Tolna Megyei Népújság, 1983. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-18 / 14. szám
©Képújság 1983. január 18. Az utóbbi éveikben a technikás sportok hazánkban mind több ember érdeklődését keltik fel. Töb'b ezren állnak a Mécseik lejtőin egy-egy autós hegyi versenyfutamon, figyelik a sál akim o toros okát, vagy éppen az autó-orossosokat. Mindenki többé-kevésbé tisztában van azzal, hogy működnek az utók, motorkerékpárok, hogyan értékeink a versenyzőket, milyen egy-egy verseny lebonyolítása. Van azonban egy sport, ami ilyen téren mostohagyermeknek számít: a vitorlázórepülés. Sokat tudnának az aktív repülők mesélni arról, hogy egy terepreszálláskor a gép körül összegyűlt tömeg mi mindenre kíváncsi. Ugyanez tapasztalható a reptereken néha megjelenő látogatóknál is. Sajnos, ezek száma nagyon csekély, még versenyek idején is, pedig egy viitorlázáverseny sok élménnyel gazdagíthatná a nézőket. A most induló sorozatban azokkal a kérdésekkel foglalkozunk, amelyek leggyakrabban hangzanak el az érdeklődők szájából. Megpróbáljuk lerántani a fátylat néhány „tinókról” remélve, hogy ezzel csökkenthetjük a közönség és e sport között indokolatlanul nagy távolságot. MILYEN IS EGY VITORLÁZÓ REPÜLŐGÉP? A ma használatos kiképző, gyakorló és teljesítmény repülőgépek legnagyobb része alapvető felépítésben nagy hasonlóságot mutat. (1. ábra). Az egyes szerkezeti elemeket a törzs (6) fogja egységbe. Elülső részén található a plexi fedéllel ellátott vezetőfülke (17). A gép levegőben tartásához szükséges erő a szárnyaikon (1) keletkezik. Ezek úgy vannak a törzshöz erősítve, hogy 3-4 ember pár perc alattié tudja azokat szerelni. A szárnyakon találhatók^ a íéklapok (14), a csürőkormány lapjai (12) és az ívelőilapok (13). A gép farok- felületét a függőleges (10) és vízszintes vezéreik (8) alkotja. Ezek biztosítják a rajtuk lévő oldal- (11) és magassági kormánnyal (9) a gép repülés közbeni stabilitását, konmányozha- tóságát. A gép földön való mozgását a főfutómű kereke (16) és a farokcsúszó (18) teszi lehetővé. A gépék súlya típusonként változó, általában 250-400 kg között van, hosszuk 7—9 m, a két szárnyvég közötti távolság, az úgynevezett fesztáv 15—22 m-ig változik. A repülőgépek hagyományos építőanyaga a fa. Fontos tulajdonsága, hogy kicsi a fojtsú- lya, ugyanakkor kielégíti a szilárdsági követelményeket. Sajnos, nedvességre nagyon érzékenyek, igen gondos kezelést kívánnak. A fejlődés során a fát fokozatosan kiszorította a fém. A fémépítésű gépek legnagyobb igénybevételű részei acélból készülnék, míg a többi alkatrész — például a szárnyfelületek — alumíniumból. A legmodernebb gépek építőanyaga üvegszálerősítésű műanyag. Az így készült szerkezetek rendkívül rugalmasak, de A vitorlázó repülőgép főbb szerkezeti részei . ~■szárny, 2 — számytő, 3 — szárnyvég, 4 — belépőéi, 5 — ki poci, 6 — törzs, 7 — törzsorr, 8 — vízszintes vezérsík, 9 — magas sági kormány, 10 — függőleges vezérsík, II — oldalkormány, 12 - csflrőlap, 13 — fvelőlap, 14 — zuhanáfék, 15 — csúszótalp, 16 - kerék, 17 — vezetőfülke, 18 — farokcsúszó. szilárdak, nem korrodálnak, nedvességre nem érzékenyek, nem vetemednek, könnyen javíthatók. A gép külső felülete nagyon finomra munkálható, ami a repülési tulajdonságokra nézve nagyon kedvező. HOGYAN MARAD LEVEGŐBEN A REPÜLŐGÉP? Ennek megértéséhez végezzünk él egy kísérletet. Két papírlapot tartsunk egymástól 3— 4 cm-ire és fújjunk közéjük (2. ábra). Ahelyett, hogy a lapok távolodnának egymástól, inkább közelednek. Ennek az az oka, hogy a lapok között a levegő mozgása miatt lecsökken a nyomás és Ikisébb lesz, mint a nyugvó levegőben. így o keletkező nyomáskülönbség egymás felé mozdítja a lapokat. Ez a törvény érvényesül akkor is, amikor a háztetőt lesodorja a szél (3. ábra). Meglepő adat, hogy egy 20x5 m-es tetőn 1 százalék nyomáskülönbség 10 000 kp erőt hoz létre. Hasonló jelenséget tapasz- falunk akkor, ha egy repülőgép szárnyát vizsgáljuk repülés közben (4. ábra). A szárny fölött felgyorsuló levegőben lecsökken a nyomás, mig a szárny alatt Ieilassulóban megnő. így egy felfelé ható erő keletkezik, amely ha megyegyezik a gép súlyával, képes azt a levegőben tartom. Ehhez a repülőnek természetesen valamilyen sebességgel haladnia kell, hiszen a keletkező „féllbajttóerő'' a sebességgel együtt változik. E- miatt minden gépnek van egy minimális sebessége, amellyel még a levegőben tud maradni. Ez a jelenlegi gépéknél 50-70 km/óra között mozog. A repülőgép maximális sebességét a szerkezet szilárdsága és rugalmassága korlátozza. A legnagyobb megengedett sebesség 230-300 km/óra. Sajnos, a szárnyakon és a gép törzsén keletkezik egy másik erő is az E-vel jelölt ellenállás, amely a repülőgép teljesítményét rontja. E két erő határozza meg a vitoríázórepülő gépek legfontosabb teljesít; ményadatát, a „siklószámot”. Ha egy gépnek o siklószáma például 30, akkor ez azt jelenti, hogy 1 km magasságiból 30 km távolságira tud elsiklani nyugodt időben. Jelenleg a legjobb gépek siklószáma 50-52. Még másfél év Los Angelesig Sok a tennivaló Átlépve az 1983-as év küszöbét, az olimpiász félidejéhez értünk, megkezdődött a felkészülés finise. A naptár alapján tulajdonképpen még másfél évünk van. Ennyi idő alatt számos világverseny lezajlik, ahol megfelelően tisztázódhatnak az erőviszonyok. A csapatok összetétele, az egyes versenyzők formája addig többször is változhat, alakulhat. Mire hát ez a'nagy sietség? Elég időnk van még... Nos, hát ez is egy álláspont, de nem hiszem, hogy a legcélravezetőbb. Régóta tudjuk már, hogy csodák a sportban sincsenek, igazán nagy, kiemelkedő eredményeket csak szívós, kitartó, folyamatos munkával érhet el a legtehetségesebb sportoló is. Nem lesz ez másképp Los Angelesben sem, ahol köztudottan minden eddiginél kiélezettebb küzdelem várható az érmekért, a pontokat érő helyezésekért. A MOB határozata igen magas mércét állított a magyar olimpikonok elé: Los Angelesben is törekedni kell a moszkvai eredményre, vagyis az első tíz csapat között kell végezni a magyar csapatnak. Huszonkét nyári olimpián elért eredményeink, nagyszerű olimpiai hagyományaink köteleznek erre, és természetesen a tizennyolc olimpiai sportágban kivívott helyünk, spontOláink tehetsége, az egyes sportágak jelenlegi színvonala, eddig elért eredményei, az elmúlt iévek világ- és európai szintű sportviadalain szerzett győzelmek, helyezések. A magyar sport mai helyzete alapján joggal elvárhatjuk, hogy továbbra is ottmaradjunk a világ isportélvonalqban. Ez így magától értetődő, és számos sportág helyzetét, tavalyi eredményeit tekintve reálisnak is tűnik. 1982-ben a különböző világbajnoki viadalokon 9 arany, 17 ezüst és 19 bronzérmet nyertek el a magyar versenyzők. A tizennyolc olimpiai sportágat tekintve ez a nemzetek közötti összevetésben az előkelő hetedik helyezést jelenti. Gondjaink akkor érzékelhetők, ha a hagyományos olimpiai sikerszámainkat vizsgáljuk. így a helyzet már nem olyan biztató. Amíg a kajakkenu, a vívás, a vízilabda, a női kézilabda eredményei kiemelkedőék voltak és a sport- lövésben öttusában, szabadfogású birkózásban, férfitornában is megfelelő eredmények születtek, - a súlyemelés, ökölvívás, különösen az atlétika, a szabadfogású birkózás messze elmaradt a várakozástól, korábbi eredményeitől. Stagnál az atlétika, a női torna, a férfi- kosárlabda is. Labdarúgóink nem tudták kihasználni a világ- bajnokságon ölükbe hullott lehetőséget. Mindennek okai természetesen összetettek. Nem vitás, hogy Moszkva óta több nagy sportegyéniség visszavonult, van aki tovább folytatja ugyan, de már nem a régi tűzzel és ambícióval. A víziiabdások, öttusázók, súlyemelők, birkózók közül számos kulcsember leállt, elvesztette régi önmagát. Ráadásul éppen ezekben a sportágakban akadozik az utánpótlás. A gondokat csak tetézi, hogy több sportágban vezetési, szakmai gondOkka'l küzdenek. Az olimpiai csapat végleges kialakítása tehát nem is olyan könnyű. A ponterős sportágak, versenyszámok és versenyzők skálájának szűkülése miatt bátrabban kell élni a feltörekvő utánpótlás adta lehetőségekkel, fokozottabb edzésmunkával kell és lehet betömni a réseket. Előreláthatóan 150- 200 fős csapat utazik majd Los Angelesbe. Valószínűleg soha nem volt magyar olimpiai csapatban ennyi fiatal versenyző. Csak az utazhat, aki nemzetközi versenyeken bizonyított, aki edzésmunkájával, szorgalmával, áldozatkészségével minden tekintetben kiemelkedik társai közül. Ma még természetesen korai a várható konkrét eredményekről beszélni. Labdarúgócsapatunk például még egyetlen selejtezőt sem játszott, és ha várhatóan meg is szerzi a kiutazás jogát, ma még nem ismerjük az ellenfelek erejét - bár köztudott, hogy az olimpiai labdarúgótorna ázsiója egyre inkább emelkedik. Női kézilabdacsapatunk világbajnoki második helye biztató, de ez csak növeli a budapesti vesztesek revanséhségét. Női kosárlabdázóink moszkvai negyedik'helye kötelez, de azért látni kell, hogy egész csapatra való kipróbált, tehetséges klasszisjátékosuk szülés stb. miatt most éppen talonban vain. Biztató viszont, hogy az új ötösfogatban olyan tehetséges fiatalok zárkóztak fel, mint Németh Ágnes, vagy Boksay Zsuzsa, aki 1982. évi teljesítménye alapján elnyerte Európa legjobb női ko- sarazója címet. A férfi kosarazok olimpiai szereplése még bizonytalan, azt viszont tudjuk, hogy játékerejük meg sem közelíti a korábbi olimpiákon hagyományosan jól szereplő elődeik színvonalát. Az úszás továbbra is egyoldalú, néhány fős csapatot tud kiállítani. Wladár, Vermes, Nagy, Énekes kiemelkedő tehetségek, de éppen az úszás az, ahol világszerte folyamatosan új vetélytá-rsak egész tömege jelentkezik. Ráadásul ez a sportág kényes egyensúlyon alapszik, a felkészülés, a forrná bábozás itt valóságos művészetet követel és a legkisebb hiba is fiaskóhoz vezethet. Elég ha az amerikai úszóválogatott ecuadori kudarcára utalunk. Los Angelesben még valószínűleg nem érnék be, de máris biztatóak a magyar ifjúsági úszók eredményei, akik a tavalyi ifjúsági EB-n 6 arany-, 3 ezüst- és 2 bronzérmet szereztek. A szakemberek szerint a magyar úszóktól a legjobb esetben is 1—2 dobogós és 3-4 pontot érő helyezést várhatunk - bár a mezőny kiegyensúlyozottsága, a szokatlan klíma, az időeltolódás éppen az úszóknál döntő hatással lehet a versenyformára. Los Angeles medencéiben már a döntőbe jutás is sikert jelent. Atlétáink az utóbbi időben egyáltalán nem kényeztetnek el bennünket. Az élvonal tavalyi 27 országos csúcsa és rekord- beállítása, a fedettpályás EB-n való szereplés némi reményekre jogosíthat ugyan, de ha az athéni EB-t tekintjük mércének - márpedig csakis azt tekinthetjük -, akkor nem sok sikerre számíthatunk. A magyar atlétika élvonala továbbra is csak önmaga mércéjéhez képest fejlődött valamicskét, de a nemzetközi színvonaltól mind jobban lemarad. Vissza van persze még másfél óv. 1983 az erőpróbák esztendeje lesz. Négy válogatott találkozó, a budapesti fedettpálya EB, az idén első ízben megrendezésre kerülő atlétikai VB., az Európa Kupa A csoportjának döntője után már többet mondhatunk. A vízilabdára szintén az erőviszonyok kiegyenlítődése a jellemző. A Szovjetunió, Jugoszlávia, Olaszország csapatai mellett talán még a mi csapatunk is az esélyesek szűkebb köréhez tartozik, de valamennyiünk nyomában ott van Kuka, az USA, Hollandia, az NSZK, Románia és Kína legénysége. Nagy csata várható tehát Los Angelesben a vízilabdatornán is. Birkózóinkban természetesen továbbra bízhatunk, a tavalyi fiaskók feledtetésére megvan bennünk a tehetség, szakmai tudás; óriási rutinnal, nemzetközi tekintéllyel rendelkeznek. Nálunk valóban az a legfontosabb, hogy újra helyreálljon a csapat egysége, felízzon a győzni akarás tüze, amely eddigi sikereik legfőbb tényezője volt. Hagyományosan, bár újabban nem tálcán szállítja eredményeit a magyar vívósport. A nagy széria még mindig tart, sok tapasztalt tekintélyes női és férfivívónk van szinte az összes fegyvernemben. Sikeres volt az elmúlt év is — természetes,hogy bírunk bennük. Csak hát a vívás igen összetett sport, sok a bizonytalansági tényező, sokat jelent a percnyi, sőt pillanatnyi diszpozíció, aztán a bírák, a zsűri - itt soha senki nem mehet biztosra. Mégis a moszkvaiaknál több pontot várunk vívócsapatainktól. örvendetes a másik siker- sportág, a kajak-kenuzás helyzete is. A fiatalítás, a nagyok pótlása itt sem megy simán, de jó csapattal indulhatunk Los Angeles evezőspályáin és így a pontok, helyezések sem maradhatnak el. Na és az ökölvívók? Dicső múlt és szürke, csalódásokkal terhelt jelen. A sok nemzetközi kudarc nyomán megcsappant az érdeklődés ez iránt a valaha jobb napokat látott sportág iránt. Kevés a versenyző, gyenge a bajnokság színvonala. A szakosztályok súlyos anyagi gondokkal küzdenek. Ha a münoheni világbajnokság eredményei alapján tekintünk az olimpiai szereplés elé, nem sok sikert várhatunk ökölvívóinktól. A világbajnokságon ugyanis egyetlen pontot sem szereztek, tizenkilenc ország csapata megelőzte őket. Most csak abban reménykedhetünk, hogy a végszükségben minden fa rta I éke ne rgiá j u ka t mozg ásítva a várnai EB-n megkezdik a felzárkózást és ennek alapján talán „kicsúszik" valami Los Angelesben is. 'Nagy versenynek ígérkezik a XXIII. nyári Olimpia. Ma talán még nem is a várható eredmények a fontosak, hanem a remélhető sikereket biztosító felkészülés. Szakemberek és sportolók munkája, szövetségek és sportegyesületek összefogása, a társadalom erköcsi és anyagi támogatása alapján várható csak el a MOB által kitűzött cél: a moszkvai eredmények, helyünk megőrzése a világ sportjának élvonalában. VASVARI FERENC
