Tolna Megyei Népújság, 1982. december (32. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-05 / 286. szám
AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXII. évfolyam, 286. szám. ARA: 1,40 Ft 1982. december 5., vasárnap. Mai számunkból FÉSZEKRAKÓK PÉCSETT (3. old.) SEBÉSZETI MÜSZERKÉSZÍTÉS A SZÁZADFORDULÓN (4. old.) NEUROTIKUS GYERMEKEK (5. old.) A TENISZSPORTÁG HELYZETE MEGYÉNKBEN {6. old.) IREGSZEMCSE ÉBREDÉSE (3. old.) Nem kampányfeladat Háromezer dolgozónak kenyeret adó vállalat vezetőjének kesergését hallgattam a minap. Éveken keresztül a kipipálandó feladatok között szerepelt náluk az energiatakarékosság. Országos programról lévén szó, illendően tervezték a megawattok, kilokalóriák szolid csökkenését, és a szocialista brigádok értékelésénél ostorozták azokat, akik - legalább egy két vállalás erejéig - nem emlékeztek meg erről a brigád naplójában. Mégis — hangzott az önkritikus érvelés — lényegében egyetlen tételre figyeltek igazán: arra, hogy legyen elegendő energia a termeléshez. Az már elsikkadt a szempontok sokaságában, hogy mindez mekkora költséget jelent évről évre. Azóta nagyot fordult az élet. Ha rosszul sáfárkodnak az energiával, a nyereségük kerül veszélybe. Csak éppen későn ébredtek - állapítja meg az igazgató. Hiába az előrelátó tervezés, a tilalmi táblák, több évtizedes pazarló szemléletmódon kell áttörnie az újnak. És ez bizony nem megy máról holnapra. y A gond - úgy tűnik — országszerte hasonló. Későn ocsúdtunk. Hiszen 1978-ig, amikor is a párt Politikai Bizottságának határozata nyomán végre elkészült az átfogó energiagazdálkodási program, évente több mint öt százalékkal növekedett a? ország energiafogyasztása. Hibás volt tehát a prognózis, ami az immár kilenc esztendeje bekövetkezett első olajárrobbanás következményeit átmenetieknek, gazdaságunkat kevésbé érintőnek tekintette. Nem csekély teher hárult e megkésettség miatt a honi gazdaságra. Az átfogó intézkedések szokottnál gyorsabb ütemű megvalósítására volt szükség. Azaz: ismét nélkülözhetetlen lett a korábban mesterségesen visszafogott hazai széntermelés, és a méregdrága olaj helyettesítése a lehetőségeink szerint földgázzal, majd atomenergiával. A szerkezet gyökeres átalakításának együtt kell járnia egy mindenre kiterjedő takarékossági programmal. Mindezt olyan időszakban, amikor szerte a világon tovább drágultak az energiahordozók. Az eredmények más korszakban, más körülmények között megelégedésre adtak volna okot. A tüzelésre felhasznált kőolaj mennyisége 1978-hoz képest évenként kétmillió tonnával csökkent. Tavalyig eljutottunk oda, hogy a bruttó termelés 2,3 százalékos növekedése mellett az energiafelhasználás szerény mértékben tovább csökkent az országban. Mégis, az elmúlt évben a kormány gazdasági bizottsága a program végrehajtásának gyorsításáról határozott. Erre szorították a körülmények. Nevezetesen az energiahordozók árának szinte már számon sem tarthatóan sokadik emelkedése, és a hazai hiányosságok. Például az, hogy a bányászat - az évekig tartó „tetszhalál” állapotából újjáéledve - nem készülhetett fel kellőképpen a minőségi széntermelésre-, tehát a szén dúsítására, nemesítésére, a brikettgyártásra. A ta- j karékossági mozgalmat is túl kell lendíteni a kezdeti sike- | rek mellett tapasztalható, helyenkénti ötletnélküliségen, for- | maiizmuson. Ma már túl vagyunk azon, hogy évek mulasztásának pót- lását sikerként könyveljük el. Pár éve akadt például vállalat, ahol az elhanyagolt kazánok rendbe tételét, felújítását - aminek nyomán persze csökkentek a fűtési költségek — mint valami vívmányt, úgy értékelték, és prémium ütötte a markát azoknak, akik pedig legalább is figyelmeztetést ér- I demeltek volna a munkaköri kötelességük korábbi elmu- f lasztásáért. Ez az időszak elmúlt. A vállalatokat a szükség | rákényszerítette a költségérzékenységre. A jelek szerint az I energiatakarékosság extenzív éveiről múlt időben beszélhe- t tünk. A továbblépéshez viszont — a szemléletmód változásán, E és az ötleteken kívül - pénz is kell . . . Nem forrásnövelő í lassan megtérülő beruházásokra gondolok, hanem olyanok- I ra, amelyek a technológia átalakításával, vagy a meglévő I technika korszerűsítésével két-három év elteltével hasznot | hajtanak. Ma örvendetes módon a VI. ötéves tervidőszak :• végéig 30 milliárd forintot költ erre az ország. A tetemes f összeg felét a vállalatok kapják, méghozzá pályázat során, 1 versenyeztetve a beérkező javaslatokat. Marad azonban f még egy fehér foltja az energiatakarékosságnak. Ez a vesz- I teségek feltárása, a sok helyütt egyelőre csak beszámolók- | ban, jelentésekben emlegetett rejtett tartalékok meglelése. F Főként a folyamatosság hiányzik, hiszen azt, ami nem szúr | szemet, aminek felderítéséhez esetleg az átlagos szakmai | ismeret kevés, nem lehet akciókkal, kampányszerűen fel- I színre hozni. Arról a merevségről nem is szólva, hogy egy | százezres értékű mérőműszer beszerzése egyelőre sokhelyütt jj beruházásnak számít, és így a „nincs rá pénz” kategóriájába i kerül. Annyi bizonyos: országos, átfogó, évekre tervszerűen mun- t kát adó program birtokában gazdálkodunk az energiával. 1 A megvalósításhoz azonban senki sem várhatja „felülről” | a döntéseket. Kollektív bölcsességre van szükség. G. L. F. Megyei szövetkezetpolitikai vetélkedő Közel félezer ipari szövetkezeti dolgozót - főleg szocialista brigádtagokat - mozgatott meg a közművelődési 'hónap keretében rendezett vetélkedősorozat, amelynek megyei döntőjét rendezték meg a hét végén a megyei művelődési központ márványtermében, a területi döntőkön legjobban szerepelt tiz csapat részvételével. Sokoldalú tudást követeltek meg — 'és tételeztek fel - az egyes fordulók kérdései. „Indulásként" párosították a csapatokat, mindegyiknek a „párját", illetve annak szövetkezetét kellett bemutatnia, színes tablón és szóval. Utána általános szövetkezetpolitikai kérdésekre kellett válaszolni, majd az irodalom és művészet kérdései következtek, utána totószelvény, melynek kitöltésével a Szovjetunió ismeretéről adtak számot a csapatok. (Ismerni kellett — mégpedig alaposan - a megye ipari szövetkezeti mozgalmának helyzetét, fejlődését, de országos adatokat is, ugyanakkor tájékozottnak Jenni a napi kül- és belpolitikai kérdésekben. Váltakozó szerencsével folyt a versengés. A harmadik fordulóig a Dunaföldvári Fa- és Építőipari Szövetkezet csapata vezetett a pontversenyben, majd „lekörözte” előbb a Bonyhádi Ruházati, utána a: dombóvári Unió f., végül a „Földvár" Gumiipari Szövetkezet. A végeredméhy: első a dunaföldvári, második a dombóvári Unió I., harmadik a Bonyhádi Ruházati lett. Fodor Tibor KISZÖV-elnök, a zsűri elnöke adta át a jutalmakat az első három helyezettnek. Németh né Böhm [Edit, az OKISZ munka ■■ társa az OKISZ különdiját nyújtotta át a dombóvári Unió szövetkezeti bizottságának. A szövetkezetből ugyanis két csapat jutott be a döntőbe, ezt illette az elismerés. Hazánkba érkezett Anisz Hasszán Jehia Az MSZMP Központi Bizottságának meghívására szombaton hazánkba érkezett Anisz Hosz- szán Jehia, a Jemeni Szocialista Pórt Központi Bizottságának titkára, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság miniszterei. nök-helyettese. A vendéget a Ferihegyi repülőtéren Nagy Gábor, az MSZMP KB külügyi ősz tályának helyettes vezetője fogadta. Ünnepi ülés - Moszkvában Moszkvában 1982. december 21-én a Szovjetunió megalakulásának hatvanadik évfordulója alkalmából ünnepi ülést tart a Szovjetunió Kommunista Pártjó- nak Központi Bizottsága, a Szov. jetunió Legfelsőbb Tanácsa, va. íamint az OSZSZSZK Legfelsőbb Tanácsa — jelentették be szombaton a szovjet fővárosban. Elfogadták Kína új alkotmányát Szombat délután Pekingben az V. Országos Népi Gyűlés 5. ülésszakán 3037 igen szavazattal és három tartózkodással elfogadták a Kinai Népköztársaság negyedik alkotmányát. Különleges kémény a szekszárdi ■ r ■ r fr?*" ** * rE kórház futomuvenel A Tolna megyei Tanács szekszárdi kórházánál a terveknek megfelelően folyik a korszerűsítés. Jelenleg a legfontosabb munka a hőerőmű építése. Ez adja majd a meleg vizet, a fűtési energiát. Három nagy kazánt szerelnek éppen, a csarnokot téliesitették. A Tolna megyei Állami Építőipar Vállalat vasas üzemének dolgozói különleges munka elvégzésére vállalkoztak, két nap alatt felszerelték a fűtőmű kéményét. Ez a kémény eltérő az eddig megszokottaktól. Nem henger alakú, nem szögletes, hanem - fölülnézetben - ,,Y’ alakú. A kémény tulajdonképpen egy majdnem negyven méter magas vasbeton építmény. Ennek három oldalába, az „Y" egy-egy ágába helyezik el a tulajdonképpeni kéményrendszert: két acélcsövet és a harmadik ágban a kiszolgáló szerkezeteket. A kéményt elöregyártották, s ezért tudtak a helyszínen két nap alatt végezni a szerelő munkával. A fűtőműhöz két új víztárolót is építenek. A régi kazán tartalékvizét egy medencében tartották, de a most épülő nagy teljesitményühöz újabb két, egyenként kétszáz köbméteres vasbeton tartályt építenek a földbe. A tartályokat folyamatosan betonozták, hiszen csak így lehet a kellő szilárdságot elérni. A víztározó tetején a betonozáshoz szerelik össze az acél- szerkezetet Mixerkocsikkal hordták a betont □ I A negyvenméteres kémény Az első forduló. A „Földvár” csapata bemutatja „partnerét” a Bonyhádi Ruházati Szövetkezetét.
