjei jó szájízZdl mesélték, hogy a- verekedés, illetve 'be­jegyzés kapcsán mi mindenről esett szó a szülők és a gyere­kék között.1 — Ritkán van idő beszélgetni. Amikor hazamegyek, tanulok, utána edzés. Amikor vége van, anyukáim a konyhát rendezi, apukám vagy segít, vagy olvas­sa az újságot. Én pedig eszem és lefekszem. — Műkor és kivel beszélgetsz a viselkedési normákról, az ön­bíráskodásról, a társak egymás­hoz való kapcsolatáról? — Az osztályfőn ölki órán... és egymással szünetben. De csak akkor, ha vaiómi olyan történt az osztályban, amit -meg kell 'be­szélni. A szülők Este 6 órára „hívattam" meg magomat N-ékhez. A gonddal -és ízléssel berendezett szobá­iban gyereknek nyoma sincs. Pe­dig van a családban három is. Ők a kiisiszobá'ban rajcsúrozná- nak, ha szüleik engedélyeznék. Szépen ülnék, olvasgatnék. -Még a három-esztendős Hugi -is né­mán simogatja Julii babáját. Az ötödik osztályos fiúról beszélge­tünk/ aki a napokban kapott osztályfőnöki intőt. Azt mondta, hogy szülei „simán” aláírták, nem kérdezték tőle semmit, és az iskolába' nem mentek be. — Miért mentünk volna? Be­írta a tanárnő az intő okát. — A gyerékkel még csak el sem beszélgettek... — Mit kellett volna beszélget­ni? Maga is nagyon ijól tudja, hogy mi történt. Kifejezetten is­kolai dolog. Azért nem mi, ha­nem a nevelők a felelősek. Hogy itthon mit csinál a gyerek, azt pontosan tudjuk, azért felelős­ségire is vonjuk. Más az iskola, ■más a család... — Milyen lesz a félévi tanul­mányi eredménye a Srácnak? — Majd negyedikén megmon­dom — válaszol ingerülten az apa, én pedig igyékszem mi­élőbb távozni. Ági hetedik osztályba jár. Szülei elváltak, édesanyja egye­dül neveli. Antiikor a leánnyal 'beszélgettünk, azt mondta, hogy egyetlen alkalommal büntették osztályfőnöki vél. Mégped i g azért, mert, amikor két elégte­lent kapott, aláhamisította édes­anyja nevét az ellenőrzőbe. De azért tette, mert félt, hogy „anyut kórházba viszik".-Miit mond az anyuka? — Tény, hogy azt szeretném, hogy Ági jöl tanuljon, s min­dent érjen el, amit szeretne. Ehhez, persze, jól kell tanulnia. 'Nem akarom, hogy bármiiben is hátrányban légyen, mert cson­ka Családiban él. Értsen meg en­gem is... 'Nyilván idegesebb, ki­egyensúlyozatlanabb vagyok, mint azok az asszonyok, akik­nek van férjük. — És azért érzelmi terror alatt to'ritjla Ágiit. Azt mondja neki, ha rossz 'jegyet kap, akkor rosszul lesz, kórháziba kerül... — Tényleg így érzem. — Ezzel viszont Ágit is ki­egyensúlyozatlanná, nyugtalan­ná teszi. Állandóan félelemben él a gyerek. Ezzel magyaráz­ható az alán'ráshomlsítás í-s. — Megbántam. Azóta járt ná­lam Ági osztályfőnöke. Mindent megbeszéltünk... Sok tanácsot adott. -Hiszen ő is édesanya... De ugye, a nevemet nem írja bele az újságba? Azért vállal­koztam a beszélgetésre, hátha elolvassa egy hozzám hasonló helyzetben tevő nő. Ne a maga és a gyereke kárán tanuljon... — Nem vagyunk m-intasziülők - 'szögezi le az anyukat mind­járt, a beszélgetés éltején. De Igyekszünk gyermekeinket a le­hető legjobban nevelni. Dicsér­jük és büntetjük őket - de -igydkszünk mindig mérlegelni. — Szerencsére nevelési elve­ink sókban megegyeznek — folytatja az apa, amire felesé­ge ínyomíbain rálbólint — Viszont, ha adódnak nézetkülönbségek, soha nem a gyerek előtt „egyez­tetünk”. — Nemrég verekedésért ka­pott figyelmeztetőt a kisfiúnk. Férjem úgy 'vélekedett, hogy fiú és ne legyen máié. Nem ér­tette meg, hogy ezért hogyan kaphat „osztályfőnökit". 'A gye­rek sírt, egy szót sem lehetett kiszedni belőle. Amikor meg­nyugodott, elmondta, hogy osz­tálytársa csúfolta és folyton az anyját emlegette mindenféle „cifra’’ szavak kíséretében. Ezért két barátjával a 'követke­ző szünetben alaposan ellpüföl- ték társukat A beírás megtör­tént, ők viszont a tanárnak egyetlen szót sem szóltak a Csú­folásról. — 'Gondolhatlja, -hogy az eset egy hétre való témát adott. A pedagógus-nő fia 'harmadik osztályba jár. A Ifegényke azért kapott beírást, -mert el felejtett valamit, mégpedig olyan dol­got, amire édesanyja többször is figyelmeztette. A fiú feledé­keny Ség e már több „galibát” okozott korábbam Is. Erre az O-nyO ugyancsak felediékenység- gel „váltaszóit". — Egy újfajta matricát kért. Megígértem, hogy megveszem, amikor megyék htaza. Persze, ©szem ágálban sem vólt. Amikor la beírást követő napon kérdez­te, hogy megvOm-e a ki-s figura, egylszerűan ón te 'azt válaszol­tam, hogy „ólfetejtéttem". Ezt (meg IkéBtíft tennem, ahogyan sók mindent meg kél! tenmiilö'k a szü'lőknék, im-ég akkor is, ha- ne­héz. De ezeket a dólgokiat is csak a gyerékünk érdekében tesszük. Fondorlataik sorát kell produkálnunk... A pedagógusok A tanárnő ebben ai tanévben harmadik osztályosokat tanít. Tanítványaiból igyekszik belá­tásra építő csoportot kialakíta­ni, amelyet az önkéntes együtt­működés jellemez. Az osztály­ban nagyon jó a- légkör, s bár­mennyire 8—9 esztendősökről lévén is szó, jellemző a- de­mokratizmus. Közösen értékelik a teljesítményeket, a' magatar­tást, és lehetőség szeriint a kü­lönböző bejegyzéseket is meg- b eszél i tanítva n ya iv-al. — Nagyon, objektívék, és őszinték a gyerekek — szögezi le. — Érzik és tudják, hagy ki miilyen osztályzatot érdemel, sőt, azt iis, ha „kijár" egy osz­tályfőnöki figyelmeztetés. Nyíl­tan megmondják azt is, ha valamivel nem értenék egyet. Mielőtt példákat mondanék, fel­sorolom, hogy az ellenőrző­könyvecske miért is fontos. Eb­ben tájékoztatjuk a szülőket a tanulmányi munkáiról', az azon kívüli értesítéseket írjuk bele, valamint a figyelmeztetéseket és a dicséretét i's. — Akkor következzenek a példák .... — Ősszel történt, hogy né­hány gyerek — egyikük az én osztályomba jár — kövekkel dobálta egy rejtekhely roll a- kö­zelii úton haladó gépkocsikat. Amikor ez tudomásunkra jutott, osztályfőnöki figyelmeztetést ad­tunk nekik a biztonságos köz­lekedés veszélyeztetése miatt. Az én diákom nem mutatta meg otthon' a beírást. Kénytelen vol­tam édesanyját telefonon fel­hívni, aki természetesen bejött az iskolába és megbeszéltük a dolgot. És ugyancsak osztály- főnöki órai témája lett az ügy. Hogy milyenek a szülők? Hogy reagálnak, a1 beírásokra? A szülőik többsége önként fel­ajánlja segítségét az osztály ér­dekébe ni Az őrsökben meghir­detett úgynevezett családi na­pokon szívesen vesznek részt, elviszik kirándulni a gyerekeket. A legtöbb szülő igyekszik ál­landó kontaktusban lenni a' ne­velőkkel. De egy hánapban>egy- szer 0 fogadóórákra, vagy a szülői értekezletekre eljönnek. Pályámra lépésem óta egyszer sem fordult elő, hogy beírásom­ra felháborodott választ kaptam volna. Inkább az a gyakori, hogy a szülők megkeresnek és megbeszéljük a problémákat. * — Szerintem a szülőik — né­hány kivételtől eltekintve — komolyan veszik az ellenőrzőbe -való beírást — kezdi a> beszél­getést a felső tagozat egyik osz­tályának főnöke. — Vélemé­nyem és tapasztalatom szerint az utóbbi néhány esztendőben sokat javult a helyzet e téren. A szülők érdeklődnek gyerme­kűikről, kérik véleményünket is. Örömmel veszik a gyerekek szaktárgyi vagy más egyéb di­cséretét Azt veszem észre, hogy otthon egyre inkább úgy érté­kelik ai gyerek jó vagy rossz vi­selkedését, mi'nt a jegyéket. A szülők számára is fontos, hogy csemetéjük hogyan szerepel egy-egy vetélkedőn, és foglal­koznak a felmerülő magatartási problémákká! is. Ez nagyon jó és megnyugtató érzés. Ritka, hogy egy elégtelen legalább annyira felizgassa a szülőt, mint egy osztályfőnöki figyelmeztetés, amelyet a tanuló magatartás­beli probléma miatt kapott. Ilyenkor megállítanak az anyu­kák és az apukák ez.utcán, sőt telefonon is fölhívnak1. . . Persze, amit elmondtam,, mind a ki­egyensúlyozott, jó családi lég­kört tükrözik.' Fontos, hogy a gyerek otthon i's, — de az is­kolában iis — merjen elmon­dani mindent, őszintén.... Egy alkalommal olyan feladatot ka­pott az osztályom, hogy írják le, miilyen családi légkörben sze­retnének élni, ha felnőnek. Sze­rencsére nem sokan, de sajnos, voltak néhányon, akiknek ilye­nék voltak a fő kívánságaik: „ne veszekedjünk, ne kiabál­junk”, „ne igyon a: férjem", „beszélgessünk sokat" . . . „le­gyünk mindig őszinték". Az első beírás A szigorú apa és a rémült gyerek keze r Az oldalt írta V. Horváth Mária, a fotót Czakó Sán­dor készítette. Tükröm, tükröm.. Gyermekkorom legkedvesebb meséi közé tartozott a Hó­fehérke és a hét törpe. Bevallom, a meséket a mai napig is kedvelem, s nemcsak azért, mert két gyermekem van, akiket igyekeztem és igyekszem megismertetni a legszebb mesékkel, hanem azért, mert a bájos kis művek egy-egy mondata szabályos aforizmaként is felfogható. A Hófehér­ke történetében a gonosz mostoha gyakorta kezébe veszi a varázstükröt, s megkérdi, hogy ugyan ki is a legszebb a világon. A tükör pedig őszintén válaszol... Azt hiszem, annak, hogy ki a legszebb a világon, az or­szágban vagy az osztályban, nincs különösebb jelentősége, sőt, annak sem, hogy kinek van a legnagyobb bicepsze .. . és sorolhatnánk. Annak viszont igen, hogy melyik diáknak milyen az ellenőrzőkönyve, milyen bejegyzések „dekorálják" azt. Ez a kis könyvecske is felfogható valamiféle tükörnek, mégpedig olyannak, amely nem a külső, hanem a belső jegyeket tükrözi. „Szól" az évközi tanulmányi eredményekről, a diák szorgalmáról, magatartásáról, kiemelkedő eredmé­nyeiről és a súlyosabb renitenskedésekről is. Ez a tükör ak­kor lehet valóban hasznos, ha a pedagógus kellő objek­tivitással vezeti, ha a diák megfelelően érzi és értékeli an­nak súlyát, s ha a szülő - hiszen a nevelők ebben őt tájé­koztatják gyermekük tantárgyankénti folyamatos teljesítmé­nyéről, dicséretes eredményeiről, elmarasztalható viselkedé­séről - a szükséges komolysággal lógja föl, s „Ítélkezik" e bejegyzések, illetve gyermeke lölött. Hiszem, hogy az ellenőrzőkönyvekbe való bejegyzések, azoknak az értékelése, megfelelő súlyozottsággal való ke­zelése fölvezetése a felnőttkori bejegyzéseknek. A munka­könyvbe, a személyi anyagba, a vásárlók könyvébe való be­jegyzésekbe. S ha mi szülők és a pedagógusok nem kezel­jük lényeges dolgoként a bejegyzéseket, nem neveljük gyer­mekünkbe ezek fontosságát, akkor azok felnőve nem érzik jelentőségét sem a negativ, sem pedig az elismerést jelző, azaz pozitiv bejegyzéseknek. Egy kézlegyintéssel elintézik bármelyiket, ahogyan szülei tettek hajdanán, avagy lőnöki hangulatnak tartják az elmarasztaló bejegyzést, ahogyan netán tanítójuknál, tanáruknál érezték. S ezáltal nem csu­pán a szülő és a pedagógus napi kapcsolata tűnik súlyta­lannak, jelentőség nélkülinek a gyermek szemében, hanem eltorzul, illetve rossz irányban alakul ki itéletrendszere is. Mert míg az öt-hét évesek ítéletrendszerében az az elv lap­pang, hogy a legfőbb kötelesség a felnőttekkel szembeni engedelmesség, a kilenc-tíz éves kortól - nevelő légkörtől függően egy-két éves eltolódás lehetséges — másfajta fel­fogás, az autonóm erkölcs fejthető ki a gyermek ítéletéből. Vagyis az, hogy a szabályokat nem engedelmességből, ha­nem belátásból követik. Scherer Sándorral, a szekszárdi Babits Mihály Általános Iskola igazgatójával beszélgettünk egyszer. Úgy fog ólmo­zott, hogy amennyiben az ellenőrzökönyv minden tekintet­ben megfelel a „rá háruló" feladatoknak, akkor az fontos értékmérőként fogható föl a szülő, a pedagógus és a diák számára. Amennyiben a bejegyzéseket - a tantárgyi érdem­jegyeket és a más jellegű tájékoztatásokat - ismerik a szü­lők, akkor nem fordulhat elő, hogy ilyenkor félév táján, avagy év végén meglepetés érje őket. Persze, mindezt jól kiegészíti, s ki kell, hogy egészítse a szülő és pedagógus állandó és őszinte kapcsolata. Azt is hangsúlyozta az igaz­gató, hogy a pedagógusok joggal elvárják, hogy a bejegy­zett SOS-jelzésükre a szülők ne várják meg a fogadóórát, szülői értekezletet, hanem azonnal keressék fel őket - gyer­mekük érdekében. Hiszen, ha bármilyen gond adódik a diák körül, ki más tudna azon legeredményesebben segí­teni, mint a pedagógus és a szülő — együtt!? Oldalösszeállításunkban nem nevezzük meg a szülőket, a pedagógusokat, sőt a gyerekekről is csak utónéven szó­lunk. Hiszen ez esetben nem a kilétük, hanem egy jelenség a fontos, amelynek szereplői és létrehozói ők maguk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents