Tolna Megyei Népújság, 1983. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-13 / 10. szám

Mai számunkból HOGYAN MONDJUNK JÓT ÉS IGAZAT? (4. old.) A VÁLLALATI BÉRLAKÁSOK ÉRTÉKÉRŐL (5. old.) A GÓLYAVARI ESTÉK ÚJABB EPIZÓDJAI (5. old.) PERCEK, FORINTOK, SZÁZALÉKOK (3. old.) XXXIII. évfolyam, 10. szám. ARA: 1,40 Ft 1983. január 13., csütörtök AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK Tervezés és együttműködés A népfront munkája olyan színes és szerteágazó, mint maga az élet. A bizottságok már az elmúlt év végén ösz- szegezték az évi munka ta­pasztalatait és elfogadták idei munka, és ülésterveiket. Most a bizottságok, az el­nökségek mellett működő munkabizottságokon a sor. A népfront munkájában tulajdoniképpen nem a mun­katerveken van a hangsúly, hanem azon, hogy a bízott- | ságok a napi munkában mennyire találják meg saját tevékenységi körüket, meny­nyire képesek alkalmazkodni a helyi viszonyokhoz és meg- j találni azokat a legfontosabb tennivalókait, amelyekben nemcsak a végrehajtást, a megvalósítást segíthetik, ha­nem kezdeményezők is lehet­nek. A népfrontbizottságok te­vékenysége sem az ülések számától, a> megtárgyalt na­pirendek jelentőségétől, fő­ként nem az előterjesztések hosszától függ, hanem attól, hogy a népfront munkájába hányán kapcsolódtak be az adott településen, mennyire Sikerült úgy megjelölni a he­lyi célokat, feladatokat, hogy az már önmagában is moz­gósítsa a lakosságot. Itt ter­mészetesen nemcsak a társa­dalmi munkáról, a terület- fejlesztésről van csak szó. Ezt ugyanis már nagyon sok településen nagyon jól csi­nálják, az emberek többsé­ge számára, a megvalósuló vagy szépülő létesítmények világos és kézzelfogható eredményit jelentenek. Segíte­ni ebben,, a lakosság érde­ke. Sokkal nehezebb megér­tetni, hogy ugyanilyen érdek lehet a környezetvédelem, a honismereti mozgalom ápo­lása, a hagyományok megőr­zése, a művelődés maga1, vagy éppen crz, amit a nép­front gazdaságpolitikai agi- tációnák hív. Az állampolgár számára pedig úgy jelent­kezhet — ha ezt a szükség­letét felismeri —, hogy töb­bet ért meg az öt körülvevő világból, és ha már többet ént, többet tud, többét is ké­pes tenni, például a saját ■muniká jóban. Ugyanez a kérdés már nyilvánvalóbb a kertbarát­mozgalomban, bár, hogy csu­pán a gazdasági érdek éltet­né, azt állítani sértés lenne és igazságtalan. Legalább annyira kikapcsolódás és szó­rakozás, miint amennyire kö­zösségi élet a kentbarátkörök tevékenysége, a művelődésen kívül, már csak azéiit is, mert a szakmaii műveltség gyara­pítása is fontos. Hogy mennyire síikerül jó,l meghatározni az idei felada­tokat, az együttműködés rendszerén, gyakorlatán és helyi hagyományain múlik. Ez esetben is a legrégibb és legjobb a kapcsolat: a taná­csok és népfrontbizottságok között, Mt már csak az aktuá­lis feladatok meghatározása a kérdés. Ugyanakkor — pél­dául' községekben — vannak még az együttműködésnek ki nem használt területei, pél­dául a népfront és a KISZ, az úttörőmozgalom, a műve­lődési házaik, vagy éppen a Vöröskereszt-ailapszervezetek között. Városi, megyei szinte­ken már rendszerint szerző­désben is rögzítik a tenniva­lókat, falun ez kevésbé fon­tos, mint az a felismerési, hogy együtt nemcsak köny- nyebb, de eredményesebb is a munka. — i — Befejeződött az országos agitációs, propaganda és művelődéspolitikai tanácskozás Szerdán Budapesten, a XIII. kerületi pártbizottság székha­zában befejeződött a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága rendezte kétnapos országos agitációs, pro­paganda és művelődéspolitikai tanácskozás. Az értekezlet el­nökségében többek között helyet foglalt Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács el­nökhelyettese, Szentágothai János, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és Köpeczi Béla művelődési miniszter. A résztvevők - társadalmi-politikai életünk személyiségei, az ideológiai, a kulturális, a tudományos élet kéoviselői, írók, újságírók, művészek, a művelődési intézmények vezető mun­katársai - megvitatták Aczél Györgynek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának a párt eszmei, ideológiai tevékenysége néhány időszerű kérdéséről - a tanácskozás első napján elhangzott - előadását. A szerdal vitában szót ka­pott: Boldizsár Iván iró, az Or­szágos Béketanács elnök- helyettese, Király Andrásné, az M'SZMP Budapesti Bizottságá­nak titkára, Bognár József aka­démikus, az MTA Világgazda­sági Kutató Intézetének igaz­gatója, Kulin Ferenc, a Moz­gó Viliág főszerkesztője, Juhász Gyula történész, egyetemi ta­nár, Hubay Miklós író, a-Ma­gyar Írók Szövetségének elnö­ke, Fekete Gyufa író, a Magyar írók Szövetségének a'lelnöke, Óvári Miklós, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Kozma Ferenc, a Miniszterta­nács Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Titkárságának fő­osztályvezetőié, Szüneté r Mik­lós, a Magyar Televízió elnök­helyettese és Huszár Tibor aka­démikus, az Eötvös Lóránd Tu­dományegyetem tanszékvezető tornára. A vitában felszólaló Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára leszö­gezte: a közvéleményt foglal­koztató kérdések sorában első helyen áll a béke védelme. Ez minden belső problémánk megoldásának alapvető felté­tele. Hazánk - bár kis ország - sokat tehet ennek érdeké­ben. Külföldön beosülik, tiszte­llik országunkat, az elmúlt ne­gyedszázadban elért eredmé­nyeinket, nyílt, kiszámítható politikánkat, s nem utolsósor­ban belső stabilitásunkat, amely e politikának hitelt ad. Népünk leginkább a szocializ­mus sikeres építésével, a nem­zeti egység erősítésével járul­hat hozzá a béke megvédésé­hez - hangsúlyozta. A jelenlegi gazdasági hely­zetünkkel kapcsolatos tudatfor­máló, agitációs munka felada­tairól szólva elmondotta, hogy gondjainkat közvéleményünk ismeri, óm a nehézségek jelle­ge, s leküzdésük lehetséges módja még nem eléggé Ismert. A tudatformálásnak, a propa­gandának abban kell nagyobb segítséget nyújtania, hogy a .vívmányaiOkért, a fejlődésünk lehetőségeiért érzett aggoda­lom cselekvésre mozgósító erő­vé váljék. A szocialista demokrácia fej­lődésének nélkülözhetetlen fel­tétele a tájékozottság — hang­súlyozta a továbbiakban. A tá­jékoztatás helyzete tehát köz­ügy. s a párt ekként is keze­li, amikor a nyílt politika, az őszinte szó, a szavak és tettek egységének gyakorlatát követi. Közvéleményünk tájékoztatását azonban tovább kell javítani, elsősorban az irányítás és a tö­megkommunikáció területén dolgozók együttes munkája, erőfeszítései révén. Ezzel össze­függésben szólt orról a nélkü­lözhetetlen szerepről, amelyet a sajtó munkásai vállalnak a párt politikájának népszerűsí­tésében, társadalmi céljaink képviseletében. Ez felelősség- teljes feladat, amelynek az új­ságírók csak magas politikái, eszmei és szakmai színvonalon tehetnek eleget. A párt és az állom vezetői értékelik ezt a munkát, és mind jobban kíván­nak élni a tömegtájékoztatás adta lehetőségekkel — mon­dotta többek között Óvári Mik­lós. Az eszmei-ideológiai kérdé­sek széles körét felvető beve­zető előadásnak megfelelően a vitában felszólalók nagy fi­gyelmet fordítottak orra, ho­gyan tehetjük aktívabba esz­mei-ideológiai munkáinkat. Hangsúlyozták: további politi­kai sikereket csak akkor érhe­tünk el ha az ideológiai szfé­rában is következetesebben, gyorsabban elemezzük és vála­szoljuk meg a nemzetközi hely­zettel, a világgazdasági válto­zásokkal, a belső fejlődéssel kapcsolatos időszerű kérdése­ket. Folytonosan változó világunk új kérdéseire senki sem várhat azonnali és végleges válaszo­kat, kész recepteket. Az új meg új kérdések megválaszolására azonban nem vagyunk mindig (Folytatás a 2. oldalon.) Vogel nyilatkozata Borisz Ponomarjov, az SZKP KB Politikai Bizottságának pót­tagja, a Központi Bizottság tit­kára szerdán Moszkvában vil­lásreggelit adott Hams-Jochen Vogelnék, a Német Szociálde­mokrata Párt elnöksége tagjá­nak, a párt kancel Iárjellöltjé­nek tiszteletére. A Szovjetunió és a Varsói Szerződés tagállamainak, konst­ruktív elemeket torta Imazó ja­vaslatai alapján von remény airra, hogy sikerül haladást el­érni a genfi tárgyalásokon — jelentette ki Hans-Jochen Vogel szerdán, Moszkvában tartott sajtóértekezletén. Vogel két elemet tartott ki­emelkedőnek a javaslatok kö­zül. Az egyik a katonai erő al­kalmazásáról való kölcsönös le­mondás, amit szerinte konstruk­tívan és komolyan meg kell tár­gyalni, majd konkrét lépéseket kell tenni egy Ilyen megállapo­dás elérése érdekében. Ugyan­csak iigen fontosnak nevezte azt a javaslatot, hogy a fegy­verkezési hajsza megállítása nyomán felszabaduló pénzösz- szegeket fordítsák a fejlődő or. szágök megsegítésére, amely­nek „nem fegyverekre, hanem segítségre és támogatásra van szükségük”. A Jurij Andropowol folytatott tjpbb mint kétórás megbeszélé­sét Vogel i-ntenziívnek, nyíltnak és gyümölcsözőnek értékelte. Kisbútor-export Du naföldvárról A megye ipori szövekezetei közt a kicsik közé tartozik a Dunaföldvátli Fa- és Építőipari Szövetkezet. Termelésének négyötödét a faipar adja és ez is csaknem teljes egészében tőkésexportra kerül. Nehéz év volt a tavalyi, a piacok beszű­kültek, az árok csökkentek, sőt volt olyan eset is, hogy a meg­rendelő cég — pénzügyi nehéz­ségei miatt — csak több hóna­pos késéssel tudta átvenni és kifizetni az árut. A szövetkezet minden lehe­tőséget megragadott az export növelésére. Újabb és újabb termékek mintadarabjait ké­szítették el a „kiesettek” pót­lására, nemrég tizenötöt küld­ték el — az ARTEX-en és a HUNGAROCOOP-on keresztül — külföldre, többől máris üz­let lett. Szeleczki Jánosné csomago­lás előtt még egyszer átvizs­gálja az exportra készült teázóasztalt A szövetkezet bemutatóter­mében vagy húszféle termék látható. Ott vannak a már év­tizede exportált fali vitrinek, fe­jőszékek, krikettütők, de az újabbak is, mint az összecsuk­ható szabadidő-bútorok, ruszti­kus asztalok, palacktartók, új­ságtartók, háromrészes, össze­tolható kisasztalok. Töbo régi vevő „kiesett” — vagy tönkrement, vagy olyan alacsony árat kínált, hogy a termelés veszteséges lett volna. Am a szövetkezet tavaly már olyan árpolitikát alakított ki, hogy csak akkor ragaszkodik a measzokatt árbevételorányos nyereséghez, ha az az árban érvényesíthető. Egy-egy régi ve­vő megtartása érdekében vagy újnak a „megszerzése” céljá­ból — ha a világpiaci ár kény­szeríti — megelégszik az ala­csonyabb nyereségszáza lékkai is. Ezt a tagság tudomásul vet­te. Ám tavaly jelentős lépés történt a „talpon maradás" ér­dekében. Elkészült a központi üzemház, korábban két telepen folyt a munka — egyiken az anyag leszabása, megmunká­lása, a másikon az összeszere­lés—kikészítés, most minden egy helyen történik. Ezáltal szál­lítási költséget takarítanak meg, gyorsabb és olcsóbb a hi­bák kijavítása, nincs szükség a másik telep őrzésére-fenntartá- sára. A költségek csökkenése növeli a nyereséget. A faipari részleg exportra termel, létkérdés a szövetkezet­nél az exportmunka folytatása. Száll itattak tava ly Görögország­ba, az NSZK-ba, Franciaor­szágba, Svédországba és Hol­landiába. Most, a két ünnep között Hollandiába indítottak három vagont — egyben fejő- széket, egyben vegyes kisbú­tort, egyben két méretben fali vitrint, egy kamion pedig on­nét jött az áruért, ami újdon­ság a szövetkezetnél: félkész rusztikus asztalért. Csak az al­katrészek készülnek — kifogás­talan minőségben, mert utóla­gos javításra nincs lehetőség — Földváron, az összeszerelést, pácolást, fényezést már a hol­land cég végzi el otthon. így olcsóbb a szállítás — harmad­nyi hely kell mint a kész bú­toroknak — és nyilván kifizető­dő a vevőnek. Egyébkértt, a szövetkezetnék ez évre már 24 millió forint értékű exportter­melésre — a faipari kapacitás csaknem egészére — szerződé­se van, ez meghaladja a múlt évit. Részlet a mintateremből Az új, tágas, világos gépműhelyben korszerű gépek, porelszivő berendezések

Next

/
Thumbnails
Contents