Tolna Megyei Népújság, 1983. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-11 / 8. szám

1983. január 11. T «■ jekoztato az 1983. január 1-én hatályba lépett társadalombiztosítási rendelkezésekről (I.) Az 1983. január 1-én ha­tályba lépett társadalombizto­sítási jogszabályok bevonták a társadalombiztosításba az egyéni gazdálkodókat, a szer­ződéses üzemeltetésű üzlet ve­zetőjének a tevékenysége gya­korlásában rendszeresen közre­működő közeli hozzátartozóit, továbbá az eseti megbízás alapján munkát végző szemé­lyeket. Ezzel a társadalombiz­tosítás minden olyan foglalko­zási rétegre kiterjed, amely a társadalom munkájában szer­vezetten vagy sajátos, egyéni tevékenység alapján vesz részt. Az új rendelkezések korsze­rűsítették a szakszövetkezeti ta­gok társadalombiztosítását és bővítették az ügyvédek, vala­mint a munkaviszonyban nem álló előadóművészek társa­dalombiztosítási jogosultságát. A korszerűsítés kiterjed a táppénz és a terhességi-gyer­mekágyi segély napi összegé­nek a megállapításánál figye­lembe vehető átlagkereset fel­ső határának megszüntetésére, illetve felemelésére, valamint azokra az ellátási alapokra is, amelyeket a tényleges kereset­től függetlenül meghatározott összegben állapítottak meg a korábbi rendelkezések. Kor­szerűsítésre és egyszerűsítésre kerültek továbbá a nyugdíja­sok foglalkoztatására vonatkozó rendelkezések. A társadalombiztosítás álla­mi támogatási arányának szin­ten tartása szükségessé tette a társadalombiztosítási járulék és a nyugdíiiárulék mértékének emelését. Ezzel egyidejűleg szükségessé vált egyéb tár­sadalombiztosítási rendelkezé­sek módosítása is. Az úi rendelkezéseket a következőkben ismertetjük. 1. Az egyéni gazdálkodók társadalombiztosítása. A mezőgazdasági háztáji és kisegítő gazdaságok jövede­lemadójának fizetésére kötele­zett egyéni gazdálkodók jelen­leg anyasági segélyre és te­metési segélyre jogosultak. 1983. január 1-től - a mező- gazdasági szakcsoport tagok­kal azonos feltételek mellett — anyasági segélyre, temetési se­gélyre, családi pótlékra, nyug­ellátásra és baleseti ellátásra, jogosultak — az öregségi, a rokkantsági, a baleseti rokkant­sági nyugdíjasok kivételével — az egyéni gazdálkodók, ha a kistermelői tevékenységükből származó jövedelmük — az il­letékes tanácsi szerv által zá­radékolt nyilatkozatuk szerint- az évi 36 000 forintot, illetőleg a havi 3000 forintot eléri és egyidejűleg fennálló egyéb jogviszonyuk, tevékenységük alapján szolgálati időt nem szereznek. Az egyéni gazdál­kodónak családi pótlék arra a naptári hónapra jár, amely­re társadalombiztosítási járu­lékot fizetett, illetőleg, amely­re például katonai szolgálata, keresőképtelensége, vagy szü­lése miatt iárulékfizetésre nem kötelezett. Ha az egyéni gaz­dálkodónak eav hónaoot meg­haladó járuléktartozása van, családi pótlékra, a járuléktar­tozás megfizetése esetén visz- szamenőleg jogosult. Az egyéni gazdálkodó bal­eseti táppénze havi 3000 fo­rint figyelembe vehető jövede­lem hatvanöt százaléka. Ha a Faipari A nemzetközi fapiacon és számos terméknél (itthon is kedvezőtlenek az értékesítési le­hetőségek, mindez meghatároz­za az erdőgazdálkodás és az úgynevezett elsődleges faipar idei terveit. A VI. ötéves terv­ben előirányzottnál mérsékel­tebb ütemű fejlődéssel számol­nak, az elmúlt évihez képest 3-3,5 százalékkal emelik a ter­melés értékét. Az elmúlt két év­ben kialakult piaci helyzetben ez a visszafogottabb tervezés látszik .indokoltnak. Az elmúlt évben a nemzet­közi fapiacon további romlás következett be, a legnagyobb felhasználók, az építőipar, bú­toripar, a mélyépítőipar stb. vi­lágszerte csökkentette megren­baleseti táppénzt nem teljes hónapra kell fizetni, egy nap­tári napra a havi baleseti táp­pénz harmincad része jár. Az egyéni gazdálkodó a te­vékenység megkezdése hónap­jának első napjától a tevé­kenység megszűnése hónapjá­nak utolsó napjáig, illetőleg nyugdíjazásáig, havi 700 forint társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni. (Egyidejűleg megszűnik az egyéni gazdál­kodót terhelő havi 80 forint betegségi járulékfizetési köte­lezettség). Indokolt esetben - különös méltánylást érdemlő körülmé­nyek fennállása alapján - a társadalombiztosítási igazgató­ság vezetője mentesítheti az egyéni gazdálkodót az őt ter­helő járulékfizetési kötelezett­ség alól. Kérésére mindenkép­pen mentesíteni kell az egyéni gazdálkodót a járulékfizetési kötelezettség alól, ha az 55., nő az 50. életévét már betöl­tötte. v Szolgálati időként kell fi­gyelembe venni az egyéni gaz­dálkodóként eltöltött időnek azt a tartamát, amelyre tár­sadalombiztosítási járulékot fi­zetett. Járulékfizetés nélkül is szolgálati Idő a katonai szol­gálat ideje, továbbá a szülést magában foglaló hónap első napjától az azt követő negye­dik hónap utolsó napjáig el­telt idő. Meghatározott feltételek megléte esetén, társadalombiz­tosítási járulék utólagos mea- fizetése mellett legfeljebb öt naptári év szolgálati időként beszámítható az egyéni gazdál­kodással 1983. január 1-e előtt eltöltött időből. 2. A szakszövetkezeti tagok társadalombiztosítása 1983. január 1 -ét megelő­zően a mezőgazdasági szak­szövetkezeti tag, ha az évi 150, nő 100 tízórás munkanapot tel­jesítette és a nyugdíjjárulék fizetését vállalta, a termelőszö­vetkezeti tagokkal azonos mó­don és mértékben volt társa­dalombiztosítási ellátásra jogo­sult. A közös munkában részt nem vevő, vagy nyugdíjjárulék fizetésére kötelezettséget nem vállaló szakszövetkezeti tag pedig havi 120, illetőleg 50 forint szakszövetkezeti járulé­kot fizetett, méllyel öregségi, munkaképtelenségi járadékra szerzett jogosultságot. Egyéni vállalás alapján havi 150, il­letőleg 80 forint növelt össze­gű járulék fizetése ellenében a szakszövetkezeti tag növelt ösz- szegű járadékra is jogot sze­rezhetett. A mezőgazdasági szakszö­vetkezeti tagok ellátási rend­szere elavult, járulékfizetésük nem állt arányban a részükre jelenleg járó ellátás összegé­vel, ezért a következők szerint került korszerűsítésre. (A közös munkában részt vevő szakszö­vetkezeti tagok társadalombiz­tosítási helyzete nem válto­zott.) A nyugdíjjárulék fizeté­sének az eddigi választási le­hetősége megszűnt, a szak­szövetkezeti tag a szövetke­zettől kapott minden bérjelle­gű juttatás után nyugdíjjáru­lékot köteles fizetni. A szakszövetkezetnek az a tagja, aki a megelőző évben a 150, nő a 100 tízórás mun­kanapot nem teljesítette, de a tervek deléseit és emiatt szinte vala­mennyi fatermékből kevesebb­re volt szükség. A fakereske- delemben csak az utóbbi idő­ben tapasztalható némi élénkü­lés és ez várhatóan lehetősé­get ad az export fellendítésére. A népgazdasági terv is ezt irá­nyozza elő. Ám ez komoly fel­adatot ró az ágazatra; bővíte- niük keli a külföldi vevőkört és a legkisebb tételeket sem sza­bad lebecsülniük, élniük kell a viszonylag kisebb megrendelé­sekkel is. 1983-ban a hazai erdőrésze­ken 21,5 ezer hektárt újítanak fel, ebből legtöbbet az erdő- gazdaságokban, s emellett je­lentős területeket - 7500 hektárt - a termelőszövetkezeti erdők közös munkavégzésből és a me­zőgazdasági kistermelői tevé­kenységből - a mezőgazdasági szakcsoportokkal és az egyéni gazdálkodókkal azonosan — legalább az évi 36 000 forint jövedelmet elérte, havi 700 fo­rint társadalombiztosítási já­rulékot köteles fizetni. A kö­zös munkavégzésben teljesített tízórás munkanapokat az új rendelkezések a társadalom- biztosítási járulék fizetése szempontjából elismerik, mi­szerint nem kell annyi hónap­ra a járulékot fizetni, ahány­szor a tag tizenhárom, illetőleg nyolc tízórás munkanapot tel­jesített. Ezenkívül nem köteles a tag járulékot fizetni, illetőleg kérelemre a járulékfizetés alól mentesítés adható azokra a hónapokra, amelyeknek . teljes tartama szolgálati időnek mi­nősül, pl. katonai szolgálat, szülés, más jogviszony alapján biztosított. Az előzőek szerint kötelezett a társadalombiztosítási járulék fizetésére az a szakszövetke­zeti tag is, aki az előző évben teljesítette u~yan a 150, nő a 100 tízórás munkanapot, de a tárgyévben azt nem teljesíti. A meghatározott évi jöve­delmet el nem érő tagok — a járadékra való változatlan jo­gosultság mellett — 1983. ja­nuár 1-től az eddiqi 120, ille­tőleg 50 forint helyett.egysége­sen havi 200 forint szakszövet­kezeti járulékot kötelesek fi­zetni. A növelt összegű járulékot fizetőknek 1983. január 1-től havi 300 forint növelt összegű járulékot kell fizetniök, de le­hetőségük van arra, hogy vál­lalják ehelyett a havi 700 fo­rint társadalombiztosítási járu­lék fizetését. Ez esetben nyug­díjra jogosító szolgálati idő- ,ként lesz figyelembe vehető az az időtartam is, amelyre 1983. január 1-e előtt a növelt ösz- szegű járulékot fizették. A jogszabály ezt a lehető­séget annak is biztosítja, aki korábban szakszövetkezeti tag volt, majd mezőgazdasági ter­melőszövetkezetbe tagként be­lépett és a növelt összegű já­rulékot tovább fizeti. Nem fi­zethet növelt összegű járulékot 1983. január 1-től kezdve az, aki azt korábban nem fizette. Megváltozik a szakszövetke­zeti járulékok fizetésének mód­ja is. A jövőben a járulékokat nem a tanács illetékes szervé­hez, hanem a szakszövetkeze­ten keresztül az illetékes tár­sadalombiztosítási igazgató­sághoz kell havonta befizetni. Jelenleg a mezőgazdasági szövetkezeti tagok, így a szak­szövetkezeti tagok is, családi pótlékra az előző évi munka- teljesítés arányában jogosultak. Az új rendelkezések szerint joqosulttá válnak családi pót­lékra arra az időtartamra is, amely alatt társadalombiztosí­tási járulék fizetésére kötele­zették. Megszűnt viszont; a szakszövetkezeti tagoknál az a kedvezmény, hogy az új belé­pő tagok munkateljesítés nél­kül családi pótlékban részesül­hessenek. (Folytatjuk) SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóság területén. Az erdőfenntartási alap 'kellő pénzügyi fedezetet biztosít a munkák elvégzéséhez. A cél az, hogy a kitermelt er­dők helyére gyorsan növő és •nagy termőképességű, továbbá jó minőséget adó faállomány kerüljön. Új erdősítési eljárások bevezetését tervezik és a gépe­sítés fokozásával javítják a ha­tékonyságot. Az élőmunkát a lejtős területeken is mindinkább gépekre bízzák. Az elmúlt időszakban az ener­giahordozók drágulása és a ta­karékossági intézkedések nyo­mán nőtt a tűzifa (iránti keres­let. Keresetté váltak a koráb­ban nehezen értékesíthető, gyengébb minőségű faanyagok is, jól eladható a más célra ke­vésbé értékes fakészlet, s ez jó lehetőségeket kínál az üzemek­nek 1983-ban is. ( TOLNA ' NÉPÚJSÁG 3 Illatos téma Mi legyen a hígtrágyával? „Adhatok önnek egy taná­csot? — kérdez vissza az évtize­dek óta állattenyésztéssel fog­lalkozó, megbecsült szakember. —- Ha csak olyan nagyon nem fontos, a hígtrágyakezeiléssel és -felhasználással ne foglalkoz­zék. Mert könnyen meglehet, hogy belefullad.” Akkor hát elő a búvárfelsze­relést. Mint köztudott a hatvanas évek végétől, a hetvenes évek elejétől egészen mostanáig sor. ra épültek azok a sertéstelepek, amelyekben nem szalmát tesz­nek az állatok alá, hanem az életfolyamatokkal együtt járó salakanyagokat vízsugárral mossák ki az istállókból, s ez a massza csövön, duzzasztón, kü­lönböző technikai feszerelése- ken át medencékbe, innen pedig a talajra, illetve a talajba ke­rül. Az úgynevezett „loccsantá- sos" sertéstartás nem olcsó, s nemcsak azért mert a víz sem az. Egyetlen sertés naponta 15 liter hígtrágyát termei, s egy át­lagos, hatszáz-hétszáz kocás telepen napi 80—120 köbméter hígtrágya keletkezik. Ennek az óriási mennyiségű, szerves anyagokban gazdag, tápanyag-visszapótlásra, sőt megfelelő kezelés után az álla­tok, s nemcsak a sertés, hanem a hízó marha etetésére is alkal­mas hígtrágyának a felhaszná­lása nem megoldott, a sertéste­lepek környéke különösen nyá­ron ellvi'selhetetlen bűzfelhőben úszik, a híg, azaz vízzel alapo­san felhígított vizelet- és bél - sárkeverék a fizika törvénysze­rűségéinek megfelelően keresi magának az utat. Miért nem gondolták végig már a tervezés időszakában a sertéstenyésztés teljes folyama­tát azok, akik ezeket a telepe­ket tervezék? Utál ag könnyű okosnak lenni, de a szakembe­rek véleménye így összegezhe­tő: mindenki csak a mennyiség­re, a több húsra, a kevesebb munkaerőre gondolt, a végter­mékre, s az, hogy mi tesz a melléktermékekkel, senkinek sem jutott eszébe. Döntő szem­pontnak számított az is, hogy a slaugot könnyebb kezelni, mint a vasviliát, s nem kell mozgat­ni az irdatlan mennyiségű szal­más trágyát naponta,' rendsze­resen. A megyében lévő serléstelfe- pek kilencven százalékában nincs al'mozás viszont a hígtrá­gyakezelést és -felhasználást csupán a Szekszárdi Állami Galz. dóságban, valamint a Hőgyészi Állami Gazdaság ürgevári ke­rületében oldották meg. A trá­gya kerítésen kívüli kezelése ugyanis nagyon drága, s keve­sen áldoznak milliókat erre. Az úgynevezett fázisbontó torony több helyütt is megvan,, de még nem állították föl, hisz a folyé­kony alkotórész felhasználásá­hoz többek között öntözőberen­dezés szükségeltetik. A legtöbb helyen — főleg a kisebb telepeken — Detk ön­tözőkocsival hordják ki a talaj­ra a felgyülemlett folyékony trágyát, de a termelést így sem tudják követni. Hisz a fertőzés­veszély miatt a vegetációs cik­lusban nem lehet öntözni, csu­pán télen, kora tavasszal, ősz­szel és a nyári betakarítási munkák befejezése után jár­hatják a töldet a trágyaszórók. A sertéstelepek körül fölgyülem­lett „fölösleg" szétszivárog a talajban, szennyezi a talajvizet, s nem ritkán a kutakat is. Az üzemek közül igen sok fizet bír­ságot — úgy lászik ez még mindig ocsóbb, mint a trágya­kezelő berendezések beszerzése és működtetése. Fázisbontó — amely a sertések alól vízzé! le­mosott trágyát híg és sűrű rész­re bontja — Faddcn, Bátaszéken és a Tamási Állami Gazdaság bán is van, egyelőre nem hasz­nálják. Sőt olyasmit is hallani, hogy a nagy álllatlétszámmal dolgozó telepeken a fázisbontó „direktbe” megy át, azaz nem bont hanem átereszti csupán a trágyát. A Hőgyészi Állami Gazdaság ürgevári kerületében 1972-ben épült fel üz 1400 kocás sertés­telep, amely 32 termelőegység­ből! áll. A napi hígtrágyameny- nyiség 250-300 köbméter. A sertések rácspadozaton vannak, ez alatt húzódik a trágyaakna. A trágyát duzzasztják, időnként felhúzzák a zsilipeket, s a trá­gya a központi gyűjtőrendsze­ren keresztül az 50 köbméteres aknába kerül. Innen búvárszlii- vattyú nyomja a fázisbontóba — ez a berendezés tavaly feb­ruár óta működik. A bontóba lévő ívszita két részre bontja a trágyát: a lyukakon kifolyik c híg lé, a sűrű rész a gyűjtőcsa­tornába megy, ahonnan bille­nőplatós pótkocsival' egy halom­ba — szarvasba — rakják. A híg alkotórész az előülepí­tő medencébe kerül — ez Tau­rus fóliával védett gödör, ahon­nan az egy-két hetes biztonsá­gi várakozási idő letelte után a földmedencébe jut. Innen tör­ténik az öntözés, a 360 hektár alagcsövezett területen. Ez a te­rültet egy öntözőrendszer része, amelybe később be lehet injek­tálni a hígtrágyát is. A hígtrá­gyás öntözésnek megfelelően alakították ki a vetésforgót: ár­pát kukoricát, takarmánynövé­nyeket öntöznek majd. A sűrű részt szervestrágya- szóróval juttatják a talajra, jó­részt azokra a területekre, amelyekre nem jut el az öntö­zővíz. Meglehetősen bonyolult a rendszer, de jelenleg ez a leg­jobb módszere a trágyafeJhasz- nálásna'k. úrgeváron öt dolgo­zó foglalkozik a trágyakezelés­sel, s munkájuk nem is olyan egyszerű, roppant precizitást kíván. Mert ha például megin­dul a szerves trágyában a bőm. lás, a gélszerű anyagok betö­mik a fázisbontó ívszitáin a lyukakat, s nem megfelelően működik a rendszer. Még ha annyira drága is, a pénzt a trágyatelepre áldozna kellett. A hígtrágyára épült sertéstelepet még enné! is költségesebb almozásra átál­lítani. Mert az úsztatásos istálló mély csatornáit szét kellene törni esetleg betömni, fölösle­gessé válnak a zsilipek, beton­medencék, bontók és egyebek, s a szalmástrágyás technológiá­nak megfelelő, teljesen új rend. szert kell kiépíteni. Pedig a hígtrágyás technológiával léte­sített üzemek számottevő talaj* és felszíni vízszennyeződést okoznak, még az is előfordul, hogy bizonyos fokú előtisztítás után, vagy anélkül felszíni víz­folyásba engedik be ' a vízzel hígított trágyát. Mi lesz, mi várható a jövő­ben? Ahogy prognosztizálják, az el­következő évtizedek istállójában — az évszázados hagyomá­nyoknak megfelelően — szal­mát tesznek az állatok alá, ezt pedig lengőlapáttal, tolótapá- tos kistraktorral, trágyaszánnal kiviszik a trágyagödörbe, a szarvasra, majd miután jól ösz- szeérett, a biológiai körforgás­nak meqfelelően kiszórják a földre. Egyszerű az egész, s ráadásul a szalmás trágyával — mint ahogy a naki tsz-ben ez bebi­zonyosodott — a dolgozó napi munkája sem lényegesen több. A hígtrágyás istállókkal ninc- mit tenni, meg kell várni, amíg „kifutnak", tönkre nem mennek rekonstrukcióra nem szorulnak. Addig, ahol lehet, öntözik, illet­ve „locsolják” a ihíg alkotórész- szél a talajt, a tömör, szalmá­val' nem lazított trágyát pedig kiszórják. Hogy aztán ennek mi­lyen lesz a hatása a talaj szer­kezetére? Ezt egyelőre senki sem tudja. DVM Fotó: IC. A.—B. J. A jövő útja: szalmás trágya és gép Pótkocsira kerül a szilárd trágya az ürgevári fázisbontóból Medence — trágyalével

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents