Tolna Megyei Népújság, 1983. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-03 / 1. szám

1983. január 3. Moziban Rádió Tündérmese - vontatottan Hazánkban sajnos meglehe­tősen kevés az igazi jó gyer­mekfilm, amely szórakoztató, ta­nító és a kicsinyek bontakozó érzelemvilágára is hatással van. Évente igen kevés gyer­mekfilm kerül a filmforgalma­zásba, ezért öröm, amikor el­készül egy-egy új alkotás, ami felfrissíti az egyébként roppant szűkös kínálatot. Ezekben a napokban — mondhatni karácsonyi ajándék­ként — került műsorra mozi­filmként a korábban már tele­vízióban bemutatott Tündér Lala című magyar mesefilm, amelynek írója Szabó Magda, dramaturgja Békés József, ze­neszerzőié Wolf Péter, rende­zője pedig Katkics Ilona. A tör­ténet Tündérországban játszó­dik, ahol rendre rendkívül szo­katlan és váratlan események történnek, amiknek „mozqató- ia” mindig írisz királynő kisfia, Lala. A címszereolő anélkül, hogy akarná, feldúlja a király­ság rendjét. Most például az­zal, hogy elvitte a királynő konvertorát, amellyel tetszés szerint átalakíthatja magát bármilyen élőlénnyé; sőt még írisz iogara is nála van, ami nélkül a királynő nem ielenhet meg a hamarosan kezdődő ál­lamtanácsban. írisz (Irina I. Alfiorova) szerelmét. Amalfi kapitányt (Ernyey Béla) kéri meg, hogy keresse elő Lalát. Közben a királynőnél megjele­nik Aterpater, a qonosz va­rázsló és fenvegetéssel, zsaro­lással igyekszik maqának meq- kaDarintani az imádott király­nőt. Amalfi eredményes nyomo­zást véqez, tehát jóra fordul­hatna minden, csakhoqy ismét közbelép Aterpater, aki kiderí­ti. hogv Lala viselkedése azért olyan furcsa, mert tündér lé­Újév napján ,immár a 12. év­könyvüket nyitották meg a ba­ranyai krónikaírók. Az előző éviekhez hasonlóan 1983-ban is gondosan feljegyzik lakóhelyük fontosabb /történéseit, változá­sait. Napjaink történelemköny­véi ezek, hiszen megörökítik bennük egy-egy település min­téré emberszíve van. Ám a film végén kiderül az is, hogy Atarpater csaló, s az igazi va- rászló Csili, aki tovább már nem tud hallgatni, s aki azért tudta kitalálni a sok csoda­szert, mert emberagya van... A film Tündérországhoz illő mesebeli tájakon játszódik, mesebeli, de a valóságba is „áttehető" cselszövések, visza- élések tennék fordulatossá, de sajnos nem teszik. Mert a ki­csit gyerekeknek szóló, de fel­nőtteknek is tanulsággal szol­gáló, hozzájuk is szóló, illetve szólni akaró film Katkics Ilona eddigi sikeres gyermekfilmjei­vel ellentétben vontatott, kissé tébláboló és szólni akarva a különböző korosztályokhoz egy­szerre, tán srájbarágó, néhol de/n lényeges természeti, flaz- dasági, társadalmi, művelődési, politikai és egyéb eseményéit. Könnyű elképzelni: mit jelente­ne a történészek számára, ha csupán egyetlen magyar falu, város középkori, vagy akár csak száz-kétszáz év előtti krónikája a rendelkezésükre állna. Már­pedig Baranyában — kevés fli­pedig indokolatlanul didakti­kus is. A szereplők? A fősze­replő, a tehetséges Mészáros Marci nem testhezálló szere­pében csöppet sem tündér­királyfi, Inkább csak egy nya­ló nk fiúcska. A felnőttszerep­lők megtették a magukét, vi­szont a mesefilmekre jellemző fordulatok, szövevények hiányá­ban, az eredeti mű lelassított, néhol botladozó változatában többet nem tehettek. Hát ezekért nem is sajnál­juk különösebben, hogy vala­milyen szállítási „gubanc” miatt nem érkezett meg a na­pokban Szekszárdra