Tolna Megyei Népújság, 1983. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-14 / 11. szám

AnÉPÜJSÁG 1983. január 14. Tanítóválasztás a XIX. század első felében u : levéltári és egyéb Korabeli nyomtatott ,forrá­sokból kiderül, hogy a tanítót a plébános (lelkész) - mint a nép­iskolák igazgatója - és a köz­ség fogadta fel, a földesúr hoz­zájárulásával. Azután a kineve­zést jóváhagyatták az esperes­sel, majd megerősítés végett fel­terjesztették a tankerületi fő­igazgatóhoz. A református felekezetnél a lelkipásztor és a helyi lakosok­ból álló elöljáróság mindig csak egy évre bízta meg a tanítót, annak leteltével vagy „marasz­talták", vagy - ha munkáját nem végezte szorgalmasan, esetleg erkölcsi kifogás merült fel ellene - másikat kerestek helyette. Az új jelöltnek, vagy jelölteknek azonban „próbát” kellett tenniük a falu apraja- nagyja előtt a templomban. A kiválasztás módjának visszássá­ga már a kortársaknak is fel­tűnt: „Sok Gyülekezet mikor Ta­nítót választ, vagy hív, nem ar­ról tudakozódik; mlllyen tanító az, millyen erköltsü az? hanem arról: miilyen Kántor, Orgonis­ta, és mint viszi Jegyzőji hiva­talát?” (Ebben az időben a ta­nító legtöbb helységben egysze- mélyben volt kántor, jegyző, sok helyen még harangozó is.) Egy másik kortárs így méltat­lankodott: „ezen emberek ám­bár a szabadosok közé tartoz­nak, még is a köznéptől válasz­tatnak, fogadtatnak hivataluk­ra; mellynek elnyerésére egyéb érdem nem kívántatik, hanem hogy a próbán az orgonát ha­talmasan öklözni, és harsány, stentori szavakkal a szentegy- ház boltozatait megrendíteni tudják.” A legtöbb esetben azonban ha a tanítót elküldték, helyette valamelyik kollégiumból kértek megfelelő ifjút mesternek. A ■tolnai református egyházme­gye községei leggyakrabban a pápái kollégiumba küldték el hívó levelüket, tájékoztatva az esetleges jelentkezőket anyagi lehetőségeikről. A tanítóm ara sztás szokása miatt gyakran sok állás nélküli tanító bolyongott az egyházme­gyékben. Voltak helységek, me­lyek szigorúan ragaszkodtak ah­hoz, hogy a kollégium végzett növendékei közül maguk, min­den beleszólás nélkül válasszák ki tanítójukat. A falvak általá­ban viszolyogtak az állás nél­kül maradt mesterek megvá­lasztásától, mert rossz volt a hírük. Az egyházmegye - éppen az ilyen állástalan mesterek érde­kében - ragaszkodott ahhoz, hogy ne a községek önállóan, hanem az egyházi hatóságok javaslata alapján válasszák ki tanítóikat. Ebből az összeütkö­zésből igen sok peres iratanyag maradt fenn. Egy ilyen peres ügy leírását őrizte meg a sár­pilisi református egyház proto­kolluma. 1842-ben az egyház- megyei gyűlés Kur Pált rendelte Pilisre tanítónak, de őt „az Ekk- la el nem vállalta”, mivel már egyezkedtek az őcsényi „kis- sebb" tanítóval, Vikár Gáborral, kit „a gyűlés elhozni nem enge­dett, lopással lévénn vádolva a Decsi Tiszteletes Úrtól, a mi nem igaz lett, az Öcsényiek mellette bizonyítványokat ad­ván". Mégsem hozhatták el Vi- kárt, hanem kénytelenek vol­tak Kecskemétről segédtanítót hívni. A július 8-ón megtartott egyházmegyei gyűlés Burgyőn János és Szekeres András lel­készeket küldte ki Pilisre Vikár ügyének kivizsgálására, vala­mint megbízták őket azzal, hogy „a Pilisi Elöljárókat, valamint a sértő levél író Jegyzőt (a pilisiek levelükben hazugsággal vádol­ták az egyházmegyei gyűlést) az illendőség határai megtartá­sára sujossan incsék meg, egy­szersmind az egyház vidéki gyű­lés tudta nékül hozott tanítót oda utasicsák hogy az egyházi rendszabályok értelmében ma­gát helyettes Esperes Urnái bi­zonyítványával edgyütt jelentse, hasoalólag az elöljárók a Tanító hozhatása eránt kapott Esperesi Engedelmet bemutassák." Az esetihez a pilisi lelkipásztor a következő megjegyzést fűzte: „Ez a pont a Pilisiekre éppen ollyan fogás mint, mikor a Si- dók azt fogták a Krisztusra hogy a templomot megkáromolta, azamba ők nem Rektort mire jussok nem volt, hanem praecep- tort hozattak ezt talán szükség idején lehető is." A tanító választás^; sát, körülményeit, viszontagsá­gait egy mórágyi panaszlevél- ből szemléletesen rekonstruál­hatjuk. Ez az eset ugyan rend­hagyó, még is érzékletes képet nyújt a kor községi életéről, mindennapjairól. íme a törté­net: A mórágyi református lelkész 1820-ban „nagy ditsérettel és különös ajánlással" mutatta be a község lakóinak Viánt Jákob állást kereső iskolamestert, kit a próba után meg is választot­tak tanítójuknak. Egy esztendő múltán azonban a lelkipásztor összekülönbözött tanítójával, oly annyira, hogy tettlegességig fajult a dolog. Az egyházi ha­tóságok két alkalommal is megpróbálták kibékíteni a ha- ragvó feleket, eredménytelenül. A harmadik alkalommal pedig egyszerűen kitették hivatalából az iskolamestert, esztendejének letelte előtt. így féleségével és három „neveletlen" gyermeké­vel együtt „Kenyér nélkül" ma­radt. Ezen .eset után a falu két pártra szakadt, sokan együtt éreztek a tanítóval és család­jával. Az egyházi határozat alapján most új mestert kellett keresni, a lelkész cselekedett is azonnal: a község tudta nélkül a bíróval és 13 lakossal együtt megbeszélést tartott a parókián, ám ezekkel az emberekkel sem tudott megegyezni, csupán a bíróval. Ök ketten úgy határoz­tak, hogy egy négylovas kocsin négy embert küldenek Somogy vármegyébe „bizonyos Zeth ne­vű valaha volt Oskola mester­hez egyébaránt Professiojára nézve" vargához. (Ez a személy azonos Zeth Mártonnal, ki 1816- ban a gyönki református német iskola mestere volt, róla jegyez­te fel az egyházlátogatási jegy­zőkönyv, hogy a nemzeti iskola után kitanulta a német varga- ságot.) Ugyanekkor meghívták a nagyszékelyi tanítót is a pró­batételre. öt nap múlva mind­ketten meg is jelentek, a pró­ba után a község a nagyszéke­lyi tanítót választotta meg a mórágyi iskolához. A választás a lelkésznek nem tetszett: a község tudta nélkül új próbát írt ki és egyúttal felszólította a lakosokat, hogy a következő vasárnap minden ember sze­mélyesen jelenjen meg a temp­lomban és tetszése szerint sza­vazzon. Ezzel mindenki elége­dett volt, dicsérték is e tetté­ért, de amint a község lakói szétszéledtek mind a két mes­tert hazaküldte a második pró­batétel előtt. „Mely eset után írt tehát Tiszteletes Ur egy jó mesternek való Ifjúért a Na- gyob Oskolákra Levelet de erre egy olyan ember küldetett a ki Németül nem tud, és így se az Éneklésben se Gyermekeink ta- nittásában hasznát nem vehet­jük," - annak elenére, hogy a község semmiképpen sem akar­ta megtartani, a próbatétel után a bíró és a lelkész „arra hoz­ták a dolgot", hogy egy „Papi Deputátio” végzése alapján az ifjút erőszakkal a nyakukra ül­tették a következik év Gergely napjáig (1823. március 12-ig). ez az ______________________. erősza­kos választás csak egyedi pél­da, mégis azt mondhatjuk, hogy a tanítóválasztás eredménye is minden esetben a falu lakói­nak „pártviszonyaitól" függött. Minden egyes csoportnak meg­volt a saját jelöltje és igyekez­tek őt megválasztani. A panasz­kodó mórágyi lakosok jelöltje vesztett, ezért méltatlankodtak, abban viszont igazuk van, hogy Mórágyra németül jól tudó is­kolamesterre volt szükség, hisz a község lakói református né­metek voltak. A lelkipásztor nem a legtisztább eszközöket használta a választás során, de neki fontos volt, hogy olyan ta­nítót kapjon, akivel együtt tud dolgozni, hisz ő volt mindenféle szempontból (egyházi, iskolai) a felettese. DR. BALÁZS KOVÁCS SÁNDOR T ermészetesen Eltűnt vizes es Több ezres tömeg gyűlt össze a brazíliai Guajira városkában, hogy meggyászolja a világ egyik legismertebb vízesésének, a Sete Quedas-nak „halálát”. Az Itaipu folyón felépített víz­erőmű üzembe helyezése után ugyanis