Tolna Megyei Népújság, 1983. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-30 / 25. szám
1983. január 30. / / » NÉPÚJSÁG 5 IUI | ért? Egy napon a dédi meg---------------------------■ szökött. Tulaj,dóriképpen várható volt, hogy ez lesz a vé'ge a dolognak, mert imár fél éve egészen furcsán viselkedett. Azzal1 kezdődött, hogy lehozta a lom- tóm a'k használt mosókonyháiból a megboldogult dédpapa írógépét. Majdnem a fél nyugdíja ráment, hogy rendlbe- hczassa. A ztán elkezdett talpain i megrendfelésékért. Erőfeszítései természetesen sikerrel jártak. Hamarosan nem látszott kti a munlkából. Gépeit reggel, amíg a család aludt, gépelt délután, mert akkor bál’ istennek inléháiny órára egyedül maradt, és gépéit é'jiszalka, a niargy- fiflm é:s az utolsó 'híradó után, amikor mór senki nem törődött vell'e, hogy mit csinál. Fillérekért dolgozott. Csak azért volt némi haszna, mert a papírt és az indigót az unokájától kapta mindig, a gépszalagot pedig a lánya „iszállítot- ta”. „Nem a pénzért teszem - mondogatta —, a jóoselekedet a fontos”. Csák egyetfen szépséghibája volt a dolognak. A d'édli ki nem állhatta a gé ózdit. A fül - dugók, amelyeket készített magáinak - nem váltak be. Előkeresett hát egy régi barhent bugyogót, am'i nehezen szárad, é*s alkalmas borogatásnak. De meg így is gyakran lehetett látni éjszakánként, amint a mosogatóba hajtja a fejét, és hideg vizet enged a tarkói ára; hátha alttól elmúlik a kínzó főfájás. iHamarosan a kezei is felmondták a szolgálatot. Az egész család esukíószorítót keresett az öregasszonynak, de hiába. Egyszer aztán arra mentek haza, hogy a dédí felszab- to a lánya fűzőjét apró darabkákra, s a kisgyerek utolsó gumi pel'enká jóból szorítókötéseket csinált. Persze, ezzé! még nem oldott meg, minden problémát, hiszen ujjhegyei az erős gépeléstől! kirojtosodtak, mlint egy varrólánynak. De a dléd'i ötletes asszony; enre is talált megoldásit. Vásárolt magárnak egy tucat gyűszűt. Ettől ikezdlve, ha dolgozott, még o harmadik szomszédban sem tudtak aludni a kopogóstól. És ezután jöttek az igazi bajok. A dédi eljárt kasszírozni a im'egrendelőlihez. A család aggódott, mert a déd'i már régen elfelejtett közlekedni - bár az unokája szerint soha •nem is tanúit meg igazán. Egy ilyen kasszírozó körúton talált rá az'tán az 'igazi szerelemre. A dédi nyolcvankét éves volt, a bácsi alig múlt nyolcvanöt. Sétálni j ónt ok meg fogylal---------------- tczni, és mégha nyt ák-vet ették a Viliág sorát. A bácsi igazi lovag volt. A dédi Erzsébet-inapra még egy nagy kdsár vörös szegfűt is kapott. Teljesen elgyengült a meglepetéstől. Annyira, hogy még azt is megígérte a családnak, hogy nem marad .ki többet este nyolc után, inkább meghívja a lovagját magához egy csésze kávéra. Aztán jött a vég. A bácsi elköltözött vidékire a1 gyermekei-, hez. A dédi egyedül maradt. Kezdődött megint elölről a dühödt gépelés. A család veszekedett érte. Még a géppapírt US elszedték tőle, csak annyit 'hagytak nála, amennyi szerintük egy napra elég. Még a levelezését is ellenőrizni kezdték, nehogy „rossz hírt" kapjon, már azt sem engedték, hogy egyedül menjen a plitacra. Hcay alkudni kezdjen a kofáikkal? Azt végképp megtiltották. A dédi egyre furcsóbb dolgokat művelt. Ha a lánya főzött, meacükirozta a levest, s ha kérdőre vonták, „hja, a szenilitás” — felelte, és furcsán mosoíygott. Máskor elzárta az egésiz család ebédjét, maid elvonult templomba. Már idegorvost akartak hívni hozzá', s hogy megakadályozzák a tárgyak állandó eltűnését - fokozottabban ellen őrizték őt. Egy napon aztán a dédi leszaladt élesztőért. Délelőtt tizenegykor. A rendőrséget este hatkor értesítette a család. Nyolcra már végiigtelefonálfák o város kórházának osztályait. Közben természetesen felkeresték a dédí összes barátiját és üzletfelét. —Pedig nem kellett volna mesz- szire menniük. A dédS este hattól a sárikon lévő elegáns presszóban volt. Egy gyomor- keserű, egy huberfus és a házmester társaságában üldögéli. Amikor a család egyik tagja rátalált, éppen totőtippeket cserélték. — Miért csinálod ezt velem? - zokogta a lánya, amikor hazaért. Azóta már rájött, kár aggód1- nia. A dédi továbbra is megszökik időnként. Egy napra, olykor eg.y hétre is. És nem szól senkinek. Ilyenkor nem veszi be szívgyógyszerét, pörköltet eszik sok kenyérrel, és idegen férfiakkal ismerkedik. — A rendőrségen már ismernek Iminket — meséli a lánya -, s ha öki nem tudnak semmit a dédlről, a mentőket már nem is szoktuk hívni. A körzeti orvos is - ha szólunk neki - csók annyit ké'rdéz: dédi? S már teszi is a táskába a szükséges injekciókat, amelyeket majd a nagymamának fog beadni. A család — a nagymamák, a nagypapák (a dédi gyerekei), az unokák, a menyek, a vők és az apró gyerekek az egészből nem értenek semmit. És ha élőké,rül1 szegény, napokig bombázzák a kérdéseikkel. Folyton azt kérdezik tőle: de- hát miért? NAGY IDA Pályázni gyerekkel? A fiatalasszony négy évig volt gyermek- gondozási segélyen, a kisebbik után járó három ékből csak egyet vett igénybe. Aliig kezdte él a műnk álfát válíllallafánál, egy borítékot Itett lé az illetékesek asztalaira: jelentkezik az Alkotó Ifjúság pályázatára. Az illetékes Ikilbontóíto a borítékot, mondván, hölgy a pályázat nem jeligés, de a borítékból két fénykép hullott ki, egy mégy- és egy egyéves gyerek fényképe, valamint két hitelesített másoltat a gyermekék születési anyakönyvi kivonatairól. Az illetékes értetlenül nézett a fiatalasszonyra : „Úgy tudom, a szülési segélyt már megkapta. Mit aktair ezék'kel?"„Mondom, az Alkotó Ifjúság pályázatra jelentkezem - fellelte a fiafaltaSszany -, ők a pályamunkáim. Úgy érzem, nemcsak szépek a gyerékéiim, htamem a négy év alatt mindent megtettem, hogy egészségesen fejílőd- ijendk, testileg és szellemileg is. Igaz, nem egyedül „alkottam őket", noha kihordásuk, imegszülésük érthetően rám maradt, és nevelésűikben is nbgy szerep jutott az apjukra, szóval nem egészen egyedül didsekedhetem velük, de ha ez akadály, akkor közösen pályázunk a férjemmel. Mert megbeszéltük, ha itőllem egyedül nem fogadják el, akikor közösen pályázunk gyermekeinkkel." A fiatalasszony „pályamunkáját” természetesen nem fogadták el. Természetesen? Amikor először hallottam a történetet, jót mosolyogtam rajta, aztán elgondolkoztam az indítékain. Az övién is, az ellutds!ító illetékesén is. Kezdjük az utóbbiéval, hiszen az ő álláspontja a szolkváinyos. Arta ugyanis még nem volt példia, hagy violák! ilyen pályázatot adjon be. S amire nincs példa, azt könnyén el lőhet utasítani. A gondot - ha jelentett néki egyáltalán — csak az okozhatta, hogy nincs rá példa,, almi persze nem zárja ki lehetőségét. Mert ha lehetséges, és úgy utasítja el, akkor magát hozzta kellemetlen helyzetbe, kétszeresen is. Ha az asszony nem nyugszik bele az ő elutasításába, kiderülhet, "hogy helytelenül járt el, ha pedig engedélyezi a lehetségest, akikor precedenst teremt, az pedig magát a poklot szabadítja el. Mi lenne, ha minden kismama születési ainyakőnyvveí pályázlno az Alkotó Ifjúságon? (Hogyan bírálják el az összes mtaimto „alkotását"? Hogy melyik szebb? Melyik okosabb? Mindkettő változékony tulajdonság, ezeknek bírálata eleve magáiban hordja a szubjektivizmus lehetőségiét meg a sértődésekét. Ki merné magára vállalni, hogy X-nlé kapja a díjat, mert az ő gyereke a sikerültebb? S az is lehetetlen, hogy mind,egyik nő megkapja a jutalmat. Mert ugyan azokat még ki lehetne zárni, akik verik a gyereküket, nem gondozzák, ámbár ezek bizohyitósa is nagyon nehéz, de egy-kettő kivételével mindegyik sikerrel pályázhatna. De melyik elismerő bírná ezt anyagilag, erkölcsileg? Mert mennyivel lébet díjazni egy Ijál sikerült gyereket? ötszáz forinttal? ötezerrel? Képtelenség, hiszen legnagyobb kincsünk a gyermek! Ha a legnagyobb kincs, akkor megfizethetetlen. Logikus, ha megfiz,et- hetetlén, akkor nem kell fizetni érte, s a probléma megoldódott. Am nézzük a fiatalasszony indokait is. Ő töntérveteSen közgazdász, de lőhetne bolti elárusító, tanárnő, kesztyűgyári kiivtantó vagy növénytermesztő. Négy év álhitt bármelyikük készíthetett volna pályamunkát az Alkotó Ifjúságra - saját munkaterületéről. H,a nemcsak elvégzik a napi teendőket, hanem elgondolkodnak a napi teendők logikáján, délszerű - lségén, hasznán. Mert hogy semmi sem tökéletes a világon, amit ember végez, munkájuk — azaz nevezhető az Alkotó Ifjúság pályázatára1. Ök úgy gondolják: ez a négy év ne menjen „veszendőbe”. Igaz, munkájuk „csak" a gyermekszülés, -nevelés volt ebben az időszakban. Munkájuk „eredménye” azonban nemcsak a családi örömöket és gondokat növeli, hanem a gyerekkel együtt állampolgárt is szültek, indítottak el. Vállukra akasztották a tarisznyát, abban a hamuiban sült pogácsát. A jelképes tarisznyát és a jelképes pogácsát — amiből életükön keresztül meríthetnek útra,valót a gyerekék. Útravalót a helytállásra, a felelősségre, az életre magára. Lehet, hogy az anyák tudják, lehet, némelyikük nem, de ők is nagyot cselekszenek: az emberi lét első éveiben alakul igazán az ember, akkor alapozódik meg enyénísége, jelleme, ezen belül másokhoz való viszonya, érdeklődése, akarata — egyik sem elhanyagolható állampolgári tulajdonság. Ök úgy gondolják, hogy alkottak — nemcsak ember, hanem felelősséget is: lehetőséget is: lehetőséget gyermekük számára az alkotásra. Némelyikük talán annyira elfogult „alkotásával” szemben, hogy benne látja a XXI. század Szent-Györgyijét, József Attiláját. Lehet ily elfogult bármelyikük, mert a jövő századnak is szüksége van tudósra, művészre, igazságosabb rendért küzdőre. S munkásra is szüksége van: ezért mindegyik anyta alkot, s éppen anyasága által. BODÓ LÁSZLÓ A Tolna megyei Lakáskarbantartó Ipari Srövetkezet szolgáltatási tájékoztatója LAKOSSÁG I Ha lakáskarbantartási, korszerűsítési, felújítási munkákat kíván végeztetni lakásán, kérjek forduljon hozzánk bizalommal, 1983. évben is. Megrendelését ha már most eljuttatja hozzánk, igényét jelzi, a kért munkát előkészítjük, ezáltal a kivitelezési idő is megrövidül, valamint így biztosíthatja, hogy az önnek leginkább megfelelő időpontban történjen a munka elvégzése. KÖZÜLETEK, INTÉZMÉNYEK! Épületek, építmények felújítási, karbantartási munkáival rendelkezésükre állunk valamennyi szakmában. Külön felhívjuk figyelmüket új szolgáltatásunkra: — panelhézagtömítés, — nyílászáró szigetelés, — falszárítás, — tetőszigetelés. Álláshirdetés: '- ■*> szekszárdi telepünk változó munkahelyre keres: — 1 vízvezetékszerelőt, — 1 bádogost. Jelentkezés: telepvezetőnél, Munkatársaink várják Szekszárd, Marx K. u. 22. Szekszárd, Epreskert u. 10. Bátaszék, Budai u. 116. Bonyhád, Perczel M. u. 36. Tamási, Rákóczi u. 21. megrendeléseiket: Baja, Táncsics M. u. 34. Paks, Kereszt u. 9. Tolna, Bajcsy-Zsilinszky u. 84. Siófok, Fő u. 136. Szekszárd, Epreskert u. 10. Tm-i Lakáskarbantartó Ipari Szövetkezet Szekszárd, Epreskert u. 10. Telefon: 15-133 (660) ,\
