Tolna Megyei Népújság, 1983. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-20 / 16. szám
-a "népújság 1983. január 20. FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK Winnetou és Old Shatterhand Az .ifjúsági könyvek börzéjén az NDK-ban is évtizedek áta a legnagyobb csemegének számítanak May Károly híres ind'ián- kaílaindjai. Az annyira népszerű példányok a szülők és a nagyszülők poros könyvespolcairól kerültek olykor elő, és kézről kézre jártak. A könyvkiadóik kultúrpolitikai ökokból nem szánták rá magukat a kötetek megjelentetésére, mert tanácstalanok voltak, hogyan is kezeljék a nagy mesélő hagyatékát. A vélemények még ma is erősen megoszlanak: vannak rajongók, és vannak, akik May Károly írásait giiccses féroműinek, sőt ideológiailag 'káros terméknek tekintik. A Neues leben Ifjúsági Könyvkiadó vállalta az úttörő szerepet és a közelmúltban megjelentette a „Winettou" első kötetét. A könyv pillanatok ailatt elkelt, és a közeljövőre ígért folytatásokra sokszoros a túljelentkezés. A televízió jóvoltából a fiatalók magúk is, mintegy élő szemtanúként izgulhatnak apáik és nagyapáik legendás hőseiért, a híres apacsfőnökért, és sápadt arcú barátjáért, az acélöklű Old Shatterhaindért. Az NDK tévéje karácsonyikor és újévkor tűzte műsorra a nálunk már korábban bemutatott háromrészes „Winnetou” filmet és „Az Ezüst-tó kincsét”, és más filmeket még az idén megtekinthet a mozilátogató közönség. Lehetséges, hogy a May Ká- roly-vita ismét fellángol, hiszen valóban igazuk van azoknak, akik elmarasztalták a szerző giccsbe hajló érzel mess ég ét, a realitástól elrugaszkodó cselekményszövését, a történelmi-társadalmi háttér mellőzését. Igazuk van viszont azoknak is, Okik méltán vallják, hogy a fiatraI - ságnak szüksége van cselekmé- nyes, kalandókban bővelkedő, szórakoztató alkotásokra, még 'ha azok nem is ütik meg az igényesebb irodallrni mércét. A Die Wetbühne c. kultúrpolitikai hetilap legújabb számában Harald Wessel veszi védelmébe a prérilk hőseit. May Károly műveit elsősorban a fiatalok olvasták - .mutat rá a cikkíró, s ezért nem hasonlíthatók a felnőtt nyárspolgárok kedvelt giccs-irodalimáboz. Akik giccset gyártottak, egyfajta szép világot hamisítottak papírra, „May 'Károly viszont megszépítette az igaz ügyért vívott harcot... miért tagadnánk meg hát egy Win- netout a mai fiataloktól ?”. KISZ-vezetik tanácskozása 4% ____I____r | _ Ke dden délután Szekszárdon, a megyei oktatási igazgatóság épületében tartották a városi KISZ-szervezetek titkárainak évnyitó értekezletét az idei mozgalmi év fő feladatairól. Az aktivisták először Knoff Attila városi KISZ-titkár beszámolóját hallgatták meg a KISZ KB 1982. februári és októberi határozatainak végrehajtásáról. Kocsis Erzsébet, a megyei KISZ-bizottság munkatársa a munkásifjúságról szóló határozatot ismertette. Ezt követően Bácsalmási László, a városi KISZ-bizottság munkatársa az idei feladatokról szólt. Közlekedési verseny diákoknak Április 6—7—8-án rendezik meg Kecskeméten a XXI. Nemzetközi Iskola Kupa, a Vili. Ifjúsági Közlekedésbiztonsági Kupa és a KGST IV. Ifjúsági Közlekedésbiztonsági versenyének országos döntőjét. Selejtezőit januárban, a megyei döntőit februárban és márciusban tartják. A verseny kérdéseit és feladatait a közlekedési szabályok elméleti és gyakorlati tudnivalóiból — beleértve az elsősegélynyújtást és az egyszerűbb já'rműszerelési feladatokat is — állították össze. A Nemzetközi Iskola Kupa versenyében általános iskolások, az Ifjúsági Közlekedésbiztonsági Kupában a középiskolások vesznek részt, a KGST-versenyen pedig mindkét korosztály. A rendezvény az UNESCO nemzetközi baleset- megelőző szervezete által meghirdetett versenyhez kapcsolódik; hazai gazdája az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács. A döntő győztesei, illetve a győztesekből alakított csapatok részt vesznek az Egyiptomban és NDK-ban májusbon sorra kerülő nemzetközi versenyen. „Ez az én világom” Tavasz a télben. Szokatlan téli fényárban úszik a Dalrnan- di Állami Gazdaság sütvényesi csi'kátelepe. A bekötőúton egyenesen haladva istállók sorát látják. Az istállók után következő épületből fürge járású férfi jön ki.- Csikóst keresünk.- Én jó leszek?- Fiatalabb kellene, akit röviden szeretnénk bemutatni.- Ők most nincsenek itt, talán a kettesben a Tibi gyerek. Egyébként, Szabó Sándor brigódvezető vagyok. A megye lovasversenyein gyakran jelenlévő újságírónak néhány másodperc alatt leesik az a bizonyos ihúszfililéres: a Dafmandi Á. G. nemrégiben visszavonult versenyzőjével állunk szemben, akinek neve ismerősen cseng lovasberkekben.- Nem szakadtom el a sportágtól, az úgynevezett sportkeret lovait, versenyzőit továbbra is én készítem föl - mondja. Kisvártatva az istállóban rá- búkkanunk arra az egyetlen legényre, aki - a költő szó- használatával élve - talpon van e vidéken. Éppen abrakoláshoz készíti elő a lovakat. Bemutatkozik :- Négyökrü Tibor vagyok... Már egészen kicsi gyerek koromban megszerettem a lovakat. Lakóhelyemen, a Baranya megyei Királyegyházán minden időmet a tisztáson, a lovak körül töltöttem — válaszol kissé megiMetődötten a látogatókhoz egyáltalán nem szokott fiatalember, aki most lépett 18. életévébe. Az általános iskola elvégzése után - osztályfőnöke biztatására - Tatára került, a mezőgazdaságii szakiskola lótenyésztési szakára. — Hat hónapja dolgozik nálunk, 36 kancát gondoz az ötévestől kezdve a huszonnégy évesig — veti közbe Szabó Sándor. — Nagyon lelkiismeretesen látja el a munkáját. — Melyik a kedvenc lovad? — fordulok ismét Tibihez. Hirtelen megfordul, körbe- hordozza tekintetét a gondozására bízott szemrevaló kancákon, majd vállat von. — Talán a Decsinos? - mutatok arra a lóra, amellyel éppen foglalatoskodik. — Szeretem, szeretem... De nekem mind egyforma. Talán a fiatalabb csikók valamivel közelebb állnak hozzám. Decsinos egyébként Szabó Sándor egyik sikerlova volt. Éppen erről jut eszembe, hogy valamennyi kezdő lovász álmainak netovábbja, hogy versenyszerűen lovagoljon. Datmandon Szabó Sándor irányításával évék óta működik egy sportkeret, ahová nem könnyű bekerülni. Ott már a lovak gondozása mellett a rendszeres felkészülés is szerepel a programban. — Szeretnék én is bekerülni a keretbe. Sanyi bácsi mondta is, hogy megvan rá minden lehetőségem. Várom azt a napot, azt az órát, amikor ez eljön... — Egyéb szórakozás? — Munkásszálláson lakom. Este szívesen megnézem a tévében az érdekesebb filmeket, vagy elmegyek a többiekkel együtt Döbrö'közre moziba. De igazából nékem az istálló a szórakozás. Miután a fentebb említett lovat, Decsinost is előkészítette az etetéshez, kötéllel kezében újabb lóhoz fordul. S ez egyúttal a beszélgetésünk végét is jélenti.- bégyé Az Agrárfelsőoktafási Intézmények Felv-’teli Előkészítő Bizottsága szakmunkásokat előkészítő tanfolyama (SZÉT) felvételt hirdet a tanfolyam 1983/84. tanévére. A tanfolyamra jelentkezhetnek azok a mezőgazdaságban, élelmiszeriparban, erdészeti, fagazdasági üzemekben, Mezőgép vállalatoknál, szakszövetkezetek, ben dolgozó fiatal szakmunkások, akik a 10/1978. (Vili. 29.) OM—MüM sz. együttes, rendelet 3. és 4. §-ában foglalt feltételeknek megfelelnek. A tanfolyamra előzetesen levélben 1983. február hó 28-ig lehet jelentkezni az alábbi címen : Agrárf elsőo kta tá si Intézmények Felvételi Előkészítő Bizottsága, SZET-ltanfolyam, Gödöllő, Páter Károly u. 1. 2103. A jelentkező szakmunkásoknak a tanfolyam vezetősége megküldi a SZÉT részletes felvételi tájékoztatóját, és a. felvételhez szükséges jelentkezési lapot. Ez utóbbit kitöltve 1983. április hó 15-ig kell a tanfolyam címére eljuttatni. A felvételi feltételeknek megfelelt pályázók 1983. májusában pályaalkalmassági vizsgán vesznek részt, végleges felvételükről ennek alapján történik döntés. A képzési idő 10 hónap (szeptember—június), ebből 28 hét intenzív, bentlakásos oktatás. A tanfolyam elvégzése utón a hallgatók bármelyik agrárfelső, oktatási .intézményben felvételi vizsgát tehetnek. Sikeres felvételi vizsga utón a választott intézmény képzési céljának és idejéneik megfelelő agrármérnöki', üzemmérnöki diplomát szerezhetnek. Agrárfelsőoktatási Intézmények Felvételi Előkészítő Bizottsága Gödöllő. Lakásépítés Döbröközön a téesz is segít A fiatalók lakásépítése, vagy lakáshoz segítése, a kedvezmények folyósítása — örökzöld téma. A döbröközi Zöldmező Termelőszövetkezet 1982. február 16-1 zárszáimadó közgyűlése hozta azt a döntést, hogy a fiatal termelőszövetkezeti dolgozók hathatós támogatása, családalapításának segítése érdekében egy úgynevezett lakás- építési alapot létesítenék. Az egy-egy személynek adható kölcsön összegét 30 ezer forintban állapították meg, de ezt - figyelembe véve az egyre magasabb építési költségeket - később 60 ezerre módosították. Eddig hárman vették igénybe: két fizikai és egy irodai dolgozó. Marosi Istvánná, a fiatal könyvelő szívesen elkísért bennünket az épülő családi házukhoz. A 130 négyzetméter Mire a kisbaba megszületik, a belső munkákkal is elkészülnek alapterületű ház szorgos kezek munkájáról tanúskodik. — A férjemnek volt itt házhelye - mondja a fiatalasszony. — Tavaly kezdtük el az építkezést. Barátok, rokonok is a segítségünkre siettek, szinte minden szabad időnket a háznál töltöttük. Most már a belső munkálatok is fólynak, bízom benne, hogy nyárra beköltözhetünk. — Mennyibe került idáig? — Mindent összevetve: 480 ezer forint. — Vettek fel kölcsönt? — Igen, az OTP-től 137 ezret. — Ehhez még jól jött a téesz- től kapott 60 ezer... — Nagyon sokat jelentett, különösen a kezdésnél. Ennyi kölcsönnel, mint amennyit felvettünk és a család támogatásával már bátran nekivághattunk a nagy munkának.- b Mindannyian ismerünk hátrányos helyzetű fiatalokat és persze felnőtteket, hiszen a hátrányos helyzet korántsem életkorhoz kötött. Ismerjük őket, ha másként nem, hát látásból, az utcáról, valamint a rádióból, a televízióból, a sajtóból. Szólnak róluk szociológiai felmérések és esettanulmányok. Tudjuk immár, hogy a hátrány fölszámolása társadalmunk feladata. És tudjuk azt is, hogy a társadalom felelősségvállalása nem üres szólam. Történtek és történnek intézkedések a visszahúzó körülmények enyhítésére. Erőfeszítéseket tesz az iskola, a társadalmi szervezetek, a korábbinál jobban odafigyelnek a munkahelyeken, van szociálpolitikai támogatás és még sok egyéb, csak éppen a hátrányos helyzet nem szűnik általuk, legalábbis egyelőre nem. Mondhatni újratermelődik, sőt, a tüzetesebb vizsgálódások kimutatják, hogy a hátrányos helyzet sem valamiféle homogén állapot. Fokozatai vannak. A legsürgősebb - mint arról jó néhány írást olvashattunk - a hatványozottan hátrányos helyzetűek felkarolása. Azoké, akiknek körülményei több okból is súlyosak. Azoké, akiknek több nemzedéke él a társadalom perifériáján. Szinte öröklődik a szülők igénytelensége, az átlag alatti életnívó, az iskolázatlanság, s vele együtt gyakran a deviáns magatartás. Veszélyeztetett és másokat veszélyeztető rétegről van szó. Hogyan Ítéli meg őket a közvélemény? Természetszerűleg nem egységesen. A két szélsőséget képviselő vélemény közül az egyik méltatlannak tartja a törődésre, a megkülönböztetett figyelemre az úgymond lumpen elemeket. Mert hiszen - és következnek a konkrét példák — a segítséggel nem élnek, nem is akarnak változtatni életükön, így érzik jól magukat. Ha normális lakáshoz jutnak, tönkreteszik, ha anyagi támogatást kapnak, elisszák és így tovább. A példák rendszerint igazak. A másik véglet szerint sorsuk alakulásában teljességgel vétlenek, hiszen nem képesek jó és rossz megkülönböztetésére, hányódnak, mert másra nem készítettük lel őket. És ugyancsak következnek a konkrét példák kiszolgáltatottságról, tehetetlenségről, olyan fokú elnyomo- rodásról, amelyből nem látható be a lehetséges kiút sem. Ezek a példák is rendre igaznak bizonyulnak. A két szélsőség egy pontos találkozik: a dolog reménytelen, nincs mit tennünk, legföljebb a törvény szigorával óvhatjuk a társadalmat, magunkat. E sorok írójának két pályakezdés jut eszébe a hátrányos helyzet hallatán. Egyik sem tipikus, ám hadd tegyem mindjárt hozzá, hogy egy-egy életút mindig hordoz általános és sajátosan egyedi jegyeket is. Nincs két tökéletesen azonos pálya, már csak azért sem, mert azonosak kizárólag magunkkal lehetünk. Osztályvezetői beosztásban dolgozik B., szakmája szerint gépészmérnök. Ma már gyökran hazalátogat szülőfalujába, megbékélt a rokonsággal. A családi háborúskodás vagy tíz évig tartott. B.-t ugyanis kitagadták a szülei. Pontosabban szólva az akkor nyolcadikos fiúnak megtiltották, hogy gimnáziumban tanuljon tovább. Hiába volt minden érv, megmakacsolták magukat a szülők. Vagy az ő akaratuk érvényesül, nevezetesen: menjen dolgozni, keressen pénzt fiú, vagy tartsa el magát, ahogy tudja. A „felbujtó" B. osztályfőnöke, egyúttal magyartanára volt. És ő volt az is, aki a megyeszékhelyen kilincselt, hogy tanítványának helyzetét megértsék. Szerzett anyagi támogatást, kollégiumi elhelyezést, munkát a nyári hónapokra. B. jelesen érettségizett, sikerült az egyetemi felvételi vizsgája, megszerezte a diplomát. E nélkül sem sikerült sem került volna kirívóan hátrányos helyzetbe, csupán viszonylagosan, a képességéhez, tehetségéhez képest. T. állami gondozottként nevelkedett. Szüleit nem ismeri. Intézeti nevelő kísérte el az egyetemi felvételi vizsgára. Kollégiumi szobatársaival kezdetben nem igen találta meg a hangot. Túlzott érzékenységgel csattant fel: „azért, mert én cigány vagyok ..." kezdettel sorolta éppen föltételezett sérelmeit. Az első sikeres vizsgák után szűnt ingerültsége. Legalábbis szobatársaival szemben. Róluk már elhitte, hogy egyenrangúnak tartják. Az egyetemen kívüli élményei továbbra sem kényeztették, — finoman szólva, T. ma pedagógus, hivatásának tartja sorstársai felkarolását. Ismétlem: a példák nem tipikusak. Hátrányos helyzetből egyetemi diplomáig felvergődni keveseknek adatik meg, de nem is ez a cél, nem ez az egyetlen megnyugtató megoldás. A két példának mégis van általánosítható tanulsága. Az egyik az, hogy sem B., sem T. nem passzív szemlélője volt a történéseknek. Nem megesett velük mindaz, hanem akarták a változást. Nagyon akarták. Megküzdöttek érte. A másik: felemelkedésüket segítette a társadalom a maga intézményrendszerével (kollégiumi elhelyezés, anyagi támogatás, stb.), de nemcsak ezzel. A társadalmat személyek is képviselték. A tanítványáért felelősséget érző osztályfőnök, intézeti nevelő. Fáradozásuk nélkül a társadalmi támogatás jóval kevésbé hathatott volna. És akiket partnerül nyertek, azok is személyek. Társak voltak az üggyel hivatalból, és nem hivatalból foglalkozók. (A kollégiumi szobatársak is, akik kifejezésre juttatták, tapintatosan, mert ez is hozzátartozik, hogy T. nem kevesebb náluk, sőt, éppen ezért érdemel nagyobb megbecsülést, tiszteletet, mert onnan jött, ahonnan jött.) Ilyen egyszerű volna? Nem. Ilyen bonyolult. Mármint az egyéni feladat fölismerése, azé a feladaté, melyet ez ügyben gyakorta a körülmények ellenére lehet és kell megoldanunk. MAROS DÉNES A körülmények fogságában ?- :: • . • a Felhívás
