Tolna Megyei Népújság, 1983. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-21 / 17. szám
2*ÉPÜJSÁG 1983. január 21. PANORÁMA Gromiko és berlini tárgyalásai Az NDK támogatja a Szovjetunió békajavaslatait Kétoldalú és nemzetközi kérdésekről volt szó Andrej Gro- míi'ko és Erich Honecker csütörtök délelőtti hivatalos megbeszélésén. A reggél kilenc órakor megnyílt tanácskozáson - amelyet a barátság és a testvériesség légköre jellemzett - a szovjet külügyminiszter tolmácsolta Ju- nij Andropovnak, az SZKP KB főtitkárainak szívélyes üdvözletét, és részletes áttekintést adott a közelmúltban Bonnban lezajlott szovjeten y ugatn ém et tárgyai ás dk róil. A félek méltatták az NDK és a Szovjetunió, valamint a két párt kapcsolatait, mindenoldalú együttműködését, és kiemelték az 1975. október 7-én megkötött barátságii, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés jelentőségét. Erich Honecker elismerően szólt a Szovjetunió következetes békepolifiká'járó! és megerősítette: az NDK messzemenően egyetért a javaslatokkal, amelyeket Juríj Andropov terjesztett elő a szovjet állam megalakulásának hatvanadik évfordulója alkalmából mondott beszédében a stratégiai fegyverrendszereik jelentős csökkentésére. Gromiko válaszában nagyra értékelte az NDK aktív béke- politikáját, azt a törekvését, hogy megakadályozza újabb háború kiindulását német földről. A megbeszéléseken teljes egyetértés mutatkozott abban, hogy új amerikai nukleáris fegyverek nyugat-németországi telepítése ellentétes a törekvéssel, hogy a Szovjetunió és az NDK rendezett kapcsolatokat tartson fenn az NSZK-val, és súlyosbítja az európai és nemzetközi helyzetet. A nemzetközi helyzetet áttekintve a felék megállapították: nincs ma fontosabb feladat annál, mint hogy megakadályozzák az Egyesült Állaimok és más NATO-oirszágok legagresszívabb körei részéről megnyilvánuló kalandor törekvéseiket, elhárítsák a nukleáris háború veszélyét és biztosítsák a tartós békét. Ezt tanúsítja a Varsói Szerződés Poliitiiikai Tanácskozó Testületének legutóbbi prágai állásfoglalása is, amely a szocializmus kiegyensúlyozott és aktív békepolitiíkáját tükrözi. Különösen nagy a nemzetközi hordereje annak a javaslatnak - mutatta rá -, hogy a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai kössenek szerződést: kölcsönösen nem alkalmaznak katonai erőszakot egymással szembein és békés kapcsolatokat tartanaik fenn. Egy ilyen szerződés sokat tenne a nemzetközi hélyzet javításáért, a nemzetközi bizalom erősítéséért. A prágai tanácskozás politikai nyilatkozata, és a benne foglalt javaslatok a béke üzenetét vitték el a világ államaihoz és népéihez és — mint a nemzetközi fogadtatás is tanúsítja - ilyen üzenetet látott benne minden békeszerető és haladó erő. A Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió - húzták alá a berlini megbeszélésen — a többi szocialista országgal együtt minden erejével munkálkodik e reális javaslatok megvalósulásán. A szovjet 'külügyminiszter tiszteletére adott ebéden Erlich Honecker pohá rköszö ntőjében hangsúlyozottan szóit a prágai nyilatkozatban foglalt javaslatok jelentőségéről. 'Ezek a javaslatok arra szolgálnak - mutatott rá -, hogy csökkentsék a nemzetközi feszültséget és erősítsék a nemzetközi biztonságot. G romlik o nyugat-ném eto rszág i tárgyalásait értékelve Honecker hangoztatta: „Megelégedéssel fogadtuk, hogy az ön bonni látogatásaikor a Német Szövetségi Köztársaság mértékadó politikusai kijelentették: ők is tudatában vannak a felelősségnek azért, hogy béke, békés együttműködés legyen a két társadalmi rendszert, a Varsói Szerződést és a NATO-t elválasztó vonalon. Szocialista német államunk külpolitikájának mindenkor és mü is az a lényege, hogy mindent megtegyen az európai béke biztosításáért. Csak a béke és az enyhülés javára válhat, ha a másik fél is hasonlóan jár el. Az európai és a világhelyzet szempontjából nem csekély súlyuk van az NDK és az NSZK j ószomszédi kapcsolatainak. Az NDK, miként a múltban, úgy a jövőben is azon fog munkálkodni, hogy a békés egymás mellett élésnek megfelelő normális államközi kapcsolatok alakuljanak ki a két német állam között, ami mindkét fél javára válik". Figyelmeztetett ugyanakkor arra, hogy ingataggá teszi a békét és eljátssza a sokoldalú jószomszédi együttműködés lehetőségeit az, alki közreműködik az új amerikai nukleáris fegyverek nyugat-európai telepítésében. A genfi szovjet-amerikai tárgyalásokról kapott tájékoztatásra reagálva Erich Honecker kifejezte sajnálkozását, hogy „Washington destruktív magatartása gátolja a haladást az emberiség számára annyira fontos tárgyalásókon". Az NDK párt- és állami vezetésének nevében kijelentette, hogy a Német Demokratikus Köztársaság „teljes mértékben heyesli és támogatja” a Szovjetuniónak Genfiben képviselt elvi irányvonalát. Honecker szavaira adott válaszéiban Andrej Gromiko hangsúlyozottan szólt a szocialista országok szoros barátságáról, együttműködéséről, szilárd egységükről. „Még fokozottabb a jelentősége ennek az egységnek most, amikor az agresszív Imperialista körök mindinkább igyekeznek visszaszorítani a szocializmust, katonai fölényre törekednek, és irányt vettek a nemzetközi helyzet veszélyes kiélezésére". A szocialista országoknak a béke iránti szilárd el kötel ezett - Ságét meggyőzően türköz! a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének prágai ülésszaka - mondotta a szovjet külügyminiszter. Gromiiko kiemelte a nyilatkozatból a javaslatot, amelynek értelmében a VSZ és a NATO tagállamai szerződésiben vállal - nák, hogy nem alkalmaznak erőszakot egymással szemben. A szovjet diplomácia vezetője emlékeztetett arra, hogy nem új egy ilyen szerződés megkötésének a gondolata, hiszen azt a Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi tagállama már korábban is felvetette. Már akkor is voltak rá nyomós okok. „De tízszer annyi ok van rá ma, amikor érezhetően növékszik a nukleáris katasztrófa veszélye” hangoztatta. HELSINKI Mauno Koivisto, a Finn Köztársaság elnöke csütörtökön délelőtt fogadta Havasi Ferencet, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a KB titkárát, aki a Finn Szociáldemokrata Párt vendégeként tartózkodik Helsinkiben. TOKIÓ A japán külügyminisztérium meghívására január 9-20 között Japánban tartózkodott Be- recz János, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Nép- szabadság főszerkesztője. A látogatás során Berecz János tárgyalásokat folytatott a japán politikai, társadalmi és gazdasági élet vezető képviselőivel. Fogadta őt Gotoda Maszaharu, a japán kormány főtitkára is. MOSZKVA Moszkvában csütörtökön véget ért a Szovjet Képzőművészek Szövetségének VI. kongresszusa. A kongresszus résztvevői felhívással fordultak a világ vallaimenaiyi országának képzőművészeihez. Felszólították pályatársaikat, hogy alkotó munkájukkal, közéleti tevékenységükkel járuljanak hozzá a nukleáris katasztrófa veszélyének elhárításához, a népek közötti barátság és együttműködés erősítéséhez. Ezt minden művésznek, nemzeti hovatartozásától és politikai nézeteitől függetlenül, fontos feladatának kell tetekintenie — mutat rá a felhívás. PÁRIZS A francia külügyminisztérium csütörtökön közölte, hogy Claude Cheysson külügyminiszter február második felében Moszkvába utazik. Az utazás pontos időpontját később közük. BONN A francia nukleáris erő „elrettentő célzatú” független, nemzeti erő, s ezért azt nem vehetik figyelembe az európai közép-hatótávolságú fegyverek csökkentéséről folyó genfi tárgyalásokon — jelentette ki csütörtökön Bonnban Francois Mitterrand. A francia elnök a Bundestag ünnepi ülésén beszélt, amelyen a francia—nyugatnémet barátsági szerződés megkötésének 20. évfordulójáról emlékeztek meg. Katonai hatalomátvétel szellemképe? Aggasztó jelek La Pazban Alig száz nappal azután, hogy Bolíviában a katonák átadták a kormányaidat az 1980- as törvényes választásokon győztes koalíciónak, mélyülő és súlyosbodó kormányválságról érkeznek hírek La Pózból. A törvényhozásban kisebbségen lévő kormánykoalíció, a Demok- ratkus Népi Egység (UDP) három pártja közül a két legerősebb — a Baloldali Nemzeti Forradalmi Mozgalom (MNRI) és a Baloldali Forradalmi Mozgalom (MIR) - ellentétbe került a kormányzás prioritásait, valamint a végrehajtás mikéntjét illetően. A Jaime Paz Zamora alelnök vezette MIR — a hírekből ítélve — erélytelennek tartja az MNRI-t és annak vezetőjét, Hernan Siles Zuazo elnököt, eléaedetlen azzal, ahogyan az elnök a kábítószer-kereskedelem, valamint a félkatonai bandák tevékenysége elleni harcot irányítja. Tavaly ősszel több kommentátor is azt jósolta, hogy Her- nan Siles Zuazo polgári kormánya hat hónapot sem él meg, s az ország vezetése ismét a katonák kezébe foq kerülni. A katonák 1982 októberében maguk okozta belpolitikai és aazdasá- qi csődtömegből „szálltak ki”. Iqy a 18 esztendei katonai uralom alatt szétzilálódott demokratikus intézményekbe visszaköltöző politikusoknak rendkívül bonyolult feladatokkal kell szembenézniük, s helyzetüket csak súlyosbítja, hogy nem tudhatnak maguk mögött egységes, széles nemzeti konszenzuson alapuló, többségi koalíciót. Az 1980-as választásokra megalakított Demokratikus Népi Egység ugyanis kemény alkudozások, törékeny kompromisszumok árán jött létre, s már születése pillanatában magában hordta az ellentétek csíráit. Siles Zuazo elnök, a polgári demokrácia, a nemzeti függetlenség és a gazdasági önállóság népi-nemzeti politikáját, az úgynevezett populista irányzatot hirdető MNRI vezetője, türelmet, megértést, együttműködést és áldozatvállalást kért nemcsak a néptől, hanem koalíciós partnereitől is, mindenekelőtt a katasztrofális gazdasági helyzetből való kilábaláshoz. Figyelemre méltó, hogy a moszkvai Pravda tavaly október végén közölt első kommentárjában üdvözölve a polgári demokrácia visszaállítását, éppen a gazdasági helyzet okán óvott a túlzott derűlátástól. Bolívia külföldi adósságállományát három—négymilliárd dollárra becsülik, a kormány gyakorlatilag fizetésképtelen, elkerülhetetlen az adósságok átütemezése. Az ipari és mezőgazdasági termelés pang vagy csökken. Az ónnak, Bolívia élső számú és fő kiviteli termékének ára a világpiac - nem utolsósorban Washington által történt - manipulálása miatt, igen alacsony. Az infláció becslések szerint 800-1000 százalékos, a munkanélküliség hatalmas méretű. A kormánykoalíciónak a nyugalom és stabilitás megteremtéséhez határozott intézkedésekkel kellene letörni a tisztikar jobbszárnyának hatalmi ambícióit, megszüntetni vagy legalábbis erőteljesen korlátozni a mezőgazdaságot sorvasztó kábítószer-kereskedelmet és annak forrását, a coca-növény termesztését. Bolívia összes exportbevételeinek mintegy másfélszerese - becsült adatok szerint évi másfél milliárd dollár - származik a kábítószer-kereskedelemből, amely aligha számolható fel egyszerű politikai vagy adminisztratív döntéssel. A kokain alapanyagául szolgáló coca termesztése uralkodó és önálló mezőgazdasági ágazattá vált az országban. Az ültetvények tudatos tőkés beruházásokként, kellő infrastruktúrákkal jöttek létre az elmúlt években, és jó minőségű termőföldek hatalmas területeit foglalják él. A coca növény — ugyanakkor — amellett, hogy busás hasznot hozott a földbirtokosoknak és a kábí- tószer-'kere sk ed elmet „legalizáló” katonai adminisztrációnak, a földeken dolgozó sok ezer paraszt megélhetését is többé- kevésbé biztosította. Siles Zuazo kormányának ezért nemcsak a nagybirtokostőkés—katonai körök várható ellenlépéseivel kell számolnia, hanem azon is törnie kell a fejét, miként lehetne gazdaságosan hasznosítani a kiszántott ültetvények után üresen maradó földeket, honnan vegyen mintegy hárommi'lliárd dollárt — ennyibe kerülne ugyanis új munkaalkalmakat teremtő, helyettesítő mezőgazdasági beruházás. A gondok megoldása szempontjából nem kedvező jel az, hogy a populista MNRÍ és a szociáldemokrata MIR szövetségének varratain hasadás keletkezett. A szövetséq harmadik tagja, a Bolíviai Kommunista Pórt és a partnere, a Bolíviai Munkásszövetség (COB), az eddigi jelek szerint távol tartja magát a belviszálytól. A baloldali bolíviai kormány jövőjének próbaköve az, hogy meg tudja-e oldani a gazdasági problémákat. Egységes, összetartó pártszövetség, többségi nemzeti egységfront megteremtésére van szükség. Minden olyan hír, ami ezzel ellentétes folyamatokról tudósít Bolíviából, óhatatlanul felidézi egy úiabb — és az ország történetében sajnos már megszokottnak nevezhető — katonai hatalomátvétel szellemképét. Pistiink a békéért lafr Csütörtök esti kommentárunk. Egyházi vezetők egymás közti eszmecseréje ritkán emelkedik a külpolitikai hír rangjára. Most viszont ez történt — pedig az igazi esemény még hátravan. Tavaly novemberben nagy vihart kavart az Egyesült Államokban, hogy a katolikus egyház vezetői o fegyverkezési verseny és a leszerelés témakörében hallátták hangjukat. A terebélyesedő amerikai békemozgalombó'l természetesen addig sem maradtak ki az egyház különböző rendű-rangú képviselői, ám ősszel minőségi fordulat történt. Az Egyesült Állaim óikban élő és tevékenykedő katolikus egyházi vezetők akkor egy pásztorlevél-tervezetet fogadtak el. Ebben elítélték az atomfegyver bevetésére irányuló szándékot, vagy a vele való fenyegetést, sőt a nukleáris fegyver birtoklását is. Az efféle elvi jelentőségű megfogalmazásokon túl, a pásztor- levél tervezete az atomfegyverek befagyasztását javasolta a jelenlegi szinten, csatlakozva ezzel az Amerika-Szerte egyre erősödő befagyasztási mozgalom követeléséhez. A washingtoni kormánykörök felhördülése semmivel sem volt csekélyebb mértékű, mint az a hatás, melyet a katolikus vezetők állásfoglalása a közvéleményre gyakorolt. Azon nyomban ellenakciók indultak, abban a reményben, hogy a pásztorlevél szövegének tavasszal esedékes véglegesítéséig van még elegendő idő a főpapok „megdolgozására". Nos, az elíenkampány sikeréről vagy eredménytelenségéről korai volna még szólni, az e heti vatikáni tanácskozás azonban jelezte, hogy az ügy máris szétfeszítette az amerikai bélpolitika kereteit. A kétnapos eszmecserén nemcsak a Joseph Bemardin chicagói érsek vezette amerikai küldöttség vett részt, hanem a nyugat-európai katolikusokat képviselő nyugatnémet, olasz, francia', belga, holland és brit püspökök is. A megbeszélések lényegében zárt ajtók mögött, a sajtó teljes kirekesztésével folytak. Nem tudhatjuk tehát, vajon voltak-e próbálkozások az amerikai pásztorlevél-tervezet hangnemének mérséklésére vagy sem. Az viszont bizonyos, hogy a találkozón részt vevő nyugat-európai püspökök legalábbis elgondolkodtak a tengerentúli főpapok példáján, s elképzelhető, hogy a jövőben aktívabban bekapcsolódnak a hazájukban működő békemozgalmak munkájába. Ez utóbbi lehetőség azért is érdemes a figyelemre, mert a NATO határozata értelmében — Franciaország kivételével - éppen ezekben az államokban tervezik elhelyezni az év végén az új amerikai nukleáris rakétákat. Az amerikai katolikus egyház vezetői azt mondják, hogy tervezett pásztorlevelükkel nem a napi politikai döntéseket kívánják befolyásolni, egyszerűen belső erkölcsi parancsnak tesznek eleget. Nos, az indítékoktól függetlenül, fellépésük a békemozgalmakat erősíti, ezért üdvözlendő, ezért közügy. K. G. Hadügyminiszterek egymás közt Lelio Lagoria olasz hadügyminiszter látogatóban Washingtonban Caspar Weinberger USA hadügyminiszternél, kollégájának régi puskaporos tartályt ajándékoz. Viszonzásként Wein- berger tanáccsal szolgál, hogy miképp lehet fenntartani a hadikiadások színvonalát - amerikai elképzelés szerint (Telefoto) Közös tanácskozás Varsóban csütörtököm megkezdődött a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága és az Egyesült Parasztpárt Országos Bizottsága kétnapos együttes ülése. Az ülésen az elnöki tisztet WojOiech Jaruzelski hadsereg- tábornok, a LEMP KB első titkára és Romám MaJimows- ki minüszteretnök-helyettes az 'Egyesült Parsztpárt Országos Bizottsága elnökségének elnöke tölti be. A LEMP KB Politikai Bizottságának és az Egyesült Pa- rasztpárt Országos Bizottsága Elnökségének beszámolóját - amely a mezőgazdaság fejlesztéséről és az éléimRszer-önellátás eléréséiről szólt — Zbignüew Micha'lék, a LEMP KB mező- gazdasági kérdésekkel foglalkozó titkára terjesztette elő. Mint hangsúlyozta, az élelmezés az egész lengyel társadalom ügye. Az éíelmiszenhelyzet javulását a mezőgazdasági termelés lehető legnagyobb ütemű fokozásával kell élérni. Kohl az eurorakétákról Helmut Kohl bonni kancellár a Le Matinnek nyilatkozott a francia ^nyugatnémet együttműködési szerződés aláírásának 20. évfordulója alkalmából. A nyilatkozatban kitért az eurora- kéták kérdésére is. A kancellár azt hangoztatta, hogy a genfi tárgyalások csak akkor vezethetnék sikerre, ha a Nyugat „ragaszkodik a NATO- határozat. második részéhez is” — vagyis ahhoz, hogy a tárgyalások kudarca esetén Pershing- rakétákat telepítsenek Nyugat- Európába. Hozzátette, hogy ebiben teljesen egyetért a francia kormánnyal. A cél — ismételte meg korábban már többször is 'kifejtett álláspontját a bonni kancellár - a „nulla-megoldás” elérése. Ezt, szerinte, veszélyezteti, ha már most „közbeeső megoldásról” beszélnek, mert ez „negatív kihatással” járhat a genfi tárgyalásokra.