Tündér La­la, hiszen komolyabb karácso­nyi ajándékot nem veszítettek vele sem kicsinyek, sem naavok. V. HORVATH jóin — háromszáz községkrónika készüli1 napról napra, évről évre. A megyei tanács végrehajtó bi­zottságának határozata alapján ugyanis 1972. január 1. óta mliinden településen naplót ve­zetnek az eseményekről. Az or­szágban először jött létre a helytörténetírás ilyen egységes és átfogó mozgalma. Az év­könyveknek a helyi tanácsok a gazdái, szakmai irányításukat pedig a pécsi levéltár látja el. „Falusi Anonymusok” Nem vicc! Ha valamikor, akkor szilvesz­terkor ugyancsak helye van a tréfának, humornak, viccnek. Rádió, televízió és az egész szórakoztatóipar ezekre építi műsorát az év .utolsó napján. Kabarészerzők, szerkesztők, ren­dezők és munkatársaik százai szorgoskodnak, hogy ötleteik­kel a 24-ik órát valamennyiünk számára vidámmá tegyék. Ugyan melyikünknek jutna eszébe ember-, honfi-, netán lakótársait úgy megtréfálni, hogy a lakóházának szüksé­gessé vált felújításakor — mondjuk korszerűsítés címén — a korábban nyitható ablakok helyére nyithatatlanokat te­gyen, hogy a hivatalos elneve­zésű nyílászárók valóban be­zárják a nyílásokat. Vagy... hogy egy színház for­gószínpadát ellipszis alakúra építse? Ez úgy sikerülhet, hogy a hagyománytól eltérően a ki­vitelezés során a szabályos kör helyett „kis ellipszis kerüljön bele". Ehhez előzetesként két embert egyhónapos francia- országi tanulmányútra kell küldeni. Amikor kiderül, hogy forgószínpadunk használhatat­lan, egyszerűen deszkázzuk le. Vagy... Melyik humoristának jutna eszébe olyan szabályo­zók felállítása, amelyek meg­akadályozzák, hogy az építő­mesterek (kisiparosok) többet és gyorsabban, jobban dol­gozzanak, mint eddig? Több munkájuk eredménye több jö­vedelem, ez természetesnek tűnhet. Az is, hogy a jövede­lem adó alá essék. Ennek mér­téke viszont már olyan legyen, hogy annak a kőművesnek, víz­vezeték-szerelőnek stb-nek menjen el a kedve attól, hogy ugyanannyi idő alatt négyszer annyit teljesítsen. Nem... ilyen indulatokat ki­váltó botorságok — nehéz gaz­dasági helyzetben — egyetlen kabarészerzőnek sem jutnak eszébe. Csak mindennapi éle­tünkben botlunk beléjük. Erről tanúskodott Vicsek Ferenc: Nem vicc! című, gazdasági furcsa­ságokat közreadó félórányi mű­sora, december 31-én. decsi­Színházi esték Három a kislány Berté Henrik operettjét, a Három a kislányt, 1916-ban mu­tatták be, azóta újra meg újra felújítják, bár megítélése mit sem változott: a zeneértők káros hamisításnak vélik, a közön­ség viszont változatlanul kedveli, sőt az előadásokat bizonyos szokásjog is jellemzi, a harmadik felvonás kettősét ugyanis, melyben az árva házról dalol a Tschöll házaspár, mindig meg kell ismételni. Zenei lexikonunk ettől függetlenül, a „hírhedt" jelzőt látja jónak Berté Henrik kompilációjára, megjegyezve, hogy hamis beállítottságú képet ad Schubertról, ami akkor is igaz, ha Bécsben még ma is áll az úgynevezett Dreimőderlhaus, melyben a Frölich kisasszonyok laktak, akikhez ugyan bejára­tos volt Schubert, de az operett erősen érzelgős történetéből egy szó sem igaz. A századforduló Schubertje kedves, derűs fiatalember, aki szegényen, de gondtalanul komponálja kellemes dalocskáit, keringőit, melyekért annyira, de annyira lelkesednek az egy­szerű emberek. Am ez a Schubert-kép teljesen hamis. Ismerjük a nagy Schubert-művek lassú térhódítását, s azt is tudjuk, hogy ez a kivételes lángelme méltó kortársa volt Beethoven­nek. A Berté-operett zenéje így csak sejteti Schubert muzsiká­ját, egyébként az egyes zenei elemekkel annyira önkényesen bánt összetákoló ja, hogy Schubert ezért egészen biztosan til­takoznék. Az viszont már nem is biztos, hogy az operetthös szerepét sem fogadná el, a sikernek pedig, amiben életében alig volt része, egészen biztosan örülne. S valahol itt lehet a Három a kislány lényege is, amihez mégiscsak hozzá kell vennünk változatlan népszerűségét, s talán azt a reményt is, hogy valamit megsejtet Schubertból. „Hírhedt" operett, de zeneellenes cselekedet-e lelújtása? Nem biztos, a siker pedig valószínűleg még nagyon sokáig Berté Henriket fogja igazolni. Mint a Szegedi Nemzeti Színház ese­tében is. Az előadásnak sok évtizedes hagyománya van, s Angyal Mária hűségesen kitart a hagyomány mellett, még a színpad­képen sem változtat. Minden megy a maga útján, magabizto­san a siker felé, s ezen az sem változtat, hogy a klasszikus dalok méltatlan átírásban csendülnek fel, de eredetiben olyan szépek, hogy ez sem árthat nekik. A közönség pedig elanda- lodik szegény Schubert történetén, aki egyszerűen Franciként hódítja meg a szíveket, s ez a meghitt családiasság is a siker egyik forrása. A színészi teljesítmények között bizony vannak eltérések, az előadás azonban így is jó, ami elsősorban néhány kivételes teljesítménynek köszönhető. A színház tapintatlansága művé­szeivel szemben: a színlap kettős szereposztásán nem tudtunk kiigazodni. A siker a hagyományt igazolja, a kidolgozott előadás pedig talán az igazi Schuberthez is segít közelebb jutni. Könyv Marquez: Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája Mit tudunk mi Dél-Ameriká- ról? Ki tudná megmondani mi­ben kölönbözik Kolumbia és Bolíviai történelme? Számunkra van Észak- és van Dél-Amerika., és azlt hisszük, már tudunk va­lamit egy földrészről. Történelemkönyvek nincsenek, □mélyekből tudásunk hiányait pótolni lehetne. A lényegről, az ott élő emberek sorsáról, gon­dolkodásáról, érzéseikről mégis nagyon sokat tudunk az iroda­iamból. G. Garda Marquez, Nobel-díjas író azok közül való, akik hírt hoztak Európának egy addig ismeretlen világról. Köz­ismert, hogy könyvkiadásunk, sok nagy országgal/ ellentétben, lépést tort a világirodalommal, ezért a mögyar olvasóközönsé­get a Nobel-díj bizottság idei döntése nem érte váratlanul. Az irodalomszeretők már régen számon tartják a nagy írók kö­zött Marquezt. Éppen a dön­téssel egy időben került a könyvesboltokba a Ra-Re köte­tek sarában az Egy előre beje­lentett gyilkosság krónikája cí­mű élbeszélés, vagy kisregény. A sorozat maga meg lőhető - sen vegyes összetételű, hogy ez a kis remékmű is megjelent kö­zöttük, azért örvendetes, mert meglehetősen széles olvasókö­zönséghez jutnak el ezek a könyvek. Ez a történet is tulajdankép- "pen folytatása, vagy inkább része a /többinek. Marquez tu­lajdoniképpen ugyanazt a re­gényt írja mindig. Egy kis ko­lumbiai falu mindennapjai kap­nak helyet a könyvek lapjain. A világ, amelyet ábrázol, szá­munkra egyszerre ismerős és idegen. Ismerősek az emberek: szerelmeik, indulataik, vágyaik és /tetteik nem különböznek az európai ember vágyaitól és szenvedélyeitől. Viszont az éle­tüket szabályozó törvények és előítéletek, babonák és legen­dák mások, mint errefelé. A fa­luban, ahol valamennyi regény és elbeszélés játszódik, együtt élnek indiánok, négerök, spa­nyolok és arabok, és mindezen népék és emberfajták keveré­kei. A szenvedélyek és babo­nák, ítéletek és előítéletek sod­rában együtt kavarog az indián mitológia az arab világ hiedel­meivel, és a spanyol folklórral. Fantasztikus világ ez, de ugyan­akkor majdnem a naturalizmus­ig realista is. Az író a legjobb európai irodalmi hagyományok, na/k éppúgy folytatója, mint amennyire új és egyéni a Stílu­sa és szerkesztésmódja. Nem mondhatjuk, hogy több szálon fut a cselekmény, mert múlt, je­len és jövendő, valóság és kép­zelet a vágyak és azok meg­valósulása mind egyszerre tör­ténik meg könyveiben, mégis szigorúan megszerkesztve. Mit mondhatnánk még egy remekműről? Talán annyi még hozzá tartozik az író „titkaihoz”, hogy minden története érdekes és izgalmas, ha valami teljesen idegen a szerzőtől, az az una­lom és szürkeség. Ajánljuk az Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája című kisregényt a krimikedvélőknek éppúgy, mint azoknak, akik irodalmi csemegét szeretnének olvasni. IHAROS! Tévénapló Szilveszter 1982 Az óévbúcsúztató tv-műsor, a Szilveszter 1982 csak az esti hírek után kezdődött, de már az előtte sugárzott -három adás is december 31. jegyében zajlott, s dicsérendő módon neve­tésre, de legalább mosolyra fakasztó, jókedvkeltő szándékkal. A formabontó meteorológiai előrejelzés címében sejtette szo­kásostól eltérő tartalmát („...jöjj hazudj valami elfogadha­tót", s a közreműködő Hajdú Júlia, Kerényi Nárcisz és Sugár András könnyed tiz percet szerzett. Az ezután következő, A fele sem igaz című vetélkedő különkiadása igen változatos játékos­gárdát sorakoztatott fel - külpolitikusoktól táncdalénekeseken át a szexológusig —, s egy-két „döccenőtől" eltekintve kelle­mes szórakozást nyújtott, akárcsak az utána bemutatott Jogi esetek, a maga sajátságos humorával. Ilyen előzmények után bizonyára szép számmal akadtak, akik a főműsorban a szinvonal további javulását, de legalább szintentartását várták, a már említett humort, s derűt, igényes szellemességet és mindazt, ami elősegíti a nézők önfeledt ki- kapcsolódását, vidám szórakozását. Nos, az optimistáknak ez­úttal (is) némiképp csalódniuk kellett. (Félreértés ne essék, nem az össznépi tv-vigasság elmaradását hiányoljuk.) De mit is láttunk, halottunk? A főműsor a Szuperbolával kezdődött, amelyben Árkus József és stábja nem nyújtott töb­bet a megszokott Parabolánál. Többletet talán csupán az új­ból és újból feltűnő, alig, vagy egyáltalán nem öltözött höl­gyek számában lehetett felfedezni... A szilveszteri blokk második része, a Leopárd és társai egy angol bűnügyi sorozat kezdete volt, s egyben bizonyítéka an­nak, hogy krimikben továbbra sem szenved hiányt a televí­zió. A színvonalas bűnügyi történetekben viszont igen, mert a közepesen sikerültnél jobbnak a legnagyobb jóindulattal sem lehet értékelni az ezúttal látottat. Fél tiz után „jött" Hoti Géza, mondván: Nevezz csak Cuci- nak! A szilveszteri blokknak ez a darabja a Mikroszkóp Szín­pad Hogyan? További! című műsora alapján készült tv-felvétel volt. ötletekben, előadásmódban, poénokban semmivel sem múlta felül á korábbi Hoti-műsorokat. S következett a magyar és az osztrák televízió közös gála­estje, amelynek házigazdái, szerkesztői - a két kitűnő komikus, Alfonzó és Felix Dvorak — sokat ígérőén kezdtek, majd tevé­kenységük szinte statisztaszerepre korlátozódott, akárcsak