Tolna Megyei Népújság, 1982. december (32. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-10 / 290. szám
1982. december 10. KÉPÚJSÁG A tanácstagi csoportok felelőssége Lássanak túl a faluhatárokon Jó bőr a simontornyai... Minden technológiát a kísérleti műhelyben próbálnak ki. Lam- pert Oszkár és Gereny András ellenőrzi a vegyszer minőségét. KÖZÖS községi tanács. Meglehet, ez a kifejezés sokak számára még kicsit idegenül hangzik, de tény, hogy országszerte egyre több helyen már a mindennapok gyakorlatában ismerkednek ezzel a viszonylag új közigazgatási formával az emberek. A kisebb falvak igazgatási szövetségét kezdetben az érintettek döntő többsége helyes, szükséges lépésnek tartotta. Azok a kisközségek, amelyek korábban már évek óta nem tudtak ötről hatra jutni a fejlesztésben, az útépítésben, a vezetékes vízhálózat bővítésében — a falvak társulásától a tanács anyagi alapjainak növekedését, a legégetőbb gondok mihamarabbi megoldását várták. Mivel a várakozásokat az új igazgatási szervezeti forma nem tudta - teqyük hozzá: reálisan nem is tudhatta - maradéktalanul kielégíteni, sok helyen az ellentétes végletbe csapott át a hangulat. Az összevonások remélt előnyeit alig-alig tapasztaló helyi lakosság egvre inkább annak hátrányairól kezdett beszélni. Mire volt jó - hangoztatták sokan — hogy elköltözött a faluból a tanács, hiszen így az embereknek mindenféle csip-csup üggyel a székhelyközségbe kell utazniok. A körzetesítések következtében ott összpontosul az eaészség- üqy, kereskedelmi ellátás, az oktatás, előbb-utóbb oda költözik a falusi értelmiség, oda koncentrálódnak a fejlesztések, az úgynevezett társult községek tehát teljesen elsorvadnak, magukra maradnak. Valóban reálisnak látszott ez a veszély, a gyakorlati tapasztalatok azonban egyre több helyen mégis mást mutatnak. Azt igazolják, hoqv igenis lehet, van jövője a falvak társulásának mindenki kölcsönös megelégedésére. SENKI SEM vitatja: bizonyos szakosodásra, differenciált fejlesztésre minden településcsoportnak szüksége van. Nem lehet minden egyes kisközségben színvonalas ügyintézést, szakorvosi ellátást, kereskedelmi hálózatot és oktatási feltételeket biztosítani - ez eayszerüen képtelenség lenne. De meg lehet találni a módját annak, hoay a meqfelelő szintű alapellátás mellett egv bizonyos körzeten belül az emberek többsége valamennyi fontosabb igényét kielégíthesse. Éppen ezt a célt tűzték maguk elé a községtársulások, a közös tanácsok. Hogy a fej-/ lesztéseknél tovább lássanak a faluhatároknál, hogv eqyüttes erővel próbálianak gondoskodni a lakossági szükséaletek minél iobb kielégítéséről. Sok múlik persze az eayes társközségek tanácstagi csoAz ÉMEXPORT fővállaJikozó vállalat és az osztrák Hoíman- Maculan építőipari vállalat képviselői Budapesten együttműködési megá'Matpodáist kötöttek. A megállapodás céljai, hogy főiként 'harmadik piaci építési megbízások elnyerésében és teljesítésében működjenek együtt. Az osztrák cég — amely egyebek között részt vett a bécsi ENSZ-város és az új Duna-híd építésében — jelenleg elsősorban a fejlődő országokban véA szokottnál csaknem két héttel hosszabb idény után befejezték ez évi munkájukat, s a kikötőbe tértek a velencei-tavi kotróhajók. A három úszó üzem Velencén, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság karbantartóit, a téli felújítást várja1. Március óta a kotrók csaknem hatszázezer köbméter iszapot szippantották ki a tóból, Diny- nyés és Gárdony térségében, valamint az északi porton. A munkálatokra a víz minőségének, s a tó jelenlegi állapotának véportjain is. Azon, hogy ezek mennyire tudják ténylegesen képviselni választóik érdekeit a közös tanács döntéseinek meghozatalában, illetve a határozatok végrehajtásában. Helyesnek tűnik például az a gyakorlat, hogy a társközség tanácstagi csoportjának vezetője egyben a közös tanács elnökhelyettese is, aki így tisztségénél fogva eleve megkülönböztetett helyzetben van. AZ ÖNÁLLÓ tanács nélkül maradt községekben a tanácstagi csoportok a falusi közélet kulcstényezői. Vagy ha még nem azok, azzá kell lenniük. Tevékenységük nem szűkülhet le arra, hogy a közös tanácsban saját településük érdekeit megfelelően képviseljék. Szükség van egy olyan munkamegosztás kialakítására is, amelynek keretében bizonyos önállósággal rendelkeznek. Ehhez a közös tanács költségvetésén belül akár még elkülönített anyagi alapot is kaphatnak. Ennek igen nagy szerepe lehet tekintélyük növelésében, a társadalmi munkák szervezésében és egy sor más területen is. Rendkívül fontos hangsúlyozni a tanácstagi csoportok felelősségét a helyi lakosság megfelelő ellátásáért, jó közérzetéért. Ez sokszor csak apróságokon múlik. Ha jól megszervezik például a faluban a tanácsi ki- rendeltség munkáját, az sok felesleqes bosszúságot előzhet meg. Nem kell az állampolgároknak a székhelyközségbe, a városba utazniuk, ha itt helyben összegyűjti kérelmeiket, beadványaikat, s azokat együtt viszik a felettes hatóságokhoz. Oda, ahol a gyors és szakszerű ügyintézés minden feltétele biztosítva van. Nagyon lényeges az is, hogy a helyi tanácstagok mindennapos, élő kapcsolatot tartsanak választóikkal, rendszeresen tájékoztassák őket nemcsak a közös tanács döntéseiről, hanem azokról a kérdésekről is, amelyekben majd ezután kell még dönteni. Csakis az ilyen véleménycseréktől, az előzetes megbeszélésektől várható, hogy a lakosság valóban beavatottnak érezze rnaaát. SOKAT HALLUNK manapság az államigazqatás szervezetének, módszereinek korszerűsítéséről. Ennek egyik formája a közös községi tanácsok létrehozása is. Ezzel az úi szervezeti formával a tanácsok látszólag távolabb kerülnek a lakosságtól. A tényleges cél azonban ennek éppen az ellenkezője. Vagyis az, hogy a tanácstagok aktivitásának fokozásával a testület minden eddiginél jobban kapcsolia be az embereket a közösséqi élet áramkörébe, hoav róluk ne nélkülük.^ hanem velük egviitt döntsenek. DEÁK ANDRÁS géz nagy munkát. Az együttműködési megállapodás bécsi székhellyel olyan közös vegyesvállalat alapítását tervezik, amely széles körű építési piackutatást végez, a megbízásaik elnyeréséire közös ajánatokat tesz, megszervezi az építési feladat teljesítésének vállalati, ipari hátterét, és közreműködik a munkák finanszírozásában is. Elsőként Algériában, Irakban és Egyiptomban készítenek elő közös vállalkozó sokat. kotróhajók delme érdekében van szükség. A több mint két évtizede megkezdett munkálatok eredményeként eltávoillították már a medret borító lágy iszaprétegnek több minit a felét. A rendszeres kotrási munka eredménye az is, hogy viszonylag rövid idő alatt — nem egészen huszonöt év alatt — egy osztállyal javult a Velencei-tó vízének minősége, s a tó KGST-szaibványok szerinti negyedik osztályból! a harmadikba lépett elő. Nem győzik hangsúlyozni Si- montornyán a bőrgyárban, hogy három-négy éve hosszú távon gondolkodnak. S a mai eredmények a tegnapban gyökereznek. Egy kis múltidézés. A simontornyai bőrgyár rekonstrukcióját, állami nagyberuházásként 1979 végén fejezték be, 500 millió forintot költöttek a gyárra. Az természetes, hogy ennek a pénznek meg kell térülnie, sőt, olyan terhet ró a gyárra, hogy évente, ha törik, ha szakad 60— 80 millió forint nyereséget kell elérniök ahhoz, hogy tudják törleszteni az adósságot. Egy-két jellemző számadat a múltból és a mából: 1977-ben 63 ezer forint volt a nyereség, 1978- ban 17,5 millió a veszteség, 1979-ben 700 ezer nyereség, 1980-ban 67 millió nyereség, 1981-ben 80 millió nyereség és az idei évben elérik a 109 millió forint nyereséget. A feldolgozott bőr mennyisége: 1979- ben 3,3 millió négyzetméter, 1980-ban 2,6 millió négyzet- méter, 1981-ben és 1982-ben 2,8 millió négyzetméter. A létszám alakulása: 1979-ben 1544- en, 1980-ban 1470-en, 1981-ben 1444-en és 1982-ben az első félévben 1429-en dolgoztak a gyárban. A fenti számadatokból kitűnik, hogy 1980-tól egyenletesen nő az eredmény a gyárban, ugyanakkor folyamatosan csökken a létszám, s a feldolgozott bőr mennyisége is, 1979-hez viszonyítva. Azt nem mutatják a számok, hogy ebben az időszakban jelentős áremelések voltak, azt sem, hogy a gazdasági szabályzók erőteljesen szigorodtak. A bőrgyáriaknak, amikor hosszú távú tervezésről beszélnek, igazuk van. összefoglalni a következőképpen lehetne az eredményeiket: felülvizsgálták a termékstruktúrát, korszerűsítették a termékeiket. Ez azt jelenti, hogy a gazdaságtalan terméket vagy nem gyártották tovább, vagy korszerűbb technológiával magasabb értékű bőrt hoztak létre. Fő jellemzőjük lett a rugalmasság. Az utóbbi időben a cipőiparra jellemző volt, hogy a meglévő szerződéseket is módosították év közben. Erre pedig csak úgy lehetett válaszolni, hogy a gyár szervezetei rugalmasan reagáltak. A következő jellemző: személyes kapcsolatokat kialakítani a feldolgozóiparban dolgozókkal. Korábban adminisztratív úton tárgyaltak - levél ment, levél jött -, ma már csak úgy lehetséges, hogy minden gazdálkodó egység, osztály személyes kapcsolatokat tart fenn a cipőipariakkal. Erre egy példa: A Tisza Cipőgyár félévenként 450—500 ezer négyzetméter bőrt rendel Simontornyáról. Mindenképpen az igényeikhez kellett igazodni. Fontos megállapítás az is, hogy eljutott odáig a gyár kollektívája, hogy az elmúlt időszak nehézségeit nem a külső tényezőkben keresték. Nem tartották istencsapásának a gazdasági szabályozókat, azok tőlük függetlenek, tehát változtatni sem lehet rajtuk. Ebből következett, hogy a belső tartalékokat kellett feltárni. A jelszó valahogy így hangzott: „Ha mi magunk - 1400-an - nem tudunk kimozdulni, akkor senki sem fog segíteni rajtunk!" MEGVÁLTOZOTT A NYERSBŐRPIAC Az általánosságok után - habár azok is fontosak - nézzünk egyes konkrét intézkedéseket és azok hatásait. A simontornyai gyár nyersbőrszükségletének jelentős részét importálja. Az utóbbi években emelkedett az alapanyag ára. Korábban nagy mennyiségű nyers bőrt importáltak Holan- diából. Ez a bőr kitűnő minőségű és még kitűnőbb készárut lehet belőle készíteni. A holland nyers bőrből készült bőr keresett a piacon. Természetesen jelentősen emelkedett a holland nyers bőr ára. Olyannyira, hogy a készáru árában ezt az összeget már nem lehetett érvényesíteni. Ebből következett, hogy olyan területről kell importálni, ahol olcsóbb árak vannak. Az ausztrál piac felé néztek. 1982-ben már csak innét hoztak be alapanyagot. Csakhogy Ausztráliában a szarvasmarha-tenyésztés rideg- tartású, ami azt is jelenti, hogy a szarvasmarhák bőre nem a legmegfelelőbb, mivel azon külsérelmi nyomok vannak. így kettős feladatot kellett megoldaniuk a gyár fejlesztő és kereskedő kollektíváinak. El kellett fogadtatni a feldolgozó iparral ezt a bőrt. Ugyanakkor azt is, hogy a rendelésállomány nagy része - 35 százalék - bar- kásbőr legyen. Ennek értéke nagyobb — 700 forint négyzetmétere —, mivel a korrigált marhabőr ára 550 forint körül van. Mindezek sikert hoztak, s a gyár eredményeinek jelentős részét képezték. Azt tudnunk kell, hogy a készbőr árának 60 százaléka a nyers bőré. Ezen a Jövőre kerül a piacra a puha tapintású korrigált marhabőr téren lehet milliókat megtakarítani. S itt jelentkezik a személyes kapcsolatok jelentősége. A piac — a cipőgyárak - elfogadták a simontornyaiak bőreit. Az előbbiekkel szoros kapcsolatban van a vegyianyag-fel- használás. A simontornyaiak évente 120 millió forint értékben importáltak kikészítéshez szükséges anyagokat. Ez a költségek mintegy 15 százaléka, tehát jelentős mennyiség. Tény, hogy a bőrgyártásban a tőkés piacon voltak és vannak a legalkalmasabb vegyi anyagok. De azt is leírhatjuk, hogy az utóbbi időben fejlődött a hazai ipar is ezen a téren. Ebből következik, hogy 1982-ben közel 30 millió forintnak megfelelő valutát tudtak megspórolni azzal, hogy hazai vegyi anyagot használtak fel. Könnyű dolgunk lenne, ha kijelenthetnénk, hogy ez csak elhatározás kérdése volt. Például megpróbálták a hazai zsírokkal helyettesíteni a tőkés importot. De, sajnos a bőr minősége így nem érte el a várt minőséget. Tehát a technológiába kellett jelentős változásokat vinni. KI RENDELKEZIK AZ INFORMÁCIÓVAL Az előbbiekből is látszik, hogy jelentős feladatot kellett megoldaniuk a gyártmányfejlesztőknek, ugyanakkor a kereskedők is nagy lecke előtt álltak. A korábbi években külön létezett gyártmányfejlesztés és külön dolgoztak a kereskedelmi dolgozók is. Most is két külön egység, de mégis közös feladatot oldanak meg. Egyébként ez jellemző a vállalat többi gazdálkodó egységére is. A belső információáramlás jelentősen javult. De most csak a gyártmányfejlesztésről és a kereskedelemről beszélünk. Egyértelmű, hogy a piac minden rezdülését a kereskedelmi munkát végzőknek kell érzékelni. Az ő információik alapján kell dolgozni a fejlesztőknek. Az első, a legfontosabb feladat, amit megoldottak, hogy létrehozták 1981- ben a bőrstúdiót. Évente két alkalommal meghívják a cipőgyárak, a szövetkezetek kereskedelmi szakembereit és modellőreit. Az idei évtől pedig már jelen vannak ezeken a bemutatókon a nagykereskedelmi vállalatok képviselői is. így létrehozták alapanyaggyártó, a feldolgozóipar és a kereskedelem hármas egységét. Ezek alapján készült a gyárban a gyöngycsalád, amelyet a kereskedők igénye szerint készítettek el a gyártmányfejlesztők. Ilyen formában került sor a korrigált bőrökön való változtatásra. A feldolgozóipar az alacsonyabb árfekvésű terméket igényli, de szeretnék, ha annak használhatósági paraméterei egyre inkább hasonlítanának a barkós bőrhöz. Ennek alapján kísérletezték ki a megfelelő puhaságé, korrigált bőr technológiáját. Ebből már 1983-ban jelentős mennyiséget tudnak gyártani. Fontos feladatot jelentett a munkavédelmi bőrök gyártásának korszerűsítése. A SZOT Munkavédelmi Kutató Intézetének segítségével ezen a téren is tudtak eredményt elérni. Beszélni kell még a kísérletekről is. Tudják Simontornyán, hogy az import nyersbőr-behozatal egyre inkább szűkül. Tehát olyan alapanyagot kell találni, amelyből gazdaságosan lehet készárut előállítani. így készítettek technológiát a nyúl, a szarvas, az őz, a teve, a rénszarvas, sőt a kékróka bőrének feldolgozására. Ezekből jelenleg nem gyártanak nagy meny- nyiséget, de a jövő szempontjából - ami megint a hosszú távú gondolkodást jelenti - szükséges tartalékot képezni. VANNAK MÉG TARTALÉKOK A számok tükrében.könnyen lehetséges, hogy sokan megelégednek a vállalat tevékenységével, a megelégedettség nem jó vért szül. Túlzott nyugodtságot, biztonságot teremthet. Ez ellen a gyár vezetői mindig fellépnek, azért, hogy később is lábon tudjanak maradni. Arra már nincs lehetőség, hogy látványos eredményeket érjenek el. Hiszen az alapanyagon, a vegyi anyagokon már nem lehet tovább spórolni. Ennek ellenére nagy tartalékok rejlenek gyárkapun belül. S a jelszó továbbra is csak az maradhat: ,,A külső tényezőkön nem változtathatunk, az eredmények a gyárkapun belül születnek”. HAZAFI JÓZSEF Fotó: GOTTVALD KAROLY Kikötőben a Együttműködés, harmadik piacon A nyers bőr jobb feldolgozása érdekében az idén egy új ázó meszes műhelyt hoztak létre
