Tolna Megyei Népújság, 1983. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-13 / 10. szám
1983. január 13. Képújság 5 Ipari szövetkezetek Hl öle a vezetésben A megye ipari szövetkezeteiben mintegy 650 ember dolgozik vezetői poszton. Néhány évvel ezelőtt a nők aránya közöttük csak tíz százalék volt. mostanra már huszonötre emelkedett. A nők többnyire a termelésben dolgoznak, üzem-, művagy szalagvezetőként. A Bonyhádi Ruházati és a Tolna megyei Ruhaipari Szövetkezőinél szinte valamennyi középvezető és közvetlen termelésirányító a szebbik nem tagja, de dolgoznak ilyen beosztásban műszer- és vasipari szövetkezetekben is. Első számú vezető, vagyis elnök kettő van Tolna megyében a női nemből: a Bonyhádi Ruházati és a Sárközi Népi Iparművészeti Szövetkezet élén. Hat elnökhelyettesi poszt van, . ebből eqyet tölt be nő. Természetesen, mint az ipar, sőt az élet más területén, itt is a főkönyvelőnők vezetnek, a szövetkezetek felében nők véq- zik ezt a nem könnyű munkát. Az okok, indokok, magyarázatok és magyarázkodások itt is hasonlóak, mint másutt. Élőit életek, a családi munkamegosztás hiánya, gyermekgondozási segély, apró gyerekek... Mind'ezék következtében vagy nem tudják, vagy nem akarják vállalni a vezető beosztást, esetleg a tanulást, a munkaidőn kívüli is tartó elfoglaltságokat. Ebből annak kellene következni, hogy a kádermunkát még tudatosabban végzik. E helyett inkább az szokott előfordulni, 'hogy a káderfejlesztési tervben szereplő nő helyett időveil találnak egy ,,aI- kalimásabb” férfit. Annak, hogy a mainál több nő dőlqozzé'k vezető beosztásban, jók a feltételei, ugyanis az ipari szövetkezetekben magasabb a szakképzett nők aránya, mint általában az iparban, és számuk egyenletesen, folyamatosan növekszik. Jelenleg a dolgozó nők harmincöt százaléka szakképzett, 10 százalékkal több mint 1970-ben. Abban, hogy ezt sikerült ^férni, nyilván együtt jelentkezik a lányok-asszonyok tanulási igénye és a szövetkezetek ilyen törekvése is. A három nagy ruhaipari szövetkezetnél például rendszeres a felnőtt szakmunkásképzés. A megfelelő alapiskolai végzettséggel és szakmai gyakorlottal rendelkező nők részére a munkahelyükön rendeznek tanfolyamot, és felkészítik őket a szakmunkásvizsgára is. A Bonyhádi Vasipari Szövetkezetnél nők részére hegesztő-tanfolyamat szerveztek. Munka mellett az elmúlt tíz évben a megye ipari szövetkezeteiben 300 nő szerzett szakmunkás-bizonyít- ványt. A fejlődést a számok fényesen igazolják, ennek ellenére vannak gondok is, közülük is a legnagyobb, hogy mintegy 600 A közművelődés kérdéséi Összefogás, szervezetten „Vannak dolgok, amelyeket túlbeszél ür.k”, azaz többet foglalkozunk velük, mint mással. Némelyek szerint ezek közé sorolható az idős emberekről való gondoskodás, az öregek problémáinak napirenden tartása is. Egy-egy cinikus vélemény szerint napjainkban „fiatalnak és öregnek lenni a legérdemesebb”. Főleg öregnek, mert akikor számíthat az ember a társadalom fokozott támogatására, segítségére, a közvélemény megértésére. „Túlbeszélés?" Szó sincs fölös figyelemről! Bizonyítom: hazánkban a századforduló első felében az összlakosság 9,3 százaléka volt nyugdíjkorhatár feletti... Napjainkban a lakosság 20,2 százaléka. Ezért lett közügy, társadalompolitikai feladat az idős emberekkel való foglalkozás. Hogy az öregek megbecsülése, a velük való törődés elsősorban a család kötelessége? így igaz. De mindenkor számolva azzal a lehetőséggel, hogy a törődés, gondoskodás tennivalói esetenként az államra, a társadalomra maradnak! A közösségi gondoskodás az idős emberek társadalmi juttatásainak növekedését, közéleti Az elmúlt Három esztendővel ezelőtt hozták létre Tamási Galéria néven Tamásiban a művelődési központ kiáll ítótermét, amely azóta évente általában hat rangos kiállításnak ad otthont. Egy-egy kiállítást ezer-ezeröt- százan néznek meg. Az érdeklődők jórészt helybéliek, a