pél­dául Csala Zsuzsáé, Harsányi Gáboré, Körmendi Jánosé. Csu­pán e felsorolt művészek — vagy számos más, e műsorban közreműködőt ne is említsünk — kellő szövegkönyvet kapva, igazán jó szórakozást nyújtanak, de máskor. Most azonban a Bécs-Budapest koprodukciónak — gálaestnek?I — leginkább Charles Aznavour és Milva adott rangot. Amit összességében a Szilveszter 1982-ben láttuni, alig volt más, mint egy szokásos hétvégi adás. Egy kis humor, egy kis krimi, egy kis revü, de hasztalan kerestünk benne valami olyan pluszt, ami szilveszterivé, az egyszerű hétvégi tv-produkcióktál eltérővé, sajátos élménnyé tette volna. Persze a szilveszteri tv-műsorok mikéntje évről évre vissza­térő vitatéma. Már abban az értelemben is, hogy egyáltalán milyenek legyenek ezek, miből álljanak, gondolunk itt például a kabaréjelleg mellett és ellen lándzsát törőkre. További vita helyett azonban most hadd szögezzük le: az újév első napján sugározott Szombat esti filmkoktélban szintén akadt krimi, revü - többek között -, s talán ezek még fölül is múlták a szilveszterkor Sugárzottakat. Márpedig a jobb szórakozást mégiscsak a szilveszteri tv-műsortól várja el joggal a tv-néző. V. 1. Tanmese szürkében ítélet előtt címmel szorította egy tárgyalás keretei közé soros bűnügyi tanmeséjét Zimre Péter, aki szerzőként nem ismeretlen számunkra akkor sem, ha a televízió házi szerzőinek listáján alkalmanként mv. - mint vendég - szerepel csupán. A krimikedvelők eddig se vették rossznéven Zimre Pétertől, hogy történeteit a bűnüldözés gyakorlatából meriti. Alkalma­sint még azt sem, hogy már az első képsorok kezünkbe adják a megoldás kulcsát. Ha most mégis éreznek valami bosszúság­félét, az azért van, mert új történetéből kispórolta azt a drá- maiságot, amely hitelesíthette volna azt a mondandót, amiről mindeddig alig beszéltünk. Noha lett volna rá okunk, nemes indítékunk. íme a mese. Ötvös János tanuló gyilkosság' gyanúja miatt áll a bíróság előtt, mert iskolatársnője - és szerelmei - kiesett a vonatból. Ügyészi kérlelhetetlenség és bírói szigor ihlette kérdések bontják-bontogatják ki a történetet a tárgyaláson, melyről senki se hiányzik, akinek ott kell lennie. Valahogy mégse hisz- szűk egy pillanatig sem, hogy a megszeppent kamaszfiú okoz­ta ama bizonyos „egy lány" halálát. Valószínű, maga a szerző se hitte a tények ismeretében, csakhogy ezzel még a viszony­lag tisztességesen megrajzolt karakterek hitelét is veszélybe sodorta. A tetőpont a valódi bűnös megjelenítése volt. Mert ki más csábíthat az eljövendő üzlet reményében narkotikumok fogyasztására gyanútlan fiatalokat, ha nem egy olasz szárma­zású amerikai? S hogyan lehet mindez ellen harcolni, ha nem úgy, ha Mariót nyomban a tárgyaláson letartóztatják, s az orvosszakértő szenvedélyes szavakkal hívja föl a közfigyelmet a narkománia elleni küzdelem társadalmi fontosságára? Megrendültünk legalább valamelyest? Aligha. Legfeljebb a jobb sorsra érdemes színművészek iránt éreztünk halovány részvétléiét. Szerfölött nehéz volt hihetővé tenniük az általuk megformált alakokat. A ragyogó tehetségű Tordy Géza se tu­dott mit kezdeni Mario papirmaséligurájával, ha karikirozásra kellett fanyalodnia. Persze Szakács Eszter, Káldi Nóra, Miklósi, György, Pásztor Erzsébet, Bencze Ferenc se volt sokkal jobb helyzetben. Kibírták. Mi js.-áa­Jelenet a filmből

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents