Tolna Megyei Népújság, 1983. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-21 / 17. szám

A IvÉPÜJSÁG 1983. január 21 Távközlési év, 1983 A telefon nem luxus a nemzetköziekből pedig 900 000 még kéri kapcsolással jött létre. Miégiis vigasztaló, hogy mindkettőnél ez a kiseb­bik rész. S jélentős eredmény az is, hogy 1982-től az öt me­gyei város és Kecskemét tele­fon-előfizetői is - éppúgy, mint évek óta a budapestiek - köz­vetlenül tárcsázhatják 27 euró­pai ország számait. Tovább javul a telefonhely­zet 1983-ban. A tervek szerint összesen 19 ezer főállomást kapcsoknak be országosan, s Budapest ebből ötezerrel része­sül. Javítják a főváros és a töb­bi, távhívással elérhető helység kapcsolatát azzal is, hogy be­fejezik a budapesti távhívó­központ bővítését. Kaposvár a jelenlegi telefonközpont fenn­tartása mellett új, konténer- központot is kap, Hajdúböször­ményben pedig a konténer- központ felváltja a rági, kézi­kapcsolású központot. Dunake­szin olyan telefonközpontot he­lyeznek üzembe, amely távhí­vásra is alkalmas lesz. Bizonyára van köze az ide­genforgalomnak is ahhoz, hogy a legnagyobb fejlesztések Pest környékén és a Balaton vidé­kén lesznék. Az előbbinél foly­tatják az úgynevezett Rural- hálózat (közismert elnevezésén: falusi rendszerű, kézikbpcsolá- sú telefonközpontok) korszerű, crossbarra cserélését. Tavaly a Duna-kanyarban történt mega csere, az idén Bicske és kör­nyéke kerül sorra. A Balaton körül ugyancsak nagyszabású korszerűsítési munkák kezdőd­nék, illetve folytatódnak, ennek során 1983-ban megkezdik a veszprémi új telefonközpont építését, s a hetedik ötéves terv kezdetére automata tele­fon lesz csaknem az egész Ba- ílaltonj porton. Ugyancsak jelentősen növek­szik a nyilvános telefonók háló­zata. 1983 és 1985 között ösz- iszesen 1507 darab, távhívásra 'is alkalmas nyilvános telefont szerelnék fél, s ezek közül 203- at télefonndl teljesen ellátat­lan területeken. Idegenforgalmi centrumokban, üdülőhelyeken, határátkelőknél lesznek ilyen nyilvános telefonok, ahonnan - természetesen megfelélő érmék, többnyire fém tízforintosok be­dobásával - belföldi, némelyik fülkéből nemzetközi távhíváso­kat is le léhet bonyolítani. Ezek a telefonok könnyen megköze­líthető helyeken lesznek, éjjel- mappa! működnek - s nem utolsósorban a helybeliek gon­dosságán múlik, hogy meg is maradjanak, ne váljanak a te­lefonrongáló garázdák marta­lékává. Ezek már világszínvonalú ter­vek, s ha megvalósulnak, sok tekintetben elmondhatjuk, hogy gazdasági fejlettségünknek megfelelő telefonjaink, telefon­összeköttetéseink is vannak. A hangsúly még az „is" szócskán van! Hiszen ma, — sőt a jelen­legi ötéves terv végén is - a magyarországi helységek na­gyabb részében kézikapcsolású központ működik, s az is csu­pán a postahivatalok nyitva tartási ideje alatt. A legkor­szerűbb eléktrortikus központok­tól az említett Rural-ig sokféle szerkezettel kell dolgozniuk a postásoknak, s - nem utolsó­sorban - bajlódni, bosszankod­ni a telefonálóknak. Készülnek a távlati tervek is. Annyi már biztosnak látszik, hogy az ezredfordulóig - te­hát a következő 17 év alatt - ólérjük a száz lakosra jutó 28- 30 telefon-beszélőhelyet. Legyen ez a vigasztalásunk azért, hogy ez év - a távközlési év — végén még csak 12.74-nél fogunk tar­tani... VÁRKONYI ENDRE Elkezdődött a távközlési év. Tartalma és mondanivalója tu­lajdoniképpen röviden összefog­lalható: legyen minél jobb, gyorsabb, szorosabb az embe­rek közti kapcsolat, tudjanak érintkezni és értekezni egymás­sal a földkerekség lakói. Bele­tartozik ebbe a távközlési prog­ramba a rádió, a telex- és a telefon, amely a XX. század utolsó negyedében a minden­napi élet, a kultúra, a gazda­sági fejlődés szerves része. Maradjunk ezúttal a telefon­nál. — A telefon nem luxus - mondja Pommer János, a pos­tavezérigazgatóság szakosztály­vezetője, aki sók év óta egyik fő irányítója a telefonhálózat fejlesztésének. — A távközlés műszaki színvonala meg kell, hogy-felleljen a gazdasági struk­túrának. Pontosabban: meg kellene hogy feleljen annak. Köztudomású, hogy a Ma­gyar Népköztársaság a gazda­ságilag közepesen fejlett or­szágok közé tartozik, de a táv­közlés — vegyük szűkebben: a telefon — tekintetében messze elmaradt ettől a színvonaltól. Ennek okát hosszan lehetne vizsgálni és elemezni, de ettől egyetleneggyel sem lenne több telefonunk. Induljunk ki inkább óbból, ami van, s néz­zük, miit hoz a közeljövő. ‘Egyetlen összehasonlító mé­rőszóm van: hány telefon­beszélőhely (nem szép kifeje­zés, de hivatalos) jut száz la­kosra. Az európai lista éléin já­ró Svédországban 80, Olasz­országban 34, Csehszlovákiá­ban 21 jutott 1982-lben. Nálunk egy évvel ezelőtt 12,1 és most, 1983. elején 12,42 a száz la­kosra jutó tel efon-beszélőhe­lyek száma. Aliig van európai ország, ahol ennél kevesebb volna. Pedig -, hogy még egy kicsit maradjunk a számoknál — az elmúlt évben Budapesten 4056, a vidéki városokban 12 100 új telefont szerelték fel, s ezek túl­nyomó többsége lakásokba, magán-előfizetőkhöz került. Erősen lehangoló viszont, hogy ugyanakkor 300 ezerről 325 ezerre emelkedett a telefonra várakozók száma országosan, s nagyon iis lehetséges, hogy ez év végére a 350 ezret is eléri. Ami — feltételezve a lehetetlent, vagyis azt, hogy közben nem emelkedik tovább a várakozók száma — azt jelentené, hogy a mai ütemben körülbelül 22 év alatt lehetne kielégíteni az igé­nyeket. Akkor hát mekkora jelenleg a „telefon-forgalmunk" és mit várhatunk a távközlés évétől, meg a további esztendőktől a telefonfejlesztés ügyében? 1982-ben egymillió rd-egy­szó zűrt! encve nn ég ym i I !i ó t el e ­fonbeszélgetést bonyolítottunk le, ezen kívül 94,6 millió volt belföldi helyközi és 5,12 millió nemzetközi beszélgetés. Az vi­szont ismét az elmaradás bizo­nyítéka, hogy a belföldi hely­közi híváisók közül 41,5 millió,--------------------------------------------------------------------------­A Helyközi Távbeszélő Igazgatóság központjában részben még hagyományos módon kapcsolják a belföldi hívásokat... ...részben már a korszerű berendezések könnyítik meg a belföl­di beszélgetések lebonyolítását. A nemzetközi központban (Hauer Lajos felvételei - KS) Új teória a budavári szoborleletekről Restaurálás - művészi lakon Közel ötven gótikus 'szobortö­redéket — fejet, törzset — ta­láltaik 1974-ben a Budavári Pa­lota1 helyreállításakor az ása­tást végző régészek. A lelet Európában is párját ritkítja, és nemcsak a szakembereket hoz­ta lázba, hanem a kulturális, művészi kövéleményt i's. A szob­rok — restaurálva — már látha­tók a Budapesti Történeti Mú­zeumiban, de értelmezésükről a vita még ma is tart. Dr. Zol- nay László, az ásatásokat ve­zető régész szerint ai felet a középkori királyi palotából származik. Szakái Ernő szob­rász., restaurátor teóriája sze­rint: egy szobartemetőre buk­kantak, amely a királyi szob- ró'szműhely közeiében keletke­zett. ÖSZTÖNDÍJ RÓMÁBAN Szálkái Ernő Sopronban él. Az ötvenes évek elejétől 1974- iq, nyugdíjba vonulásáig az Országos Műemlékfeiügyelőség kőszobrász részlegét vezette. Sopronban született, 14 éves korá'ban beállt kőfaragó inas­nak, s miután segédként szaba­dult, a Budapesti Iparművésze­ti Főiskola díszítő szobrász sza­kóra járt. 1939-ben, római ösz­töndíjait kapott. (Szent Kristóf- szobra ma is ott áll a .római Magyar Akadémia lépcsőházá­ban.) Néhány évet végzett el a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán, de abbahagyta ta­núim anyait. Az egyik ok akár jelképesnek is tekinthető. Mi­közben a kor .szokásainak meg­felelően a szóbrász kizárólagos anyagának a nemes agyagot tartották (kőbe — gipszminta alapján — a mester és, nem a művész falragja' a szobrot), Sza­kái Ernő jobban kedvelte az ún. alfa príma ‘megoldást, vagyis szobrait 'közvetlenül ma- go faragta kőbe. „Kőfaragó vagyok”, mondta nemrég egy folyóiratnak adott interjúban — túl számos önálló szobor megalkotásán és meg- száimllálhataltlan régi szobor, kődísz, boltív, kőosipke, erkély művlésizi újrateremtésén. Ez a kettősség végigkíséri egész életét, munkásságát, s a kérdésre, hogy iművészet-e vagy Szakái Ernő mesterség a restaurálás; hogy hol a baltár a kézműipari tevé­kenység és a művészi alkotás között, inkább tényekikel, mint elméleti fejtegetéseikkel vála­szol. Kőfaragó mestervizsgát ép­pen úgy kellett tennie, mint hosszú és türelmes művészet­történeti tanulmányokat végez­nie. PÉLDASZERŰ MŰEMLÉKVÉDŐ A kőfaragáis szakmai fogásai évszázadokon át alig változ­tak, s ha a gépesítés mára könnyített lis valamit a munka nehezén, aki erre adja a fejét, annak ma is kellő fizikai erő­vel, jó szemmel, alapos mérta­ni ismeretekkel kell rendelkez­nie. A restauráláshoz pedig még ezen kívül szükséges a ré­gi korok ízlésének, gondolko­dásának, a tartósító eljárások­nak az ismerete, és olyan bele­érző képesség, amely még az önálló atlikötó munkánál is több érzékenységet, sajátos tehetsé­get kíván. „Mert a restaurálás nem önálló művészét, de lehet művészi fokon művelni” — mondja Szakái Ernő. A soproni mester több mint 30 év átlőtt számos jélentős magyarországi műemlék helyre­állításaiban működött közre. 1946-iban kezdődött ez a mun­ka a soproni Szent György templom 'és az Orsolya temp­lom műemléki rekonstrukciójá­val!. Folytatódott a sopronbán- íalvi kistemptemma'l, a módi zsinagógával, a győri Apátúr- házzai, a pécsi és az egri kő­tárral, a visegrádi baMuszter- sorral. Kezenyomát viselik Vi- segirádon a várbeli kerengőmek a fclyosábolitozarta, a Mátyás- kod oroszlános kút, az Anjau- falkkút, a sárospataki rene­szánsz faragványok, s a sor igen hosszú. A közelimúlltbain átadták Sza­kát Ernőnek egy Hamburgiban létesített alapítvány műemléki Európa-díj át. Ö az első ma­gyar, aki ezt megkapta1. A munkásságát méltató bécsi professzor egyebek között ezt mondta: „Ha a nyilvánosság előtt a, műemflé'kvédeilem'ről esik szó, akkor csaknem min­dig azók az intézmények és személyek .szerepelnek, ame­lyek illetve, akik -műemlékvédel­mi Unité zik edés éket ösztönöznek, vezetnék, de ritkán azok, a'kik valójában, saját kezükkel vég­zik a munkát... Most a díj dlyain egyéniséget tisztel meg, aki nem kívülről, a művészettörté­net vagy éppen a történelmi ta­nulmányok, az elmélet, hanem a lényeg, a tárgy felől közelít a műemlékvédelemhez. Kiindul­va a gyakodatbóll, a mester­ségből ; - g példaszerűen, ható műemlékvédők ilegkiválábbjai között van”. MEGCSONKÍTOTT SZOBROK Szokó! Ernő éppen ilyen irá­nyú elméleti és gyakorlati ta­pasztalaitól alapján állította fel hipotézisét a budavári leletek­ről. Szerinte egy megszűnt kirá­lyi szobrászra übel y közelében létesített szobortemetőből ke­rültek élő a torzók. A szobrok rituális csonkítás nyomait vise­lik: egy fej kivételével vala­mennyi szóbor orrát levágták — még a véső helye is látható. A korabeli író dalom csak rész­ben ismerteti ezt a műveletet: szobrokat szándékosan tettek tönkre így, az egyházi és poli­tikai kóprombolások során. E műtárgyrambo'lá'sok ókai, mód­szerei csak újaiblb kutatásokkal, a történeti háttér helyes megis­merésével lesznek tisztázhatók. Ariról is maradtak fenn írásbeli forrásók, hogy éppen abban az időben, amikorra Zálrnay is te­szi a szobrok keletkezési idejét (a 15. század eleje), Európa- szerte megszűntek az egyházi és királyi építőműhelyek. A bete­metett szobrok közt pénzt, sok apró tárgyat, szerszámokat is találtaik, ez ,is a műhely-teóriát látszik bizonyítani. És előkerült egy úgynevezett fehér madon­na is, amely a szokásokkal el­lentétben nem volt befestve — Sz'dkáll Ernő szerint ez a szob­rászműhely modellje lehetett. Szakái Ernő nyolc évig oktat­ta a1 Képzőművészeti Főiskolán a íkőszobrok restaurálását. Most könyvet ír. A középkori kőfa­ragó mesterség műhelytitkai címmel. GÁRDONYI BÉLA A vitatott eredetű gótikus szoborlelet Röviden az 1983-as év kínálatából Közönségcsa lógató Nemrég került kezünkbe a megyei művelődési központ 1983. évi rendezvényterrve, mely­nek néhány jelentősebb esemé­nyére szeretnénk ezen a helyen felhívni az olvasók figyelmét. Több tucat olyan esemény kapott helyet november 26-ig bezáróan a programban, ami országos, egy pedig nemzetközi rendezvény fesz. Az országos események kö­zött vain azért olyan is, amely­nek csupán a megyei döntője zaijlliik Szekszárdon. Ilyen pél­dául a gyermektánccsoportok bemutatója', aminek országos döntőjét Kecskemét readtezi. De míg Dombóvár llesz a házigaz­dája a XXX. országos amatőr filmfesztiválnak áprilisban ná­lunk, Szekszárdon lesznek ja­nuár-februárban a népdal­éinelklési verseny megyei és or­szágos döntői. Itt rendezik meg az országos diáknapokat, a már ismert, rangos fórumnak számító Déil-duá'ntúli Antológia pedig négy alkalommal is je­lentkezik. Tamásiban fesz az idén a szövetkezeti kórusok ta­lálkozó jo, Szekszárdon a zene- tainárók országos hangverse­nye, ezenkívül a Vándor Sán­dor kóruisfesztiváll is, amit a KÓTA rendez, házigazdaként viszont a megyei művelődési központra vár az a feladat, hogy méltó kereteket biztosít­son a munlkáSkórusak találko­zójának. Úgy tűnik tehát, hogy lesz alkalmunk küzdeni a bőség za­varával, hiszen több, mint har- mliinc esemény kapott a,z éves programban helyet, szép szám­mái vannak kiemelésre mór most érdemesek. Vegyük a leg­hamarabb sorra kerülőt. Már­cius 2-áo lesz a Haingtá.rilát cí­mű ródiósvetélkedő Szekszár­don. E vetélkedőnek volt már eddig két fordulója, így márci­us dllején — a Harmadik fordu­lóban — Szekszárd csapata' a dunaújvárosiak csapatával mérlkőzíilk. Áprilisban lesz a Babits Mi­hály országos vers- és próza­mondó verseny megyei döntője. Mikor rendezik az országosat? November 26-án és a televízió is közvetíti a,z eseményt. Ezt megelőzően kerül sor ai megyei dalloStaláíllkozóra. Még előbb pedig - októberben —, mi le­szünk a rendezői a dél-d uná n­túli megyék népművészeti he­tének, aminek központi témája az idén a népi építészet lesz.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents