Tolna Megyei Népújság, 1983. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-15 / 12. szám

1583. január 15. Vállalati és önálló munkaközösségek A mérce, a végzett munka Az MSZMP Szekszárd városi Végrehajtó Bizottsága decem­ber 17-én tárgyalta „Az új vállalati és önálló munkaközössé­gek létrejöttének és tevékenységének eddigi tapasztalatai" című vizsgálati anyagot. Ezt, valamint a vita során és a fel­szólalások alkalmából elhangzottakat használtuk fel írásunk készítésénél. A vállfáik ozási farmák bővítése olyan lépés, amely erősíti a szocialista társadalom gazdasági alapját, több területen újra megteremti az összhangot az adott színvonalú termelőerők és a termelési viszonyok között. A vállalkozási fanmák bővítését meg­előző közvetlen politikai döntés a XII. kongresszus határozata, amgly rögzítette: az illetékes szervek közgazdasági eszközökkel ösztönözzék, rugalmasabb szervezeti formákkal mozdítsák elő, hogy bővüljön a szolga itató sollt köre és javuljon minősége". Az 1982. január 1 -'töri életbe lépett, a gazdasági munkakö­zösségeikről szóló minisztertanácsi rendelet ennek a célkitűzés­nek a megvalósulását szolgálja. Az új vállalkozási formák fel­adata: tevékenységi körükben járuljanak hozzá a társadalmi szükségletek jobb kielégítéséhez. A rendelet hatályba lépése óta jelentős számban alakultak vállalati és önálló gazdasági munka- közösségek. A vállalati gazdasági munkaközösségek létrehozását elsősorban a szűk termelőkapacitással küszködő vállalatok kez­deményezték, de jelentős mértékben befolyásolták gazdaságos- sági megfontolások is. A gazdasági munkaközösségekben való részvétéit elsősorban onyaqi megfontolásból a többletjövedelem reményében kezdeményezték és vállalták a dolgozók. A munkaközösségek megalakítását szinte minden esetben késleltette a vállalatok, a vállalkozni szándékozók jogi járatlan­sága, az idevonatkozó rendéletek, jogszabályok értelmezése kö­rüli nézeteltérések. Az engedélyezési eljárásban illetékes igazga­tási szerveknél a hatásköri kérdéseket csak azután tisztázták, miután jó néhány kérelem már beérkezett. Az ügyintézők felké­szültsége, jártassága ezekben a kérdésekben legtöbb esetben alatta maradt a vállalkozásokat előkészítő közös képviselőkének. A társasági szerződés megkötéséhez és jóváhagyásához, a ké­sőbbi működéshez kötelezően előirt Okmányok beszerzése min­denki számára sok bosszúságot okozott. Ezekben a kérdésekben jelenleg is sok a gond1. A megalakulás! szándék bejelentésétől, az engedélyeztetési eljárás igen hosszadalmas, sok esetben négy­hat hónap is eltelik a cégbírósági bejegyzésig. Kedvezőbb helyzetben voltak azok a munkaközösségek, ame­lyek megalakulását az adott vállalat kezdeményezte, segítette. Ez éllsősorban a munkaközösségek megszervezésében, a vonatko­zó rendelőitek alapos ismertetésében, jogi szakmunka biztosítá­sában és a jogi képviseletben valósult meg. További segítséqet jelentett számukra a Tolna megyei Tanács Tanácsadó Szolgálata is. Gondot jelentett, hogy erről a lehetőségről sokan csak később értesültek, és így nem tudták igénybe venni. A vállalati munkaközösségek többsége a vállalattól kapja a megrendelések 60—80 százalékát, a munkavégzéshez szükséges anyag- és szerszáme'ilátást szintén a vállalat biztosítja számukra, így munkájuk könnyen figyelemmel kísérhető, ellenőrizhető. A vállalati felelősség - anyagi, munkavédelmi, erkölcsi stb. — értel­mezésében nincs nézetkülönbség. A vállalatok vezetése úgy ér­tékelte, hogy a vállalati gazdasági munkaközösségek a velük szemben támasztott igényeknek eddig jól megfeleltek. Teljesítik a vállalt határidőket, munkájuk minősége megfelel a követel­ményeknek. Találkozni azonban olyan munkaközösséggel - például a TÁÉV Csőszerelő GM -, amelynek munkáját nem igényelte a vál­lalat. Részükre nem, vagy csak kisebb megrendeléseket ad, ezért kapacitásukat más megrendelővel kötötték le. Többen felvetet­ték, hogy az ilyen külső munkavállalás esetén a vállalati gépek, berendezések használati díját méltánytalanul magas áron álla­pítják meg számukra. Ilyen esetben előfordul nézetkülönbség és vita a vállalati felelősség értelmezésében is egyes kérdésekben, így a munkavédelemiben, a társadalmi tulajdon védelmében, rak­tári ügyeletben. Éppen ezért néhány munkaközösség saját eszköz­tár kialakítására törekszik, jövedelmük egy jelentős részét erre tartalékolják. Ez a kényelmetlen helyzet felvetette eqyeseknél már a későbbi önállósodás gondolatát is. Az önállósodási törekvések megvalósításához jelentősebb mértékű adókedvezményt szeretné­nek majd kapni. Anyagi számításaikat mind a vállalod!!, mind az önálló gaz­dasági munkaiközösségi tagók várakozásuknak megfelelően — néha azon túl is — megtalálták eddig. A hivatalos vállalati, er­kölcsi megítélésük jó. Több helyütt tapasztalható, hogy kívül­állók, de a közeli munkatársak egy része is irigykedve, fenntar­tással viselkednek velük szemben. Megjegyzéseket tesznek anya­giasságukra, a többietihunka vállalásának céljára, a munkavég­zés módjára. Kiélezetten ítélik -meg a többletjövedelemből adó­dó megélhetési különbözőségeket. A dolgozók között főleg a jö­vedelmek nagyságáról esik szó, a végzett munka mennyiségéről már sokkal kevesebbet beszélnek, pedig ennek kellene igazán mércének lennie. Több munkaközösségnél a havi túlmunka eléri tagonként a 120—150 óráit is. Ez a leterhelés hosszabb távon nem tartható. Az így ledolgozható munkaidő felső határát 80-100 óra körül látják többen is elfogadhatónak. Az ötnapos munkahét nagy vívmá­nyunk, de a kisvállalkozók gyakorlatilag inem élnek ezzel a lehe­tőséggel. A gazdasági munkaközösségek tagjainak jelentős része szabad idővel egyáltalán nem, vagy csak igen korlátozott mér­tékben rendelkezik. Ennek oka az indulás körülményéiben, a vál­lalkozás sikerességének minden áron való bizonyításában jelöl­hető meg. A gazdasági munkaközösségek hatása az adott vállalat, gaz­dálkodó egység életére, tevékenységére a konkrét termelési fel­adatok ellátásának oldaláról nézve jó, segíti a vállalatokat a fel­adatok végrehajtásában. A munkafegyelem, munkahelyi légkör tekintetében nincs olyan tapasztalat, amely jelentősebb ellent- mandásdkat, vagy fegyelemsértéseket foglalna magában. Mind­ezek mellett gondot jelent mindkét fél számára, hogy az ügy­intézés, munka előkészítés egy részét csók a hivatalos munkaidő terhére lőhet ellátni. Ennék okát elsősorban az adott üzem mun­karendjében és a vállalathoz tartozás egyéb összefüggéseiben látják. Több gazdasági vezető tervezi, hogy az eddig eltelt időszak tapasztalatai alapján átvizsgálják a munkaközösségek és a vál­lalat munkakapcsolatát: az együttműködés kialakult rendjét, a megállapodások tartalmát, a imurtkamegnendélések elosztását és az árajánlatok elbírálását. Több gazdasági egység vezetése tervezi, hogy az egyes munkaközösségek működési körülményéit jobban körülihatárolja, szigorítja, vagy esötleg működési engedélyét vissza is vonja. így várható, hogy egyes gazdasági munkaközösségék átrendeződ­nek, vagy újjáalakulnak, jobbon igazodva a helyi követelmé­nyekhez, működési lehetőségekhez. ^ÉPÜJSÁG 7 Verset kaptunk ajándékba Könyvekről, életről, boldogságról Egyik-másikat most is tudom még. Igaz, sokszor kellett el­mondani a irokongyerekeknek... Két férfikollégám feje egyre mélyebbre kókad a beszélgetés kialakultén, csak .Loncika, Ge- lencsérné küldözi biztató mo­solyát Hangonyi néni felé. Az élet? Hát az bizony meg­próbálja azt, aki csaknem egy szál magára marad., Minden lassabban megy, nagy pihe­nőkkel. De azért az mégis ál­dás, ha el tudja látni magát az ember lánya. Az eltartókkal pénzben egyezett, adják a ha­vi 600 forintot. A földje után dukáló összeg 1600 forint. Ke­véske. Akkor is az, ha egy csir­kecomb elegendő három evés­re. Az orvo's eljön hetente, mi­óta Hangonyi néni nem tud el­menni a rendelőbe egyedül. Az havi 400. Van egy szomszéd- asszony, aki hetente kétszer bevásárol, az havi 200 forint kiadás. Akkor még a mosatás, a villany, a tüzelő, a gyógy­szerek . .■¥» * Karácsonyikor? Mint máskor is, egyedül volt a könyvekkel, televízióval, rádióval, az emlé­keivel. A kevés természetes fényt kapó udvari szobácska falán festmények, fotók, olajnyoma­tok. Vallásos és történelmi tár- qyúak. A szekrény takarásában a falon, üveg alatt a megőrzött menyasszonyi koszorú. Az ágy­ból látni lehet akkor is, ha az olvasólámpák — kettő van — nem arra vetik a fényt. — Voltak nálam az ünnepek alatt vagy tízen. Az igen jól­esett. Maguk is eljöhetnének máskor is. Beszélgetni. Kínáltotunk almával, hogy „van ám o kamrában". A ver­set választjuk és előbb bizony­talan, majd egyre biztosabb hangon felcsendül. „Emelkedik a nap már a hegyek fölé ... Kelj föl párnáidról, özvegy Pókainé! Tárogató harson, tenger nép az utcán: Szentpáli csatából jő Bátihori István ... összenézünk, aztán a pillan­tások ismét kerülgetni kezdik egymást, mint annyiszor már eddig, a torokszorítóan föleme­lő vagy elszomorító percekben. Egy helyen vált prózára a ver­ses beszéd, de elhangzik végül a huszonkét strófás vers, amíit Takier Tériké 10 éves korában, az évzáró vizsgára tanult meg. Egyikünk se kérdezi, hogy kli írta a verset, pedig nem Arany János, ahogy a mi sokkal fia­talabb emlékezetünk véli, ha­nem Gyulai Pál. KoSsuth imája is felmondatik egy történelmi képhez fűződő családi emlékék kapcsán. A Takter család feje mély Kossuth-tiszteletérői is ne­vezetes polgára volt a régi Szekszárdnak. * Hol hömpölyög, hol meg csak csörgedez a beszélgetés, amikor már a világ dolgairól, a mai írókról esik szó, akik kö­zül Hangonyi néni csak kevés­sel kötött olyan hívséges szö­vetséget, mint a romantikus Jókaiival, a komolyat is tréfál­kozva mesélő Mikszáfh-tal. Fia­talabbik kollégám — aki eddig legtöbbet hallgatóit — kérdez: — Van boldogság? Mii a bol­dogság ? Hangonyi néni feleli, hogy már hogyne volna. Szeressük egymást! Az a boldogság. Meg a jaj, baj nélküli napok. A ki­csike örömök, aminek a meglá­tásához úgy látszik, egyre in­kább öreg szempár kell... Hát így ... Nemcsak verset kaptunk ajándékba váratlan látogatókként, hanem megta- nufnivatót is, a Bem utca 7- bén. LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: CZAKÓ SÁNDOR Egy híján harminc 70 év fe­letti beiratkozott olvasója van a székhelyén városi feladóto­kat is ellátó megyei könyvtár­nak. A férfiolvasók között 97 évével Gerőfi Henrik a „korel­nök", a nők között betöltött 90, évével Hangonyi Lajosné, Tak- ler Teréz, Szekszárd, Bem utca 7. szám alatti lakos. Ö jóval azelőtt kötötte az életét olva­sóként a könyvtárhoz, mielőtt „felépült az új". S másfél évti- zele még nemcsak magának: vitte az olvasnivalót — főként a magyar klasszikusokat —, hanem második férjének is, aki lakatosmester volt, amikor fe­leségül vette „a Takier lányt". Ismert és jó csengése van a lánykori névnek még ma is a szekszárdi tükék körében. De arra már kevesen emlékezhet­nek Teri nénin kívül, hogy első házasságának öt év után az el­ső világháború vetett véget. Ké kisfiával pedig a morbus hungáricus, a tbc végzett. Har­minc esztendős volt, amikor igent mondott Hangonyi Lajos­nak, akiről az volt megírva b sors könyvében, hogy előbb tá­vozzék az élők sorából. A töré­keny kis öregasszonyra tizenöt évvel ezelőtt szakadt rá o má­sodik özvegység, s ki tudja biztosan, mi máis segíti élni, ha nem a betűk? * Kéretlenül, váratlanul állítot­tunk be hozzá minap a könyv­tár egyik munkatársának, Ge­lencsér Jánosáénak a kíséreté­ben, négyen is, nyomban ebéd után. A szoba-konyha, kamrás udvari házrész konyhájában ott volt még a mosogatni való edény. A szobában, a kályha és sublót között az a szék, amit mostanában egyre többször kell már megpihenésre használ ni. Pár esztendővel ezelőtt még szép csöndeskén elballagott Hangonyi néni a könyvtárba, már csak a beszélgetés kedvé­ért is. Újabban akkor jön, ha van, aki odáig elviszi autóval. A nyáron — alighanem azért, mert létezik egy olyan jó szel­lem az emberek életét meg ron­tó sok rossz mellett — éppen a 90. születésnapján toppant be a rokonaivá fogadott könyvtá­rosokhoz és pityergés lett ebből — Ugye, ezt tetszett kérni, Hangonyi néni? Felfénylő mosoly és bólintás, és Jókai: Akik kétszer halnak meg c. kétkötetes regénye bz asztalra kerül. Közel egy kis vázába állított fenyőgallyhoz, amit tűlevél már alig, csak pár szem szaloncukor ékesít. Meg­tudjuk aztán, hogy a Takier családban — lévén a család­fő magát igen szorgalmasain művelő polgárember — mindig fontos szerepük volt a könyvek­nek, az írott, szónok. így hát dehogy számított bűnnek az ol­vasás és elvesztegetett időnek, amit orra szántak. — Én örök életemben sokat olvastam. Jókait, Mikszáthöt, Gárdonyit. Ezeket szerettem a legjobban. Meg a verseket. Szeressük egymást, az a boldogság ......Elitéit fiáért könyörög az anya .. V alamikor itt volt anyám szőleje a látogatásból. Családi köszön­tésnél is különbet rögtönöztek a „lányok". Szóval, oka van annak, hogy Hangonyi néni nem kérdezte, kik vagyunk, mi célból jöttünk. Tisztes távolbon tartva a dühös házőrzőket, te­relt bennünket a- lakrészébe. Mi meg áldottuk a szerencsén­ket, hogy akkoro lármát csap­tak a hamis, ebecskék, mert a kapucsengő az utcafronton lé­vő lakásban szól. Azoknál, akik­kel vendéglátónk eltartási szer­ződést kötött.

Next

/
Thumbnails
Contents