középiskolák és szakmunkásképző tanulói, de gyakran fogadnok általános iskolásokat és átutazókat is. A galéria a délutáni órákban tart nyitva, de a bejelentett csoportokat délelőtt is fogadják, s ilyenkor a művelődési ház munkatársai biztosítják a tárlatvezetést. Az elmúlt évben összesen 42 alkalommal tartottak csoportoknak ismertetést a kiállított művekről és alkotóikról. Az elmúlt évet a „Képzőművészeti alkotások a tamási magángyűjteményekből” című nagy sikerű bemutatóval nyitották. Ezt követte Pető János grafikusművész, majd Mö- zsi-Szabó István festőművész kiállítása. Augusztusban gyönyörév mérlege, I Leitner Sándor: Királyfi fehér lovon (részlet) ködhettünk „A ló a művészetben" címmel rendezett kiállítás alkotásaiban. Ezek között gralány és asszony nem végezte el az általános iskolát az ipari szövetkezetekben dolgozók közül. Igaz, többségük 40 és 50 év közötti, de vannak harminc év alattiak lis. Némely iparágban, így például a gumi- és faiparban nem is szerezhetne szakmát, pedig erre is megvan az igény. A szövetkezeteken belül és általában a társadalmi életben olyan nagymérvű a nők részvétele a közéletben, hogy ezzel elégedettek lehetünk, a választott testületekben - a szövetkezeteken belül — a nők aránya 45 százalék. Általános tapasztalat — és ez nemcsak a szövetkezetékben van úgy —, hogy a nők túlnyomó többsége becsülettel eleget is tesz társadalmi megbízatásának. Szerény mértékben, de nőtt az ipari szövetkezetekben dolgozó nők körében a pórt- és állami tisztséget viselő nők száma is. idei tervek fikák, festmények, népi ipar- művészeti alkotások és szobrok szerepeltek. A következő tárlaton Leitner Sándor festményeit nézhették meg az érdeklődők. Végül pedig - októberben - nyitotta kapuit megyénk két amatőr képzőművészének - Lip- pai Tamásnak és Decsi Kiss Jánosnak - kiállítása, akik festményekkel, illetve textilképekkel örvendeztették meg a közönséget. Az idén — lévén a galéria fűthetetlen - április 6-án nyílik a kiállitóterem Szyksznian Wan- da grafikusművész bemutatójával. Utána a salgótarjáni üveggyár termékeiből állítanak ki, majd Péreli Zsuzsa gobelinművész alkotásaival ismerkedhetünk. Ezt követi az ismert művészházaspár, Péterfy Gizella festőművész és Kő Pál szobrász- művész alkotásait reprezentáló bemutató, végül pedig a képző- művészeti világhét alkalmából Földi Péter festőművész alkotásaiból rendeznek kiállítást. Készül az óvoda Mórágyon aktivitásuk élősegítését jelenti. Az ország évente 100 milliárd forintot fordít szociálpolitikai célokra. Ennék az összegnek több miint 40 százaléka nyugdíj. Ami fennmarad? Az állami gondoskodás egyéb formáinak — segélyezés, öregek napközi otthona, szociális otthoni elhelyezés, házi szociális gondozás, szociális étkeztetés - fedezetére szolgál. Eléggé köztudott, hogy az igazi öregség akkor érkezik el, amik*r az irős embert hatalKétcsoportos, korszerű óvoda készül Mórágyon. Eddig a gyerekek egy foglalkoztató teremben voltak, egyébként is áldatlan körülmények között, egy rossz állapotban lévő volt magánházban. Most a régi orvosi rendelő épületét hozzák rendbe. A felújítás költsége, mintegy nyolc- százötvenezer forint, teljes egészében megyei állami támogatás, ennek több mint a felét még tavaly beépítették, most már jobbára a belső munkák vannak vissza. A tereprendezést a szülők társadalmi munkában elvégezték, a szakipari 'feladatok után ismét társadalmi munka következik, takarítás és az udvar szépítése. Kisajátítással ezt még bővítették is, így nyáron szép kert áll majd a gyerekek rendelkezésére. Az átalakítási és a kiviteli terveket a bonyhádi Városi Tanács műszaki osztálya készítette el társadalmi munkában, a kivitelező a bátaszéki tanács költségvetési üzeme. Az átadást júniusra tervezik. mába keríti a fölöslegesség tudata, amikor úgy érzi, már senkinek sincs rá szüksége. Amíg bármilyen munkával - fizikai, vagy szellemi tevékenységgel — bizonyítani képes a hasznosságát, nem beszélhetünk meddő évekről, valódi öregségről. A társadalomnak pedig szüksége van az öregek gazdag politikai, 'szakmai és élettapasztalataira. Ahhoz azonban, hogy a társadalmi gondoskodás valóban hathatós legyen, nemcsak ösz- szefogás, szervezettség is'szükséges. Ez utóbbi megvalósításának érdekében alakult meg a Hazafias Népfront országos vezetősége mellett működő és az idős korúakkal foglalkozó munkabizottság, mely olyan állami, társadalmi szerveket, intézményeket képviselő 'tagokból ál'l,_ akik segítséget tudnak nyújtani a nyugdíjkorhatáron felüli lakosság egész társad almot érintő problémáinak megoldásához. Ugyanez lesz a feladató a sorra alakuló megyei bizottságoknak is, melyeknek a dolga nem lesz könnyű. De a cél megéri az erőfeszítéseket, hiszen a cél az idős emberek életének könnyítése, szebbé, tartalmasabbá tétele!- a A bátaszéki költségvetési üzem dolgozói a betonkeverőnél Jogról, mindenkinek A vállalati bérlakások értékéről Nem a lakásügyi jogszabályok legutóbbi módosítása adja az alkalmat, hogy a vállalati bérlakásokról szóljunk, hanem a Paksi Atomerőmű Vállalat kezelésében lévő vállalati bérlakások körül kialakult helyzet miatt szükséges ismételten néhány, e körbe tartozó jogi szabályozásra a munkáltatók és a munkavállalók figyelmét felhívni. Közismert, hogy azok a vállalatok, amelyeknek erre lehetőségük van, a vállalati bérlakásokat azért juttatják dolgozóiknak, hogy ily módon is tartósan biztosítsák munkaerő-szükségletüket. A vállalati bérlakások juttatásának döntő célja tehát a vállalat folyamatos termelőmunkájához a szükséges munkaerő biztosítása. Érdekük a vállalatoknak, hogy dolgozóik minél nagyobb része vállalati bérlakásban lakjon, s munkaerejüket — zavartalan körülmények között - a termelőmunkában hasznosítsák. Nem tagadható azonban, hogy a dolgozónak is előnyös, ha vállalati bérlakást kap munkáltatójától. A sokszor több évig is elhúzódó és meg nem oldható lakásgondok ily módon gyorsan megoldódnak, a vállalati bérlakás juttatásánál sokkal kisebbek a kötöttségek, mint a tanácsi bérlakások kiutalásakor. Az így kialakult, kölcsönösen előnyös állapot akkor válik „jogi esetté”, ha a dolgozó a munkaviszonyát megszünteti és a vállalati bérlakást ezzel egyidejűleg nem adja vissza a vállalat-, nak. Ennek az a további egyenes következménye, hogy a vállalati bérlakással rendelkező munkáltató igen hátrányos helyzetbe kerül, mert a - rendszerint magasan képzett, speciális szakismeretekkel rendelkező - dolgozót nehezen tudja^pótolni, hiszen nem rendelkezik a munkavállalást előnyösen elősegítő vállalati bérlakással. Ekkor, ilyen helyzetekben mutatkozik rrfeg, hogy a vállalati bérlakásoknak igen komoly, pénzben is kifejezhető értékük van. A vállalati bérlakásban lakó dolgozónak tőkét, a vállalatnak pedig kimutatható anyagi hátrányt jelent az a vállalati bérlakás, amelyben már nem a saját dolgozója lakik. A Paksi Atomerőmű Vállalat jelenleg több száz vállalati bérlakással rendelkezik. Ez a más vállalatok szemében talán nagynak tűnő lakásalap feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a vállalat az atomerőmű biztonságos és zavartalan üzemeltetéséhez a szakembereket biztosítani tudja. Az utóbbi időben ennél a vállalatnál több olyan dolgozó, aki vállalati bérlakást kapott a munkáltatójától, a munkaviszonyát megszüntette és a befizetett lakáshasználatba-vételi dij háromszorosának kifizetését kérte annak fejében, hogy a vállalati bérlakást visszaadja a vállalatnak. A követelt összegek esetenként a 100 000 Ft-ot is meghaladják. Mások munkaviszonyukat ugyan nem szüntették meg, de a vállalati bérlakásról lemondtak, mert lakáskérdésüket más módon oldották meg, de ezek a dolgozók is igényt tartottak az említett mértékű térítésre. A vállalat e követeléseket nem teljesítette, ezért többen pert indítottak a vállalat ellen a bíróságon. Ki lesz a