Tolna Megyei Népújság, 1983. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-06 / 4. szám
1983. január 6. Képújság 5 Múzeum. 1. műtárgyak, régiségek gyűjtésével, rendszerezésével és kiállításával foglalkozó tudományos intézmény. 2. ennek az épülete. — Mindezek a meghatározások az idegen szavak és kifejezések szótárából származnak és természetesen nem vitathatók. Az alább következőkből azonban remélhetőleg kiderül majd, hogy amit napjainkban Tolna megyében „múze- um”-on és az itt folyó munkán értünk, az ennél lényegesen több. Nyitott kapuk A múzeum gyűjtőkörébe tartoznak az ipartörténeti emlékek is. Szerencsés esetben tűnőben lévő mesterségek művelőinek egész műhelyeit vásárolják meg és mutatják be az eredeti elrendezésnek megfelelően a látogatóknak. Szabad legyen az oldal ösz- szeá II (tójának személyes emlékezéssel kezdenie. Annak ellenére, hogy ezeket a személyes emlékeket nem tudja pontos időhöz kötni, ugyanis nem emlékszik rá, hogy mikor járt először múzeumban. Nagyjából fél évszázada lehetett és ezek a kezdeti benyomások egyáltalán nem voltak kellemesek. Szekrényekben merev és természet- ellenes tartású madarak, kisebb emlősök sorakoztak és üvegszemükben nagyjából az az unalom csillogott, mely Iát- tukra a kiskorú látogatót el- töltötte. Ez a gyűjtemény - mely egyébként a Magyar Nemzeti Múzeum állattárának része volt -, a második világháború során elpusztult. Azóta a kiállítások rendezésének szemlélete megváltozott, amire éppen a megyei múzeum szolgál az egész országban nagy sikert aratott példával. Már maga a gyűjtőcím, mely az életmód változásaira utal, arra figyelmeztet, hogy itt a mindennapi élet folyamatának visszatükrözésével találkozik a látogató. Emellett persze időrenddel és összefüggésekkel is. A bronz-kacor, egy évezredes edény, üvegáru azonban olyan mindennapi benyomást kelt, hogy igazán nem kell különösebb fantázia az egykor volt használó elképzeléséhez. A modern múzeum leghatározottabb törekvése, hogy a mindennapok szerves része, lehetőleg minél többek természetes tartózkodási helye legyen. Jogqal büszkélkedhetünk azzal, hogy ennek épp e falak között van naqy hagyománya. A Tá|ak. korok, múzeumok sorozat 115. számú füzetében olvasható a nagy alapítóról és első igazgatóról, Wosinsky Mórról egyebek közt a következő: „Az új múzeum beosztása és szervezettsége jól szemlélteti, hogy Wosinsky elképzeléseivel több évtizeddel megelőzte pályatársainak többségét. A szemléletesen berendezett, rajzos és feliratos magyarázótáblákkal ellátott régészeti kiállítással egyenrangú néprajzi és iparművészeti kiállítást is létrehozott, s mind a rendezésben, mind pedig az anyaggyűjtésben szívesen alkalmazta korának technikai újdonságait is. (Itt érdemes megemlítenünk, hogy Vikár Béla után ő alkalmazta másodikként Magyarországon a folklórgyűjtéshez Edison forradalmian új találmányát, a fonográfot. Sárközi gyűjtésének hanganyaga azóta, sajnos, elpusztult, s csupán lejegyzett dalszövegei maradtak meg.) A múzeumi könyvtár megszervezésével létrehozta a megye egyetlen olyan könyvtárát, melyet nemre, korra és foglalkozásra való tekintet nélkül bárki ingyenesen látogathatott. Nemcsak kigondolta, de meg is valósította a szervezett múzeumi népművelést. Fűthető, villanyvilágításos helyiséget alakított ki, ahol diavetítéssel és fonoqráfos hangosítással egybekötött ismeretterjesztő előadássorozatot indított. Az irodalmi és művészettörténeti témák mellett a fizika, a kémia, és a biológia körébe tartozó előadások is gyakran elhangzottak a múzeumi régészeti és néoraizi gyűitőutakról szóló beszámolók mellett. Ezeket kezdetben belépődíj ellenében látogathatta a közönség, Van tehát követhető példa és követik is. A múzeum tudományos tevékenységet folytató közművelődési intézmény lévén, mindkét szerepkörének igyekszik megfelelni. Tavaly több tudományos tanácskozás színhelye volt. így a Magyar Tudományos Akadémia részéről a megye földrajzi neveit ismertető kötet megjelenése alkalmából. A Magyar Izraeliták Országos Képviselete a megyebeli zsidóság történetét ismertető monográfiával összefüggésben tartott itt tanácskozást. Volt azonban orvostörténeti vonatkozású épp úgy, mint az, melyet számos író bevonásával Illyés Gyula 80. születésnaoja alkalmával rendeztek. A múzeumi szakemberek tudományos publikációi az éppen hatodik kötetéhez érkezett Múzeumi évkönyvben jelennek meg, a Múzeumi füzetek pedig a szélesebb körű ismeretterjesztést szolgálják. A nyitott kapuk elve a gyakorlatban kétféle módon érvényesül. Az egyik a látogatók várása, a másik pedig olyasféleképpen lenne jellemezhető, hogy maga a múzeum megy ki a saját kapuján. Az előbbit szolgálja, hogy az időszakos kiállításokat eleve úgy rendezik, hogy azok a tárgykörhöz csatlakozó előadásokra is alkalmasak legyenek. Előadásokat, szakszerű tárlatvezetéseket minden népesebb csoport igényelhet. A középiskolák közül messze a Garay gimnázium járt elöl a jó példával, mely diákjai tantervébe iktatta a helyszíni történelemórákat. Didaktikus célt fog szolgálni az a nagyarányú építkezés is, mely most van folyamatban a múzeum pincéjében. Itt részben a kőtár gazdag anyagát építik be, részben előadások, iskolai órák tarthatók majd. A hely óriási, 600 négyzetméterrel bővül — az 1983-as évben — a megyei múzeum. A folyamatosság jellemzi a földszinti kiállításokat. A belépő a folyosóról indulva az őskor emlékeitől jut el a belső termeken át az Apádok koráig. Rögös út Tájak, karok, múzeumok A megyei múzeum szép épülete ma a városkép szerves része. Nem egykönnyen született. Wosinsky Mór a millennium körüli évek hazafias nekibuzdulását igyekezett kihasználni akkor, amikor kilincselni kezdett jórészt a saját gazdag gyűjteményének elhelyezése érdekében. Ezt sose érezte magántulajdonának, mindig közcélokra kívánta biztosítani, éppúgy, mint társa és érdemes segítője, gróf Apponyi Sándor. . Az első javasolt színhely a régi megyeháza melletti lóistálló volt. (Ennek helyen áll ma a piac fedett vásárcsarnoka.) Ezt követően a megyeháza börtöncelláit ajánlották az illetékesek az „erőszakosnak" titulált Wosinsky Mórnak. Végül az akkor új gimnázium még üres tantermeiben helyezték el ideiglenesen a gyűjteményt. A neoreneszánsz múzeum Herzog Fülöp és Schickedanz Albert munkája. 1901-ben nyitotta meg kapuit. Ma már „leányvállalata” van Simontornyán, kiállítóhelye Dunaföldváron, lassan szaporodnak tájházai. Ide tartozik a Babits-emlékház, a Liszt-emlékszoba és a borjádi méhes is. A fenti gyűjtőcímmel a honismereti mozgalom egyik legsikerültebb formáját sikerült megvalósítani. Tízezrek kapcsolódtak be, járják az országot és szereznek bronz, ezüst és arany fokozatot a különböző műemlékek, tájegységek felkeresése, illetve az itt kapható bélyegzők révén. A mozgalom korán felismerte annak jelentőségét, hogy ezeket a személyes benyomásokat maradandóakká kell tenni. Létrehozták a mozgalom kiskönyvtárát, nagyon szép kiállítású, színes borítójú füzetek sorával. Ezekben a legjobb szakemberek mutatják be a látnivalókat, többnyire gazdag fényképes illusztrációval. A megyei muzeológusok hamar Az oldal összeállításában segítségünkre volt dr. Vadas Ferenc, a Béri Balogh Ádám Múzeum igazgatója és helyettese, dr. Gaál Attila. A fényképeket Czakó Sándor és dr. Gaál Attila készítette. A cikkeket írta: Ordas Iván. bekapcsolódtak a szerzők sorába. A 115. számú kis kötet (dr. Gaál Attila és dr. Torma István munkája) a múzeum múltjának ismertetése után azt az utat követi, melyet a látogató maga is bejár a múzeumban. A földszintről indulva végighaladnak a különböző tárlókon, vagyis az őskortól, az átmeneti kőkortól az újkoron és a rézkoron át, a bronzkoron és korai vaskoron keresztül egészen időszámításunk kezdetéig, a kelták megjelenéséig. A 116. számú kötet (szerzője Tóth Endre és Soproni Sándor) a megyénkben különösen gazdag emlékeket kínáló római kort taglalja. További négy kötet van előkészületben, így ha mind a féltucat megjelenik, a Béri Balogh Ádám Múzeum kivételesen gazdag és részletes ismertetőt ad értékeiről az érdeklődőknek az egész országban. Egykori úrilak empire szobabútora a gyűjteményben Ki, kicsoda? Hosszabb-rövidebb híradásainkban közművelődési és más előadásokról szóló tudósításainkban az olvasók sűrűn találkoznak a muzeulógusok nevével. Az alábbiak dolgoznak a Béri Balogh Adóm névéit viselő múzeumban: dr. Vadas Ferenc igazgató (nyelvészet, irodalom) dr. Gaál Attila igazgatóhelyettes (középkori régészet) dr. Glósz József a történ észcsoport vezetője (XVIII—XIX. század) dr. Rosner Gyula tudományos főmunkatárs (népvándorláskor, avar kultúra) dr. Gaál István aspiráns (őskori régészet, neolit'ikum) V. Péteríi Zsuzsanna (rómaii-koros régész) Bucsányi Kálmán restaurátor Nacsa Mihály restaurátor dr. Gémes Balázs (néprajzos, népi gyógyászat) G. Vámos Mária (néprajzos, viselettörténet) Pászner Jenő restaurátor Vilimmé dr. Kápolnás Mária (történész, agrár-átalakulás 1945 utón) Gaál Zsuzsanna (történész, dualizmus kora) V. Mohai Lajosné (irodalomtörténész, Babits-kutató) Szentes András (művészettörténész, képzőművészeti gyűjtemény) Boldizsár Ildikó népművelő Lazáry Ágnes könyvtáros Vinczellér Lászlóné (népművelő, a simonfornyai vár jgaz9at°ja). (Nem is...) Apróságok- A szekszárdi járókelőket régóta foglalkoztatja a volt zsidótemplom sorsa, melyet a közelmúltban körülállványoztak. A munkákat a TOTÉV végzi. A műemlék jellegű épületben - a múzeum irányítása alatt - „művészetek háza" lesz, - komolyzenei rendezvényekre és irodalmi estek tartására is alkalmas - kiállítóteremmel.- Az 1982-es évben a múzeum munkatársainak jóval több, mint húsz publikációja jelent meg a különböző szaklapokban és tudományos folyóiratok hasábjain.- A Tolna megyei Moziüzemi Vállalattal közösen rendezett heti filmvetítéseknek esetenként mintegy 20-30 látogatója volt. Kialakult *a törzsközönség.- A szakmai átfedések elkerülése végett állandóan koordinálják a kutatómunkát a megye, részben rokon, tudományos intézményeivel, a megyei levéltárral és könyvtárral. Hasonlóan jó az együttműködés a megyei művelődési központtal, mely nem egy alkalommal biztosította a látogatócsoportok beszállítását faluról a megyeszékhelyre. — A kutatás természetesen nem versenyszerű tevékenység. Ennek ellenére elmondható, hogy az elmúlt év legnagyobb szakmai szenzációját a dr. Rosner Gyula ásatásán Gyönkön, egy avar sírban talált Árpádkori pénz okozta, I. Péter dénárja.- Tavaly is több leletbejelentést tettek a múzeumban. A két legjelentősebbről a maga. idején már hírt adtunk. Ez a paksi mammutagyar volt, illetve az a 40 darabból álló, lelőhelyek szerint pontosan feltérképezett együttes volt, mely a bonyhádi Cseke György példás hozzáértését és lelkiismeretességét dokumentálja. — Tévében a múzeum. 1982- ben Gaál István mórágyi ásatásait és a Bogyiszlói úton kiemelt kemence szállítását mutatta be a Magyar Televízió, több más tudósítás mellett.- A legszélesebb körű társadalmi összefogás minden bizonnyal az Illyés Gyula tiszteletére rendezett kiállításon mutatkozott be. A Hőgyészi Á. G. ürgevári kerülete féltve őrzött haranglábját kölcsönözte, a tanítóképző főiskola pedig negyedórás audiovizuális programot állított össze a látogatók ismereteinek gyarapítására.
