Tolna Megyei Népújság, 1983. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-25 / 20. szám

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIII. évfolyam, 20. szám. ÁRA: 1,40 Ft 1983. január 25., kedd. Mai számunkból AZ ÖTÖDIK KONTINENS (2. old.) VECSÉSI-KIÁLLÍTÁS A VIGADÓBAN (4. old.) CSÚCSTÚRAZÓ „EZRED” A MECSEKBEN (5. old.) MIRŐL IRTUNK HARMINC ÉVE? (6. old.) (3. old.) ŐCSÉNYIEK VÉLEMÉNYE 1982-RÖL A tárgyak veszélye A tárgyakról, amelyek körülvesznek bennünket, amelyeket naponta használunk, nemigen szoktunk 'beszélni. Megszok­tuk, megszerettük, használatba vesszük, élünk velük, majd megunjuk őket. Egy öreg karosszák, egy törött fülű bögre, egy emlékeket melengetve őrző elhasznált ruhadarab ba­rátjává tud válni az embernek. De ez csak ránk tartozik, mi kötődünk hozzájuk, más megmosolyogja különös kötődé­sünket. Tulajdonképpen kinek-kinek a legteljesebb magán­ügye, milyen a viszonya a tárgyakhoz, amelyek ők körül­veszik, amelyeket megszerez magának, hogy életét kényel­mesebbé Vagy tartalmasabbá tegye általuk. Nem Is lenne semmi baj, ha mindenki egyformán magán­ügyként kezelné a tárgyakhoz való viszonyát. Néha azon­ban a tárgyak helye és szerepe az ember életében mégis közüggyé válhat, válik. Akkor, ha megszüntetjük azt az in­tim kapcsolatot, amely létrejöhet a tárgy és a tulajdonosa között, s ha a tárgyakat másnak fogjuk fel, mint amik. Nem életünk, hétköznapjaink részeként tekintjük őket, hanem ar­ra használjuk, hogy felmutassuk a világnak: mennyi min­denünk van, milyen divatosak, korszerűek vagyunk, .mennyi­vel és miben tudunk a tárgyak birtoklása által embertár­saink fölé emelkedni. Népszerű szóval: akkor válik a tárgyaikkal való kapcsola­tunk közüggyé, ha afféle státusszimbólumnak tekintjük őket. Ha megszerzésüket, bitroklásükat kiemeljük a magánélet szférájából:, s dicsekvés, flanc lesz abból, aminek pedig más a funkciója az ember életében. Vannak1, akik azt hiszik, értékük, megítélésük attól függ, hogy naponta divatbemutatót rendeznek a munkahelyen. Munkahelyen? Középiskolában például. Tudok arról, hogy egyes kislányok hosszú ideig fájó sebeket szereztek éppen azáltal, hogy ők nem kaphatták meg a több ezer forintos értéket, amelyet osztálytársuk megkapott, sőt igyekezett is felhívni rá mindenki figyelmét, hogy megkapta. Életünk természetes rendje, hogy anyagi lehetőségeink arányában tesszük gazdagabbá életünket: Szerencsére na­gyon kevesen vannak társadalmunkban, akik súlyos anyagi gondokkal küzdenek, a nagy többség megteheti, hogy év­tizedes mosógépét, elkopott szőnyegét, kigödrösödött fekhe­lyét újjal cserélje ki. Ez a lehetőség és igény természetes. Az viszont nem természetes, ha csupán a divat gyors hul­lámzásait követve cserélgetjük tárgyainkat, s csak azért, hogy az új cikkekkel bizonyíthassuk kivételesnek vélt anyagi és társadalmi pozíciónkat. Az nem természetes, hogy köz­üggyé növeljük azt, ami pedig csak ránk tartozik: viszonyun­kat a tárgyakhoz. I Mondanám, hogy az ittető, aki így tesz, maga sem gon­dolkodik. Elfelejti, hogy az ember értékét, helyét és szere­pét a közösségben soha nem a tárgyai határozzák meg, ha­nem ő saját maga. Ö pedig azonosítja a tárgyakat önma­gával1, felcseréli az értékek sorrendjét, s ezzel nemcsak irigységet vált ki környezetéből, hanem értékítéletét is alap­vetően befolyásolja. Pedig az ember vonzerejét, fölényét soha nem jelentik, nem is jelenthetik a tárgyak, amelyek esetlegesen kerülték birtokába. Van aztán ennek a jelenségnek még két másik — az elő­zőnél súlyosabb — veszélye is. Az ugyanis, hogy valaki ön­magát a tárgyakkal helyettesíti, és így alkot értékítéletet önmagáról', jószerint megint csak magánügy. Az olyan em­ber azonban, aki tárgyalt hivalkodásra, dicsekvésre használ­ja, nagyon súlyosan rombolja, rontja környezete közérze­tét is. Egyrészt úgy, hogy magatartásával, flancoló életvitelé­vel egyfajta divatot teremt, rossz divatot, s így a környezet teljes értékítélete deformálódik. Megváltozik az értékrend, s ez a változás nemcsak a tárgyakhoz való viszonyt befolyá­solja aztán, hanem az emberekkel való kapcsolatot is. El­különülhetnek azok, akik bizonyos tárqyakat meg tudnak szerezni, azoktól, akik számára ez — helyesen külsőség Csu­pán. Másrészt — ami még veszélyesebb, mint az utánzás - ez a magatartás igencsak megkeserítheti az emberek szájízét. Mint ahogy anyagi gyarapodásunk természetes, úgy termé­szetes az is, hogy nincs mindenkinek ugyanolyan lehetősége. Egy többgyerekes édesanya például hiába kezdi hajszolni a divatot, csakhamar rá kell jönnie, hogy nem bírja anyagi­lag a versenyt. Mi történik ilyenkor? Következik a mestersé­ges elkülönülés, a státusszimbólumok alapján kialakuló cso­portosulás, majd következik a társadalmi méretű elégedet­lenség, a különbségék felnagyítása, és a keserű szájíz na­gyon sokszor egész életünket megkeserítheti. Pedig senkinek sem nő ímeg azzal a személyes értéke, ha villája van a Balatonnál, ha kocsit tart, ha a Klára divat­szalonban csináltatja a szoknyáit. A személyes érték ugyan­is sohasem függ a tárgyaktól. A személyes érték attól függ, ahogyan élünk, ahogyan és amennyit dolgozunk, amilyen a kapcsolatunk az emberekkel, a közösséggel. A fetisízálás csak tartalmi értékekre vonatkozhat - legfeljebb! — semmi­képpen sem tárgyakra. » Az egyik török szultánról őrizte meg az alábbi történetet egy krónika1. Amikor érezte halálát közeledni, elrendelte, hogy egyik lenből készült alsóruháját tűzzék fel egy dárda hegyére, és hordozzák körül a táborban. A körülihordozás során az alábbiakat kéllett kiabálni: — Szaladiln szultán, Ázsia meghódítója, azon sok kincs­ből, melyet összegyűjtött élete során, csupán ezt a len­inget viszi el magával a halálba! Bölcs példabeszéd. Mert végül is az igazi öröm nem a tárgyakban rejlik. Az öröm forrása a másik ember. Ha van kihez szólni, van ki­hez fordulni, kitől segítséget kérni, kinek segíteni. Ha érez­zük, hoqy másokhoz tartozunk, nem a tárgyainkhoz. A státusszimbólumok elkopnak, megfakulnak. Az emberi kapcsolatok soha. BÍNYEI JÓZSEF Munkásőregység-gyűlések A bonyhádi a megye legjobb egysége Dr. Kamara János államtitkár köszöntötte a szekszárdi munkásőröket Donáth Dénes egységparancsnok átveszi a legjobb egység címmel járó oklevelet, vándorserleget az utóbbi időben talán túl so­kat emlegetjük a gondokat, kevesebbet beszélünk a jó eredményekről. Látnunk kell, hogyha most átmenetileg las­sabban is, de halad előre ez az ország és szőkébb hazánk, Tolna megye. Ipartii, mezőgaz­dasági üzemeink az országos átlagot meghaladó termelési eredményekét mutattak fel, amelynek örülnünk kell. A jól végzett munka öröme viszont újabb, jobb eredményekre ösz­tönöz — mondotta K. Papp Jó­zsef. Solymosi József, a bonyhádi Pannónia Tsz elnöke felszólalá­sában azt a segítséget méltat-^ ta,^amelyet a gazdaságvezetés a munkásőröktől kapott. N szö­vetkezetben megtiszteltetésnek számít munkásőrnek lenni, ezt kifejezi az is, hogy hatan sora­koznak fel a most esküt tevők között. Szabó László rendőr őrnagy, a városi kapitányság vezetője azt a jó együttműködést emel­te ki, amely a rendőri szervek és a munkásőrség között kiala­kult a közrend, a közbiztonság védelme érdekében. Budzsáklia Mátyás, a KB osztályvezető-helyettese a Köz­ponti Bizottság elismerését tol­mácsolta a megyei parancsnok­ság legjobb egysége cím har­madszori elnyeréséhez. Idézte a XII. kongresszus beszámolójá­nak munkásőrségről szóló ré­széi, említette az abból adódó felad oltókat. Foglalkozott a kö­zelmúltban lezajlott országos ideológiai tanácskozás vissz­hangjával, iránymutatásával. A hozzászólások után követ­kezett az egység számára öröm­teljes pillanat: Tatár Lajos, me­gyei parancsnok és Ambrus Mi­hály, a városi pártbizottság tit­kára adta át Donáth Dénes egységparancsnoknak a megyei parancsnokság legjobb egysé­ge címet dokumentáló okleve­let, a vándorserleget, valamint a híradó alegységnek - mint a szakalegységek megyei verse­nye második helyezettjének — (Folytatás a 3. oldalon.) Szocialista és ' " ' ' kormányfők párizsi találkozója A bonyhádi Alpári Gyula munkásőregység a művelődési házban tartotta évzáró-évnyitó egységgyűlését. A színházter­met teljesen megtöltötték a munkásőröket elkísérő hozzá­tartozók. A nagy érdeklődést az váltotta ki, hogy a szocialis­ta versenyben a bonyhádiok ér­ték el a legjobb teljesítményt, nyerték el a megyei parancs- noksáa legjobb egysége címet, okevelet, vándorserleget. Donáth Dénes egységpa­rancsnak jelentését K. Papp József, a megyei pártbizottság első titkára fogadta Talár La­jos megyei parancsnok kísére­tében. A Himnusz elhangzása, az úttörők köszöntője után Kas- ler Antal munkásőr, a fcisvejkei termelőszövetkezet elnöke, mint az egységgyűlés elnöke köszön­tötte a munkásőröket, a család­tagokat, a vendégeket, köztük K. Papp Józsefet, Budzsáklia Mátyást, a Központi Bizottság osztályvezető-helyettesét, a vá­ros, a bázisüzemek vezetőit, a társ fegyveres testületek képvi­selőit. Donáth Dénes egységpa­rancsnok eredményes évről ad­hatott számot. Az egység mun­kásőrei kitartóan, fegyelmezet­ten tettek e.eget kiképzési, szol­gálati feladataiknak, álltak ki munkahelyükön, környezetükben a párt politikája mellett. A fel­adatok megoldását kedvezően befolyásolta, a testület létreho­zásának múlt évi, 25. évfordu­lója, kitűnő közösségi szellem alakult ki, amely elősegítette a rendkívüli események megelő­zését, a kiváló lőkiképzési ered­ményeket, az ősz folyamán le­zajlott harcgyakorlatot. Az év végén megtartott alegységgyű­lések jó hangulatban folytak le, személy szerint, mindenhol, mindenki előtt értékelték min­den egyes munkásőr teljesít­ményét. A váróéi1 pártbizottság december végén értékelte az egység munkáját, amelyért el­ismerését fejezte ki. A beszá­moló kitért a fegyveres testüle­tekkel kialakult jó kapcsolatra, valamint arra is, hogy az MHSZ-ben, az ifjúságii szerve­zetekben milyen, nevelő munkát végeztek a munkásőrök. Az olasz szakszervezetek sikere Több, mint százórás tárgya­lás után, szombaton éjszaka megállapodás jött létre az olasz szakszervezeti szövetség, a gyá- rosdk szervezete és a kormány képviselői között a mozgóbér­skála és a munkabérek ügyé­iben. A drágasági pótlék ügyében a szakszervezetek elfogadták a 15 százalékos mérséklést, Vin- cenzo Scoíti munkaügyi minisz­ter javaslatát, azzal, hogy ez nem okozhat jövedelemkii esést. A következő három évre meg­határozták a munkabérek át­lagos emellkedésénék mértékét, valamint a munkaidő csökken­tését is. A szakszervezetek egyértelmű sikere, hogy a kormánynak fel kellett adni a társadalombiz­tosítási kiadások csökkentésére vonatkozó tervét. Azt is kimondja a szerződés, hogy az aláíró felék minden év végén ellen őrzik az infláció mértékének alakulását. K. Papp József köszönti a bonyhádi munkásőröket — Ambrus NJihály, a városi pártbizottság titkára1 hozzá­szólásában megállapította: a munkásőrök magas színvonalon teljesítették önként vállalt meg­bízatásukat, hozzájárultak a város és környéke üzemeinek jó termelési eredményeihez Is. A munkásőröknek nagy szerepük volt abban, hogy a tervezettnél olcsóbban, gyorsabban valósult meg a zománcgyári beruházás, két termelőszövetkezetben a tíz tonnát; meghaladta a kukorica átlagtermése. Ezért a munkáért köszönet, elismerés jár, a párt bízik abban, hogy a munkás- őrök nemcsak részesei, hanem motorjai is lesznek a jövőbeni, még nagyobb feladatok meg­valósításának. K. Papp József, a megyei pártbizottság első titkára elis­merését fejezte a termelőimun­kában, a kiképzési, szolgálati feladatok teljesítésében egy­aránt kiemelkedjen dolgozó bonyhádi munkásőröknek. Jo­gos az ünnepi hangulat, az ol­dott jókedv, máir azért is, mert A Francia Szocialista Párt azzal nyitotta meg választási kampányát a márciusi községi választások előtt, hogy „A vál­tozás szereplői" jelszóval or­szágszerte kal'lókviiumokót, gyű­léseket rendezett s ezek bete­tőzéséként Vasárnap Párizsban tartott egy rendezvényt, amely­re meghívta több kormányon lévő szocialista és szociálde­mokrata párt vezetőit. Eljött Pá­rizsiba Bruno Keislky osztrák kancellár, Kailevi Sorsa finn mi­niszterelnök, Félipe Ganzólez 'spanyol miniszterelnök, And- reasz Papandreu görög minisz­terelnök, Olof Palme svéd mi­niszterelnök és Halbib Thiam, szenegáli miniszterelnök. A külföldi kormányfők, akiket Lionel Jospin, a Francia Szo­cialista Párt főtitkára és Pierre ÍMaoroy míiniiiszterelnölk üdvözölt, töhb száz főnyi hallgatóság előtt számoltak be kormányzati tapasztól áfáikról s fejtették ki véleményüket, hogyan lehetne kijutni a súlyos gazdasági vál­ságból. Bevezetésként Mauroy írni niiszterelinök hangsúlyozta, 'hogy a francia szocilalistáik nem tékintiik végzetnek a válságot s annak megoldását Franciaor­szágiban az ipart szerkezet kor­szerűsítésében s az emberek gondolkozáismód'jártak átfor­málásában látják, ugyanakkor szükség van a fokozottabb nem­zetközi szolidaritásra s a szo­cialista és szociáldemokrata pártoknak ezen a téren keli fontos szerepet játszaniuk. Olof Palme svéd miniszter­éi nők beszédében arra mutatott irá, hogy egy nagyszabású nem­zetközi gazdasági tervet kellene ímegValósítani, amellyel a fej­lett ipari országok kisegítenék nehéz helyzetükből a fejlődő országókiat, növelnék azok vá­sárlóerejét, s így azok megren­deléseikkel munkaalkalmakat teremthetnének az ipart orszá­gokban. Ehhez megfelelő pénz­ügyi erőforrásra lenne szükség s ezt azzal tehetne előteremte­ni, ha a fegyverkezés fokozásá­ra pazarólt összegeket erre a célra fordítanák. iRaiptandreu görög miniszter- elnök ugyancsak nagyabb nem­zetközi szolidaritást sürgetett s felhívta a figyelmet arra, hogy a Varsói Szerződés tagállamai­nak prágai javaslatai komoly előrehaladást tehetnek lehető­vé, ezért a nyugati kormányok­nak nagyon gondosan kell azo­kat tanu'limányozniók. Papand­reu rámutatott arra is, hogy feltétlenül szükség van a széles inéptömegek mozgósítására, Ihogy előre haladhassanak a le­szerelés útján. Kalevi Sorsa finn miniszter- elnök kifejtette, hogy Európa több országában ma szociál­demokrata vagy szooiolista'párti kormány van hatalmon s e kor- imányóknak a leszerelés és az enyhülés érdékében kell fellép­niük és határozott békepolitikát kell folytatniok. Bruno Keisky osztrák kancel­lár hangisúlyozta, hogy a vál­ságot csak intenzív nemzetközi együttműködéssel tehet megol­dani s ezen a téren fontos sze­repük van a szocialista és szo­ciáldemokrata pártoknak. Mitterrand elnök vasárnap délben ebéden látta vendégül a külföldi kormányfőket.

Next

/
Thumbnails
Contents