Tolna Megyei Népújság, 1983. február (33. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-22 / 44. szám
u rtÉPÜJSÁG 1983. február 22. Moziban (Mit tehetnek a krlimiikedve- lők, 'h'a olyan filmet tűnnék műsorra o morfban, aimelyineík főszereplője, rendezője, producere, sőt, egyik forgatákönyv- irája.is a világhírű francia filmszínész, Alialin Deian? A kérdés költői, hi'szen nyilvánvalóan imegtäfffk a széksorokat, a vá- ralkozűs padiig — a rejtélyes bűncselekményeikre, az izgalmas nyomozásra, majd a tettesek fcézrékerftésére, megbűn'hő- désére, a főszereplő s igazsága győzelmére — jogos. S mii'nd járit le is szögezhetjük, hogy váraik ozásunkat nagyrészt kielégíti az Egy zsaru bánéért című színes Szinkronizált írandó film, azonban 'hozzá Ikelil tennünk: a túlságosam is rejtélyes embernablá'sli és kábítószeres ügy lezárásaikor, a film végén is maradinak bennünk nem egészen világos motívumai a cse- lékményinték.- IPedög miért is szeretjük — ha szeretjük - a krimit? Többek között nyilvánvalóan a remélhetőleg kHiistáiytiSzba 'logikájáért, s azért lis, hogy a látottak állapján már a záró filmkockáikat megelőzően sziinte bármikor imégllegyen a imaigtun'k gyanúsítottja,, tehát ily módon nézőiként részt vehessünk a rej- téiyék 'kiderítésében. S ha ebben tévedünk — az se 'baj. INos, ezúttal azonban még a tippéllés is csaknem lehetetlen. Újabb és újabb nehezen megjegyezhető nevű bűnözök, rendőrök kerülnek szemünk elé a mozivásznon, s elégedették lehetünk Qzzoil, ha egyáltalán mindig tudjuk: kiről s milyen összefüggéslben beszélnék az Jelenet a filmből éppep látható ijelienert szereplői. Sok mindenért „kárpótol” azonban a látványosság, ha e kifejezésen a gyilkosságok és gyiilkossági kísérletek meglehetősen hosszú sorát értjük, s nem maradt él például a rutinos krlimünézők által jól ismért autós üldözés sem — ezúttal szemben az autópálya forgalmával ... Szimpátiánk természetesen ezúttal is Alaki Deloné, akinek ez a hazánkban látható 14. filmje, s 'akinek utánozhatofla- nul jellegzetes eleganciája most egy magánnyomozó szerepében érvényesülhet Tulbjdon- képipen tehát egy rendőrből lett magánnyomozó bőréről van szó a filmben, s Alain Delon azért kerül — kedvünkért — sorozatosan veszélybe, imént sem egy rendőrfelügyelő, sem több bűnöző álltai, se sz'ápszávtal, se keményebb eszközökkel nem (hagyja lebeszélni magát egy eltűnt lány felkutatásánál. Mindezzel —úgy tűnik — nem mondtunk él a kelleténél többet a cselekményből azok számára. akik ezután látják majd a francita filmet. A krímii-turmixgép — amelybe gyilkosok, emberrablók, rendőrök, majgán- myamazók Óhatatlanul szinte lazonos, vagy nagyon hasonló kalbndjaii kerülnek — ezúttal az átlagos bűnügyi Ifilmimél '(koktél- nál) némiképpen élvezhetőbbet 'produkált.1 V. z. Rádió Kossuth könyvek A virtuóz háziasszony A háziasszonykodáshoz is kel! némi virtuozitás, hált még akkor, hogyha az említettel kapcsolatos teendőt nem otthon kell ellátni a jól ismert vendégek körében, hanem a rádió egyik stúdiójában, ahol bizony nagy emberismeret, talpraesettség, némi merészség, s ki tudja, hogy még mi szükségelteik a boldoguláshoz. S ameny- nyiben e tulajdonságokkal rendelkezik egy riporter(nő), akkor az a műsort illetően fél sikert jéíent. Bizony azt jelentett Szél Júliának is, aki a Nyitott stúdió vendégeit fogadta a vasárnap esti műsorában. A rendelkezésre álló huszonöt percben három kis riportban ismertette meg hallgatóit vendégeivel, mégpedig úgy, hogy pontosan elénk tárta a stúdióba látogatók célját, kilátástalannak tűnő, mondhatni ördögikör-szerű ügyét. Szívesen hallgattuk az első két riportot is, amelyekben a szolid és készséges, legfőképpen „beszéltető" háziasz- szonyt ismerhettük meg. Nem úgy, mint a harmadik részben, ahol Szél Júlia egyik budapesti SZOT-üdülő konyhai dolgozóinak ügyében segédkezett — és reméljük, sikerült is ‘seg ítenie! Röviden az történt, hogy a szálloda dolgozói közül nem a legdemokratikusabb módon javasoltak valakit kiváló dolgozó címre. Ezzel a műsortól „S. O, S. közügyben” jeligével segítséget kérők nem értettek egyet. (Mint kiderült, nem is érthettek.) Mire Szél Júlia azonnal kiválasztotta a legkézenfekvőbb — mentséget sugalló — megoldást és szinte bravúrosan lépett az ügyben a konyha dolgozóival együtt Őszintén remélem, hogy valóban megmentettek a konyha dolgozóinak egy igazán megérdemelt kiváló címet; s ugyanakkor várom, hogy arról hírt is kapjunk a következő műsorok valamelyikében... — h — Színházi esték Nabucco A Szegedi Nemzeti Színház operaegyüttesében jó néhány olyan énekes van, akik a nemzetközi élgárdába tartozik, de legalább ilyen fontos, hogy előadásaik a közös munkára épülnek, s minden részletet a kidolgozottság jellemez. Az évek óta műsoron levő Nabucco is erre példa: kitűnő egyéni teljesítmények mellett feltűnő a hibátlan és összeforrott kórus és a zenekar. A szegedi operát Vaszy Viktor teremtette meg, még 1945-ben, s 1975-ig vezette, az ö örökségét vette át a kitűnő Pál Tamás. Az elmúlt évtizedekben számos bemutató színhelye volt Szeged, s műsorra tűztek olyan darabokat is, amelyek vagy egyáltalán nem, vagy csak ritkán szerepeltek a budapesti operaházban. A Nabucco is ezek közé tartozik. Verdi korai remeklése, pályájának első nagy sikere. A Nabucco tulajdonképpen egyik kórusának köszönheti hírnevét és máig tartó népszerűségét, s ez jelenti azt is, hogy az „ifjú Itália" politikai tüntetést látott az operában, Verdiben pedig Garibaldi művésztársát. Szabolcsi Bence azt írja a korai operákról, hogy Verdi „lassan, fokról lókra szerezte meg a mesterségbeli tudást", s az ifjú lángész tétovasága a Nabuccóban is felismerhető, de a következő évek beérkezett mesterét is felismerhetjük a nemzeti dicsőséget jelentő operában. A szegedi előadás minden részletében hibátlan. Misura Zsuzsa - akit ma már a legjobb Verdi-énekesek között tartunk számon — mellett Németh József, Réti Csaba, Szakály Péter és a vendégként fellépett Szalma Ferenc, Cser Miklóssal, a fiatal dirigenssel a színházi évad legemlékezetesebb előadását jelentette. Cs. Fallada: Farkas a farkasok között iHüras Faládát elsősorban a Mii lesz veled, emberke? oímű Ikönyv tette ismertté Magyarországon. Most a Kossuth 'Kiadóinál ímegjélent a Farkas a farkasaik között aímű regénye. Az lidieti lévtben 'bizonnyal sók munka jelenik meg a kiadónál a fasizmus természetrajzáról. ISdk érdékes történelmi munkát, visszaemlékezést olvasni manapság a .második wlágihá- 'borúról és az Őzt megelőző Európáiról. Érdekesek, fontosak és íhialsznosalk ezek a könyvek, Oimrt mi sem 'bizonyít jobbon, mint a 'népszerűségük. 'Azért mégis az az igazság, IhOgy a lényegről, o legtöbbet b művészet képes elmondani, jelen esetben az irodalom. A tények, osdk tények, a visszaemlékezések lehetnek elfogultak, vagy tárgyilagosak, informatívak, Maigy érzelemgazda- gók, a teljesség ábrázolására csak a 'művészet képes igazán. iHarrs Faflbda regényei nem véletlenül, hanem az író szándéka szerint is azt keresik, hogyan juthatott egy nép a fasizmus tévút jóra, mi történt velük és főiképpen bennük,, hogy 'egyszerre váltak a fasizmus részeseivé, áldozataivá, egyáltalán, hogy Imiiért történhetett meg mindez. JHans Fallada alakjainak gazdagságát és sokrétűségét tekintve a XX. század legnagyobb 'német elbeszélő művésze vollt” — mondta róla Johannes R. Becher, a költő. IMár a -nácizmus tenmészet- 'taj zárnak felismerésékor kezdte kutatni az okokat. Bbben a regényben is összetett választ ad a kérdésre. A sök összetevő közül kiemeli az első világháború utánli kvf tátiét, a kiábrándulást, é* az ezekből 'következő erkölcsi Züllést, a weiTnad köztársaság kormányzatának tehetetlenségét. A regényben persze mindezt nem elmondja, hanem ábrázolja is azt a folyamatot, amelyben az embereik élete összékuszá'lödOtt, 'beszennyeződött. A jó szándékaik visszájáira fordultjaik és sok anyagi érték is elveszett. IMegmutatjTo azt is, hogy .mii az, ami elpusztülthatat- fan; a két főhős (tiszta jelleme, és kettejük szerelme az, ami súlyos tévedések, 'szenvedések után iis 'megmarad, és képesek 'megtalálni a becsületes élet és Iboldogság útját. A könyvnek imiegyei vonatkozása is Van, amennyiben az ízléses 'borítót Schubert Péter, a Szekszárdi Nyomda grafikusa tervezte. -iTV-NAPLÓ Két tévéjáték 1920. február 17-én este meggyilkolták Somogyi Bélát, a Népszava szerkesztőjét és munkatársát, Bacsó Bélát. A gyilkosság nemzetközi felzúdulást keltett, mert nyilvánvaló volt, hogy politikai indítékból követték el, s az is kitudódott, hogy a tetteseket Horthy környezetében keit keresni. A drámai események jól alapul szolgálnak novellához, regényhez, filmhez, mert a szereplők, áldozatok és gyilkosok egy egész korszakot jelképeznek. Szabó György készített tv-filmet a történelmi témából Hollós Ervin és Lajtai Vera dokumentumnovellája alapján, Somogyi Béla helyett egy derék rendőr-főtanácsost állítva az események középpontjába. A történelem sok mindenre alkalmas, arra is, hogy eseményeit egy képzelt szereplő köré csoportosítsuk. A kérdés azonban az, hogy a képzelt főhős valóban meg tudja-e idézni a múltat, van-e történelmi hitele. A három szerző - akikhez egy dramaturg is járult (Szántó Erika) - fajátékáról azt kell mondanunk, hogy nem, a tv-film részeredményei ellenére sem. Itt ugyanis minden a helyén van, egykorú filmfelvételek is hitelesítik a múltat, csak épp a derék rendőrfőtanácsossal nem tudunk mit kezdeni. Semmi kétség, ilyen ember is volt azokban az időkben, azonban épp ezt kellett volna jobban motiválni. Dr. Nagy átlát minden ellenforradalmi fondorlaton, mindenhol jelen van, mindig az abszolút igazság vezeti, de ez nem annyira szilárd jelleméből következik, mint inkább a szerzők szándékából. A kor egyébként is zavaros: Horthy ekkor készül megerősíteni hirtelen jött hatalmát, s környezetében szükségszerűen ott van saját ellenzéke is, mint a filmbeli belügyminiszter, aki hűségesen ragaszkodik királyához. Ez a tény is több figyelmet, gazdagabb motivációt érdemelt volna. Pedig vannak kitűnő, feszült részletei a filmnek, csak éppen a lélektani indítékokkal marad adós. Bessenyei Ferenc elegáns, okos és ravasz, eszközei egyszerűek, biztosak. A többieknek jóval egyszerűbb a dolguk, mert egysíkú jellemeket kell áb- rázolniok. Horváth Adóm arra törekedett, hogy meggyőző atmoszférát teremtsen. A tv-vidámsáq botladozó lépésekkel jut el a humorig, s Fehér Klára bohózata nem is vet fel dramaturgiai kérdéseket. Nem is bohózat, inkább vidámnak szánt szituációk laza füzére, ami a meghívott közönség kacagása ellenére sem kelti egy bohózat képzetét. Végig úgy éreztük, hogy mindenki, akinek köze van ehhez a a darabhoz, többre képes. Cs. L Szórakozás és színvonal Tényként hangoztatjuk, hogy a televíziózás ma már valamiféle „népbetegség". Ez a „kór" egyebek között olyan tünetekkel jár, hogy az ember igyekszik úgy irányítani napi teendőit, beosztani a mosásra, a tanulásra, a barkácsolásra szánt órákat, hogy az esti főműsor-időben kényelmesen elhelyezkedhessen a képernyő előtt és... Nem beszélve a szombatról és a vasárnapról, sőt, most már a péntek délutánokról, estékről. A megnövekedett szabad idő több tévézést „engedélyez", néhányon pedig azt hiszik, hogy „követel". Eszem ágában sincs azt állítani, hogy a tévénézés csak és kifejezetten ártalmas, sőt, még azt sem mondom, hogy a könnyed, úgynevezett szórakoztató műsorok csupán felesleges időpocsékolást jelentenek. De beszéljünk az utóbbiról, amelyből az elmúlt héten is jutott (juthatott) néhány óra - különböző színvonalon. Kezdem a csütörtök délutáni Zenés ajándékkosárral, amit az NDK-ból vettünk át. Hát volt abban a műsorban minden: tarkabarka ruhakölteményekben, illetve majdnem anélkül libegő hölgyek, elegáns urak - akik egyébként legnagyobb meglepetésemre a Friedrichstadtpalast balettkarának tagjaiból tevődtek össze. Szóval azért lepődtem meg - persze, kis kaján örömöt is éreztem —, mert a lehető legegyszerűbb, mondhatni kezdetleges koreográfiát is alig bírták a táncosok, vagyis még véletlenül sem sikeredett csupán két táncosnak egyszerre mozgatnia a négy lábat... Ráadásul rendszerint többen jelentek meg a színen. Aztán volt gőz vagy gáz kellő mennyiségben és igencsak öncélúan keveregve a színpadon, és voltak énekesek — közöttük Korda Beáta, az egyetlen magyar énekesnő — és volt pompás díszlet, ami valószínűleg őrült drága lehetett. Ezzel szemben mit kapott a néző? Dührohamot, hogy háromnegyed órát töltött el hiába, amikor más, okoksabb időtöltést is találhatott volna magának. Például olvashatott volna. Viszont ismeretterjesztést és szórakozást is nyújtó műsort jelentett a szombaton délután sugárzott film a kunkápolnási mocsárról (A magyar puszta sorozat 4. része), amely a felejthetetlen és kiemelkedően tehetséges Novákovits András utolsó munkája volt. Gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt ragyogó szórakoztatást nyújtott a fa most kezdődött sorozatának első része, a Leg... leg... leg..., amellyel Rózsa György műsorvezető szerkesztő és munkatársai a magyar rekordok könyvét tervezik ösz- szeállitani. Az ötletet a Guinness rekordok könyve adta a magyar műsor készítőinek, s ami a nézők számára jelenti a legnagyobb ötletet, az az, hogy szemünk láttára íródik egy „könyv", mely számtalan érdekességet, vidámságot, felüdülést ígér már az első tollvonások - helyesebben - első adás alkalmával is. A műsor értékét az sem csorbítja, hogy nemrégiben sugározta a tévé a Bolondos leg-szikont. Hiszen ez a sorozat — eddig úgy tűnik — tele van leleményességgel, elmésséggel, ami egyaránt tulajdonítható a műsor készitői és a lelkes közönség, illetve a szereplésre vállalkozók közös érdemének. Es természetesen annak, hogy nemcsak szegről-végről magyar származású, hanem valódi magyar rekorderekkel találkozhatunk ebben az igazi és színvonalas szórakozást Ígérő műsorban.-vhmKözel s távol Cs. Szabó László a két háború közti magyar irodalom egyik jelentős alkotója, a kiváló esszéista és gondolkodó 1948 óta él külföldön. Az írást azonban azóta sem hagyta abba, miként a hazához való tartozást sem lehet abbahagyni. 1948 óta második kötete jelenik meg itthon. Alig pár hónapja jelentette meg a Gondolat Kiadó Alkalom című kötetét, mely esszéit, tanulmányait tartalmazza. A Magvető Kiadó most Közel s távol címen 1948 és 1981 között írt elbeszéléseinek gyűjteményét adta közre. „Az ember sose magáért gyarapszik, visszatérő őseinek, a vér hazatérő emigránsainak kell a tágabb szállás. Ábrándjainkkal, csőlátásainkkal mindhalálig első húsz évünknek adózunk, tisztuló gondolatainkkal a halottak légióinak" - írta Cs. Szabó pár évvel ezelőtt, éppenséggel mintha e kötet bevezetőjének szánta volna. E kötet elbeszélései itthon még soha nem láttak napvilágot, kint születtek, de végül is hazatértek. A kötet lapjain gyermekkorának élményei elevenednek fel tiszta ragyogásukban, de már itt, s korábban is magukban hordozták a haza és a nagyvilág finom összefüggéseit, miként azt egy 1945 előtt megjelent kötetének címe is bizonyítja. Városok finom hangulatai és ízei, a kincses Kolozsvár, az ódon Tabán vagy a ködszerű Krisztina-város éppúgy ihlető forrása, mint Rembrandt Hollandiája vagy Olaszország. Sokat utazó író Cs. Szabó László, de mindvégig meamaradt magyar írónak nyelvében, gondolataiban, érzéseiben. Ezt tükrözik finoman csiszolt és mégis eleven írásai, melyek a modern magyar próza szép darabjai.