nyertes és ki lesz a vesztes ezekben a perekben? A kérdés eldöntésénél a jogszabályi rendelkezésekből kell kiindulni, miként arra a Szekszárdi Megyei Bíróság is egyik ilyen ügy jogerős eldöntésénél rámutatott. E szerint lakásügyi jogszabályok értelmében, ha a bérlő a vállalati bérlakásra határozott időre, vagy valamely feltétel bekövetkezéséig létesített lakásbérleti jogviszonyáról a vállalat javára lemond, pénzbeli térítésre nem tarthat igényt. Ez a helyzet következik be akkor, ha a vállalat pl. a bérlakást a munkaviszony fennállásáig juttatja a dolgozónak. Sőt, jogszabály adta lehetőség az is, hogy ilyen esetekben a vállalat azt is kikösse, hogy ha a dolgozó 10 éven belül szünteti meg a munkaviszonyát, az elhelyezésére sem tarthat igényt, vagy csak szükséglakásról köteles a vállalat gondoskodni. Mindezek a jogi rendelkezések azt a célt szolgálják, hogy a dolgozó csak addig lakjon a vállalati bérlakásban, ameddig a munkaviszonya a saját vállalatánál fennáll, illetve amikor a munkaviszonyának fenntartása mellett már nincs szüksége a vállalati bérlakásra, azt anyagi térítés nélkül legyen köteles visszaadni a munkáltatójának. A Paksi Atomerőmű Vállalat a vállalati bérlakáshoz juttatott dolgozóival kötött szerződésben kikötötte, hogy a lakásbérleti jogviszony addig áll fenn, amíg a dolgozó munkaviszonya is fennáll, másrészt pedig, ha a dolgozó 10 éven belül szünteti meg a munka- viszonyát, a vállalat cserelakást nem köteles biztosítani, a dolgozó szükséglakásban is elhelyezhető. Ezek a lakásbérleti szerződésben kikötött feltételek megfelelnek a jogszabályi élőirásokmak, ezért anyagi térítésre még az a dolgozó sem tarthat igényt, aki a munkaviszonyának fenntartása mellett mond le a vállalati bérlakás bérleti jogáról. A kérdés másik oldalához tartozik, hogy ugyanakkor a lakásügyi jogszabályok arról is rendelkeznek, hogy a vállalatok, ha a vállalati bérlakást az említett feltételek mellett juttatják dolgozóiknak, lakáshasználatba-vételi díjat a dolgozóktól maguk sem követelhetnek. Ezzel a szabályozással teremtődik meg az összhang a két - a vállalati és a dolgozói — érdek között. Mi tehát a teendő? Csak azt tanácsolhatjuk, hogy a vállalatok is és a dolgozók is a vállalati bérlakással kapcsolatos szerződés megkötésekor kellő körültekintéssel járjanak el, tartsák be a jogszabályi rendelkezéseket. A vállalatok éljenek azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a határozott időre, illetve valamely feltételei bekövetkezéséig létesített lakásbérleti jogviszonynál a lakásügyi jogszabályok biztosítanak részükre. A vállalati bérlakásra igényt tartó dolgozók pedig számoljanak azzal, hogy a vállalati bérlakás csak addig érték, amíg munkaviszonyuk fenntartása mellett azt bérlőként használják, a vállalati bérlakások révén egyéb haszonhoz jutni nem lehet. Dr. Kovács János megyei főügyészhelyettes A Gólyavári esték újabb epizódjai Három újabb epizóddal gazdagodott a televízió Gólyavári esték című sorozata. Ezúttal - január 18-tól - három estén át Juhász Gyula történész, az MTA Történettudományi Intézetének főmunkatársa foglalja el az ELTE természettudományi kara Gólyavárának katedráját, hogy népes hallgatósága előtt szóljon arról: mi foglalkoztatta a magyar értelmiséget 1939. és 1944. között. Az adásokban - a nyilvánosságot kapott uralkodó eszmék, a politikai gondolkodás tükrében — szó esik egyebek között a korabeli földkérdésről, az egykori középosztályról, a háborús Kelet-Európábám elfoglalt helyünkről, hírünkről a világban. A Gólyavárt esték 1978 óta félszáz alkalommal jelentkezett a képernyőn. A programnak hagyománya már, hogy a műsor előkészítői olyan tudósokat kérnek fel közreműködésre, akik legújabb kutatásukról tudnak beszámólni. Juhász Gyula e témával kapcsolatos „Uralkodó eszmék Magyarországon a második világháború elején" című könyvét a közeljövőben jelenteti meg a Kossuth Könyvkiadó.
