Tolna Megyei Népújság, 1983. február (33. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-24 / 46. szám
2^fepÜJSÁG 1983. február 24. Jurij Andropov cikke a Kommunyisztban Palesztin pillérek Szerda esti kommentárunk. Maga az a tény, hogy a palesztin parlament, a Palesztin Nemzeti Tanács mindig másutt tartja üléseit, önmagában ' is ér- zékeheti egy nép tragédiájának lényegét: az otthontalanság, a földönfutás szomorú státusát. És az, hogy ilyen körülmények között is él, jól érzékelteti, hogy ez a nép nem fogadja el az elfo- gadhatatlant, küzd tovább. A PNT ülésére ezúttal Algéria fővárosában került sor. A kö- 2®9 a, _sz°kásosnál is bonyolultabb volt. A számtalan ok közül ©lég két /tényezőre emlékeztetnünk: a libanoni fejlemények nyo- mán a palesztin szétszórtság a korábbihoz képest is fokozódott, ugyanakkor az izraeli kabinet belpolitikai és nemzetközi helyzetét alaposan meggyengítette a Begin—Sáron kettős árnyékában elkövetett szobrai és satilai vérengzés. Ráadásul a nemzetközi környezet csak az egyik, bár igen fontos tényező. Nem szabad elfelednünk, hogy a Palesztin Nemzeti Tanács — parlament — jellegéből következően — a mozgalom sokféle politikai szárnyának, áramlatának összessége. És ez még mindig nem minden. A kényszerű szétszóródás, az elhúzódó igazságtalanság érthető táptalaja a keserűségnek, nem egy esetben a fanatizmusba hajló radikalizmusnak. Logikus tehát, hogy amikor a palesztin parlament ülésezik, a józanság Arafat-vezette erőinek mindig szembe kell nézniök a forrófejűek által támasztott nehézségekkel is. Ilyen nemzetközi és belső koordináták között tiszteletet érdemel az algíri tanácskozás lefolyása és eredménye. Ami a lefolyást illeti, az parlamenthez méltónak bizonyult: heves viták, sőt összecsapások után kialakult a többségi álláspont. Mi ennek az álláspontnak a lényege? Az, hogy alkalmasnak bizonyult a változó események sodrában a palesztin nép érdekeinek naprakész, ugyanakkor hosszú távú védelmére is. Ami a „folyóügyeket” illeti, a gyors és operatív reagálás két iskolapéldája egyrészt a tiltakozás a Libanonban maradt palesztinok elleni intézkedések miatt, másrészt az a döntés, hogy új szervezetet kell létrehozni az Izrael által megszállt területeken élő palesztinok harcának összefogására. Hosszabb távon az algíri ülés legfontosabb eredménye éppen az, hogy a változások sodrában hitet tett bizonyos változatlan pillérek mellett. Vagyis 1. Ismét leszögezte, hogy csak a visszatérés, az önálló állam- alapítás elégíti ki a palesztin népet és semmiképpen nem a Camp David (valamint a Reagan-terv) által sugalmazott fél- és álmegoldások szövevénye; 2. Ennek jegyében a palesztin ellenállás „támogatja a közel- keleti rendezésre vonatkozó összarab (fezi), valamint szovjet javaslatokat” ; 3. Minden rendezés alapja csak olyan koncepció lehet, amely a palesztin nép vezető erejének a Jasszer Arafat által vezetett PFSZ-t ismeri el, végül 4. A hasemita királysággal kapcsolatban csak olyan megoldásról lehet szó, amelynek lényege „valamiféle konföderáció két független állam között”. A pillérek tehát szilárdan állják a változások sodrását. Nehéz, viharos időkben ez komoly eredménynek minősíthető. — HARMAT ENDRE Algírban véget ért a palesztin parlament ülésszaka. Jasszer Afafat, a PFSZ vezetője mondott zárszót. (Telefotó: AP-MTI-KS) MARX HALÁLÁNAK 100. évfordulója alkalmából a Kommu- nyiszt, az SZKP KB elméleti folyóirata márciusi számában Jurij Andropov cikkét közli. Az SZKP KB főtitkára „Marx Károly tanítása és a szocialista építőmunka néhány kérdése a Szovjetunióban” című cikkében megállapítja, hogy ma még szélesebben és mélyebben tárul fel a marxi tanítások gazdasági tartalma, mint azok megszületése idején. Más dolog ugyanis megérteni és elfogadni a szocializmus történelmi szükségszerűségének eszméjét, annak elméleti megfogalmazásában, s más dolog résztvevőnek, tanúnak lenni ezen eszmék megvalósításában, A szocializmus létrejöttének történelmi útja nem mindenben úgy alakult, ahogyan azt forradalmi elméletünk megalapítói feltételezték. A szocializmus kezdetben csak egy, s ráadásul a gazdaságilag nem is legfejlettebb országban győzött. A burzsoázia és a reformizmus ideológusai még napjainkban is egész elméleteket gyártanak, megpróbálva bebizonyítani, hogy a Szovjetunióban és más testvéri országokban létrehozott új társadalom nem felel meg annak a szocializmusképnek, amelyet Marx látott maga előtt. Arról értekeznek, hogy a valóság eltért az eszmétől, s eközben tudatosan vagy akaratlanul szem elől tévesztik, hogy tanítását kidolgozva Marxot a legkevésbé sem valamiféle letisztult, probléma- mentes szocializmus elvont eszméi vezették. Marx szerint a kapitalizmust felváltó gazdasági-társadalmi rendszer alapja a termelőeszközök társadalmi tulajdona. A létező szocializmus történelmi tapasztalata azt mutatja, hogy a magántulajdonosi „enyémnek” közösségi „mienkké” változása nem következik be egyszerűen. A tulajdonviszonyok megváltoztatása nem egyszerűsíthető le arra az egyszeri aktusra, amelynek eredményeként az alapvető termelőeszközök társadalmi tulajdonba mennek át. Két különböző dolog megszerezni a tulajdonosi jogokat, és valódi, okos, gondos tulajdonossá válni. A szocialista forradalmat végrehajtó nép csak hosszú idő alatt szokhat- ja meg új helyzetét, alkalmazkodhat gazdaságilag, politikailag, s — ha úgy tetszik — lélektanilag az új körülményekhez. A KOLLEKTÍV tulajdonosi szemlélet kialakulásáról szólva nem feledkezhetünk meg arról, hogy ez egy hosszan tartó, bonyolult folyamat, amelyet nem lehet leegyszerűsíteni. Az individualista szokások, az a törekvés, hogy mások, a társadalom kárára gyarapodjék egyesekben még a szocialista termelő- .viszonyok létrejötte után is megmarad vagy újratermelődik. A szocializmus és a kommunista építés gyakorlata alapján ezt ma már jól tudjuk. De tudjuk azt is, hogy miként azt Marx előre látta, ott, ahol a proletárforradalmak győztek, a termelőeszközök valamilyen formában létrejött társadalmi tulajdona a szocializmus létének alapjává, támaszává, előrehaladásának legfőbb forrásává vált. A szocialista tulajdon alapián nálunk hatalmas, tervszerűen fejlődő gazdaság jött létre, amely a legnagyobb és legbonyolultabb népgazdasági és társadalmi feladatok megoldását is lehetővé teszi. Lehetőségeink természetesen nem realizálódnak önmaguktól. E téren is felmerülnek problémák és komoly nehézségek. Ezek oka sokféle lehet, de sohasem a létrejött és fölényét bebizonyító társadalmi, kollektív tulajdon. A népgazdaságunk különböző területein végzett normális munkát megzavaró hiányosságok jelentős része éppen a termelőeszközök szocialista tulajdonán alapuló gazdasági élet normáinak, követelményeinek figyelmen kívül hagyásából fakad. LEGFŐBB GONDUNK jelenleg a termelés, az egész gazdaság hatékonyságának növelése. E kérdés fontosságát mélyen átérzi a párt, a szovjet nép. Ám ami a gyakorlati megoldást illeti, az nem megy olyan sikeresén, mint szükséges volna. Ennek több oka is van. Először is nem téveszthetjük szem elől, hogy a gazdasági mechanizmus, az irányítási formák és módszerek tökéletesítése és átalakítása érdekében végzett munkánk nem felel meg azoknak a követelményeknek, amelyeket a szovjet társadalom anyagi-műszaki, szociális és szellemi fejlettségi szintje támaszt vele szemben. Ez a legfontosabb. Érezzük olyan tényezők hatását is, mint a szükségesnél lényegesen kisebb mennyiségű mezőgazda- sági termék előállítása az utóbbi négy évben, a fűtő-, az energetikai és a nyersanyagok kitermelésének egyre növekvő pénzügyi és anyagi ráfordításai az ország északi és keleti területein. A termelőerők fejlődésének meggyorsításához a gazdasági élet megfelelő szervezeti formáira van szükség. Át kell gondolnunk és következetesen végre kell hajtanunk azokat az intézkedéseket, amelyek felszabadíthatják a gazdaságunkban meglévő hatalmas alkotó erőket. Ezeknek gondosan előkészített, realista intézkedéseknek kell lenniük, vagyis kidolgozásuknál mindig szem előtt kell tartani a szocialista gazdasági rend fejlődési törvényeit. E törvények objektív jellege megköveteli a lemondást minden olyan kísérletről, hogy a gazdaságot természetétől idegen módszerekkel irányítsuk. Ha megállapodtunk a szükséges intézkedésekben és elfogadtuk a megfelelő döntéseket, akkor megengedhetetlen, hogy félúton megálljunk a cselekvésben. Mindazt, amit elhatároztunk, végre kell hajtani. Ez pártunk lenini hagyománya, s nem mondhatunk le róla. BÁRMILYEN sokrétűek legyenek is a szovjet gazdaság előtt álló feladatok, megvalósításuknak egyetlen célt kell szolgálnia: azt, hogy javuljanak a dolgozók életkörülményei, létrejöjjenek a szellemi és kulturális élet, a társadalmi aktivitás még szélesebb kibontakozásának, felvirágzásának anyagi feltételei. E téren nagyon sok függ attól, miként közelítjük meg a termelés racionalizálásának, intenzívebbé tételének kérdését. Más szóval nálunk nem a dolgozók kárára, hanem éppen az ő érdekeik javára kell megoldani a gazdaság hatékonyságának növelését. Mindez nem egyszerűsíti te munkánkat, de tehetővé teszi, hogy az egész szovjet nép kimeríthetetlen erejére, tudósára, alkotó energiájúira támaszkodva' végezzük eO. A szocializmus nem kész formáiban' születik meg. A tuteij- donviszonyókbam bekövetkezett változás önmagában még nem szünteti meg az emberi együttélés évszázadok alatt felhalmozódott valamennyi negatív vonását. Egy ilyen változás nélkül azonban minden szocializmus- modellll, bármilyen vonzó formában fogalmazzák is meg, élettelen, csapáim kidolgozóinak elképzelésében létezik. A marxiz- imosnak ez napjainkban is érvényes alapigazsága. A marxizmus úgynevezett alapigazságaival azonban nagyon óvatosan kell bánni, mert meg nem értésüket, vagy figyelmen kívüli hagyásukat az élét kegyetlenül megbünteti. Sok munkai, sőt hiba árán sikerült csak teljes mértékben felismerni Mairx elosztásra! vonatkozó 'nézeteinek jelentőségét. A mindenki képességei szerint és mindenkinek munkájai szerint elV hatalmas politikai súlyát ma már a' gyakorlat, a szocialista orszáigok tapasztalata alapján is meg tudjuk ítélni. Az elosztási viszonyok ugyanis közvetve, vagy közvetlenül mindenkinek az érdekeit érintik. E viszonyok jellege az egyik legfontosabb mutatója annak, milyen fejlettségi szintre jutott a társadalmi egyenlőség. Minden olyan ki- sédet, hogy puszán akarati úton magasabbra helyezzük ezt a lehetséges fejtettségii szintet, s előre fussunk a kommunistái elosztási formáik félé, nem kívánatos jelenségeket szülhet és szül. MÁRA egyértelműen bebizonyosodott hogy nem hagyható figyelmen kívül a, gyors ütemű munkatermelékenység -növelés objektív gazdasági követelménye. Ha a' munkabérek nem ezzel a döntő tényezővel' összhangban emelkednek, az eleinte kedvezőinek tűnő következményekkel járhat ugyani, de végül elkerülhetetlenül' negatívan befolyásolja az egész gazdasági életet. Olyan igényeket szülhet például, amelyeket a> termelés adott szintjén nem lehet kielégíteni, akadályozza egyes cikkek híáinyánaik megszüntetését, ezzel jogos elégedetlenséget keltve a dolgozóikban. A teljes társadalmi egyenlőség niem jön létre egyszerre a maga befejezett formájában. A társadalom meglehetősen hosz- szú idő alatt, nehézségek árán, hatalmas erőfeszítéseikkel jut el hozzá:. Eléréséhez szükség van airai, hogy a termelőerők a kommami zmus anyagi -m űs zak i bázisának szintjére jussanak. A társadalmi egyenlőséghez szükséges, hogy 'minden dolgozó fejlett tudattal rendelkezzem, kulturált és szakmailag hozzáértő legyeni, értelmesen tudjon élni ai szocializmus javaival. Míg ezietk a feltételek létre nem jönnek, addig a pártnak, a szocialistái társadalmat irányítva a legszigorúbban ellenőriznie kell aiz elosztási viszonyokat, ai végzett munkáit és a szükségleteik alakulását. Az SZKP szakadaitlamul gondoskodik aprói, hogy a szocialista elosztás Marx általi kidolgozott elve mindenhái marad ék talonul érvényesüljön!. Ahol ezt az elvet megsértik, ott nem becsületes munkával szerzett jövedelmiek keletkeznek, megjelennek a másokon, a. becsületes dolgozók munkáján élősködők. Ezt nem szabad eltűrni. ORSZÁGUNKBAN, mint mindenhol, ahoi ai 'hatalom a munkásosztály, a dolgozók biroká- ba került, ez egyben a demok- rálciai győzelmiét is jelenítette a' szó tegíigazibb, legpontosabb értelmében. A dolgozók olyan emberi és szabadsálgjogolk birtokába' jutottak', amelyeket a Ikapitatizimius mindig rmegitago- dott és megtagad tőlük., ha nem is formálisan', de azok lényegiét tekintve. A szovjet demokrácia, amely a belső és külföldi ellenforradalmi erők elkeseredett ellenállásába1 ütközött, becsületesen lépett színre. Nem titkolta' el osztályjellegét, nem riadt vissza' attól, hogy törvényesítse a dolgozó emberek privilégiu- ^moiit a kizsákmányoló osztályoknak az új hatalom elten harcoló képviselőivel szemben, Lényegiét tekintve ez olyan, de- mdkirábia' és olyan is marad mindig., amely ai legszélesebb körű jogókat bSzosítjai o dolgozók számára1, megvédelimezi azdk érdekeit és kész megrend- szabályozinii azokat, akik szem- beszállnak a nép 'szocialistái vívmányaival. .Élénkíteni keli és jobban fel kell használni a helyi kezdeményezést, szervesebben be kell Ikapcsólini minden dolgozákol- lekítívát a 'közös állami ügyek végzésébe. Az utóbbi években jelentősen megnőtt a helyi tanácsok jogköre a fennhatóságuk alá tartozó terütetéken működő üzemek, intézmények munkájának irányításában. Természetesen mélységesen idegen tőlünk az önigazgatásnak olyan értelmezése, amely elválasztja egymástól a demokráciát és a fegyelmet, a jogókat és a kötelességeket. A társadalmi élet Szervezésének kipróbált elve a demokratikus centralizmus, amely 'lehetővé teszi, hogy sikeresen összehangoljuk a tömegek szobáid alkotó munkáját a tudományos alapokon nyugvó irányítás, tervezés és vezetés egységes 'rendszerének előnyeivel. 'Sajnos, még mindig vannak olyan emberek, akik önző érdekeiket megpróbálják szembeál- lítainíi a társadalommal, annak más tagjaival. Szükség van tehát az emberek nevelésére, sőt néha egyesek átnevelésére, a szocialista jogrend és közösségi életünk normál elleni támadásokkal szemben vívott harcra. És ez nem az emlberi jogok lábbal tiprása, amiről oly képmutatóan szánókó! a pólgári p ropogandó, ihainem a légig a- zibb humanizmus és demokratizmus, a többség akaratával valamennyi dóllgozó érdekével összhangban állá Irányítás. A SZOVJET PART és a nép előtt hatalmas feladatok állnak a XX. század utolsó évtizedeiben. 'Ezeket összességükben 'úgy lelhet nevezni: a fejlett szocializmus tökéletesítése. Ahogy ez a folyamat előre halad, úgy valósul meg az átmenet a kommunizmusba. Országunk ma ennek a hosszú, történelmi korszaknak az elején áll, s e korszaknak természetesen meglesznek a maga szakaszai, fejlettségi szintjei. Hogy milyen 'hosszan fog tartani, milyen konkrét megvalósulási formákat ölt, azt a tapasztalát, a gyakorlat mutatja majd meg. iNap jóinkban helyesen cselekszik az, aki feltéve mágiának a 'kérdést, hogy „mi a szocializmus?” - válaszért elsősorban Marx, Engels és Lenin munkáihoz fordul. Ez azonban önmagában nem elegendő. A szocializmus lényegét nem lehet megérteni a Szovjetunió és más testvéri országok népei gazdag tapasztalatainak figyelembevétele nélkül. Ezek a tapasztó latók megmutatják, hogy milyen bonyolultak a szocialista alkotás során felvetődő problémák. De arról is tanúskodnak, hogy a társadalmi lét legbonyolultabb kérdéseinek megoldására csupán a szocializmus képes. A kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet szakaszának befejeződésével, az új szocialista életmód megszilárdításával megszűnnek a társadalmán belüli, az osztó lytago- zódáson alapuló legsúlyosabb összeütközésék. E következtetésnek azonban semmi köze ahhoz a leegyszerűsített, politikailag naiv elképzeléshez, hogy a szocializmus mentesít minden ellentmondástól, az élet minden gondjától. Vannak ellentmondásaink és nehézségeink. Aki azt hiszi, hogy lehetséges más fejlődési út lis, az eltávolodik a megbízható, bá r néha zord realitásoktól. A társadalom kibékíthetetlen ellentétéinek megszűnése nem jelenti ■azt, hogy a nem aintaganiiszti- kus el lentmondásoktkal nem kell száimólnamk és a politikáiban figyelmen kívül hagyhatjuk őket. Az élet arra int, hogy á meglévő ellentmondások lebecsülése súlyos összeüfközé- sék forrásaivá'!1 válhat. Az SZKP hátailimas jelentőséget tulajdonít a marxizmus—le- nlinlizmus elmélete továbbfej- lesztésénék, mivel ezt az elméiéit alkotó lényege 'is megköveteli. Létfontosságú ez gyakorlati feladataink megoldása szempontjából Is. Egyre jobban érezzük például, hogy szükség van a szoaiall izmus politikai gazdaságtana terén végzett 'komoly kutatásokra. Az elméleti tevékenység számára óriási anyagot biztosítanak a testvéri szocialista országok sokszínű, egymással nem mindenben egyező tapasztalatai. A Világ társadalmi megújításának, a munkásosztálly forradalmi céljai és eszméi megvalósításának útján nagy utat tettünk meg. Újjáalakult a föld politikai térképe. A tudomány hatalmas eredményeket szült, lélegzetei állítóak a technika vívmányai. Az emberiség ezzel együtt sók új, köztük Igen bonyolult gonddal találta magát szemben. Megalapozottak azok a gondok, amelyek a globális nyersanyag -energetikai, ételme- zési és ökológiái problémákhoz fűződnek. A népeiket ma leginkább nyugtalanító gond — hogyan őrizhető meg a béke, miként hárítható él a termonukleáris katasztrófa. 'Nemzetközi téren nincs ennél fontosabb feladat pártunk, a szovjet állaim s a világ valamennyi népe számára. ELIGAZODNI e bonyolult maii világban, megszervezni és Irányítani a munkásosztály és minden dolgozó forradalmi jellegű társadallmi-történélmi alkotó munkáját — ez az a 'hatalmas feladat, amelynek megoldásán a marxista-leninista elmélet dolgozik, s amelynek megoldásáért az emberiség haladását szolgáló hőire folyik — állapítja meg végül cikkéiben Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára. PANORÁMA BUDAPEST Óvári Miklós, az MSZMP Po- Mdali Bíizóttságánák tagja, a Központi Bizottság titkára szerdáin látogatást tett 'a főváros XIX. 'kerületében. A déli óráikban a Ganz Műszer Műveket ikereste fel, alhól részt vett az üzsmíi pártvégirehajtó 'bizottság kibővített ülésén. Délután, a kerületi alktívaértekezletem időszerű iideólégliaü és politikai kérdésdkről szólt. A főváros Vil. kerületében töltötte szerdal munkanapját Sarlós István, az MSZMP Politikái Bizottságának tagja, a íMl- miisztertanálcs elnökhelyettese. Délelőtt a több miint 70 ezer lakosú városrész helyzetéről és a Magyar 'Népköztársaság Művészeti Alapjának tevékenységéről tájékozódott a kormány elnökhelyettese. Délután pedig a kerületi pártaktíván tájékoztatót tartott Időszerű politikai kérdésekről. • Várkany! Péter, az MSZMP Központi Bizottságának titkára szerdiáin fogadta a pihenés céljából hazánkban tartózkodó Henk Hoékstrát, a iBóllamd Kommunista Párt Központi Bizottságának tagját. A szívélyes, baráti légkörű találkozón Véleményt cseréltek a nemzetközi étet, a kommunista mozgalom időszerű kérdéseiről és a két párt közötti 'kaipcsól altok női. * A .szovjet hadsereg és haditengerészeti flotta megalakulásának 65. 'évfordulója alkalmából Vlagyimir Bazavszkij, a Szovjetunió magyarországi nagykövete és An átallj Popov vezérőrnagy, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének katonai és légügyi attaséja szerdán fogadást adott a 'nagykövetségen. A fagíadáson részt vett Korom 'Mihály, az MSZMP 'Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Bor- bándi János, Marjai József, a Minisztertanács élnökhelyette- sei, Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára, Ráez Sándor, a Központi 'Bizottság osztályvezetője, Czínege iLojos h ad sereg - tá'bornok, honvédelmi miniszter, 'Púja Frigyes külügyminiszter, valamint a Magyar 'Néphadsereg tá'bornóki kárának több tagja. 'Megjelentek a társ fegyveres testületek vezető 'képviselői és politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális életünk neves személyiségei.
