Tolna Megyei Népújság, 1983. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-24 / 46. szám

1983. február 24. ^fcpÜJSÄG 5 A közművelődés kérdései Ha szál a citera, klubest van- Nézzen csak ide! Jó lesz így, Gyuri bácsi? Szőts György odanéz, megnyugtatja a minap ajándékba ka­pott cérnafüggöny fölaggatásával bíbelődő Ágnest, „akinek a klubban együtt ünnepelték meg a névnapját”. Legalábbis így mutatta be Ágit, a gyulaji cigány diákotthon és a diákotthon udvari épületében fészket rakott cigányklub vezetője. A hét­közi diákotthon elmúlt már 15 esztendős, a klub - amit azok alapítottak, akik tankötelezettként lakói voltak 5-10 évvel ez­előtt —, új. Egyesztendös sincs még. De a cél miatt, amiért létrehozták, máris megérdemli a figyelmet. Amikor először jártam itt a Ik'iubot keresve, lent a faluköz­po rabban úgy igazított útba egy helybéli asszonyság a boltból hazafelé tairtvá, hogy menjek csak a cigány kollégiumiig. An­náik be az udvarára és ott talá­lok egy öreg melléképületet, ami fás-, meg szeneskamráiként, mindenféle fim-llam tárolására szolgált régebben. Most, ha meghallom, hogy odabent cite- rázinaik, akkor ott vannak a klu- bosok is. Akkor inem (hallottam zene­szót. Aliig esteledett, de szem­közt a templom dombról már messze világítottak a felső is­kola ablakai a téli aíkonyat- ibain. — Ha vár egy kicsit, mindjárt itthon lesznek a gyerekek az (iskoláiból - szíveskedett Kele­menné Vacsora Teréz takarító­inő, akit fűtési teendőiben tar­tottam föl lélegzetnyi időre. Ar­ra pont elég volt ez a néhány perc, hogy a szomszédból elő­kerüljön egy mosolygó arcú fiatal asszony, Anna. Sajnálkoz­ni, hagy „Ima nincs semmi a klubban", aminek ő is alapító tagja a férjével együtt. S ők lis tanulni fognak, mert csak hét osztályt végeztek . . . — Tessék fölmenni a fölső is­koláiba a Szőts tanár bácsihoz. Az majd megmondja, mikor va­gyunk együtt. (Megtudtam közben, hogy a község iskolázott cigány fiátal- ságának igénybejelentését a melléképület egyetlen udvarról nyíló helyiségére nem minden­ki fogadta tapsikolva. Teréz asszony is zsörtölődött picit, hogy most „szűkösköd ni kell majd a tüzelő elhelyezésével”. No de, ahogy az a végén kide­rült, ő azért örül, mert azok, „akik klubtagok, jobbára itt voltak diákok". iS nem baj, ha visszajöttek. Panasz? Nincs rá­juk, de hát nézzem csak meg milyen ez a klub, „kész nyo- maiüanya". ©búcsúztunk aztán. Most meg várom a vendéglátó sür- gésforgásbatn, hogy együtt le­gyenek a kluibalopítá tizenötök, meg azok, akli'k már az ő sza­vukra jönnek ma este, mint az osztályozó vizsgára fölkészítő tanfolyam V.-tői VMI. osztályos leendő tanulói. A zsongás ott­honos, 'Szőts György öles ter­mete hol ennél, hol annál a csoportnál tűnik föl. A nem Mubtagoik sem kényszerülnek bemutatkozásra, hiszen tanítvá­nyai váltak nemrég. Még azo­kat se felejtette el, akik időnap előtt hűtlenné váltak az iskolá­hoz, diákotthonhoz. Az pedig még igaz pedagógus örömére van, hogy akiket ma is szíve­sen szállt gyerekeknek ((noha egyik ük-másikuk már három- négygyermekes családapa, vagy családanya), a 'maguk terem­tette 'közösséggel alkamják se­gíteni 'társadalmi beilleszkedé­süket. Tanulással, önművelés­sel. * Akárhányszor fordultam meg Gyul'ajon az elmúlt egy év fo­lyamán, még a település vezető emberéi is újra meg újra elő­hozakodtak azzal, hogy Gyula'j mindenféle baljának forrása az a 300 cigány, amely kilépett ugyan a telepi élet nyomorú­ságos keretei közül, dmikor be­költözött a községbe, de a több­ségük máig adós a gyökeres életformaváltással. — Aki aka-r, talál munkát, nem szükségképpen határozza meg a falu cigány lakosságá­nak életét a 'létbizonytalanság! Itt, most azért nem jön elő ez a kérdés így, mert a klub- o'liapítok a tanulás folytatásának szándékát aláíró sukkal, is hite­lesítőknek szánták ezt az estét. Ifjú barátaim makacsul kere­sik tehát a beilleszkedés módo­zatait, pedig aiz értelmesebbje megtapasztalhatta már, hogy ott sikeres az illeszkedés, ohol százszázalékos a befogadási készség és nincs pozíciójuk az 'előítéleteiknek. A klubalapítók — tizenöten — nemcsók elvé­gezték az általános iskola nyolc osztályát, szakmáit lis tanultak. Van közöttük kőműves, trakto­ros, 'hegesztő, szövőnő, mező- gazdasági gépszerelő, olyan mozdonyvezető, aki a dombó­vári vasútfongalmi szakközépis­kolában végzett és óvónő, aki ennek megfelelő iskolai 'végzett­séget Széksrárdon szerzett. Öt most Oervenfics Jánosnénak nevezik, a féltje nem cigány- származású, traktoros a Hőqyé- szi Á. G. ürqevári egységében. A gyulaji közvélemény külön­ben egyáltalán nem ünnepel­te — támadni annál inkább tá­madta - a cigány diákotthon ímeq teremtését, aminek kelte 1967. Talán ezért sincs meg­felelő fogalma a község lakos­ságának '15 'év elteltével sem arról, hogy milyen sziszifuszi munka kezdődött akkor, s fo­lyik máig lis az 'intézmény és az iskola falai között! Szőts György, aki az általános iskola nevelő­ijeként 1970 óta irányítja a di­ákotthont, készített egy kis sta­tisztikát. Körülbelül 80—100 tan­köteles cigánytanuló élt, dolgo­zott hosszabb-rövidebb ideig a gyulaji 1 kollégium bá n, amely nemcsak tanszerekkel látta el növendékeit, bainem a szükség parancsára föl is öltöztette őket. A tanulás államilag biz­tosított jó feltételeivel azonban nem mindég cigánycsalád élt. De, az eredmény a tömeges felmentések ellenére biztató. Csak il 970-től huszonnyolcán végezték el az általános iskola nyolc osztályát. „Most .meg el­kapjuk azokat, akik az V-VI— VII.-bői léptek le” — mondta a klubosok atyamestere, akit ti­tulálnak tanár úrnak, tanár bá­csinak, Gyuri bátyámnak 'is. A tanulás folytatásában kez­detet jelentő, háromhónapos ""felmérésben — ami már elkez­dődött — közel annyian érde­keltek, mint a klubalapítók, a hangadók. Akik személyes ta­pasztalatból tudják már, hogy inem szabad iskolázatlanság miatt megrekedni a segédmun­kás, alkalmi munkás szinten, így gátolva tulajdon boldogu­lásukat. Ök azt is tudják, hogy nem sima az út, mert nem egy­szerű megszabadulni a cigány életformától azoknak sem, akik már szakítottak a féloomádság- gall, letelepedtek, gyerekeik is­kolába járnak,' munkájuk van. Utóbbi révén becsületük. A változások egyébként — 'akár elismerik ezt a község la­kói, akár nem — Gyuláján is történelmiek, s ebből adódóan nem a aigánydk foglalkoztatá­sának, munkához kötésének mennyiségi gondjával kell már szembenéznünk itt sem, hanem a minőség gondjaival. 'Hogy a fiatalabb korosztályokhoz tarto­zók elvégezzék — egyre töb­ben - általános iskolai tanul­mányaikat és ennek alapján tanulhassanak tovább. Ki szak- munkáslképesítésért, ki érettsé­gire törekedve, ki felsőbb fo­kon.' * A Wub, amely nagyon szegé­nyes, mondhatni cigányosan ri­deg körülmények között kezdte a működését, a fejlődés motor­ja lehet. Csak gáncsot ne ves­sen türelmetlenség, előítélet a közösségteremtők jó igyekezeté­inek! Az iskola, illetve o cigány diákotthonihoz való kötődés egyébként komoly garanciája az eljövendő eredményes mun­kának. Az is sokat ígérő, hogy klubnapokon, amikor a foglal­kozások végén hangolni kezde­nek a citerások, torkolt köszö­rülnek a kórus tagjai, lábat iga­zítanak tándhoz a táncosok, betér ide nem cigány érdeklő­dő is számos. Az öreg épület rozoga ajtajának ez a nyitott­sága nemcsak rokonszenves, sókiatígérő is.. LÁSZLÓ IBOLYA Jogról mindenkinek Szülőtartás A családjogi törvény szerint az a szülő .(nagyszülő), aki nem tudja magát eltartani, és tar­tásra kötelezhető házastársa sincs, gyermekeitől (unokáitól) tartó sd íjina jogosult. Mikor te­kinthető a 'szülő tartásra rá­szorultnak? ©döntésében az életkornak, a nyugdíjkorhatár betöltésének komoly szerepe (ebet, de ez egymagában nem alapozza meg az igény jogos­ságát. A helyes döntésihez a vagyoni és a jövedelmi viszo­nyok tisztázása mellett minden esetiben szükséges a tartóst igénylő egészségi állapotának, családi viszonyainak és élet­körülményeinek alapos vizsgá­lata. Lehetséges, hogy a nyugdíj­korhatárt 'betöltő szülő, aki több gyereket ineveit fel, és emiatt nagyon törődött lett, ma­radék 'munkaerejének megfeszí­tésével miég tudna jövedelem­re szert teninli. A társadalmi közfelfogás szerint az azonban inem várható él tőle pusztán azért, hogy a gyerekeit a tar­tás kötelezettsége alól mente­sítse. Más a megítélése viszont ónnak a szülőnek, aki testi- széllemii erejének birtokában van, de a nyugdíjkorhatár betöl­tését követően anyagilag gyer- mékeire kíván hagyatkozni. A szüílőtartási igény elbírálásánál a betegség, vagy O' tartós egész­ségromlás imfa'tt bekövetkező imunkaképtelenséget, vagy mun­kaképesség -csökkenést orvos - szakértőnek Ikéll tisztáznia. A rá­szorultság vizsgálatánál a tar­tást 'igénylő keresetén. Illetve keresőképességén kívül vagyo­ni, jövedelmi viszonyait is fi­gyelembe kell venni. Nem szo­rul ugyanis tartásra az a szülő, aki elégséges jövedelemmel, keresettél, nyugdíjjal ugyan nem 'rendelkezik, de olyan in­gó Vagy ingatlan vagyona van, amelynek értékesítése .során komoly összeghez juthatna. Az a szülő sem szorul gyermeke eltartására, akinek imegélheté­sét tartási vagy öröklési szerző­dés megfelélően biztosítja. 'Ha a tartási szerződés megszűnt, vagy inem megfelelően fedezi a jogoséit tartását, a teljes vagy részleges rászorultság ímegá Mapíthiató. A tartási kötelezettség alól a gyermek csők akikor mente­sül, ha szülője annak idején a vele szemben fennálló tartási kötelezettségét súlyosain 'meg­sértette, 'Például: nem gondoz­ta', 'ápolta, elhagyta, és úgy bízta az állaim gondjába, bogy többé nem törődött vele. Ilyen­kor a szülő érdemtelenné válik a tartásra. Viszont nem lehet a szülői kötelesség Súlyos meg­sértésének tekinteni például azt, hogyha a szülő az apaság '(anyaság) megállapítása iránti 'perben védekezett, Vagy csu­pán a megítélt, vagy felaján­lott tartásdiját fizette. Akkor sem válik később érdemtelen- iné a tartásra, ha gyermekét an­nak ideijén anyagi nehézségei, kedvezőtlen életviszonyai miatt bízta mások, vagy az állam gondozására, és közben á'IJan- idóain tartotta vele a kapcso­latot. Végül nézzük, ki kezdemé­nyezheti a szülőtartásdíj 'megál­lapítását? Pert indíthat a szü­lő, a tanács végrehajtó bizott­ságának egészségügyi feladatot ellátó szakigiazgiatási szerve és az Ügyész. DR. KERTÉSZ ÉVA — Nagy segítségemre volt a gyűjtőmunkában Binder Györgyné, aki szintén tanár, s a honismereti szakkör tagjai közül leginkább a hetedikes Kari Péter. Kuti Imre elmondta, hogy kezdetben nem tudta ponto­san: mi minden is kellene a gyűjteményhez, de tanulmá­nyozta a szakirodalmat, meg­nézte a mecseknádasdi, ófalu­si hasonló gyűjteményt, s fi­gyelemmel kísérte a Neue Zei­tung e témakörben megjelenő írásait is. Sok ismeretet merí­tett Gyönkön a Lackner-gyűjte- mény láttán, s természetesen nem nélkülözte a helybeli idős emberek jó tanácsait sem. — Az idősebbek fokozatosan nagyobb és nagyobb érdeklő­dést tanúsítottak - mondta —, észrevehetően mind gyakrab­ban lett dolguk a Kossuth ut­ca 325., a „tájház” környékén, s aztán egy néni, akinek szin­tén erre vezetett „véletlenül” az útja, s benézett, jó svábosan megállapította: „To khunt'nur trin wohna". Azaz irodalmi né­met nyelven: Hier könnte man wohnen", vagyis: itt lakni le­het. Hát ez nagy dicséret volt. Az épületbe belépve a kony­hába érkezünk. Középen az egykori nyitott tűzhely, s innen kétfelé nyil'naík a szobái«; az egyik immár tökéletesen be­rendezve. — Minden tárgynak, bútor­darabnak külön története lan — mutatja sorra a nem kevés látnivalót Kuti Imre -, köztük az öregek napközi otthona egyik tagja ajándékát, az 1833-as feliratot viselő, jelleg­zetes motívumokkal díszített szekrényt, majd a tulipános ládát, a rokkát, amelynek kü­lönböző darabjait más-más helyekről kapta, az ugyancsak díszes köcsögtartó deszkát, a régi fényképeket, könyveket, egy házi mindentudót is, az 1855-ben készült padszéket, a konyhai és gazdasági felsze­reléseket, a dohányvágót, és lehetne folytatni a felsorolást. Mindezt leírni nehéz; látni — Kuti Imre szívügyének te­kintette és tekinti a helytörté­neti-honismereti gyűjtemény lét­rehozását, sok köszönhető az épületet rendbe hozó tsz-bri- gádok tagjainak, s persze azoknak, akik díjtalanul adták a most már a „tájházban" lát­ható tárgyakat — mondotta lá­togatásunk alkalmával Lück János tanácselnök. Majd Kuti Imre folytatta: Helytörténeti gyűjtemény Györkönyben Többször is hírt adtunk ar­ról, hogy Györkönyben a ta­nács megvette és rendbe ho­zatta a falu egyik legrégebbi, legjellegzetesebb zsúpfedeles házát, s a többit Kuti Imre né­met-ének szakos tanárra, a honismereti szakkör vezetőjére bízta. Nyolcvankettöben kezd­ték el a gyűjtőmunkát, nagy örömmel, s leginkább a padlá­sokon. Konyharészlet Díszes szekrény 1833-ból kell. S valóban: mikor fogad­nak itt látogatókat?- Tavaszra tervezzük a meg­nyitást, de ezzel még nem fe­jeződik be a munka, ugyanis később gazdagítani szeretnénk a gyűjteményt, jellegzetes por­tát, s fészert akarunk kialakí­tani. * Ki kételkedne benne, hogy ez az elhatározás is megvaló­sul Györkönyben? Garancia er­re a helybeliek eddigi hagyo- mányszeretete és tisztelete, az itt tapasztalt öntevékenység, kezdeményező készség, mely gyümölcsözővé tette és teszi Kuti Imre eddigi és további szenvedélyes gyűtjőmunkáját is. V. z. Fotó: Czakó Sándor Szobabelső

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents