Tolna Megyei Népújság, 1983. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-15 / 38. szám

AlüÉPÜJSÁG Moziban Az elnök elrablása Fél .szamurá jfi!m re vtailó vad kegyetlenség és natúrnál ista módon fényképezett vénfröcs- Ikölés tölti ki a George Men- délúk rendezte 'színes 'kanadai film első percéit Magas szin­tű fiilm'ipa ni (tudásról tanúskodik már ébben a szakaszba n is a megoldásra' váró rejtélyek 'hal­mozása. A sók kii-kfosod'a és mit 'miért tesz ólig ima.rad el a kö­zépiskolások átlagos hétvégi matek-fiZi'ko feladványaiban ta­lálható kérdőjelek számától. Legfeljebb megoldásuk kíván kevesebb szellemi erőfeszítést. Oszladozik a 'homály, almikor vallóban a címlben .ígért ese­ménysorozat kezdődik. .Egysze­riben benne találjuk magunkat a nyugati félteke napisajtóból átlagosan informállt polgárának világképébe. Eszerint a,z USA képzeletbelli éíső embere egye­síti magában a legutóbbi öt el­nök valamennyi személyes és tékilálm-Ijótullaljdonságát egysze- irű, higgadt, mérsékelt, itisztalke- zű, bátor, vlarn Ihuimora, a 'magán- életéiben szókimondó, mint egy farmer, szorult helyzetében sem adja ét magát a kétséglbeeijés- nek, képtelen a tétlenségre. Ka­nadai vendéglátója a gomlblyu- kában Virágot, oz oldalán a First Ladynét sokkal virágzóbb feleséget Visel, és almiint az egy szövetségestől élvártiató: kriti­kus pidllana'tbon van rnersze az egész kanadai rendőrséget az USA biztonsági szolgáltató nők alárendelni. Az amerikai alöl- nökre ugyan bizonyos pénzösz- szegek a gyanú árnyékát vetik, ám a'mliikor reá nehezed ik a döntés súlya, vezetőhöz méltó­an viselkedik: átruházza1 a fe­lelősséget a legmegfelelőbbre. Mert természetese n félbúkka n a magános hős is, aki, ha kell, hideg logikával számítja ki az ellenfél kővetkező lépését, ha Jkeifl, beveti a pszichológia fegyverét, képes szuggesztív parancsok kiadására, ám, ha személyes bátorságra és em­berfeletti ügyességre van szük­ség, nem küld mást maga he­lyett. Sőt, még a ÖA vezetői fölé is kerekedik, aimi ez intéz­mény rassz 'bel- és külföldi hír-- neve miatt újabb nézőmi'lilS'áktat, sőt, a kelét-európai és fejlődő országokból számos filmvá'sár- 'lást .jélerrt. Befiettairtozi'k még eb­be a Világképbe a dél-ameri­kai geni'lilaimazgtalima'k megíté­lése is, miszerint a szenvedé­lyes, de egyelőre kilátástalan harcban a tiisztességes, ám Kommersz filmből kommersz jelenet naiv vezetőkhöz amerjkáiak is csatlakoznak. Ezek a forradalmi romantikától és demagógiától megtévesztett 'középosztálybeli fiatal ókból és gátlástalan gengszterekből kerülnek ki. A film közepétől aztán ta tét az elnök 'kiszabadítása., aik.it az em- berna'blá egy dlinamitotal alapo­san megpakolt, a behatolás él­ten 'küílönliegies szerlkezetékkel biztosított furgonba zárt. És ki­adja-e a szabad ítáis titkát, ,ha meg is kapja az él'képesztő váltságdíjat? (Egyes jelenetek Olyan izgalmasra, feszültre si­kerülitek, ihogy feledtetik a valószerűtlenségeket is. Külön erénye a .rendezőnek a jól ada­golt, Időnként csaknem Intel- ték.tuá'li's humor. Csak egy geg ízelítőül: 'az emberrablö az el­nököt a tiszteletére leterített óriási vörös szőnyeg Ikanytarait pontosain követve szállítja a ki- íj rített tér .túlsó felére. Ez a film jól nézhető kommersz. Aki nem túl sok Olyant látott, amely­ben egy ketyegő szerkezettel kell versenyeznie .a szabad'ító- inak, akár végig is 'izgulhatja. Szekszárdan a nézőszámot ta­lán inkább az ötletes Fiílinrmú- zeumi esték sorozat elszívó ha­tása befolyásolta. CSONTOS KAROLY 1983. február 15 Tévénapló Vendégségben az obsitosnál „ Hármon valónak együtt": Csányi László író, dr. Vargha Károly tanszékvezető tanár és dr. lósfay György szerkesztő- rendező. „Ott ültek, jddogáltak vecsernye óta már,..." Ez­zel a bevezetővel indult a tévé pécsi körzeti stúdiójának Háry János és vendégei című szórakoztató dokumentum- műsora. Mit dokumentált ez a közel egyórás műsor? Hogy a inagyotmondás bizonyos esetekben költészetté lé­nyegülhet. Hogy a látszat és valóság ütközésének kérdése a hazugságokban tükröződik, hogy kicsinyes életek rej­tőznek a túlzó mesék 'mögött, így takarva a tragikus való­ságot, így vészelve át a nehéz időket. És ugyan hol másutt esnék szó hazudozó, nagyotmondó, hetvenkedő katonákról, ha nem ott, ahol a valamennyiünk által jól ismert Háry János és az ő vitézi tetteit költői leleménnyel megörökítő Garay lános is megfordulhatott, a szekszárdi volt megye­házán? Szerencsés ötlet volt a helyszín kiválasztása, csak­úgy, mint a szereposztás. Szórakoztatóvá az lette ugyanis a filmet, hogy miközben a három tudós ember a világirodalom nagyotmondó figu­ráinak életéről „regét regére" kezdett, megjelent Háry Já­nos és vendégségbe hívta Plautus Hetvenkedő katonáját, Shakespeare Falstallját, de Matamor kapitányt és Műn- chausen bárót is megelevenítve meséiket. E kettős feladatnak - szórakoztatás és dokumentálás - a Mm készítői — adott lehetőségek mellett — sikerrel ele­get tettek. Úgy válogatták ki az irodalmi részleteket, hogy aki először találkozik a hősökkel, kedvet erezzen a törté­netük teljesebb megismerésére. D. K. J. A pofonokról Rádió Könyv Messze van a közel? Andrea Polladio: Hegy könyv az építészetre! A panasz nem új. Az se, hogy két okunk is van zoksza­vakat ejteni. Az egyik: adásai­val nem elég d él-dunán túli a rádió .pécsi stúdiója. A másik? 'N éhezen és U'RH-n is csak gyönge minőségiben fogható a .műsor. E csaknem .szakállas „.fölfedezésre" az élimúlt hét 'során tettem újólag szert, almi­kor is az érdéfcé'it volna, hogy a mi stúdiónk miit mond nekünk, .rólunk egy héten át. 'Ha e bevezető ila'memtálás után a jeqyretíró inem képes ráh'angólódn'i az élégedettség- .re, azt hiszem, megbocsátható. Tulajdonképpen malid minden­re vtain föléldozás, ha magya- irázlbdtó a „vétek". Ez esetben az, ihogy inem kapott megfellelő információt a tájegység, politi­kai, gazdaságii,, társadalmi, kul­turális életére kíváncsi hallga­tó. Miért nem? Mert amikép­pen a .Magyar Rádió megvádol­ható visszaesőként, esetenként főváiroscenttikiusságglal, a pécsi körzeti .stúdió — mély a nem­zetiségi adásók |.e.t3teményése 'is — 'Pécs-, illetve Blairainya- centníkussággiail. Ha a véteti vi- szonvo'k ímepközelíténiék az 'ideálisát - aimiíröl legfeljebb álmodunk —, fö'.tehéfően töb­ben rékloimállnánk amiatt, hogy csak nevében dél-dunántúli a 'pécsi adó, legalábbis abból, amit balMomi volt szerencsém fébruór 7. és 13-a között, ismét ez derült ki, és az, almit cím­ként kodkázfattaim ímeg: a kö­zéi hozzádk messze van...- a — Andrea Paladió irmmlkáSsága a .reneszánsz épíifészeténék ösz- >szefogía'lásá,t és lezárását, egy­szersmind a Ibairökk félé nyitást jelenti. Épületei — villák, kas­télyok, templomok, középületek — és az építészetről írott alap­vétő munkája nemcsak .az itá­liai építőműVészetze gyakorol­tak híatást, de a francia építé­szetre is, s alapvetően befolyá­solták az angliai barokkot és kloslszicizmust is. Elvei a XIX. század végién újra éledtek, s a histarizáló ekléktika számos megoldásban követte Pallíadio gyakorlatát. E nagy hatású munka most élőször jelenik meg magyar nyélben, így a kúlitúr- törtérvet iránt érdeklőd.ők most nyelvi nehézség nélkül vehetik kézibe ezt o forrásértékű épí­tészettörténeti művét. A padavai születésű mester 1509-ban látta meg a .niaípvilá- gc't és 1580-bain hallt meg. Al­kotásokban gazdag életútja ré­vén az európai építésztörtlénet legfontosabb alakijai közé tar­tozik. Ez a műve négy részből (könyviből) áll. Az első rész az építészet tervezési-technikai kérdéseivé! foglalkozik: az tamyagak, az alapozás és a fa­lazás, a baltozás és a tető, lép- csőháza.k és alblakinyílósók, osz­lop rendék alkalmazása, kapu­aljak kialakítása. A második részben főleg saját műveinek példáján a villákkal foglalko­zik, a kényélem, a díszítés, a Hars Éva: a pécsi Az „Én múzeumom” sorozat tizedik füzete a szókásinak meg­felelő szerkesztésben jelent meg. A szerző áttekinti a pécsi múzeumok fejlődését, ismertet­ve azt a> sajátosságot, hogy mi­után a velünk szomszédos me­gye székhelye Ikiimiairadt a múlt század múzeumiépítő törekvé­seiből, a gyűjtemények elhe­lyezésére egy-egy lakóházat vesz igényibe. Egyetlen épület már nem is felélne ímeg ilyen cql.rta, ezért lassan a Káptalan utca hangulatos 'középkori és barokk házai révén egy .sajá­tos múzeumutoa jön létre. A bevezető után 'a sorozatot nem ismerő Olvasó megdöbbenéssel tapasztalja, hogy az ő füzeté­ből „'hiányoznak" a iképék, csupán az ismertetésükét nyom­tatták a felül üres oídaltakna. Nos, nem kéül viiissZaszalaidnii a könyvesboltba, .mert minden helyválasztás kérdéseivel. A harmladlk irész főleg út- és víz- építészeti témákat boncálgtat, de 'szó esik a terek, közterek, híidak proiblematülkáiiról is. A negyedik részben az antik temp­lomokihoz (kapcsolódó rajzait és tonelmánytaüt ad'jta. A magytar kiadás külön ér­téke, 'hogy az eredeti kiadás Pdl'ladio által rajzolt illusztrá­cióit teljes terjedelemben közli. kép .meg lesz a hátsó borító béls'ő oldalára 'ragasztott 'borí­tékban. A füzet befejezése — vagyis a képék helyre ragasz­tása - az ólWa'só dolga; akinek ez nem okozhat gondot a fü­zet gondos elólVasósa után. Itt -most az önálló gyűjtemé­nyeik szerepéinek: Ämerigo Tot szobrai, a Osonitvá.ry Múzeum, a Mairtyn-gyűjtémény,- az 'U'itz és a Vasairely Múzeum. A von­zó .illusztrációs anyag Igen íi- gyélem.re méltó és tla'lán a mű­vök .megtekintésére i.s kedvet csinál. 'A füzet második részét még .erre az évre ígéri a Képzőmű- vésziéti Kiadó. Abban a ja.nusz Pannonius Múzeum képtárával fog'ltallkozik a téma .régi 'kutató­ja és jó ismerője,, akiiről már óz első füzet átolvasása után is kiderül a hozzáértés és a téma iránti szeretete. A Jelenkor februári száma A Pécsett szerkesztett Irodal­mi és művészeti folyóirat új szó­rnának lírai rovatában többek között Beney Zsuzsa, Csajka Gá­bor, Gálta'mbasi iLászllá, Kalász Márton, IKó'lnoky LásZló, Maktay Ida és Somlyó György verseit olvashatjuk. Az 'irodaillmli tanulmányok kö­zött figyelmet érdemel 'Vitányi Iván „Munkásaik a műiben — művek a' munkások között” cí­mű íirásta, amely a fiatal írók József Attila körénék az elmúlt 'évben Pécsett 'rendezett ta­nácskozásán élíhaingzott beveze­tőt .és vffitazárót tartalmazza. A művészeti .rovatban Tatján Tamás új magyar f,Hímekről kö­zöl beszámolót. A számat Pfliat- thy György rajzaii illusztrálják. Színházi esték Charlie nénje Egy szerepre, egy színészre, sőt, egyetlen ötletre épül etz a kereken száz éves komédia, ami azóta változatlanul világsiker, mind az öt földrészen. Úgy látszik, az is lehet a siker titka, ha a néző már tíz perc múltán kitalálja az egyedül lehetséges folytatást, s a szerző váratlan ötletein nem kell törnie fejét. Nálunk Bodrogi Gyula jóvoltából újították fel, s éveken át volt kasszadarab, a tévé is közvetítette annak idején, de az országos si­ker nem riasztotta vissza a kecskeméti szín­házat, hogy ismét műsorra tűzze. Ha abból a szempontból nézzük a nem túl eredeti műsar- választást, hogy a közönség most is örül a bohózat jól ismert fordulatainak, tehát a si­ker biztos, akkor igazat kell adnunk a kecs­kemétieknek. De nem ennyire egyértelmű a válasz, ha azt kérdezzük, szükséges-e, hogy kitűnő vidéki színházaink beérjék a kipróbált pesti sikerekkel. A kérdés épp a kecskeméti színházzal kapcsolatban távolról sem elméle­ti: országos sikereik forrását hosszú időn át eredetiségük jelentette. Viszont az is igaz, hogy van egy kitűnő mű­vészük, M. Horváth József, aki Bodrogi Gyula után is tartogat meglepetéseket, még pedig olyan mennyiségben, hogy a többiek csak aszisztálhatnak mellette, még az olyan kipró­bált, nagy színházi múlttal és szép eredmé­nyekkel rendelkező színészek is, mint Kölgyesi György vagy Lakky József. Itt ugyanis minden M. Horváth József körül történik, az egyéb­ként jelentéktelen szerző, Brandon Thomas jóvoltából, s M. Horváth József annyi jókedv­vel, természetes humorral komédiázik, hogy miatta érdemes volt felújítani ezt az egyéb­ként kevés irodalmi értéket fölmutató bohóza­tot. Mólnay Levente, a rendező, időnként meg­feledkezik arról, hogy tömény bohózatról van szó, s tömörítés helyett érzelgős, operettbeté­tekkel állítja meg a viharos cselekményt, a végén pedig még egy zenei összefoglalást is beiktat, mintha dalban is meg akarná magya­rázni, hogy legyünk nyugodtak, mindenki megtalálta párját, természetesen Charlie mindkét nénje is. Cs. L Modern művészet múzeumokban I. Pofont lehet adni, de lehet kapni, s lehet visszaadni. So­ra von epnek is. Csakhogy valójában ügyi tűnik, hogy csak lehet. Miért Imondom ezt? Mert imagam is a tévéképernyő előtt ültem 9-én este, s ■néztem az ízlések és pofonok cí­mű tévésorozat tizejdlk adását. Ebben gyermekeink ízlés- formálásáról, ihletve leginkább rántásáról volt szó — lé­nyegében. Konkrétan orról, hagy a forgalomban levő já­tékok, bútorok lejlesztlk-e az ízlést, megtalálható-e ben­nük elvárásaink sora: oz esztétikum, a praktikum, a színes kompozíciókkal elérhető hatás, o,z ötlet, a valódiság, ol­csóság, hogy csak néhányat említsünk. A műsorból az de- * rült ki, hogy sajnos, nem. Tehát örülhetek, hogy gyerme­keim már nem oly kicsinyek, hogy valódi gyermekbútorok között kelljen élniük, amilyent manapság nem kapni, leg­feljebb csak házilag barkácsolni lehet. Igenám, de myalc- tiz évvel ezelőtt is foglalkoztak a formatervezők gyermek- bútorokkal, gondoljunk csak Blozsek Gyöngyvér ügyes, egy­ben játékul is használható papirbútoraifa, amelyekről ki­derült, hogy forgalmazási (árusítása bútor- avagy papír­boltban történjék-e?) gubancok miatt nem láthattunk és vásárolhattunk belőlük. Tehát most örülök, hogy nem ka­pok pofont, annak idején viszont igen, hiszen be kellett ér­nem (érnünk) a gyerekszoba felnőttbútorok másaival való feltöltésével. És ez van ma is, azaz a kínálat nem más, mint asztal, szék, /slzekrény, ágy. Jórészt így volt és van a játékokkal is, melyeiknek - a hazánkban forgalomban levőkre gondolok - mindössze tíz százalékát tervezik ipar­művészek. (Ismét pofonok.) Láthattunk a műsorban jó néhány roppant ügyes bú­tort, amivel itthon mégcsak nem is foglalkoztak. Ezzel szemben a külföldi zsűri elismerte. (Nagyobb polon(ak) többeknek.) A helyzet pedig csaknem változatlan, és csakugyan el­keserítő. Tűnődöm. S tűnődik Györlty Miklós, a műsorveze­tő alkotógárdájával együtt. Mármint azon, hogy mi a meg­oldás. És mivel lehet azt megtalálni, élérni, kieszközölni, kikövetelni?... Jól irányzott „pofonokkal"? Jobb később, mint soha! — hm — Elmebajnokság Az eddigi gyakorlat szerint — amely bizonyítja: játékos tévénéző nemzet vagyunk —, szinte a biztos siker reményé­ben indíthatta el Egri János vezetésével új vetélkedőmű­sorát a televízió Elmebajnokság cimmel. S a vasárnapi adást látva bízvást elmondhatjuk: a műsor némi finomí­tása, csiszolása után minden valószínűség szerint egy újabb, rendszeresem jelentkező, sikeres sorozat nézői le­hetünk. A „finomítás" és a „csiszolás" kifejezések említésekor gondoljunk csak például a Kapcsoltam legelső adására, hiszed .az azt követőkben már bizonyos módosításokat ta­pasztalhattunk, így például az úgynevezett képi eszközök nagyobb mérvű alkalmazását, s hasonló mádon tökélete­sedett újabb adásaiban a Kerésztkérdés is. A képernyő- adta lehetőségekkel az Elmebajnokság szerkesztői, készí­tői vajmi keveset éltek, hiszen a négy versenyzőn és a műsorvezetőn kívül mást nem láthattunk. Az illusztráció nélküli kérdések viszont meglehetősen megnehezítették nemcsak a versenyzők dolgát, hanem a nézők műsorral együttélését is, igaz, az álmebajnakság eleve az eddigiek­nél nehezebb vetélkedőnek készült. így fordulhatott elő az, hogy a mindössze két perc alatt feltett tizenkilenc (!) kér­désből csupán ötre tudott válaszolni az egyik versenyző... Ugyanis a verseny lényege az, hogy a rendelkezésre ál­ló két-két perces időtartam alatt ki tud több kérdésre he­lyes választ adni. A kérdések először egy-egy választott té­makörre vonatkoznak — vasárnap Magyarország műemlé­keiről, zenéről, csillagászatról és az újkori olimpiai játé­kokról volt szó -, majd újabb két-két percben általáno­sabb témakörű kérdéseik következnek. Egri János és a műsor készítői kellő tehetséggel, ráter­mettséggel és jutinnal rendelkeznek ahhoz, hogy a továb­biakban ,?telayiziósabbá", többet láttatóbbá tegyék az El- mebajnokságat, hiszen nem rádiós műsorról van szó. S ha így lesz, és talán még a nézőiket is bevonják a vetélkedés­be, örvendetes módon gyarapodik majd a tévé isrteretein- ket szórakoztatva bővítő „össznépi" műsorainak száma. V. Z.

Next

/
Thumbnails
Contents