eltűnt — a vízhozamot tekintve — Földünk egyik legnagyobb vízesése. A zuhatagot a helyi indián temetési szertartások szerint gyászolták meg, indián törzsfőnöknek kijáró gyászszertartással búcsúztatták el. Iskolaszövetkezetek - régen és most Népszerűek az iskolai boltok KIÉ LESZ A NYERESÉG? Amikor százhét évvel ezelőtt, 1875-ben Weisz Bernát Ferenc kereskedő, királyi tanácsos is­kolai takarékpénztárak meg­szervezését javasolta, valószí­nűleg maga sem gondolt arra, hogy a diákság körében moz­galommá terebélyesedik a fran­ciaországi mintát alapul vevő ötlet. Javaslatát a művelődési kormányzaton kívül fölkarolta az Országos Magyar Gazdasá­gi Egyesület is, és alig egy év­tized múlva ötödfélszáz isko­lában már 25 ezer :tagja volt az ifjúsági takarékpénztáraik­nak. Ebből a kezdeményezés­ből sarjadtak ki a tanulóifjúság egymás segítését célzó iskola- szövetkezetei; közülük az első 1911-ben Budapesten alakúit meg. A DIÁKKAPTÁR. MOZGALOM Az ötven fölötti nemzedék emlékezetében még elevenen él a Diákkaptár-mozgalom, amely 1938-ban alakult meg a kormány kezdeményezésére, a Magyar Nemzeti Bank anyagi és erkölcsi támogatásával. A Diákkaptárba tömörült fiata­lok - a fél-szabadulás előtt 584 iskolában 31 ezer taggal — el­sősorban növénytermesztéssel, bélyeg-, gyógynövény-, illetve vas- és textilhulladék-gyűjtés- sel, kisállat- és selyemhernyó- tenyésztéssel, háziipari mun­kákkal foglalkoztak. Igaz, hogy demokratizmus, ami a szövet­kezetekre mindenekelőtt jel­lemző, nem alakult ki ebben a mozgalomban, gazdasági te­vékenységük azonban ma is elismerésre méltó. Bármennyire hihetetlenül hangzik is, a felszabadulás után a Diákkaptár-mozgalom számottevő segítséget nyújtott a kirabolt ország állatállomá­nyának gyarapításához: 1947- ben csaknem százezer állat volt a diákkaptárak tulajdoná­ban, többek közt 37 ezer nyúl, 24 ezer galamb, 15 ezer tyúk, 5 ezer kacsa, 2 ezer sertés, 3 ezer juh, ezer kecske, 550 szarvasmarha és ezerszáz méh­család. Ma is imponáló ez az adatsor. Az első demokratikus iskola­szövetkezetei százhuszonöt bal­mazújvárosi általános iskolai tanuló hozta létre 1946-ban. Ez a szövetkezet az ifjúság ön­kéntes társulása révén született meg, demokratikus önkormány­zattal szabályozták mindennapi életüket és gazdasági tevé­kenységükbe sem szóltak bele a felnőttek. Példájuk ha'mar kö­vetőkre talált az országban, egymás után jöttek létre új, s új szövetkezetek az oktatási intézményekben, de nem so­káig, mert a Szövetkezetek Or­szágos Szövetségének megala­kulását követően, 1949-ben az iskolai Hangya-csoportokkal, diákkaptárakkal egy időben az iskolaszövetkezetek is meg­szűntek, átadták helyüket az újjáélesztett iskolai takarék­pénztáraknak. (Ezek egyébként a várakozáson felül jól rajtol­tak, például a virágzónak nem nevezhető 1953-as évben 4200 iskolában 13,5 millió forintot takarítottak meg a diákok.) KERESKEDELEM, IPAR, MEZŐGAZDASÁG Nyólcesztendéi szünet után Győrben éledt fel újra az ifjú­sági szövetkezés eszméje. A Ber­csényi Miklós Általános Iskola és Gimnázium tanulói 1957. március 30-án határozatot hoz­tak az iskolaszövetkezet meg­alakulásáról. Tanulónként húsz­forintos részjegyet jegyeztek, és harmincezer forint értékű áruval kereskedelmi tevékeny­ségbe kezdtek az iskolában. Ideje már arról is szólni, hogy voltaképpen mivél foglalkoz­nak az iskolaszövetkezetek, me­lyékből ez idő tájt 202 van az országban; közülük 130 általá­nos és 67 középiskolában te­vékenykedik, 5 pedig felsőok­tatási intézményben. Gazdasá­gi, társadalmi, nevelési céljaik egyaránt vannak. Legnagyobb népszerűségnek a kereskedelmi tevékenység örvend a tanuló- ifjúság körében. Az iskolai bol­tok fő törekvése: ellátni tár­saikat tanszerekkél, írószerek­kel, iskolatejjel, büféáruval. Számos helységben kertész­kedéssel és kisállatok tenyész­tésével foglalkoznak a szövet­kezetekbe tömörült gyerekek, de nem fehér holló már az ipari tevékenység sem körük­ben. Leggyakrabban játékokat és iskolai-óvodai .szemléltető­eszközöket gyártanak eladásra. Van olyan iskolaszövetkezet, ahol a növendékek ipari ter­melésének értéke eléri az évi 700 ezer forintot. Egyébként egy-egy Iskolaszövetkezet tisz­ta haszna általában néhány ezer, némely helyen néhány tízezer forint évente. Mire fordítják a tanulók a nyereséget? Országosan be­vált gyakorlat a harmadoló föl- osztás, tehát a tiszta pénz egy- harmadával bővítik a „terme­lést”, ugyanennyit fordítanak közösségi célokra, oéldául az úttörőcsapat nyári táborozásá­nak támogatására, különböző kulturális és sportcélokra, a többi pedig a szövetkezeti mun­kában kiemelkedő teljesítményt nyújtó diákok jutalmazására szolgál. Mindent egybevetve nem nagy összegekről van szó, de a tanulóifjúság szövetkezésé­ben nem is a pénz a legfonto­sabb, hanem a nevelési cél: a munka megszerettetése a. kö­zös tevékenység által, a helyes szakma- és pályaválasztás elő­segítése, a szövetkezés meg­ismerése, továbbá demokratiz­musra, közösségi életre neve­lés. Kitűnő terepet kínál az is­kolaszövetkezet a közéletiség gyakorlásához is. Demokratikus úton megy végbe a megala­kulás, demokratikusan dolgoz­nak a választott d'iákönkor- mányzati 'szervek, nyílt légkör uralja a szövetkezet egész te­vékenységét. Az életre készíte­nek föl az iskolaszövetkezetek akkor is, amikor tudatosítják a fiatalcikban a munka- szerinti élosztás igazságos elvét, hi­szen csak úgy részesülhetnek a közösség vagyonából, ahogy és amilyen mértékben hozzá­járulnak gyarapításához. P. KOVÁCS IMRE Kertbarátok klubja Kölesden (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Igaz nagyot változott a vi­lág, a mezőgazdaságban nincs már holtszezon — csak egy ki­csit szűnik a- munka — télen. Ez a látszólagos nyugalom le­hetőséget ad a föld szerelme­seinek az önművelődésre, a legújabb eredmények megis­merésére-. A statisztikai adatok ponto­san kimutatják, hogy a kisebb- nagyobb háztáji parcellák, a városokat övező hobbikertek mennyit tesznek az ország asz­talára, Jelentős az ellátási, jö­vedelemszerző szerepük, de hasznos szabadidő-eltöltést is jelentenek. Értéket teremtenek az emberek Szórakozásból. Közben megismerkednek új nö­vényekkel, kártevőkkel, gépek­kel, különböző termelési mód­szerekkel. Kölésden a művelődési ház a nagy érdeklődés kielégítése érdekében segítette a kertba­rátok klubjának megalakítását. A klub a művelődési ház kere­tében mintegy nyolcvan taggdl alakult meg. November elején már el is kezdődtek a klub- programok, amelyeket több év­re terveztek. E programok ke­retében a klubtagok megismer­kednek a szőlészet, a borászat, a gyümölcstermesztés és a ker­tészet legújabb eredményeivel, módszereivel. A foglalkozáso­kat az említett területék elis­mert szaktekintélyei vezetik. A klubtagok gyakorlati bemutató­kon — mindig más-más klub­tag szőlőjében, kertjében tart­ják — adják át egymásnak a legújabb szakmai fogásokat, módszereket. Az első előadó, Ács József, a Paksi Állami Gazdaság borá­szati szakembere volt, aki a borkezeléssel kapcsolatos ak­tuális tennivalókra hívta fel a figyelmet. Az előadásokat hangszalagra veszik és könyv­tári kölcsönzés formájában bárki_ újra ha Ugathatja. Mivel Kölesd jobbára vörös bort ter­mő vidék, tapasztalatcserét is szerveznek Villányba, Sopron- ba^ Egerbe, Badacsonyba. — Tanulni egymástól is tehet! — vallják a klubtagok, ezért házi borversenyeket is rendez­nek. Mint Baranyai László, a mű­velődési ház igazgatója el­mondta, a klub, amelynek tag­jai között munkás, orvos, mér­nök éppúgy megtalálható, mint tsz-nyugdijas, máris igen nép­szerű, pedig csők nemrég kezd. te meg a tevékenységét. KONRÁD LÁSZLÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents