Tolna Megyei Népújság, 1983. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-20 / 16. szám

-a "népújság 1983. január 20. FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK Winnetou és Old Shatterhand Az .ifjúsági könyvek börzéjén az NDK-ban is évtizedek áta a legnagyobb csemegének számí­tanak May Károly híres ind'ián- kaílaindjai. Az annyira népszerű példányok a szülők és a nagy­szülők poros könyvespolcairól kerültek olykor elő, és kézről kézre jártak. A könyvkiadóik kultúrpolitikai ökokból nem szánták rá magu­kat a kötetek megjelentetésé­re, mert tanácstalanok voltak, hogyan is kezeljék a nagy me­sélő hagyatékát. A vélemények még ma is erősen megoszlanak: vannak rajongók, és vannak, akik May Károly írásait giiccses féroműinek, sőt ideológiailag 'káros terméknek tekintik. A Neues leben Ifjúsági Könyvkiadó vállalta az úttörő szerepet és a közelmúltban megjelentette a „Winettou" el­ső kötetét. A könyv pillanatok ailatt elkelt, és a közeljövőre ígért folytatásokra sokszoros a túljelentkezés. A televízió jóvoltából a fia­talók magúk is, mintegy élő szemtanúként izgulhatnak apá­ik és nagyapáik legendás hő­seiért, a híres apacsfőnökért, és sápadt arcú barátjáért, az acélöklű Old Shatterhaindért. Az NDK tévéje karácsonyikor és újévkor tűzte műsorra a nálunk már korábban bemutatott há­romrészes „Winnetou” filmet és „Az Ezüst-tó kincsét”, és más filmeket még az idén megte­kinthet a mozilátogató közön­ség. Lehetséges, hogy a May Ká- roly-vita ismét fellángol, hiszen valóban igazuk van azoknak, akik elmarasztalták a szerző giccsbe hajló érzel mess ég ét, a realitástól elrugaszkodó cselek­ményszövését, a történelmi-tár­sadalmi háttér mellőzését. Iga­zuk van viszont azoknak is, Okik méltán vallják, hogy a fiatraI - ságnak szüksége van cselekmé- nyes, kalandókban bővelkedő, szórakoztató alkotásokra, még 'ha azok nem is ütik meg az igényesebb irodallrni mércét. A Die Wetbühne c. kultúrpo­litikai hetilap legújabb számá­ban Harald Wessel veszi védel­mébe a prérilk hőseit. May Ká­roly műveit elsősorban a fiata­lok olvasták - .mutat rá a cikk­író, s ezért nem hasonlíthatók a felnőtt nyárspolgárok kedvelt giccs-irodalimáboz. Akik giccset gyártottak, egyfajta szép vilá­got hamisítottak papírra, „May 'Károly viszont megszépítette az igaz ügyért vívott harcot... miért tagadnánk meg hát egy Win- netout a mai fiataloktól ?”. KISZ-vezetik tanácskozása 4% ____I____r | _ Ke dden délután Szekszárdon, a megyei oktatási igazgatóság épületében tartották a városi KISZ-szervezetek titkárainak évnyitó értekezletét az idei mozgalmi év fő feladatairól. Az ak­tivisták először Knoff Attila városi KISZ-titkár beszámolóját hallgatták meg a KISZ KB 1982. februári és októberi határozatainak végrehajtásáról. Kocsis Erzsébet, a megyei KISZ-bizottság munkatársa a munkásifjúságról szóló határozatot ismertette. Ezt követően Bácsalmási László, a városi KISZ-bizottság munkatársa az idei feladatokról szólt. Közlekedési verseny diákoknak Április 6—7—8-án rendezik meg Kecskeméten a XXI. Nem­zetközi Iskola Kupa, a Vili. If­júsági Közlekedésbiztonsági Ku­pa és a KGST IV. Ifjúsági Köz­lekedésbiztonsági versenyének országos döntőjét. Selejtezőit januárban, a megyei döntőit februárban és márciusban tart­ják. A verseny kérdéseit és fel­adatait a közlekedési szabályok elméleti és gyakorlati tudni­valóiból — beleértve az első­segélynyújtást és az egyszerűbb já'rműszerelési feladatokat is — állították össze. A Nemzetközi Iskola Kupa versenyében általá­nos iskolások, az Ifjúsági Köz­lekedésbiztonsági Kupában a középiskolások vesznek részt, a KGST-versenyen pedig mindkét korosztály. A rendezvény az UNESCO nemzetközi baleset- megelőző szervezete által meg­hirdetett versenyhez kapcsoló­dik; hazai gazdája az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács. A döntő győztesei, illetve a győz­tesekből alakított csapatok részt vesznek az Egyiptomban és NDK-ban májusbon sorra kerülő nemzetközi versenyen. „Ez az én világom” Tavasz a télben. Szokatlan téli fényárban úszik a Dalrnan- di Állami Gazdaság sütvényesi csi'kátelepe. A bekötőúton egyenesen haladva istállók so­rát látják. Az istállók után kö­vetkező épületből fürge járású férfi jön ki.- Csikóst keresünk.- Én jó leszek?- Fiatalabb kellene, akit rö­viden szeretnénk bemutatni.- Ők most nincsenek itt, ta­lán a kettesben a Tibi gye­rek. Egyébként, Szabó Sándor brigódvezető vagyok. A megye lovasversenyein gyakran jelenlévő újságírónak néhány másodperc alatt leesik az a bizonyos ihúszfililéres: a Dafmandi Á. G. nemrégiben visszavonult versenyzőjével ál­lunk szemben, akinek neve is­merősen cseng lovasberkekben.- Nem szakadtom el a sport­ágtól, az úgynevezett sportkeret lovait, versenyzőit továbbra is én készítem föl - mondja. Kisvártatva az istállóban rá- búkkanunk arra az egyetlen legényre, aki - a költő szó- használatával élve - talpon van e vidéken. Éppen abrako­láshoz készíti elő a lovakat. Be­mutatkozik :- Négyökrü Tibor vagyok... Már egészen kicsi gyerek ko­romban megszerettem a lova­kat. Lakóhelyemen, a Baranya megyei Királyegyházán minden időmet a tisztáson, a lovak kö­rül töltöttem — válaszol kissé megiMetődötten a látogatókhoz egyáltalán nem szokott fiatal­ember, aki most lépett 18. élet­évébe. Az általános iskola elvégzése után - osztályfőnöke biztatásá­ra - Tatára került, a mezőgaz­daságii szakiskola lótenyésztési szakára. — Hat hónapja dolgozik ná­lunk, 36 kancát gondoz az öt­évestől kezdve a huszonnégy évesig — veti közbe Szabó Sán­dor. — Nagyon lelkiismeretesen látja el a munkáját. — Melyik a kedvenc lovad? — fordulok ismét Tibihez. Hirtelen megfordul, körbe- hordozza tekintetét a gondozá­sára bízott szemrevaló kancá­kon, majd vállat von. — Talán a Decsinos? - mu­tatok arra a lóra, amellyel ép­pen foglalatoskodik. — Szeretem, szeretem... De ne­kem mind egyforma. Talán a fiatalabb csikók valamivel kö­zelebb állnak hozzám. Decsinos egyébként Szabó Sándor egyik sikerlova volt. Ép­pen erről jut eszembe, hogy va­lamennyi kezdő lovász álmai­nak netovábbja, hogy verseny­szerűen lovagoljon. Datmandon Szabó Sándor irányításával évék óta működik egy sportke­ret, ahová nem könnyű beke­rülni. Ott már a lovak gondo­zása mellett a rendszeres fel­készülés is szerepel a program­ban. — Szeretnék én is bekerülni a keretbe. Sanyi bácsi mondta is, hogy megvan rá minden le­hetőségem. Várom azt a napot, azt az órát, amikor ez eljön... — Egyéb szórakozás? — Munkásszálláson lakom. Este szívesen megnézem a té­vében az érdekesebb filmeket, vagy elmegyek a többiekkel együtt Döbrö'közre moziba. De igazából nékem az istálló a szórakozás. Miután a fentebb említett lo­vat, Decsinost is előkészítette az etetéshez, kötéllel kezében újabb lóhoz fordul. S ez egy­úttal a beszélgetésünk végét is jélenti.- bégyé ­Az Agrárfelsőoktafási Intéz­mények Felv-’teli Előkészítő Bi­zottsága szakmunkásokat elő­készítő tanfolyama (SZÉT) felvé­telt hirdet a tanfolyam 1983/84. tanévére. A tanfolyamra jelentkezhet­nek azok a mezőgazdaságban, élelmiszeriparban, erdészeti, fa­gazdasági üzemekben, Mezőgép vállalatoknál, szakszövetkezetek, ben dolgozó fiatal szakmunká­sok, akik a 10/1978. (Vili. 29.) OM—MüM sz. együttes, rende­let 3. és 4. §-ában foglalt fel­tételeknek megfelelnek. A tanfolyamra előzetesen le­vélben 1983. február hó 28-ig lehet jelentkezni az alábbi cí­men : Agrárf elsőo kta tá si Intézmé­nyek Felvételi Előkészítő Bizott­sága, SZET-ltanfolyam, Gödöl­lő, Páter Károly u. 1. 2103. A jelentkező szakmunkások­nak a tanfolyam vezetősége megküldi a SZÉT részletes fel­vételi tájékoztatóját, és a. fel­vételhez szükséges jelentkezési lapot. Ez utóbbit kitöltve 1983. április hó 15-ig kell a tanfo­lyam címére eljuttatni. A felvételi feltételeknek meg­felelt pályázók 1983. májusá­ban pályaalkalmassági vizsgán vesznek részt, végleges felvéte­lükről ennek alapján történik döntés. A képzési idő 10 hónap (szep­tember—június), ebből 28 hét intenzív, bentlakásos oktatás. A tanfolyam elvégzése utón a hallgatók bármelyik agrárfelső, oktatási .intézményben felvételi vizsgát tehetnek. Sikeres felvé­teli vizsga utón a választott in­tézmény képzési céljának és idejéneik megfelelő agrármér­nöki', üzemmérnöki diplomát szerezhetnek. Agrárfelsőoktatási Intézmények Felvételi Előkészítő Bizottsága Gödöllő. Lakásépítés Döbröközön a téesz is segít A fiatalók lakásépítése, vagy lakáshoz segítése, a kedvezmé­nyek folyósítása — örökzöld té­ma. A döbröközi Zöldmező Ter­melőszövetkezet 1982. február 16-1 zárszáimadó közgyűlése hozta azt a döntést, hogy a fia­tal termelőszövetkezeti dolgo­zók hathatós támogatása, csa­ládalapításának segítése érde­kében egy úgynevezett lakás- építési alapot létesítenék. Az egy-egy személynek adható köl­csön összegét 30 ezer forintban állapították meg, de ezt - fi­gyelembe véve az egyre maga­sabb építési költségeket - ké­sőbb 60 ezerre módosították. Eddig hárman vették igénybe: két fizikai és egy irodai dolgo­zó. Marosi Istvánná, a fiatal könyvelő szívesen elkísért ben­nünket az épülő családi há­zukhoz. A 130 négyzetméter Mire a kisbaba megszületik, a belső munkákkal is elkészül­nek alapterületű ház szorgos kezek munkájáról tanúskodik. — A férjemnek volt itt házhe­lye - mondja a fiatalasszony. — Tavaly kezdtük el az építke­zést. Barátok, rokonok is a se­gítségünkre siettek, szinte min­den szabad időnket a háznál töltöttük. Most már a belső munkálatok is fólynak, bízom benne, hogy nyárra beköltöz­hetünk. — Mennyibe került idáig? — Mindent összevetve: 480 ezer forint. — Vettek fel kölcsönt? — Igen, az OTP-től 137 ezret. — Ehhez még jól jött a téesz- től kapott 60 ezer... — Nagyon sokat jelentett, kü­lönösen a kezdésnél. Ennyi köl­csönnel, mint amennyit felvet­tünk és a család támogatásá­val már bátran nekivághattunk a nagy munkának.- b ­Mindannyian ismerünk hátrányos helyzetű fiatalokat és persze felnőtteket, hiszen a hát­rányos helyzet korántsem életkorhoz kötött. Is­merjük őket, ha másként nem, hát látásból, az utcáról, valamint a rádióból, a televízióból, a sajtóból. Szólnak róluk szociológiai felmé­rések és esettanulmányok. Tudjuk immár, hogy a hátrány fölszámolása társadalmunk felada­ta. És tudjuk azt is, hogy a társadalom fele­lősségvállalása nem üres szólam. Történtek és történnek intézkedések a visszahúzó körülmé­nyek enyhítésére. Erőfeszítéseket tesz az isko­la, a társadalmi szervezetek, a korábbinál job­ban odafigyelnek a munkahelyeken, van szo­ciálpolitikai támogatás és még sok egyéb, csak éppen a hátrányos helyzet nem szűnik általuk, legalábbis egyelőre nem. Mondhatni újratermelődik, sőt, a tüzetesebb vizsgálódá­sok kimutatják, hogy a hátrányos helyzet sem valamiféle homogén állapot. Fokozatai van­nak. A legsürgősebb - mint arról jó néhány írást olvashattunk - a hatványozottan hátrá­nyos helyzetűek felkarolása. Azoké, akiknek körülményei több okból is súlyosak. Azoké, akiknek több nemzedéke él a társadalom pe­rifériáján. Szinte öröklődik a szülők igénytelen­sége, az átlag alatti életnívó, az iskolázatlan­ság, s vele együtt gyakran a deviáns maga­tartás. Veszélyeztetett és másokat veszélyezte­tő rétegről van szó. Hogyan Ítéli meg őket a közvélemény? Ter­mészetszerűleg nem egységesen. A két szélső­séget képviselő vélemény közül az egyik mél­tatlannak tartja a törődésre, a megkülönböz­tetett figyelemre az úgymond lumpen eleme­ket. Mert hiszen - és következnek a konkrét példák — a segítséggel nem élnek, nem is akarnak változtatni életükön, így érzik jól ma­gukat. Ha normális lakáshoz jutnak, tönkre­teszik, ha anyagi támogatást kapnak, elisszák és így tovább. A példák rendszerint igazak. A másik véglet szerint sorsuk alakulásában tel­jességgel vétlenek, hiszen nem képesek jó és rossz megkülönböztetésére, hányódnak, mert másra nem készítettük lel őket. És ugyancsak következnek a konkrét példák kiszolgáltatott­ságról, tehetetlenségről, olyan fokú elnyomo- rodásról, amelyből nem látható be a lehetsé­ges kiút sem. Ezek a példák is rendre igaznak bizonyulnak. A két szélsőség egy pontos talál­kozik: a dolog reménytelen, nincs mit ten­nünk, legföljebb a törvény szigorával óvhatjuk a társadalmat, magunkat. E sorok írójának két pályakezdés jut eszébe a hátrányos helyzet hallatán. Egyik sem tipi­kus, ám hadd tegyem mindjárt hozzá, hogy egy-egy életút mindig hordoz általános és sa­játosan egyedi jegyeket is. Nincs két tökélete­sen azonos pálya, már csak azért sem, mert azonosak kizárólag magunkkal lehetünk. Osztályvezetői beosztásban dolgozik B., szakmája szerint gépészmérnök. Ma már gyök­ran hazalátogat szülőfalujába, megbékélt a rokonsággal. A családi háborúskodás vagy tíz évig tartott. B.-t ugyanis kitagadták a szü­lei. Pontosabban szólva az akkor nyolcadikos fiúnak megtiltották, hogy gimnáziumban ta­nuljon tovább. Hiába volt minden érv, meg­makacsolták magukat a szülők. Vagy az ő akaratuk érvényesül, nevezetesen: menjen dol­gozni, keressen pénzt fiú, vagy tartsa el ma­gát, ahogy tudja. A „felbujtó" B. osztályfőnö­ke, egyúttal magyartanára volt. És ő volt az is, aki a megyeszékhelyen kilincselt, hogy ta­nítványának helyzetét megértsék. Szerzett anyagi támogatást, kollégiumi elhelyezést, munkát a nyári hónapokra. B. jelesen érettsé­gizett, sikerült az egyetemi felvételi vizsgája, megszerezte a diplomát. E nélkül sem sikerült sem került volna kirívóan hátrányos helyzetbe, csupán viszonylagosan, a képességéhez, te­hetségéhez képest. T. állami gondozottként nevelkedett. Szüleit nem ismeri. Intézeti nevelő kísérte el az egye­temi felvételi vizsgára. Kollégiumi szobatársai­val kezdetben nem igen találta meg a han­got. Túlzott érzékenységgel csattant fel: „azért, mert én cigány vagyok ..." kezdettel sorolta éppen föltételezett sérelmeit. Az első sikeres vizsgák után szűnt ingerültsége. Legalábbis szobatársaival szemben. Róluk már elhitte, hogy egyenrangúnak tartják. Az egyetemen kívüli élményei továbbra sem kényeztették, — finoman szólva, T. ma pedagógus, hivatásá­nak tartja sorstársai felkarolását. Ismétlem: a példák nem tipikusak. Hátrá­nyos helyzetből egyetemi diplomáig felvergőd­ni keveseknek adatik meg, de nem is ez a cél, nem ez az egyetlen megnyugtató megol­dás. A két példának mégis van általánosítható tanulsága. Az egyik az, hogy sem B., sem T. nem passzív szemlélője volt a történéseknek. Nem megesett velük mindaz, hanem akarták a változást. Nagyon akarták. Megküzdöttek érte. A másik: felemelkedésüket segítette a társadalom a maga intézményrendszerével (kollégiumi elhelyezés, anyagi támogatás, stb.), de nemcsak ezzel. A társadalmat személyek is képviselték. A tanítványáért felelősséget ér­ző osztályfőnök, intézeti nevelő. Fáradozásuk nélkül a társadalmi támogatás jóval kevésbé hathatott volna. És akiket partnerül nyertek, azok is személyek. Társak voltak az üggyel hivatalból, és nem hivatalból foglalkozók. (A kollégiumi szobatársak is, akik kifejezésre jut­tatták, tapintatosan, mert ez is hozzátartozik, hogy T. nem kevesebb náluk, sőt, éppen ezért érdemel nagyobb megbecsülést, tiszteletet, mert onnan jött, ahonnan jött.) Ilyen egyszerű volna? Nem. Ilyen bonyolult. Mármint az egyéni feladat fölismerése, azé a feladaté, melyet ez ügyben gyakorta a körül­mények ellenére lehet és kell megoldanunk. MAROS DÉNES A körülmények fogságában ?- :: • . • a Felhívás

Next

/
Thumbnails
Contents